Petőfi Népe, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-23 / 223. szám

1. m». szeptember 23. • PETŐFI NÉPE * 3 Alkalmazkodni a feltételekhez Amikor a gazdálkodásról esik azó, minden esetben előtérbe ke­rül az export. De vajon miért fontos, hogy a hazai ipari és me­zőgazdasági vállalatok növeljék a külpiacon értékesíthető áru ará­nyát? A válaszadónak abból kell kiindulni, hogy az ország nemze­ti jövedelmének több mint fele a külkereskedelemben realizálódik, vagyis gazdasági helyzetünk elő­rehaladása, az életszínvonal növe­kedése is összefügg az árukivitel mértékével. Az elmúlt esztendőkben kedve­zőtlen változások történtek a vi­lágpiacon, mivel az energiahordo­zók, az ipari alap- és nyersanya­gok, ennek következtében' a gé­pek és eszközök ára jelentősen megnövekedett. Pontosan azoknak a cikkféleségeknek az ára, ame­lyekből behozatalra szorulunk. Nem nőtt viszont ilyen mértékben az exportunkban szereplő termé­kek ára. Például az 1970-es évek elején egy tonna búzáért 4—5 ton­na olajat kaptunk, most alig több mint egy tonnát. Sorolhatnánk még a példákat, amelyekkel iga­zolható lenne, hogy kétszer—öt­ször több árut kell szállítanunk ahhoz, hogy a korábbi évekhez hasonló mennyiséget tudjunk vá­sárolni érte a világpiacon. Mindezek mellett a minőség iránti követelmények is megnö­vekedtek. Ma már meg sem ve­szik. el sem adható egy-egy áru­féleségből a tíz évvel ezelőtti mi­nőségű. Hogyan lehetséges ez — különösen, ha azt vesszük figye­lembe, hogy a világ egy részén éheznek az emberek? A válasz is egyszerű: akik átvennének bármi­lyen minőségű élelmiszert, nem tudnak érte fizetni, olyan termé. két adni. amelyre a hazai gazda­ságnak, vagy a lakosságnak szük­sége lenne. Sokrétűen lehetne még elemez, ni a megváltozott világpiaci hely­zetet, azonban a lényegen, a szá­munkra levonható következteté­sen mit sem változtat. Azon, hogy egyik legfontosabb feladatunk az export növelése, mégpedig olyan minőségű és összetételő áruk el­adása, amelyet a világpiacon a jelenleginél kedvezőbb csere­aránnyal kaphatjuk meg az ener­giát, az eszközt, a gépeket. Ezek a tények azok, amelyek, nek meg kell határozniok a hazai mezőgazdaság útját, fejlesztésé­nek irányát. Konkrétan: alkal. mazkodni kell a megváltozott helyzethez. De milyen módon? Milyen lehetőségeink vannak er­re? A héten megtartott megyei mezőgazdasági értekezleten erről is szóltak az előadók, a hozzá, szólók. Az évek óta párt- és kor­mányhatározatokban rögzített teendőket következetesen meg kell valósítani. Ezek közé tartozik a takarékosság, amely az ésszerű­séget feltételezi, tehát nem azt, hogy maradjanak el talajmun­kák. csökkenjen a termelés anyag­takarékosság címén, hanem pél­dául a műtrágyát jól tárolva, a mennyiséget talajanalízis alapján pontosan meghatározva, kitűnő minőségű munkával juttassák ki a földekre, vagy például ne en­gedjék meg. hogy a traktoros a tsz gépén, üzemanyagával járjon delente haza ebédelni... Emlíj. hetők még az új vagy éppen régi, ugyanakkor kevesebb költséget igénylő módszerek, eljárások be­vezetése, mint például a csávolyi gödörfóliás tárolási mód alkalma­zása. Óriási tartalékok és lehető­ségek rejlenek még a munkaerő jobb szervezésében, a gépek ki­használásában és nem utolsósor­ban az * emberek fegyelmezett, pontos munkájában. Ez utóbbi már a minőségjavítás egyik fel­tétele, de emellett a munkaidő teljes kihasználásával, a termelés fokozásának is része. Legfontosabb teendő Bács-Kis- kunban is, ahol az ország élelmi, szerének mintegy 15 százalékát állítják elő. hogy növeljék a ter­melés gazdaságosságát, hatékony­ságát, és jövedelmezőségét. Mai követelmény, hogy egy-egy hek­táron jobb minőségű, s a korábbi éveknél nagyobb mennyiségű ter­méket állítsanak elő. Erre termé­szetesen csak jó szakemberek, ve­zetők képesek, azok, akik érzé­kelni és reagálni is tudnak a gaz­dasági élet minden rezdülésére, az újra. a módosulásokra Az előre­haladáshoz más lehetőség nincs. Vagy képesek az üzemek kifogás, tálán minőségben, minden piacon eladható termékeket előállítani, vagy az egy helyben topogás, sőt visszaesés káros következményei­vel kell szembenézniük. Ez utób­bit viszont nem engedheti meg magának sem az üzem, sem pe. dig a népgazdaság. Tettekre, szel­lemi és . fizikai erőfeszítésekre van szükség a megváltozott körülmé­nyekhez és feltételekhez való al. kalmazkodáshoz. Csak ilyen áron képzelhető el a fejlődés, csak így valósulhatnak meg a tervek, és csakis akkor nőhet hazánkban di­namikusan az életszínvonal, ha a munkát javítjuk, az intenzitását, a mennyiségét, a minőségét növel­jük. Ez az egyik, de talán legfon. tosabb feltétele annak, Hogy ter­mékeink közül egyre több legyen a külpiacon eladható, mégpedig úgy, hogy ezért a számunkra nél­külözhetetlen anyagokat és esz. közöket a jelenleginél kedvezőbb árucserével szerezhessük be. Cs. I. Telefonos társasjáték a tévében „Kapcsoltam” címmel új, tele­fonos társasjáték kezdődik ma es­te a televízióban. Minden máso­dik hét vasárnapján, az esti órák­ban feltűnik majd a képernyőn Vitray Tamás jól ismert alakja égy telefonkészülékkel, a vetél­kedő kedvű, telefonnal rendelke­ző nézők pedig várhatják a kér­déseket. A stúdióban ülő műsorvezető tíz fordulón át, dupla vagy sem­mi alapon teszi fel a kérdéseket. Már a jelentkezés is rejtvénnyel kezdődik: három rejtvény meg- föjitéséből derül ki az a telefon­szám, amelynek tárcsázásával a játszani kívánók „bekapcsolód­hatnak” a társasjátékba. A stúdióban tíz „telefonos kis­asszony” várja a hívásokat, s to­vábbítja a jelentkezők nevét, szá­mát, amelynek alapján a műsor­vezető visszahívhatja a játékoso­kat, akik már a jelentkezéssel 10 forintot visznek magukkal az egy­re nehezedő, 8—10 kategórián át tartó játékba. (MTI) JÁTÉKBÖSÉG A BNV-N — (S UTÁNA T) Tessék vigyázni, jön a vonat! Gyönyörködöm, álmélkodom — és szomorkodom is. A lá­togatókkal együtt örülök annak a temérdek és minden te­kintetben kifogástalan játéknak, amellyel az őszi vásárt a szó szoros értelmében elárasztották. És velük együtt hajto­gatom értetlenül és rosszkedvűen, hogy miért csak itt, és most láthatóak? A kiállítás előtt sem találkozhattunk velük és félő, hogy utána is hiába keressük java részüket boltja­inkban. Pedig milyen jólesik látni, hogy az itthon készített játékok felveszik a versenyt bármelyik neves nyugati cég méltán világmárkás játékszereivel. Még nem gyártják — már nincs belőlük Élénk színűre festett, hatalmas játékidomok. Szétszedhetők és tetszés szerint összerakhatok. Dí­szére válhatnak a játszótereknek és fejlesztik a gyerekek szín-, va­lamint formaérzékét. Szépek és eredetiek azok a kisebb figurák is, amelyeket fahengerekből, gömbökből, négyzetekből lehet összeilleszteni. A látogatók alig akarják elhinni, hogy itthon ké­szültek, a imonori kefegyárban. Jgaz, egyelőre csak mutatóba. Eze­ket még nem gyártják, állítólag majd jövőre. A szarvasi Szirén Ruházati és Háziipari Szövetkezetben viszont évek óta «varrják a szebbnél szebb itextiljátékokat. Termékeikkel a világ minden részében találkoz­hatunk, itthon csak elvétve. Miért?. — Magunk sem értjük, hogy miért nem rendel tőlünk többet a kereskedelem? —tárja szét karját Mengesz Béláné, aki 15 éve terve­zi a szövetkezet művészi kivitelű játékait. — A TRIAL csak né­hány régebbi termékünket forgal­mazza, korlátozott mennyiségben, az újdonságokra nem tart igényt. Ezért a szövetkezet annak adja el, aki kéri és külföldre viszik is, mint a cukrot. A kereskedelem nyilván attól tart, hogy a pamuthajú, gombsze­mű rongybabáknak, a mókás tex- tiliállatoknak nem akad nálunk vevője. Nem tudni miért részesí­tik előnyben a sokszor bizony otromba külföldi plüssállatokat, amelyekkel játszani nem lehet, ahhoz meg nem elég ízlésesek, hogy szobadíszként keljenek el, csillagászati áron. Holott a szarva­si babák, bájosan bumfordi vízi­lovak. ugri-bugri posztómajmok, kajla fülű elefántok, szeretnivaló Miki egerek nemcsak pompás ját­szótársak, hanem fejlesztik a szépérzéket, jól mutatnak a lakás­ban és nem utolsósorban olcsók is. A tervező celofánitasakba cso­magolt, kis fogasokra akasztott babaruhákat mutat. Ezzel az ötletes újdonsággal kedveskedtek a ba­báikat öltöztetni kívánó kislá­nyoknak. Az apró köntösöket, ru­hákat, kabátokat a Skála Áruház értékesíti. Több új terméküket a vásár területén árusító 42. sz. Do­hánybolt is átvette eladásra. Egye. bek között náluk kaphatók a pa­vilonban dekorációként felhasz­nált Gömböc Misik. Sajnos, mire odaértünk, elfogytak. Nem tudnak annyit átvenni, hogy percek alatt szét ne kapkodnák őket. • Mesebeli tájakon zakatol a játékvasút. (Tóth Sándor felvételei) Játékosabb, színesebb ez a vá­sár, mint a korábbiak. Szinte nincs olyan pavilon, ahonnét hiá­nyozna valamilyen jele annak, hogy a kiállító vállalatok és üze­mek élni kívántak a nemzetközi gyermekév kínálta lehetőségekkel is. A Tiszai Vegyi Kombinát pél­dául plasztikból készített játszó- jelmezekkel reklámozta termé­keit. A gyerekek mindjárt ma-, gukra is ölthették a színes PVC- fóliából szabott kakas-, krokodil-, sün- és oroszlánmaszkokat és nagyszerűen szórakoztak. — Tessék mondani, hol lehet ' ilyet kapni? — érdeklődtek a szü­lők és lehangolódva vették tudo­másul, hogy-sehol. A nagy érdek­lődés a gyártókat is meglepte. Nem gondolták volna, hogy ötle­tes propagandájuknak ekkora si­kere lesz. Ügy látják, hogy érde­mes ezzel komolyan is foglalkoz­ni. Vagy úgy, hogy ők adják az alapanyagot és keresnek vállalko­zót a gyártásra, vagy esetleg ezzel is gyarapítanák termékeik1 válasz­tékát. lErről majd a BNV után dönte­nek. Ahogy a vásár után derül ki az is, hogy a bőséges játékkíná­latból mit és mennyit választa­nak ki az erre illetékesek. Lesz-e örvendetes változás játékügyben, vagy marad minden a régiben? Vadas Zsuzsa • A szarvasi szövetkezet játékai és tervezőjük. Tudnak játszani, ha van mivel Sok szülő panaszkodik, hogy hiába veszik meg a legdrágább játékot, a gyerekek megnézegetik és félrerakják. Nem tudnak velük játszani. Bennük lenne a hiba? Semmi eseitre sem. Csak látni kell, milyen önfeledten veszik birtokukba a nemzetközi játék- kiállítás — a külön csarnokban elhelyezett INTERPLAYEXPO — számukra is hozzáférhető já­tékszereit. Meseország kapuja sarkig tárva és a csoportosan ér­kező apróságokat nem kell biztat­ni, Pillanatok alatt kiválasztják a nekik legkedvesebbet. Lovagol­nak a szarvasi szövetkezet textil­állatain, fésülik, öltöztetik a ba­bákat, élvezettel nyomkodják, sí- poltattják a különböző mechani­kus vezérlésű figurákat, járműve­ket. — Tessék vigyázni, jön a vonat! — figyelmeztet komolyan egy szemüveges kisfiú, aki teljes be­leéléssel figyeli a hatalmas te­repasztalon kanyargó szerelvénye­ket. Az NDK-ból érkezett vasút- modellnek nagy sikere van a fel­nőttek körében is. Mindenesetre érdemes lenne házilag is megpró­bálkozni a kisvasút építésével. Az apránként beszerzett modellek összeállítása alkalmas rá, hogy a szülök és a gyerekek együtt játsz- szanak, és közösen élvezzék mun­kájuk eredményét. Az érdeklődés a gyártókat is meglepte HETI KOMMENTÁR Szeszélyes majoránna "VTeve olyan dal- ' lamos a fül­nek, mint amennyire aromája kellemes az ínynek: majoránna. Bevallom, elfogult híve vagyok ez ősi magyar fűszerszám­nak, amelyről a Fű­szerek könyve így ír: „a legkedveltebb, a legrégibb és a leghíresebb magyar fűszer. Ere­deti hazája a Földközi-tenger kör­nyéke, de ima már hazánk kü­lönböző részein nagy területeken és házikertekben is termesztik”. Bács-Kiskun megyében Érsekcsa- nád, Sükösd, Hajós, Jánoshalma környékén mindenütt láthatni kü­lönleges zöld bokrainak sorát. A legszebb zöld, az extra kiló­ja 50, az első osztályú 44, a má­sodosztályba sorolté 36 forint. S a Herbária által kiküldött mintá­val szigorúan egyeztetik az ár­nyalatot; átvételkor. A pontos kimutatás a szerződé­ses majoránna termelőkről: közel száz ember 18 hektár területről hozza ide a kicsépelt — jobban mondva lemorzsolt — termést: a növény gubáját, a virágokat kö­iDe nemhiába az asszonyi név, kényes növény ez! — Dajkálni kell — mondja Faddi János, a Baja és Vidéke ÁFÉSZ nádudvari felvásárló-tele­pének vezetője, a pincesori átve- vöhely illatos zsákjai között. — Megtámadja a peronoszpóra, a lisztharmat, de vigyázni kell a vágásnál, a szárításnál... Ta­valy gyönyörű lett, az idén nincs olyan szép ... Néhány zsákból vesz ki ma­réknyit, s Hidas Lajos felvásárlá­si csoportvezetővel hasonlítgatják színének zöldességét, amely egy­ben az átvétel (s a fizetség) mér­céje is.1 rülvevő illatos levélkéket. Mélyeket szippantok az illatos levegőből. — Szereti-e a majoránnás ka­csasültet? — kérdem Faddi Já­nost. — 'Minden este azért fürdők, hogy ne érezzem a szagát! — válaszol kacagva. Az érsekcsanádi felvásárlót, Béda Jánosáét a házikertben ta­láljuk: paprikát szed. Nincs jó kedvében. Tavaly 80 mázsa fölött volt az extra, az idén még csak 13 mázsányit minősíthetett an­nak. Kényes helyzet a falubéli felvásárlónak, az érdekek ütköz­nek ... — Boriskáét nem is tudom át­venni ... Amint ez a kijelentés elhang­zik, Hidas Lajos is hallgat egy sort. Aztán újabb tanakodás: lehet, hogy a köd ütötte meg? Egy biztos, Béda Jánosné ki­lenc éve felvásárló, de az idén nagyot sóhajt majd, ha túl lesz a majoránnaátvételen. — Hullik a második vágás is — mondja, s látom, hogy együtt­érez azzal a száz termelővel, aki 10 hektárnyi területen nevelgette a szeszélyes „hölgyet”. — Használ a főzésnél majorán­nát? — Sose!,— hangzik a háziasszo­nyi minőségben adott válasz. Er­refelé nem élnek vele. Az áfész sükösdi felvásárló­telepére visz ezután utunk. A pajta mögé az illat vezet. Itt za­katol a Herbária által adott csép­lőgép, melyet Marusa István fel­vásárló etet. Ginár Istvánná ve­iével, Arnold Fuszenecker Fe­renccel és Ritgasszer Ignácné se­gítségével zsákolja a fűszert. A fiatalember haja, akárcsak a mol­nároké, lisztes; de jut a majorán­na porából mindenkinek. Kazalban áll a majoránna-„szal. ma”, sorakoznak a dundi zsákok. És újra hasonlítgatunk, ebből a zsákból, abból a zsákból, meg a tekmőből vetett mintával. Ginárné panaszkodik: — Szárazon vágtuk, szép is volt. A szárításnál is vigyáztunk. Mi lehet az oka, hogy ilyen barna lett? Háromszáz négyszögölnyi terü­leten dajkálták, s hálátlanul vi­selkedett, még a másodosztályú montánál is barnább. Csoda-e, hogy sem Ginárné, sem Ritgasz- szerné nem fűszerezi főztjét ma­joránnával? S az ide szerződött 73 termelő is aggódva figyeli a szeszélyes cséplést. Marusa István számol: — 8,4 hektár területről az első vágásból 139 mázsát lehetne be­takarítani. Eddig 40 mázsát hoz­tak. S kevés az extra... Nehéz a majoránnaszüret, ha a termés gyönge. A Herbária ter­mészetesen jó minőségű fűszert akar, mert a hazai, s a külföldi vásárlók is egyre igényesebbek. Az, hogy az idén nem sikeredett igazán a majoránnatermés, csök- kervtPa bevételt. Pedig tud fizetni is. f Nagy Mária RESTAURÁLJÁK A ZICHY-GYÜJTEMÉNYT • Zichy Mihály festőművész hagyatékát, tárgyi emlékeit, szakavatott kezek restaurálják Kaposvárott, a Rippl-Rónai Múzeumban. Az el­készült anyagot a Somogy megyei Zala községben mutatják be a festő egykori hajlékában, ahol szeptember végén, emlékmúzeum nyi­*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents