Petőfi Népe, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-03 / 258. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1979. november 3. Kambodzsai levél az ENSZ-főtitkárhoz A Kambodzsai Népköztársaság kész képviseltetni magát a hét­főn New Yorkban ENSZ-szerve- zésben kezdődő kambodzsai nemzetközi segélykonferencián. Erről Hun Sen külügyminiszter levélben tájékoztatja az ENSZ- főtitkárt. A levél vázőlja a Kambodzsa álláspontját a humanitárius se­gélyek és a nemzetközi konfe­rencia ügyében. 1. A Kambodzsai Népi Forra­dalmi Tanács üdvözöl minden humanitárius segítséget, amely hozzájárul a Pol Pót—leng Sary által hátrahagyott éhínség felszá­molásához, s ennek megfelelően kész elküldeni képviselőjét a ta­lálkozóra; 2. A Népi Forradami Tanács a humanitárius segély elfogadásá­hoz nem támasztja feltételként a Kambodzsai Népköztársaság el­ismerését; 3. A Népi Forradalmi Tanács ugyanakkor felhívja az ENSZ- főtitkár figyelmét, hogy a haté­konyság biztosítása miatt a kam­bodzsai népnek nyújtott minden humanitárius segélynek a Népi Forradalmi Tanácson kell ke­resztülmennie, mert a tanács irá­nyítja ténylegesen Kambodzsa minden ügyét. Hun Sen a levélben hangoztat­ta, hogy a Népi Forradalmi Ta­nács elítél és visszautasít minden olyan kísérletet, amely a segély ürügyén beavatkozás az ország belügyeibe, s reméli: a főtitkár Kiszámítottak: éppenséggel a századik államcsíny zajlott le csütörtökön Bolíviában. A másfél­száz esztendeje független latin­amerikai állam élén egymást vál­tották a junták. Tábornokok és ezredesek írták be — többnyire vérrel — a nevüket Bolívia his­tóriájába. Ezúttal némileg rendhagyó ál­lamcsíny történt. Először is: már hetek óta híre ment, hogy „La Pazban készült valami”. Márpe­dig az eddigi puccsokat általában éppen a meglepetésszerű lázadás jellemezte. Abban sem követi .az előzőek példáját Alberto Natusch Busch ezredes, hogy nem tiszttár­sainak diktatúráját, hanem —.mi­lyen ritka eset Bolívia történeté­ben! — polgári demokratikus rendszert döntött meg. Walter Guevara Arze augusztus óta állt az ország élén. A koráb­ban megtartott választásokon a baloldal jelöltje: Hernan Siles Zuazo győzött. A jobboldali több­ségű parlament azonban megaka­dályozta, hogy elfoglalja a legma­gasabb közjogi méltóságot. Akit a jobboldal szeretett volna ebben a tisztségben látni, annak viszont a baloldal állta útját: Victor Paz Estenssoro sem lett az ország el­nöke. A patthelyzetben Guevara élve felelősségével és hatalmá­val, megakadályozza, hogy az ENSZ nevével visszaélve a kambodzsai nép elleni politikai manővereket hajtsanak végre. A Phnom Penh-i döntés és az annak körülményeit magyarázó levél felelősségteljes álláspontot tükröz. Egyértelműen . cáfolja azokat a nyugati és kínai vádas­kodásokat, hogy a Népi Forra­dalmi Tanács nem törődik az or­szág helyzetével, s hogy a po­litikai szempontokat fontosabb­nak tartja az éhség elleni küz­delemnél. A konferencián való részvétel lehetőséget kínál a va­lóságos kambodzsai helyzet is­mertetésére, annak bizonyítására, hogy mit örökölt a Népi Forra­dalmi Tanács a megdöntött Pol Pot-rezsimtől, melyek a nehézsé­gek okai. Egyben a kambodzsai képviselő jelenléte kizárja azt a lehetőséget, hogy a Pol Pot- rezsim megbízottja és annak támogatói a maguk javára hasz­nálják ki a nemzetközi konfe­renciát, s azt a Kambodzsai Népköztársaság és Vietnam ellen fordítsák. Hanoi források tudtul adták az MTI tudósítójának; számítsanak rá, hogy Kína és a nyugati ha­talmak — miként a júliusi gen­fi menekültügyi konferencia ese­tében, most is Kambodzsa, illet­ve Vietnam-ellenes fórummá akarják változtatni a segélykon­ferenciát, s ezért azon heves dip­lomáciai csatározás várható. Arze kapott ideiglenes megbízatást. Egyelőre nem tudni, mi a törvé­nyes elnök sorsa. Több párt és baloldali szervezet — köztük a bolíviai munkásköz­pont, amely a szakszervezeteket tömöríti — szembehelyezkedett az új juntával. A két legjelentősebb vidéki helyőrség egyelőre nem döntötte el, csatlakozik-e Busch ezredeshez. A parlament megerő­sítette tisztségében Guevara Ar- zét és megfosztotta jogaiktól az államcsínnyel rokonszenvező kép­viselőket és szenátorokat. Ellen­lépésként az önhatalmúan magát államfővé kikiáltó ezredes felosz­latta a parlamentet és az egész ország területére rendkívüli álla­potot hirdetett ki. Valószínű, hogy a puccs mögött Hugo Banzer tábornok áll, aki 1971—1978 között Bolívia egyik legvéresebb periódusát fémjelezte. A változatlanul nagy tekintélyű hajdani diktátor szervezkedéséről már hónapok óta beszéltek. Busch az egykori Banzer-kormányban miniszter volt. Meglehet, mostani fellépésével csupán Banzer szá­mára tisztította meg a terepet. Más kérdés, hogy Bolívia demok­ratikus erői miként válaszolnak e súlyos kihívásra. Gy. D. Tito Bukarestben BUKAREST Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság és a Jugoszláv Kommunisták Szö­vetségének elnöke pénteken Buka­restbe érkezett. A jugoszláv veze­tő Nicolae Ceausescunak, a Román Szocialista Köztársaság elnökének, a Román Kommunista Párt főtit­kárának meghívására tesz hivata­los baráti látogatást Romániában. Az elmúlt másfél évtized alatt ez lesz a két szomszédos ország legmagasabb szintű vezetőinek 16. találkozója. Tárgyalásaik napi­rendjén — az eddigi gyakorlatnak megfelelően — a kétoldalú együtt­működés fejlesztése és a nemzet­közi helyzet, valamint a kommu­nista és munkásmozgalom idősze­rű kérdéseinek megvitatása szere­pel. (MTI) Ohira vagy Fukuda ? TOKIÓ Flesch István, az MTI tudósí­tója jelenti: A japán konzervatívok belharca következtében tétlenségre kárhoz­tatott tokiói parlament alsóháza az eredeti tervektől eltérően pénteken sem tudott ülést tartani, hogy döntsön az új kormányfő szemé­lyéről. Az elkeseredett hatalmi harc legújabb fordulataként az Ohira Maszajosi miniszterelnök távozá­sát követelő tábor megalakította „az eddiginél különb liberális de­mokrata pártot akarunk” elneve­zésű társaságot, s Fukuda Takeo volt kormányfő személyében saját jelöltet állított a miniszterelnöki posztra. Így az LDP több mint két- évtizedes történetében először esett meg, hogy két liberális de­mokrata jelölt néz egymással far­kasszemet. Minthogy azonban előbb-utóbb mégiscsak határozni kell afelől, hogy Ohira és Fukuda közül ki legyen a hivatalos jelölt, közeleg a végső leszámolás órája. Erre már csak a jövő hét elején kerülhet sor, legkorábban az alsó­házi szavazáson. (MTI) Honecker elutazott Szófiából SZÓFIA Pénteken a bolgár fővárosban befejeződtek a hivatalos tárgyalá­sok Todor Zsivkov, a BKP Köz­ponti Bizottságának első titkára, az Államtánács elnöke és Erich Honecker, az NSZEP KB főtitká­ra, az Államtanács elnöke között. A szívélyes, elvtársi légkörben, a teljes nézetazonosság jegyében le­folyt tárgyalásokon a kétoldalú kapcsolatok kérdéseit és a nem­zetközi helyzet időszerű problémá­it tekintik át. Erich Honecker pénteken délelőtt elutazott Szófiá­ból. A bolgár főváros nemzetközi repülőterén Todor Zsivkov bú­csúztatta. (MTI) NAPI KOMMENTÁR A századik KÖZLEMÉNY a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1979. november 1-i üléséről (Folytatás az 1. oldalról.) A Központi Bizottság nagyra értékelte Andrej Kirilenko elv­társnak, a Szovjetunió Kommunis­ta Pártja Politikai Bizottsága tag­jának, a Központi Bizottság tit­kárának látogatását hazánkban. A baráti légkörű magyar—szovjet találkozók és pártközi megbeszé­lések hozzájárultak a közös el­veinkre, céljainkra és érdekeinkre épülő testvéri együttműködés to­vábbfejlesztéséhez. A szocialista közösség országai­hoz, kommunista és munkáspárt­jaihoz fűződő kapcsolataink el­mélyítését eredményesen szolgál­ták a magyar—csehszlovák és a magyar—román kormányfői, to­vábbá a magyar—NDK és a ma­gyar-kubai külügyminiszteri tár­gyalások, a Központi Bizottság titkárának prágai megbeszélései. A Vietnami Kommunista Párt küldöttségének budapesti látoga­tása során újólag megerősítettük szolidaritásunkat az imperialista nyomással és a kínai fenyegetés­sel szemben szabadságát, függet­lenségét védelmező, a délkelet­ázsiai népek békéjéért és bizton­ságáért küzdő testvéri vietnami néppel. O A Központi Bizottság ki­fejezésre juttatta, hogy a Magyar Népköztársaság tovább folytatja a békés egymás mellett élés politikáját, a helsinki záróok­mány elveinek megvalósítását. Helmut Schmidtnek, a Német Szövetségi Köztársaság kancellár­jának hivatalos magyarországi lá­togatása jelentős esemény volt országaink kapcsolatainak fejlő­désében. A felsőszintű megbeszé­lések eredményesen szolgálták a A JUSO küldöttsége Budapesten Tegnap -Budapfesten a KISZ KB székházában megkezdődtek a tárgyalá­sok a Magyar Kommunis­ta Ifjúsági Szövetség és az NSZK-beli Ifjú Szocialis­ták (JUSO) küldöttségei között. A magyar tárgyaló delegációt Maróthy László, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bi­zottságának tagja, a KISZ Központi Bizottságának el­ső titkára, az Ifjú Szocia­listákét Gerhard Schröder, a JUSO elnöke vezeti. (MTI) két ország kölcsönösen előnyös kapcsolatainak erősítését, s hoz­zájárultak a nemzetközi élet leg­fontosabb kérdéseiben elfoglalt álláspontok jobb megismeréséhez. Konsztantin Karamanlisznak, a Görög Köztársaság miniszterelnö­kének hazánkban tett látogatása jelentősen hozzájárult a két or­szág politikai, gazdasági, kulturá­lis kapcsolatainak fejlesztéséhez. A nemzetközi biztonság és együttműködés, az enyhülés elő­mozdítása, kétoldalú kapcsolataink fejlesztése érdekében a Magyar Népköztársaság képviselői a Köz­ponti Bizottság legutóbbi ülése óta is számos ország vezető poli­tikusaival folytattak tárgyaláso­kat. Kurt Waldheimnek, az ENSZ főtitkárának magyarországi' lá­togatása előmozdította az ENSZ- szel és szakosított szervezeteivel fennálló jó kapcsolataink további elmélyítését, egyúttal alkalmat teremtett a Magyar Népköztársa­ság külpolitikai törekvéseinek át­fogó kifejtésére. O A Központi Bizottság a nemzetközi élet fontos ese­ményeként értékelte az el nem kötelezett országok Havannában tartott VI. csúcsértekezletét. Üd­vözölte, hogy a konferencia meg­erősítette a mozgalom haladó, an- tiimperialista irányzatát. Az elfo­gadott határozatok hozzájárulást jelentenek korunk fő kérdéseinek megoldásához, a társadalmi hala­dás ügyéhez, a béke védelméhez. A Magyar Népköztársaság támo­gatja az el nem kötelezett orszá­gok mozgalmának fellépéseit az imperialista újgyarmatosító tö­rekvésekkel szemben. O A Központi Bizottság nagy­ra értékelte azokat a meg­beszéléseket, amelyeket pártunk az internacionalista szolidaritás és az elvtársi együttműködés szelle­mében a tőkés és a fejlődő világ országaiban tevékenykedő kom­munista pártokkal folytatott. Kétoldalú kapcsolataink fejlesz­tését, a közös célok megvalósítá- sáf-szolgált'ák,.á Holland Kommu­nista Párt elnökéhek, a Portugál Kommunista Párt, a Svájci Mun­kapárt és a Venezuelai Kommu­nista Párt főtitkárának, a nyugat­berlini, az ausztráliai, az új-zé- landi, a Sri-Lanka-i, a hondurasi testvérpárt küldöttségének ma­gyarországi megbeszélései, az MSZMP küldöttségének svédor­szági látogatása, valamint pár­tunk delegációjának részvétele az Egyesült Államok Kommunista Pártjának kongrésszusán, s a ta­lálkozók a francia, a görög, az olasz, és a Spanyol Kommunista Párt képviselőivel. A Jemeni Szocialista Párt kül­döttsége hazánkban tett látogatá­sa során kifejezésre juttattuk szo­lidaritásunkat a Jemeni Népi De­mokratikus Köztársaságnak és népének a társadalmi haladásért, az ország függetlenségének meg­védéséért vívott küzdelmével. A Chilei Szocialista Párt, valamint a Chilei Munkás-Paraszt Egység Népi Akciómozgalom küldöttségé­vel folytatott tárgyalásokon kinyil­vánítottuk szolidaritásunkat.a fa­siszta elnyomás ellen harcoló chi­lei néppel. Eredményesen szolgál­ta kapcsolataink erősítését a Szí­riái Arab Újjászületés Szocialista Pártja főtitkár-helyettesének bu­dapesti látogatása és részvételünk a Jamaicai Népi Nemzeti Párt konferenciáján. Az európai enyhülés, a béke és biztonság ügyének előmozdításá­hoz járultak hozzá a Finn Szociál­demokrata Párt és a Brit Mun­káspárt küldöttségeivel, valamint a Német Szociáldemokrata Párt képviselőivel folytatott tárgyalá­sok. II. A Központi Bizottság meghall­gatta és elfogadta a XII. kong­resszus előkészítésének feladatait összegező előterjesztést. Úgy ha­tározott, hogy a Magyar Szocia­lista Munkáspárt XII. kongresz- szusa 1980. március 24-én kezdje meg munkáját. A Központi Bizottság az alábbi napirendi javaslatot terjeszti a kongresszus elé: 1. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak beszámolója a XI. kong­resszus határozatainak végre­hajtásáról, a párt feladatai­ról. 2. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Ellenőrző Bizottságának beszámolója. 3. A Fellebbviteli Bizottság je­lentése. 4. A Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizottság tagjainak megválasztása. A Központi Bizottság beható vitában megtárgyalta a kongresz­szusi irányelveket és úgy határo­zott, hogy a véglegesített doku­mentumot decemberben nyilvá­nosságra hozza. Az irányelveket á kommunisták taggyűléseken, párt­értekezleteken vitassák meg, a pártomkívüliek véleményét is kér­jék ki, és tegyék meg észrevételei­ket. A Központi Bizottság felkéri a Szakszervezetek Országos Taná­csát, a Kommunista Ifjúsági Szö­vetség Központi Bizottságát, a Hazafias Népfront Országos Ta­nácsát, az Országos Szövetkezeti Tanácsot, a Magyar Nők Országos Tanácsát és a Magyar Tudomá­nyos Akadémia elnökségét, hogy a kongresszusi irányelveket tár­gyalja meg és véleményezze. (MTI) msMMMmm NIGERIA Afrika óriása - fontos döntések előtt Ismét polgári politikusok vezetik Afrika óriását: Nigériát. A kon­tinens legnépesebb és leggazdagabb országában a katonatisztek 13 év után, 1979. október 1-én visszavonultak a politikai életből, és átadták a kormányrudat a civileknek. Ez a hatalmi váltás rendkívül fontos esemény a mintegy 90 millió nigériai életében, ami megnyilvánul ab­ban is, hogy felfokozott várakozással és — nem tagadják — bizony­talansággal tekintenek a röpke egy hónapos második polgári kor­mányzás jövője felé. Riasztó múlt , zA nyugat-afrikai országnak 1960. október 1-én, a függetlenség ki­kiáltásakor nagy jövőt jósoltak a megfigyelők. Hamarosan kiderült azonban, hogy az első polgári ve- zetők'mindenekelőtt a hűbérurak, a törzsfőnökök és bizonyos mér­tékig a nemzeti burzsoázia érde­keit szolgálták politikájukkal. A társadalmi elégedetlenség te­tőfokán, 1966. január 15-én ibo tisztek egy csoportja államcsínyt hajtott végre, Ironsi tábornok ve­zetésével. Öt és társait nyolc hó­nap múltán újabb tisztek követ­ték, ekkorra azonban már any- nyira elmérgesedett a helyzet a különböző etnikai csoportok kö­zött, hogy 1967-ben kitört a pol­gárháború. Ironsi utódja, Gowon ezredes, aki kilenc esztendeig — a legválságosabb időszakban — vezette Nigériát, csak majd há­roméves kemény küzdelem után tudta helyreállítani az ország egységét, fegyveres erővel elfoj­tani a szakadár törekvéseket. A „biafrai testvérháború”, amely több mint kétmillió, zömében ár­tatlan ember életét oltotta ki, mindmáig a legszomorúbb feje­zete a független Nigéria történe­tének. Létkérdés az egység Ilyen háttérrel a polgári poli­tikusok színrelépése nem kocká­zatmentes vállalkozás Nigériá­ban. Az ország területén ma is csaknem 300 etnikai csoport él, a legnagyobbak — északon a mo­hamedán