Petőfi Népe, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-30 / 280. szám
IDŐJÁRÁS Várható időjárás ma estig: túl* nyomóan felhős idő, elszórtan kisebb esővel, esőszitáiással. Párás, helyenként tartósan ködös idő, gyenge légmozgások. A várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet általában minusz 2, plusz 3, a legmagasabb nappali hőmérséklet 7, 12 fok között, a ködös helyeken kevéssel 5 fok alatt várható. (MTI) VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXIV. évi. 280. szám Árai 1,20 Ft 1979. november 30. péntek A MEGYEI NEB ÜLÉSÉNEK NAPIRENDJÉN Az általános iskolai tantermek zsúfoltsága Tegnap Kecskeméten megtartott ülésén a Bács-Kiskun megyei Népi Ellenőrzési Bizottság megtárgyalta azt az összefoglaló jelentést, amely ugyan a teljesség igényével nem részletezi a kisebb-na- gyobb települések általános iskolai oktatásának körülményét, de átfogó megyei körképet ad arról, hogy jelenleg az általános iskolások milyen körülmények között tanulnak. Ülést tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: a Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. Lázár György, a Minisztertanács elnöke tájékoztatta a kormányt a Francia Köztársaságban tett hivatalos látogatásáról. A kormány a tájékoztatást jóváhagyólag tudomásul vette. Borbándi János miniszterelnökhelyettes beszámolt a magyar— mongol gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bizottság, Szekér Gyula miniszterelnök-helyettes a magyar—lengyel gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság ülésszakáról. A kormány jóváhagyólag tudomásul vette a beszámolókat. A kormány — Marjai Józsefnek, a Minisztertanács elnökhelyettesének jelentése alapján — jóváhagyólag tudomásul vette Braniszlav Ikonicsnak, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Szövetségi Végrehajtó Tanácsa elnökhelyettesének magyarországi látogatásáról és tárgyalásairól szóló tájékoztatást. A Minisztertanács a pénzügy- és munkaügyi miniszter előterjesztése alapján intézkedési programot fogadott el az igazgatási, irányítási és egyéb, költségvetésből gazdálkodó intézmények és szervezetek munkaerő-gazdálkodásának javítására. A program célja: e területeken is növelni a munka hatékonyságát. A feladatok ésszerűbb megosztásával, az adminisztráció csökkentésével és mindenekelőtt a jobb szervezéssel el kell érni, hogy csak a feltétlenül szükséges munkaerőt foglalkoztassák. Határozatot hozott a másodállások és mellékfoglalkozások korlátozására, kivéve a fizikai munkaterületeket, ahol a főálláson kívüli foglalkoztatás korlátozásának enyhítésére kerül sor. A kormány ezután egyéb ügyeket tárgyalt. (MTI) A vizsgálat egyrészt arra adott választ, hogy Kecskeméten, Baján, Kalocsán, Kiskunhalason és a járásokban, valamint Kiskunfélegyházán a tervezettnek megfelelően haladt-e az általános iskolák építése, illetve a meglevők bővítése, másrészt felhívta a figyelmet arra, hogy a következő években dinamikusabb előrehaladás szükséges e téren, mert a demográfiai előrejelzések szerint lényegesen megnövekszik az általános iskolai tanulók száma. Természetesen nem egyedülállóan a népi ellenőrök vizsgálata alapján, hanem egyebek között a megyei tanács végrehajtó bizottságának részletes elemzéséből, vagy Kecskemét város Tanácsának az elmúlt napokban ezzel a témával foglalkozó ülésén megállapítottakból is kiderült, hogy a széles körű megyei összefogás ellenére sem javultak kellőképpen az oktatási körülmények. Igaz ugyan, hogy az általános iskolai tanterem-ellátottság Baján, Kalocsán és Kiskunhalason, valamint a községek többségében kielégítő, de e téren igen súlyos a probléma Kecskeméten, Kiskőrösön és Kiskunfélegyházán. Az országos átlag szerint egy-egy tanteremben egyszerre 32 diák ül a padokban, a fentebb említett há(Foly tatás a 2. oldalon.) A MAGYAR PARADICSOM JÖVÖJE ÉRDEKÉBEN Tudományos termelési tanácskozás Tegnap a kecskeméti Zöldségtermesztési Kutató Intézetben csaknem száz paradicsomtermesztő, feldolgozó és értékesítő szakember részvételével az ágazat gondjairól tanácskoztak. Megnyitójában dr. Károly Árpád, a ZKI általános igazgató- helyettese az esztendő mérlegét ismertette és az összejövetel célját megjelölte, azokról a sürgős tennivalókról szólt, amelyek a magyar paradicsomtermesztés válságának megoldását szolgálhatják. A 16 ezer hektáros — szántóföldi — területről ez évben mintegy félmillió tonna termést takarítottak be, egymilliárd forint értékben. Továbbiakban rámutatott arra, hogy feldolgozott paradicsomtermékeink főleg minőségi bkok miatt csaknem minden tőkés pia- púkat elvesztették. A paradicsomtermékek devizaszerző funkciójánál és belső népgazdasági jelentőségénél fogva szükségszerű a minőség olyan mértékű javítása, mely lehetővé teszi a maradék piacok megtartását, illetve az elvesztettek visszaszerzését. Ezt követően a részfeladatokkal megbízott kutatók üzemi tapasztalataikról számoltak be, s konkrét példákkal mutattak rá a hiányosságokra, és ezek megszüntetési lehetőségeire. Klimaj Pál, az intézet szaktanácsadója hozzászólásában elmondta. hogy a 28 vizsgált gazdaságban előfordult két-három- szoros termésátlag-különbség, de országosan nem ritka a tíszszeres elteres sem. Felhasználva a termesztéstechnológiai lehetőségek közül a legkorszerűbbeket a leghatékonyabbakat, az eimaradt gazdaságokban is előbbre lehetne lepni. Így nem szabad idegenkedni a síkfóliától, a tápanyagszintek emelésétől, vagy például az érést serkentő vegyszerek alkalmazásától. A kutató felhívta ® figyelmet a növényvédelmi technológiák pontos betartására, mint veszteségcsökkentő ténye- zore.amdy egyben minőségjavító is lehet. Farkas József fajtanemesítő beszámolt az üzemi kísérleti eredményekről. Kézzel fogható eredményekkel támasztotta alá a fólia aiatti a kézi szedésre és a gépi szedésre alkalmas hazai fajták ez évi tapasztalatait. • A hazai paradicsomfajták közül a K—886-os ez évben meghaladta más elterjedt konzervipari fajták termésátlagát. Ezt követően Bontovits Lajos, tudományos főmunkatárs ismertette a paradicsomfeldolgozás idei eredményeit. Elmondta: a kihelyezett lényerő állomások munkáját vizsgálva meggyőződtek arról. hogy jelentős minőségrontó hatással dolgoznak. Ennek okaként a nem egységes technológiai és minőségi követelmény-rendszert jelölte meg. A termelők tapasztalatait ösz- szegezve Barabás Ferenc, a Soroksári Paradicsomtermesztési Rendszer szaktanácsadója elmondta, hogy a gépi művelésre ^alkalmas fajták között csökken a hazai fajták aránya. A mezőgazdasági üzemek és a konzervipar kapcsolatáról Torna László, a Konzervipari Vállalatok Trösztjének főosztályvezetője elmondta. hogy a 410 ezer tonna paradicsom feldolgozásával a konzervipar csak mennyiségileg teljesítette vállalását. Sajnos, a mezőgazdasági üzemekkel való kapcsolatukat meghatározza, hogy a gazdaságok elsősorban a termés mennyiségének növelésében érdekeltek, és nem tartják szem előtt az ipari és a kereskedelmi minőségi követelményeket. Ezért a felvásárlási rendszer korszerűsítése mellett javasolta a minőség szerinti átvétel egységes bevezetését. Karácsony Dezső főosztályvezető követendőnek jelölte a Szegedi Konzervgyár példáját, ahol csupán a hazai paradicsom 8 százalékát dolgozzák fel, mégis az exportképes termékek 55 százalékát állítják elő. Ez annak köszönhető, hogy a móra- halmi Homokkultúra és' a bor- gányi Előre Szakszövetkezettel megkötött együttműködési