Petőfi Népe, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-19 / 245. szám
1979. október 19. • PETŐFI NÉPE • 3 TESTVÉRVÁROSI KÜLDETÉS TARNÓWBAN VENDÉGÜNK VOLT Tisztelgés Bem tábornok emlékének A lengyelországi Tarnów, Bem József tábornok szülővárosa, és Kiskőrös, Petőfi Sándor szülőhelye közötti testvérvárosi kapcsolatnak megfelelően a két város képviselői kölcsönösen keresik fel egymást, s megállapodnak a következő évi együttműködésről, a két nép barátsága ápolásának módozatairól. Nemrégiben Lukács Lajosnénak, a városi pártbizottság első titkárának vezetésével, Kiskőrös megbízottai jártak a százezer lakosú Tarnówban. A küldöttség látogatását ezúttal gazdag eseménysorozat tette külön is emlékezetessé. A közelmúltban volt ugyanis ötven éve, hogy a törökországi Aleppó katonai temetőjéből hazánkon át szülőföldjére szállították Bem Józsefnek, a lengyel nép legendás hírű forradalmár fiának, az 1948—1849-es magyar szabadságharc jeles tábornokának hamvait. A két nemzet közös hősének végső visszatérése fél évszázados évfordulóját ünnepelte, nagy fiára emlékezett a szülőváros, a lengyel nép, és hazánk képviselői. Az október 6-i szombat délelőt- tön Bem József tábornokra erplé- kezők sokasága, köztük az ifjúság egész serege állta körül a tarnówi Városi Park kis tavát, melynek közepén méltóságteljesen magasodik ki a Bem-mauzóleum. Ott adóztak tisztelettel Osztroleka hősének a lengyelországi magyarbarát társaságok több mint negyven küldöttségének tagjai, s velük együtt Petőfi Sándor szülővárosának küldöttei. t A lengyel és a magyar himnusz felhangzásával és Andrzej Kasznia, a Tarnówi Magyarbarát Társaság elnökének megnyitójával kezdődött emlékünnepség szónokai között Magyarország képviseletében Garamvölgyi József, varsói nagykövet idézte fel a magyar szabadságharc dicső tábornokának alakját, elévülhetetlen érdemeit. — Magyarország népe nem felejti, a magáénak vallja a testvéri lengyel nép nagy fiát. Szívünkben őrizve emlékét, hazánkban sokan akadnak, akik magyarnak hiszik, s egyszerű közvetlenséggel Bem apónak emlegetik — mondotta a többi között hazánk nagykövete, s a népek szabadságáért, függetlenségéért küzdő internacionalisták nagy elődjének nevezte Bem József tábornokot. Az ünnepi megemlékezések után, tompa dobpergés közben koszorúkkal,. csokrokkal, virágszálakkal tisztelegtek a résztvevők a nagy lengyel hazafi emlékének. A kegyelet és tisztelet virágait, közöttük Kiskőrös testvérváros koszorúját matrózok vették át és csónakkal juttatták el a hatoszlopos Bem-mauzóleum talapzatára. A kétnapos ünnepi eseménysorozat október 6-án délután a 11 ezer dolgozót foglalkoztató tarnówi Azatow vegyiművek pompás kultúrpalotájában folytatódott. A művelődési intézmény hatalmas előcsarnokában tárta a nagyközönség elé Bem József tábornok nyomdokain 1848—1849. című grafikai kiállítását Jerzy Cieslak grafikusművész. A kiállítást Garamvölgyi József nagykövet nyitotta meg. Majd az üzemi kultúrpalota színháztermében a magyar kulturális napok nyitányaként magyar művészek és a lengyel Kamionka néptáncegyüttes színvonalas műsorára került sor. Bem József tábornok ‘hafnvai szülőföldjére szállításának 50. évfordulója emlékére rendezett eseménysorozatból kiemelkedett az október 7-én megrendezett tudományos ülésszak, amelyen hazánk képviseletében dr. Csapiáros István professzor tartott Legendák Bemről címmel nagy érdeklődéssel kísért előadást. S ugyancsak emlékezetes marad a résztvevők számára ugyanaz nap a magyar kulturális napok keretében Balassi Bálint és Jan Kochanowszki szerelmi költészetének gyöngyszemeiből válogatott, reneszánsz muzsikával illusztrált, magas