Petőfi Népe, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-11 / 238. szám

1919. október 11. ® PETŐFI N«PE ® 5

A Katona József Színházban Károlyi Mihály: Én vagyok Ravelszki című drámájának előadásához a főszereplő Slnkó Lászlóról gipszmaszkot kellett önteni.

Díszletelem

születik

Technikai munkafázisnak indult és — szinte megfoghatatlan módon — színházi pillanat született a Kerámia Stúdióban. Elfelejtett rítusok hangulatában folyt az öntés. Schrammel Imre és Probstner János keramikus „celebrálta a szertartást".

A várakozás, az ijedtség és

a koncentráció csendjében létrejött pillanat; megkötött a gipsz, az élő fej holttá merevedett. A durva fehér matérián előtűntek az egyéniség legrejtettebb jegyei.

i

Ebben a műhelymunkában a maga természetességében jött létre a közös gondolati áramkör egy ügyért, amelyre mindig áhítozunk. Az előadás fizikai környezetében különös jelentősége van ennek a mellszobornak.

Radocsay Anna Fényképezte: Slraszer András

Ook mindent megteszünk ^ azért, hogy minél több munkás váljék rendszeres olvasóvá. Természetszerűen következik ez a törekvés egy olyan állam művelődéspolitikájából,

melynek vezető ereje a munkás- osztály. Arról azonban, hogy a

jövő szakemberei még nagyobb mértékben érezzék életük szerves tartozékának a könyvet, szintén most keli gondoskodni, s ennyiben igen sok múlik a szakmunkásképző intézetek könyvtárain, könyvtárosain is.

Vajon miként igyekeznek beleplántálni a diákokba az egész életen át tartó permanens művelődés igényét? Vajon miként'próbálják bennük kifejleszteni az ahhoz szükséges készségeket, hogy életmódjuk szerves részévé tegyék a szabad idő okos, céltudatos — mind a szellemi, mind pedig a testi regenerálódást segítő — kihasználását?

Ezekre a kérdésekre vártam választ, amikor a 607-es Ipari Szakmunkásképző Intézet könyvtárába benyitottam. Kovács Gergelyné könyvtárosé az érdem, hogy soW egyébre is fény derült.

NÉMELYEK INKÁBB FUSIZNI JÁRNAK.,.

A jövő szakmunkásai és a könyv

Húszezer kötet között

Igaz ugyan, hogy bizonyos mértékig a riporteri szerencsének is része volt a dologban: az iskola tanulói éppen a Városi moziba mentek; a könyvet kölcsönzők jövése-■menése nem zavarta a beszélgetésünket. Nyugodt és alapos módszerességgel a „leltározásnál” kezdtük.

Az intézeti könyvtár polcain húszezer könyv sorakozik. A szenvedélyes újságolvasók tizenöt folyóirat és ugyanennyiféle napi- illetve hetilap között válogathatnak. Alaposan szemügyre vehettem azt a sarkot is, amelyen a különböző audiovizuális eszközök sorakoznak: a magnó, a lemezjátszó, a diavetítő.

Tavaly az intézet ezerkétszáz tanulója közüli minden második tagja volt a könyvtárnak, s ez az arány várható az idén is. A tanév kezdete lévén, természetesen még lazább rendben sorakoznak a beiratkozottak kartonjai a fiókokban, ám Kovács Gergelyné már most is több olyat emelt ki. amelyiken öt, hat, vagy ennél is több könyv sorakozott.

Az elsőéives Bencsik György például hatot kölcsönzött szeptemberben. Legtöbbje a fotózással kapcsolatos szakkönyv, de

van közöttük egy szépirodalmi mű is: Tamási Áron Ábel a rengetegben című regénye.

— Jákovics Agnes olvasójegyét külön is a figyelmébe ajánlom — mondta Kovácsné. — Ó szintén elsős, és már négy könyvet kölcsönzött eddig. Valamennyi verseskötet. Nagyon kellemes hangú, értelmes és szimpatikus teremtés, szívesen látnám az irodalmi színpad tagjai között.

