Petőfi Népe, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-29 / 228. szám

1979. szeptember 29. • PETŐFI NÉPE • J M ár több mint negyedszáza­da, hogy szeptember 29- én a fegyveres erőket és testüle­teket köszönti a magyar társada­lom. Köszönti mindazokat, akik hazánk függetlenségét, szocialista társadalmi és államrendjét, békéjét védel­mezik. Köszönti hazánk külső és belső biz­tonságán őrködő néphadseregünk katonáit, a határok védelmezőit, a rend őreit és a mun­kásőröket. Nemzeti múltunk nagyszerű hagyománya­it folytatva, szocialista fegyveres erőink be­csülettel teljesítik a haza és a nép iránti kö­telességeiket. Korszerűen felszerelt és ki­képzett néphadseregünk a Varsói Szerződés közös védelmi szervezetének szerves része­ként — megbonthatatlan szövetségben a szovjet és más testvéri hadseregekkel — megbízhatóan védelmezi hazánk és népünk Fegyveres erőinket köszöntjük függetlenségét, szabadságát, történelmi je­lentőségű forradalmi vívmányait, békés és gazdag szocialista jövőjét. Határőrségünk biztosítja területi sérthetetlenségünket, a törvényeinknek megfelelő határforgalmat. Belső biztonságunk, rendőrségünk és mun­kásőrségünk eredményes tevékenysége kö­vetkeztében, szilárd, hazánkban törvényes rend uralkodik, jó a közbiztonság. Fegyve­res erőink és testületeink tehát alapvető rendeltetésüknek megfelelően, ugyanakkor jó együttműködésben, egymást kölcsönösen támogatva óvják hazánk, a szocialista társa­dalom rendjét, nyugalmát, biztosítják a bé­kés alkotómunka alapvető feltételét. Élen a termelésben, a kiképzésben Az EKA kalocsai gyáregysége vezetőjének szobájában beszélge­tünk. Élete főbb állomásait sorol­ja Meskó Csaba gyáregységveze- tő, amely töretlenül ívelt, de vál- ‘ tozatosságban sem volt hiány. — Villanyszerelőként kezdtem, majd 1955-ben felvettek a párt tagjai sorába. Dolgoztam a KISZ budapesti bizottságánál, majd Kalocsán a járási és városi párt- bizottságon, s 1966 óta Vagyok a gyáregység vezetője..: Mikor lép­tem a munkásőrségbe? Először 1957-ben, majd 1972-ben. Most az egység törzsében a szervezési cso­portban dojgozom. Egy gyáregység irányítása nem könnyű dolog, hiszen a termelés szervezésén kívül gondoskodni kell az emberekről, nyersanyag­ról, a gépekről, berendezésekről, és lehetne sorolni tovább. Vajon hogy egyezteti össze Meskó Csaba e két, egész embert kívánó feladatot? — A munkásőrségben jól tudom hasznosítani azokat a tapasztala­tokat, amit funkcionárius korom­ban és mint gazdasági vezető sze­reztem. A gyáregységben a veze­tésben tudom alkalmazni a mun­kásőri szervezettséget, a közös munkát, az elvtársi kapcsolatokat, Kitüntetések a kollektív bölcsességet. Igyek­szem megvalósítani a gyárban is a demokratizmus szélesítését, amit bizonyít az is, hogy a legutóbbi ve­zérigazgatói értekezleten ezt pél­dának állították. 9 hogy nem üres szavak, amit Meskó Csaba mond, arra bizonyí­ték, hogy tizenöt év alatt tizenkét­szer kapták meg az Élüzem címet, 1964 óta a termelés 250 százalék­kal, viszont a létszám csupán húsz százalékkal emelkedett. Ezek a számok önmagukért beszélnek. A vékony férfi fáradtnak lát­szik, s jogos a kérdés, túlterhelt-e? — Ez korunk betegsége, de szá­momra a munkásőrség nem meg­terhelés, inkább kikapcsolódás. Mozoghatok a szabad levegőn, ba­rátok között vagyok, szeretem ezt a megbízatást. Az EKA kalocsai gyáregységé­ben sok munkásőr dolgozik. Hat­van százalékuk nemcsak a szolgá­latban, de