fulinák és hauszák, nyu­gaton a fejlett gazdasággal és értékes kulturális örökséggel ren­delkező jorubák, keleten pedig a polgárháború legfőbb kárval­lottjai, a keresztény ibok — együttesen Nigéria lakosságának felét adják. Minden megfigyelő egyetért abban, hogy ha ellenté­teik kiújulnak, jóvátehetetlen romlásba taszítják az országot: Nigéria aligha él túl még egy Biafrát. A katonák tudatában voltak ennek a veszélynek. Muritala Mohammed, sorrendben a har­madik katonatisztelnök ezért leg­fontosabb feladatának a törzsi el­lentétek feloldását, a politikai stabilitás megteremtését tekin­tette, azonban orvul meggyilkol­ták, még mielőtt terveit valóra válthatta. Utódja, Olusegun Oba- sanjo tábornok ennek a politikai hagyatéknak a szellemében tevé­kenykedett. Átszervezte az ok­tatást: az iskolákban ma már az „egységes Nigéria” eszméjére ne­velik a gyerekeket. A katonáktól örökölt alkotmány ugyancsak az etnikai, vallási, nyelvi korláto­kon túllépő törekvések jegyében született meg. Amikor egy éve engedélyezték a politikai pártok működését, az 52 jelölt közül csupán öt felelt meg az „egysé­ges Nigéria” követelményeinek. Obasanjo arról is gondoskodott, hogy a hagyományos visszahúzó erők — a törzsfőnökök, emírek, szultánok — befolyását csökkent­se: a korábbi szövetségi struktú­rát megreformálta, az etnikai ha­tárokat megszüntetve 19 tarto­mányra osztotta Nigériát. Gazdasági követelmények Sokan, akik a katonák érde­meit méltatják, felteszik a kér­dést: a viszonylagos politikai sta­bilitás' elérésével miért távoztak mégis? Az egészséges társadalmi fejlődés írott-íratlan szabályain túl az okok valószínűleg gazda­sági természetűek. Nigéria, amely két és fél millió barreles terme­lésével a világon a hatodik-he­tedik, a földrészen pedig az a leg­első olajtermelő, az elmúlt 13 évben nem büszkélkedhetett kü­lönösebb gazdasági eredmények­kel. A fekete arany eladásából beíolyt hatalmas jövedelmek egé­szen 1978 közepéig elfolytak. Ek­kor Obasanjo tábornok drákói •gazdasági intézkedésekkel pró­bálta csökkenteni a munkanél­küliséget, megzabolázni a két­számjegyű inflációt, fejleszteni a hazai ipart és mezőgazdaságot. A válságos helyzeten azonban csak enyhíteni tudott. Nigéria, amely egykor a világ második kakaóbab-exportőre volt, ma már alig termeli, akárcsak a földi­mogyorót és a pálmaolajat, ame­lyekből most behozatalra szorul. A mezőgazdaság, amely a lakos­ság 70 százalékát foglalkoztatja, a nemzeti össztermék alig 20 szá­zalékát adja. az alapvető élelmi­szerek zömét pedig nem is ter­melik, hanem külföldről vásárol­ják. Nigériai élettapasztalat A gazdasági gondok tehát leg­alább olyan feszftőek, mint a visszafogott társadalmi indulatok. Csak gondos irányítással lehet­séges felszámolásuk. Alhaji Shehu Shagari, az ország új elnöke va­lószínűleg tisztában van a kor­mánya előtt álló nehézségekkel. Ennek ellenére már induló be­szédében az alábbiakban foglal­ta össze programját: „Sem Ke­let. sem Nyugat, sem szocializ­mus, sem kapitalizmus. Prog­ramunk a nigériai élettapaszta­latra épül". A nigériaiak életta­pasztalata 19 évvel a független­ség elnyerése után azonban in­• Nigéria új elnöke. kább a csalódásokban bővelke­dik, mintsem az örömökben. A lakosság zöme szakítani akar a riasztó múlttal, azt várja, hogy társadalmi-gazdasági gondjai megoldásának útját hozzáértő ke­zel: egyengessék végre, s az el nem kötelezettség politikájával és az afrikai nemzeti felszabadító mozgalmak következetes támoga­tásával részt vállaljanak a föld­rész végleges felszabadításából. Az új nigériai vezetésről az ed­dig leggyakrabban elhangzott vé­lemény: „Shagari a kiváltságosok' pártját (Nigéria Nemzeti Pártját) vezeti, amely az emírek, a szul­tánok és mindenféle törzsi veze­tők feudális előjogaiért küzd”. Kocsi Margit • Olajfinomító Port Harcoürtban.

Next

/
Thumbnails
Contents