Petőfi Népe, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-21 / 247. szám

1979. október 21. O PETŐFI NÉPE • 3 • • Önzetlen ügyszeretet Szakmája, hivatása szerint jo­gász, a megyei bíróság tanácsve­zető bírája. Hivatalának ajtaján a nevét feltüntetőn kívül, párttit­kár feliratú táblácska a pártalap- szervezeti tisztségére utal. Gyak­ran látni a városházán is, ahol olyan otthonosan mozog, hogy aki nem ismeri, bízvást vélheti tanácsi tisztségviselőnek. Mint ahogyan az is. Dr. Rebek Lőrinc először 1963. február 23-án tör­tént megválasztása óta egyhu­zamban immár a negyedik cik­lusban szolgálja választóit. Kör­zete a kecskeméti Lenin tér. És ismételt megbízatás alapján, ugyancsak 1963 óta elnöke a vá­rosi tanács egyik legtöbb ered­ményt felmutató bizottságának, az igazgatási, jogi munkabizott­ságnak. Amikor közéleti tevékenységé­ről beszélgetni a munkahelyén felkeresem, éppen másnapi mun­káját készíti elő. — Meglehetősen összegyűlt most; a délelőtti nyolc per után, ma további nyolc iratait viszem haza. A tanácselnöknek vala­mennyit meg kell tanulnia, fel­készületlenül nem mehet tárgya­lásra — magyarázza, miközben hellyel Kínál és az eszmecserére készen, maga is letelepszik. S hogy, hogy nem, máris a mintegy húsz év előtti emlékeinél, élmé­nyeinél időz. Az első közéleti megbízatását a népfront városi elnökségének tag­jaként, s egyben a jogi akcióbi­zottság vezetőjeként látta el. Jól- esően említi a mezőgazdaság szo­cialista átszervezését követő idő­szakot, a jogpropaganda előadá­sokat, amelyekből földjogi kérdé­sekről, a tsz-tagok jogairól, köte­lességeiről tízet-tizenötöt tartott telente. Majd azokra az ügyekre tereli a szót, amelyeknek gyak­ran, s oly szívesen volt részese a népfront kezdeményezte félkész- lakás-építő akció szervezése kez­detén. Miután a tanácsi tisztségével járó munkájáról kérdezem, Re- bek Lőrinc előbb a tanácstagi te­vékenységére utal. Szerencsés ta­nácstagnak mondja magát. Hogy miért? így indokolja: — Mert magam mellett érzem a választókat, támogatnak a meg­bízatásom ellátásában. Rendsze­rint népesek a szomszédos körzet tanácstagjával együtt megtartott beszámolóim. És nagyon jó érzés, hogy csaknem valamennyi részt­vevő szót kér, véleményt nyilvá­nít. Ügyes-bajos dolgaikkal azon­ban nemegyszer a lakásomon is felkeresnek. Felidézem a városi tanács leg­utóbbi ülését, ahol Rebek Lőrinc két napirendi témánál is hallatta szavát. A jogi bizottság nevében véleményezte az új kisajátítási jogszabály alkalmazásának tapasz­talatairól szóló szakosztályi be­számolót, a lakóházak rendjére és az együttélés szabályaira kidolgo­zott tanácsrendelet-tervezetet pe­dig ő terjesztette a testület elé. A tanácsülésen való egy-egy ilyen fellépést nyilván nem kevés, el­mélyült munka előzi meg. Ho­gyan győzi idővel, erővel a ta­nácsvezetői bírói kötelezettsége, a párttitkári teendők, a népfrontbi­zottsági tagsággal járó munka el­látása mellett? Szerényen elmosolyodik, majd mély meggyőződéssel mondja: — A városomért, ami tőlem te­lik, mindent jó szívvel teszek. Szeretem ezt a várost. Itt szület­tem, népes családban. A kilenc élő gyerek közül csak én tanultam, mert a legidősebb, s a legvéznább voltam. Van egy öcsém, akit hihe­tetlen akaraterejéért nagyon sok­ra becsülök. Épületlakatos szak­munkásként, levelezőn érettségi­zett. Utána a munkavédelmi szak­mát sajátította el. De a többiek is derék emberek. Megtanultunk dol­gozni otthon. Valamennyien itt élünk Kecskeméten. Anyám is, aki téesz-járadékos. Zoli, Pista, Toncsi, Jóska itt építkezett, mind­nyájan ott voltunk, segédkeztünk. Hogy mondjam? A nagy csa­ládban az összetartozás és az ösz- szetartás a legjobb érzés. Talán innen ered, ettől van, ez fűti ben­nem az ügyszeretetét. Elég gyakori, hogy he zavarjam a családot, este kihúzódom a konyhába, s olykor tíz óráig is ott verem a kis író­gépet. A feleségem, aki pedagógus, megérti. Egyébként ő is párttitkár a munkahelyén. A baj csak az, hogy az idegrendszerem akaratla­nul is tiltakozik, s a következmé­nye gyomorműtét volt két évvel ezelőtt. — Ez pedig komoly figyelmez­tetés a társadalmi megbízatások halmozása ellen — jegyzem meg tréfás-komolyán. — Sajnos, előbb-utóbb amit a legjobban szeretek, a tanácstag­ságomtól muszáj lesz megválnom — jegyzi meg lehangoltan, majd a jogi bizottságban betöltött tisz­téhez kanyarodik vissza. — Érdekes, szép munka. Heten­ként egyszer-kétszer benézek a tanácsi szervezési és igazgatási osztályra, megtudakolom, milyen problémák adódnak. így kiszűr­hető, mivel érdemes a bizottság­nak foglalkoznia. Természetes, hogy érdekel benünket, miként történik, milyen tapasztalatokkal szolgál egy-egy jogszabály vég­rehajtása. így került sor a kisajá­títási eljárások tapasztalatainak áttekintésére is. A bizottsági ülés jó előkészítése a legfontosabb. Az mindig nagy munka. De tanulunk a saját gya­korlatunkból is. Valamikor, az el­ső hat-nyolc évben, havonta ülé­seztünk. Ez sok volt, ráadásul kevés haszon fejében. Ma már be­látjuk. Azóta kevesebbet ülése­zünk, de megítélésem szerint tar­talmasabb, előbbre vivőbb a bi­zottság munkája. — Vajon a több mint másfél évtized alatt hány tanácsrendelet megalkotásában működött köz­re a jogi bizottság? — Húsz-huszonötnél biztosan. A módosításokkal együtt, ahogy egy-egy új rendelet, vagy módo­sító jogszabály megjelenik. A kö­vetkező évi egyik feladatnak az állattartással kapcsolatos tanácsi rendelet megalkotását tekintjük. — Sok talán az állattartással kapcsolatos gond? — Az indok inkább az, hogy ez a rendelet is több mint tízéves, el­avult, de még időben vagyunk. Elég például a bérházi kutyatar­tásra utalni. Egy ilyen rendelet­ben mindenki érdekelt, egyeztet­ni kell. A KÖJÁL-lal közegész­ségügyi szempontból, a mezőgaz­dasági osztály a minél több ser­tés tartása mellett száll síkra, a műszaki osztály az emésztő, az ól elhelyezése miatt érdekelt. A ku­tyatartás a bérházakban pedig tel­jesen nyitott kérdés — sorolja belelendülve, mintegy hangosan gondolkodva. Nem is állhatom megjegyzés nélkül: — A jóelőbb a tanácstagi tiszt­ségtől való megválást említette. Most meg ugyancsak előreszaladt a tervezéssel. — Megbízatásom jövő májusig szól, addig is van idő. Különben az utódomnak a munkatervet, az elképzeléseket körvonalazni kö­telesség. S ha utána valamiben tudok segíteni, a-városomért min­dig kész vagyok rá! Különben e hónapban az ügyrendi bizottság­gal tervezünk együttes ülést a hatályos rendeletek íelülbírálata tárgyában. Melyik tanácsi rende­let szorul sürgős módosításra, azt vizsgáljuk meg. Novemberben pe­dig a szabálysértési ügyintézésről szóló jelentést tárgyalja meg bi­zottságunk. Hadd említsek még annyit, hogy az együttélési tanácsrendelet elfogadása nagy sikerélmény volt számomra.- A házirend betartásá­hoz reményt fűzök. Kihirdetése után kifüggesztik .majd, az embe­rek elolvassák, s magamból kiin­dulva, feltételezem, hogy a hatá­sa sem marad el. Perny Irén MEGÚJULÓ FŐVÁROSUNK Építi: az egész ország Bármely égtáj felől közelít­sünk Budapesthez, a peremkerü­letek tízemeletes házai, hatalmas lakótelepei köszöntik az érkezőt. Egy-egy lakótelep 30—40 ezer ember otthona; iskolákkal, óvo­dákkal, kereskedelmi hálózattal, valóságos város a városban — az egykori sivár, füstös kültelkek, nyomornegyedek helyén. Sokat változott a főváros arculata. A budapesti lakásépítés hely­zetéről tájékoztatta lapunkat dr. Nagy Ervin, a Fővárosi Tanács Beruházási Főosztályának veze­tője, és Bársony János, az Épí­tésügyi és Városfejlesztési Mi­nisztérium főosztályvezetője. Jog­gal lehetünk büszkék arra — hangsúlyozták —, hogy az elmúlt évtizedekben valóságos metropo­lisszá vált a főváros. Évente 16— 17 ezer lakás épül, ebből 12 ezer az állami lakásépítés, a többi szövetkezeti és magánerőből va­lósul meg. Az első 15 éves lakásépítési terv valóra váltásához 1961-ben fogtak hozzá. 15 év alatt — 1975- ig 187 ezer új lakás épült a fő­városban. A második 15 éves la­kásépítési terv első harmada az év végén fejeződik be — 5 év alatt újabb 87 ezer lakásba köl­tözhettek be a lakásra várók tíz­ezrei. Nemcsak a nagy számok impo­nálóak, hanem a minőségi vál­tozás is. Az 1990-ben befejeződő második 15 éves lakásépítési terv­ben harminc év alatt közel fél­millió új lakás épül a főváros­ban, s ha ezt a számot összevet­jük azzal, hogy 1961-ben összesen 545 ezer lakás volt Budapesten, világos, hogy gyakorlatilag egy második, korszerű, modern Bu­dapest épül a szemünk előtt. Hozzá kell tenni azt is, hogy nemcsak lakások épülnek tízezer­számra, hanem a hozzá tartozó is­kolák, bölcsődék, óvodák és új üzletek is. Parkok, zöldterületek, köztéri szobrok, térplasztikák te­szik otthonosabbá, kulturáltabbá a környezetet, benzinkutak és autóparkolók egészítik ki mind­azt, amit a szakemberek infra­struktúra néven szoktak emleget­ni. A lakásállomány minőségében, komfortfokozatában is nagy lér pést tett előre a főváros. 1961- ben a lakások mintegy 60 szá­zaléka egyszobás volt, zömmel komfort nélküli. A most épülő lakásoknak mindössze 15 százalé­ka egyszobás, 64 százaléka két­szobás és 21 százaléka három­szobás. Természetesen komfortos lakásokról van szó. A most folyó ötéves terv nagy­arányú fővárosi iskola- és óvoda­építéséről elmondották, hogy a tervezett 560 helyett 666 általá­nos iskolai tanterem épül, 7200 óvodai és 4120 bölcsődei helyről gondoskodik a Fővárosi Tanács. Jól kidolgozott terv, egységes koncepció alapján épül-szápül a főváros. Az új lakások zöme — mintegy 74 százalékuk — lakó­telepen létesül. A városfejlesztés koncepciója leegyszerűsítve a kö­vetkező: célul tűzték ki a kül­ső peremkerületek, elővárosok be­kapcsolását a város vérkeringésé­be, így jöttek létre a nagy lakó­telepek Budafokon, Békásmegye­ren, Újpalotán, Pestlőrincen. Ez­zel egyidőben nagyarányú kerü­leti rekonstrukciót folytatnak, ré­gi házsorok tűnnek el, hogy he­lyüket új, modern házaknak ad­ják át Újpesten, Kispesten és a csepeli új városközpontban. Végül érdekes törekvés: egy régi, el­avult fővárosi kerület rehabili­tációja. Ez történik a Józsefvá­rosban, ahol a század elején is már öregnek számító házak most tűnnek el véglegesen, hogy he­lyükön 10 emeletes új házsorok emelkedjenek, melyeket távfű­téssel és új közműhálózattal is el­látnak. Kezdetben sok jogos kritika érte az építőket, tervezőket a te­lepek szürkesége, egyhangúsága miatt. Az első 15 éves építési időszak tanulságait most haszno­sítják: üdébbek, színesebbek, vál­tozatosabbak lettek az új lakóte­lepek. A főváros az egész ország ösz- szefogásával épül. Nagyra érté­keli a Fővárosi Tanács a megyei párt- és tanácsi szervek segítő­készségét, az építő vállalatok részvételét Budapest építésében. Évente 1200 fővárosi lakást a megyei állami építőipari vállala­tok dolgozói létesítenek, főként a Győr és Veszprém megyei Ál­lami Építőipari Vállalat dolgo­zói. Végül néhány szót az új laká­sok minőségéről. Ismeretes, hogy e téren bizony nem sok büszkél- kednivalójuk volt az építőknek. A most átadott lakások 20 száza­léka hibamentes (a Budapesti Lakásépítő Vállalat által készí­tett lakások 50 százaléka ilyen) — általában esztétikai jellegű hibák fordulnak elő legtöbbször. Nem az épület szerkezete ellen van kifogás, hanem legtöbbször tapéta-, ajtó- és ablakilleszkedé­si hibákról, a különböző szerel­vények hiányosságairól van szó, melyeket előírás szerint 30 na­pon belül meg kell szüntétni, ha . .. a vállalat hozzá tud jut­ni pótalkatrészhez, hibátlan aj­tó- és ablaktokokhoz, keretekhez. — n —n HAZAI TÁJAKON A gyerekek örömére A gyerekek élvezik a sok látnivalót. (Mályi Katalin felvételei) A Mátrában ilyenkor, október­ben is nagy az idegenforgalom. Az őszi színekben pompázó hegyol­dalak. a tiszta levegő, a festői táj vonzza a hazai kirándulókat, a külföldi turistákat egyaránt. Észak- és Nyugat-Európából je­lenleg is sokan jönnek ide még pihenni. Az idei ősz különösen kedvező volt eddig az ide látoga­tóknak. A Mátra kapujától. Gyöngyöstől nem messze alig néhány kilomé­terre fekszik Mátrafüred, az egyik legforgalmasabb kirándulóhely. Ide azonban nemcsak a felnőttek sokasága jön pihenni, szórakozni, hanem sok gyermek is, akiket bu­szokkal hoznak Mátrafüred egy számunkra nevezetes látványossá­gához. Ezt úgy hívják, hogy Tün­dérkert. Tulajdonosa Vársics Fe­renc, aki nemrég ünnepelte het­venedik születésnapját, de még mindig fiatalos, örövidám, tevé­kenykedő ember. Délután négy óra körül értem ' az Üdülősor 17. számú házhoz, ahol nagybetűvel egy tábla jelez­te: Tündérkert. Ferenc bácsi ép­pen ebédelt. — Ma annyi látoga­tóm volt, — mondta — hogy nem jutottam előbb az étkezéshez. Nem akartam zavarni, jó félóra múlva visszamentem. Addigra már nagy volt a forgalom. Kerek­re nyílt, csodálkozó gyerekszemek gyönyörködtek a kacsalábon for­gó palotában, a minivárosban, ahol a pályaudvarra éppen befu­tottak a vonatok, emberek sétál­tak az utcán, autóbuszok vártak utasaikra. Forgott az óriáskerék. Az egész nyüzsgő életet egy vezér­lőasztalnál ülve irányította Fe­renc bácsi, sőt, egy gombnyomás­ra még harangjátékokat is hallot­tak a gyerekek, megszólalt a mis­kolci avasi rádióadó szignálja is, meg a londoni Big-Ben harangja. Készségesen teljesítette a gyere­kek minden kívánságát. — Nálunk nincs utód. és elha­tároztam, hogy ezzel a hobbival szerzek majd örömet a kicsinyek­nek. Az ő örömük az enyém is. Május 1-én nyílik a tündérváros, és november , elejéig fogadja a vendégeket az ország minden tá­járól. Sokan ismernek engem, sze­retnek is a gyerekek. Egyszer Bu­dapesten jártam, amikor az egyik kisfiú odaszólt a mamájának: — Anyuka, ott megy a tündérbácsi! Elég költséges hobbi ez. A ka­csalábon forgó kastély tizenegy- ezer forintba került. Mivel min­den elektromos árammal műkö­dik, most különösen drága szóra­kozás ez. — Amikor Vitray Tamás készí­tette rólam a riportot, megkértem a kedves tv-nézőket, hogy ha van' a birtokukban ötven évvel ezelőtt gyártott német játékvonat, szíve­sen vásárolnék belőlük a készlet bővítésére, felújítására. Annyi je­lentkező akadt, hogy tizenegyezer forint értékű kisvonatot vettem. — Hogy bírja anyagilag ezt a sok kiadást a nyugdíjból? — Hát bizony nehezen. De in­kább magamtól vonom meg a fa­latot, mert tovább akarom bőví­teni a tündérvárost. Egy kis láda felett a következő felirat olvasható: üzemeltetés cél­jára. Belépődíjat nem szed, de azért mindenki ad egy-két forin­tot, ez azonban csak kis részben fedezi a kiadásokat. Pedig Vársics Ferencnek továb­bi tervei vannak. Már elkészült a- Hófehérke és a hét törpe táncá­nak zenéje és a figurákat mozga­tó szerkezet. A kis kertben van még hely számukra. Jövő május elsejétől a gyerekek már ebben is gyönyörködhetnek. — A télen hogyan óvja ezt a sok értéket? — Egy részét behordom a kam­rába, a többit vastag fóliával le­takarom. Közben lebukik a nap vörös ko­rongja a hegyek mögött, elfogy­nak a látogatók, de még egyszer kigyúlnak a fények a miniváros utcáin, a kastélyban, az óriáskeré­ken. Az utolsó kis vendég is elbúcsú­zik a Tündérkerttől. K. S. FILMJEGYZET Családi összeesküvés Minden valószínűség szerint a rendező személye csalja be a moziba ennek a filmnek a kö­zönségét. Mármint a nézőknek azt a rétegét, aki ismeri-a film- készítés nagy öregének, a rém- séges, titokteljes, talányosán és sejtelmesen izgalmas filmek' al­kotójának, Alfred Hitchcocknak a munkásságát. Igaz, egyetlen mostanában készült alkotását ve­títették a mozik: a Psychót, de a filmmúzeumok, archív vetíté­sek látogatói élvezhették régebbi alkotásainak legjavát. Az idén augusztusban 77. élet­évét betöltött rendezőt — aki eb­ben a filmjében is vállalt ki­sebb szerepet, mint ahogy szok­ta — ma a lélektani megalapo­zású bűnügyi filmek és a horror iskolateremtő nagymestereként tartják számon világszerte. Eb­ben a filmjében azonban a meg­hökkentő fordulatok komorságát rózsaszínűbb humorú ötletek váltják fel. Ez azonban semmit sem von le a film érdekességé­ből. Tulajdonképpen két egymás mellett futó történet eseményei ' — egy zsarolássorozat és egy bot­csinálta jósnő eleinte ártatlannak tűnő mesterkedése — zajlanak a nézők szeme előtt. Aztán a két sztori keresztezi egymást és a véletlen furcsa, sejtelmes. de egyáltalán, nem misztikus befe­jezés mesterien megkomponált jeleneteit diktálja. Tudajdonkép- pen semmi sem derül ki, a de- tektívregényekben szokásos igaz­ságtétel is elmarad, de a néző egy pillanatra sem unatkozik. Nem érzi a filmet befejezetlen­nek. Az utolsó pillanatban pedig helyrebillen minden. Az egyik B A film egyik főszereplője, » csinos, fiatal jósnő. (Barbara Harris) csinos szereplőnő cinkoson ráka­csint a nézőre, mintha mondaná — ugye, milyen agyafúrt dolgo­kat kell kieszelnie egy mai kri­mirendezőnek ahhoz, hogy a sok­féle borzalmon,' detektívmókán edződött néző figyelmét le tudja kötni, legalább rövid időre. A fordulatos detektívregényből átültetett történet természetesen elsősorban a rendező ötletterem­tő fantáziájának szárnyain emel­kedik a magasba. De Hitchcock­nak még a parádés szereposztás nyújtotta segítségre sem igen van szüksége, szereplőit nem na­gyon ismerjük, bár kétségkívül jól megállják a helyüket. A film azonban így is nagy sikert ara­tott — nyilván nem kis mérték­ben a rendező iránti tisztelet okából — a cannes-i filmfeszti­válon is. A kevéssé ismert filmoperator is rendkívüli teljesítményt nyúj­tott, a rendező minden igényét ki tudta szolgálni, különösen a misztikusan félhomályos enteriő­rök voltak kitűnőek. Cs. L. l'j házak, parkok, a lebontott öreg józsefvárosi utcák helyén. • Az épülő békásmegyeri lakótelep.

Next

/
Thumbnails
Contents