Petőfi Népe, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-23 / 274. szám

1979. november 23. • PETŐFI NÉPE • 5 MEGJÁRTÁK TÖRÖKÖK, CSÁSZÁRIAK, KIRÁLYOK ÉS HADVEZÉREK, KÖLTŐK ÉS ÍRÓK, ÉLŐK S HOLTAK Volt egyszer egy utca... Csákányok pufognak, omló falak poroznak, gerendák reccsennek; bontják a Batthyány utcát. A dózerek, légkalapácsok belekapnak az ősi várostestbe. Teherautókon, lovas kocsikon cipelik a kiszolgált tég­lákat, a „valamiremégjólesz” deszkákat, új családi házakba szánt aj­tókat, ablakokat. Viszik magukkal, az elköltözőkkel Kecskemét múlt­jának jókora darabját. Búcsúzóul fölvonultatom képzeletem színpadán a századok során itt végigkocogókat, végigdübörgőket, végigandalgókat. Friss trombitaszót hoz a szél Pálka elől. Hangjára előre nyílik az utca mostani hajlatában ko­molykodó városkapu, szabad út jár a delizsánsznak. Hol enyész­nek a jól tartott lovak, a puskás postások, a híreket küldők és fo­gadók, ki tud ma már Pálkáról? Megdúlja, fölégeti, elpusztítja a török, neve is felejtődött lassan. A messzibb Halasról nevezték el, ott végződött a sáncárkot átívelő hídtól kanyargó országút. Zászlós, fanfáros, díszegyenru­hás csapatot köszöntenek illő tisz­telettel, maga a király érkezett kíséretével Kecskemétre. A vá­ros földesurai, Hunyadi László és Hunyadi Mátyás 1456-ban még bíznak V. László ígéretében. Az uitca nyomvonalán indulnak később törökfürkészésre a tanács fogadott vitézei, erre vonulnak másfél század múltán a félholdas megszállókat űző császári seregek, mezei hadak. Itt özönlenek be a rác szabad- csapatok. Csonkított, megkínzott holtak jelzik pusztító útjukat. Mennyi jajt, kínt, gyászt, kétség- beesést, fájdalmat látott, hallott ez az utca. öreg pap kíséri a frissen nyitott temetőhöz a guga aznapi áldozatait. A mirigyben elhaltaknak tegnap csengettyűző ministránsgyereket is ottt viszik a sietősen összetákolt ládikóban, követi nemsokára a tisztelendő is. A város lakóinak egyharmada vonult ki rövid idő alatt így a vá­rosból, az életből. Bő másfél század múltán éji sötétben láncolt, drótozott fél­holtakat cipelnek erre Héjjas banditái: még harminc kilométer­nyi létezés, és tömegsír vár rájuk. Derűs, lelkesítő jeleneteket is fölvillant a megidézett utcatör­ténet. Ismerős fiatalok nyitnak Horváth Dömének, a tekintélyes jogtudornak a házába: Borostyán a teátrista, meg Jókai, a piktor. A ház gazdájának az asztalán — ha jól látom — már ott az Athe­naeum új száma, véletlenül Pe­tőfi verseinél kinyílva ... 1849­ben Vörösmarty teszi nála tiszte­letét, Horváth Mihály miniszter kér oltalmat. A századforduló után kőzúza­lékkal rakott szekerek döcögnek kifelé: építik a Kecskemétet Kis­kunhalassal összekötő szilárd burkolatú országutat, bent, a vá­rosban, keramittal fedik. A vásár­lók szép sárga lapokon kocsizhat­nak Dánielné és más híres ke­nyérsütő asszonyok friss portékái­ért, vagy orvoshoz, fiskálishoz. Hordják a pénzt, és a jófek­vésű utcában egyre-másra emelik a masszív, jó arányú polgárhá­zaikat. Érdekes látványt alkotnak a korábbi tornácos épületekkel. Méltán állapítja meg a város műemlékeit bemutató könyv: „az egész utcát is jó eklektikus utca­kép jellemzi.’’ Csodálható, hogy 1910-ben erre esett a választás, amikor tekinté­lyes utcát kerestek az első ma­gyar miniszterelnök emlékének megörökítésére. Ekkoriban már autók is robognak a csúszós ke- ramitkockákon. Száguldásuk any- nyira felbőszíti az egyik ügyvé­det, hogy sebességkorlátozást kö­vetel: elegendő, ha vágtató ló gyorsaságával haladnak a gépere­jű járművek. A technika fejlő­dése azonban megállíthatatlan. Itt, a négyes számú házban, sze­relnek fel először Kecskeméten átvilágító, röntgen-készüléket, vagy ahogy a piacon mondják, röggönyt. (Tóth Sándor felvételei) Csákányok pufognak, omló falak poroznak, gerendák reccsennek, bontják a Batthyány utcát, Kár érte! A régi és az új Kecskemét ősz- szekapcsolására ideális utcából három-négynél többet is megőrzésre érdemesnek minősíthetett volna a messzebb látó bölcsesség. Néhány esztendő, és már csak az emlékezetben, meg az ilyen írá­sokban él tovább az újabb nyomvonalon is Batthyány nevét viselő utca. Természetesen örülünk az új házaknak, de egy kis üröm is ve­gyül örömünkbe. Heltal Nándor ; B ■’TSO TI »V; .•.v>.v.v.v.v.v.v.v.v.vK* *X*X*X"X •5X*X:ft*X*ÍX*!SS5S5S5S55S5ífttft%! ,V,VíV.V«V.V.V«*.V«. Ismét várja a látogatókat a kunszentmiklósi művelődési otthon A Petőfi Népe 1979. augusztus I4-i számában a „Tervek, célok Kunszentmiiklóson” címmel megjelent interjú egyik fotóillusztráció­ján a községi művelődési otthon látható ............ma már egy faluból i s kirína. De még ezt is be kell zárni” — ez áll a kép alatt. Bognár László, a nagyközség tanácselnöke: — Ez volt a helyzet augusztus­ban. Október 1. óta azonban ismét nyitva áll a látogatók előtt a József Attila nevét viselő művelődési ház. A KISZ-esek kezdeményezésére — Miért kellett bezárni az intézményt? — Az igazgató megvált tő­lünk, utódja nem volt — sorol­ja a nehézségeket a tanácselnök —, és az épület helyiségei is olyan rossz állapotban voltak, amely alkalmatlanná tette azo­kat bármiféle rendezvény meg­tartására. Súlyos gondot jelent ez, és ezt a tanácsi KlSZ-alap- szervezet vezetői is jól látták. Ezért a KISZ-esek augusztus 22-i taggyűlésükön felhívással for­dultak a nagyközség ifjúsági alapszervezeteihez: segítsenek olyan állapotba hozni az intéz­ményt, hogy az ismét megnyit­hassa kapuit. Az elhatározást tettek követték. A járási hivatal százezer forintot adott a felújí­táshoz szükséges anyagokra és megkezdődött a munka. Egy-két, speciális szakképzettséget igény­lő munka kivételével, minden társadalmi összefogással készült el. Valamennyi kunszentmiklósi vállalat részt vett a kivitelezés­ben. Különösen a TEMAFORG- üzem, a VÁV-gyáregység és a BÁCSÉPSZER helyi építésveze­tősége vállalt sokat. Név szerint is szeretném kiemelni Czégány Antalnét, tanácsunk KlSZ-titká- rát, Nagy Bálintot, a költségveté­si üzem, Szabó Lászlónét, a TE- MAFORG és Kancsár Piroskát, az áfész dolgozóját. Napirenden marad — Ezzel Kunszentmiklós ta­nácselnöke kipipálja előjegyzési naptárában a „művelődési ott­hon” rovatot? — Szó sincs róla. A célunk az volt, hogy átmenetileg se marad­jon művelődési otthon nélkül a • Ilyen lett az előtér. (Bárdos Gábor felvételei) nap diszkó is van, melyen rend­szeresen 160—180 fiatal szórako­zik. Ehhez jönnek aztán a mű­soros estek — október 17-én a gyermékszínház előadását, „A di­dergő királly”-t négyszáznyolc­van négy gyerek és felnőtt lát­ta —, és a kiállítások, tárlatok. November 2. és 4. között a Kép­csarnok Vállalat árusítással egy­bekötött bemutatóján hatvan- négyezer forint értékű műtárgy talált gazdára. — Minden bizonnyal vannak a jövőre vonatkozó elképzelései... — De mennyire — mosolyog. És már sorolja is: — Sok színes, •műsoros estet tervezünk. Meghív­juk Hofi Gézát, Halász Juditot, a Bojtorján együttest, s lesz bo­hócparádé, sakkbajnokság, ifjú­sági fórum és zenés színielőadás. Sok kiállítást szeretnénk ren­dezni, közte Gál Sándor-emlék- kiállítást, a kunszentmiklósi gyűjtők tulajdonában levő mű­tárgyak tárlatát, és egy bemuta­tót a környékbeli naiv művészek festményeiből. Azt akarjuk el­érni, hogy jöjjön be a közön­ség !... A lelkes szavakat hallgatva mindez megalapozott, reális el­képzelésnek látszik. A nagyköz­ség vezetőinek támogatásával, az újjáalakult társadalmi vezetőség önzetlen segítségével minden bi­zonnyal elérik majd, hogy az öreg falak között is megkapják mindazt a szórakozni, művelőd­ni vágyó emberek, mint a szebb, modernebb intézményekben, má­sutt. Addig is, amíg az új művelő­dési központ megépül... Sitkéi Béla nagyközség lakossága. Ezt sike­rült megoldani. Hosszú távon azonban — ez mindenki előtt nyilvánvaló — már nem képes ez az intéamény kielégíteni az igé­nyeket. Ezért az új művelődési központ megépítése továbbra is napirenden marad. — Mikor gazdagodik Kun­szentmiklós ezzel az új létesít­ménnyel? — Ez természetesen az anyagi léhetőségeiniktől függ. De a ha­todik — legkésőbb a hetedik — ötéves tervben állni fog az új művelődési központ, mégpedig a jelenlegi kultúrotthon és a hely- történeti múzeum területén. Sor­rendben a harmadik helyre van besorolva célkitűzéseinkben a művelődési ház felépítése, az or­vosi rendelő és a tizenhat tan­termes iskola után. A megszépült művelődési ház. Régi falak között, új utakon Csörgő Gyula, a kunszetmik- lósi József Attila művelődési ott­honnak ma még csak megbízott igazgatója. E tisztségében azon­ban minden bizonnyal megerő­sítik majd. Amit néhány hét álatt produkált, az több mint biztató. — Diák- és gyermekszínjátszó­kor, német nyelvtanfolyam, gyer­mekklub, honismereti szakkör és TIT-klub működik hétről hétre az intézményben — sorolja Csörgő Gyula. — Minden vasár­ÚTTÖRŐÉLET A gárdaparancsnok kitüntetése • Érem és oklevél Plangár Lászlónak. A kecske­méti járásban élő úttörők kö­zül sokan is­merik Plangár Lászlót, a Sza­badszálláson élő testnevelő tanárt, a járá­si úttörőgárda parancsnokát, hiszen a nagy­község úttörő- csapatának és a járás gárdis­táinak száma megközelíti a kétezret! Nincs még tíz esztendeje, hogy a Pest megyei Abony- ból Szabad- szállásra jött, és csakhamar a csapat mipden megmozdulásá­ban, akciójában részt vett, raj-, majd csapatvezető lett. Évek óta tevékeny szervezője — majd előadóként egyik vezetője — a nyári őrsvezetőképző táborok­nak. Bár ebben a mozgalmi esz­tendőben munkája elszólította a csapattól, kapcsolata a pajtások­kal egy pillanatra sem szakadt meg! A gárda tagjai, az úttörő­rendőrök, -tűzoltók, -honvédek, -munkásőrök, -lövészek és egész­ségügyiek rendszeresen találkoz­nak vele, részt vesznek a foglalko­zásokon és együtt készülnek a gár­disták szemléire. És, hogy mindezt milyen jól te­szi, annak ékes bizonyítéka a sok oklevél, dicséret, amit a szabad- szállási, illetve a kecskeméti já- rásbeli úttörők visznek haza csa­patuknak! Az elmúlt napokban Plangár Lászlónak lelkes és nagy hozzáértéssel végzett munkájáért Fodor Zsuzsanna, a járás úttörő­elnöke adta át a Kiváló Úttörőve- zető kitüntetést. TUDÓSÍTÓINK JELENTIK A kecskeméti Szalvay Mihály Üttörőházban az idén is megren­dezték a hagyományos szavaló­versenyt. . A versenyen részt vettek a kecs­keméti csapatok kisdobosai, vala­mint az úttörők közül azok, akik a csapatversenyen a legjobbak voltak. A verseket szabadon vá­laszthatták, olyan költemények kö­zül, amelynek nem szerepelnek a tananyagban. ♦ A vetélkedőre huszonegy isko­lából több mint százan érkeztek! A kisdobosok közül a legjobbak voltak: Tonté Béla a Béke téri, Faragó Judit és Lakó Sándor a Zrínyi, Szerdahelyi Katalin és Vincze Mónika a Forradalom úti, Soós Andrea a Kodály Zoltán, Tö­rök Krisztina a Petőfi és Dienes Zsuzsa, a Halasi úti iskola ta­nulói. Az úttörők közül Rózsa Erika a Tóth László iskolából, Tóth Edit a Petőfi iskolából, Tóth Krisztina és Kapocsi Andrea a Jókai isko­lából, Nyúl Erika és Szabó Kis Mária a Hoffmann János utcai is­kolából, valamint Halasi Teréz, a Halasi úti iskolából. * Érdekes eseményről írt beszá­molójában Varga Erzsi Kecelről. A nagyközségben fáklyás felvonu­lással emlékeztek meg a felsza­badulás 35. évfordulójáról. A paj­tások nevelőikkel azon az útvo­nalon haladtak végig, ahol egykor a szovjet katonák. A Felszabadu­lási Emlékparkban a kisdobos Fikker Krisztina és a nyolcadikos Rákóczi Anita szavalt, majd az iskola énekkara Jónás János ve­zetésével tisztelgett a hősök em­léke előtt. Az eseményről