színvonalú irodalmi est a korhűen felújított — Tarnówhoz közeli — debnói várban. Abban az eredeti környezetben, ahol a kalandos életű költő, Balassi Bálint a vár egykori úrnőjének tette a szépet. P. I. • Az erdélyi hadsereg egykori parancsnokának hamvait őrző mauzóleum. MÁTÓL A TV-BEN Washington - zárt ajtók mögött Ma este kezdi a Magyar Televízió annak a hatrészes amerikai tévéfilmnek a vetítését, amelyről a Rádió és Televízió Űjságban Ipper Pál írt előzetes ismertetőt. A cikket az alábbiakban közöljük, s ezzel hívjuk fel olvasóink figyelmét a filmre, amely a képen szereplő könyvből készült. * Az alig több, mint kétszáz éves amerikai nemzetet az elmúlt másfél évtizedben érték a legnagyobb megrázkódtatások. Igaz ugyan, hogy volt Függetlenségi Háborújuk, polgárháborújuk, részt vettek a két világháborúban, több elnöküket, köztük a legnagyobbnak tartott Lincolnt is meggyilkolták, de azért eddig nem éreztek nemzeti lelkiismeretfurdalást és szégyent. A Dallasban 196,1. november 22-én eldördült lövések, amelyek kioltották John F. Kennedy elnök életét, döntő fordulatot hoztak az Egyesült Államok életében. Azóta, alig tíz év alatt, meggyikolták Robert Kennedyt, Martin Luther Kinget, történelmükben először háborút vesztettek — a vietnamit —, és a Wa- tergate-ügy következtében nemcsak Nixon elnöknek kellett lemondania hivatásáról, hanem egyszeriben kiderült a hatalmi struktúra romlottsága is. Az amerikai emberek szerették országukat le- győzhetetlennek, a legtisztábbnak és a legdemokratikusabbnak hinni. Ez az önbizalmuk került rtiély válságba, és valószínűleg ez a magyarázata annak, hogy az utóbbi években mozi- és televíziófilm-gyártá- suk sokat foglalkozik az említett témákkal. Megismerkedtünk már a dallasi gyilkosság számos dokumentumával, s úgy tudom, hamarosan a Magyar Televízió is műsorra tűzi a Martin Luther King életéről szóíó sorozatot. Ma pedig megkezdi annak a hatrészes tévéfilmnek a vetítését, amely a Wa- tergate-ügy előzményeiről szól. A Washington — zárt ajtók mögött, az amerikai Paramount filmgyár szerintem kitűnő sorozata ugyanis nem történelmi dokumentumfilm. Inkább történelmi fél-dokumen- tum-játékíilmnek tartom. Csak egy pici emlékeztetőül hadd idézzem fel: a „lehallgatásos’-betöré- ses Watergate-ügy az amerikaiak számára szinte elviselhetetlen döbbenet volt. Azt kérdezték: „Hogyan juthattunk idáig?” Erre próbál válaszolni a .filmsorozat. Első része ott kezdődik, amikor Johnson elnök 1968-ban bejelenti az országnak, hogy nem jelölteti magát a novemberben esedékes választásokon, s ott fejeződik be, amikor a Watergate-épület éjjeliőre véletlenül rányit a Nixonék által megbízott politikai betörőbandára. Igen ám, ez így egyszerűen dokumentumfilm volna, de ez a produkció — amint említettem — mégsem az. A filmet ugyan annak a John Ehrlichmannak A cég c. regénye alapján készítették el, aki maga is a nixoni Fehér Ház munkatársa volt, és bűneiért elítéltetve, a börtönben írta meg sikerkönyvét —, mégsem dokumentumfilm. A Watergate-ügynek ugyanis még minden szereplője él. A sorozat készítői nyilván gondoltak arra, hogy a legkisebb bizonyíthatatlan részlet bemutatásával sajtóperek tömegét vonhatják önmagukra. Éppen ezért azt a megoldást választották, hogy bár az alaptörténet apró részletekig menően is igaz. a főszereplők nevét és bizonyos helyszíneket eltorzítottak, és természetesen a szórakoztatás és a közönségigények kielégítésére még némely szerelmi történeteket is beleszőttek. Mindamellett a magyar néző nehéz feladat előtt áll. Mivel mi kevésbé ismerjük az 1968—72. közötti időszak apró részleteit, bizony nagyon oda kell figyelni, hogv milyen filmnév alatt milyen valóságos személyiség keresendő. Ezért a műsoroldalakon megjelenő szereposztást kiegészítve hadd segítsek, néhány név azonosításával. A filmben Richard Moncktonnak hívják a valódi Richard Nixont, S-isi-SlÄ MCWt * a sorozat Carl Tesslere azonos Henry Kissingerrel. A való élet Lyndon Baines Johnson elnökét a filmben Esker Scott Andersonnak hívják. A híres-hírhedt FBI-főnö- köt, Edgar Hoovert a film szerzői Elmer Morse-nak nevezték el. Gyakran esik szó az akkor már meggyilkolt Curry elnökről, illetve fivérekről is. Ök természetesen John és Robert Kennedyt jelentik. Rajtuk kívül számtalan költött személy is szerepel a sorozatban, mindenekelőtt a William Martin nevű CIA-főnök. Az biztos, hogy ő nem történelmi személyiséget formáz, semmiképpen sem az akkori valódi CIA-főnököt, Richard Heimst. Miután a Pannónia szinkronfilmstúdióban — ún. szakértőként — végignéztem a magyarítás előkészületeit, és láttam az ottani munkatársak kedvelt lelkesedését, azt hiszem, a hatrészes sorozat nemcsak jó történelmi lecke — izgalmas szórakozás is lesz. MAGYARORSZÁGI BEMUTATÓ Zenés játék a kecskeméti színházban A kitűnő szovjet drámaíró, Alekszander Vampilov: Biúcsúzás júniusban című zenés játékát mutatja be ma este 7 órakor — Magyarországon először — a kecskeméti Katona József Színház. Igazi komédiát láthat majd a bemutató közönsége. Darabját maga a szerző is így nevezte; hiszen humoros figurák, ne- vettetésre késztető jelenetek határozzák meg a színpadi mű „alaphangját”. Ugyanakkor sajátos keserűség is áthatja a megjelenített emberi kapcsolatokat. Ez pedig abból következik, hogy az egyetemről kicsapott fiatalember, Ko- leszov, valamint a szép Tá- nya és tudós apja, a rektor nem értik meg egymást. A kicsapott egyetemistát, Koleszovot Szirmai Péter, Tanyát Mátrai Mária alakítja, a szigorú rektor apát, Repnyikovot Major Pál, feleségét pedig Gumik Ilona személyesíti meg a ma esti bemutatón. Fontosabb szerepet kapott még a zenés játékban Kölgyesi György és Bregyán Péter. A színdarabot Darvas Ferenc zenéjével láthatja a közönség. A díszleteket Gyarmathy Ágnes, a jelmezeket Füzy Sári tervezte. Rendezőként a kecskeméti társulathoz újonnan szerződött Tömöry Péter mutatkozik be a közönségnek. *. M. Dr. Hollán Zsuzsa akadémikus Másodszor tartolt előadást Bács-Kiskun megyében a modern kemoterápiáról, vagyis a vér- és vérkészítmények korszerű gyógyászat* alkalmazásáról, a vérképző szervek betegségéről, az Országos Hematológiai és Vértranszfúziós Intézet tudós igazgatója. Most is telt ház előtt; Kecskeméttől távoli településekről is jöttek meghallgatására orvosok Joggal tekinthető nagyszerűen sikerült továbbképzésnek a Tudomány és Technika Házában tartott összejövetel. A gyorsan fejlődő kemoterápiáról friss, még a szaksajtóban sem tanulmányozható ismereteket kaptak a résztvevők a megyei tanács egészségügyi osztálya és a TIT egészségügyi szakosztálya szervezésében tartott összejövetelen. A vendég és előadásának tárgya egyaránt vonzotta az elfoglalt egészségügyi, kórházi vezetőket, főorvosokat, a megyei véradó állomás dolgozóit. Prof. dr. Hollán Zsuzsa akadémikus tudományos teljesítményeit itthon és külföldön egyaránt méltányolják, nyilvánvalóak érdemei a hazai véréllátás megszervezésében, korszerűsítésében. Háromszázegynéhány éve, hogy tudunk a vérkeringésről. A múlt században alkalmazták tudatosan életmentésre a vérátömlesztést; ma már mind általánosabb az a nézet, hogy a vérkészítményekkel, „vértisztítással” különféle betegségek gyógyíthatók. (A művese elmegyógyászati alkalmazásáról közvetít tudományos eszmecserét a rádió, amikor e sorokat írom.) A legutóbbi orvosnapokon tartott előadásának hatására nőtt meg ugrásszerűen megyénkben, főként a kalocsai, a kecskeméti és a félegyházi kórházban felhasznált vérkészítmények mennyisége. Várnom kellett, amíg megkérdezhettem, hogy miért kerültek előtérbe a különféle vérkészítmények? Tájékoztatójának befejezése után ugyanis körülvették kollégái, tudatták eredményeiket, elmondták tapasztalataikat, véleményét kérték problematikus ügyekben. Készséggel válaszolt, mert a tanítást, a legjobb tapasztalatok továbbítását épp olyan etilfai követelménynek tartja, mint a jelenlevők ismereteik bővítését. Orvosok. — Az a modern transzfúzió alapelve, hogy a beteg csak azt a készítményt kapja, amire feltétlenül szüksége van. Semmi olyat se kaphat feleslegesen, ami ártalmas is lehet. A vérátömlesztésnél csak annak a véralkatrésznek a pótlása szükséges, ami hiányzik, vagy csak csökkent aktivitással van jelen. Azért térhettünk rá a vérkészítményekkel történő gyógyításra, mert a tudomány olyan módszereket adott a kezünkbe, amelyekkel a vér egyes alkatrészei elválaszthatók, tárolhatók, megfelelő körülmények között. Ily módon egyetlen véradásból hat-hét beteg szükséglete fedezhető. Tekintettel kell lennünk az önkéntes véradók érdekeire, kötelességünk a legjobb felhasználás. — Talán rosszul állt Bács- Kiskun a korszerű kemoterápiában, ezért sürgette tavalyi kiskunfélegyházi előadásán a vérkészítmények nagyobb mértékű alkalmazását? — Szó sincs erről. Jól felkészült szakemberek dolgoznak az itteni egészségügyi intézményekben. Volt, ahol előbbre tartottak, volt, ahol ilyen arányban sem éltek a „vérkészítmény-gyógyítás" lehetőségeivel. Sok javítanivaló akad országszerte. Örülök, hogy ebben a nagy megyében a 15—20 százalékos vö- rösvérsejt-koncentrátum felhasználásáról ilyen rövid idő alatt felfejlődtek a 70—80 százalékos alkalmazásra. Mindez nemcsak a betegek javát szolgálja, kedvezően befolyásolja az országos vérellátást is. Ez a haladás biztosan nem előadásom következménye; hiába sorakoztatja fel egy szakember a legjobb érveket, sorolja a legjobb javaslatokat, ha hiányoznak azok a megyei vezetők, akik képviselik a modern felfogást és szervezetten gondoskodnak a korszerű gyógyítás feltételeinek a megteremtéséről. Az országos intézet egyik vezetőjeként ezért a Bács-Kiskun megyei példamutatásért is nagyon hálás vagyok. Köztudott, hogy itteni kezdeményezésre ma már ap egész országban ingyen adjátc embertársaik gyógyításához vérüket az önként jelentkezők. Bács- Kiskun megyei javaslatra vezettük be a térítésmentes plazma- ferezist. Országos példának tekintjük, követésére szólítottuk fel- a többi megyét is. — A megye közvéleménye nevében is köszönjük az elismerő szavakat. Az Országos Hematológiai és Vértranszfúziós Intézetről szeretnénk hallani beszélgetésünk végén, arra kérjük, szóljon saját terveiről. — A legkorszerűbb eszközök állnak rendelkezésünkre a hematológiai fekvőbetegek ellátására. Itt, valamint laboratóriumainkban mód nyílik a vérsejtrendszer, a vérfesték, a vérsejtek ultrastruktúrájának, a vérszegénység elterjedésének tanulmányozására, megelőzésük, gyógyításuk hatékonyabb módszereinek kidolgozására. A megyei intézetekkel együtt gondoskodunk az országos vérellátásról. Időmet a vérfesték szerkezetére és működésére, a vérsejtek határrétegének, az úgynevezett vérsejtmembránnak a felépítésére, működésére, valamint néhány immunológiai (védettségi) kérdés és * leukémia kutatására fordítom. H. N. KÁBELFEKTETŐ KÖNNYŰBÚVÁROK • A Ganz-MÁVAG búvárklub könnyűbúvárai a posta megrendelésére hírközlőkábelt helyeznek el Dömsödnél, három méter mélyen a Dunában. (MTI-fotó)