szerződés szerint új követelményszinttel veszik át a paradicsomot. A tanácskozás tapasztalatait összegezve Bontovits Lajos szavait idézve: — A magyar para- dicsomtermesztés jelenlegi válsága csak a hibák felszámolásával közös erővel oldható meg. Cz. P. Kétszeresre növelte exportját, teljesíti szerződéses kötelezettségét a Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaság Ez ideig 15 400 köbméter rönkfát szállított külföldre erdészeteiből 1979-ben a Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaság. Az esztendő hátralevő néhány hetében ezenfelül még 2 ezer köbméter nyár, akác, szil, fűz és feketedió rönköt indít útnak Olaszországba és Ausztriába. Ez a pár szám jelzi* hogy milyen tekintélyes a gazdaság export- forgalma, ami megfelel a népgazdaság és a vállalat érdekének. Az elmúlt évekhez viszonyítva, a gemenci gazdaság kétszeresére növelte fűrés zrönk-ki- vitelét, és hasonló teljesítésű a kitermelt papírfa exportja. Különösen fontos a magyar—jugoszláv cellulózgyártási együttműködéssel összefüggő szállítási kötelezettség teljesítése. A hosszú távú szerződés alapján tavaly az erdőgazdaság 15 és fél ezer köbméter nyár- és fűz-papírfát küldött a jugoszláv partnernek. 1979-ben ez megközelíti a 25 ezer köbmétert. Az exporton kívül számottevő az a feladat, amely a gazdaságra a szerződéses hazai szállításból hárul. A vágástéren, valamint a rakodón sokat fáradoznak ennek teljesítése érdekében az erdészeti dolgozók. Munkájukat különböző gépek beszerzésével, vagy ha a kereskedelmi forgalomban nem kapható, akkor saját tervezésű és kivitelezésű eszközzel is segíti a gazdaság, hiszen a fa- kitermelés a gépesítés ellenére, máig sem tartozik a könnyű munkák sorába. Többek köeött 45 motorfűrészt vásárolt a gazdaság külföldről, hogy kicserélje a fakitermelő brigádokban eddig használt, hasonló jellegű munkaeszközöket. Beszerzett olyan, végtelenített fűrészláncot is, amellyel számottevő összeget lehet megtakarítani. Ez a fűrészlánc • Fűrészrönkrakodás a gemenci erdészetben. (Pásztor Zoltán (elvétele.) ugyanis egyetlen szegecseléssel a különböző géptípusnak megfelelő méretűre alakítható, s nem kell annyiféle láncot raktáron tartani. A Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaság mind a nyolc erdészetében ismerik már a jövő évi kötelezettséget. Ennek tudatában tervezhetik meg, vagy csoportosíthatják majd át az erdészeti gépeket a szükséges munkafolyamatoknak megfelelő sorrendben. Az erdőgazdaság százezer forintot érő, korszerű szerszámmal látja el a fakitermelő brigádokat* hogy a munkaeszközöket karbantartsák. a? élezést, a szegecseiést elvégezzék. Egyetlen, jól kezelt fűrészlánccal 200 köbméterrel több fát lehet kivágni, méretre darabolni, mint az elhanyagolt, az éle- zetlen szerszámmal. Ráadásul a motorfűrész vibrációs ártalma is jóval kisebb, ha a gépet rendszeresen karbantartják, javítják. Ez pedig a fakitermelő munkások egészségének megóvása szempontr jából is lényeges. G. J. Munkaerő, teljesítmény A munkaügyek iránt érdeklődő újságolvasó manapság könnyen zavarba jöhet: mi okozza a nagyobb gondot? A munkaerőhiány vagy a teljesítményhiány? Olvas arról, hogy például a szolgáltatóiparban vagy háromszázezer ember hiányzik, s a szolgáltatások minősége ezért is olyan, amilyen; olvas arról, hogy nincs elég kovács, Öntő, forgácsoló, hegesztő, gép- és vasszerkezeti lakatos, tetőfedő és ács, hogy a segédmunkásokról ne is beszéljünk. Más alkalommal arról olvas, hogy nálunk nem a munkaerőhiány, hanem elsősorban a teljesítményhiány jelenti az egyik legsürgetőbben megoldandó gazdasági feladatot. Akkor most hogy is vagyunk? — kérdi az újságolvasó, s megismétli magában az imént jelzett dilemmát: munkaerő-, vagy teljesítményhiány? Jó kérdés! S ha megpróbálunk válaszolni, akkor mindenképpen régebbről kell kezdeni. Visszatekintve arra a — nem is olyan régvolt — időre, amikor szinte kizárólag a munkaerőhiány rémisztgetett bennünket, bár jól tudtuk: e munkaerőhiány inkább csak látszólagos. S méginkább, hogy jobbára csak a gyárkapukon belül létezik. Ebből az is következik, hogy a munkaerőhiány a vállalatok munkaerőt pazarló gazdálkodási módszereire vezethető eissza. Nem túl hosz- szú vizsgálódások eredményeként az is kiderült, hogy a vállalatok jószerével kénytelenek pazarló munkaerő-gazdálkodást folytatni. Kényszeríti őket erre a gazdasági szabályozás, s mindenekelőtt a bérszabályozás: az átlagbérrendszer. A sok előnnyel járó átlagbér-szabályozásnak ugyanis volt egy kivédhetetlen hátránya: kifejezetten a pazarló munkaerőgazdálkodásra ösztönzött. Másképpen fogalmazva: hogy egy vállalatnál a legjobban dolgozókat valamennyire is megfizethessék, ahhoz — éppen a bérszínvonal tartása érdekében — jó néhány olyan embert is tartani kellett, akik alig-alig járultak hozzá a bál- lalati teljesítmény növeléséhez. Továbbá: a gazdasági szabályozók számlájára írandó, hogy a vállalatok elsősorban — anyagilag is — a növekedésben voltak érdekeltek. Minél nagyobbak, minél több embert foglalkoztatnak, annál magasabb kategóriába sorolandók, annál kedvezőbb anyagi helyzetbe kerülnek. Ez pedig egyértelmű ösztönzés volt a növekedés minden áron való erőltetésére. S a vállalati nagyság első számú ismérve — még ma is —, hogy hány ember dolgozik a szóban forgó vállalatnál. Te- gyük ehhez még hozzá azt is, hogy a vállalati nyereség növelése a legkevésbé függött a jó minőségű, a piacon is könnyen és jó áron értékesíthető termékek gyártásától, s akkor nagyjából kikerekedik a kép: miközben a szabályozók sok mindenre vigyáztak, egy — nagyon lényeges, gazdasági fejlődésünk szempontjából sorsdöntő — dologról megfeledkeztek. Nevezetesen: a teljesítmények fokozásáról. E megállapítás kapcsán kanyarodjunk vissza a már említett átlagbér-szabályozáshoz. Oka nyilvánvaló és logikus: minden lehetséges módszerrel fenn kell tartani a vásárlóerő és az árualap közötti egyensúlyt. Ellenkező esetben mi sem kerülhetjük ki az infláció veszélyeit. Ám miközben éberen vigyáztuk a pénzügyi inflációt, megfeledkeztünk a teljesítményinflációról; a végzett munka érté- \ kének devalvációjáról. A gazdasági szabályozók január elsejétől érvényes módosításának kidolgozói — úgy tűnik — levonták az eddigi tanulságokat és minden eddiginél szorosabb kapcsolatot kívánnak megteremteni a teljesítmények és a végzett munkáért járó fizetség között. Visszatérve az alapkérdéshez: munkaerőhiány, vagy teljesítményhiány? A válasz nem „vagy-vagy”, hanem „is-is”... Bizonyos — és a bevezetőben vázlatosan jelzett — munkakörökben, gazdasági területeken a munkaerőhiány jelent súlyos gondokat, de a teljesítményhiány sokkal általánosabb jelenség. Még akkor is, ha a többlettermelés évek óta a termelékenység növekedéséből származik. Mert ha a termelékenység növekedését jelző számok mellé odaírjuk a műszakkihasználás, vagy a munkaidőkihasználás jelzőszámait, akkor csak arra a következtetésre juthatunk, hogy minden eddigi termelékenységnöveléshez viszonylag könnyűszerrel juthattunk el. Vagyis, hogy a teljesítmények lehetséges növelésében még rendkívül nagy tartalékok rejlenek. Még a munkaerőhiányos területeken is. Ám e tartalékok kiaknázásához megfelelő — és elsősorban anyagi eszközökkel operáló — ösztönzés szükségeltetik. A bérszabályozás mostani módosítása ebből az alapállásból indult el, és remélhetőleg jótékony hatással lesz a.teljesítmények növelésére.. V. Cs.
