Petőfi Népe, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-07 / 235. szám

2 0 PETŐFI NÉPE • 1979. október 7. Nagyszabású jubileumi ünnepség Berlinben (Folytatás az 1. oldalról.) Az NSZEP KB főtitkára han­goztatta, hogy „a Német Demok­ratikus Köztársaság a szocialista népek családjának szilárd része­ként cselekvő résztvevője a nem­zetközi pajtikának és a világ­méretű gazdasági kapcsolatok­nak”: s hogy az ország az ENSZ tagjaként immár 128 állammal tart fenn diplomáciai viszonyt. „Minél tovább fejlődik a szo­cialista forradalom az NDK-ban, annál szorosabb az együttműkö­désünk a Szovjetunióval”. „Jö­vőnk minden tervét szorosan a Szovjetunióval való barátságunk­hoz kötjük”. Az NDK — mon­dotta — kulcsfontosságot tulaj­donít a szocialista gazdasági in­tegrációnak, a szocialista orszá­gokkal való mind szorosabb együttműködésnek a KGST ke­reteiben. „Varsói Szerződés-beli szövetségeseink oldalán nem kis erőfeszítéseket teszünk, hogy Európa a feszültségek és a há­ború földrészéből a tartós béke, a jószomszédság és az együtt­működés térsége legyen”. Az NDK államfő élesen elítélte a legagresszívabb imperialista kö­rök terveit, s a NATO példátlan méretű felfegyverzésére, s első­számú külpolitikai feladatnak minősítette az enyhülés megszi­lárdítását, a reális leszerelési in­tézkedéseket, s ily módon a vi­lágháború veszélyének felszámo­lását. — Figyelemmel kísérjük a Né­met Szövetségi Köztársaság min­den, a két német állam közötti kapcsolatok további normalizálá­sával, a fegyverzetkorlátozással és a leszereléssel összefüggő lépé­sét. A jelen és a jövő sok kérdése függ ettől a további normalizálás­tól. Schmidt, szövetségi kancellár nemrég emlékeztetett arra, hogy készséget kell tanúsítani a realitá­sok iránt, ha — amint mondotta — a békét akarjuk szolgálni. A Né­met Demokratikus Köztársaság készségében nincs hiány, lehető­séget látunk egy sor kérdés tisz­tázására, amelyek előrevisznek a béke biztosítása, s a leszerelés felé. Sem az NDK, sem pedig — megítélésünk szerint — az NSZK polgárai nem kívánják azt, hogy közép-hatósugarú rakéták állomásozzanak a nyugat-európai NATO-államokban. Ehelyett a két német állam együttműködésé­re van szükség a leszerelés kérdé­seiben, a békés egymás mellett élés szellemében. Erich Honecker méltatta az SZKP, a Szovjetunió és személy szerint Leonyid Brezsnyev kezde­ményezéseit, fáradhatatlan tevé­kenységét az egész emberiség szá­mára oly fontos béke megőrzése érdekében. — Az NDK szoros szövetségben a Szovjetunióval és a többi szo­cialista országgal, szolidáris ösz- szefogásban a világ minden ha­ladó erejével, következetesen to­vább halad a jó és sikeresnek bizonyult úton. (MTI) Leonyid Brezsnyev beszéde Kedves Honecker Elvtárs! Kedves Barátaink! Nagy öröm számunkra itt len­ni, önökkel együtt, ezekben az ünnepi napokban. Elhoztuk önök­nek hű barátaik és szövetségese­ik : a tizenhét millió szovjet kom­munista, Lenin pártjának tagjai, s az egész szovjet nép baráti üd­vözletét a Német Demokratikus Köztársaság 30. évfordulója al­kalmából. Köszönöm kedves barátunk­nak, a Német Szocialista Egy­ségpárt KB főtitkárának, az NDK Államtanácsa elnökének, a nemzetközi munkásmozgalom ki­emelkedő alakjának, Erich Ho­necker elvtársnak a Szovjetunió­ról, s a Szovjetunió politikájá­ról mondott méltató szavait. A magam részéről szeretném hang­súlyozni, hogy a Német Demok­ratikus Köztársaság kommunis­táit, az NDK népét közös ügyünkben megbízható harcos­társnak tekintettük és tekintjük, olyannak, amely hű közös, ma­gasztos eszméinkhez, ügyes és ki­tartó a munkában, állhatatos bármilyen megpróbáltatások ide­jén. Az elmúlt három évtized min­den évében az önök köztársasá­ga mellett állt a Szovjetunió és a szocialista közösség többi or­szága. Együtt haladtunk előre, hitet és bátorságot merítve a kölcsönös támogatásból és a test­véri szolidaritásból. A közös biz­tonságunk és együttes békehár-. cunk megbízható eszközévé vált a Varsói Szerződés, amelynek 25. évfordulójáról hamarosan meg­emlékezünk. A széles körű és egyenjogú gazdasági együttmű­ködés jó fórumává vált a Köl­csönös Gazdasági Segítség Taná­csa. A minden területen folytatott együttműködésünkben szerzett tapasztalatok a szocialista szoli­daritás legyőzhetetlen erejének meggyőző példái. Közös akara­tunk, hogy ez így legyen a jö­vőben is. Tegpap írták alá együttműkö­désünk új, fontos dokumentu­mát: a Szovjetunió és az NDK termelési szakosításának és koo­perációjának 1990-ig érvényes programját. Ennek lényege, rö­viden szólva, a következő: min­denütt, ahol az lehetséges és hasznos, egyesítjük erőforrásain­kat, termelési kapacitásainkat, hogy sikeresebben oldjuk meg a gazdasági fejlődés legbonyolul­tabb problémáit. Pártjaink, állami és társadal­mi szervezeteink, vállalataink és tudományos kutató központjaink számára megszokott normává, sőt, mondhatnám, létszükségletté vált az állandó, alkotó jellegű kapcsolattartás. A Szovjetunió és az önök köztársasága dolgozói­nak ezrei és ezrei közvetlenül is­merik egymást, s milliók tarta­nak fenn szoros kapcsolatokat a különféle szervezetek keretein belül. És ez nagyon jó elvtár­sak. A népek barátsága a legna­gyobb kincs, amelyet értékelni, őrizni és gyarapítani kell. A jubileumi napokban nem árt visszaemlékezni a megtett útra. 1949 őszén, amikor a Német De­mokratikus Köztársaság megala­kult, a politikai helyzet Európá­ban — és nemcsak Európában — rendkívül feszült volt. A földrész felett a „hidegháború” szele fújt. Már létrehozták a NATO tömbjét — az imperializmus fő katonai eszközét. Nyugaton egyes poli­tikusok a „hidegháború” „forró háborúvá” változtatásával fenye­getőztek. A „háború szélén” való egyensúlyozást az imperialista tá­bor külpolitikája majdhogynem legfőbb elvének kiáltották ki. A szocializmus hajnala azon­ban, amely a negyvenes évek má­sodik felében sok ország felett fel­virradt, egyre fényesebben ragyo­gott. Az NDK megalakulása és megszilárdulása a szocializmus és a béke ügyének új, hatalmas, va­lóban történelmi jelentőségű győ­zelme volt. Egyre inkább eltávolodunk 1945-től, amikor itt, Berlinben, befejeződött az emberiség törté­nelme legvéresebb háborújának utolsó aktusa. Ma Berlin, a Német Demokratikus Köztársaság fővá­rosa jó hírnévnek örvend. A né­pek hálásak a Német Szocialista Egységpártnak, az NDK kormá­nyának és dolgozóinak azért, hogy kategorikus „nem”-et mondtak a fasizmusnak és a militarizmus'nak, hálásak azért, hogy igazolták a Hitler-ellenes front harcosainak reményeit. Minden állam politikájának tar­talmát könnyű megérteni a kö­vetkező egyszerű kérdésekre vá­laszolva: mit ad állampolgárainak, mit nyújt szomszédainak és az egész világnak? A Német Demokratikus Köztár­saságban, csakúgy, mint a többi szocialista országban, valóban át­fogóan gondoskodnak a dolgozók jólétéről, arról, hogy a társadalom minden egyes tagja magabiztosan tekinthessen a jövőbe, őrzik és továbbfejlesztik a német munkás- mozgalom legjobb hagyományait, valóra váltják a német forradal­márok, humanisták, gondolkodók nagyszerű csapatának eszméit. Szomszédaival az NDK baráti * kapcsolatokat tart fenn, kész az együttműködésre, a kölcsönös megértésre. A szocialista közösség többi országával együtt mindent megtesz annak érdekében, hogy az emberisig ne sodródjék ismét a háború pusztító örvényébe. Mindez mély tiszteletet vált ki, ebben gyökerezik az NDK állan­dóan növekvő nemzetközi tekin­télye. Az NDK nemzetközi jogi elis­merése lényegében az európai biz­tonság megszilárdulásának fordu­lópontjává vált. Mint azt önök jól tudják, ez egyáltalán nem volt könnyű. Az elismerésért, a. het­venes évek ismert szerződéseinek megkötéséért, a háború utáni rea­litások figyelembevételéért, az összeurópai konferencia megtar­tásáért a szocialista közösség or­szágainak évtizedekig kellett har­colniuk. Az európai biztonsági és együtt­működési konferencia elfogadta a záródokumentumot: az európai népek biztonságának egyfajta chartáját, a békés élet, az államok közötti békés kapcsolatok okmá­nyát. Hő óhajunk, hogy ez a charta teljes egészében valósággá váljék. A szavakból ítélve úgy tűnik, mintha a nyugati államférfiak is ezt akarnák. Sajnos, azonban partnereink tettei meglehetősen gyakran más irányba mutatnak. Nem hunyhatunk szemet a valós tények előtt: a fegyverkezési haj­sza hívei bármilyen, sőt mond­hatni, akár nem létező, kiagyalt ürügyet is felhasználnak arra, hogy kiélezzék a helyzetet, szítsák a háborús előkészületeket. Ami Európát illeti, itt a béke épületét, annak alapját próbálják aláaknáz­ni. Komoly aggodalomra adnak okot azok a veszélyes tervek, amelyek az amerikai nukleáris ra­kétafegyverek új típusainak nyu­gat-európai területen történő el­helyezésére vonatkoznak, amiről most az egész nyugati propaganda harsog. Mondjuk meg nyíltan: ezeknek az elképzeléseknek a va- lóraváltása lényegesen megváltoz­tatná a kontinensen kialakult stratégiai helyzetet. E tervek cél­ja az, hogy szétzúzzák az európai erőegyensúlyt, és megpróbálják biztosítani a NATO katonai fölé­nyét. A katonai fölény kérdésével kapcsolatban azt mondhatom: a dolog majd elválik. A szocialista országok természetesen nem szem­lélnék közömbösen a NATO mili­taristáinak erőfeszítéseit. Ebben az esetben meg kellene tennünk a szükséges intézkedéseket biztonsá­gunk megszilárdítására. Más lehe­tőségünk nem marad. Az azonban tökéletesen világos, hogy a NATO terveinek valóraváltása elkerül­hetetlenül kiélezné a helyzetet Európában, és nagymértékben mérgezné az egész nemzetközi légkört. Nem titok, hogy e veszélyes ter­vek előkészítésében az Egyesült Államokkal együtt nem kis szere­pet szántak a Német Szövetségi ^Köztársaságnak. őszintén szólva azok, akik en­nek az országnak a politikáját meghatározzák, most nagyon ko­moly választás előtt állnak. Dön­teniük kell, hogy mi jobb az NSZK számára: hozzájárulni az európai béke megszilárdításához, az európai államok békés, kölcsö­nösen előnyös együttműködésé­nek fejlesztéséhez, a jószomszéd­ság és a fokozódó kölcsönös biza­lom szellemében — vagy bele­egyezni abba, hogy területén olyan amerikai, nukleáris rakétafegyve­reket tároljanak, amelyek a Szov­jetunió és szövetségesei célpont­jaira irányulnak. Világos, hogy a második esetben jelentésen rosz- szabbodna az NSZK helyzete is. Nem nehéz megérteni, milyen következményekkel járna az NSZK-ra nézve, ha ezt az új fegyvert gazdái valaha bevetnék. Az imént mondottak természe­tesen a többi európai NATO-tag- országra is vonatkoznak, amelye­ket abban akarnak „szerencséltet­ni”, hogy területükön amerikai középhatósugarú nukleáris raké­tafegyvereket helyeznek el. Ami a Szovjetuniót illeti, újból megismétlem, hogy mi nem tö­rekszünk katonai fölényre. Soha­sem volt és nem is lesz szándé­kunk egyetlen ország vagy állam­csoport fenyegetése. Stratégiai doktrínánk kizárólag védelmi jel­legű. Semmi közük sincs a való­sághoz azoknak az állításoknak, amelyek szerint a Szovjetunió, úgymond, védelmi szükségleteit meghaladóan fokozza katonai ere­jét az európai kontinensen. Ez a közvélemény tudatos becsapása. Mind Európában, mind a világ - minden más térségben békét, tar­tós békét akarunk. Ez külpoliti­kánk alapja és gerince. Ezt a po­litikát következetesen és ingado­zás nélkül folytatjuk. Mint a Szovjetunió Honvédelmi Tanácsának elnöke, teljes határo­zottsággal kijelenthetem: 10 év óta a Szovjetunió európai részé­nek területén a közép-hatótávol­ságú nukleáris fegyverhordozók mennyiségét egyetlen rakétával, egyetlen repülőgéppel sem növel­tük. Ellenkezőleg, valamelyest még csökkentettük is a közép­hatótávolságú rakéták índítóbe- rendezéseinek mennyiségét, épp­úgy, mint e rakéták nukleáris töl­teteinek hatóerejét. Csökkentettük a közép-hatótávolságú bombázók számát is. De a Szovjetunió más államok területén ilyen eszközö­ket egyáltalán nem helyez el. Már évek óta nem növeljük a Közép-Európában állomásozó csa­pataink létszámát sem. Többet mondok. Készek va­gyunk a jelenlegi szinthez képest csökkenteni a Szovjetunió nyugati területein telepített közép-ható­távolságú nukleáris eszközök mennyiségét, de természetesen csak akkor, ha Nyugat-Európában nem helyeznek el további, köze­pes hatótávolságú nukleáris esz­közöket. Szeretném ünnepélyesen kije­lenteni, hogy a Szovjetunió soha­sem fog alkalmazni nukleáris fegyvert olyan államok ellen, amelyek lemondanak a nukleáris fegyverek gyártásáról és vásárlá­sáról, s területükön nincsenek ilyen fegyverek. Attól az őszinte óhajtól indíttat­va, hogy az európai katonai eny­hülés elérésé érdekében tett több éves erőfeszítéseket kivezessük a zsákutcából, példát mutassunk a szavakról a reális tettekre való áttérésre, az NDK vezetőségével történt egyeztetés, valamint a Varsói Szerződés többi tagálla­mával folytatott konzultációk után úgy döntöttünk, hogy egy­oldalúan csökkentjük a Közép- *■ Európában állomásozó szovjet csapatok létszámát. Az elkövet­kező 12 hónap során a Német De­mokratikus Köztársaság területé­ről 20 000 szovjet katonát, 1000 harckocsit, valamint meghatáro­zott mennyiségű haditechnikát ' vonunk ki. Meggyőződésünk, hogy Európa és az egész világ népei helyeselni fogják a Szovjetunió és szövetsé­gesei békeszeretetének és jó szán­dékának ezt az újabb, konkrét megnyilvánulását. Felhívjuk a NATO-országok kormányait, hogy értékeljék kellően a szocia­lista államok kezdeményezését, és kövessék jó példánkat. Országunk amellett van, hogy tovább kell szélesíteni az európai bizalmat erősítő intézkedéseket. Mi egyebek között készek va­gyunk megállapodni abban, hogy a nagyobb szárazföldi hadgya­korlatok előzetes bejelentése — amit a Helsinkiben hozott záró­okmány előirányoz — a jelenle­ginél korábbi időpontban, és nem a mostani 25 000 fős szint­nél, hanem kisebb, mondjuk 20 000 fős szintnél történjék. Köl­csönösségi alapon arca is készek vagyunk, hogy ne tartsunk olyan hadgyakorlatot, amelyen 40— 50 000 főnél többen vesznek részt. Tenmészétesen továbbra is ér­vényes a szocialista országoknak az a javaslata, hogy be kell je­lenteni minden nagyobb légi, és olyan haditengerészeti gyakorla­tot, amelyet a helsinki konferen­cián részt vett államok felség­vizeinek közelében tartanak. Még azt is szeretnénk javasol­ni a nyugatnak, hogy a helsinki záróokmányban meghatározott térségben idejekorán jelezzük ne csak a hadgyakorlatokat, hanem a 20 000 főnél nagyohb alakula­tok szárazföldi mozdulatait is. Megvizsgálhatunk más elkép­zeléseket is, amelyek az álla­mok közötti bizalom erősítésére, az európai háború veszélyének csökkentésére irányulnak. Az európai katonai enyhülést célzó intézkedések széles kérdésköré­nek megvitatására a legalkalma­sabb fórumot továbbra is a po­litikai szintű összeurópai konfe­renciában látjuk, amelynek elő­készítése és összehívása rendkí­vül időszerű, mondhatni, meg­érett feladat. Mint ismeretes, fontos tárgya­lások várnak ránk a SALT—3- mal kapcsolatban is. Mi amellett vagyunk, hogy ezeket a tárgya­lásokat a SALT—2 hatályba lé­pése után azonnal elkezdjük. E tárgyalások keretében készek va­gyunk megvitatni nemcsak az interkontinentális, hanem az egyéb fegyverfajták korlátozásá­nak lehetőségeit is, természetesen minden erre vonatkozó tényező figyelembevétele és a felek azonos biztonsága elvének szi­gorú megtartása mellett. Ily módon a Szovjetunió, az NiDK és a többi európai szocia­lista ország világos perspektívát javasol: valamennyi európai nép biztonságos és békés életének reális szavatolását. Most a nyugati országokon van a sor. Válaszuk megmutatja majd: készek-e számolni a né­pek akaratával és létérdekeivel. Reméljük, hogy a realizmus, az államférfiúi bölcsesség, azaz vé­gül is a józan ész kerekedik fe­lül. A mai forrongó világban a szo­cialista közösség szilárd talajon áll. Ezt mi magunk teremtettük meg, elérvén gazdaságunk szaka­datlan fejlődését, tökéletesítve a szocialista demokráciát, foizítosít- va népeink életszínvonalának ál­landó emelkedését, közös erővel szilárdítva honvédelmünket. Kap­csolataink mélyen gyökereznek és sokfelé ágaznak, és mind job­ban működünk együtt. A szocialista internacionaliz­mus az a politikai erkölcsi erő, amely lehetővé tette számunkra, hogy győzelmeket arassunk a békéért és a társadalmi fejlődé­séit vívott harcban. Nagyszerű dolog, hogy a Né­met Demokratikus Köztársaság a valódi internacionalizmus légkö­rében ünnepel. Éljen a Német Demokratikus Köztársaság, a béke és a szocia­lizmus megbízható bástyája Eu­rópában! Szüntelenül erősödjék a meg­bonthatatlan barátság a Szovjet­unió és a Német Demokratikus Köztársaság között, marxista— leninista pártjaink között! Éljen a szocialista államok di­cső közössége! Éljen a béke és a kommuniz­mus! • Változatlanul nagy érdeklődés kíséri a Szovjetunióban a Leo­nyid Brezsnyev vezette pért- és kormányküldöttség NDK-beli lá­togatásának eseményeit. A sajtó, a rádió, a televízió igen nagy terjedelemben számolt be a pén­teki eseményekről. Külön ripor­tokban foglalkozott a rendkívül meleg, szívélyes fogadtatással. Ugyancsak méltatják a szovjet hírközlő szervek a most aláírt nagy jelentőségű gazdasági meg­állapodást, amely 1990-ig hatá­rozza meg a két ország szoros együttműködését. • Heinz Hoffmann hadseregt'á- bomok az NDK nemzetvédelmi minisztere, az NSZEP KB Po­litikai Bizottságának tagija szom­baton napiparancsot adott ki a szocialista német állam megala­kulásának 30. évfordulója alkal­mából. Magyar vezetők üdvözlő távirata ERICH HONECKER ELVTÁRSNAK, a Német Szocialista Egységpárt főtitkárának, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsa elnökének WILLI STOPH ELVTÁRSNAK, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa elnökének „ . . , , BERLIN Kedves Elvtarsak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és dolgozó népünk nevében forró elvtársi üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük önöknek, a szocialista német állam valamennyi dolgozójának, a Né­met Demokratikus Köztársaság megalakulásának 30. évfordulója al­kalmából. Az első munkás-paraszt állam megalakulása német földön mélyre­ható változásokat fejezett ki és indított el Európa népeinek életében. A Német Demokratikus Köztársaság következetesen végrehajtotta az antifasiszta demokratikus átalakulást, szembehelyezkedett a német militarizmus felélesztésének kísérleteivel. A kommunisták által veze­tett dolgozó nép rálépett a társadalmi haladás, a szocializmus építésé­nek útjára. A Német Demokratikus Köztársaság dolgozó népe a Né­met Szocialista Egységpárt vezetésével történelmi jelentőségű sikere­ket ért el az elmúlt három évtizedben. A fejlett szocialista társadalom építése az ország anyagi és szellemi felemelkedését eredményezte. A Német Demokratikus Köztársaság az európai béke és biztonság fontos tényezője. Aktív békeszerető külpolitikáját méltán övezi szélet körű nemzetközi elismerés és tisztelet. A szocialista országok közössé­gének tagjaként a Német Demokratikus Köztársaság nagy és felelős­ségteljes szerepet tölt be a nemzetközi enyhülés megszilárdításában, a béke biztosításában Európában és az egész világon. Örömmel tölt el bennünket, hogy pártjaink és országaink bizalomteli kapcsolatai, a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elvei és közös céljaink alapján mindemtéren dinamikusan fejlődnek ét erősödnek. Nagyra értékeljük, hogy országaink együtt küzdenek a szo­cialista közösség összeforrottságának erősítéséért, a nemzetközi biz­tonság megszilárdításáért, az egyetemes békéért, az enyhülés elmélyí­téséért és a társadalmi haladásért. Kedves Elvtársak! Nemzeti ünnepükön, e jelentős történelmi évforduló alkalmából szív­ből kívánjuk, hogy a testvéri Német Demokratikus Köztársaság népe a Német Szocialista Egységpárt vezetésével érjen el újabb kimagasló eredményeket bel- és külpolitikai céljainak valóra váltásában, a fej­lett szocialista társadalom építésében, a béke védelmében. KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke LÁZÁR GYÖRGY, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Apró Antal, az Országgyűlés el­nöke az évforduló alkalmából táv­iratban üdvözölte Horst Sinder- mannt, az NDK Népi Kamarája elnökét. A Hazafias Népfront, a SZOT, a KISZ, az Országos Béke­tanács, a Magyar Nők Országos Tanácsa, a Partizán Szövetség, és a Magyar—Szovjet Baráti Társa­ság szintén táviratban köszöntöt­te partnerszervezetét. (MTI) A HÉT ESEMÉNYEI KÉPEKBEN • Panama átvette az igazgatást a Csatorna-övezetben. Képünkön: a kö­zép-amerikai állam lakói széttépik az USA lobogóját. (Fotó — AP— MTI—KS) 0 Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, szovjet államfő a Kreml­ben fogadta a Szocialista Internacionálé leszerelési munkacsoportjának képviselőit, akik Kalevi Sorsa volt finn miniszterelnök vezetésével ér­keztek Moszkvába. • Nyugatnémet—francia csúcstalálkozóra került sor Bonnban. Képün­kön: Helmut Schmidt, az NSZK kancellárja vendégével Glscard d'Estalng francia köztársasági elnökkel.

Next

/
Thumbnails
Contents