Petőfi Népe, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-20 / 246. szám
2 • PETŐFI NÉPE • 1979. október 29. Kubával is helyreállítja kapcsolatait az új salvadori vezetés A szovjet haderőcsökkentés túlmutat Európa határain események sorokban MOSZKVA A Szovjetunió kormánya és a nicaraguai Nemzeti Újjáépítés Kormánya attól a szándékuktól vezérelve, hogy fejlesszék kölcsönösen előnyös kapcsolataikat a világbéke és a nemzetközi enyhülés érdekében, megállapodott, hogy október 18-tól rendezi diplomáciai kapcsolatait és nagykövetet cserél. (TÄSZSZ) VARSÓ Edward Gierek, a LEMP KB első titkárának elnökletével pénteken délelőtt Varsóban megnyílt a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának plenáris ülése. A 16. teljes ülésen megvitatják a nyolcadik pártkongresz- szus téziseinek tervezetét, valamint határozatot hoznak a kongresszus összehívásáról. (MTI) RÓMA Rómában pénteken folytatta munkáját a hadviseltek leszerelési világkonferenciája, amelyen földgolyónk minden részéről összese. reglettek azok a volt frontharcosok, akik keserű tapasztalataikból kiindulva békére intik a nemzetközi közvéleményt, a világ kormányait. A tanácskozáson ösü- törtökön felszólalt Úszta Gyula, a Magyar Partizánszövetség főtitkára is. NEW YORK Rejtélyes körülmények között eltűnt a dél-koreai Központi Hírszerző Hivatal volt igazgatója. Kim Hjung Yuk Párizsban, ahova ,az Egyesült Államokból érkezett. Utoljára október 6-án látták őt Párizs egyik külvárosában. A fel- tételezések szerint nagyobb pénzösszeg volt nála. A szállodában, ahol szobát vett ki, mindöss?e a csomagjait találta meg a francia rendőrség. (TASZSZ) BERLIN Az NDK minisztertanácsa pénteken közzétett rendeletében — részben energiatakarékossági részben közlekedésbiztonsági okokból — november 1-től 90 kilométerről 80 kilométerré. szállította le a járművek legnagyobb megengedett sebességét a Német Demokratikus Köztársaság országútjain. Az autópályákon a sebesség továbbra is 100 kilométer óránként. PEKING Teng Hsziao-ping kínai miniszterelnök-helyettes szerint Peking- ben küszöbön áll Liu Sao-csi néhai államfő rehabilitálása. Teng hamisnak nevezte azokat a vádakat, amelyeknek alapján Liut a kulturális forradalom idején leváltották és meghurcolták. LONDON Az angol Sotheby Galéria csütörtöki aukcióján 96 ezer fontért cserélt gazdát a világ egyik leghíresebb gtradivari-hegedűje. A hangszert, amelyet 1727-ben készí-j tettek, egy magát megnevezni nem kívánó angol vette meg. (AFP) Az immár polgári tagokkal is kibővített, öttagú salvadori junta csütörtökön megtartotta első sajtóértekezletét, melynek során megerősítette korábban meghirdetett programját. Bejelentették, hogy az 1982-ben esedékes elnökválasztást már 1980- ban megtartják, s — a latin-amerikai országokhoz fűződő kapcsolatok javítása keretében — Kubával is helyre kívánják állítani az 1964-ben megszakadt diplomáciai kapcsolatot. Az új salvadori vezetők kilátásba helyezték egy polgári személyekből álló bizottság felállítását, amely a Romero-diktatúra által elkövetett súlyos jogsértéseket, gyilkosságokat, emberrablásokat, kínzásokat — megvizsgálná. Egy másik különleges bizottság a szerdán bejelentett'általános amnesztia végrehajtását fogja ellenőrizni. (Megbízható forrásokból származó korábbi hírek szerint a poPéntektől a Hazafias Front ismét részt vesz a Zimbabwe— Rhodesia jövőjével foglalkozó londoni értekezlet tanácskozásain. Nkomo és Mugabe közölte Carrington brit külügyminiszterrel, hogy nem térnek vissza az alkotmány kérdésére, ha megegyezés születik az átmeneti időszakra vonatkozólag. A hat hete zajló, de az utóbbi két hétben holtpontra jutott értekezlet most, a Hazafias Front visszatérésével, döntő és rendkívül bonyojult szakaszába lép — utalnak rá a megfigyelők. Át Ügy tűnik, nemcsak Európában, hanem a világ más térségeiben is aktivizálódik az amerikai katonapolitika. Erre utal a Harold Brown hadügyminiszter vezetésével Dél-Koreában konzultáló küldöttség. Az amerikai hadügyminiszter egyébként a tervek szerint Szöulból Tokióba, majd Pekingbe látogat. Már önmagában az USA és a Pák Csöng Hi diktatúra közti újabb katonai jellegű tárgyalás is figyelemre méltó. Volt idő — nem is olyan rég —, amikor a Pentagon a Dél-Koreában állomásozó haderejének lényeges csökkentését fontolgatta. Ám azóta új koncepciót dolgoztak ki az Egyesült Államok stratégái, s a csökkentés helyett az erősítés mellett foglaltak állást. A Carter-kormány — mint arról Brown tájékoztatta a szöuli rezsimet — hozzájárult 60—70 Phantom F—5—e típusú sugár- hajtású vadászbombázó dél-koreai összeszereléséhez. Nem kevésbé aggodalomra ad okot, hogy az Egyesült Államok további 24 A—10-es repülőgépet küld Szöulnak. A dél-koreai hadsereg fegyverzetének kiegészítésére és korszerűsítésére pedig Amelitikai foglyokat állítólag egy héten belül szabadon bocsátják.) Bejelentették, hogy feloszlatják az „Orden” és a „Manó Blanco” nevű hírhedt, szélsőjobboldali, félkatonai terrorszervezeteket, s ígéretet tettek a belbiztonsági testületek, a nemzeti gárda és a rendőrség átszervezésére is. Ismételten elhangzott, hogy tervbe vették az agrárreformot és intézkedéseket helyeztek kilátásba a szegénység leküzdésére. A junta képviselője ugyanakkor hangoztatta, hogy tiszteletben, tartják a magánvállalkozást és megteremtik a feltételeket a külföldi beruházások számára. Bejelentették, hogy a kijárási tilalmat két órával megrövidítik, s rövidesen a rendkívüli állapot feloldására is számítani lehet. Az új salvadori vezetők ismételten felszólították az általuk szélsőségesnek minősített szervezeteket: „Hagyjanak fel a junta megdöntésére irányuló erőszakos akkell hidalni azt a hatalmas szakadékot, amely a Hazafias Front és a törvénytelen salisbury-i kormányzat között tátong a függetlenség kikiáltását megelőző átmeneti időszak hatalmi viszonyairól, politikai felépítményeiről alkotott elképzelésekben. A kulcskérdés, hogy ki irányítja ténylegesen ebben az átmeneti időszakban az országot, kik ellenőrzik a hadsereget, a rendőrséget, az igazságszolgáltatást addig, amíg a törvény szerinti gyarmattartó hatalom, Nagy-Britannia „megadja”’ a függetlenséget. rika kilátásba helyezte, hogy a külföldi katonai hitelnyújtás keretében Dél-Koreának prioritást biztosítanak. Brown hadügyminiszter Szöulból Tokióba utazott. Az utóbbi időben lépéseket tettek a japán—amerikai együttműködés fokozására is — Pekingre tekintve. Valószínű, hogy ez év végén, vagy 1980 elején Brown Kínába látogat. Az USA és Kína között nem jött még létre fegyverzet, illetve hadianyag eladásáról szóló egyezmény. Amerika azonban hozzájárul ahhoz, hogy NATO- szövetségesei teljesítsék Peking ilyen irányú megrendeléseit. Ugyanakkor az Egyesült Államok elektronikai berendezésekkel támogatná Kína katonai potenciáljának növelését. A hadügyminiszter pekingi eszmecseréin bizonyára ismét elhangzik majd 'az a kínai kérés, hogy az USA vizsgálja felül korábbi álláspontját, és tegye lehetővé katonai felszerelések szállítását. Egyszersmind jó alkalmat kínál az amerikai hadügyminiszter látogatása arra is, hogy az USA érdekeinek megfelelően befolyást gyakoroljon a kínai vezetés katonapolitikájára. Gy. D. cióikkal és vegyenek részt az ország újjáépítésében.” Közölték: „Bármely politikai párt — köztük a jelenlegi illegális kommunista párt — működését engedélyezik, ha a pártbk betartják a demokratikus játékszabályokat.” A junta egyik tagja leszögezte: a Salvadorban jelenleg végbemenő politikai folyamat „alapvetően eltér a nicaraguai fordulattól”. * Hodding Carter, az amerikai külügyminisztérium szóvivője csütörtökön bejelentette: az Egyesült Államok San Salvador-i nagykövetségét egy héttel a salvadori hatalomátvétel előtt tájékoztatták a készülő eseményekről. Washingtonnak semmi köze sem volt a Romero-diktatúra megdöntéséhez — mondotta a szóvivő. Cáfolta azokat a híreszteléseket, amelyek szerint Najano és Gutierrez ezredes Washington előzetes jóváhagyásával került hatalomra. (AFP, AP, PL, DPA, PAP, Reuter, MTI) Kínai-vietnami tárgyalások PEKING Pekingben pénteken tartották meg a kínai—vietnami kormányközi tárgyalások második fordulójának nyolcadik ülését. Az immár fél éve tartó tárgyalások első fordulóját is beleszámítva, ez volt a tizenharmadik ülés, amely az előzőekhez hasonlóan, nem hozott haladást a két ország között fennálló problémák rendezésében. Dinh Nho Liem külügyminiszter-helyettes, a vietnami kormányküldöttség vezetője a pénteki ülésen mondott beszédében súlyos ténynek minősítette, hogy a kínai fél, ahelyett, hogy a problémák tárgyalásos és békés megoldására törekednék, újabb agresszív háborúra készül Vietnam ellen, s intenzív háborús előkészületeket tesz szárazföldön, vízen és levegőben egyaránt. Mindennek következtében — mutatott rá a vietnami küldöttségvezető — növekszik a feszültség a határon és az újabb háború bármelyik pillanatban kirobbanhat. Megállapította, hogy a hat hónapja tartó tárgyalások mindeddig azért nem vezettek eredményre, mert a kínai fél nem hajlandó megvitatni a kapcsolatok rendezésének, a béke és a stabilitás biztosításának sürgős kérdéseit. Han Nien-lung kínai külügyminiszter-helyettes az ülésen el • hangzott felszólalásában anélkül, hogy részletekre kitért volna, közönséges „hazugsághalmaznak” minősítette azt a fehér könyvet, amelyet nemrég adtak ki Hanoiban a vietnami—kínai kapcsolatok három évtizedének történetéről. Felszólalásából kiderült, hogy a kínai fél a bilaterális problémák helyett továbbra is az úgynevezett regionális hegemonizmus kérdéséről akar vitatkozni és újabb kísérletet tesz a „kambodzsai kérdés” napirendre tűzésére. Mint kifejtette, a kínai fél véleménye szerint ez az egyetlen módja annak, hogy a tárgyalások elmozduljanak a holtpontról. A tárgyaló felek megállapodtak, hogy a legközelebbi ülést is a kínai fővárosban tartják. (MTI) MOSZKVA — Nem kétséges, hogy a Nyugat tudatában van az új szovjet javaslatok időszerűségének és létfontosságának — jelentette ki Valentyin Falin, az SZKP KB nemzetközi tájékoztatási osztálya vezetőjének első helyettese az APN szovjet sajtóügynökségnek adott nyilatkozatában. Annak a döntésnek a jelentősége, amelynek értelmében a Szovjetunió egyoldalúan, egy év leforgása alatt jelentősen csökkenti a Közép-Európában állomásozó csapatainak létszámát és fegyverzetének mennyiségét, túlmutat Európa határain. Ezek a döntések globális problémákat érintenek, mindenfajta propagandamanővertől mentesek, és ténylegesen megnyilvánul bennük a jóakarat — mutatott rá Valentyin Falin, kiemelve, hogy a NATO különböző köreinek nem teljesen egyértelmű reagálását korai lenne véglegesnek tekinteni. Több amerikai, angol és nyugatnémet vezető nyilatkozatban ismerte el a szovjet javaslatok fontosságát, sőt üdvözölte azokat. A konstruktív reagálás lehetősége láthatólag aggodalommal tölti el a NATO egyes vezetőit. Az Egyesült Államok mindenekelőtt szeretné kicsikarni a NATO európai tagállamainak (Folytatás az 1. oldalról.) A tanácskozáson délután megjelent dr. Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter, Tohai László, a Bács-Kiskun megyei Tanács általános elnökhelyettese, Papp György, az MSZMP bajai Városi Bizottsága első titkára, dr. Kincses Ferenc, a bajai Városi Tanács elnöke. A miniszter lapunknak adott nyilatkozatában elmondta: időszerű ez a tanácskozás, mert az építészet törekvéseit és a társadalom igényeit egyre nehezebb egyeztetni. Találkozni kell a kettőnek, úgy 'kell összehozni az igényeket a lehetőségekkel, hogy adottságaink is, gazdasági lehetőségeink is, építészeti törekvéseink is érvényesüljenek. A másik kérdés, amit meg kell említeni, hogy a városfejlesztés, a településfejlesztés ne csak épületekre — munkahelyekre, középületekre, lakóhelyekre — gondoljon, hanem azonos szinten a kör • beleegyezését abba, hogy tefüle- tükön további, mintegy hatszáz amerikai nukleáris rakétahordozót helyezzenek el, és csak azután tárgyalnának a Szovjetunióval a két fél nukleáris potenciáljának lehetséges csökkentéséről. Az Egyesült Államok hallgat arról, hogy e tervek valóra váltása minőségileg megváltoztatná az európai stratégiai helyzetet. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy az 1800—2500 kilométer hatótávolságú Pershing- és szárnyasrakéták nyugat-európai elhelyezése megsértené azt a Bécs- ben is megismételt elvet, amelynek értelmében egyik fél sem törekszik katonai fölényre, mert ez nemcsak a szovjet—amerikai kapcsolatok, hanem az egész nemzetközi helyzet destabilizálá- sához vezetne. Ha a józan ész ellenére a NATO-tagállamok mégis figyelmen kívül hagyják a Szovjetunió jóakaratát, és katonai fölényt próbálva elvérni a közép-hatótávolságú nukleáris rakétafegyverek növelése mellett döntenek. Európában, a Szovjetunió kénytelen lesz elfogadni a kihívást. Ez nemcsak egyszerűen természetes lépés, hanem a szovjet néppel, az egész szocialista világgal szembeni kötelezettség, a Szovjetunió joga saját biztonságára — hangsúlyozta Valentyin Falin. (APN) nyezetre is; magának a létesítménynek az elhelyezésével, megjelentetésével a hozzá tartozó művészeti alkotások kiválasztásával is azonos szinten foglalkozzon. Nagyon helyeslem a bajai módszert és elgondolást, hogy ezt nem egyszerűen elméleti, vagy vita jelleggel bonyolítják, hanem gyakorlatban egy neves építőművész életművén keresztül érintkezik a két kérdés, másrészt egy középnagyságú városon belül elért szituációt bemutatva, s egy pályázattal egyszer s mind előremutatva. Ez olyan kérdést old meg, mint egy lakótelepnek korszerű technikával, de magas szépészeti igények egyidejű kielégítésére is törekedő kialakítását. Az építészet és társadalom mottóval rendezett első, sikeres bajai építészeti triennálé dr. Ábrahám Kálmán elismerő szavaival és a 75 éves Major Máté köszöntésével zárult. Heltai Nándor LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT • Befejeződtek a magyar—kubai gazdasági tárgyalások Jegyzőkönyv aláírásával pénteken befejeződött a magyar—kubai gazdasági és műszaki tudományos együttműködési bizottság 9. ülésszaka. A jegyzőkönyvet az Országház delegációs termében Szekér Gyula és Jose Ramon Fernandez miniszterelnök-helyettesek, az együttműködési bizottság társelnökei írták alá. Az ülésszakon áttekintették az együttműködés időszerű kérdéseit: az együttműködés továbbfejlesztésére határozatokat fogadtak el. Az ülésszak kedvezően értékelte a műszaki-tudományos együttműködést és jóváhagyta az albizottság 12. ülésszakának tevékenységét. A következő évekre szólóan 29 együttműködési témát is meghatároztak a különböző népgazdasági ágakban, azokon a területeken, ahol a magyar ipar megfelelő segítséget nyújthat Kubának. Jose Ramon Fernandezt pénteken fogadta Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese. Döntő szakaszába lép a Rhodesia-értekezlet NAPI KOMMENTÁR Brown Ázsiában Véget ért az építészeti triennálé AZ IDŐ PRÓBÁJA Kötélhúzás a Közel-Keleten December közepén, Roger Vadim rendezésében, fény- és hang- játékok bemutatójára kerül sor a gizehi piramisok tövében. Ezúttal azonban nem Egyiptom régmúltját, a gúlát építtető fáraók emlékét idézik fel, mint eddig, hanem Szadat elnök je- ruzsálemi útját elevenítik meg második évfordulóján. Kairóban komolyan fontolgatják Jürgen Richter, a különcködéseiről ismert müncheni művész ötletének megvalósítását is. Eszerint a Sinai-félszigeten, félmillió ember, háromszázezer egyiptomi és kétszázezer izraeli húzna közösen egy méreteiben ennek megfelelő, több száz kilométeres vékony műanyag kötelet. Akadozó újítás Miközben show-ötletekben tehát igazán nincs hiány, egyelőre másfajta, politikai kötélhúzás folyik. Több mint egy esztendő tell el a Camp David-i keret- szerződések aláírása óta. s lassan héthónapos lesz az amerikai bábáskodással létrehozott egyiptomi—izraeli különbéke-szerződés. A felgyorsult világpolitikai történések korszakában joggal szólhatunk már az idő próbájáról. S amennyiben a realitásokat elemző kommentátorok és szakértők már eleve figyelmeztethettek a különbéke belső ellentmondásaira, ezek azóta mindenki számára nyilvánvalókká lettek. Az egyiptomi—izraeli megállapodás, a kétoldalú kapcsolatokat illetően, lényegében tartja a menetrendet. Nemrég kitűzték az egyiptomi zászlót, Abu Darbára, ezzel megvalósult a Sínai-visz- szavonulás harmadik szakasza, s 1382-ig Izrael valószínűleg kiüríti a korábban Kairó fennhatósága alatt álló megszállt területeket. Az ígért „nagy nyitás” már jobban akadozik: a Szuezi - csatornán eddig csupán négy izraeli hajó haladt végig; a turistákat legfeljebb tucatokban jelezhetik; egyetlen közös vállalkozás alakult, de nem kezdte meg gyakorlati működését; s a két ország között elvben kijelölt légifolyosót még egyetlen repülőtársaság sem használja. Nem hiányzik viszont az Egyesült Államok tevékenyebb közreműködése. Egyiptom eddig 800 milliós dolláros gazdasági segítséget kapott, az ígéretek további másfél milliárdra vonatkoznak, s jövőre megindulhatnak a nagyobb méretű katonai szállítmányok is. (A szemtanúk feljegyezték, hogy az idei októberi díszszemlén, a negyedik háború kitörésének hatodik évfordulóján, az egyiptomi hadsereg csaknem kizárólagosan korábbi — mindenekelőtt a Szovjetunió által szállított — felszerelésével vonult fel.) Azt viszont máris látni lehet. hogy az amerikai manna- hullajtás messze elmarad a várakozásoktól, Egyiptom 12—15 milliárd dolláros gazdasági és 20 milliárdos katonai juttatásokat kért a következő évtizedre. Ráadásul Izrael, mind mennyiségileg. mind minőségileg magasabb kvótákban részesül, az amerikai közreműködés tehát tartósítja az izraeli elsőbbséget, beleértve a katonai fölényt, s Kairó számára legfeljebb a kiesett arab támogatását egy részét pótolhatja. Mindezért cserébe Egyiptom kivált az arab frontból, elszigetelődött az arab világtól, sőt szembekerült azzal. Kairói arcmentés Egyiptom számára ezért első pillanattól kezdve lényeges volt, hogy mentse a menthetőt és megpróbáljon az általános arab érdekek szószólójaként szerepelni. Camp David keretébe így került a palesztin kérdés. Nyilvánvaló, hogy Kairó nem túlságosan lelkesedik a palesztin ügyért, de egyszerűen még a különúton sem hagyhatta figyelmen kívül. A szadati vezetésnek nagyonis jól jönne, ha valami csekély eredményt felmutathatnak, ezért mindent „lenyel”: elfogadta, hogy demonstratív módon Burg, izraeli belügyminiszter vezesse az izraeli küldöttséget a palesztin „autonómia-tárgyalásokon”, tűri a megélénkült izraeli földvásárlásokat és településszervezéseket a megszállt területeken, nem volt komoly szava Begin furcsa logikájához, hogy a palesztineknek „.önkormányzatot” adnak mint lakosságnak, de ez nem vonatkozhat a területre, amelyen élnek. Ezek a megbeszélések érthetően teljes holtponton vannak, annál inkább, mert a palesztlnai arab nép egyetlen törvényes képviselője, a PFSZ nélkül, sőt annak ellenére tartják őket. Ezzel visszaérkezhettünk a régi kiindulóponthoz: a közel-keleti békét csak a hármasszabály biztosíthatja. (A megszállt területek kiürítése; a palesztin jogok érvényesítése; a térség valamennyi országa számára a biztonsági igények szavatolása.) A különbékével az egyik kívánság egyik része teljesül ugyan, de annál nehezebbé válik a többi megvalósítása. S mivel a hármas követelmény összefügg: a pa- lesztinek a ma még megszállt területen alapítanának független államot, s ez hozná meg az igazi biztonságot mindenki számára — Joggal a palesztin probléma áll a középpontban. A PFSZ elismerése Nem először és aligha utoljára ejtünk erről szót, de érdemes felfigyelni rá, hogy fontos új elemek jelentkeznek. A PFSZ nemzetközi elismerése mindinkább folyamatban van, ma már természetes, hogy PFSZ-iroda nyílik Törökországban, egy NA- TO-tagéllam területén, a közös piaci országok határozata megemlíti a szerveztet; Simonét belga külügyminiszter Kaddumlval, a PFSZ „külügyminiszterével" találkozik. Szerepe van ebben a palesztinek ügye iránt megnyilvánuló összarab támogatásnak, a közel-keleti olaj növekvő gazdasági fontosságának, s annak, hogy a különút csődje mind szembetűnőbb. Kezdeményező diplomáciába kezdett maga a palesztin mozgalom is: elegendő a Dél-Li- banonban meghirdetett tűzszünetre utalni, s általában az árnyaltabb megfogalmazásokra. A Young-ügy, a Washingtonban tapasztalható időnként bizonytalanság is ehhez kapcsolódik. Nem rokonszenvről van szó, hanem a szükségszerűségről: az Egyesült Államok is kénytelen tudomásul venni, hogy egy „pax nmericanát”. egy amerikai érdekeket szolgáló rendezést sem valósíthat meg a palesztinek teljes elhagyásával. A közvetlen katonai jelenlét és a nyílt fenyegetőzés eszközei (olajhadtest felállítása, az 5. flotta kialakítása és a térségbe küldése, támaszpontok építése) mellett ezért próbálják erősíteni a „rugalmas amerikai” képét is. Csakhogy ez beleütközik a Tel Aviv-1 vezetés valamint az amerikai Izrael-lobby makacsságába, a „mindent vagy semmit"-elv fenntartásába. A kü- lönút, ami az amerikai elnök számára a legnagyobb külpolitikai, s egyben belpolitikai sikerélmény kívánt lenni. így ütközik a kül- és belpolitika szövevényes érdekviszonyaival. R. E. I