Petőfi Népe, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-23 / 274. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1979. november 23. MEGVALÓSÍTJÁK A PÁRTHATÁROZATOT KISKÖRÖSÖN Erősödött a szövetkezeti gazdálkodás A kiskőrösi városi pártértekezlet 1975-ben határozatot fogadott el a mezőgazdasági munka fejlesztéséről. Ebben megjelölte az elkövetkezendő évek fontosabb tennivalóit. Mivel a város jelentős szőlőtermesztő körzet központjában fekszik, ennek az ágazatnak a sorsa nem lehet közömbös. A kiskőrösi bor biztonságos értékesítése, árualapjának megteremtése érdekében bővíteni, korszerűsíteni kell a termelést. • Az Alfa— Laval-típusú géppel komplex folyamattá vált a vörösbor- készítés. • A város határának fagyzugos helyén a nagy értékű kékfrankos szőlőnek termelési biztonságát növeli a magasmíívelés. Üzemi tevékenység A pártértekezlet határozatának végrehajtásáról beszélgettünk a Kossuth Szakszövetkezet pártvezetőségének tagjaival. Cyetvai Ferenc, kertészeti főágazat-veze- tő elmondta, hogy a szakszövetkezeti forma mellett, a szocialista tulajdon fejlesztése érdekében a közös területet korszerűsítik gyors ütemben. Többek között magasművelésűvé alakítottak át 72 hektár olyan ültetvényt, amely fagyzugos helyen fekszik. A legmegfelelőbb helyeken, mintegy 60 hektáron olyan bő termésű, egyéb jó tulajdonságú szőlőfajtákat telepítettek, amelyek leginkább igazodnak az igényes piac követelményeihez. A szakszövetkezetben az idén ősszel kezdték meg a következő telepítési ütem 120 hektáros ültetvényének a tervezését. Távolabbi célként 1982-ig 500 hektárral növelik a gépi művelésre és betakarításra is alkalmas szőlőterületet. Sajnos, szaporítóanyag-hiány miatt nem sikerült elültetni azt a mennyiséget, amelyre időarányosan szükség lett volna. A Kossuth Szakszövetkezetben azért, hogy a fajtaválasztékot növeljék, elsősorban kékszőlőt, főleg meilot-t, kékfrankost ca- bernet-t. de kényszerűségből ir- sai Olivért i.s telepítettek. , A mai követelményeknek megfelelő borászati ágazat megteremtése volt a másik terv. A vörös bor feldolgozó területén az Al- fa-Laval gép beállításával megvalósult a komplex folyamat. A következő lépésben a palackozót bővíti a szakszövetkezet. Ez a borászati tevékenység az ország szövetkezetei között méreteiben és korszerűségében az elsők között van. A 77 ezer hektoliteres tárolótér ez évben tovább bővült 11 ezer hektoliterrel és a napi négyezer mázsás vörösbor-feldolgozó megépítésével teljes egészében képesek a kékszőlő feldolgozására. A beruházás ez év őszén nyolcmillió forint fejlesztéssel tovább korszerűsödött. Ebben a szüreti szezonban az üzempróba jó eredménnyel zárult, mintegy 40 ezer mázsa kékszőlőt dolgoztak fel a Kossuth Szakszövetkezet gazdái. Számolni kell azzal, hogy az országos ütemnél nagyobb lesz a szakszövetkezetekben a fizikai munkaerő csökkenése. Különösen amióta üzembe lépett az akasztói tésztagyár és Dunaújváros rendszeressé, kényelmesebbé tette a munkásszállítást. Bármenynyire is drágább a gépesített szőlőművelés, a fejlesztési ütem tartása miatt ez a megoldás alapozza meg a jövőt. Jó kapcsolat a tagsággal Szőgyi János elnökhelyettes a tagság és a szövetkezet kapcsolatait elemezte: — Elsősorban termelési előlegekkel segítjük tagságunkat. Az idén mintegy másfél millió forintot fizettünk ki ilyen címen. Emellett mi szerezzük be a műtrágyát, növényvédő szert, mintegy 5,5 millió forint értékben. A tagságnak nyújtott szolgáltatás minősége és mennyisége is sokat fejlődött az utóbbi időszakban. Számukra évente 126 ezer óra gépi munkát végeztünk, 339 hektár ültetvényt tízszeri permetezést, a szántóföldön 55 ezer óra kombájnolást, fűkaszálást, dűlő- utak javítását és egyéb talaj- munkát. Szolgáltatásunk színvonala a járás, a város körzetében levő szövetkezetekével ösz- szehasonlítva, a legnagyobb méretű és minőségben is jónak mondható. A szőlő-, must- és borfelvásárlás egységesítésére irányuló törekvéseink is sikeresek voltak. A termék minőségét figyelembe véve, úgy alakítottuk az átvételi árat, hogy az a minőségi termelésre ösztönözzön. Földi János főagronómus a gazdálkodást taglalva hangsúlyozta: a szakszövetkezet jellegéből adódóan Kiskőrös párt-, állami vezetésének és nekünk is az volt a célunk, hogy az anyagi érdekeltséget fenntartó munka- szervezés és művelésmód korszerűsítésével is segítve a tagságot. serkentsünk a hatékonyabb termelésre. Anyagi érdekeltség Szakszövetkezetünk 8 ezer hektáron gazdálkodik. Ezen az ültetvények mintegy 39 százaléka hagyományos, kézi művelésű. A pártértekezlet ennek a területnek a mai termelési követelményekhez igazodó átalakítását jelölte meg feladatként. A tagsági kezelésű szőlő telepítéséhez. .szükséges.. gépi, munkáról a szakszövetkezet gondoskodik, a szaporítóanyagot ugyancsak a közös gazdaság szerzi be, a tagság pedig elvégzi a kézi munkát. A szövetkezet a gépi munkának, valamint a beruházásnak a költségét később kapja vissza a tagságtól. Ezt a módszert ez évtől kezdve a szövetkezet párt- és szakmai vezetésével közösen úgy változtattuk meg, hogy a tagsági ültetvény telepítésének költségeit ezentúl két részletben térítik vissza a tagok. Az első felét a telepítés után, a fennmaradó részt pedig az ültetvény termőre fordulását követően. Véleményünk szerint ez jelentős segítség. Az idén a megyei tanács vb 120 hektár szőlő telepítését engedélyezte számunkra. Az ipari munkások között is egyre nagyobb az érdeklődés a nálunk alkalmazott szőlőművelés iránt. Gyakorlatilag az itt dolgozó háromezer-hatszáz szövetkezeti tag, és rokonsága által városunk majdnem minden családját érinti ez. Hatása örvendetes. Családi segítséggel nem egészen három hét alatt szüretelték le szövetkezetünkben azt a 150—200 ezer mázsa szőlőt, amely évente a tagsági ültetvényeken termett. A kiskőrösi Kossuth Szakszövetkezetnek 300 milliót ér a közös vagyona, s évente 190 millió a termelésének értéke. Miután az 1979-es esztendő is nyereségesnek ígérkezik, a gazdasági eredmény a 3600 szövetkezeti gazda és családtagjaival együtt körülbelül 7—8 ezer ember megélhetését biztosítja, anyagi körülményeit javítja. A szakszövetkezeti tagság szorgos munkája, nemcsak egyéni boldogulását, a közös gazdaság gyarapodását, hanem a városi és az egész nép- gazdasági terv megvalósulását szolgálja. Czauner Péter Az őszinte szó energiája • A gyerekek is pontosan tudják, mi hajtja a gépjárműveket, mi kell ahhoz, hogy esténként kigyulladjon a villany a lakásokban, az utakon; a számokkal alig kifejezhető energiaigény ezernyi megnyilvánulási formája, a növekvő szükségletek kielégíthetőségének vágya és lehetősége közötti ellentmondás napjaink egyik fő beszédtémája. De miből merít energiát — erőt — a dolgozó ember, akinek időről időre meg kell újítani önmagát ahhoz, hogy elvégezze, ami rábízatott, megtegye kötelességét, helytálljon azon a területen, ahová az élet állította. Tudjuk: bármennyire fontos, ehhez nem elegendő a testi táplálék. Kevésnek bizonyul legtöbbször a személyes érvényesülés vágya, vagy az egyéni és a társadalmi tervek, a közös, nagy célkitűzések egyébként nagyon kívánatos összhangja is. Kell valami, ami több a pattogó hangnemben kimondott parancsszónál, amire egyszerre mozdul a kéz, dobbannak a lábak: a napi munka, az élet építése nem díszszemle, nem csuklógyakorlat, mint ka- tonáéknál. Más az, ami kell. s amire minduntalan valameny- nyiünket figyelmeztetnek a körülmények: a közvetlen, az őszinte, a nyílt emberi szó, egymás megértésének, az egyetértésnek, a közös cselekvésnek ez az elengedhetetlen biztosítéka. Ha megvan: könnyebbnek tűnik a legnehezebb feladat megvalósítása is. hiánya esetén a könnyen elvégezhető tennivaló is szinte kivihetetlenül nehéz. Nem szabad lebecsülnünk ezt az energiaforrást. • Aki figyelmesen hallgatta, olvasta a legutóbbi budapesti púi taktíva-értekezleten elhangzottakat, bizonyára egyetért abban, hogy a tanácskozás valamennyi megnyilatkozására ez az emberközeli hangvétel volt a jellemző. A helyzet, a nehézségek józan számbavétele, világos ok- fejtésű magyarázat. mindenki számára érthető elemzés, a legszélesebb tömegekkel való együttgondolkodás indítéka adott minősítést erről a tanácskozásról, amely így. s ezzel vált jelentékeny eseménnyé az esztendő krónikájában. olyanná, ami a jelenről szólva egyben messzi előre mutat. Hallgatva Kádár János beszédét .eszünkbe kellett, hogy jusson az elmúlt húszegynéhány év töretlen ívű fejlődése, amely nemcsak . .az, .ország gyarapodásában, hanem mindnyájunk életének, szebbé, teljesebbé válásában is tükröződik. S ennek az előrehaladásnak az összetevői között ott találjuk a pártnak azt az állandó törekvését, hogy kicsi és nagy ügyekben mindenkor szót értsen az emberekkel, nyíltan és őszintén beszéljen a gondokról, megszüntetésükre összefogjon valamennyi cselekvő erőt. „A XII. kongresszusra készülődve őszinte óhajunk — és ennek megfelelően kell dolgoznunk —, hogy a kongresszus erősítse meg pártunk fő politikai irányvonalát, amelyet nem kevés idő alatt formáltunk ki — mondotta Kádár János. — Ehhez hozzáteszem: politikánk kollektív munka eredménye. Amennyire csak lehetséges volt, a nép legszélesebb körét bevontuk kialakításába, és a tennivalókat is közösen vitattuk meg. Valójában ez az alapja a pártegységnek és a szocialista nemzeti egységnek is. Politikánk itöretlen- sége további fejlődésünk, erősödésünk biztosítéka”. Láthatjuk: az öszefüggés nyilvánvaló a politika töretlensége és a nép legszélesebb körének bevonása között e politika alakításába. Az élet minden területén meggyőződhetünk erről, ha nem is mindenütt maradéktalanul. • A dolgok természetéből adódóan a gondok megosztása elsősorban a vezetők kötelessége. De van valami bántó egyoldalúság, túlzott leegyszerűsítés abban, ahogyan ezt a feladatot túlzottan a vezetőkre hárítja a közvélemény. Holott legalább ugyanilyen mértékben kellene hangsúlyozni a különféle testületek szerepét- felelősségét, amelyekben tíz- és tízezrek tevékenykednek felső-, közép- és alsóbb szinteken egészen a vállalati termelési értekezletekig, téesz-közgyűlésekig. Ebből következik, hogy a közvetlen, nyílt szó akkor válik valóban energiaforrássá, ha nemcsak a vezetők élnek vele, hanem mindenki, akinek erre morális fedezete van. S van mindenkinek, aki becsületesen elvégzi a munkáját, s akire épp ezért odafigyelnek a többiek is. • Le kell küzdenünk sokféle visszahúzó erőt e tekintetben. Magukra sokat adó kisebb-na- gyobb közösségekben is gyakran találkozunk emberekkel, akiknek érzelem- és gondolatvilágában a nyíltság, a közvetlen emberi szó egyet jelent az odamondogatással, egyfajta hibalajstrom felsorolásával. Nem vennék észre, hogy társadalmunk szervezettségének jelenlegi szintjén annyian ismerjük már a hibákat, hogy már a kezdőbetűik kiejtése is elég, hogy bárki ott folytassa, ahol abbahagyta a másik? Az ilyen felsorolások ma már igen keveset nyomnak a latban. Máslól van szó: mit tegyünk a magunk területén, hogy ritkuljanak gondjaink. Javaslatok kellenek, jó elgondolások, az kell, hogy ki-ki hozzátegyen valamit az országos elképzelésekhez, már ami ezek zökkenőmen- tesebb megvalósítását illeti. A hangsúly a tennivalók helyi kijelölésére tevődik, arra, hogy a napi munka folyamatába illeszkedjék a bírálat, de az önbírálat is, s hogy ebben az eszmecserében ne az egyéni, ne is csak a szűk vállalati érdek, rie a klikkszellem. a kibicek bátorsága jusson kifejezésre, hanem a felelősségérzet a nagyobb, az országnyi érdekviszonyok összessége. Nyíltság ez is. Sőt, egyre inkább csak ezt fogadhatjuk el annak. K. I. Fejlődés HÁZUNK TÁJA Néhány tanács a fóliás termesztőknek • Fóliás termesztő- berendezés hasznosításának számos lehetőségére példa a tisza- kécskei Üj Élet Tsz fóliás kertészete. (Tóth Sándor felvétele) Na, ez a teherautó kegyes volt hozzám, kacsintott az irányjelzője, megáll. — Elvinne? — El. Azért álltam meg. Motor indul. Pár perc múlva hátul nyitott ponyvás teherautó húz elénk, a platóján útépítő munkások. Egyikük rávigyorog a vezetőre, integet is neki. — Mi van? — kiáltja itt a volánnál az ötven körüli, vékony dongájú férfi, és kártyavető mozdulatokkal hozzáteszi — megint ki akarsz kapni? Jó tíz perc távmutogatás, nevetgélés után — ha még nem értettem volna meg, hogy összetartoznak, s nyilván aznap együtt kártyáztak — odaveti magyarázatként. — Annyira bele vannak szédülve, hogy még engem is belerántottak. — Nem tud kártyázni? — Már hogyne tudnék! Ajjaj! — Nem akart? — Nem. Fogadalmam volt rá. Tíz éve. — Olyankor szokás fogadkozni. ha nem megy a lap. Vesztett? — Nyertem! — Akkor nem értem. — Nem is olyan egyszerű. Szóval, volt már tíz éve, hogy utoljára leültem fájerozni, mert, hogy azt játszottunk. Osztanak, hívok, vesztek. Osztanak, hívok, vesztek. Osztanak, vesztek. Csakhamar elment az aznapi zsebpénzem, úgy, hogy kénytelen voltam hozzányúlni ahhoz az ezerkétszáz forinthoz, amit a feleségem adott, hogy vegyek rajta szenet. Éppen tél volt, kályhával fűtöttünk, és aznap pont az utolsó három vödörrel készítettem be a reggeli salakozásnál. Ügy volt, hogy délután viszem a kocsi szenet. Csakhogy én délután leültem a cimborákkal, és vertük a blattot. Vertük mi szépen, aztán csak szürkült,' esteledett és még a csillagos éjszaka is eljött. Nem tudtam felállni, csak kevertem, mint aki megszédült — és veszítettem. Nem is lett volna az még olyan nagy baj, ha úgy megy végig, ahogy kezdődött. Tíz-húszfilléres alapon. Hanem aztán nőtt a bank, mint akit pumpálnak. Egy-két forintos, aztán tízesek, húszasok, volt már százas is. Végül már négy-ötszáz volt a bankban. Én meg csak veszítek és veszítek. De nem érdekelt, úgy lázba jöttem. Jól elmúlt már éjfél, amikor elfogyott a szén ára, s már csak egy húszasom maradt. Bedobtam, no, mondom, ott vesz el, ahogy vagy. Akkor kezdtem el nyerni. Mentek volna már haza a többiek, de nem hagytam: nyertem, nyertem. Megvirradt, mire visszajött a pénz fele, reggel lett, mire az egész is nálam volt. Még mindig nyertem, és már a végén nekem tartoztak, vagy hatszáz forinttal. Akkor valakinek eszébe jutott, hogy tesz a tűzre. Megcsörrent a szeneslapát a ládában. Hát, ahogy meghallom, ránézek a szénre, és elkezdek izzadni. Hideg veríték vert ki és remegés fogott el. Ráeszméltem, te úristen, a szénpénzt játszottam el. Hiába volt már több is a pénzem ... Ügy,. dobtam el a kártyát, mintha tüzet fogott volna. — A felesége megtudta? — Most már igen. Tavaly mondtam csak meg neki. Már elszállt a mérge... — Megszegte a fogadalmát! — utalok az előbbi jelenetre. — Nem komoly, uram! Játék csak, pénz nélkül. És különben is, hol van már a szeneskályha? Távfűtés, uram, távfűtés! Igriczi Zsigmond A tápkockás palánták alá terített fólia megakadályozza, hogy a palánták gyökérzete átnőjön a talajba, s felszedéskor egy részük leszakadjon. Ezért kiültetés után a palánták nem eshetnek vissza. A magvetés letakarása megakadályozza a magágy lehűlését és kiszáradását. Ezzel gyors, egyenletes kelés várható. Ha az új fóliát ősszel, vagy tavasszal a használt fólia fölé húzzuk, ez jó hőszigetelő hatást fejt ki. Öntözéskor annyi vizet adjunk, hogy a növény gyökérzónájában a talaj nedvességtartalma a víz befogadóképességéig telítődjék. A kis adagú gyakori öntözés a fiatal növényeket kivéve, nem pótolja teljesen a gyökérzóna talajnedvességét. Öntözni akkor szükséges, ha a könnyen felvehető nedvességtartalomnak a fele már elhasználódott, nem célszerű tehát addig várni, amíg a növények hervadni kezdenek. A gyakori, kis adagú öntözés a talaj felszínéhez közeli rétegben segíti elő a gyökérzet fejlődését, ez főként a saláta, a karalábé, a retek koraiságát növeli. A szükségesnél nagyobb vízadag a tápanyagot a gyökérzónánál mélyebbre mossa, különösen akkor, ha jó a talaj vízvezető képessége. Ellenkező ' esetben a felesleges víz felhalmozódhat, és a gyökerek kipusztulnak. A fóliás termesztőberendezésnél gyakori az úgynevezett háromszakaszos hasznosítás. Fontosabb növények, a fejes saláta, a karfiol, a karalábé, a paradicsom, a paprika, spárgatök, a hónapos retek. A fejes saláta vetése január_10. és 20. között időszerű. Legkésőbb február első felében tűzdelni kell. Az ehhez felhasznált tápkockák átmérője 5 centiméter. A fóliaágyakba a tápkockás palánták ültetését akkor kell kezdeni, amikor a talaj felenged, lehetőleg még március első harmadában. A karfiol és a karalábé magját január első 10 napjában kell vetni, és ugyanannak a hónapnak második felében tűzdelni, 5 centiméteres tápkockákba. A paradicsom magjának vetésideje január 10. és 20. között van, és február második harmadában esedékes a tűzdelé- se, 7 centiméter átmérőjű tápkockákba. A fóliaágyakba április 1. és 10. között ültetjük ki. A paprika magjának február 10-e és 20-a között van a vetésideje, március utolsó felében kezdődik a tűzdelése, kettesével, 7 centiméteres tápkockákba. Május első felében 30x30 centiméterrel, gépi sornyitásnál 41x22 centiméter távolságra ültessük ki. A paprikánál 1 négyzetméterre 11 ikertővel számoljunk, ezért legalább 13 ikertövet ajánlatos nevelni. A hónapos retek vetése még a salátaültetés előtt, februárban történik, amikor a talaj egy kicsit felenged. A vetés sűrűsége szemenként! vetésnél 5x5, 5x6 centiméter, vagy pedig 10 centiméteres sorokban, négyzetméterenként 4—5 gramm mag felhasználásával. A spárgatök február végén, március első felében 7, illetve 10 centiméteres tápkockába közvetlenül vethető. Április 10-e táján ültethető ki a fóliaágyakba úgy, hogy négyzetméterenként három palánta legyen. Március első napjaiban, amikor a téli fagytól felenged a talaj, a tápkockákban előnevelt fejessaláta-, korai karalábé-, vagy karfiolpalántákat ültethetjük a fóliaágyakba. Eredményesen hajtatható ugyanitt a február elején elvetett hónapos retek is. Ez, a háromszakaszos hasznosításnak az első szakasza. A felsorolt zöldségfajok április elejéig maradnak a fóliatakaró alatt, s ezalatt annyira megerősödnek, hogy az áprilisi időjárást, ritka kivételtől eltekintve, már takarás nélkül is jól elviselik. Április első napjaiban az előnevelt, a bimbós állapotban lévő paradicsompalánták jutnak fólia alá. Spárgatököt, esetleg uborkapalántát is lehet ültetni, de ezeken célszerű egész május végéig, június elejéig rajtuk hagyni a fóliatakarót. Április végére, május elejére a napi hőmérséklet már eléri azt a magasságot, amikor a paradicsom további takarás nélkül is zavartalanul fejlődhet. Áprilisban az első szakaszban nevelt zöldségféle,. fejes saláta, karalábé, hónapos retek már szedhető, és értékesíthető. Így a hasznosított első szakasz területe április végére már ismét szabaddá válik. A szükséges talajmunkák után erre a területre május első felében a tápkockában nevelt, bimbós paprikapalánta ültethető. A paprika hőigénye néhány fokkal magasabb, mint a paradicsomé, s az éjszakai, általában a 20 Celsius-fok alatti hőmérsékletre érzékeny. Általános tapasztalat, hogy májusban és június első napjaiban még fóliatakaró alatt tartott paprika gyorsabb fejlődésével meghálálja a gondoskodást. A kétszakaszos hasznosítás any- nyiban tér el a háromszakaszostól, hogy április elején a második szakaszban kiültetett fóliát nem visszük át május elején a paprikára, hanem végig ott marad. A háztájiban és a nagyüzemekben egyaránt a kétszakaszos hasznosítás terjedt el jobban, hiszen két növénnyel kevesebb munka va'n. Könnyebb a szervezés, kisebb a költségráfordítás is, mert egy pa- lántás növény kiesik. Mivel a takarás éppen a legkritikusabb időpontban fennmarad a növényzeten, kisebb a fagyveszély okozta kockázat. Az ilyen jellegű hasznosításkor is célszerű két területet használni, noha a retekelőnövény után a paprika ugyanarra a helyre még idejében ültethető. A háztáji kertekben pedig az uborkát szokták az első szakasz növényei közé ültetni. fFolytatjuk)
