Petőfi Népe, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-27 / 226. szám

I 1979. szeptember 27. • PETŐFI NÉPE • 3 Az egészségügyi szolgáltatás állampolgári jog Dr. Schultheisz Emil beszámolója Az országgyűlés 1972-ben az egészségügyi törvény megalkotá­sakor abból indult ki, hogy szo- cializnmist építő hazánkban az egészség—betegség, nem pusztán az orvos és a beteg ügye, nem magánügy, ’jóval több annál. Az orvos—beteg viszony átalakult a társadalom és az egészségügy kapcsolatává, s ez jelentősen gazdagította1, kibővítette a hagyo­mányos orvos—beteg kapcsolatot, fokozta az egészségügy, az orvos felelősségét. Sőt, minden ember felelősségét önmagáért. A tör­vény — a jog mellett — e te­kintetben is aktív szerepet ru­házott a társadalom minden tag­jára. Eme aktív szerepnek a je­lentősége az egészséges életben, a ímegelőzésben, a gyógyulásban mind egyéni, mind társadalmi méretben nem új gondolat, de érvényesülése* társadalmi méret­ben, csak a szocializmusban vált lehetővé. A történelem bebizonyította, hogy csak a szocialista társada­lom képes megteremteni az egészségvédelem igazán haladó, humánus és hatékony módját, amely az egész nép ügye. A szocialista egészségügy a tár­sadalmi-gazdasági és orvos-egész­ségügyi intézkedések széles körű rendszere. Célja a lakosság egész­ségének megóvása, állandó javí­tása ; a kedvező munka-, élet- és pihenési feltételek megteremtésé­vel az ember harmonikus fizikai és szellemi fejlődésének, alkotó munkával eltöltött hosszú életé­nek biztosítása. Ennek érdekében a tudományos haladás eredmé­nyeit felhasználva széles körűen gondoskodik a betegségek meg­előzéséről és biztosítja mindenki számára az egyre magasabb szin­tű egészségügyi ellátást. A közérzetet meghatározó törvény A szocialista egészségügy és a társadalmi-gazdasági élet kö­zötti szoros kapcsolat a szocialis­ta termelési viszonyok jellegéből, a szocializmus lényegéből követ­kezik. Ez összefügg azzal, hogy bár az ember a szocializmusban mindenekelőtt a munkában tel­jesedik ki, mégsem csupán mun­kaerő. Az emberiség történeté­ben először, és kizárólag a szo­cialista országok hozták létre és érvényesítik következetesen az állam teljes körű felelősségét minden állampolgár egészségéért. Az egészségügyi szolgáltatás, ezen belül az orvosi ellátás ezzel a törvénnyel állampolgári jog lett. amely korábbi eredmé­nyeinkben gyökerezik, és amely­nek végrehajtása a fejlődés ál­landó folyamata. Ez a jog érte­lemszerűen egyben kötelezettség is. Az 1972-es törvény nem egy­szerűen úgynevezett „tárcatör­vény”, amely az egészségüggyel kapcsolatos jogi rendet határoz­za meg, hanem a társadalom egész életét, az állampolgárok közérzetét befolyásoló és megha­tározó jogalkotás. Az egészségügyi törvény puszta meghirdetése természetszerűen nagy igényeket is keltett. Ez részben érthető, hiszen szocialis­ta társadalmunk igen nagy vív­mánya az egészségügyi ellátás ál­lampolgári joggá való emelése. Ugyanakkor a valóságból kell ki­indulnunk és tudnunk kell, hogy nem rendelkeztünk és ma sem rendelkezünk mindazokkal a feltételekkel, amelyek lehetővé tennék minden új igény kielégí­tését. A kérdés inkább az, mit, mikor és hogyan tegyünk, mert mindent, mindenkor, mindenütt, nem teljesíthetünk. A törvény kereteket adott és feladatokat szabott meg, nem volt és nem lehetett célja szakmai programok és irányelvek meg­határozása. A végrehajtás a kor­mányzat feladata. — Jelenthetem a tisztelt or­szággyűlésnek, hogy a kormány­nak van határozatban megerősí­tett egészségpolitikai koncepciója, az egészségügyi ágazatnak közép­es hosszú távú szakmai terve, és mindezek alapján a megbetege­dési viszonyoknak megfelelő, a lehetőségekhez alkalmazkodó részprogramokat is elkészítettük. Ezután az egészségügy anyagi vonzatairól szólt a miniszter. Egyebek között elmondta: — Egy kórházi ágyon fekvő beteg ellátásának átlagos napi költsége 260—270 forint akkor, ha semmit nem csinálunk vele. Egy kisebb megbetegedés esetén ez az összeg 340—360 forintra emelkedik. A súlyos, életveszélyes állapotban levő beteget ellátó in­tenzív kórházi ágyon egy beteg napi kezelési költsége 3700 fo­rint. Egy nem túl komplikált szívműtétnél, amikor a beteg éle­tét nemcsak évekkel, de évtize­dekkel hosszabbíthatjuk meg, csak a közvetlen műtéti költség a benne levő devizával együtt 80 ezer forint. Egy komplikáltabb szívműtét közvetlen költsége 120—130 ezer forint. Három év­vel ezelőtt Magyarországon mint­egy 48 ezer gyermek betegedett meg kanyaróban. A közvetlen költség, amit az ellátásukra for­dítottunk — nem számítva most a szülők termelésből kiesésének és táppénzének költségeit — 18 millió forint volt. Bevezetve a kanyaró elleni védőoltást, ennek eredményeként az elmúlt évben alig haladta meg a kétszázat a kanyarós gyermekek száma. Az oltás 8,5 millió forintba került. — Eredményeink az egészség­ügyben . újabb problémákat tár­nak fel. Sajátos jelensége ez a fejlődés folyamatának, az egész­ségügyi ellátás és a megelőzés kiterjesztésének. Ugrásszerűen növekszik a szervezett szűrés, vagy egyedi vizsgálat kapcsán felderített, ma még tünetmentes betegek száma. Vagyis a felelős­séggel dolgozó egészségügy, a két­ségtelen eredmények mellett, új és gyakran nehezebben megold­ható feladatot is teremt. Gyógyító és megelőző tevékenység — Olyan korban élünk, ami-' kor az orvostudomány elég gyak­ran ér el jelentős, a gyakorlat számára szükségés és jól felhasz­nálható és felhasználandó ered­ményeket. Ezek szükség szerinti hasznosítása tetemes anyagi ál­dozatba kerül. Üj, hatékony gyógyszerek bevezetését, az or­vostechnika állandó fejlesztését biztosítjuk. Ugyanakkor az új­donságok — főképp a nem biztos alapon nyugvók — alkalmazásá­nak megvan a veszélye is. Az egészségügyi és a tömegtájékoz­tatási dolgozóknak együttesen kell vigyázniuk arra, éppen az emberek érdekében, hogy még nem bizonyítottan hasznos vagy egyenesen káros, de divatos el­járások, avagy csodaszerek ne keltsenek felesleges igénye­ket, amelyek csalódást és nem gyógyulást hoznak a beteg­nél. — Az utóbbi esztendőkben szakmai, szervezeti intézkedések­kel is igyekeztünk és továbbra is igyekszünk munkánkat javí­tani. — Az ellátás terén a legfőbb törekvés: a felnövekvő nemze­dék, a munkaépes korúak és az idősek egészségének megóvása, il­letve a kezelés biztosítása. Ezek egymásból következő feladatok, s kifejezetten olyan jellegűek az esetek zömében, hol az egészség- politika és a szociálpolitika együt­tesen ösztönözheti az egészség- ügyi törvényben rögzített felada­tok megoldását. — A népesedéspolitikai hatá­rozat végrehajtásában elért álta­lában jó eredmények mellett fontosak azok az erőfeszítések, amelyeket az óvodás, iskolás és serdülő korú gyermekek orvosi ellátására tettünk, de sokat kell még tennünk annak érdekében, hogy nemcsak a járványok lőhető kiküszöbölésével, hanem a meg­előzés teljességével is biztosítsuk fejlődésüket egészséges felnőt­tekké. — A felnőttek körében nem­csak gyógyító és megelőző tevé­kenységre van szükség, hanem olyan egészségügyi kultúra kiala­kítására is, amely ébren tartja a saját testük és szellemük iránti felvilágosult felelősséget, s nem tereli az öngyógyítás, öngyógy- szerezés veszélyes útjára az em­bereket. A túlzó gyógyszerfo­gyasztás ellen nem a pénz, a költ­ség miatt tiltakozunk, hanem az emberért. — A termelés intenzitásának növekedése, a munka gépesítése, automatizálása, új vegyi anyagok bevezetése új követelményeket is támaszt. Állandó tennivaló, hogy az egészségügy és az orvosi gya­korlat megkülönböztetett figyel­met fordítson az emberi szerve­zetre károsan ható tényezők meg­előzésére, ezek felderítésére. A kedvező munkafeltételek megte­remtése és a környezetvédelem biztosítása fontos állami feladat. Az alapellátás minőségi fejlesztése — A VI. ötéves tervben meg­oldandó, már most formálódó feladatok kapcsán a miniszter felhívta a figyelmet arra, hogy egyetlen ország egészségügye sem fejleszthet mindent egyszerre és egy időben. A törvény életbe lé­pése óta az egészségügy, a gyó­gyítás szakmai szerkezete is vál­tozott, számos új orvosi szakáig kezdte meg működését, több új szakintézet kapott irányító szere­pet. Ez nem gyengíti, hanem erősíti azt a törvényszerűségét, hogy az egyes szakágak súlya a következő ötéves tervben sem lehet egyforma. Meg kell hatá­roznunk bizonyos sorrendiséget és ez nem szakmai minősítés, ha­nem ellátási szükséglet, amelyhez igazodva kell terveznünk. — A VI. ötéves terv szakmai programját egészségpolitikánk hosszú távú céljaival összhang­ban kell kialakítani. Az eddigi­nél is fontosabb az alapellátás minőségi fejlesztése és a kórházi ágyak megoszlásának megfelelő kialakítása. Nemzetközi összeha­sonlítás szerint Magyarországon találkozik a páciens a leggyak­rabban orvossal, évente átlagosan 150 milliószor, tehát egy állam­polgár átlagban közel tizenötször. Ahhoz azonban, hogy a körzeti orvos kielégítő ellátásban része­síthesse a nála megjelenő bete­gek mintegy 70—80 százalékát, nemcsak az kell, hogy az orvos felkészültségénél fogva ezt meg tudja tenni, az is fontos, hogy a beteg érezze és tudja, hogy a körzeti orvosnál kapott ellátás nem kisebb értékű és nem ala­csonyabb rendű, mint amilyent a kórházban kaphat. A kórházba lehetőleg az kerüljön, akit kizá­rólag ott tudnak meggyógyítani. Az idős emberek érdekében törekszünk a kórházi ágyarányok módosítására, az aktív és króni­kus, utókezelő ágyak arányának helyes kialakítására. Az orvosképzésről úgy nyilat­kozott a miniszter, 'hogy nem több orvosra van szükség, ha­nem olyan orvosokra, akik a diploma megszerzését követő 1—2 évi kórházi gyakorlat után az általános orvos nagyon ' nagy tudást és felelősséget jelentő funkcióját is be tudják tölteni. Az egészségügyi dolgozók társadalmi megbecsülése — A szocialista egészségügy előtt álló célok elérésének leté­teményesei az örvösök és az egész­ségügyi dolgozók. Felelősséggel állíthatom, hogy feladataikat — sokszor mostöha körülmények között — növekvő színvonalon, gyarapodó szakmai tudással, ál­dozatkészen végzik. A beszámo­lási időszakban javult anyagi és erkölcsi megbecsülésük. 1977-ben és 1978-ban a Minisztertanács döntése alapján teljes körű, szá­mottevő béremelésre kerülhetett sor. A',mi az erkölcsi elismerést illeti, szinte nincs olyan nap. hogy ne találkoznék indokolt ki­tüntetési javaslatokkal. — Nem hallgathatok azokról a részben indokolt, de semmikép­pen sem általánosítható meg­jegyzésékről. amelyek anyagias szemléletet bírálnak. Erélyesen fellépünk azokkal az egészségügyi dolgozókkal szemben, akik olyan magatartást tanúsítanak, hogy szinte kikényszerítik a betegtől a külön anyagi szolgáltatás va­lamilyen formáját. A kivételesen előforduló elítélendő esetek nem homályosíthatják el dolgozóink túlnyomó többségének hivatástu­datát, példás magatartását, ál­dozatkészségét. Befejezésül dr. Schultheisz Emil egyebek között hangsú­lyozta : — Ma Magyarországon a leg­kisebb településtől a fővárosig, nappal és éjjel, munkanapokon és ünnepnapon megfelelő orvosi ellátáshoz juthat minden rászo­ruló. Pártunk programja, a XI. kongresszus határozata, sokolda­lúan határozta meg a tenniva­lóinkat és most, amikor, ha nem is a tönvény végrehajtásának be­fejezéséről, hanem jelenlegi állá­sáról jelentek, teljes felelősséggel állíthatom, gyarapítottuk hazánk és népünk történelmi eredmé­nyeit. NAPJAINK TÉMÁI Exportképesség Találomra választott példa: egy tőkés textílcégnél a be- mintázás egy-két hetet vesz igénybe, hazai viszonyaink kö­zött két-három hónapot. Azután: külön vállalat jogosult a gyermek-, s egy másik a kamaszruhák eladására külföldön. Ezt a partnercég nem érti, s azt még kevésbé, miért kell ne­ki emiatt két vállalattal tárgyalnia. Hangsúlyozzuk, a példák tetszőlegesek, de érzékeltetik: az exportképesség sok min­dennek függvénye. Nemcsak ilyen nehézkességek, ügyetlensé­gek rontják eladói helyzetünket, hanem olyan, részben ob­jektív okok is, mint a termékszerkezet túlzott energia- és nyersanyagigénye a kívánatosnál tágabb gyártmányválasz­ték, emiatt a nem gazdaságos sorozatok meglehetősen nagy Készülődés a VII. országos úttörőparlamentre A november 22—24. között Deb-V recenben megrendezésre kerülő, VII. országos úttörőparlament előkészületeiről tárgyalt a Ma­gyar Úttörők Szövetségének Or­szágos Elnöksége szerdai ülésén. Az eddigi csapatparlamentek tapasztalatait összegezve megálla­pították: mindenütt részletesen foglakoztak az előző, 1976. évi za­laegerszegi országos úttörőparla­ment legfőbb ajánlásait magában foglaló „zalai iránytű” megvalósí­tásának eredményeivel. Az úttö­rőélet legkedveltebb programjai — a sportvetélkedők, a kirándulá­sok és a különféle akadályverse­nyek — közül is kiemelkedően si­keresnek bizonyult a KMP meg­alakulásának 60. évfordulója tisz­teletére rendezett „Riadó—77” versenysorozat, amelyben szinte az ország valamennyi úttörője részt vett. A csapatparlamentek témái kö­zé tartozik a gyerekek önkor­mányzati rendszerének értékelé­se. Eszerint a gyermek és felnőtt vezetők együttműködése folyama­tosan erősödik, a felnőttek mind gyakrabban kérik ki az úttörő­vezetők véleményét. Sok szó esett arról is, hogy több 14 éven felüli vezetőt kellene bevenni, mert a gyerekek igénylik közreműködésü­ket, s különben is ők segíthetik leginkább az úttörők előkészíté­sét a KISZ-életre. Október első hetében a járási, városi, illetve kerületi úttörőpar­lamenteken folytatódik a VII. or­szágos úttörőparlament előkészí­tése. Ezeken a fórumokon meg­fogalmazzák a következő évek el­képzeléseit, s megválasztják a megyei és a budapesti parlamen­tek küldötteit. (MTI) A Csepel Művek moszkvai kiállítása Nagyszabású kiállítást rendez Moszkvában, október 22. és 29. kö­zött a Csepel Vas- és Fémművek. Az előzetes sajtótájékoztatón, amelyen jelen volt Féderer Adolf, a moszkvai magyar nagykövet­ség kereskedelmi főtanácsosa is, Nagy Imre, a Csepel Vas- és Fémművek vezérigazgató-helyette­se elmondotta. hogy a csepeli gyárkomplexum tíz termelő vál­lalatának csaknem mindegyike exportál a Szovjetunióba. Az összkivitel húsz százaléka irányul a Szovjetunióba, amely ezáltal a gyár első számú export­piaca. Az évi 45—50 millió rubel értékű kivitel mellett jelentős az import is: a Csepel Művek jó- néhány gyárában szovjet gépeken dolgoznak és a termeléshez elen­gedhetetlen az innen vásárolt nyersanyag. Az október 22-én nyíló kiállítá­son a csepeliek mintegy 70 gépet mutatnak be. aránya. Magát az exportképesség fogal­mát többféle módon értelmezhet­jük ; a gazdaság egészére, egy-egy ágazatra, iparcsoportra, iparágra, de termékre — termékcsaládra — szintén. Ha pusztán mennyiségi oldalról vizsgáljuk, akkor nem több, mint valamiből kivitelre ké­pes a szóban forgó terület, amit általában minden ország állíthat bizonyos résztevékenységre. Igen ám, az exportképesség olyan lánc, aminek egy-egy szeme a mennyi­ség, a termék — a szolgáltatás — minősége más hasonló rendelteté­sű javakkal összevetve, az ár, a szállítási határidő, a cikkhez kap­csolódó egyéb — az alkatrész — utánpótlás, szerviz stb. szolgál­tatás. Azaz: az áru akkor export­képes, ha versenyképes, tehát nem egyetlen jellemzőjét, például műszaki színvonalát tekintve az, hanem valamennyi fontos voná­sát illetően. Az exportképesség­nek a versenyképesség szerint ér­telmezett foka kifejezője a gaz­dasági fejlettségnek, s egyben — más szemszögből nézve — annak szoros következménye. Itthon eredményes kutatás folyt a germánium alapú tranzisztorok­kal. Csakhogy: mire meglett a gyártás — olyan hosszú ideig tar­tott a megteremtése —, addigra a világ lépett egyet: szilícium alapú tranzisztorokat igényelt. Mi még­is —, s itt rejlik az exportképes­ség megértésének vagy meg nem értésének fontossága — a régit erőltettük mert hogy „meg­van, hát kezdjünk vele valamit” elgondolással. A következmény: az elektronikai ipar versenyké­pességének csökkenése. Az ex­portképesség fokozása sokféle té­nyezőre támaszkodhat, ezek sze­rint, így a specializációra, a koo­perációra, a nemzetközi munka- megosztásba történő bekapcsoló­dásra, a fejlesztési irányok kivá­lasztására, a tudományos kutatás eredményességére, s annak alkal­mazására a termelésben, s az sem mindegy, miből exportképes vala­mely terület, ágazat, ország. Ab- ból-e, aminek hosszabb távon nagy a kereslete, vagy átmeneti­leg, egyszer-kétszer sikerül csu­pán eladni valamit. üdén az első félévben a nem rubel elszámolású export 35 szá­zalékát tették ki az átlagosnál kedvezőtlenebb jövedelmezőségű áruk. Ugyanakkor bizonyos módo­sulást jelez, hogy a legkevésbé gazdaságos termékek kivitele csu­pán tíz, míg az átlagosaké 50 százalékkal növekedett. Az év első hat hónapjában — s ez megint adalék az exportképesség alaku­lásához — a gépipari termékek és szállítóeszközök kivitelének ár­színvonala — a dollár elszámolá­sú eladásoknál — mindössze egy százalékkal haladta meg a tavaly első félévit. Igaz, jelentősen meg­élénkült a szóban forgó áruk ér­tékesítése, a nem dollár elszámo­lású piacokon, 1979 első félévé­ben, de az értük kapott ár a ha­sonló cikkek behozatalának csak 51 százalékát fedezte! Így már tisztább, teljesebb a kép, s ha még azt is hozzátesszük, hogy az említett időszakban a fogyasztási iparcikkek kivitele a teljes ex­portnövekedés mértékének har­madát érte el csupán, akkor ké­zenfekvő, miért elengedhetetlenek ezen a területen az exportképes­séget javító hatásos és határozott törekvések. Minél inkább ráutalt egy or­szág gazdasága a nemzetközi ke­reskedelemre, munkamegosztásra, annál lényegesebb az adott gaz­daság egészének, különböző terü­leteinek milyen az exportképessé­ge. Mivel a nemzetközi gazdasági környezet folyamatosan változik, nagy hiba lenne a versenyképessé­get — az exportképességet — akárt egy-egy termék, akár ágaza­tok esetében statikus fogalomként értelmezni. Ami ma versenyképes, — kellő fejlesztés híján, vagy az időbeni termékcserét elmulaszt­va, az holnapra avíttá lehet; mi nem léptünk, mások viszont meg­tették ezt, Ezért népgazdaságunk­ban az elért szinten maradásnak is lényeges eleme az exportképes­ség fokozása, s még inkább elen­gedhetetlen feltétele a további nö­vekedés megalapozásának. L. G. Barangolás Bács-Kiskunban • Alsó fokú központ, a kiskunhalasi járásban. Lakosainak száma: 2487. Területe 7836 hektár. A szépen fejlődő község határában van a nevét adó tó, a környék legkedveltebb üdőlőhelye. Kellemes vizét messze földről felkeresik. Kunfehértó i

Next

/
Thumbnails
Contents