Petőfi Népe, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-17 / 269. szám
t 1979. november 17. • PETŐFI NÉPE • 3 Hogyan hat az adóztatási rendszer a háztáji termelési kedv fokozására? Interjú Szigeti Péterrel, a megyei tanács vb pénzügyi osztályvezetőjével Szigeti Péterrel, a megyei tanács vb pénzügyi osztályvezetőjével a lakosságot közvetlenül is érintő kérdésekről, a kistermelők adóztatásáról, ennek a termelésre gyakorolt hatásáról folytattunk beszélgetést. Első kérdésünk: — Megyénk háztáji és kisegítő gazdaságainak igen jelentős szerepe van a lakosság ellátásában. A termelési kedv fokozására az elmúlt években számos ösztönző intézkedés történt, ezek között az adózásban bevezetett módosítások is helyet kaptak. Milyen körben érinti ez a kistermelőket és miként érvényesült hatásuk? — Néhány számadattal szeretném kezdeni, annak alátámasztására, hogy Bács-Kiskunban valóban nagy jelentősége van a mezőgazdasági kisárutermelésnek. Az itt élő mintegy 190 ezer családnak háromnegyed része kisebb, vagy nagyobb mértékben kapcsolódik a termeléshez. Közülük több mint százezer kifejezetten kisgazdasággal, vagyis haitezer négyzetméternél kisebb földterülettel rendelkezik. Az ennél nagyabb, de az 1,8 hektárt el nem érő területtel rendelkező gazdaságok száma 28 ezer, és csak 11 ezer kisegítő gazdaság esetében nagyobb a földterület 1.8 hektárnál. Ami az adózást illeti: a hatezer négyzetméter alatti területű egy gazdaságra 355 forint, ettől 1.8 hektárig terjedőre 927, az azon felüli területűre pedig' 2046 forint összegű adó jut évi átlagban. Igaz, hogy az átlagok mindig olyan számok, amelyektől le és fel egyaránt lehet eltérés az egyéni adottságoktól függően, de az adott birtökcsoportra mégis ezek a jellemzőek. A háztáji és kisegítő gazdaságok adója három tényezőből tevődik össze: a földterület utáni adó, a lóadó és kivételes esetben a külön jövedelemadó. Mindhárom vonatkozásában olyan módosításokat vezetett be a kormányzat 1977. január 1-től, amelyek feltétlenül ösztönzőek. így például a használt földterület alapul vételével fizetendő tételes adó mértéke több éven át változatlan marad. Adómentes azonban az a terület, amelyen a használó szerződéses zöldségtermesztést folytat. A kivételes esetekben fizetendő külön jövedelemadó a korábbi szabályozáshoz képest igazságosabban differenciált mértékű. Az adóalap és az adó kiszámítása egyszerű, minden kistermelő maga is ellenőrizni tudja a kimunkálás helyességét. És itt is belépett egy új kedvezmény. Ha a családiban többen foglalkoznak a mezőgazdasági tevékenységgel, aktkor az állandó segítő családtagok száma szerint az adóalap csökken. Ezek az új mentességek és kedvezmények. Természetesen továbbra is érvényben maradtak az előző jogszabályok által intézményesített kedvezmények is. Mint például az idős kordáknak nyújtott 50 százalékos adókedvezmény, a szőlőfelújítás kedvezménye, a szakszövetkezeti tagokat megillető 15 százalék, új szőlő és gyümölcsös telepítésére a több éves adómentesség stb. Szinte alig van olyan kistermelő, akit valamely kedvezmény, vagy mentesség nem érintene, némelyeket többféle címen ’ is. Ez évben például 19 millió 500 ezer forintot tett ki a kedvezmények összege. Arányaiban ez a fizetendő adónak csaknem 19 százaléka. — Lehet-e olyan következtetést levonni az elmúlt három év adózási adataiból, hogy beváltak a módosítások, s fokozták a termelői ambíciókat? — Feltétlenül, de hívjuk bizonyításul itt is a számokat. Igen jó mutatója a termelői kedv erősödésének, hogy a zöldségfélék termesztésére szerződők száma 1977-ben 7214 fő volt 2298 hektáron. Ez 1979-ben már 10 ezer 748 főt ért el, s 3872 hektáron folytattak termelést. A szerződéses zöldségtermesztésnél, de a mezőgazdaság más ágazatában mutatkozó fellendülést sem tulajdonítjuk egyedül az adózásban nyújtott kedvezményeknek. Csakis az egymással összhangba hozott intézkedések eredményezték, és biztosíthatják a továbbiakban is a kedvező feltételekét. Ugyanúgy nem érthetünk egyet azzal, amikor valamely ágazatban akár időlegesen is mutatkozó lanyhulásért nyomban az adózásban keresik egyesek a visszatartó tényezőt. — Ha már ezt említette, eszembe juttatja azt a kérdést: vannak-e az adóztatásban konfliktusok? Milyen az úgynevezett adómorál? — A gyakori félreértések, az adó szerepe helytelen megítélésének tisztázására volna néhány megjegyzésem. Olyan szemlélettel találjuk magunkat szemben, időnként a termeltető vállalatok vezetői részéről is, mintha a lakossági adó valamiféle tevékenységét korlátozó, büntető eszköz lenne. Pedig erről szó sincs. Éppen ellenkezőleg. Más dolog az, hogy központi intézkedésekkel — így az adózásban nyújtott kedvezményekkel is — ösztönözni -kell bizonyos tevékenységek folytatását, és megint más, hogy a jövedelem, vagy bevétel után — több tényezőtől függően alacsonyabb, vagy magasabb mértékben — adót kell fizetni. Ez éppen úgy össztársadalmi érdek, mint az előbbi. A két kérdés tehát semmiféle ellentmondásban mimes egymással. Minden közösségi érdekeket szolgáló társadalomban, így nálunk is létre kell hozni, fenn kell tartani olyan létesítményeket, intézményeket, melyek valamennyi állampolgár javát szolgálják. Semmi sem természetesebb annál, mint hogy ehhez mindenki a maga érdekében, a megszabott törvényes módon és mértékkel hozzájáruljon. Meggyőződésem, hogy a lakossági adókról társadalmunk nagy egészének ez az értékítélete. Nagy hiba, ha felkapott szóbeszédekből egyedi ügyekről nyert felületes tájékozottság alapján, felelős személyek is melléállnak az itt-ott még jelentkező adózásellenes hangulatnak. Szépen gyarapodó, a személyi javak olykor tán hivalkodó bőségét tükröző nagyközségeink, községeink a tárgyi bizonyítékai annak, hogy az adóztatás a mezőgazdasági kistermelőktől sem vonja el szorgos munkájuk gyümölcsét. — És milyen mértékű az adó az úgynevezett magasabb jövedelműeknél? Tudnak-e itt differenciálni? — Ami a mezőgazdasági területek használata jogcímén' fizetendő adóterhet illeti, ma már elvétve sem fordul elő, hogy valaki ezt magas mértékűnek találná. A termeléspolitika érvényesülését az adóztatási gyakorlatról féltő hangok az úgynevezett külön jövedelemadóval kapcsolatban jelentkeznék. Ennek fizetésére azok a kistermelők kötelezettek, akiknek a gazdálkodási tevékenységéből származó összes bevétele egy évben eléri a 150 ezer forintot. Megyénk kisterme- lői-nék igen kis hányadáról van szó. Például 1979-ben mindössze 475 család (a 139 ezerből!) volt ilyen adóra kötelezve. ' Éppen ezért különös gonddal és csak alaposan bizonyított adatokkal alátámasztva történik az adóztatásuk. , Az adó kulcsát a jogszabály úgy állapította meg, hogy az a bevétel, amit még családi munkával el lehet érni, igen humánusan van terhelve. Ha az árbevétel 200 ezer forintnál nem több, akkor a külön jövedelem- adó 1 százalék, ha 200 ezer fölött van, de 250 ezer forintnál nem több: 2 százalék, ha 250 ezer fölött van, de 300 ezernél nem több: 3 százalék. A 300 ezer forinton felüli bevételeknél természetesen már erősebb az adózás mértéke (350 ezer forintig 6, azon felüli bevételnél 10 százalék). A progresszivitást az adózásnak mindig is tükröznie kell bizonyos határokon túl, és itt a mennyiség az esetek nagy többségében már minőségi jellemzőket tükröz. Ilyen bevételt már csak idegen munkaerő foglalkoztatásával lehet elérni, bármely ágazatát vesszük is a mezőgazdasági, vagy azzal szoros összefügésben álló, pl. állathizla- lási tevékenységeknek. Amint már említettem, az adóhatóságok nagy körültekintéssel járnak el ezeknek az adóknak a kimunkálásánál. A néhány esetben kért felülvizsgálat is minden fórumon reálisnak ítélte az adó kivetését. — Mi a helyzet általában az adózási fegyelemmel? — Az állampolgárok adózási fegyelméről alkotott tapasztalat kétirányú. A kivetett adók megfizetésével nincs különösebb probléma. Kevés esettől eltekintve rendesen a határidőre, vagy a feledékenyebbek az első felhívásra befizetik az adót, kényszerintézkedésre alig kerül sor. Nem ilyen egyértelműen jó a bevallási fegyelem. A kistermelők egy része „elfelejt” bevallást tenni a 150 ezer forintot meghaladó árbevételről. Sajnos olyan is akad, aki magánbeszélgetések során nem titkolja az ezt meghaladó bevételt, tie önként nem hajlandó erről számot adni. Az ilyen esetekben kell hivatalból intézkedni az adóalap megállapítására. Tapintatos fellépést igényel ez a munka és sok esetben maga az állampolgár is meglepődik az adó összegén. Mármint azon, hogy ennél többre számított. Sajnos. van olyan beidegződés az adózással szemben — ez nemcsak a mező- gazdaságból származó jövedelmekre vonatkozik —, hogy „ha rám bizonyítják, az más”. Az elmúlt évi megyei felvásárlási adatokból is kitűnik, hogy nincs teljesen helyén az adóztatás. Óvatos becslések szerint is legalább ezerötszázra tehető azoknak a száma, akik 150 ezer forint feletti árbevételt érnek el, szőlő-, gyümölcs-, zöldség-, termény- és állatértékesítésből. Az' érintett állampolgároknak és azoknak a szerveknek, amelyek az adatszolgáltatással segíthetnék a korrekt és reális adóztatásit, egyaránt meg kellene érteniük, hogy az adó nemcsak és nem elsősorban állami bevétel kérdése. A társadalmi! igazságosság követeli meg, hogy akiknek egyenlő joguk van a törvényes kedvezmények igénybevételére, azok osztozzanak a kötelezettségek egyenlő teljesítésében is. — Mit mondhatunk a kis- • termelőknek a tevékenységük adóztatásának jövő évi szempontjairól? Várható-e valamilyen módosítás? — A háztáji és kisegítő gazdaságok adóztatásában semmiféle változtatásit nem terveznek 1980- ra. Azért is merem ezt ilyen határozottan kijelentem, mert alig egy hónappal ezelőtt dr. Villányi Miklós pénzügyminiszter-helyettes a rádióban is megnyugtatta erről a kistermelőket. Afelől is megnyugtathatjuk az érintett állampolgárokat, hogy nincs szó valamiféle „keményebb vonal” alkalmazásáról az adóalapok kimunkálásánál. Helyi adóhatóságaink garantáltan törvényes keretek között fogják végezni munkájukat ezután is. Feltétlenül bízunk a bevallási fegyelem erősödésében. Abban, "hogy minimálisra csökken azoknak a kistermelőknek a száma, akik eddig a párt- és kormányintézkedésekből csak az előnyöket kívánták igénybe venni, a kötelezettségtől — még ha az humánus is — igyekeztek magukat távoltartani. Arra van szükség, hogy mindazok a szervek, amelyéknek segítségét kérik helyi adóhatóságaink a tényleges adóalapok megállapításához, az együttműködésben a becsületes cél szolgálatát lássák. Nevezetesen, hogy a társadalom asztaláról nem lehet csaik elfogadni, a közösség érdekében és az előírt mértékben vissza is kell oda juttatni, hogy az ország fejlődésében, gyarapodásában ne legyen fennakadás. — Köszönjük a tájékoztatást. T. P. EMBEREK, TÖRTÉNETEK A konfliktus A javítóműhely szerelői már hetek óta nyugtalankodtak. Semmi sem volt jó nekik: mindenkivel összevesztek, mindennel elégedetlenek voltak. Május végén aztán a munkagépeken dolgozók is mozgolódni kezdtek. A szövetkezetben egyszerre olyan lett a hangulat, hogy attól kellett félni, a dolog a munka rovására megy. A főagronómus végül is megelégelte az egészet, és egyik reggel munkakezdés előtt elkapta a traktorosokat. — Mi az isten van veletek? A fiúk, vagy tizenöten álldogáltak a gépszín mellett, hümmögtek, húzogatták a vállukat. — De a szentségit, ha valakinek baja van, nyissa ki a száját! Ekkorra már a javítóműhelyből is kijöttek né- hányan. Egy göndörhajú fiú, akit a többiek csak Kesének neveztek, megszólalt. — Nem jól van ez így, főagronómus elvtárs. — Mi nincs jól? — Szóval... beszélgettünk a fiúkkal: nem kapunk elég megbecsülést a tsz-ben. — Nofene! Hát mennyit akartok keresni? — Nem a pénzzel van baj. — Hát? A többiek is közelebb léptek. Húsz és harminc között járó fiatalemberek voltak, a főagronómus névről ismerte valamennyit. Az ő vállukon nyugodott a szövetkezet, s ha kell a világ végére is elmentek a tsz-ért. — Arról van szó, hogy bárhol máshol jobban megbecsülnének bennünket. És hogy többen ... szóval hogy már foglalkoztunk vele, hogy... el is mennénk ... A főagronómussal fordult egyet a világ. — Fenyegettek? Mi? Jó, hogy nem akartok mindjárt sztrájkolni. — Ne értsen félre, főagronómus elvtárs! — Dehát mit akartok? Kese nyelt egyet, aztán kibökte. — Hát... minden jobb munkahelyen csinálnak parkolóhelyet a dolgozók járműveinek, csak nálunk nem. Ügy állunk meg reggelenként a kocsikkal, mintha a szél hányta volna őket össze. Vagy ott vannak a motorok. Az ember megveszi azt a drága gépet, és ha jön egy eső, egész I nap mossa, veri. Szóval... erről van szó. A főagronómus majdnem elnevette magát. Végignézett a legényeken. Némelyiknek alig serkent még a bajusza. Tudta róluk, hogy egyikmásik többet keres, mint ő. De azt is tudta, hogyha arra kérné őket, hogy három nap, három éjjel üljenek a kombájnon vagy a trágyaszóró nyergében, azt is megtennék. A fiainak tartotta őket, akikért mindent megtett volna, mint ahogy ők is a szívüket adták volna a szövetkezetért, az ő szövetkezetükért, ök voltak az első igazi „újgazdák”, az a generáció, amelyik már belenőtt az újba. És most elégedetlenek voltak. Mert nem volt parkolóhely az autójuk számára. — A jövő héten elkezdjük az építést, fiúk! Azzal megfordult, és elindult az irodák felé. Különleges jókedv fogta el. Harsogva kezdett fütyörészni. Tóth Tibor Sajtótájékoztató a Skálában Július 1-én a Skála és a Szöv- áru Vállalatok egyesülésével Ská- lacoop néven egyesítették a szövetkezeti kereskedelem erőforrásait. A közös vállalat alapítótagjai között 190 áfész. 20 szövetkezeti vállalat, 6 ipari szövetkezet, továbbá a Délker és a Sasad Tsz szerepel. Az eddig szerzett tapasztalatokról Demján Sándor, a Skála- coop vezérigazgatója pénteken elmondotta, hogy gyakorlatilag máris sikerült az áruk fogyasztókhoz vezető útját lerövidíteni, továbbá mód nyílt arra. hogy a termelő vállalatoknál a kiskereskedelem is nagytételű rendelésekkel jelentkezhessen, s ami nem kevésbé fontos, hogy az egyesülés 37 áruházában sajátos áruválasztékot nyújthassanak. Az elgondolások helyességét igazolja, hogy a közös vállalat mind a nagy-, mind a kiskereskedelmi részlege az országos átlagot meghaladó ütemben fejlődött, s változatlan létszám mellett 50 százalékkal magasabb nyereséget értek el. mint amire az egyesülést megelőzően a vállalatonként! eredmény összegezéséből számítani lehetett. A budapesti Skálában a tervek szerint három év alatt kellett volna felfejlődni az évi 1,2 milliárd forinthoz, ugyanakkor már most elérték az ez évi 2 milliárd forintos forgalmat. (MTI) AZ ELSŐ MAGYAR FELELŐS KORMÁNY TAGJA Százhetvenöt éve született Klauzál Gábor Régi keletű felismerés, hogy bizonyos történelmi korszakokban mintha megszaporodnának a jelentős egyéniségek, az események kulcsszerepet játszó figurái. Ilyenkor a társadalmi fejlődés felhalmozódott problémái között megjelennek azok a személyek, akik képesek megoldani az aktuális, politikai, kulturális, tudományos, művészeti feladatokat. Az újabbkori magyar történelemben ilyen korszak volt a reformkor, amikor a polgári átalakulás érdekei egy Széchenyit, egy Kossuthot, egy Deákot, egy Wesselényit növesztettek ki többek között a nemzetből; az irodalombon a Kisfaludyak, Vörösmarty, Bajza, Arany és Petőfi jelentkezett, a művészetben Ferenczy, Pollák Mihály, Markó Károly és mások alkottak. Ennek az időszaknak volt az elsők között sem utolsó szereplője Klauzál Gábor is. A korban egyáltalán politikai szerephez juthatott középnemes tipikus pályája az övé. Jogi vizsgálatok után megyei aljegyző Csongrádban (a megyéhez mindig hű maradt), majd ülnök, tábla- bíró, s végül országgyűlési követ, a liberális követelések nagyhatású vezéregyénisége. Az 1839—40-es diétán, második követi jelentkezésekor, már a Deák vezette szabadelvűek helyettes vezére, aki az örökvált- ság kimondásában döntő érdemeket szerzett. Vezérszónokként a cenzúra ellen. Wesselényi, Kossuth és az ifjak elítélése ellen szónokolt, ugyanakkor a családjára egyébként is jellemző élénk közgazdasági érdeklődésével a kibontakozó kapitalista gazdálkodást segítő váltótörvény, kereskedelmi törvény és részvénytársasági cikkelyek elfogadtatásában is hatásosan közreműködött. Az 1843—44. országgyűlésen — Deák távollétében, de végig szellemi irányítása alatt — az ellenzék elismert vezére. Fellépései a magyar nyelv érdekében, a zsidó egyenjogúságért, az önálló keres-^ kedelmi és ipari fejlődés kibon-' takoztatásáért hozzájárulnak, hogy 1848-ban ő legyen az első felelős magyar minisztérium tagjaként az átalakulás egyik irányítója. Később egyre kevésbé tudta követni az események alakulását, a kibontakozó forradalmat és szabadságharcot. Békepártiságával nem fért össze az 1848. szeptemberi radikális fordulat, így a Batthyányi-kormány több tagjával együtt ő is lemondott és birtokára vonult vissza. Ám rövid miniszteri ténykedése idején is fontos kezdeményezéseket tett hivatala megszervezése, és az önálló vámterület létrehozásáért. Még fellépett a kibontakozást kereső 1861-es országgyűlésen a mérsékeltebb, úgynevezett felirati párt egyik vezetőjeként, de a helyeselt deáki művet, a kiegyezést már nem élhette meg: 1866- ban meghalt. (dérer) ÜDÍTŐ ITALOK * 9 A HajdúBihar megyei üdítőital-ipari Vállalat négy termelőüzemében ötféle üdítő italt, valamint gyöngy- és ásványvizet gyártanak. A közkedvelt italokból ebben az évben 25 millió palackkal juttatnak a fogyasztókhoz. (MTI-fotó) Szervezettebb az oktatás a Gelkánál A GELKA megyei kirendeltségének életében igen jelentős ez az esztendő, júniusban vehették birtokba Kecskeméten, a Széchenyi- városban a több mint 20 millió forintos beruházással létesített új központjukat. — A 19 esztendővel ezelőtt alakult vállalat hat évvel ezelőtt látott Bács megyében munkához — mondta Mészáros Ferenc, a megyei kirendeltség vezetője. — Akkor hetvenkilencen foglalkoztak a különböző híradástechnikai berendezések javításával és az első évben mindössze 11 millió forint értékű munkát végeztek. Jelenleg már 260 dolgozót foglalkoztatunk a 11 szervizben a megye különböző városaiban, az idei tevékenységünk értéke eléri a 39 millió forintot. Nem panaszkodunk munkahiányra, hiszen a fekete-fehér tv-k száma már meghaladta a 104 ezret, a színeseké pedig már legalább 6 ezerre tehető. A rádiók számát nagyon nehéz lenne meghatározni, s ugyancsak szinte megszámlálhatatlan a különböző háztartási gépek mennyisége. Az új, mintegy 600 négyzetméternyi alapterületű központunk a többi között jelentős mértékben segíti a szakmunkás-utánpótlást. Végre elértünk oda, hogy saját tanműhelyünk van, és itt tervszerűbb, jobban szervezett oktatásra nyílik lehetőség. Korábban az ipari tanulókat egy-egy jól képzett szerelő mellé osztottuk be, s annak termelő munkája mellett „leshette” el a fiatal a szakmai tudnivalókat. Az új tanműhelyünkben Sztrehovszki Mihály művezető-szakoktató irányításával a tanulók az egyszerű műveletek elsajátításával kezdve a tanulást, fokozatosan haladhatnak a komplikáltabb feladatok megoldása felé. Huszonhárom ipari tanulónk közül tíz első és négy másodéves ebben a tanműhelyben tanul, s biztosak vagyunk abban, hogy jelentősen növekedni fog a tanulmányi eredményük. O. L. • A jól felszerelt műhelyben Lantos Győző első éves tanuló egy zsebrádió javításával foglalkozik. »
