Petőfi Népe, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-17 / 243. szám
4 • PETŐFI N£PE • 1979. október 11. ORSZÁGOS SZAKMUNKÁSTANULÓ NAPOK A megye képviseletében - Budapesten Budapesten, a Munkásmozgalmi Múzeum földszinti csarnokában tartották az Országos Szakmunkástanuló Napok ünnepélyes megnyitóját. A KISZ Központi Bizottsága és a budapesti KISZ-bizottság első alkalommal teremtett lehetőséget arra, hogy a hagyományos megyei—városi ifjúmunkás és szakmunkástanuló napokat megelőzően, az ország valamennyi tanintézetét képviselő diákok és tanárok is találkozzanak. Az országos rendezvényen a megyék küldöttei közös gondjaikról, eredményeikről tájékoztatták egymást, hasznos információkat gyűjtöttek, de jutott idejük játékos sportvetélkedőre és más szórakozásra is. A tíztagú Bács megyei delegációt Kerényi György, a megyei KISZ-bizottság szakmunkástanuló-felelőse vezette. A dús program legtartalmasabb része az a tanácskozás volt, amelyre a megnyitó után került sor a Budapesti Műszaki Egyetemen. Itt beszélték meg a fiatalok, hogy az iskolai KISZ-munkában és a szak- szervezet tevékenységében hogyan érvényesül a tanulók érdekképviselete és érdekvédelme? Mi a különbség a kettő között? Szó esett természetesen arról is, hogy milyen körülmények között sajátítják el a szakmájukat a gyakorlati foglalkozásokon és az iskolában? Az első hozzászóló még zavartan olvasta fel az előre elkészített beszámolóját. De ahogy sokasodtak az észrevételek, egyre többen jelentkeztek szólásra. Sokan éppen Borsos Erzsi talpraesett, lényegbevágó tájékoztatójából merítettek bátorságot a vélemény7 nyilvánításra. Erzsi a kecskeméti 607. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet KISZ-titkára és harmadéves nyomdász tanuló. Megítélése szerint a tanulók érdekképviselete főleg a gyakorlati képzésben megoldatlan, ezzel más megyék tanulói is egyetértettek. Elmondta, hogy az intézet tanműhelye kifogástalan, de a vállalati tanműhelyek nem mindegyike felel meg a követelményeknek. Kivétel a kecskeméti Dózsa Tsz, a habselyem vállalat és a 9. sz. Volán, ahol korszerűen felszerelt műhelyekben foglalkoztatják a tanulókat. Feltűnően rossz a helyzet a BÁCSÉP tanulóinál. A vállalat nem ad anyagot a szobafestő tanulóknak, hogy a díszítő jellegű munkákat gyakorolhassák. Az intézeti szakoktató saját pénzén vásárolt színezőpasztákat, porfestékeket, amit egyébként a vállalati munkásszálló festéséhez használtak fel. Ugyancsak a BÁCSÉP-nél történt, hogy az ács-állványozó tanulók, a posta kiemelt beruházásként kezelt építkezésén nem kapták meg a munkájukhoz nélkülözhetetlen szerszámokat. — Ügy látszik — jegyezte meg Borsos Erzsi —, hogy a vállalat KISZ-szervezete vagy nem ismeri, vagy nem akarja megismerni ezeket az elszomorító körülményeket. A továbbiakban megemlítette az AFIT autójavító vállalatot is, ahol az első éveseknek jól felszerelt tanműhelyük van, a másodéveseknek viszont évek óta nincs, így szakmailag nem tudnak fejlődni. Az iskola vezetői szeretnék minden tanműhelyben megteremteni a korszerű szakmunkás- képzés feltételeit és erre a diagnosztikai rendszer bevezetése lenne a legalkalmasabb. A diagnosztikai műszerek ugyanis mindenhová könnyen és gyorsan eljuttathatók és a munkavégzés idejét jelentősen lecsökkentik. A kecskeméti BÁCSMOBIL vállalkozott is a diagnosztikai tanműhely elkészítésére, de miután a műszerek gyártására nem akadt vállalkozó, ez a dolog sem jutott előbbre. Kár, hogy a munkahelyek illetékesei nem voltak jelen ezen a nyílt és nagyon őszinte eszmecserén. Mert a tanulók többsége bizony arról panaszkodott, hogy őket nem mindig a munkakörüknek megfelelően foglalkoztatják. Idejük egy részét bevásárlással töltik és amikor végre tanulhatnának, akkor sem kapnak olyan feladatot, ami a tudásukat gyarapítaná. A felsorolt hibák orvoslására természetesen a tanácskozás vezetői sem tehettek ígéretet. De Gönczi Zsuzsa, a KISZ Központi Bizottságának és Nagy Lajos, a Szakszervezetek Országos Tanácsának munkatársa nagyon fontos tudnivalókra hívták fel a figyelmet. Hamarosan minden szakmunkásképző intézet megkapja a SZOT ifjúsági bizottságának útmutatását a tanulók szak- szervezeti alapszervezeteinek létesítéséről. Ez azt jelenti, hogy a mozgalom bázisa az iskola lesz, és mint ilyen, a tanulók érdekeit is képviseli. De érdemes tanulmányozni a szakmunkásképző iskolák új rendtartását is, amely egyértelműen tisztázza, hogy kinek mibe van veleszólása. Meddig terjednek a tanulók jogai és mik a kötelességei? Hol kapcsolódik ösz- sze a KISZ és a szakszervezet? Mindkettő a fiatalokért van, de azt sem árt tudni, hogy csak velük együtt érhet el eredményeket. Mi volt a legemlékezetesebb fiataljainknak? A komoly számvetés, vagy a játékos vízivetálke- dő? A városnézés, vagy az Országos Szakmunkástanuló Fesztivál az Orvostudományi Egyetemen? Valamennyi együtt jól szolgálta azt a törekvést, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz a megyék és a főváros szakmunkás- tanulóinak küldöttei. Merítsenek erőt, bátorságot és útmutatást további munkájukhoz,..vagyis hazatérve kövessenek el mindent, hogy a tanulók alaposan megismerjék és szeressék is a szakmájukat. V. Zs. Kombájn a répaföldön A kacskaringós makadámútról csak any- nyit látni, hogy a haragoszöld táblában nagy, világos színűre festett gép kúszik előre, s széles üvegablakai visszatükrözik az őszi napsugarakat. Közelebb érve aztán kiderül, hogy a masina mellett egy másik is halad: egy pótkocsis zetor. Előrébb meg, 50 méternyire újabb traktor zakatol, széles munkagépet húzva maga után. A kunszentmiklósi Egyetértés Termelő- szövetkezet tábláin, emberi kéz beavatkozása nélkül történik a cukorrépa betakarítása. — Három éve vásárolta a termelőszövetkezet ezt a gépet — mondja Vass Mihály kombájnvezető, amikor a sorok végénél szusszanásnyi időre leszáll a magasra épített vezetőfülkéből. — Azóta nem gond a répaszedés. Szeretettel simogatja meg a hatalmas masinát, amely egyébként egy szovjet gyártmányú, KC—6 típusú répaszedő kombájn. — Mennyi termést szednek fel naponta? — Négy kocsi hordja a vasútállomásra a cukorrépát és átlagban négyet-ötöt fordul mindegyikük egy műszakban. Ez összesen kitesz naponta 1300—1400 mázsát. Ispán Zsigmond traktoros rábólint az elhangzottakra, de az újabb kérdésre, hogy vajon régen, amikor még kézzel szedték a répát, mennyi munkát jelentett ez, kissé tanácstalanul hüm- mög Bernáth László kollégájával együtt, aki a kombájn előtt haladó fejezőgépet vezeti. — Hát... — töpreng Vass Mihály is —, ugye hatan vagyunk, Zsigáék négyen hordják, viszik, meg mi ketten Lacival... Szóval hat ember ha 180 mázsát felszedett egy nap, akkor igen keményen megdolgoztak érte, az biztos. — De az még csak éppen, hogy fel volt szedve — teszi hozzá Ispán Zsigmond. — Hol volt még akkor az elszállítás ... Gyors számvetés: hat ember a gépek nyergében ülve nyolcszor annyit takarít be egy nap, mint a mezőgazdaság gépesítése előtt, kegyetlenül nehéz munkával, sajgó derékkal, elszállítás nélkül. Nem csoda hát, ha Vass Mihály szeretettel beszél a gépről, amely- lyel három év óta még soha semmi gond nem volt. • Ügyes gép ez — mondja Vass Mihály. — Öröm vele a munka. • Sűrűn telnek a magasított oldalú pótkocsik. (Bárdos Gábor felvételei.) Aztán a kombájn ismét felberreg, hogy a húsos, zöld leveleket szinte leborotváló fejezőgép nyomában nekivágjon az újabb táblának. — Kilencvenegy hektáron termesztettünk ebben az évben cukorrépát — tájékoztat Olasz Antal üzemegység-vezető az irodában. — Közepes termésre számítunk hektáronként és az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy teljesíteni tudjuk a tervet. Természetesen nemcsak a mennyiség, a minőség is nagyon fontos, vagyis a répa cukortartalma, ami az idén, a korábbi évek 9—12 százalékával szemben — részben a fejlettebb technológia, részben a kedvezőbb időjárás révén — eléri a 15—16 százalékot is. A vasútállomáson eközben sorra megtelnek a vagonok, hogy azután a hatvani cukorgyárba szállítsák a jó minőségű kunszentmiklósi cukorrépát. Sitkéi Béla Minőségjavító kísérlet az állami gazdaságban Befejezés előtt a hosszúhegyi szüret Szeptember 9-én kezdődött a szőlőszüret a Hosz- szúhegyi Állami Gazdaságban, s a terv szerint október 21-re fejeződik be a hajósi, az érsekcsanádi, a nemesnádudvari kerületek ültetvényein a nagy munka. Az 1400 hektár szőlőt művelő gazdaság állandó dolgozóin kívül, ezekben a napokban kétezer-száz felső- és középiskolás tanuló, valamint több szüretelőgép szedi és gyűjti a termést, amelyet nagy befogadóképességű szállítóeszközökkel továbbítanak Hajósra az állami gazdaság borkombinátjába. Itt jól felkészült szakmunkások, borász, élelmiszervegyész szakemberek veszik gondjaikba a több község határában termett szőlőfajtákat, hogy jó minőségű fehér és vörös bort, valamint pezsgőt készítsenek belőle. A sükösdi központú állami gazdaságnak azonban nemcsak a modern borászati üzeme működik Hajós közigazgatási területén. A nevezetes hajósi pincesoron érlelik és őrzik már több mint egy évtizede hordókban, palackokban a hosz- szúhegyi gazdaság itthon és külföldön egyaránt keresett nemes borait is. A saját termésű, valamint a külföldi borfajtákból kisebb múzeumot rendezett be a földbe vájt pincékben az állami gazdaság, s a nemes penészszel ékesített, télen, nyáron egyaránt állandó hőmérsékletű ászokérlelőben sikeres kísérleteket végeznek az üzem szakemberei a bor- és pezsgőfajták kereskedelmi értékének növelésére. Mindez a szőlőtermesztő bácskai gazdaság termékkínálatát gyarapítja, exportját bővíti. ■ K. A. • A salgótarjáni Egészségügyi Szakközépiskola egyik tanulója szüreteli a szőlőt. • Ginál Ferenc pincemester hatodik esztendeje dolgozik a hajósi ászokérlelőben. • Xovák István főágazatvezető a kísérleti megfigyelés alatt levő borfajták jellemző adatait jegyzi fel. (Straszer András és Szabó Ferenc felvétele.) • Földközi-tenger melléki palackozott italok a bormúzeumban. KÖNYVESPOLC Gyümölcsfajtáink A napokban jelent meg a Mezőgazdasági Kiadó gondozásában a Gyümölcsfajtáink című szakkönyv, amelyet dr. Bödecs Lászióné, Faluba Zoltán, Harsányi József, Majoros László és dr. Tom- csányi Pál írt. A gyümölcsfajták ismerete nélkülözhetetlen a gazdaságok számára. A fajta a termesztés technológiáját is jórészt meghatározó termesztési tényező és egyetlen eszköze a piacra vitt gyümölcs jellegét eldöntő választék bővítésének is. A fajtaismertetés iránti követelmények változását három fő irány jelzi. 1. Az utóbbi és az előttünk álló évtizedben — majd előreláthatóan 10—15 évenként — csaknem egész gyümölcsfajta-választék kicserélődik. Ez hosszú évek nemesítő munkájának és fajtakísérleteinek eredménye. 2. Elsősorban nagyüzemek érdekeltek a legkorszerűbb művelésmódoknak és a piac igényeinek egyaránt megfelelő fajták kiválasztásában, de szükséges az árutermelő kisgazdaságok tájékoztatása is. Ehhez elsősorban a fajták gazdasági tulajdonságait jellemzik a könyv szerzői. 3. A régen kedvelt, részletes fajtaleírás helyett manapság elegendő a legfőbb tulajdonságok rögzítése mellett, a felismeréshez és a megkülönböztetéshez feltétlenül szükséges jellemzők megemlítése. A könyv szerény utódja a nagyobb terjedelmű színes gyümölcsismerettannak és dr. Brózik Sándor (1974) felosztása szerint részleges leíráson alapuló gyümölcsfajta-ismertető. A szerzők nem a fajtaellátottság pillanatnyi helyzetét, napjaink fajtáit tálalják részletesen az olvasók elé, hanem inkább a fajtahasználatban bekövetkező változást, fejlődést szeretnék érzékeltetni, hiszen gyümölcsfajtát mindig a jövő számára választ a kutató. A könyv 18 gyümölcsfaj csaknem 600 fajtájának ismereteit tartalmazza. Nagyüzemi szakem-: berek, kertészmérnökök, technikusok, szakmunkások és a fejlődéssel lépést tartani kívánó házi- kert-tulajdonosoknak szól e könyv. A kertépítész zsebkönyve A napokban jelent meg Tar- nóczky András: A kertépítész zsebkönyve című kiadvány. Frissen végzett kertépítő mérnök kerül egy tervezőintézetbe. Ügy érzi, I mindent megtanult az egyetemen, s amikor megkapja első feladatát, akkor kétségei támadnak. Milyen szabályzatot is kell megnézni? Milyen előírások vannak az óvodakert megtervezéséhez? Melyik növény illik ebbe a környezetbe? A kerttervezéshez szükséges adatokat, szabályzatokat, rendeleteket, a kertépítés anyagait, a kerttechnika elemeit, a leggyakrabban használt növények "Sorát tartalmazza Tarnóczky András könyve, aki saját maga is tapasztalta ezek hiányát pályakezdő korában. A zsebkönyv gyors és egyszerű használatát könnyíti meg a címek jó elhelyezése, kiemelése. T. Karmazsin Klára gondos, világos rajzai nemcsak népszerűvé és érthetővé teszik a sok számadatot, táblázatot, hanem megmutatják ennek a szakmának a szépségét is. A szarvasi arborétum Negyedik, változatlan kiadásban jelent meg a Mezőgazdasági Kiadó gondozásában a Szarvasi arborétum című könyv. Korunk városiasodó emberisége már csak nosztalgiával gondol a végtélen, a kultúra nem bántotta erdőkre, folyókra és tavakra. Hisz ilyet Európában már szinte sehol sefH találni. Helyüket kultúrparkok váltották fel, melyekben mesterségesen tartják fenn a természetet, ahol az ősi, vad és romantikus képeket művészi érzéssel esztétikusán megkomponált, hangulatos tájak, panorámák váltják fel. Ezeknek az előre megtervezett, művészi élményt nyújtó kerteknek hazánkban egyik legszebb példája a szarvasi arborétum.' Számos ritka és különleges növényt, festői tájait, varázsos hangulatát egyre többen megismerik, s a javuló közlekedési lehetőségekkel élve, többször és más évszakban is felkeresik a kertet. Az arborétum hazánk legszárazabb területén fekszik. A leghidegebb teleken a hőmérséklet —20, —28 Celsius-fokot is eléri. Arra, hogy ilyen szélsőséges klimatikus viszonyok ellenére mégis kialakult a szarvasi arborétum, a talajviszonyokon kívül az ősfákkal együtt kialakított zárt állomány kedvező mikroklímája, valamint a közeli Holt-Köröstől függő kevéssé ingadozó talajvízállás adott alapot. A könyv értékét növelik a ki-- váló színes felvételek.
