Petőfi Népe, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-18 / 244. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! PETŐFI NEPE AZ MSZMP BACS-KISKÜN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXIV. évf. 244. szám Ára: 1,20 Ft 1979. október 18. csütörtök ÖVEZZE MÉG NAGYOBB MEGBECSÜLÉS Ml \KÁ ll KÁT A nőpolitikái határozat végrehajtásáról tárgyalt a megyei tanács A napirend elfogadása után a megyei tanács elnöke, dr. Major Imre elnökhelyettesnek adta át a szót, aki mint az első napirendi pont előadója, vitaindítóként az írásos előterjesztéshez fűzött szóbeli kiegészítést. Tegnap ülést tartott a Rács-Kiskun megyei Tanács. Az ülésen részt vevő ország- gyűlési képviselőket, megyei tanácstagokat és meghívottakat dr. Gajdócsi István, a megyei tanács elnöke üdvözölte. A végrehajtó bizottság javaslatára a megyei tanács a következő napirendet fogadta el: — Jelentés a nőpolitikái határozat végrehajtásának tapasztalatairól, különös tekintettel közéleti tevékenységükre. — Beszámoló a megyei tanács termelési és ellátási bizottságának munkájáról. — Tanácsrendelet alkotása. — Bejelentések és interpellációk. Kiskunfélegyháza-Kiskunhalas között is megkezdődött a vasútvillamosítás • A MÁV és a közreműködő vállalatok vezetői jelenlétében megkezdték a kiskunmajsai vasútállomás mellett a gépesített árokásást a földkábelfektetéshez. Bács-Kiskun megye vasútvonalain még sohasem jártak villamos vontatáséi vonatok. Márpedig ezek a leggyorsabb, legkorszerűbb és legkényelmesebb vasúti járművek. Az V. ötéves tervben a MÁV, a budapest—kiskunhalas—kele- biai vonal villamosítását határozta el. s ezzel a megyében Kun- szentmiklóstól az országhatárig járnak majd villanyenergiával működő vonatok. A munkálatok ezen a vonalszakaszon már jórészt befejeződtek, s még ez év vége előtt elindulnak Budapest—Kelebia között a villamosvonatok. Sor kerül azonban terven felüli vasútvillamosításra is Bács-Kiskun megyében, mégpedig Cegléd— Kecskemét—Kiskunfélegyháza— Kiskunhalas vonalon. Az ezzel kapcsolatos költségek fedezésére a magyar kormány KGST-hitelt kért és kapott. Ennek a vonalszakasznak nagy szerepe van ugyanis a nemzetközi — elsősorban a szocialista országok — tranzit forgalmában, elsősorban azért, mert lerövidíti a távolságot. Előnye — amellett, hogy a villamos vontatás a legolcsóbb — az is, hogy Záhonytól Kelebiáig egységes vontatással, vagyis villamos mozdonyokkal tudják a forgalmat lebonyolítani. Jelenleg folyamatban van már a Kecskemét—Szeged—országhatár közötti vasútvonal villamosításának tervezése is. Ezzel pedig egy harmadik ágon is megindulnak majd a villanyvonatok a megyén keresztül, s Budapest—Kecskemét—Szeged között az utasforgalmat is ezzel bonyolítják le 1981—82-től, Tegnap a vasútvillamosításban részt vevő vállalatok vezetőinek, illetve képviselőinek jelenlétében kezdték meg földkábelfektetéssel Kiskunmajsán a Kiskunfélegyháza —Kiskunhalas közötti vonalszakasz villamosítását. Az eseményen ott volt Lovász Lázár, szegedi vasútigazgató is. Villamosított vasútvonalak mentén ugyanis a postai és a vasúti hírközlő légvezetékeket meg kell szüntetni, és föld alá süllyesztett kábelekre kicserélni. Ezt a munkát a csehszlovák AZD Praha vállalat végzi. Sirl Miroslav, a cég kereskedelmi igazgatója a munka megkezdésekor kijelentette, hogy olyan kivitelező kapacitást összpontosítottak erre a vonalszakaszra', ami a munka elvégzését jó minőségben, és határidőre biztosítja. Urbán Sándor, a MÁV-vezérigazgatóság szakosztályvezetője válaszában megköszönte a csehszlovák cég segítőkészségét. Annál is inkább szükség van erre, mert a vonalszakasz villamosítására igen rövid határidőt szabtak. Így azonban megvan az előfeltétele annak, hogy 1980. december 31-ig meginduljon a villamos vontatás Cegléd—Kiskunfélegyháza—Kiskunhalas között. Hozzátette még, hogy Cegléd —Kecskemét között már jól halad a felsővezeték-építés. Kérdésünkre Urbán Sándor elmondta, hogy a Budapest—Kelebia vonalon a napokban üzembe helyezték a szabadszállási áramelosztó alállomást, s ma kerül sor Kiskunhalason az egész vonalszakasz földkábel- és felsővezetékhálózatának műszaki átvételére. N. O. ORSZÁGOS IGÉNYT ELÉGÍT KI A BÁCSÉP Energiatakarékos távfűtési vezetékrendszer • A fűtéstechnikával foglalkozó szakembergárda megtekinti a BÁCS ÉP—KEL,IT előállításának egyik munkafázisát, a habosítást. (Tóti Sándor felvétele.) Egy új fogalommal ismerkednek mostanában az ország távfűtési vezetékrendszereket tervező, építő és üzemeltető vállalatainak szakemberei, s eléggé új még a fűtéstechnikával tudományosan foglalkozó specialisták számára is ez a márkanév: BÁCSÉP-KELIT. A két mozaikszó összekapcsolásával létrehozott kifejezés a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat legújabb ipari termékét, az előre szigetelt távfűtő vezetéket jelöli. A hazánkban — és a többi KGST-országban — eddig nem alkalmazott vezetékrendszer 150 Cel- sius-fokos víz szállítására alkal. mas, s a hagyományos, betonba ágyazott csöveknél 20—30 százalékkal jobban szigetelt, tehát takarékosabb energiafelhasználást tesz lehetővé. A megoldás lényege az, hogy a forró vizet vezető acélcsövet egy ütésálló pvc-kö- penybe, azaz csőbe bújtatják, a kettő közötti teret pedig kitűnően szigetelő polyuretánhabbal töltik ki. A kecskeméti házgyár csőelőregyártó üzemében elhelyezett KELIT-üzem szeptemberi próba- gyártásának előtörténete az, hogy az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság már 1976-ban keresett egy vállalatot, amely az energia- takarékos távfűtési rendszer készítésére berendezkedne. Az osztrák KELIT cég licencéről beszerzett kedvező szakvélemények alapján a BÁCSÉP 1977-ben vállalta az országos igény kielégítésére alkalmas kapacitás létrehozását, s az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium megbízta a rendszergazdai szereppel. Az előre szigetelt távfűtési vezetékrendszer előállításához szükséges gépeket az osztrák licencadó cég szállította, s 1979. első felében a BÁCSÉP megteremtette a föltételeket a KELIT-gyártáshoz. A múlt havi üzempróba során — amikor az osztrák fél szakemberei is jelen voltak — megállapították, hogy a KELIT-üzem egy év alatt, egy műszakos termeléssel 20 kilométernyi előre szigetelt (Folytatás a 2. oldalon.) Dr. Major Imre előterjesztése A nők helyzete, életkörülményeik alakulása, szerepük a munkában, mindennapjainkban, életünk minden mozzanatában elevenen élő társadalmi kérdés. Már az a tény társadalmi üggyé emeli, hogy igényeik, gondjaik a világ népessége felének szükségleteit, problémáit jelentik. Társadalmi, gazdasági, kulturális és szociális helyzetük azonban ko- rántsincs összhangban azzal az egyre növekvő szereppel, amelyet világszerte betöltenek. Számos országban tapasztalható még súlyos megkülönböztetés a nőkkel szemben. A női nem egyenjogúságáért hosszú évszázadok óta folyik a küzdelem, de a felszabadításuk csak a szocializmusban lehetséges. A szocializmus nem deklarációkkal szabadítja meg a nőket a Marx által említett kettős elnyomatásból, hanem mint Lenin írja, azáltal, hogy bevonja őket a társadalmi termelésbe, a mindennapi termelő tevékenységbe,' annak minden szférájában. A szocializmus építésekor nem nélkülözhető egyetlen szorgos munkáskéz sem. A nők odaadó munkája alapvető feltétele életünk könnyebbé tételének. Helyzetük megítélésében a társadalom érdeke a döntő. De ez még számos ok miatt nálunk sem valósult meg teljesen, sok még a gátló és fékező tényező. A Központi Bizottság 1970. évi nőpolitikái határozatának végrehajtása e hátráltató tényezők leküzdésének a leghathatósabb fegyvere. A nőpolitikái határozat végrehajtása az egész társadalom érdeke, fontos állami-tanácsi feladat. Mit valósítottunk meg eddig, hogyan áll a nőpolitikái határozat végrehajtása megyénkben, erről adunk számot a mai tanácsülésen. A végrehajtó bizottság 1971 márciusi ülésén behatóan foglalkozott a nőpolitikái kérdéssel, részletesen megjelölte a tanácsi szféra szinte valamennyi területén a végrehajtandó feladatokat, és ennek alapján a szakigazgatási szervek kidolgozták intézkedési terveiket. A feldatok és az intézkedési tervek külön is megjelölték a kulcsfontosságú tennivalókat. Világosan kirajzolódott, hogy a nők érdekében a társadalom többi feladatának megoldásával együtt lehet eredményesen és hatékonyan cselekedni. Így a nők helyzetének alakulása szervesen kapcsolódik a megye egészének fejlődéséhez. Az elmúlt közel egy évtized alatt a foglalkoztatottság terén a fejlődés számottevő volt, hiszen jelenleg a foglalkoztatottak 44,3 százalékát a nők teszik ki. Az iparban arányuk 49,7, a mezőgazdaságban 40,8, a kereskedelemben 61,3 százalék; az oktatásban, az egészségügyben hasonlóképpen magas. Ma már egyes ipari üzemek, mezőgazdasági ágazatok termelése, iskolák, egészség- ügyi intézmények, hivatalok működése elképzelhetetlen a nők munkája nélkül. Élet- és munkakörülményeik alakulása Az előadó a továbbiakban a nők élet- és munkakörülményeinek alakulásáról szólott, mely — mint mondotta — igen szép fejlődést mutat. Ezen belül az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elvének érvényesülésével külön is foglalkoznunk kell. A korábban meglevő béraránytalanságok — a felmérések tanulsága szerint — minden ágazatban jelentősen mérséklődtek. A számottevő fejlődés ellenére azonban a bérek további arányosítása érdekében még vannak tennivalók. A termelő ágazatokban foglalkoztatott fizikai dolgozók havi átlagbére a nőknél 26,1 százalékkal marad el a férfiak bérszínvonalától. Népgazdasági ágak szerint vizsgálva is azt tapasztaljuk, hogy hasonló mértékű elmaradás mutatkozik minden ágazatban. A leginkább kiegyensúlyozott kereskedelemben is 21,2 százalék a bér- különbség a férfiak javára. Az ösz- szehasonlítás és értékelés meglehetősen bonyolult feladat. Feltétlenül számba kell venni,a szakmunkások arányát. Az iparban' a férfiak 58,9, a nőknek csak 23 százaléka rendelkezik szakmunkásképzettséggel. Bizonyára ez a mezőgazdaságban is előidézője annak — ahol a nőknek csak 8,4 százalékának van szakmunkásképesítése —, hogy az alacsonyabb fizetésű kategóriákban a nők szerepelnek nagyobb számban. Az egyenlő bérezés elve jól érvényesül azokon a területeken, ahol a bérezés a végzettség, a szolgálati idő és a beosztás szerint történik (művelődésügy, egészségügy, államigazgatás). Bár a rendkívüli feljebb sorolásoknál, a jutalmazásoknál nem ilyen egyértelmű a kép. A nők erkölcsi megbecsülése, kitüntetésben való részesítése számszerűségében erőteljesen növekedett. Elsősorban a miniszteri kitüntetések és a vállalati elismerések emelkedése szembetűnő. A „Kiváló dolgozó”, illetve a „Kiváló munkáért” kitüntetések, aránya már jól megközélti a nők munkában betöltött arányát. Mérsékeltebb az elismerés a kormánykitüntetéseknél, e kitüntetésből általában 26 százalékkal részesednek. Az utóbbi években ez az arány javult. A nők általánds és szakmai képzettségének szintje nagymértékben meghatározza a társadalomban elfoglalt helyüket. Ezért az oktatáspolitikai és közművelődési határozat végrehajtása során megkülönböztetett figyelmet fordítottunk általános és szakmai műveltségük fokozására. Ez annál is inkább indokolt, mivel a megye iskolázottsági szintje az országos átlaghoz viszonyítva kedvezőtlen. Tanuló fiatalok és felnőttek A továbbtanulók aránya a hetvenes évek eleje óta egyharmad- dal emelkedett és a leányoknál eléri a 96 százalékot. A szakközépiskolákban és gimnáziumokban a leányok többségben vannak. A szakmunkásképző intézetekben ugyancsak növekedett arányuk. Nagy érdeklődést mutatnak a kereskedelmi és vendéglátóipari szakmunkásképzés iránt és a kibővült egészségügyi szakiskolai képzés iránt. Az ipari szakmunkásképzésben arányuk nem emelkedett, a mezőgazdasági szakmunkásképzésben pedig kisebb mértékű visszaesés mutatkozik. Az 1969—70-es tanévben a szakmunkástanulók egynegyede volt leány, jelenleg pedig már egyhar- mada. A kedvező változások mellett gondot okoz, hogy a pályaválasztási szándék jelentősen eltér a népgazdaság munkaerő-szükségletétől. A divatos szakmák — mint kereskedő, női szabó, fodrász — a leányok kétharmadának érdeklődését váltják ki. Az utóbbi években tartalmasabbá és következetesebbé váló pályaválasztási tanácsadás és az iskolák által kifejtett pályairányítási munka azonban még nem tudja kellő mértékben befolyásolni a pályaorientációt. A munka melletti tanulást az üzemek, vállalatok és szakszervezeti bizottságok erkölcsileg és anyagilag is támogatják. Több üzemben kihelyezett osztályok működtek, azonban a munkahelyi körülmények nem ösztönöztek eléggé az általános iskolai végzettség megszerzésére, sőt nem ritkán a munkaerőhiány, a segédmunkás és a betanított munkás iránti igény fékezőleg hat. Az általános iskolai végzettséggel nem rendelkező dolgozók száma még jelenleg is magas, ezért a tanácsi, oktatási és gazdasági szerveknek továbbra is szorgalmazniok kell különösen a 40—45 évesnél fiatalabb dolgozók általános iskolai végzettségének megszerzését. A felnőttoktatás súlypontja áthelyeződött a középfokú felnőtt- oktatásra, a gimnázium és szak- középiskola esti és levelező tagozatán több mint hétezren folytatják tanulmányaikat, s többségük nő. örvendetes, hogy a felnőtt szakmunkásképzés is bővülő tendenciát mutat, az összes képzés 25—30 százalékát teszi ki, s az évente végző szakmunkások fele fizikai foglalkozású nődolgozó. A kibővült általános iskolai, középiskolai oktatás és szakmunkás- képzés, valamint a fontos szerepet betöltő alsó és középfokú felnőtt- oktatás gyors ütemben javítja a nők iskolai és szakmai végzettségének szintjét, és hatékonyan elősegíti a társadalmi munkában elfoglalt helyük megszilárdítását, illetve jelentőségüknek, szerepüknek erősítését. Szociális helyzetük javítása A nők szociális helyzetének javítására tett intézkedések igen szép eredményeket hoztak. A dolgozó anya és a család számára a legsürgetőbb gond a gyermek bölcsődei, óvodai vagy iskolai napközis elhelyezése. A megváltozott életforma, a kettős hivatás gyakorlása tömegesen teremtette meg a gyermekintézmények iránti igényt. Az óvodai hálózat fejlesztése az elmúlt és a jelenleg folyó ötéves tervidőszakban eddig nem. tapasztalt mértékű fejlődést hozott. Több mint hétezerrel növeltük az óvodai helyeket, mégis a városokban az elutasítottak nagy számát tartják nyilván. A megyei tanács, a szakszervezet, a népfront és a KISZ 1976. évi felhívása az óvodák és iskolai tantermek gyors és terven felüli megépítésére a társadalmi összefogás szép példáját hozta. A helyi tanácsok, termelő egységek, társadalmi szervek és szocialista brigádok fogtak össze és segítették elő a tervek: megvalósítását, túlteljesítését. Ebben a’munkában a helyi intézkedések és kezdeményezések sokasága született. Minden elismerés és köszönet megilleti mindazokat, akik anyagi eszközökkel, társadalmi munkával, kommunista szombatokkal járultak hozzá a gondok megszüntetéséhez és enyhítéséhez. A még meglevő hiány és feszültség teljes felszámolásához azonban további munkára és társadalmi összefogásra van szükség. (Folytatás a 3. oldalon.)
