Petőfi Népe, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-14 / 215. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1979. szeptember 14. Kritika és cselekvés OLVASSUK EL ÚJRA A TÖRVÉNYT HÁZUNK TÁJA • Gazdasági alapigazság, hogy az életkörülmények javítása a jobb munkától függ. Ám a hétköznapi valóság közelségében, a részletek árnyalatait vizsgálva ez az általánosan érvényes tétel már korántsem ennyire egyszerű. Az idei gazdálkodás lényegi újdonsága ugyanis, hogy a jobb munka nem azonosítható pusztán a személyes szorgalommal, szakértelemmel, fegyelemmel. Ámbár ez változatlanul nélkülözhetetlen, de önmagában kevés. Az életkörülmények javításához, konkrétabban: a személyes jövedelem gyarapításához arra is szükség van, hogy a szorgalom, a szakértelem és a fegyelem nyomán valóban érték termelődjék. Kedvezőtlen esetben az is megtörténhet, hogy netán az eladhatatlan készletek, a ráfizetéses termékek halmozódnak, egyenes arányban a szorgalmas munkálkodással. A jó munka meghatározó, minősítő ismérve tehát a vállalati gazdálkodás hatékonysága, szervezettsége, piaci eredményessége. Ebből viszont az következik, hogy a vállalatnak immár nemcsak a munkavégzés elemi feltételeiről — szerszámról, anyagról — kell gondoskodnia, hanem arról is, hogy a dolgozónak lehetősége nyíljék ilyen, társadalmi értelemben jó munkát végeznie, s ezzel személyes jövedelmét is gyarapítania. Könnyű belátni, hogy ez a követelmény minden dolgozót a közvetlen, egyéni érdek ösztönzésével is arra késztet, hogy részt vegyen munkahelye közügyeiben, ha szükséges, bíráló közreműködéssel. • Ugyanezt erősíti a közvetettebb, átfogóbb, társadalmi érdekeltség is. amely az egyén boldogulását a nagyobb közösség, az ország fejlődésével, gyarapodásával köti össze. Mindez együtt elegendő ok arra, miért kerültek az utóbbi hónapokban a társadalmi érdeklődés reflektorfényébe gazdasági közügyeink, miért hangzik el erről olyannyi észrevétel, vélemény, bírálat, magánbeszélgetésekben csakúgy, mint a közélet fórumain. Ez az erőteljes közéleti érdeklődés, amit átsző a kritikus álláspontok sokasága, a bonyolult feladatok megoldása közepette nagy énergiaforrásunk is. Célszerű emlékeztetnünk a Központi Bizottság márciusi ülésére, ahol Németh Károly, a Központi Bizottság titkára ily módon értékelte a kritikus észrevételeknek ezt a társadalmi áramlatát: „...a közvélemény érzékenyen reagál a társadalmunk egyes területein megmutatkozó negatív • jelenségekre. Kritikusan szól mindarról, ami nehezíti terveink magvalósítását, akadályozza gazdasági és kulturális építőmunkánkat, idegen élet- felfogásunktól, eltér a szocialista eszményektől. A hanyag munkát a rendetlenséget, a szervezetlenséget, a pazarlást, a jogtalan haszonszerzést, az ügyeskedést, a nagy lábon élést mind gyakrabban éri bíráló'szó. A negatív jelenségek elleni harcban bátrabban kell támaszkodnunk erre az egészséges közvéleményre.” • Aligha kétséges, hogy az egészséges közvélemény e jelzéseire akkor támaszkodhatunk bátrabban, s a kritikus vélemények akkor válhatnak fejlődésünk energiaforrásaivá. ha mindezt — a vélemények meghallgatásán fúl — a cselekvés serkentőinek tekintjük. Egész sor új jogszabály, központi intézkedés jelzi, hogy társadalmi méretekben kibontakozóban van ez a folyamat, hogy tehát a közélet fórumain elhangzó észrevételek cselekvésre, döntésekre késztetnek. Mindez azt a felismerést is kifejezi, hogy a gazdasági nehézségek nem csökkentik, hanem éppenséggel fölerősítik a demokratizmus — mindnyájunk közreműködésére, véleményére épülő — társadalmi igényét. Valóban hatékonnyá, a bonyolult feladatok megoldásának kedvező közegévé akkor válik ez a kritikusan elemző, értékelő társadalmi folyamat, ha cselekvésre késztető hatásai a vállalatok, a munkahelyek mindennapos tevékenységében is érvényesülnek. • A demokratizmus társadalmi hajtóereje különösen nélkülözhetetlen azoknál a vállalatoknál — s ezek éppenséggel nincsenek kevesen —, ahol a tevékenység átértékelésével, a piaci értékesítés átrendezésével, merőben új követelményekkel kell a kollektíváknak szembenézniök. ¥. A. Szavatosság, ó ... címmel megjegyzést írt munkatársunk a lap augusztus 15-i számában. Cikkének lényege az volt, hogy a kecskeméti piaci árucsarnokban levő egyik üzletben úgynevezett ecetes tormát vásárolt, amit leértékelt áron adtak el. A torma azonban „gusztustalan, barna színű és szaga után ítélve romlott volt.” Gyártási ideje 1979. április 26.. szavatossági idő 90 nap. „Ha ki lett volna írva, hogy az áru le van értékelve, bizonyosan jobban meggondolom a vásárlást” — irta kollégánk, aki meggyőződött róla, hogy más boltokban is csak szavatossági időn túli tormát árusítanak.. „A romlott árut dobja el a kereskedelem, és ne a vevő ...” — vonta le a tanulságokat. Rövidesen válasz érkezett a Bács-Kiskun magyei Élelmiszerkereskedelmi Vállalat igazgatójának és helyettesének aláírásával. A levél így szól: Kétségkívül a cikkben említett torma értékcsökkent áru, mivel a dobozon megjelölt 90 nap a gyártás óta eltelt, tájékoztatnánk azonban önöket, hogy csupán a szavatossági idő . letelte miatt még az nem romlott, árengedménnyel forgalomba hozható, mint ez a jelen esetben is történt. Az újságcikkből kitűnik, hogy az eredetileg 13,50 Ft-os áru 5 forintért kerül értékesítésre. A polcon tábla hirdeti, hogy onnan csökkent értékű élelmiszereket hoznak forgalomba. Mindezek mellett elismerjük, hogy a cikk íróját, vagy akivel az eset, történt, kellemetlenül érintette. hogy nem kapott olyan jó minőségű árút. mint amire számított, ezért elnézésüket kérjük. Sajnos, azonban különösen nyári. • időszakban óhatatlan, hogy a kisebb kereslet miatt, egyes boltokban ne maradjon ki olyan áuí, amelynek a szavatossági ideje lejárt. A jövőben fokozottan fogunk vigyázni, arra, hogy az értékcsökkenést jelző tábla feltűnően figyelmeztesse a vásárlóinkat erre a körülményre.” A fentieket, sajnos, nem hagyhatjuk megjegyzés nélkül. Mivel a szavatossági időn túli tormával szinte elárasztották a boltokat, a kifogás és bírálat közérdekű volt. a vásárlók érdekében íródott. Újból áttanulmányoztuk az élelmiszerekről szóló 1976. évi IV. törvényt, amely szabályozza az élelmiszerek gyártását és forgalomba hozatalát. Különösen szigorú előírásokat tartalmaz a gyorsan bomló élelmiszerekre, de az úgynevezett huzamosabb időn át eltartható élelmiszerekre vonatkozóan is égyértelmű az előírás. Az előbbinél, ha a fogyaszthatósági határidő lejár, az élelmiszert a forgalomból ki kell vonni. Az utóbbinál: ... ha a minőség megőrzésére előirt időtartam lejárt, de az élelmiszer emberi fogyasztásra az egészség károsodása nélkül még alkalmas, azt — o (3.) bekezdésben foglalt kivételt nem tekintve — csökkent minőségű élelmiszerként, mérsékelt áron szabad forgalomba hozni. Érdemes felsorolni a vásárlók tájékoztatása érdekében azt a bizonyos 3. bekezdést is: Tilos forgalomba hozni csökkent minőségű ételt, tejet, tejterméket, kenyeret, péksüteményt, cukrászati készítményt, gyermek- tápszert és gyermekkonzervet, valamint olyan élelmiszert, amelynek minőségcsökkenése a jogszabályban, vagy a szabványban meghatározott mértéket meghaladja. Még egy lényeges paragrafus: A raktáron levő élelmiszer minőségét folyamatosan vizsgálni kell. A törvény indoklása pedig többek között kimondja: Különösen fontos, hogy mindezekről a fogyasztók tudomást szerezzenek. Visszatérve a cikkben említettekre, elég világosan kitűnt a leírtakból, hogy a kapott áru fogyasztásra alkalmatlan, magyarul mondva romlott volt. Nem állítjuk, hogy a forgalomban tartott, szavatossági időn túli áru mind ilyen, vagy ilyen volt, de a tapasztalatok szerint akadt közte, tehát az előírt, „folyamatos ellenőrzés” ezt nem tárta fel, különben biztosan kivonták volna a forgalomból. „... csupán a szavatossági idő letelte miatt még az nem romlott” — írja a levél fogalmazója. Csupán azért, valóban nem, de a szavatossági idő éppen azt jelenti, hogy romlott lehet, s vajon ezért ki vállalja a felelősséget? Élelmiszereknél jobb a kettőzött óvatosság, sok nyári mérgezés is figyelmeztetett erre mindenkit. Érthető a kereskedelem törekvése, hogy túlzott anyagi veszteség ne érje a várt forgalom elmaradása miatt. Fokozott ellenőrzésre van tehát szükség, mert a netáni megromlott áru eladásával járó kockázatot már senkire sem lehet áthárítani. T. P. A korszerű tojástermelés különbözik a hagyományostól. Ez utóbbi az udvaron való tyúktartást a faként kukoricával való takarmányozást, kettős hasznosítású — se igazán jól tojó, se valóban jó hústermelő — fajták tartását jelenti, s azt, hogy csak a kedvező tavaszi hónapokban tojnak az állatok, az év nagyobb részében azonban — bár sok takarmányt fogyasztanak — nem. A könnyű súlyú, s ezért kevesebb takarmányt fogyasztó, hófehér vagy barna tojást tojó hibridek tartása az előnyösebb. Ezek 250—270 tojást adnak évente. Napi tápfogyasztásuk nem haladja meg a 13—14 dekát, nem igénylik a szabad1 teret. Szűk kifutóban, isA málna évelő gyökérzetű félcserje. A növekedésére jellemző, hogy hajtása állandóan megújul. Az előző évi sarjak hozzák a termést a második évben, és aztán elpusztulnak. Ezért minden tövön egy- és kétéves hajtásokat találunk. A letermett vesszők a málnaszüret után elszáradnak. A sárguló, majd száradó lombozat arra utal. hogy a termővesszők rendeltetésüket betöltötték. Először a vesszők háncsrésze szárad el, a vizet szállító farész viszonylag később. Így a termővesszők feleslegesen használják el a talaj vízkészletét, a zöld sarjak növekedéséj gátolva. Ennél nagyobb veszélyt jelent azonban az. hogy a letermett vesszők köny- nyen fertőződhetnek a különböző gombabetegségektől. Ezekről pedig a fiatal hajtásokra terjedhet át a fertőzés, ami már károsan befolyásolja a következő évi termésünket. A letermett vesszőket metszőollóval vágjuk le a tövekről, lehetőleg a talaj felszínéhez közel. Majd azt mielőbb az ültetvények közül eltávolítva égessük el. A termővesszők levágását célszerű egybekapcsolni a málna ritkító metszésével. A málnafajták minden esztendőben nagyszámú tőke- és gyökérsarjat fejlesztenek. ezek egy részét el kell távolítani. Ezzel is a következő évi termést befolyásolhatjuk. Ugyanakkor az idejében elvégzett ritkítással a tövek is szellősebbé, levegősebbé tehetők, ez pedig a leghatásosabb védekezés a gombafertőzések és a rovarkártetállóban, vagy ketrecekben is tarthatók. Ilyen — intenzív tojás- termelésre kitenyésztett — hibridből kétféle kapható manapság; a barna tojást adó Tetra SL és a fehér héjú tojást tojó Shaver. Ezek jércéi napos korban, és tojástermelésre előkészítetten — 18 hetesen — rendelhetők meg a fogyasztási szövetkezeten keresztül. A nevelésre és tojástermeltetés- re vonatkozóan hasznos szakmai tanácsokat olvashatnak a tenyésztők a Baromfi a ház körül és_ az 1000 kérdés 1000 válasz a ház'körüli állattartásról című könyvben. A tyúktartással foglalkozók számára jó ismeretforrás a Kiste- nyésztők Lapja is. vők ellen. Természetesen a maina metszésének és ritkításának legfőbb célja a termőfelület szabályozása. ezzel a nagyobb terméshozamok elérése, és az ültetvény jó termőképességének fenntartása. A ritkító metszés után meghagyott termővesszők számával a málna terméseredményét szabályozzuk. A metszés során a felesleges, új sarjak közül a sérült, erősen fertőzött és gyengén fejlett,' vékony sarjakat is távolítsuk el. A ritkító metszés során a gyökérsarjakat előnyben kell részesíteni a tősar- jakkal szemben, mert az előbbiek életképesebbek. Ugyancsak előnyben részesíthetjük a közepes átmérőjű sarjakat, illetve termővesszőket,a vékonyabb és túl vastag átmérőjükkel szemben, mivel azok rendszerint kevésbé termé- Kenyek. Ajánlatos azonban egykét sarjjal többet meghagyni, számítva a téli vesszőpusztulásra. Általában az az ideális, ha egy tövön öt-hat termővessző található. Szaporításra is meghagyható néhány sarj. Ez tövenként négynél több lehetőleg ne legyen. A beérett és megfásodott sarjakat ősszel, vagy kora tavasszal választhatjuk le az anyatövektől. Ezt lehetőleg úgy végezzük, hogy _ a gyökérzetet minél kisebb mértékben sértsük meg. Végezetül egy most megjelent szakkönyvre hívjuk fel a Házunk tája olvasóinak a figyelmét, amelynek nagy hasznát vehetik a dísznövények kedvelői. Metszés és ritkítás a málnásban TJófehér Zsiguli a paradicsőm tábla szélében. Amikor gazdája felől érdeklődünk, az asszonyok kórusban kiáltják: „— a Gizi nénié!” Gizi néni, vagyis Szabó László- né, a lászlófalvi Egyetértés Tsz dolgozója^ 41 esztendős. Bemutatkozás után mindjárt találó jellemzést is ad önmagáról: „Nem azok közé tartozom, akik kényelmesen élnek, hanem akik hajtanak. Amennyit csak bírnak.” Miért? És megéri-e? Egyáltalán, hogyan telnek a napjai, mit engedhet meg magának, miről muszáj lemondani? Erről beszélgettünk, egy forró, nyárvégi délutánon, a részesművelésre vállalt paradicsomtábla mentén. □ □ □ Mutatja a kezét. Vastagon befogta feketére a paradicsomszáir. Nem is kopik le előbb, csak ha vége a szezonnak, ősszel és sok nagy mosás után. — El kell viselni, a pénzért. . Minket, részesművelőket, aszerint fizetnek, amennyit felmutatunk. Forintban meg van állapítva, hogy holdanként mennyi értéket kelil termelni. Fele a szövetkezeté, fele a miénk. A gyengébb eredmények arányában százalékosan csökken a ' részesedésünk is. Azért is sietünk a szedéssel, mert minél későbben kapja a konzervgyár, annál kevesebbet fizet érte. Minden nap késedelem bennünket is megkárosít. Asszony a paradicsomföldön Giziké — mert abban megegyeztünk, hogy a nénit elhagyjuk a neve mellől — ezer négyszögölön termeszt paradicsomot. A palántázástól a szedésig mindent maga csinál. Aki a paradicsommal csak a piacon találkozik, nem is sejti, hogy milyen keserves a termesztése. — Piszkos munka és nehéz — magyarázza Giziké. — A haj la - dozástól annyira megfájdul a derekam, hogy sokszor térden- állva szüretelek. Estére úgy ki van a lábam, meg a derekam, hogy se kiegyenesedni, se járni nem tudok rendesen. A paradicsomon kívül egy hold szőlőt is művel részesben, hogy kilegyen a munkanapok száma. Aztán ott van a 'háztáji, a jószágok, a háztartás. Nem nyolcórás munkaidő az övé. Fizikailag is kimerül mire mindennel végez, pedig erős, teherbíró. — Dolgoztam a tsz dobozüzemiében is, de a bezártságát nem tudtam elviselni. A paraszti munka más. Nehéz, de megnyugtató. Ebben nőttem fel, iskolás koromban már kapálhattam. Most talán jobban kell hajtani, hogy összejöjjenek a munkanapok, mégis jobban érzem ma- gaimalt. Tavasszal bejártam a kertészetbe, utána szőlővesszőit pucoltam, majd a paradicsom következett, most meg a szőlő. Sokkal vátozatosabb ez, mint a dobozolás. És kifizetődőbb, bár Giziké, igazi női tapintattal igyekszik úgy feltüntetni a dolgokat, mintha ő csak kiegészítené a családfő keresetét. A férje állatgondozó a tsz-iben és igaz ugyan, hogy a fizetése nagyobb, de amit a felesége hoz még a konyhára — a háztájiból és a tej értékesítéséből — az sem megvetendő. □ □ □ — Mindennap hajnali fél háromkor kelünk. A férjem megy a tehenészetbe, én az istállóba. Első a háztáji jószág. Megfejem a három tehenét, utána beviszem a tejet a csarnokba. Onnéf indulok a földre, egyébként a férjem is szokott segíteni. A szabad na p jói t paradi csomsze déss el tölti. Délben hazamegyünk, ő » megy megitatni a teheneket, én főzök. Mire végzek a konyhában, kezdhetem etetni az állatokat. Amikor hazajön a fiam a városból — fűtésszerelő Kecskeméten az építőipari vállalatnál —, meg- vacsorózunlk. Ők nézik a tévét, én inkább kézimunkázom egy keveset. — Csak teheneket tart, vagy mást is? — Az idén még hizlalunk hat sertést leadásra, de ez az utolsó. A, hizlalás annak való, akinek sok a szabad ideje. Baromfit tartunk, de csak a saját szükségletünkre. □ n □ A férj havonta 5—6 ezer forintot keres, a feleség jövedelme is kitesz ennyit, olykor még többet is. Egyetlen fiuk van, szakmunkás, rá nincs gond, a fizetését is magára költhet!. A szülők sokat és keményen dolgoznak, a járandóságuk sem csekély. A kisebb jövedelműek szemszögéből nézve, anyagi helyzetük iri'gylésreméltóan rózsás. — Hát nem panaszkodom. Csak szeretném hozzáfűzni, hogy a pénzt tőlünk is megkérik mindenre. Tegnap bementem Kecskemétre, vettem 500 forintért tápot a csirkéknek, malacoknak. Orvosnál voltam, ugrott egy százas. Bementem a fodrászhoz, ez 60 forintomba került, hazafelé megtankoltam 300 forintért. Egyetlen nap alatt elment egy ezres. Egyheti paradicsomszedéssel keresek ennyit. A Zsigulit használtan vették, a télen. így is ráment az a pénz, amit a tej és a múlt évi paradicsom jövedelmezett. Tíz éve építkeznek és még mindig nem értek a végére. Hiányaik a járda, az udvar is sáros1, betonozni kellene. Most rendeltek 15 mázsa cementet. Múlt évben beszereltelek a központi fűtést, átfestették az egész házat. Elkelne egy fejőgép is, de ez csak öt tehén mellett lenne kifizetődő és Giziké még nem döntött: több jószágot tart, vagy nem kíméli a karját, pedig sokat fájlalja mostanában. Ilyen az élete. Hajtásból áll — ahogy maga is mondta — kora hajnaltól 'sötétedésig. Mikor érezte először, hogy valami megváltozott, jobb lett? Amii'nek igazán és szívből örült? — A kocsi megajándékozott engem valamivel, amit korábban soha sem ismertem. Azelőtt motoron jártam és úgy gondoltam, a két jármű vezetése között nem olyan nagy a különbség. Nagyot tévedtem. Sokat bajlódtam a sebességváltással. A visszakapcsolások sehogyan sem mentek. Mondtam is a férjemnek, hogy a pairadicsomföldön Ikiívül máshová el nem merészkedem. Aztán eltelt két hét és bementem Kecskemétre. Most már fei sem bírnám nélküle. Bejártuk az országot. Voltunk a Balatonnál, Hajdúszoboszlón. A .családdal is gyakrabban összejövünk^ Szeretünk kirándulni, nagyon . tudok gyönyörködni a táj szépségeiben. Láttunk is sok szépet ezen a nyáron. Ha meglesz a kisborjú már nem mehetek ennyit. Naponta háromszor kell ismét fejnem. □ □ □ örül a ritka ünnepnapoknak, amelyek megszínesítik az életét. Úgy érzi, hogy amit akartaik, azt el is érték. — Húsz éve, mióta asszony vagyok, mindig megvalósítottuk, amit elterveztünk. Ha később is, de mindig célba értünk. Soha sem azt néztük, hogy most azonnal legyen meg mindenünk. Raktuk, takarítottuk a pénzt, amikor összejött, léptünk egyet. Mióta terveztük, hogy bútort veszünk és két éve, hogy bebútoroztuk a két szobát. A fiamé még hátravan. Ezt a Zsigát is szeretnénk kicserélni egy - Dáciára. Most erre gyűjtünk. A ruházkodás idáig mindig elmaradt. Talán most, az őszi keresetünkből felöltözködünk. Látja, én azért szeretek annyira dolgozni. Mert a paradicsomból, a tejből ház lelsz, ami, ha lassan is készül, szép és kényelmes. Jólesik ránézni. Ahogy a kocsiban is mindig azt érzem: mégiscsak vittük valamire ebben az életben ... Vadas Zsuzsa Mezőgazdasági könyvespolc A dísznövények termesztése iránt mind nagyobb az érdeklődés. A rajtuk előforduló betegségek és kártevők elleni védekezés egyik feltétele a szakszerű azonosítás. a biztos felismerés. A kártevők korai észlelése, és a helyes diagnózis együttesen teszi lehetővé azok gyors felszámolását, és a költségesen kivédhető járványok megelőzését. A Mezőgazdasági Kiadó gondozásában most megjelent mű szerzői a dísznövények betegségeinek és állati kártevőinek atlaszát abban a reményben adják az olvasók kezébe, hogy az bizonyos mértékig kitölti azt az űrt. amely a kertészeti szakirodalomnak ebben a ágában észlelhető. Az atlaszban megtalálható a dísznövények legfontosabb 80 betegségének és 80 kártevőjének az ismertetése. Az anyag összeállításakor a szerzők figyelembe vették azokat a károsítókat is. amelyek nálunk még nem fordulnak elő a dísznövényeken. de veszélyesek lehetnek. A feldolgozás alapját a leggyakrabban termesztett mintegy 40 dísznövényfaj képezi, de számos más olyan növényfajt és fajtát is említ a könyv, amelyeken a károsító még előfordulhat. A könyv végén az általános részben a dísznövények növény- védelmének sajátosságairól esik szó. Üj gépek a bányászatban • A Mecseki Szénbányák üzemeiben a műszaki fejlesztési program eredményeként számos új technológiai eljárás segíti a munkát. A komlói Kossuth- bányán egy lengyel fejtésbiztosító berendezéshez szovjet gyártmányú — marótárcsás — jő vesztő- berendezést építenek. b * Válasz és megjegyzés tormaügyben Tojástermelés - gazdaságosan