A pénz fontosabb?

A legszorgalmasabb olvasók kartonjai között elvétve akadtak csak olyanok, amelyeken másodikos vagy harmadikos tanulók neve állt.

— Az év elején végigjárok minden első osztályt, s elmondom. hol van a könyvtár, mikor van nyitva, mit lehet találni a polcain. Sort kerítünk arra is. hogy egy-egy osztályfőnöki órát a könyvtárban tartsanak, a könyvekkel való ismerkedés jegyében.

— Sajnos, a másodikos és harmadikos gyerekeinket nehezen tudjuk már becsalogatni. A legtöbb tanár ad ugyan nekik olyan feladatokat, amelyek ide kényszerítik őket, a szükséges Irodalmat el is olvassák becsülettel, de aztán újra csak a folyosón, az udvaron futok össze velük..,

E mondatok fölött hosszasan tűnődtünk. Végre is az iskola nemcsak ismereteket közvetít, nemcsak az emberi kultúra kincseivel ismerteti meg a tanulókat, hanem nevel is: jellemet fejleszt. Az emberi sorsokat és magatartásokat közvetítő könyvek nélkül azonban nagyon nehéz tartós eredményt elérni ilyen tekintetben.

— Igen — bólint a könyvtárosnő. — De sajnos, a tanulóinkat nem csupán az iskola neveli. Neveli őket a szülő is, aki például már a pályaválasztás előtt arra biztatja: fiam, olyan szakmát válassz, amelyikben mellékesre is számíthatsz. Aztán neveli az üzem is, ahol az idős szaki egyszercsak azzal lép mellé: fiam, remekül áll a kezedben az ácsszekerce, a hét végén eljöhetnél mellém segédkezni. Tetőt csinálnánk egy hétvégi házra. Legalább lesz egy kis pénzed — és a gyerek elmegy. Pénzt érezve a zsebében a kerüli a könyvtárat. S ezt meg is mondja, ráadásul sokszor olyan modorban. hogy szinte belepirulok. Kereken a szemembe vágják: nekik nem a tudás, hanem a pénz a fontos.

Ami pénzért nem kapható

Mit mondhat erre a könyvtárosnő?

Kovácsné olykor elmeséli az életét. Azt. hogy ilyen idős korában ő már dolgozott. Igaz, ipari tanulóként kezdte, de az első év után kénytelen volt otthagyni a cukrászüzemet. Fiatal szervezete nem bírta a nehéz

• Sok tanuló a „lyukas" órát is a könyvtárban tölti.

tejeskannákat, az asztal nagyságú tepsiket. Tálaló, lett a kórházi nővérek mellett, közben pedig — esti tagozaton — gyors- és gépírónak képezte magát. Az is lett. a bútorgyárban. t5éjöfrólt'ér¥t viszont a közgazdasági technikumba iratkozott be. Az érettségire már mint a szakmunkásképző intézet adminisztrátora ment el. Ezt követően elvégezte a marxista—leninista esti egyetemet. Az ott szerzett tudással aztánmár merte vállalni képesítés nélkül is a könyvtár vezetését: ám azonnal beiratkozott az egri tanárképző főiskola könyvtáros— népművelő szakára, amit sikeresen el is végzett. Egész életében tanult tehát, könyveket fordított. Hite szerint ezeknek köszönheti, hogy ma azzal keresi a kenyerét, amire mindig is vágyott: gyerekek között van, fiatalokat nevel.

— A színjátszócsoportunk tagjaival szeretném most megismertetni Illyés Gyula drámáit. Közülük is elsősorban az olyan népi komédiákat, amint amilyen a Tűvétevők. Szeretném, ha megértenék a szöveg mögöttes értelmét. az iilyési tartás lényegét. Azt. hogy az ember oly gyakran kerül nehéz, sokszor emberhez méltatlan, megalázó helyzetbe. S ilyenkor nem segít más a talpon maradásiban, a helytállásban. mint a bölcsesség, a humorérzék. Márpedig ezek olyan tulajdonságok, amelyeket pénzért meg nem vehet $enki emberfia.

Káposztás János

wXv.V.VAViV.V.V

Sza/ontay Mihály:

4*

34.

(27.) Az öreg ugyanazon az úton hajtott végig és vissza, amerre jött. De most nem állt meg .. .y városban, ment tovább egyenesen az úton a vadgesztenyefáig. a kék autó roncsáig. Ez utóbbit már nem találta, elvitte az autómentő. Helyette Bibircsók uram döfölte a földet egy csomó kis horgasbottal. és amoda vagy tíz méterre kaszálta az árok füvét a gyerekember. Hogy megállt, a gyerekember mindjárt szólt is:

— Ne itt, hallja-e kicsit odébb van egy kaptató, bejáró az útra az árok felett. Traktor ha jár, erre fordul rá az országúira. Oda tessék állni, akkor nem tetszik zavarni a forgalmat.

Az öreg a sár-trágya felhordá- sos, csúszós, bejáróra állt. s aztán lement Bibircsók úrhoz, s köszöntötte.

hamarosan megjelent a tegnapi triumvirátus harmadik tagja, a traktoros is. de most masinájával együtt. Földről, földre ment át, keresztül a réten, s hogy meglátta, megállította a pöfögést. és leszállt. Kezeltek ők is. )

— No, sikerrel járt? — kérdezte.

— Hát ahogy vesszük. Mindenütt voltam, de semminek nyomát nem leltem.

— Halott?

— Halott.

— Akkor már nincs is nyoma. Akármilyen is volt, gazdag, szegény, a halott mán csak halott.

— Nem gazdag a magunkléle —

mondta az üreg —, csak olyan lótó-futó.

— Jó az, akinek tetszik az ilyen élet — mondta a traktoros. — Hiszen azt csinálnak, amit akarnak. Hun itt van, aztán meg mán ott van.

— Jó dolog lehet újságírónak lenni — szólt bele a gyerekember is.

— Jó a fenét! — mondta az öreg.

— Hát biztos jobb, mint forgatni egész nap, éjszaka a sarat.

— De leveaőn van — nevetett, az' öreg.

— Levegőn? Az, ott. a fene egye meg!

— Biztos nem megy magának olyan rosszul!

— Nem a fenét.

— Nem hiszem én azt.

— Hát idefigyeljen! — fordult az öreghez. — Hagyjuk a sódert! Most is vannak, akik fenn és most is, akik lenn. Mindig hun talp, hun kerék.

— De hát azért csak más most, mint amikor a grófé volt ez a határ.

Bibircsók koma is megszólalt.

— Hát más . .. ami igaz. az igaz. Akkor grófét loptuk a halárban, most a magunkét.

— De akkor is a szegényen verték el a port. Aki közel volt a tűzhöz, akkor is megmelegedett. Ki meg nem, az most is csapkodhatja a térdit, combját fagyban, hóban is munka a munka neki.

— Olyan rossz maguknak?

— Rossz egy nyavalyát! — szólalt meg a gyerekember is —, csakhát ezen a vidéken az a szabály. hogy sírni kell. Mert a síró- tol. ha még annyija van is, nem vesznek, hanem adnak neki. A di- csekvőtől, meg ha semmije se nincsen azt is elveszik.

— Hát avval csak jól jár. Mert akitől a semmit elveszik, annak lesz valamije.

— Há ... ?

— Mer, hogy a semmit csak úgy lehet elvenni valakitől, hogyha adnak nekije valamit.

Ezen nevettek, a koma meg látva, hogy értő ember ez az autós idegen, mondta:

— Csak az igazsággal van baj. Csak az igazságot ne kelljen az embernek keresni, mert akkor aztán a fene megette. Én már egyszer lemondtam az iharosi örökségemről. Az ide a harmadik falu. A dédikém volt odavaló. De már kétszer megbüntettek, hogy nem fizettem adót. Ugyanazok küldtek már kétszer papírt is, hogy rendben van, elfogadták a lemondást. Mert, hogy a szőlőhegyen volt, nem kebelezte be a tsz, megtetszett a főkönyvelőnek, volt benne egy takaros présház is. „olyan félpince, félház. berendezte macának és ő használja. Azt mondja.

tanácson keresztül megvette a tsz-tői. Aztán nekem köldik a* adót, meg a büntetést. Őneki meg nem.

— Hát ez úgy van — köpött egyet az öreg Bibircsók —. ahogy a nagyapám mesélte, még az ő nagyapja korában, de lehet, hogy annak is a nagyapja idején esett, amikor még a török volt az úr ezen a vidéken. Sok török lakott itt, már én is szántottam ám ki korsóból ezüstpénzt. a megyei múzeumban van, meg * nézheti. Csupa törökezüst volt az. Amikor már égett a talpuk alatt a föld, aztán menni kellett, akkor dughatták el a basák meg a bégek. Szóval akkor törjént ezen a vidéken, itt a mi falunkban, biztos igaz, mert nagyapám mesélte, hogy annak nagyapja tán, vagy még az előtte valók, hogy az ő török szomszédja — szegény volt, mert mi már akkor is a szegénysoron laktunk —, valami török ünnepre készült, mert ezeknek a törököknek is biztos volt ám ünnepjük. de osztán olyan szegény volt, nem volt neki kemencéje, osztán elment a török komájához, aki pék volt, és úgy hívták, hogy simindzsiás. mer hogy ezeket az ünnep előtt fűtött kemencéket simindzsiának hittak, és azt mondta neki, hogy: idefigyelj, Ali koma! Ihol ez a bárány. (De lehet, hogy malac volt — mert azt már mégsem hiszem ám. hogy a szegény török is olyan buta legyen, mint a gazdag, és ne egye meg a disznóhúst.) Szóval azt mondja: idefigyelj, keresztkoma! Neked van egy szép nagy kemencéd, ihol ez a szép állat, szépen megspékelve, süssed ki nekem ünnepi ételnek! — Szívesen koma, mondta a török pék. simindzsiás, és avval sütni kezdte a bárányt, a török meg békességgel elment haza. Hanem akkor, hogy hogy nem, éppen arra járt a falu fő-fő török basája, a kádi. Mert hogy akkor úgy hívták a bírót, mint ahogy a templomunk is, vagy ami előtte volt, török templom volt a/, s a jámbor keresztény magyar titokban imádhatta az ő Istenét.

— Csak úgy. mint az 50-es években — szólt közbe a szalonnázó nagybajuszos.

— Csiba te! Egy frászt úgy! Nem úgy. Titokban, de másképpen úgy.

— Szóval arra járt a kádi, sza- gulja, szagulja a sült hús illatát, azt mondja a simindzsiásnak: de fáinul sül itten ez az én húsom!' Már hogy volna a tied, te kádi —

mondja a szegény pék. Márpedig ez az enyém, mondja a kádi. Nem a tied ez, hanem azé a szegény komáé, hizlalja már egy éve is. Hallottad, amit mondtam? Amint kisült, küldöd izibe. Küldöm... de hát mit mondjak én a komának? Semmi mást, hé, csak azt, hogy elszökött. Ha nem hiszi, jöjjön hozzám, és vádaskodjon nálam, ha mer! — No úgy is lett. Ment a sült a kádinak, jött a koma. karján a kisfiával a húsért, de már az illata se volt ott. Kérdi ijedten: Keresztkoma. hát hova lett az ón szép hizlalt bárányom? Biz az elszökött. Elszökött az én levágott, megnyúzott, megspékelt ünnepi étkem? El biz az. Hazudsz te, hallod-e, csaló vagy te, meg tolvaj! Csaló volt már az apád is, meg a nagyapád is, már meglopta az én nagyapámat még Anatóliában. Már azt hittem, hogy itt a tisztes magyarok között te is tisztességet tanultál, de úgy látom, hogy tévedtem. Szó szót ért. még úgy megdühödött a szegény hús nélkül maradt károsult, hogy felkapott egy hasáb fát, és hozzávágta a simindzsiáshoz. Az is felkapott egyet, az meg vissza. De az ám a gyereket érte. Az apjának se kellett több. Hiába rítt a gyerek, kirohant'és azzal lármázta fel a falut, hogy a pék megölte a kisgye- rekit. Hát a mi falunkban nagyon szeretik ám a gyereket. Egy szem- pillantás. annyi sem telt bele, már talpon volt az egész falu. És hiába menekült a pék a templomba, meg föl a toronyba, ami akkor pont olyan volt. mint a pécsi minaret, a nép bizony csak ment utána, hogy megölje. No, le is lökték szegény simindZsiást aki behunyta a szemét, s esett, esett egészen a torony aljáig, ahol is két testvér, a harangozó meg a testvére ültek és beszélgettek. ,

(Folytatása következik.)

HÉTKÖZNAPI SZA VAK A HÉTKÖZNAPOKRÓL

Előzetes a rádió műsorából

A Magyar Rádió műsorainak egyik legvonzóbb sajátossága, hogy a riporterek gyakran erednek a hétköznapi élet eseményeinek, problémáinak nyomába, s gyakran vesznek hangszalagra olyan véleményeket, amelyeket hallva milliókban támad fel az érzés: „ezt én is így tapasztaltam, ezt én is így mondtam volna el, ha történetesen elébem tartják oda a mikrofont.”

Valószínű, hogy így lesz ez csütörtökön is, amikor a Petőfi-rádióban a Szociológiai figyelő műsorát sugározzák, este fél kilenctől. A műsorvezető Huszár Tibor az életmód szociológiájáról — erről a mindenki közvetlen tapasztalatául szolgáló, fogalmilag mégis nehezen megragadható jelenségkörről — beszélget majd András- sy Máriával és Hankiss ElemérJ rel. Szó esik egyebek között:' árról, hogy miként alakul ki az életmód a különböző kulturális mintákat továbbadó, más-más rétegek esetében, továbbá, hogy milyen hatásokra változik, s milyen konfliktusokkal jár az életmód- váltás?

Az életmódváltással áll szoros kapcsolatban az a műsor is, amelyet ugyancsak a Petőfi rádióban sugároznak másnap, péntek délután negyed kettőkor. Pásztor Magdolna riporter a mikrofon segítségével egy-egy portrét, egy- egy családi életképet is mellékel a továbbtanulási lapok mellé a Nőkről nőknek soron következő adásában. Bemutatja, hogy milyen napi feladatokat, milyen gondokat vállalnak az asszonyok, akik a munkájuk elvégeztével, esténként ülnek az iskolapadba.

Az „életszagú” riportok kedvelőinek vasárnap szinte ki sem kell kapcsolniuk a rádiót: reggel tői estig kényeztetik őket a műsorszerkesztők. A Kossuth rádióban reggel fél nyolctól jelentkezik Perjés Klára, a múzeumi hónap jegyében készült összeállításával. Egyebek mellett megismerteti a hallgatókkal azt a fertődi konzervüzemet, amelyet egy rpű- emléknek nyilvánított istállóban rendeztek be, s hírt ad a borkészítés technológiájának változásairól is.

Érdekesnek ígérkezik Vajda Zsuzsa riportja, amelyet a Petőfi ■ rádió sugároz délután fél négytől, s amely arra keres választ, hogy rhi a szerepe manapság a kisiparnak, s hogy mennyire gazdaságos bizonyos tevékenységeket kis-, illetve nagyüzemi módon végezni.

Egy Bács-Kiskun megyei vonatkozású műsor is elhangzik ezen a napon. Este 20 óra 42 perctől sugározzák — A parasztháztól a toronyházig címmel — Vasali Imre riportját, amelyben megszólal többek között Bánszky Pál, a Katona József Múzeum igazgatója is. A beszélgetés során a paraszti életmódról, a paraszti hagyományokról és a lakáskultúra összefüggéseiről hangzanak el majd vélemények.

—s —s