Petőfi Népe, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-26 / 251. szám
IDŐJÁRÁS Várható időjárást derült, száraz, hideg idő. A többfelé élénk, időnként erős keleti, délkeleti szél csak lassan mérséklődik. Az éjszakai lehűlés erősödik. Legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet: mínusz 4, mínusz 9, legmagasabb nappali hőmérsékleti plusz 3, plusz 8 fok között. (MTI) VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AS ■SSMr BAC8-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXIV. évf. 251. szám Ára: 1,20 Ft 1979. október 26. péntek Teljesítik a brigádok kongresszusi versenyvállalásaikat A megye ipari üzemeiben augusztus elején bontakozott ki a XII. pártkongresszus és hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére a szocialista munkaverseny. Több ezer brigád tett újabb felajánlást, illetve egészítette ki a vállalati terveknek megfelelően év elejéig vérsenyvállalá- sát. Most — két hónappal az év vége előtt — már a legtöbb termelő kollektíva arról számolhat be, hogy jól halad vállalásuk teljesítése. A Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalatnál is nagymértékben érződik, hogy a brigádok becsülettel kívánják teljesíteni felajánlásaikat. A feldolgozó üzemben a gépsorokon jelentősen növekedett a munka intenzitása. A csirkefeldolgozó gépsorról a tavalyi 4 ezerrel szemben óránként 5200 darab csirke kerül le óránként. Pecsenye- kacsából 2 ezerről 2900-ra, hízott libából 330-ról 1100-ra növekedett a teljesítmény. Mindez természetesen nem úgy következett be, hogy meggyorsították a gépsor mozgását. Ezt az eredményt azért é*het- ték el, mert ésszerűen átszervezték a munkafolyamatokat, a brigádok pedig vállalták, hogy az új módszert elsajátítva dolgoznak, sőt újításokkal segítik elő az új nor- makövetelmények teljesítését. Varga Jánosné, a Lenin brigád vezetője erről nyilatkozott: — Igaz például, hogy a hízött- liba-feldolgozásnál 50 százalékkal növekedett a létszám. Ám ez csupán arra lett volna elegendő, hogy 330-ról 500-ra‘ növeljük az óránkénti teljesítményt. Az új munkamódszerrel viszont 250 százalékkal többet termelünk, mint azelőtt, miközben a minőség és higiéniai felajánlásainknak is eleget teszünk. Mindezt azért nem volt könnyű teljesíteni, mert sok új dolgozó is jött közénk. Ezen úgy segítettünk, hogy vállaltuk betanításukat, sőt, sokat beszélgettünk velük, hogy ne változtassanak munkahelyet, maradjanak közöttünk. Sikerült is elérnünk, hogy lényegesen csökkent az üzemből kilépők száma. Azt azonban nagyon megválogatjuk, hogy kit veszünk fel a brigádba, mert nálunk nincs igazolatlan hiányzás és maximálisan kihasználjuk a munkaidőt Harmincöt szocialista brigád tett kongresszusi felajánlást a Ganz- MAVAG kiskunhalasi gyárában. A versenyvállalások egyik kezdeményezője á 14 tagból álló Déry János szocialista brigád volt Ger- hát László brigádvezetőt a felajánlások teljesítésének jelenlegi helyzetéről kérdeztük. — Nyolc kiemelten kezelt állami beruházáshoz megrendelt gépegység határidő előtti legyártását vállalta gyáregységünk a kongresszusi versenyben. Brigádunk ennek végszerelési munkáin dolgozik. A vállalt nyolc egységből már öttel elkészültünk, s előreláthatóan nehézségek nélkül sikerül befejeznünk a hátralevő három gépegység gyártását Is. Ezek termelési értéke 10 millió forintra becsülhető. Minőségi felajánlásunk az, hogy 10 százalékos garanciális költségcsökkentést vállaltunk. Ennek megvalósulása azonban csak hosszabb távon — féléves vagy éves szinten — mutatható ki. A mai napig mintegy 130 társadalmi munkaórát teljesítettünk kongresszusi felajánlásunkból. A gyáregység sporttelepén, illetve a városi sporttelep felújításán dolgoztunk. Ezenkívül 80 társadalmi munkaórában a Fazekas Gábor úti általános iskolánál játszótéri felszereléseket készítettünk, különféle vasszerelési munkát és karbantartást végeztünk. A Kecskeméti Fémipari Szövetkezet 23 szocialista brigádjának 253 tagja (közülük 90 nődolgozó) vállalásai teljesítésével igen sokat segít a szövetkezet eredményeinek elérésében. Jelentős munkasikereket mondhat magáénak a Hámán Kató antennaszerelő brigád is, amelynek vezetőjével, Marsa Jánossal beszélgettünk. — Kollektívánk — gondolkodott el Marsa János — nyolc évvel ezelőtt alakult. Azóta megszereztük a bronz és az ezüst fokozatot. Brigádunk 12 tagja — mind nők — hosszú éveken keresztül tv-anten- nák alkatrészeinek a gyártásával foglalkozott. Az idén márciusban új feladatot kaptunk, a tv-anten- nákat „készre szerelve” kellett átadnunk. Az ennek megfelelő belső átszervezés után — melynék során négy új dolgozó került a kollektívába — először a tanuláshoz láttunk hozzá. Nem volt könnyű, azonban a brigád vállalta,/"hogy elsajátítja a szükséges tudnivalókat s hogy az év végéig a tervnek illetve rendelésnek megfelelően a 24 típusú antennából eléri a 49 ezer 100 darabos teljesítményt. Most október végén járunk, de már tudjuk, hogy nem vallunk szégyent a vállalással. Társadalmi munkát is végzett a brigád. Részt vettünk a belső átrendezéssel kapcsolatos munkában. Az új raktár építése előtt a régi üzem bontásából, a tereprendezésből is részt vállaltunk. Most újabb nagy feladat előtt állunk, a termelési terveink mennyiségi és minőségi teljesítése mellett. Szövetkezetünk saját beruházásból,' mintegy 2 millió forintos költséggel bővíti az egyik műhelycsarnokot. A többi kollektívával együtt mi is vállatuk, hogy a mintegy 800 négyzetméteres alapterületű új munkaterület létrehozásában az építők igényei szerint személyenként 8 órai társadalmi munkát végzünk. Ha esetleg szükség lesz rá, még ennél többet is... Magyar küldöttség utazott a belgiumi leszerelési fórumra Kállai Gyulának, a Hazafias Népfront és az Európai Biztonság és Együttműködés Magyar Nemzeti Bizottsága elnökének, az Országos Béketanács Elnöksége tagjának vezetésével csütörtökön Belgiumba utazott az Európai Biztonság és Együttműködés Magyar Nemzeti Bizottsága és az Országos Béketanács közös küldöttsége. A delegáció részt vesz az európai biztonsági és leszerelési fórum munkájában. (MTI) Marjai József hazaérkezett Romániából Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, aki küldöttség élén a magyar gazdasági és műszaki napok rendezvénysorozatán vett részt, csütörtökön hazaérkezett Romániából. Kecskeméten ülésezett az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága Fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Victor Bolo- jan, a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete is. Mint Oltványi Ottó, az MTI bukaresti tudósítója jelentette, Marjai József Bukarestben vezető személyiségekkel tárgyalt a két ország kapcsolatainak kérdéseiről. Megnyitotta a magyar gazdasági és műszaki napokat. Ellátogatott a román főváros nehézgépgyárába, és felkereste a bukaresti bútoripari kiállítást is. Marjai József a magyar gazdasági és műszaki napok megnyitása alkalmából Bukarestben és Kolozsvárott elmondott beszédében hangsúlyozta, hogy a szocialista országok gazdasági integrációjának fejlesztése, a szocialista nemzetközi munkamegosztásból származó kölcsönös előnyök érvényesítése valamennyi szocialista országnak alapvető érdeke, A magyar—román gazdasági kapcsolatokról szólva megállapította: az együttműködés dinamikusan fejlődik. Nicolae Constantin román miniszterelnök-helyettes üdvözölte a magyar rendezvényt s vázolta a két. ország közötti gazdasági kapcsolatok lendületes fejlődését. Marjai József bukaresti látogatása után Kolozs megye politikai életével, gazdasági fejlődésével ismerkedett. Kolozsvárott felkereste a Babes-Bólyai tudományegyetemet és ellátogatott az Unirea textilgépgyárba is. (MTI. # Dr. Pesta László megnyitja a tanácskozást. (Tóth Sándor felvétele) Az Országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága, dr. Pesta László elnökletével tegnap Kecskeméten a Megyei Művelődési Központban a Bács-Kiskun megyei képviselőcsoport tagjainak részvételével együttes ülést tartott, amelyet dr. Boza József, a megyei képviselőcsoport vezetőije köszöntött. Az ülés napirendjén a mezőgazdasági lakosság egészségügyi ellátása, a szociálpolití-. kai intézkedések Bács-Kiskun megyei elemzése szerepelt, amelynek előadója dr. Major Imre, a Bács- Kiskun megyei Tanács elnökhelyettese volt. Az ülésen részt vett Raffai Sarolta, az országgyűlés alelnöke, dr. Juszt Lajos egészségügyi miniszterhelyettes, Katanics Sándor, a megyei pártbizottság titkára, és Farkas József, a HNF megyei bizottságának titkára. Az előzetesen írásban megküldött jelentéshez dr. Major Imre szóbeli vitaindítót fűzött. A képviselők a jelentésekből széles körű (Folytatás a 2. oldalon.) ' . ' <*. \ A munkásszállítás helyzetéről tárgyalt a megyei NEB Tegnap Kecskemétre látogatott Szakali József, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke. A kora délelőtti órákban , a vendéget Horváth István, a megyei pártbizottság első titkára fogadta. Ezt követően Szakali József részt vett a Bács-Kiskun megyei Népi Ellenőrzési Bizottság ülésén. Miklós Zoltán, a megyei NEB elnöke nyitotta meg a tanácskozást, majd első napirendként a bizottság tagjai megtárgyalták a munkásszállítás helyzetét, a szállítást végző vállalatok és a Volán 9-es számú Vállalat koordinációját felmérő vizsgálatról készült jelentést. Két évvel • ezelőtt a megyei tanács részletesen megvizsgálta a munkásszállítást, így a népi ellenőrzési bizottság elé került jelentés az azóta eltelt idő e témával kapcsolatos tapasztalatait gyűjtötte egybe. A vizsgálatban részt vevő népi ellenőrök nem véletlenül Kecskeméten és Baján készítettek felmérést annak megállapítására, hogy a saját tömegszállító járművekkel rendelkező vállalatoknál az autóbuszok kihasználtsága, az üzemeltetés gazdaságossága megfelel-e az üzemi és a népgazdasági érdekeknek? Ugyanis e két város gyárai, üzemei, vállalatai, közös gazdaságai dolgozóinak jelentős részét saját járműveikkel szállítja a munkahelyre, illetve onnan haza. Mint a vizsgálat során kiderült, a vállalatok a saját járművekkel történő munkásszállítást a munkaerő biztosításával, illetve megtartásával, sajátos körülményekkel, például az általánostól eltérő munkarenddel, a változó munkahelyekkel Indokolják. Tény, hogy miután az elavult, bódés tehergépkocsik helyett autóbuszokon szállítják a környező községekből a dolgozókat, elviselhetőbb, kényelmesebb az ingázás, s az sem mellékes szempont, hogy az emberek hamarabb érnek a -munkahelyre, illetve haza, , mintha vonattal, vagy a menetrend szerinti autóbusszal közlekednének. A dolgozók szeretik, igénylik munkahelyüknek ezt a szolgáltatását, ami viszont nem olcsó, sok esetben gazdaságtalan. A vizsgálat megállapítása szerint sok üzemi jármű kihasználatlan, amit az autóbuszok üres ülései is jeleznek. Szaknyelven szólva, a kihasználási százalék átlagosan 35 százalék, s ez jóval alacsonyabb a Volán tavalyi 65 százalékos ülőhely-kihasználásánál. A vállalatok e probléma megoldására, néhány kivételtől eltekintve, sajnos nem tesznek intézkedési. A kivételek közé tartozik például a Bajai Finomposztó Vállalat, amely a nyáron kihasználatlanság miatt megszüntette a Bácsalmás—Katymár közötti járatát. Gazdaságtalansághoz vezet az a gyakorlat Is, hogy napközben általában nem használják a mun- kásszálító járműveket. Jó esetben bérfuvarozást végeznek, vagy óvodásokat, iskolásokat szállítanak. A tíz vállalatnál tartott vizsgálat során az is kiderült, hogy a saját járművel való szállítás egy személyre vetítve lényegesen drágább, mint a közforgalmú közlekedésnél. A Bajai Finomposztó Vállalatnak egy dolgozó szállítása évente 4744 forintjába kerül, míg a Volán autóbuszára váltott bérletért 2200 forintot kellene fizetnie a cégnek. Még nagyobb az eltérés a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalatnál, ahol mintegy 9 ezer forintba kerül egy dolgozó vállalati autóbusszal történő szállítása, a közforgalmú járat esetében pedig mindössze 3100 forint lenne a költség. Kétség nem fér ahhoz, hogy az ingázásnak ez kényelmesebb formája, tehát nem célszerű e szolgáltatást megszüntetni, de szükséges, hogy gazdaságosabbá tegyék.'. Erre több javaslatot tett a népi ellenőrzési bizottság. Egyebek között például azt javasolták, hogy a vállalatok közösen szervezzék meg a munkásszállítást, különösen célszerű ez a gyengén kihasznált járatoknál. Nem megfelelő a vállalatok és a Volán együttműködése sem, ezen pedig új, a munkaidőhöz, a munkahelyekhez igazodó menetrenddel változtatni lehetne. Az ülés további részében a népi ellenőrzési bizottság Az újítómozgalom helyzete és fejlesztésének lehetősége című témavizsgálatot követő intézkedések folyamatos figyelemmel kíséréséről készült jelentést tárgyalta meg. A megyei NEB ülése bejelentél sekkel fejeződött be. T. I* T udásközvetítők A főiskolák, egyetemek államvizsgát követő záróünnepélyének legszebb szavai közé tartozik, amikor az ifjú értelmiségieknek arról beszélnek: a szakmai feladatok teljesítésén túl tennivalójuk lesz az is, hogy szétsugározzák azokat az ismereteket, amelyeket a tanulmányaik során megszereztek, felhalmoztak. Ez a szép misszió a legjobban talán a leendő tanítók és tanárok számára természetes, ök már az első tanév első napján elkezdik sugározni ismereteiket,. hogy aztán nyugdíjas korukig, illetve sok esetben még azon túl is, egész életükben ezt tegyék. Akadhat persze, aki kényelmes felfogással könnye- dén kimondja a cáfolhatatlan indokot: hiszen ez a dolguk, ezért fizetik őket. így igaz. Ám valamennyien tudjuk, hogy nem csupán erről van szó, amikor az értelmiség értéktovábbító kultúraterjesztő szerepéről beszélünk. S itt hosszan sorolhatnánk a nagyszerű példákat: a vegyészmérnökét, aki esténként a jazz zene kialakulásáról, szépségéről beszél az üzemi ifjúmunkás klub fiataljainak; vagy a termelőszövetkezeti ag- ronómusét, aki a hosszú téli estéken a fóliás zöldségtermesztés tudnivalóit magyarázza a falusiaknak. De ugyanígy hivatkozhatnánk a jogpolitikai előadásokat tartó tanácselnökre, az egészségügyi előadásokat tartó szülész főorvosra — és sorolhatnánk, hogy hány előadást tartanak, hogy milyen eredménnyel vesznek részt a szakkörök, a klubok, a hely- történeti gyűjtők munkájában, a műsoros estek szervezésében, a fizikai munkások továbbképzésében, és így tovább. Nagyon szép és örvendetes vívmányok ezek. Olyanok, amelyekről nem beszélhetnénk, ha nem várnák, nem igényelnék őket szomjasan a tudni vágyók százezrei. Az egész társadalom, de kivált azok a rétegek, amelyek korábban a kultúrától elzártan éltek. Az idősebbek még ma is gyakran emlegetik a két- három évtizeddel ezelőtt tartott ■ ismeretterjesztő előadásokat, iró—olvasó találkozókat, a művelődési házak különböző rendezvényeit: bármi is volt a meghirdetett program témája, utána rendszerint beszélgetés következett. S az előadó — a pedagógus, a mérnök, az újságíró, a katonatiszt, vagy az orvos — bizony csak nagyon nehezen, rendszerint a késő esti órákban szabadult. Hogy mára kielégülf, vagy akár csak elcsitult volna ez a társadalmi méretű érdeklődés — ezt egyáltalán nem mondhatjuk. Inkább talán csak azt, hogy felismertük: az ismeretterjesztésnek és továbbításnak rendje, üteme, sokszor tudományosan meghatározott módja és fokozata van, amelyek, közül egyiket sem helyes elhagyni, á tugorni, megkerülni. Valami azonban mégis hiányzik ... Kissé ellentmondásos, hogy ezeket a hiányokat egy olyan előadás után fogalmazták meg a Ganz Villamossági Művek .bajai gyárában, amely szinte minden mozzanatában az imént emlegetett „hőskort” idézte: a fővárosból jött szociológust, aki az értelmiség kultúraterjesztő szerepéről tdrtott előadást, legalább ötven szakmunkás, mérnök és külöytböző beosztású munkahelyi vezető hallgatta meg, s utána annyi kérdéssel árasztották el, hogy alig győzött válaszolni rájuk. Főként azt firtatták a hozzászólók, hogy vajon alkalmas-e a kultúraközvetítő szerepre az az értelmiségi, akinek álig-alig van mit közvetítenie. Magyarán: miféle példát, miféle ösztönzést adhat a művelődésre az olyan értelmiségi, aki maga nem művelődik? Néhány országos érvényű tapasztalat, de igen sok megyei vonatkozású példa is elhangzott annak bizonyítására, hogy az ilyesmi bizony nem megy ritkaságszámba manapság. Felidéztek például egy három esztendeje publikált szociográfiai írást, amelynek szerzője ötven értelmiségi emberrel beszélt, s ennek során meglepő tájékozatlansággal találkozott. A megkérdezettek közül például csak minden ötödik tudta megmondani a fénjy és a hang terjedési sebességéi; arra a kérdésre pedig, hogy mikor élt Ady Endre, még kevesebben tudtak helyes választ adni. Az említett vita során viszont egyértelművé vált: örvendetes, hogy a pedagógusok, orvosok, mérnökök sorában kisebbségben vannak a közömbös, az értelmiségi hivatáshoz méltatlan emberek. Ám abban is egyetértett mindenki, hogy ennek ellenére beszélni kell erről, és harcolni kell az ilyen életszemlélet, magatartásmód ellen. Hiszen ha csak minden tizedik értelmiségire jellemzőek a fentiek, már az is hatalmas károkat okozhat; különösen a Jalvak világában. Statisztikai tény ugyanis, hogy amíg az ország fővárosában négyszáz lakosra jut átlagosan egy diplomás, addig a falvakban több mint kétezerre. Nem mindegy tehát, hogy emlékeznek-e, s hogy miként emlékeznek az emberek az örök útravalónak szánt szép szavakra — az értelmiségi lét örök parancsára. K. J.
