Petőfi Népe, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-29 / 228. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI NÉPE AZ MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXIV. évf. 228. szám Ára: 1,20 Ft 1979. szeptember 29. szombat A szolgáltató szolgáltat? 1. oldal A Rádió és Tv jövő heti műsora 5. oldal Sport 6. oldal Czinege Lajos kitüntetése MOSZKVA A Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának Elnöksége az Októberi Forradalom Érdemrenddel tün­tette ki Czinege Lajos hadsereg­tábornokot, a Magyar Népköztár­saság honvédelmi miniszterét. A kitüntetésről szóló rendelet, amelyet Leonyid Brezsnyev írt alá. azt hangoztatja, hogy a Leg­felsőbb Tanács a kitüntetést a Szovjet Fegyveres Erők és a Ma­gyar Néphadsereg közötti baráti kaDcsolatok fejlesztése és erő­sítésé terén szerzett érdemeiért adományozta Czinege Lajosnak- (TASZSZ) A MEGYEI NEB NAPIRENDJÉN: ÜLÉST TARTOTT AZ ELNÖKI TANÁCS Ünnepség a Parlamentben a fegyveres erők napja alkalmából A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tartott, s altábornagyi és vezérőrnagyi kinevezé­sekről döntött, bí­rákat választott meg és merftett fel. Végül egyéb folyamatban levő ügyeket tárgyait. A Magyar Szo­cialista Munkás­párt Központi Bi­zottsága, a Nép- köztársaság Elnö. ki Tanácsa és a Minisztertanács ezután ünnepsé­get rendezett a fegyveres erők napja alkalmából a Parlament ku­polacsarnokában. Gazdálkodás anyaggal és termékkel az építőiparban Legutóbbi ülésén két igen fon­tos témát tárgyalt meg a Bács- Kiskun megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. Elsőként azt az össze­foglaló jelentést vitatták meg a bizottság tagjai és a meghívottak, amely a nem rubel viszonylatból származó importtermékekkel és anyagokkal való gazdálkodás el­lenőrzéséről készült (ennek ismer­tetésére később visszatérünk la­punkban). Második napirendi pontként ke­rült a NEB-ülés elé a készletgaz­dálkodás egyes kérdéseinek ellen­őrzése című vizsgálat anyaga, amelyet a megyei népi ellenőrzési bizottság az építőanyag-kereskede­lem és az építőipari ágazat több, Bács-Kiskunban működő egysé­geinél tartott vizsgálódásai révén gyűjtött össze. Így például az Al­földi TÜZÉP Vállalatnál, a BÁCS- ÉPSZER-nél, a Kiskunhalasi Épí­tőipari Vállalatnál, továbbá a Ba­jai Építő- és Építőanyagipari Vállalatnál és a jánoshal­mi, a soltvadkerti és a kiskunfél­egyházi építőipari szövetkezetek­nél. A vizsgálat célja annak meg­állapítása volt, hogy a termékfor­galmazás és a készletgazdálkodás javításával összefüggő egyes hatá­rozatokat hogyan teljesítették, végrehajtásukat milyen körülmé­nyek akadályozták? Megállapította a NEB jelentése, hogy a TÜZÉP Vállalat készlet­gazdálkodási tevékenysége alapjá­ban megfelelő. A termékforgalma­zás ésszerűsítése, a készletgazdál­kodás javítása érdekében a vizs­gálatot megelőző időszakban is (1.977—79) több intézkedést tettek. Szorgalmazták például az anyag- biztosítási szerződések megkötését, működési területükön három VO­LÁN vállalattal kötöttek együtt­működési szerződést, két új szak­bolttal fejlesztették hálózatukat. A tervezési munka körültekintő, éves feladataikat intézkedési terv­ben rögzítik, s az összkészlet for­gási ideje az 1977. évi hatvankét napról a mostani év első felében már ötvenhét napra csökkent. Emellett azonban az egyes terüle­teken még további belső tartalé­kok vannak, amelyek feltárásával a gazdálkodás hatékonysága javít­ható. Kedvezőtlen jelenség viszont, hogy az úgynevezett szakmán kí­vüli áruk forgási ideje a vizsgált időszakban 73-ról 90 napra emel­kedett. Érthetetlen — noha nem egye­düli tapasztalat —, hogy a szállító vállalatok többsége nem tekinti egyenrangú félnek a TÜZÉP-et. A szerződéses kapcsolatok egyolda­lúak, kár, hogy a vállalat ennek ellenére nem tett intézkedést a szerződési fegyelem érvényesíté­sére, nem élt kötbérezési jogával. Az elmúlt évben például az ÉR­DÉRT Vállalat több, mint hétezer köbméter fenyőárut — a tervezett beszerzésnek húsz százalékát — nem szállította időben, de gömb­fából még ennél is nagyobb lema­radása volt. Nem jobb az idei ta­pasztalat sem: 52 ezer méter vb- gerenda, 21 ezer méter vb-áthida- ló és 430 ezer darab födémbélés szállítását nem teljesítették a szer­ződéses partnerek. A népi ellenőrök megállapítot­ták azt is, hogy az anyagtárolás és az anyagmozgatás rendkívül ked­vezőtlen a TÜZÉP-nél, s ez indo­kolttá teszi, hogy a jövőben ki­emelt szerepet kapjon a korszerű­sítés. A vizsgált építőipari vállalatok anyag- és készletgazdálkodási bel­ső rendszere, szervezete ügyrendi- leg szabályozott. Ezzel szemben az építőipari szövetkezetekben az anyaggazdálkodás döntően csak az anyag megrendelésére, beszerzésé­re korlátozódik, a felhasználást már nem követik nyomon. Nem jellemző az olyan anyaggazdálko­dási terv, amely a termelés bőví­tése mellett a fajlagos felhaszná­lást, az anyagköltség csökkentését tartalmazná. Sok esetben a szük­ségletek felmérése — főleg a szö­vetkezeteknél — elmarad, csak ta­pasztalatok alapján terveznek. Az anyagellátás, beszerzés terén a vállalatok biztonságra töreksze­nek. Jellemző, hogy a nehezen be­szerezhető anyagokat sok esetben szükségleten felül és az indokolt­nál korábban rendelik meg, egy­szerre több szállítótól is. A kész­letérték emiatt is növekvő tenden­ciát mutat 1975-höz képest. Ezt a növekedést azonban indokolja az építőanyagok árváltozása és az építőipari igény emelkedése. A termeléshez felhasznált anyagokra készletnorma alig található és a felhasználás összefüggéseit nem vizsgálják. A felhasznált anyagok­kal történő elszámoltatás részben megtörténik, de teljeskörűen még a tanácsi vállalatoknál sem. Az elfekvő készletek felmérése, feltárása még mindig nem folya­matos, főleg az építőipari szövet­kezetekben. Az ilyen készletek ér­tékesítésére tett intézkedések cse­kély eredményt hoznak. A Bajai Építő- és Építőanyagipari Válla­latnál például az 1 millió 200 ezer forint értékű elfekvő készletből csak 50 ezer forint értékűt tudtak hasznosítani. Különösen kedvezőtlen a rész­legek, munkahelyek anyagkezelé­se, tárolása. Az áruféleségek kü­lön tárolása nincs megoldva, az anyagkartonok vezetése hiányos, nincs méret és minőség feltüntet­ve. Ez akadályozza a készletek mozgatását, meghatározását, az anyaggazdálkodást. Átfogó kész­letgazdálkodási vizsgálatot csak egy szövetkezetnél végeztek, de a felügyeleti szervek elemző vizsgá­latot nem folytattak, a készletgaz­dálkodás javítására intézkedést nem tettek. A megyei népi ellenőrzési bi­zottság ülésének további részében beszámoló hangzott el a két ülés között végzett munkáról, majd a testület tanácskozása bejelenté­sekkel ért véget. / G. S. Az ünnepség elnökségében fog­laltak helyet: Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Maróthy László, a KISZ Központi Bizott­ságának első titkára, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai bizottságának tagjai; Korom Mi­hály, a Központi Bizottság titká­ra, Borbándi János, a Miniszter- tanács elnökhelyettese, Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára, Benkei András belügyminiszter, Czinege Lajos hadseregtábornok, honvédelmi miniszter, Papp Ár­pád, a munkásőrség országos pa­A mai napon a fegyveres erőket ünnepeljük. Ebből az alkalomból a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács, a kormány, és valamennyi magyar dolgozó nevében tisztelet­tel és megbecsüléssel köszöntjük fegyveres erőinket és testületein- ket: a Magyar Néphadsereg, a ha­tárőrség, a rendőrség és a mun­kásőrség minden tagját, akik fegy­verrel a kézben, esküjükhöz híven, tisztességgel és becsülettel teljesí­tik kötelességüket, amit népünk bízott rájuk. Most, amikor a fegyveres testü­leteket és tagjaikat köszöntjük, akkor egyben emlékezünk a múlt­ra is, Rákóczi kurucaira, Kossuth honvédéire, a Tanácsköztársaság vöröskatonáira, akik példát adtak, mert hittel, odaadással, semmilyen áldozattól vissza nem riadva véd­ték a hazát, harcoltak a függet­lenségért, a társadalmi haladásért A fegyveres testületeknek a ha­za védelme ma különösen szent kötelessége. Azért, mert a történe­lemben most először van szó több­ről, mint a haza puszta védelmé­ről. Hiszen egy olyan társadalmi rendszert is védelmeznek, amely még nem is oly régen a dolgozók­nak, az elnyomottaknak csak ál­mában élt és amely a mi időnk­ben valósult meg. Büszkék lehetnek a fegyveres testületek, és büszkék lehetnek e testület tagjai, amiért ilyen hazát, ilyen társadalmi rendszert kell vé­delmezniük. rancsnoka, Rácz Sándor és Ba­ranyai Tibor, az MSZMP KB osz­tályvezetői. Déli 12 órakor kürtszó har- sant, majd a kinevezésre és ki­tüntetésre felsorakozottak nevé­ben Mórocz Lajos vezérőrnagy, seregtestparancsnok jelentést tett Gáspár Sándornak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, az Elnöki Tanács helyettes elnöké­nek. Ezt követően felcsendült a Himnusz, majd Gáspár Sándor mondott ünnepi köszöntőt. A költővel együtt mondhatjuk: S hogy mindazt, amihez közöm van dédelgessem, védjem, javítsam: ez már gondom, jogom. Szemem előtt a teljes élet, saját egem borul fölém: egy ország a birtokoml Emelt fejjel és nyugodt lelkiis­merettel mondhatjuk, van mit vé­denünk, van mit féltenünk. A ma­gyar dolgozók élete először ala­kult úgy a történelem során, hogy hazájukban nyugodtan, békében és létbiztonságban élhetnek; dolgoz­hatnak; hogy anyagiakban és szel­lemiekben egyaránt gyarapodhat­nak, gazdagodhatnak, emberhez méltón élhetnek. Aki ebben az or­szágban él 1- legyen az munkás, paraszt vagy értelmiségi —, jól tudja, hogy ez az élet nem köny. nyen született meg és alakult ilyenné. Eredményeinket sok mun­kával, verejtékkel és küzdelem­mel hoztuk létre. Érthető, hogy népünk ezért is becsüli és vallja magáénak. Mélyen átérzi, hogy amit létrehoztunk, az nem kevés, de azt is tudja, hogy ennél még többet akarunk. Társadalmi cél­jaink és ebből fakadó feladataink ismertek. Ezek megvalósítása nem óhaj, hanem kemény és követke­zetes munkát követel a jövőben még inkább, mint eddig. Csak szorgalommal és gonddal elvég­zett munkával, felelősség- és hiva­tástudattal tudunk továbbhaladni ezen az úton, amelyen járunk. Ma békében élünk, és mindent elkövetünk azért, hogy a jövőben is így élhessünk. Ezért tartjuk kö­telességünknek a fegyveres erők fejlesztését. A béke megőrzése kí­vánja ezt. Ezért erősítjük és fejlesztjük néphadseregünket. Ezért erősítjük szövetségi rendszerünket. Ezért veszünk aktívan részt a Varsói Szerződés szervezetének tevékeny­ségében. Mindig biztonsággal számíthattunk és a jövőben is szá­míthatunk a Szovjetunió és a szocialista országok erejére. Olyan közösségnek vagyunk a tagjai, amilyen közösséget csak céljaink azonossága, elveink tisztasága és igazságának ereje hozhatott létre. A Magyar Néphadsereg szoros együttműködésben a Varsói Szer­ződés fegyveres erőivel, oltalmaz­za a békét, országaink biztonságát, őrködik hazánk és nemzetünk füg­getlenségén. Hozzáértően, fegyelmezetten és szervezetten végzi feladatát a ha­tárőrség, a rendőrség és a mun­kásőrség. Felelős és áldozatkész munkájukkal méltóan töltik be hi­vatásukat: őrzik határaink sérthe­tetlenségét, védik a törvényes ren­det és a közbiztonságot. Népünk külön is tisztelettel adózik azért, hogy hazánk fegy­veres testületéi — alapvető köte­lességük teljesítése mellett — részt vesznek fontos népgazdasági fel­adatok megoldásán, elemi csapá­sok elhárításában, emberéletek és anyagi értékek megmentésében is. A Magyar Szocialista Munkás­párt, szocialista államunk messze­menően gondoskodik arról, hogy néphadseregünk, határőrségünk, rendőrségünk és munkásőrségünk rendeltetésének megfelelően mű­ködjék; hogy a jövőben is mara­déktalanul elláthassa a feladatá­ból rá háruló kötelességeket. Pártunk, kormányunk, dolgozó népünk elismeréssel adózik a fe­gyelmezett és eredményes mun­káért: gondoskodással, szeretettel és megbecsüléssel övezi őket. Ezekben a napokban szerte az országban az üzemekben, a ter­melőszövetkezetekben, a hivata­lokban és az iskolákban — ünne­pélyes külsőségek között köszön­tik fegyveres erőinket, szocialista vívmányaink védelmezőit. Hazánk minden állampolgára jóleső ér­zéssel nyugtázza, hogy fegyveres testületeink minden tagja becsü­lettel teljesíti kötelességét. Meggyőződésünk, hogy fegyve­res erőink egésze és minden tagja a jövőben is ezt teszi; így vála­szol a bizalomra. Az eltsrcerésnek és bizalomnak a kifejezése, hogy a fegyveres erők napja alkalmá­ból a fegyveres erők és testületek tagjai — továbbá a társadalom más területein a honvédelem ér­dekében dolgozók — közül jelen­tős számban részesülnek magas fokú elismerésben. A Magyar Népköztársaság Elnö­ki Tanácsa e napon a fegyveres erőink és testületeink számos tag­ját tüntette ki kimagasló érde­meiért, illetve adományozott ré­szükre magas rendfokozatot. Köszöntöm önöket és gratulá­lok valamennyi kitüntetett és ki­nevezett elvtársnak a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága, a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa, a Miniszter- tanács — és a magam nevében. Azt kívánom mindnyájuknak — és az önök közvetítésével a fegy­veres erők, testületek minden tag­jának, a honvédelem érdekében dolgozóknak —, hogy a jövőben is jó erőben és egészségben telje­sítsék a kötelességükből és hivatá­sukból fakadó megtisztelő felada­tukat. Emberi sorsukban, a ma­gánéletükben mindannyiuknak boldogságot kívánok. Kinevezések, kitüntetések Ezt követően Gáspár Sándor tábornoki kinevezéseket és ki­tüntetéseket adott át. Az Elnöki Tanács Kárpáti Fe­renc és Kovács Pál vezérőrna­gyokat, valamint dr. Kamara Já­nos és Karasz Lajos rendőr ve­zérőrnagyokat al tábornaggyá; Kamuti Sándor, Komáromi Ist­ván, dr. Lapos Mihály, Lindner Miklós, dr. Simon Sándor, Siska József ezredeseket, továbbá Amb­rus Sándor, dr. Győrök Ferenc és dr. Siklói György rendőr ezredeseket vezérőrnaggyá nevez­te ki. Az Elnöki Tanács a fegyveres erők napja alkalmából, a haza védelmében rájuk háruló felada­tok ellátásában, a közrend biz­tosításában, valamint a szolgálat teljesítésében elért kimagasló eredmények elismeréseként a Szocialista Magyarországért Ér­demrend kitüntetést adományozta Bohunka Gyula vezérőrnagy­nak, Gombos Gábor vezérőr­nagynak, dr. Kertész Imre ren­dőr ezredesnek, és dr. Langer Gyula orvos ezredesnek. A Vörös Csillag Érdemrend kitüntetést 66-an, a Munka Ér­demrend arany fokozatát ketten, a Kiváló Szolgálatért Érdemren­det 153-an, a Munka Érdemrend ezüst fokozatát egy, a Munka Érdemrend bronz fokozatát pe­dig két kitüntetett vehette át. Az ünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget. SZÁLLÍTÁS, MINŐSÉG, VÁLASZTÉK Gáspár Sándor beszéde A fogyasztói érdekvédelemről tanácskoztak A fogyasztói érdekvédelem több fontos kérdését tűzte napirend­jére az a tanácskozás, melyet tegnap tartottak Kecskeméten, a megyei népfrontbizottság székhá­zéban. Az eszmecserén az elnöklő Farkas Józsefen, a népfront me­gyei titkárán kívül részt vett dr. Radó István, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság gazdasági szakértője, Miklós Zoltán, a NEB megyei elnöke, Hrebik Ferenc, a MÉSZÖV elnökhelyettese és Nagy Béla, a megyei pártbizott­ság gazdaságpolitikai osztályának munkatársa. Valach István, a megyei tanács vb kereskedelmi osztályának he­lyettes vezetője bevezető előadá­sában elmondotta: — A magyar belkereskedelem kínálata napjainkban közel két­százezer árucikkre tehető. Ez ké­pezi az alapját Bács-Kiskun me­gye kereskedelmi ellátásának is. Az ország legnagyobb megyéjé­nek majdnem hatszázezer fo­gyasztója nap mint nap kapcso­latba kerül a kereskedelemmel. Könnyű belátni, hogy a fo­gyasztói érdekvédelemnek a mi­nőségi hibák, a súly csonkítás és a téves számolás leleplezésén túl, egyéb meghatározó szerepe is van. Elsősorban a jó fogyasztói közérzet megteremtésével, a vá­sárlási körülmények állandó ja­vításával, az igényekhez igazodó árukínálattal mindinkább erősöd­nie kell annak a kereskedelmi gyakorlatnak, amellyel mintegy elébe megyünk a vevőknek, a vevők kívánalmainak. A jól fel­fogott fogyasztói érdekvédelem­nek ez is egyik mércéje. A jó fogyasztói közérzetet jó­részt a korszerű kereskedelmi há­lózattól várjuk. Éppen húsz éve adták át rendeltetésének a me­gye első önkiszolgáló üzletét, és ma már ott tartunk, hogy az élelmiszerek 70 százaléka a kor­szerű ABC-ben kerül a vevők kosarába. Mi több: száz forintból nyolcvanat a kereskedelmi for­galomban költ el a lakosság. Sajátos napi feladatot ró a me­gyei kereskedelemre, hogy több mint százezer, tanyán élő fo­gyasztóról is gondoskodni kell. Ma sem, és a jövőben sem lehet ellátatlan, „sötét foltja" a megyé­nek, ahol továbbra is érvényes az a kereskedelempolitikai törek­vés, hogy a viszonylag legeldu­gottabb települések lakói is hoz­záférjenek minden lényeges, az alapellátást szolgáló áruféléhez. Jogos a tanyán élőknek az az igénye, hogy az otthonukhoz leg­közelebb eső község, nagyközség boltjaiban legyen mindenkor alapvető ruházati cikk az élelmi- szeripari termékek mellett: mun­kásruha, bakancs, pamut, méter­áru és minden egyéb, ami a napi létfenntartáshoz nélkülözhetetlen. Az sem lehet közömbös, hogy a tél közeledtével a TÜZÉP 12 nagy telepe mellett a 18, áfész- kezelésben levő tüzelő- és építő­anyag-árusító lerakat megfelelően készül-e a még hagyományos fű­tőanyagot használók ellátására. A kora őszi tapasztalatok több helyen arra figyelmeztetnek, hogy óvakodnak — főként a kalocsai járás szövetkezeti kereskedelmé­ben — a szenet és az egyéb szi­lárd fűtőanyagot megfelelő meny- nyiségben tárolni. Mondanunk sem kell, hogy ez a szemlélet mennyire hátrányosan érinti azoknak a helységeknek a lakóit, akik szénfűtésre vannak beren­dezkedve. Remélhetőleg azonban a helyi áfészek végül is nem a 24. órában kezdik meg tárolóhe­lyeiket feltölteni! A tanácskozáson többen kértek szót. Fellegi Tamás, a Nagyító című lap képviseletében helyte­lenítette, hogy egyes kereskedők a gyártóktól átvesznek hibás, rossz terméket is, holott a selej- tet egyenesen oda kellene vissza­küldeniük, ahol azt előállították. Sohajda Ferenc, a BÉK igazga­tója hasonló gondolattal foglal­kozott, majd kitért a szavatossá­gi idők körüli visszásságokra, amelyet az áru hosszadalmas szállítása és nehézkes elosztása okoz. Sérelmesnek mondotta egyes szállítók eljárását, amely- lyel „sakk-matt” helyzetet terem­tenek az üzlet és olykor a vevő számára is. Például felerészben még érvényes, felerészben pedig már lejárt szavatosságú termék­kel érkeznek a szállítók, és csak úgy hajlandók a boltosnak átadni a friss árut, ha egyúttal a régit is átveszik. Ez aztán további fe­lesleges bonyodalomra vezet. Dr. Túri Dezső, a kalocsai NEB elnöke a gazdaságtalan szállításokat tette szóvá, Katona Margit Kiskunmajsáról pedig azt a panaszt említette meg, hogy a drága pénzen vett televízió vagy mosógép sok esetben pár napos használat után tönkremegy, ja­vításra szorul, és emiatt a fon­tos gépeket sokáig kénytelenek nélkülözni a fogyasztók. K — 1. a

Next

/
Thumbnails
Contents