megem­lékeztek a nagyközség központjá­ban levő emlékműnél is. # Hasonlóan szép megemlékezés­ről ír beszámolójában Villányi Andrea Császártöltésről. Ök áz is­kolában rendeztek megemlékezést, majd az ünnepségen megjelent felnőttekkel együtt indultak a fel- szabadulási emlékműhöz, és ko­szorút helyeztek el. A soltvadkerti úttörőcsapat ügyes tudósítóját, Szecskó Anitát ebben a mozgalmi esztendőben társai őrsvezetőnek választották meg. Továbbra is beszámol az Úttörőéletnek a náluk történt ese­ményekről ! Anitáék a 4+1-es akció kereté­ben nagyszabású kutatómunkába fogtak: valamennyi raj vállalta egy utca, üzem vagy épület törté­netének feldolgozását, és április 4-re való elkészítését. A csapat­nál — fejezi be levelét Anita — megkezdték a tisztségviselők to­vábbképzését is, hogy az eddigi­nél felkészültebben végezhessék munkájukat. * Hasznosanyag-gyűjtésben vet­tek részt a nemesnádudvari úttö­rők — írja Pálinkás Andrea csa­pattudósító — csaknem 20 mázsa rongyot és papírt adtak át a MÉH-nek! Teljesítették azt a ter­vüket, hogy minden kisdobos 5, és minden úttörő 10 kiló hasznos anyagot gyűjt. * A )'Vvj^vpyfr>’t l (*r « iffAi Régi hagyományt elevenítettek fel az úttörőcsapat tagjai Herceg- szántón — írja beszámolójában Tölgyesi Andrea tudósító — ugyanis szüreti bálát rendeztek!* Az eseményre meghívták a kis- csávolyi úttörőcsapat fúvószeneka­rát, a bál napján a község legfor­galmasabb részén térzenét adtak. A szépen feldíszített művelődési házban — ahogy egy szüreti bá­lon illik — drótokon lógott az „el­lopásra” szánt gyümölcs, perec. Nagy munkában voltak a csőszök, húszán, illetve a nyolcadikos bíró- né: Mészáros Ildikó és a bíró: Képi László. Valamennyien nagy­szerűen érezték magukat, és este hat óra után indultak haza. A Páhiban élő úttörők mindig szorgalmas tudósítói voltak az Úttörőéletnek! Ba Zsuzsa, Fischer Ági és Supka Éva után most új tudósító jelentkezett: Supka Zsolt. Bemutatkozásánál ezt így magya­rázza: „a stafétabotot a nővérem­től veszem át, ő sokáig rendszere­sen küldött beszámolókat a csa­pattól, remélem nekem is sikerül majd!” Íme, az első beszámoló: öttusa­versenyen vettek részt Zsolték csapatából százharmincán. A kis­kőrösi járás úttörőversenyzői fu­tásban, dobó- és ugrószámokban mérték össze tudásukat. Izgalmas, nagy verseny volt, a Páhiból ér­kezettek a második helyet szerez­ték meg! ♦ Pajtások! Örömmel fogadjuk to­vábbi beszámolóitokat! Most ar­ra kérünk benneteket, hogy a csapatnál működő szakkörökről írjatok, és ne felejtsétek el a dátumot is feltüntetni. S. K. i ŰJ POLITIKAI KÖNYVEK A Kossuth Könyvkiadó az idén fél­száznál több kiadványt jelentetett meg a téli politikai könyvnapokra. Ezek közül hívjuk fel a figyelmet néhányra az alábbiakban. Engels életrajza. Friedrich Engels a címe J. A. Sztye- panova új kötetének. Ebben a csaknem háromszáz oldalas, képekkel illuszt­rált műben az Ismert szovjet törté­nész népszerű formában, ám tudomá­nyos alapossággal taglalja a nagy for­radalmár életútját. Castro beszédei Fidel Castro minden jel szerint ma a világ egyik legérdekesebb és legnép­szerűbb politikusa, államférfija. A most megjelent Beszedek és beszélge­tések című könyv lapjain a kubai el­nök szenvedélyesen védelmezi hazá­ját, és tanúsítja internacionalista el­kötelezettségét. Meggyőzően vall töb­bek között Marxról, Engelsről, Lenin­ről. Könyv az NDK fejlődéséről Három szerző — Gidai Erzsébet, R. Tury Mária és Ruff Mihály — közös müve az a könyv, amely az alábbi cí­met viseli: A Német Demokratikus Köztársaság a szocializmus útján. En­nék a szocialista országnak a három évtizedes fejlődését elemzik részletes alapossággal a szerzők. A kötet egyik érdekes fejezete az, melyben az NDK fejlődésének gazdasági, politikai, ideo­lógiai tanulságait elemzik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents