Petőfi Népe, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-01 / 204. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1979. szeptember 1. TIZENHÉT ORSZÁG SZAKEMBEREIT VÁRJÁK KECSKEMÉTRE A kertészet gépesítéséért Beszélgetés Tischler Mártonnal, a Mezőgépfejlesztő Intézet tudományos igazgatóhelyettesével A tanyai kistanító Hírt adtunk róla, hogy Kecskeméten rendezik a VI. kertészeti gépesítési kongresszust, szeptember 4—6-ig. Felkerestük Tischler Mártont, a Mezőgépfejlesztő Intézet tudományos igazgatóhelyettesét, a szervező bizottság egyik vezetőjét, hogy a jelentős esemény előkészületeiről információt kapjunk. — Tudomásunk szerint 17 ország vesz részt a kongresszuson három kontinensről. — Valóban 17 országból jelezték vendégek érkezését. Ez azt is jelenti, hogy három kontinensről érkeznek kertészeti szakemberek Kecskemétre, hogy részesei legyenek annak a fórumnak, amelyet a kertészet gépesítéséért rendezünk. Reméljük, hogy ez a nemzetközi kongresszus — amelyet megtisztelnek a baráti országokból és a fejlett nyugati államokból érkező előadók és résztvevők — hasznos, eredményes vélemény- és információcserét jelent majd az elméleti és gyakorlati szakembereknek. A választás nem véletlenül esett Kecskemétre. Azt hiszem, elég, ha arra hivatkozom, hogy 1967-ben a II. kertészeti gépesítési kongresszus rendezése során Kecskemét már bebizonyította, hogy jó házigazda. Ehhez azt is szükséges hozzátenni, hogy Bács- Kiskun megve zöldség-, gyümölcs-, szőlőtermesztése méltán híres nemcsak hazánkban, de határaikon túl is. Az a vállalkozó kedv és segíteni akarás, amelyet a megye és a város vezetői, társadalmi szervei tanúsítottak, végleg eldöntötte, hogy hol rendeztük ezt a jelentős eseményt. — A Mezőgépfejlesztő Intézet tudomásunk szerint sokat tett a kertészet gépesítése érdekében. Ezekről az erőfeszítésekről szeretnénk hallani néhány szót. — Intézetünk már az 1970-es évek elején felismerte, hogy, a magyar mezőgépiparnak igen jelentős feladatai vannak a három nagy kertészeti ágazat, a zöldség-, gyümölcs-, és szőlőtermesztés gépesítésében. Kidolgoztuk a kutatási, feilesztési programunkat. és mire a kormány határozata a kertészet gépesítése érdekében napvilágot látott, már kész eredményekkel, gépekkel, gépsorokkal, technológiákkal segíthettük a határozat megvalósítását. Így került sor többek között a Soroksári Paradicsomtermesztési Rendszer kialakítására. TermészeUSK univerzális szőlőművelő gépsor műtrágyázó gépegysége. tesen ennek érdekében együttműködtünk a vállalatokkal, a társ- intézetekkel és a rendszer kialakítását tevékenyen támogató ócsai Vörös Október Termelőszövetkezettel. Ez eredményezte, hogy az új termelési módszert megismerték és alkalmazzák a magyar mezőgazdaságban. Ma már nemcsak itthon, hanem külföldön is, mert a Szovjetunióban, a jugoszláv és csehszlovák gazdaságokban is dolgoznak gépeink, de elmondhatom azt is, hogy megjelentünk már nyugaton is, például Spanyolországban. Az AGROMAS nemzetközi társaság keretében dolgozunk a zöldborsó, a zöldbab, a hagyma, az uborka és a fűszerpaprika- termesztés teljes gépesítésén. Programunkban szerepel a gyümölcs-. és szőlőtermesztés gépesítésének segítése. Többek között speciális szállítóeszközök, osztályozó, manipuláló gépsorok, koronaalakító. metsző berendezések, hajtásvágó gépek, univerzális energiatakarékos szőlőművelő géplánc, bogyósgyümölcs-betakarító gépcsalád kialakítása. Ezek egy része a kongresszus nagyüzemi gépbemutatóin látható majd. A szakmai bemutatók elsődleges célja, hogy bizonyítsa azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a korszerű technológiáért, új gépek és géprendszerek kialakításáért az iparral együtt tettünk. A kongresszus programjába ezért iktattuk be a paradicsomtermesztés teljes technológiájának ismertetését. A Kecskemét-szikrai Állami Gazdaságban kerül sor a szőlőtermesztés korszerű módszereinek és munkaerőt pótló géprendszereinek bemutatására. A Hosszúhegyi Állami Gazdaságban láthatják a szakemberek a gyümölcstermesztés legújabb gépeit. A nagyüzemi berendezések mellett az érdeklődők megismerhetik az AGROTRÖSZT által kiállított legújabb kisgépeket, amelyek minden bizonnyal megkönnyítik a háztáji termesztést. — A Mezőgépfejlesztő Intézetnek kialakultak a kapcsolatai a megye termelőüzemeivel, vonatkozik ez természetesen a kertészeti termelés fejlesztésére is. — Valóban így van. A hartai Lenin Termelőszövetkezettel tevékeny együttműködés alakult ki. Kísérleteket végzünk például a szabadszállási Lenin Termelőszövetkezetben. Jó a kapcsolat a Hosszúheeyi, valamint a Kecskemét-szikrai Állami Gazdasággal is Bízunk abban, hogy a kongresszus segíti a további együttműködést a megye gazdaságaival. Több prototípusról és nullszériában gyártott gépről a jövőben még több itteni nagyüzemben fogják kiállítani az „érettségi bi- zonvítvánvt” — hangoztatta végezetül Tischler Márton. K. S. A VZB zöldbab-betakarító. Az RPK—10 önrakodó gyümölrsszállitó pótkocsi. 1946-ban, amikor képesítővizsgára jelentkeztem a pécsi tanítóképzőbe, osztálytársaim egy részéről — akiket leventeként hurcoltak el — nem tudtuk, hol vannak. mások pedig kopottas, katonamundérból átalakított holmiban. bakancsban álltak a vizsgáztató bizottság elé. A névsorban én voltam az utolsó. Képesített általános iskolai tanítóként léptem ki az öreg, rozoga, mindössze öt tanteremből és egy szertárból álló iskolánk kapuján. Állást azonban egy ideig nem tudtam szerezni, mert az iskolák nagy többsége akkor még az egyház kezén volt, ott pedig mindenütt. kötelezően előírták a kista- nítónak, hogy helyettesítenie kell a kántort, vasárnap pedig el kell kísérnie a gyerekeket a misére. Ehhez pedig nem fűlt a fogam. Végül is egy újonnan létesült pusztai iskolában, Vése-Merke- pusztán, egy mindentől távol eső kis somogyi településen kezdtem tanítói munkámat. — Hol az iskola? — kérdeztem, amikor ötven kilométeres kerékpározás után leszálltam a bicikliről. — Hát iskola, kérem, az még nincs, de ha elszánja magát valaki. hogy idejön hozzánk tanítónak, mi egy hét alatt összehozzuk az iskolát. — Akkor csak rajta, — mondtam —, mert az az elszánt ember itt áll maguk előtt... Borosán Vendel, alacsony, kopaszodó, nagy bajuszú ember, örömében átölelt, és jobbról-bal- ról megcsókolta az arcomat. — Isten hozta!... Isten hozta! □ □ □ Vése-Merkepusztán a felnőttek zöme legfeljebb a nevét tudta leírni, és a kalendáriumban is csak akadozva olvasott. A háború alatt a volt uraság a hadihelyzetre hivatkozva megszüntette az iskolakötelesek beszállítását a pusztától 12 kilométerre eső vései iskolába. Így azután, amikor két hét múlva megnyitottuk az iskolát, volt olyan diákom, aki tizenöt éves fejjel kezdte újra tanulni az egyszeregyet, meg az ábécét, a második osztályban. Húsz-egy- néhány diákot tanítottam osztatlan módszerrel, nyolc osztályban. Az iskolát az intéző ebédlőjében alakítottuk ki. Borosán Vendel, az iskolaszervezés „kiagyalója” és lelkes apostola, mindent „megszervezett”. Deszkát, szeget, festéket szerzett, befogta a szeker- céhez, fűrészhez értő embereket, és alig egy hét alatt elkészültek a padok, a tábla, a dobogó. Még számológépet és harmóniumot is kerített. Tankönyv alig volt, a régi, háborús könyvekből vései kollégámtól kaptam néhányat, ezeket úgy-ahogy lehetett használni. A kistanító azonban — nem kapott fizetést. Kezdő tanítóként százhúsz forint lett volna a fizetésem, mivel azonban az államsegély engedélyezése egyre késett, végül abban egyeztünk meg, hogy minden szülő önkéntesen felajánl egy bizonyos összeget, azonkívül pedig „sorkoszton” tartanak. A pénz dolgában nem jártam valami jól, mert csekélyke fizetésemet sem kaptam meg maradéktalanul, viszont a sorkosztolás bőséges volt. Ha töltött káposztát hoztak, legalább tíz gombóccal; az étkezéshez bor is járt, egy egész demizsonnal; a reggeli tejet másfél literes köcsögben hozták, a rétes pedig legalább egy tepsire való volt. □ □ □ Kis szobám és az iskola tanterme mindig és mindenki számára nyitva állt. Egy idő után az esti beszélgetések rendszeressé váltak nálam, illetve az iskolában, és már tudatosan készültem az estékre, jegyzeteltem, előadásokat tartottam. A vései pártalapszerve- zettől brosúrákat kértem, amelyeket először még nekem is meg kellett értenem, hogy azután elmondhassam a figyelmes és fogékony hallgatóságnak. Szombaton előkerültek a citerák, félretoltuk a padokat, és a kis tanterem rögtönzött bálteremmé alakult. Megtanultam citerázni, egy jóhallású legény, Takács Jani pedig először csak egy ujjal, később már egész ügyesen kezdett pötyögtetni a har. móniumon. Amikor betanultuk az első színdarabot, amelyben magam is szerepet vállaltam. Takács Jani kísért a harmóniumon. Az államsegély egyre késett. Érdeklődésemre azt közölték, hogy a szűkös anyagi keretek miatt az engedély kiadása egy évig is eltarthat. A pusztai szülők küldöttsége kétszer is bement Kaposvárra. de a helyzet mit sem változott. így, amikor megtudtam, hogy Zalaszentmihályon megüresedett egy „kistanítói” állás, megpályáztam. Az iskolát a község tartotta fenn, a községi iskolaszék irányította így könnyen megegyeztünk. Zalaszentmihályon akkor már elég erős volt a Magyar Kommunista Párt szervezete, jól együttdolgozott a szociáldemokratákkal, sőt, az erősen baloldali Nemzeti Parasztpárttal is. Azt mondták: örülnek, hogy kapnak egy fiatal, agilis tanítót, és egyhangúan mellettem döntöttek. A Merkepusztán eltöltött fél év sok okos tanulságot hozott az életembe. Megismertem, miiyen volt a somogyi uradalmi cselédek felszabadulás előtti nyomorúságos élete, nincstelensége, kiszolgáltatottsága. Később, amikor megkezdtük a termelőszövetkezetek szervezését, nagy hasznát vettem ezeknek a tapasztalatokénak. Azóta is őrzöm szívemben a mer- kiek — Takácsék, Petőék, Boro- sánék — emlékét, és bár én voltam az ő gyerekeik tanítója, én sokkalta t#bbet tanultam tőlük, mint amennyit nyújthattam nekik. □ □ □ Zalaszentmihályon egy régi, tapasztalt tantestületbe kellett beilleszkednem. Nem volt könnyű. Kollégáim négyen ötfelé húztak, kialakult kapcsolatkörük volt a faluban. Rajongtunk a futballért, én Is, mások is. hamarosan futballcsapatot szerveztünk. Lelkesedésben nem volt hiány. A cipészek vállalták, hogy ingyen elkészítik a „stoplis csukákat”, a kereskedők a mezeket, illetve a nadráganyagot szállították, a szabók pedig megvarrták. A tejcsarnokos a kalóriáról gondoskodott. Ha utazni kellett, a soros beosztás szerint szekéren szállítottak bennünket a szomszédos községekbe: Pölöské- re, Hahóira, Bakra, Pacsára ... Később tagja lettem a pölöskei pártbizottságnak. Kaptam brosúrákat, könyveket, s ami a legfontosabb: tanácsot és magyarázatot. Először Zalaszentmihályon neveztük szemináriumnak ezeket a késő estébe nyúló beszélgetéseket, aztán hivatalosan is az lett. Izsák Jóska barátommal a szomszéd községekbe is eljártunk szemináriumot vezetni, pártnapot tartani. Az iskolához ebben az időben érkezett meg Szávai Nándor levele, amelyben az úttörő- mozgalom megszervezését javasolta. A mi csapatunk alakult meg elsőnek a pacsai járásban. Hetente rendszeresen tartottunk foglalkozásokat Minden őrsnek volt faliújságja, megszerveztük a tanulmányi versenyt, kirándulni mentünk és számháborúztunk, kézimunkáztunk, sokat sportoltunk. □ □ □ Eljött 1948 tavasza, és egyre több szó esett az iskolák államosításáról. Azokban a hetekben éjfél előtt nem kerültem ágyba. Az esték a szülőkkel folytatott vitákban leltek el. de elég sokat kellett vitázni a kollégákkal is, különösen a szomszédos községekben. A ^ kis iskolákban ugyanis a vezető tanító egyben a kántor is volt, s féltette az illetményföldet, a borát, hiszen nem titkoltuk, hogy állami tanító nem szolgálhat egyszerre két „urat” ... Soha nem felejtem el: Nemes- rádon vasárnapra tűzték ki az államosítási gyűlést. Kultúrházuk pontosan a templommal szemben épült egy magaslaton, s a !:éi. épület, mint két szomszéd vár, né zett farkasszemet egymással, A vasárnapi nagymise délelőtt kilenckor kezdődött. Belopóztam a templomba, kíváncsi voltara, hogy miről prédikál a község plébánosa. Szidta a kommunistákat kitagadással fenyegette azt, aki megszavazza az„áí)#hdosíi.á-j „kiskaput” azonban nyitva • •- ‘ gyott, mondván. Högy-»«: á ki mi vitás határozat; minek ehhez a szavazás? A szülőket akik a mise után a templomból érkeztek a kultúr- házba, a község párttitkárával vártuk közösen. Miután elhelyezkedtek a teremen, elmondtam nekik, hogy mi c. szülők jóváhagyásával és a segítségével akarjuk államosítani az iskolákat, nem pedig hatalmi szóval. Nem írtam le előre a beszédemet, különben sem sokra mehettem volna vele. miután a hallgatóság rendre közbeszólt. Ellenkeztek, kérdéseket tettek fel, amelyekre azon nyomban illett és kellett válaszolni. Szerencsére győztük érvekkel, végül is a többség megszavazta az államosítást. Eldőlt a „nagy per”, amely a felszabadulás, a földosztás, és az üzemek államosítása mellett népünk nagy vívmányai közé tartozik. v. r. Ingázók (II.) Bács-Kiskun megyében az 1970. évi népszámlálás adatai szerint Baja környékéről nagyon sokan jártak be dolgozni a Dunaparti városba is. Míg Baján a bejárók aránya a helyben dolgozó aktív keresőkhöz mérten 26 százalékos, addig ez az arány Kecskeméten mindössze 15 százalékos volt. Baja viszonylag nagyobb vonzásának okait — egyebek között — a város ipari struktúrájában, a környező települések hiányos munkalehetőségeiben kell keresni. A fejlődés is igényelte 1970 és 1978 között Baja munkaerővonzó hatása tovább fokozódott, növelve a Kecskeméthez viszonyított — 1970-ben is fennálló — jelentős különbséget. így a megfigyelt ágazatokban együttesen a helyben dolgozók 29 százaléka ingázott naponta a városba. A 9 év alatti növekedés elsősorban a kereskedelemben, és az iparban volt jelentős. A bejárók arányának dinamikus emelkedése összefüggésben van a városban megvalósult jelentős ipari fejlődéssel, illetve az infrastrukturális ágazatok munkaerőigényének az elmúlt évtizedben bekövetkezett ugrásszerű növekedésével. Az eltelt 9 év alatt Baja gazdasági és infrastrukturális fejlesztése a helyben rendelkezésre álló munkaerőforrást jóval meghaladó munkaerőigényt támasztott, s ez a külső munkaerőforrás fokozódó bekapcsolásával járt együtt. Különösen szembetűnő a kereskedelmi ágazat foglalkoztatottainak 44 százalékos növekedése, amit az ingázó dolgozók 82 százalékos emelkedése kísért, kereskedelmi ágazat foglalkoztatottak 6 százalékos növekedését a bejáró dolgozók 26 százalékos emelésével lehetett csak elérni, így ebben az ágazatban ma már. minden negyedik dolgozó bejáró. A külső munkaerőforrás igénybevétele az építőiparban, valamint a szállítás és hírközlési ágazatban 9 év alatt nem változott számottevően, de továbbra is ezek az ágazatok szorulnak rá legjobban a környező települések munkaerejére. E két ágazatban a külső munkaerőforrás aránya a 40 százalékot is meghaladja. A várost övező települések munkaerőforrásának növekvő bekapcsolása maga után vonta az ingázó nők arányának növekedését. 1970-ben a nők aránya az ingázókon belül még nem érte el az egyharmadot, 1978-ban már 42 százalékos volt. Az 1970 és 1978 közötti változásokat figyelembe véve, megfontolandó a korábban behatárolt napi munkaerővonzási körzetek felülvizsgálata. Baja város vonzáskörzete esetében az ingázási intenzitás és az utazási időszükséglet elemzése alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy az eredeti vonzáskörzet módosítása szükséges. Vaskút, Sükösd, Érsekcsanád kiemelkedő szerepe így nem indokolt Bácsborsód és Katymár Baja vonzáskörzetébe sorolása, ezzel szemben indokoltnak tűnik Dusnok és Nemesnádudvar vonzáskörzetébe tartozása. Az eredeti vonzáskörzetbe tartozó községek: Bácsbokod, ban kiemelkedő szerepet tölt be Vaskút, SÜkösd és Érsekcsanád. E községekből Bajára 1978-ban a lakónépesség 10—13 százaléka járt dolgozni. Ennek a három településnek az ingázó létszáma képezi az övezet településeiről eljárók mintegy felét. A magas ingázási arány — más tényezőkkel együtt — szoros összefüggésben van a város könnyű megközelíthetőségével, tehát a rövidebb távolsággal, illetve utazási időszükséglettel. valamint azzal, hogy a községek főútvonal mentén helyez- kedneK el. Katymár és Bácsborsód alacsony kibocsátó képességében jelentősen közrejátszik, hogy Bajával kedvezőtlen a közlekedési kapcsolata. Kedvezőtlen a Hercegszántóról bejárók helyzete, akik naponta több mint két órát töltenek utazással. A szomszédos megyéből kevesen vállalnak munkát Bácsborsód, Bátmonostor, Csátal- ja, Csávoly, Dávod, Érsekcsanád, Felsőszentiván, Gara, Herceg- szántó, Katymár, Nagybaracska, Sükösd, Szeremle, Vaskút. A legtöbb ingázó munkaerőt kibocsátó települések csoportjáElgondolkoztató, Jiogy a városba naponta ingázók közül minden ötödik olyan településről jár Bajára, ahonnan az utazási idő- szükséglet a 60 percet is meghaladja. Ez a tény az ingázási távolság túlzott megnövekedését jelzi, ami kedvezőtlen a vállalatnak, s a dolgozónak is, és indokolatlanul megnöveli a beiá- rás költségeit. Baja — elsősorban földrajzi fekvése miatt — a szomszédos megyékre gyenge vonzó hatást gyakorol. A városba bejáró dolgozók mindössze 4,8 százaléka ingázik megyén kívülről. Tolna, illetve Baranya megyéből. Az ösz- szesen 8 Tolna megyei település közül csupán Alsónyék és Báta- szék bocsát ki említésre érdemes számú ingázó munkaerőt, a többi településről való ingázás esetleges. A határos megyék Baja munkaerő-ellátásában tehát nem játszanak érdemleges szerepet. A megfigyelt ágazatok közül egyedül a szállítás és hírközlés támaszkodik viszonylag jelentős arányban a szomszédos megyék munkaerőforrására. Inkább helyben A felmérés időpontjában a megfigyelt ágazatokban együttesen a bejárók 90 százaléka fizikai foglalkozású volt, és 58 százaléka férfi. Az ingázási távolság növekedésével emelkedik a fizikaiak és a férfiak aránya. A női ingázókkal kapcsolatban a távlatokban számolni kell azzal. hogy megfelelő helyi munka- lehetőség esetében inkább választják a valamivel kisebb jövedelmet biztosító munkahelyet, mint a nagy időveszteséggel járó naDi ingázást, annak valamennyi kényelmetlenségével együtt. A naponta ingázóknál a fizikai foglalkozásúak legmagasabb aránya az építőiparban figyelhető meg, ahol a női ingázók aránya egyidejűleg a legalacsonyabb. A nagy távolságról történő napi ingázás közismerten kedvezőtlen körülményei miatt a közeljövőben a megfigyelt ágazatok közül elsősorban az építőiparban, valamint a szállítás és hírközlésben lehet számolni a fizikai foglalkozású férfi munkaerőknél feszítő munkaerőgonddal. Az ágazat sajátosságai miatt legmagasabb — meghaladia a kétharmadot — a női ingázók aránya a kereskedelemben. Jellemző, hogy még a munkaerővonzási körzeten kívülről bejárók között is közel kétharmados a nődolgozók aránya. Ez a körülmény arra hívja fel a figyelmet, hogy a kereskedelemben fokozódnak a fizikai foglalkozású női munkakörök betöltésének — jelenleg is gyakran előforduló — nehézségei. A munkaerőhelyzet feszültebbé válásával a közeljövőben a vállalatok számára fokozódó gondot jelent a nagyobb távolságról bejáró fizikai foglalkozású férfi munkaerő megtartása, illetve utánpótlása. Wolfárt Mária a KSH közgazdásza