a munkában is kiváló. Szinte valamennyien rendelkez­nek kitüntetéssel, s akad közöttük kiváló munkásőr is. Mit tart a leg­nagyobb feladatának Meskó Csaba? — A szervező csoportban a fel­adatom a nevelés. Sok politikai előadást tartok, beszélgetek az em­berekkel, a munkásőrökkel, s a legszentebb célom, hogy ebben a közösségben párttaggá, kommunis­tává neveljük őket. Tegnap délelőtt a megyei párt- bizottságon Horváth István, a megyei pártbizottság első titká­ra a honvédelmi munkában nyúj­tott kiváló teljesítményük elis­meréseként a Haza Szolgálatáért arany fokozatát nyújtotta át Sztanojev Andrásnak, e kitünte­tés ezüst fokozatát pedig Dudog Hálnának. Délután, az MHSZ megyei székházában kitüntetési ünnep­ségre került sor. Bognár Ferenc alezredes, az MHSZ megyei tit­kára — aki e nap délelőttjén a Parlamentben vette át a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa által adományozott Kiváló Szolgálatért Érdemrend kitünte­tést — nyújtotta át a Honvé­delmi Érdemérem kitüntetést húsz év után Farkas Imrének, Győ­rök Imrének, László Józsefnek, Zalatnai Pálnak, Bajáki Meny­hértnek. E kitüntetés tizenöt éves foko­zatában részesült dr. Fodor Jó­zsef, dr. Judák Imre, Patyi László, Vesztróczi Attila. A tíz­éves fokozatát huszonheten vet­ték át. Az MHSZ Kiváló Mun­káért érem arany fokozatában részesültek: Babos Pál alezredes, dr. Berta Jenő, Besenczi János, Börcsök András rendőr zászlós, Fáy Ferenc, Gémes Gábor. Gye­pes Mihály, Hlinka Árpád őr­nagy, Horváth László alezredes, Kalmár Lajos alezredes. Kalo­csai István alezredes, Laták Ede, Lovrity József, Mező Gyula rend­őr őrnagy, Némedi Sándor, Pesir István, Poreleczki Sándor, Rad- nai Sándor alezredes, Ripszám Jánosné, Rózsa György őrnagy. Serege Gábor, Steffer Miklós szá­zados, Stetina István, Szakács Je­nő, Vinkó József, Volák János, Kecskemét-szikrai Állami Gaz­daság Enc Ferenc, Ybl Miklós és Vedres István szocialista bri­gádjai, Faragó István, Szekér Jó­zsef és Pólyák Péter. Ezüst fo­kozatában nyolcán, bronz foko­zatában harmincketten részesül­tek. Kiskunhalason a határőrkerü­let parancsnokságán Vasmanszki Károly határőr alezredes, kerü­letparancsnok kitüntetéseket nyújtott át. A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát ado­mányozták dr. Szabó Miklósnak, a kiskunhalasi városi pártbizott­ság első titkárának. A Közbiz­tonsági Érem arany fokozatát kapta: Szalmási István határőr százados, Nagy János határőr zászlós, ezüst fokozatát: Tóth 1st- ván határőr százados, Tóth Ist­ván határőr hadnagy. Bronz fo­kozatát: Farkas Antal határőr főhadnagy, Szabó László, Szeke­res István, Horváth József ha­tárőr főtörzsőrmesterek és Ka­rácsony Zsigmond határőr fő­hadnagy. Kiváló Munkáért elis­merésben részesült: Jójárt B. Péter. Kiváló Társadalmi Mun­káért érmet négyen vették át. Ugyancsak tegnap Kecskemé­ten a járási munkásőregység új elhelyezési körletében került sor a fegyveres erők napi ünnepség­re, illetve az elhelyezési körlet felavatására. A megjelentek kö­zött ott volt Terbe Dezső, a me­gyei pártbizottság titkára. Árvái Mihály, a Munkásőrség Országos Parancsnoksága osztályvezetője. Kiváló Szolgálatért Érdemrend kitüntetésben részesült a Parla­mentben Bozó István, a kiskun- halasi munkásőr egység parancs­nokhelyettese. Dr. Cserháti László, a mun­kásőrség megyei parancsnoka a következő kitüntetéseket nyúj­totta át: a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát: Gróf Istvánnak, Kélesi Antal­nak, Márton Imrének, Horváth Józsefnek, Nagygyörgy Mihály­nak, dr. Szabó Miklósnak, a kis­kunhalasi városi pártbizottság el­ső titkárának, Tengeri Pálnak, a megyei pártbizottság osztályve­zető-helyettesének, Sáfár József­nek, nyugalmazott pártmunkás­nak, dr. Gátay Ferencnek, a BACSÉPSZER Vállalat igazgató­jának, Szürcov Alekszandr Mi- hajlovics gárdaezredesnek, Szem- jon Pjotr Nyikolajevics gárda- alezredesnek. Ezüst fokozatát kapta^ dr. Papp Antal, Takács Ferenc' Gusztos Károly, Kovács Ferenc, Bassó Sándor, Kaszab Lászlóné, Sebő László, Prepszent Aurél, Peris- kin Georgij lljics alezredes, Tür­kin Szergej Fjodorovics őrnagy. Bronz fokozatában részesült Varga János, Osztervald István, Simon Miklós, Péntek János. Munkásőr Emlékjelvényt adomá­nyoztak dr. Neichel László rend­őr ezredesnek, Dongasz Krisz- tosznak. Barna László Gábornak, Bohner Zoltánnak, Jónás Dániel­nek, Fehér Lászlónak, Buda Ist­vánnak, a BÁCSÉPSZER Rózsa Sándor' kőműves szocialista bri­gádjának, a BACSÉPTERV ter­vező kollektívájának, Gugyi- menko Alekszej Konsztantino- vics gárdaszázadosnak és Kozi- b in Alekszandr Jegorovics őr­nagynak. A polgári védelem megyei pa­rancsnokságán a fegyveres erők napja alkalmából kitüntetési ün­nepséget tartottak. Baksa Sándor alezredes a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata ki­tüntetést kapta a Polgári Véde­lem Országos Parancsnokságán. A parancsnokság állományába tartozóknak ő nyújtotta át a ki­tüntetéseket. Kiváló Ifjúsági Ve­zető kitüntetést kapott Bánfalvi Pál főhadnagy, a Haza Szolgá­latáért Érdemérem bronz foko­zatát Czeglédi Jenő, Szolgálati Érdemérem 25 év után Jászberé­nyi János őrnagy és Nógrádi Pál alezredes. E kitüntetés 20 éves fokozatát Molnár Imrénének nyújtották át. A talicskától az aranycsillagig Ma — szeptember 29-én — ünnepi csapatgyűlésen emlékeznek meg a 37. Budapesti Forradalmi Ezred megalakulásának 30. évfordulójá­ról, $ ezen a napon tesznek esküt a közelmúltban bevonult, egyetemi előfelvételt nyert fiatal katonák. Egy katonai egység harmincéves történetét dióhéjban összefoglalni rendkívül nehéz, mégis erre vállal­koztunk Orosz László alezredessel. Harmincöt esztendőt töltött rendőri szolgálatban Mosonyi Sán­dor rendőr alezredes, a kecskeméti rendőrkapitányság közrendvé­delmi osztályvezetője. Élete, munkássága, emberi fejlődése ösz- szeforrott társadalmunk előreha­ladásával. A kezdet nagyon nehéz volt. Erről így vall az alezredes: — Kubikos családból szárma­zom, magam is toltam a talicskát 1944 október végéig. Ekkor sza­badult fel Csongrád, s én, a 21 éves fiatalember már december 4-én a Magyar Kommunista Párt­ba jelentkeztem. Rövidesen meg­alakítottuk a fegyveres őrséget, s 1945, január 1-ig itt tevékenyked­tem. Csongrádon ekkor alakult meg a rendőrség, s én madzagos puskával, összegyűjtött pisztolyok­kal járőrszolgálatot láttam el a többi, velem egyívású fiatallal. Munkájukra, a közrend, közbiz­tonság helyreállítására akkor ége­tő szükség volt. Az Alföldön már megjelentek a feketézők, a zava­rosban halászók, a bűnözők. Ezek ellen kejlett védeni a polgári la­kosságot, összegyűjteni a nép el­lenségeit. Két év múlva Szegedre vezényelték az első alapfokú rend­őrképző iskolára. S attól kezdve a tanulás, a szolgálat ellátása hatá­rozta meg életét. A tiszthelyettes­képző, majd a rendőrtiszti iskola. végül a rendőrakadémia elvégzé­se egyre magasabb beosztásokba emelte. Az ellenforradalom leve­rése után karhatalmi századpa­rancsnok, majd közrendvédelmi alosztályvezető, később osztályve­zető. — Harmincöt éves szolgálatom alatt végigjártam a rendőri beosz­tások szinte mindegyikét. Eközben nem feledkeztem meg legfonto­sabb célomról, az utca rendőrének neveléséről. Lépést kellett tarta­nom a fejlődéssel, a technikával. Mindig szívesen dolgoztam, hiszen éreztem a felelősséget, az elhiva­tottságot. Sokrétű feladattal kellett pedig megbirkóznia. Huszonnyolc éve Kecskeméten dolgozik, s nemcsak a város, de a járás közrendjéért, közbiztonságáért felelős. Emellett együttműködött a polgári szer­vekkel, a társ fegyveres testületek­kel. Nevelte beosztottjait, s figye­lemmel kísérte sorsukat. Elégté­tel számára, hogy volt beosztottjai között ma már vannak kapitány­ságvezetők, őrsparancsnokok, nyo­mozók. S a pártmunka. Évtizede­ken át végezte a járási pártbi­zottságban, a járási tanácsban fel­adatait. Mosonyi Sándor rendőr alezredes betöltötte az 55. évét. Nyugdíjba készül. — Valóban így van, de ez nem jelenti azt, hogy visszavonulok a hobbikertbe. Továbbra is szeret­nék aktív tagja maradni a kapi­tányság pártalapszervezetének, s végezni fegyveres munkát a mun­kásőrségben. Erre kötelez az ed­digi szolgálatom, s azok az elis­merések, amelyeket ezekért kap­tam. Szerény kívánság, amely bizo­nyára újabb munkasikereket ered­ményez. — Egységünket a Komáromban állomásozó 1. Honvéd Huszárez­redből hozták létre 1949. október 1-én. Megalakulásának pillanatá­ban már megkezdődött a magas • szintű katonai kiképzés, amelynek eredményét két gyakorlat sikere is bizonyította. Az új szocialista had­sereg egysége 1950. december 13-án csapatzászlót kapott a MÁV kis­kunhalasi állomásának dolgozó kollektívájától. Régi fényképeket, különböző ira­tokat forgatunk, de az 1956-os év­ről igen kevés emléket találunk. Az egység történetének mégis ez volt az egyik legszomorúbb, de egyben hősies helytállást kívánó esztendeje is. — Az ellenforradalom kirobba­násának időszakában az egység megőrizte higgadtságát, erkölcsi és politikai állapotát, kész volt szocialista hazánk védelmére — folytatta az alezredes. — Október 26-án kaptunk menetparancsot, s Budapest alatt felderítő egységünk több oldalról tüzet kapott. Ekkor halt hősi halált Jurinovits Miklós százados, akit halála után Vörös Csillag Érdemrenddel, Munkás— Paraszt Hatalomért Emlékérem­mel tüntettek ki, s őrnaggyá lép­tettek elő. Az egység hatórás harc­ban átesett a tűzkeresztségen, s töretlen szellemmel több harc­feladatot oldott meg. A helyőrség- • be visszatérve, részt vettünk el­szórt ellenforradalmi gócok fel­számolásában, objektumok őrzésé­ben. A Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa 1957-ben az egység­nek a 37. Budapesti Forradalmi Ezred nevet adományozta. És folytatódott az a nevelőmun­ka, amely a fiatalokat a haza vé­delmére készítette elő. Ennek nagy lendületet adott a szocialis­ta versenymozgalom kiszélesítése, s egyre magasabb követelmények­nek feleltek meg. Ezt bizonyítot­ta a Varsói Szerződés tagállamai hadseregeinek közös gyakorlatán való részvétel, az árvíz elleni vé­dekezésben nyújtott kiváló mun­ka, s a népgazdaság segítése. — Több mint tizenkét éve kezd­te meg egységünk a sorállomány kiképzése mellett, az egyetemi elő­felvételt nyert fiatalok nevelését. Közgazdászok, jogászok, agrár- szakemberek ismerkednek meg a katonai tudományokkal a tizenegy hónapos kiképzési idő alatt. Leszerelésükkor már képesek raj- és szakaszparancsnoki feladatokat ellátni, jó eredményeket érnek el a szakmai és a politikai ismere­tekben, s készülnek polgári hiva­tásukra is. A fiatalok szükséges­nek tartják e katonai szolgálatot, s az egyetem vezetői is úgy nyi­latkoznak, hogy a leszerelt egye­temi hallgatók, tanulmányi ered­ményei jobbak, magatartásuk ki­forrott. Az egység tisztikara jórészt fő­iskolát, egyetemet végzett; az el­múlt évek alatt sok száz élen­járó és kiváló katonát neveltek, s ugyancsak sok alegységük érte el a kiváló és élenjáró címet. Eköz­ben nemcsak a fegyverek korsze­rűsödtek, de javultak az élet- é* munkakörülmények, kényelme­sebbek lettek a hálókörletek, kor­szerűsödtek a tantermek, a telep­helyek, javult a katonák ellá­tottsága. — Harminc év történetét nehéz summázni — mondta Orosz László alezredes —, de úgy érezzük, hogy dolgozó népünk áldozatvállalását, gondoskodását egyetlen módon tudjuk meghálálni: folyamatosan javítjuk az egység erkölcsi, politi­kai állapotát, a kiképzés színvona­lát, s mind magasabb fokon tart­juk a harckészültséget s az előt­tünk járó nemzedékek példáját kö­vetve, készek vagyunk szocialista hazánk védelmére. Irta és fényképezte: Gémes Gábor Járőr a fenyvesben Az NDK állampolgárságú, an­gol—francia szakos tanár felesé­gével együtt szabályos útlevéllel érkezett Magyarországra. A házas­pár hét napig Budapesten tartóz­kodott, ahol a fővárosi üzletek ki­rakataiban gyönyörködött, de jár­tak a Gellérthegyen is, és órákon át szemlélték a Dunán közlekedő hajókat. A férj a külföldre indulás előtt a feleségével sem tudatta hogy, ő nem tisztességes szándékkal uta­zik Magyarországra, vagyis illegá­lisan nyugatra akar szökni. A budapesti víkendezés közben kez­deményezte, hogy Szegeden is nézzenek körül. Az asszony javas­latára utazási módként az autó­stopot választották. Jelentős meny- nyiségű valutájuk volt, az ott­honi konyhára való takarékos­ság azonban külföldön is hasz­nos — gondolta a feleség. Egy magyar rendszámú Trabant tu­lajdonosa pártfogásba vette őket. • Törőcsik Lajos határőr éber szolgálatáért jatalomszabadságot kapott a magasabb egység pa­rancsnokától Szegeden a nappalokat a sza­badtéri színpad környékén sétá­val, tiszai strandolással, az esté­ket pedig szórakozóhelyeken töl­tötték. A feleség több városban is szeretett volna szétnézni, s né­hány nap múlva kérte, utazzanak Kecskemétre. A férj hallani sem akart a visszautazásról, de a nyu­gatra való disszidálási szándékát sem volt mersze a hazájához ra­gaszkodó feleségének előadni. Az asszonynak engedelmeskedve tehát, autóstoppal Kecskemétre utaztak. Ott egy éjszakát „vadkempingben” töltöttek, majd a férj veszekedést provokálva, magára hagyta a fe­leségét. Azon a napon az angol—francia szakos tanár gyalog érkezett Kecs­kemétről Öttömös körzetébe, s egy teljes kilométeren át kúszva közelítette meg az államhatárt. Törőcsik Lajos határőr, élen­járó katona a határ vigyázva, szokatlan zajra lett figyelmes. A terepmegvilágító jelzőrakéta fé­nyében egy földre lapuló emberi alakot pillantott meg a fenyves­ben. Az alak mozdulatlanul fe­küdt a földön. A határőr újabb rakétát lőtt az égbolt felé, s fel­szólítására a férfi engedelmeske­dett, és beismerte, hogy nyugat­ra akart szökni. • Harc közben. Harminc év a haza szolgálatában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents