Petőfi Népe, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-05 / 233. szám

1979. október 5. • PETŐFI NEPE • 3 Barangolás Bács-Kiskunban Bácsbokod • Alsófokú központ a bajai járásban. Lakosainak száma 3521, területe 6393 hektár. Korszerű tej­üzemében készülő ízletes trappista sajtot az egész országban ismerik. PÁLYÁZAT Emlékező falu A Magyar írók Szövetsége, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa, valamint a Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Miniszté­rium pályázatot hirdet a felsza­badulásunk óta eltelt esztendők falusi, szövetkezeti és mezőgazda- sági jellegű, megtörtént jellemző eseteinek — vidám történetük vagy egyéb más okból emlékeze­tes históriáinak — megírására és beküldésére. A pályázaton bárki részt vehet, több történetet is beküldhet, kivéve azokat, amelyek már megjelentek, vagy a rádió­ban elhangzottak. A történeteket legfeljebb 3 gépelt oldalon szer­kesszék meg és minden esetben tüntessék fel az évszámot, a tör­ténet helyét, s lehetőleg a szerep­lők nevét is. A pályázat jeligés, s ennélfog­va a pályaművön fel kell tüntetni a jeligét, s hasonlóképpen egy le­zárt borítékon is, amely a pá­lyázó nevét, foglalkozását, mun­kahelyét és pontos címét tartal­mazza. A pályázatokat egy pél­dányban kell elküldeni postán, legkésőbb 1980. április 4-ig a MÉM információs központja (Bu­dapest 13. Pf.: 15. 1253) címére. A borítékra Írják rá a pályázat meg­nevezését: „Emlékező falu". A pályázat eredményét jövő év au­gusztusában teszik közzé, s a legjobb munkákat díjazzák. AKIK ÁRTANAK A KÖZÖSSÉGNEK Szabálysértők napi esetei Gyermeket nevelni, ugye, lehet bármiféle képesítés nélkül. Vizs­gabizottság elé senkit nem citál­nak még ez ügyben. Míg tévét ja­vítani, szemüveget készíteni vagy eladni csak alapos tanulás árán te. hetjük. Társadalomban élni, az ál­lampolgári fegyelmet tanulni — vi­szont megint csak túlmutatnak egy iskola keretein. Akinek van mersze egy doboz cigarettával fizetés nélkül távoz­ni egy önkiszolgáló üzletből, meg­lehet, hogy háromszáz forintja bánja. Ha nyugdíjas, talán szeren­csésebb a kimenetel és „csak' 50— 100 forintot vasalnak be rajta. No, de csak a pénz számít? Pén­zen kívül az embernek egyebe nincs? ... Az „enyves kéz’' Az UNIVER 16. sz. kecskeméti árucsarnokában „vásárlás" köz­ben a bolti kosárból valaki a sza­tyorjóba rejtett egy üveg rum­puncsot (á: 270 forint), egy kilo­gramm rizst (á: 24 forint) és há­rom üveg nescafét (á: 60 forint), és a pénztárost 474 forinttal ki­játszva, ezeket ellenértékűk ki- egyenlítése nélkül magával akar­ta vinni. Rajtakapták. Mint visz- szaesőre, 3000 forint bírságot rótt ki a szabálysértési hatóság, arra a nyomós érvre is utalva, hogy a megyeszékhelyen igen nagy az ön- kiszolgáló üzletek sérelmére elkö­vetett lopások gyakorisága. Vagy­is: az ilyen cselekmények társa­dalmi veszélyessége szembetűnő! Volt, aki másodszor próbált tilos úton belemarkolni ugyanennek az ABC-nek az árukészletébe, ggy üveg barack-, egy üveg cseresz­nyepálinkával, továbbá Omnia és Karaván kávéval, és egy üveg Camea kölnivel akart fizetés nél­kül meglépni. Választhatott: vagy 5000 forint vagy 25 napi elzárás. 0 a/, előbbi mellett döntött Se szeri, se száma a bolti lopá­soknak. Egyes vélemények szerint az ABC-k zsúfoltsága, az áttekint­hetetlen kínálat, az, hogy egyes helyeken valósággal el lehet búj­ni, csábító alkalom. Ez igaz. De a jelenség gyökere inkább ahhoz a felfogáshoz vezet el minket, amelyben egy fél mázsás óriás sa­tu és egy doboz Románc eltulaj­donítása jól megfér egymás mel­lett. A példa végletes — de tár­sadalmi méretben, sajnos, nagyon is valósághű. Amint beljebb haladunk a lo­pások végeérhetetlen alagútjában, amelyben a Kecskeméten tavaly elkövetett 532, szábálysértéSként számon tartott tulajdon elleni cselekmény csupán egyik állomás, azt látjuk: elég széles azoknak a köre, akik „viszik", amihez hoz> zá férnek. Száznegyven féle szabálysértés ismeretes, amelyet, ha nem kö­vetnének el, az egyén és a tár­sadalom békében élhetne egymás­sal. Ebből a 140-ből Kecskemét városára ugyan csak mintegy negyven jellemző, ezekből viszont tavaly ezer esetben kellett eljá­rást indítania dr. Csereklyei Ilo­nának, a kecskeméti Városi Ta­nács V. B. igazgatási osztály ál­talános igazgatási csoportvezetőjé­nek. Az ezer ügy 523 207 forint ösz- szegű szabálysértési ‘ bírságban mutatta ki, hogy lakosaink körül­belül egy százaléka ilyen mér­tékben ártott a közösségnek, vég­ső soron embertársainknak egy esztendő alatt. Bélát, bírál, meghallgat... Nagyjából beleülünk az orszá­gos helyzetképbe, de ez senkit ne nyugtasson meg. Inkább lenne ér­demesebb gondolkodóba esni: ho­gyan vank az, hogy egy jogásznő szinte percnyi szünet nélkül vizs­gál, bírál, meghallgat, haragoso­kat békít, a becsületen esett fol­tot segít eltüntetni, a tisztesség­nek jogot szerezni, védelmezni a tulajdont és az állampolgárok jól felfogott érdekeit, mialatt úgy ér­zi: az örökös diktálásba és gépe­lésbe már-már belefárad. Belefá­rad, mert: egy villamos vezeték tartóoszlopát egy hanyag gépko­csivezető megrongálta. Valaki sün­disznókat fogott az árokparton, hazavitte, megnyúzta és megette őket... Természetvédelmi sza­bálysértésért megbüntette. > Sz. J. éjszaka részegen a fal­hoz vágott egy fél literes boros­üveget. Köztisztasági szabálysér­tésért 500 forinttal bűnhődött. N. K. gépkocsijával az Ady Endre úti füvesített területen par­kolt. Parkrongálás címén 400 fo­rintot kellett fizetnie. Elég ol­csón megúszta, hiszen 3000' forint pénzbírsággal sújtható az, aki parkot, ligetet, sétányt, játszóte­ret meg nem engedett módon használ. Ha rosszul „sikerül” a kávé A pénzbírság maximumát. 5000 forintot kellett viszont kiszabni a kecskeméti Kossuth Mg, Tsz hús­üzemének vezetőjére, mert élel­mezésügyi szabálysértésbe ütköző cselekményt követett el: nem tar­totta meg a higiéniai előírásokat. Egy társadalmi ellenőrnek a próbavásárlás során 2 forint­tal többet számolt az eladó. Kö­vetkezmény: 8 oldalas ügyirat. 800 forint bírság! Balul ütött ki B. J. italmérő kávéspórolási igyekezete. A szab­ványban előirt 6 gramm helyett csak 3,9 gramm kávéőrleményt „sajtolt be" egy dupla készítésé­hez. Hatszáz forintja bánta! Kereskedőknél az árjelzés el­mulasztása is szabálysértés. Ugyanígy: az önkényes beköltö­zés, a tévé- és a rádiókészülék bejelentési kötelezettségének az elmulasztása, a közterület enge­dély nélküli használata stb. ugyancsak nem marad „visszhang" nélkül. Mint ahogyan a közeli jövőben felelősségre vonnak egyre több rongálót is. Helyszíni bírságolá- szemetelőt, park- és közterület- si jogkört kap nyolc tanácsi dol­gozó, aki a lakosság megértő tá­mogatása és segítsége révén, kez­detben természetesen rendőri se­gédlettel, bizonyosan keresztül is fogja vinni a többség akaratát. Azt. hogy tényleg tiszta, virágos Kecskeméten, rendben és nyuga­lomban élhessünk. Egyelőre azonban szembe kell néznünk a makacs valósággal. Az­zal. hogy többek szemléletéből az állampolgári fegyelem kívül re­kedt és a társadalomban helye­sen élni még nem tanultak meg. Jóllehet, a város arculatához ha­sonlóképp igazodhatna már az embereké is! Nem törvényszerű, hogy dr. Csereklyei Ilonánál a nap minden órájában kattogjon az írógép. A lebírhatatlannak tetsző ellenfél — mármint a sorozatos szabálysér­tésekhez vezető helytelen állam- polgári magatartásmód — végül is leküzdhető, lebírható. Tisztázza ki-ki egyénenként, hogy mit tehet ezért. Mert a vá­rosi tanácsnak az 523 ezer forint szabálysértési bevétel ilyen áron. higgyjék el. nem hiányzik! Kohl Antal ÁRUVIZSGÁLAT Hideg-meleget kellene fújnia! Együttműködés az építőiparban A jól működő hajszárító időt és pénzt takaríthat meg számunkra, ezért is kerül be» mind több ház­tartás „gépparkjába”. Igaz, a „háztartási” kézi hajszárítóktól nem lehet mindazt megkövetelni, ami a fodrászatok búrás és kézi hajszárítóitól joggal elvárható, de nagy előnyük, hogy otthon ma­gunk használhatjuk őket. Ahhoz azonban, hogy megvásárlásuk ki­fizetődő legyen, ezeknek a „civil” gépeknek is többet kell tudniuk, mint egyszerűen meleg levegőt fújni. A Nagyító 1979 7. számában vizsgálta a kézi hajszárítókat, amelyek választéka nálunk bőnek mondható — általában hét-nyolc típus kapható. Az árskála is fi­gyelemre méltó: a legolcsóbb (s nem is a legrosszabb) gép ára 230 forint; 470 forintos árig to­vábbi hat hajszárító kapható, majd egy nagy ugrás következik: 1230 forintért is árulnak ilyen gépet, ugyancsak kézi használatra. S vajon az ár és a minőség össz­hangban van-e? A Nagyító tesztje a hajszárítók nyolc jellemzőjét vizsgálta, s ezek alapján minősített. Mindjárt a végeredménnyel kezdve: „jó”-nak találta a svájci Sunbeam IEC—71 gépét (ára 1230 forint, ritkán kap­ható). „Közepest” kapott három, az NDK-ban gyártott készülék: a 470 forintos LLD—800, a 230 Ft-os LD—7 és a 340 Ft-os LD—91. Szintén három „még megfelelő” gép akadt: az LD—9 (250 forint), a hazai H—2 (293 forint) és az LD—65 (240 forint). Az utóbbi korszerűsített változata, az LD— 67 (ugyancsak 240 forint) megle­pő módon „gyenge minőségű”-nek bizonyult. Miből adódik ez a tarka kép? A hajszárítás akkor végezhető gyorsan és jól, ha a kifúvott leve­gő hőmérséklete 80 °C felett van, sebessége elég nagy, és a gép 10 liter levegőt szállít másodpercen­ként. A vizsgált hajszárítók nem jeleskedtek, egyik vagy másik adatuk — esetleg több is egyszer­re — nem érte el a kívánatős szintet. A legmelegebb levegőt (80 °C-ost) az LD—7 szolgáltatja, vi­szont légárama kis sebességű és csekély a légszállítása is. Az LD— 65-ből pedig mindössze 42 °C-os levegő'távozik, s még kisebb se­bességgel. Nemcsak az alapvető műszaki jellemzők fontosak. Például, ha a légsebesség és a hőmérséklet nem szabályozható (csökkenthető a kellő finomsággal, akkor a haj­szárítás nehézkes lesz. A legjob­ban szabályozható az LLD—800 (három meleg fokozat közül vá­laszthatunk). Az élettartam is lényeges. A teszt 300 órás tartóssági próbának vetette alá a hajszárítókat. Az LLD—800 és az LD—67 már 150 órás működés után javításra szo­rult, az LD—7 pedig 250 órát „élt”, a többi kiállta a próbát. Sajnos, több típus közös hibája, hogy a gép a szívónyílásokon ke­resztül beszívje a levegővel a ha­jat is. Tökéletes védelmet nyújt ez ellen az LLD—800 konstruk­ciója, s a Sumbeam megoldása is jó. Végül egy tanács: a hajszárító­kat ne használjuk (és ne is tárol­juk) nedves, párás helyen, így a fürdőszobában sem! A műszaki berendezések jobb kihasználására a 31-es Állami Építőipari Vállalat kezdeménye­zésére öt építőipari nagyvállalat együttműködési megállapodást kötött a gépek egymás közötti kölcsönzésére. A gépcsere nyo­mán az eddigi állásidők csökken- 'hetnek, s gyakran az épitési idő­szak is lerövidülhet. Eddig is volt már bizonyosfajta együttműködés néhány vállalat között a gépek cseréjében, most azonban a 21-es 22-es, a 23-as és a 31-es AÉV, valamint a Közmü- és Mélyépítő Vállalat megállapo­dása nyomán szervezettebb, gör­dülékenyebb lehet a kölcsönzés. Első lépésként a vállalatok elké­szítették géplistájukat, hogy ezt a többieknek közreadva áttekinthe­tő képet nyerjenek a választék­ról. Szó van arról is, hogy a továb­biakban az együttműködő válla­latok már a gépbeszerzéseknél egymáshoz igazodnak, és így egy­fajta gépszakosodás alakulhat ki. (MTI) NAPKÖZBEN Kedves vendég! Nemes hagyományokban örven­detesen gazdag honi vendéglátó szakmánk. Jónevű dinasztiák fémjelzik az eredményeket, ame­lyekkel nemcsak az itthoni ven­dég, de jó pár külföldi fogyasztó is módfelett elégedett volt. Még a századforduló táján nem is vol­tak főbenjáró bajok a vendéglá­tással. „Aki fizet, az pötyögtet” — ezt a népi jelszót belátta min­denki. akár az asztalnál ült, akár az asztalt szolgálta ki. A zűrök később jöttek. S hogy hova fajultak, arra csak néhány példát. □ □ □ Étlap. — Pincér kihozza (mert nem az asztalon van, ahogyan il­lenék), elsorolja, mi nincs (mert az éppen nem készített ételt nem X-elik ki), majd, a rendelés után egy bűvész ügyességével tünteti el az étlapot. — Tessék itthagyni — mondom. — Minek? — Egyrészt, mert az a nyomo­rult kedves vendég kedvet kap­hat másra is; kalkulálni akar, vagy a fene tudja ... De az étlap­nak az asztalon a helye! — Uram, erre a nagyméretű csárdára összesen hat étlapunk van. — Ezért kapkodják hát ki az újonnan érkezők a már ülők ke­zéből. Miért nem készítenek töb­bet? Vállvonogatás. □ n □ A fehér abrosszal letakart asz­tal olyan kopár, mint a Sziklás­hegység. kánikula idején... Víz — sehol. Valaha az ember be se tette a lábát olyan „egységbe”, (ahol nem terült el az asztalon egy kancsó hideg kútvíz. Persze, ez nem sör, nem cola, ezért nem le­hetne felszámítani semmit. Érde­kes, akkor annak idején hogyan érte meg mégis? A kenyeret később hozzák — ha ugyan hozzák ... Emlékszem, egy­koron sós- és nem sós kiflik lé­giója roskadozott előttem. Lehet, hogy napjainkban még a száraz kenyeret is ellopná a kedves ven­dég? Fűszerek. — Sót, paprikát kü­lön kell kérni a felszolgálótól. (Bors már csak egészen ritka he­lyeken akad.) Kihozza. Az igazán finom túróscsuszát is. De — hoz­zá egyetlen villát. Mit csinál most a magát kulturáltnak nevező, de kötekedni nem szerető vendég? Kést nem mer kérni, így hát a sót, és a paprikát „rávillázza’ — ahogyan tudja — a csuszára. Ha kevésbé ad magára, az ujjaival sózza meg. □ □ □ Nem vezet ez jó végre! Amit száz éve már jól megtanultunk, azt miért kell napjainkra elfelej­tenünk? Hiszen nem égbekiáltó, horribilis horderejű dolgokról van szó, pusztán mindennapi éle­tünk legelemibb, legegyszerűbb követelményeiről. Nem hortobá­gyi húsospalacsintát, vagy majo- nézes ráksalátát kér számon az egyébként rántottén, bablevesen, paprikáskrumplin élő, jobb sorsra érdemes narrátor. Még tán a ré­gi, patinás hagyományok halvány újraélesztését sem. Mindössze annyit, hogy derék vendéglátóink a legalapvetőbb feltételeket te- rerrítsék meg a jó étvágyhoz, s a jó falatokhoz. —a —r Megjelent az Édes Anyanyelvűnk 3. száma Ezekben a napokban került az utcai árusokhoz és az előfizetők­höz az Édes Anyanyelvűnk leg­újabb, 3. száma. Üj köntösben, színes, fényképes címlappal, húsz oldalon, gazdag tartalommal. A vezércikket Deme László nyel­vész írta közéletiségünk nyelvi gondjairól. Lőrincze Lajos a nyelvbéli ízléstelenségeket osto­rozza. Cikkek sora irányítja a fi­gyelmet anyanyelvűnk érdekes­ségeire és hibáira is. Az Egy kis alkímia. Hátra van még a fekete­leves, A patvaristától a focistáig, a Délutáni párbeszéd, a Tulajdon­képpen itt, tulajdonképpen ott. Mi az epizód, a Centírozás, a Nyílt vagy nyitott cikkekre gon­dolunk többek között. Nyelvünk világának különösen érdekes nyelvészeti „nyomozásához” vezet az Üj tudományág született című tudósítás. A stílus problémáira, az írók stílusának elemzésére fi­gyelmeztet Móra Ferenc, meg az ami, „Az ő fogatuk nem az ön temploma felé tart” című írás. Sok-sok érdekes írás, cikk, nyelvi játék egészíti ki az Édes Anya­nyelvűnk 3. számát. Bár a lap minden sora a diákokhoz is szól, sőt elsősorban hozzájuk, hadd hívjuk fel mégis a szülök figyel­mét a „Diákkör" tartalmára. A Postaláda kérdéseket közöl fele­letekkel, tanácsokkal, anyanyel­vűnk művelésének klasszikusaitól származó bölcs szavakat. Illuszt­rációk, karikatúrák teszik még gazdagabbá az Édes Anyanyel- * vünk új formában megjelent 3. számát. Évadnyitó előadás A kecskeméti színház ma este mutatja be Hubay Miklós átdol­gozásában Károlyi Mihály: Én vagyok Ravelszki című drámáját. A főszerepet Sinkó László mint vendég, Jászai-díjas, a Nemzeti Színház tagja, Gregort, az új ha­talom megtestesítőjét Fekete Ti­bor Jászai-díjas alakítja. Balth miniszterelnök szerepét Holl Ist­ván Jászai-díjas kapta. Fontos feladathoz jutott Molnár Zsuzsa (Rita), Jablonkay Mária (Nina), Joós László Jászai-díjas (Mandor- la) és Blaskó Balázs (Woronoff) is. Díszlet- és jelmeztervező: Gyar- mathy Ágnes Munkácsy-díjas. Az évadnyitó előadást Beke Sándor rendezte. Hamarosan nyit a Kelemen László Kamaraszínház is. 12-én, pénteken este a Szerelem, ó...! című színművet adják elő Sándor János rendezésében. A Schisgál- műben lép a kecskeméti közön­ség elé Mihályi Győző, Réti Erika és Kiss Jenő. Hetek óta próbálják Tömöry Péter irányításával Vampilov Bú­csúzás júniusban című művét. A 18-i bemutatón Szirmay Péter, Bregyán Péter, Mátray Márta, Andresz Katalin és Major Pál jut különösen hálás feladathoz. • Az előadás egyik kulcsjelcnete Balth (Moll István), Rita (Molnár Zsuzsa), Ravelszki (Sinkó László). (Straszer András (elvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents