Petőfi Népe, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-22 / 222. szám

4 • PETŐFI NÉPE 9 1979. szeptember ZZ. KI KEZDEMÉNYEZZE? A munkások párttaggá nevelése FELKÉSZÜLÉS A JÖVŐRE Továbbképző tanfolyamok mezőgazdasági szakembereknek Senki előtt sem titok, hogy pártunk, mint a munkásosztály forradalmi élcsapata nagy figyel­met fordít utánpótlása biztosítá­sára, egészséges, töretlen fejlő­désére, Elvi-politikai jelentőséget tulajdonít annak, hogv a párttag­ság társadalmi összetétele tük­rözze társadalmunk osztály- és rétegmegoszlását. A párt soraiba belépő új párttagok között meg­felelő arányban ott találjuk a munkások, parasztok, értelmisé­giek. alkalmazottak legjobbjait. Pártunk XI. kongresszusának határozata elvi iránymutatást adott. amikor megfogalmazta, hogy ,,a párt a dolgozóknak, el­sősorban a munkásoknak a leg­jobbjait veszi fel tagjai sorába, azokat, akik meggyőződéses hí­vei szocialista társadalmunknak, élen járnak a munkában, a szo­cializmus elvei szerint élnek". □ □ □ Közismert a munkások szocia­lizmust építő társadalmunkban elfoglalt helye és szerepe. Éppen ezért — helyes következtetésként fogható fel, hogy az ország éle­tében vezető szerepet betöltő MSZMP munkabázisának fejlesz­tése össztársadalmi érdeket is ki­fejez. A Központi Bizottság titkársá­ga a közelmúltban áttekintette a munkások pártba való felvételé­nek Borsod megyei tapasztala­tait. Elismeréssel állapította meg, hegy a megyében eredményesen oldják meg a munkások tagfelvé­telével kapcsolatos eszmei, politi. kai nevelőmunka feladatait. A Borsod megyei pártszervezetek és pártszervek eredményes munká­jának az alapja, fő forrása a tu­datosságban, a kongresszusi hatá­rozatok végrehajtásának követke­zetességében, a munkások párt­taggá nevelésének helyes módsze­reiben és nem utolsósorban a pártellenőrző munka megfelelő színvonalában rejlik. A tapasztalatok összegezése so­rán a megyei pártbizottság ter­mészetesen nem feledkezett meg arról sem, hogy szómba vegye a munka gyengeségeit, azokat az egyes helyeken és esetenként elő­forduló fogyatékosságokat, ame­lyek nehezítik a munkások köré­ben folytatott eszmei-politikai ne­velőmunkát. Mindezek alapján el­mondható. hogy a Borsod megyei tapasztalatok túlnőnek a megye határain, a következtetések, ta­nulságok országos hasznosítást érdemelnek. Fontos következtetés, hogy a munkások pártba való felvételé­nek feltételei politikailag általá­ban kedvezőek. Ezt meghatározza a párt vezető szerepének érvé­nyesülése. tömegkapcsolataink ál­landó erősödése. A munkások anyági. szociális körülményei fo­kozatosan javulnak. Politikai és szakmai műveltségük emelkedik. közéleti szereplésük, aktivitásuk erősödik. Jellemző példa erre, hogy Borsod megyében a párttes­tületek tagjainak 40 százaléka, a szakszervezeti bizottsági tagok 56 százaléka, a tanácstagok több, mint fele munkás. A megyében a munkások tagfelvételének fő bázisai a nagyüzemek. Közismert, Borsod megye jellege. Adottságai révén tehát még különös figyel­met érdemel az, hogy a jelentős számú nagyüzemben — szinte ki­vétel nélkül — a munkások párt­ba való felvételére nagy figyel­met fordítanak, ez a munka ki­egyensúlyozott, folyamatos és tu­datos. Az MSZMP Szervezeti Szabály­zata egységes elvek alapján nyugvó követelményeket állít a pártba belépni szándékozó dolgo­zók elé. Nem képzelhető tehát el, hogy 'elvi-politikai engedmények­re kerüljön sor helytelen szem­lélet folytán a munkások tekin­tetében. A Borsod megyében dol­gozó pártszervezetek és pártszer­vek mindezt jól tudják, figyel­met fordítanak a párttaggal szemben támasztott követelmé­nyek elvszerű betartására. Éppen ezért — jelentőségénél fogva — a figyelem középpontjába került a kiválasztó, a párttaggá nevelő munka. Az alapszervezeti vezető­ségek a kiválasztást felelősségtel­jesen, sok irányú ismeret birto­kában végzik. Bevonják ebbe a munkába a pártcsoportokat, a KiSZ-szervezetet és részben a szakszervezetben dolgozó kom­munistákat, Megfogalmazódik az az igény is. hogy a KlSZ-szerve- zetek javítsák a munkásfiatalok körében végzett eszmei-politikai nevelőmunkájukat, szervezettsé­güket. párttaggá nevelő tevé­kenységüket. A KISZ ilyen irá­nyú munkájával kapcsolatosan egyértelmű követelmény a párt- szervezetek számára, hogy job­ban törődjenek ifjúsági szerveze­teik támogatásával, többet foglal­kozzanak közvetlenül is a fiata­lokkal, a párttagságra érdemes munkásfiatalok közeledésének elősegítésével. □ n □ A munkások felvételének Bor­sod megyei tapasztalatai közül az egyik leglényegesebb tanulság, hogy a munkások, különösen a munkásfiatalok körében továbbra is aktív, a pártszervezetek részé­ről kezdeményező tagfelvételi munka folyjék. Félreérthetetlenül arról van szó tehát, hogy a párt- szervezetek nem helyezkedhet­nek a várakozás, a spontenailás álláspontjára, arra, hogy csak azokkal a munkásokkal foglal­kozzanak, akik maguk kezdemé­nyezik a pártba való jelentkezé­süket. kérik felvételüket. Az eddig vázolt tapasztalato­kon tanulságokon túl a tagfelvé­teli munka elvi-politikai szem­pontjait figyelembe véve van még egy fontos kérdés, amelynek ér­vényességére a Borsod megyei ta­pasztalatok figyelmünket ismé­telten felhívják. Nevezetesen an­nak az elvnek és gyakorlatnak egyöntetű felfogására, hogy nem lehet szembeállítani a munkások megfelelő arányú felvételét a szellemi dolgozók ugyancsak meg­felelő arányú felvételével. Ez nem pártstatisztikai magyarázgatások kérdése, ez elvi kérdés. □ □ □ — Pártunkban — éppen növek­vő társadalmi szerepénél fogva is — helye van az értelmiség leg­jobbjainak és az alkalmazottak­nak. Az üzemekben nem szabad megfeledkezni a párthoz közele­dő. a közügyekben feladatot vál­laló, a párt politikája mellett nyíltan kiálló értelmiségről. Hajnal Ferenc, az MSZMP KB alosztályvezetője A kecskeméti MEZŐGÉP Vál­lalat kerekegyházi gyáregysége évek óta kooperációs partnere az Ikarusz gyárnak. A hazánkban és a világ szinte minden táján sikert arató autóbuszokhoz éven­te mintegy 1,5 ezer tonna alumí­nium felhasználásával a gyár­egységben készülnek a különböző alkatrészek és részegységek. Az idén jelentősen megnőtt az Ika­rusz, igénye az ablakok iránt, még A mezőgazdasági, élelmiszer- ipari es fagazdasági vállalatok ezekben a napokban kapták kéz­hez a MÉM Mérnök- és Vezető­továbbképző Intézet 1980. évi tá­jékoztatóját. A minisztérium to­vábbképző központja több mint kétszázhatvan féle tanfolyamot ajánl .a következő évre. Gazdasá­gi,. társadalmi vezetők, szakembe­rek, egyaránt megtalálhatják a munkakörüknek, szakképzettsé­güknek, érdeklődésüknek megfe­lelő továbbképzési formát, szak- tanfolyamokat, amelyek a korsze­rű ismeretek elsajátítása mellett, egyben biztosítják „ a következő ötéves tervre való felkészülést is. A vezető- és vezetőutánpótlás­képző tanfolyamoknak továbbra is kiemelkedő szerep jut. A kép­zés a vállalati vezetés-szervezeti szinteknek megfelelően hármas tagozódású; 1. Felsőszintű vezető- és vezetőutánpótlás-képzés. 2. Ágazát- és üzemvezetői (közép­vezetői) tanfolyamok. 3. Műveze­tőképzés. A felső szintű vezetők részére az eddig jól bevált gyakorlat szé- rint négy-hat hetes komplex tan­folyamok indulnak, melyek cél­kitűzése, hogy érzékletesen és el- mélyülten szemléltessék a nép- gazdasági és vállalati összefüggé­seket, s ezzel segítséget nyújtsa­tavaly 90 ezret vettek át, addig erre az évre 100 ezerre adtak megrendelést. Az üveggel való munka nagy­fokú gondosságot, figyelmet és sok kézi munkát igényel. A gyár­egység újítói egyre több igen ma­gas színvonalú automata célgépet terveznek és készítenek, melyek a jobb minőségű munka mellett jelentősen növelik a termelékeny­nek a hatékony vállalati (szövet­kezeti) gazdálkodáshoz. Azoknak, akik már részt vettek ebben az oktatási formában, jövőre az ed­diginél nagyobb számban, ún. emelt szintű tanfolyamok indul­nak. Az ágazat- és üzemvezetők (középvezetők) részére meghirde­tett tanfolyamok felépítése ha­sonló a felső szintű tanfolyamoké­hoz. A négy fő témakör: társa­dalom- és gazdaságpolitika, veze­téstudomány, vállalatgazdaság- tani ismeretek, termelésfejlesztés. Az általában három-négy hétig tartó foglalkozások során azon­ban nagyobb szerep jut a korsze­rű szakmai ismeretek oktatásá­nak. Tovább fejlődik az intézet szervezésében folyó művezető­képzés. Ebbe a csoportba sorol­hatjuk a brigádvezetői tanfolya­mokat is. A három-négyszáz órás tananyag elsősorban a munkahe­lyi vezetők munkaszervezői tevéJ kenységét segítő ismereteket tar­talmaz. A művezetők és brigád­vezetők tevékenysége adott tech­nológiai rendszereken belül érvé­nyesül. A rendelkezésre álló ta­nulmányi időben nincs lehetőség ezen technológiák részletes tanul­mányozására, s így itt a fő hang­súly a gyakorlatias oktatásra, kü­lönböző döntési szituációk meg­oldására," a vezetői ellenőrzés séget is. A közelmúltban vették használatba például azt az auto­mata felsőkeret-megmunkáló gé­pet. amelyet Király János, a tmk csoportvezetője alkotott. Ez a gép egy lépcsőben hat műveletet vé­gez, és éves szinten 8 ezer nor­maóra, azaz négy dolgozó mun­kájának megtakarítását teszi le­hetővé. A gyáregység 20 szocialista bri­gádjának 300 tagja mindent meg­módszereinek ismertetésére kerülj A most már 24 féle szakiránynak megfelelő művezetői tanfolya­moknál is kombináltan alkalmaz­zák a bentlakásos és a levelező formákat, s az utánpótlásként fi­gyelembe vett szakemberek, a kép­zés időszakában — munkaidőben tartott — vezetői gyakorlatot vé­geznek. A takarékossági követelmé­nyeknek természetesen a tovább­képzésben is érvényesülni kelL Ezért az intézet a munkaidőalap­pal való takarékosság érdekében csökkenti az ún, bentlakásos időt. Előtérbe kerül az otthoni tanu­lás, és az erre alapozott idősza­kos konzultációk és beszámolók rendszere. A tanfolyamokra történő jelent­kezés módját az intézet által ki­adott tájékoztató részletesen is­merteti. A továbbképzési tervek összeállításánál a vállalatoknak, szövetkezeteknek nem szabad megfeledkezniük arról, hogy 1980 egyben az ötödik ötéves terv zá­róéve is, tehát a feladatterveket úgy célszerű kialakítani, hogy az minél inkább elősegítse a jelen­legi időszakra előirányzott to­vábbképzési követelmények tel­jesítését. S. I. (Opauszky László felvételei) tesz az év elején tett vállalásai teljesítéséért, a gyár eredményei­nek növeléséért. A pártkongresz- szus, valamint hazánk felszaba­dulásának 35, évfordulója tiszte­letére a többi között azt is elha­tározták, hogy idei tevékenysé­gükkel tizenkettedszer is megszer­zik a Kiváló gyáregység címet. O. L. Újítók a MEZŐGÉP kerekegyházi gyárában • Varga Lajosnc és Böröntc Agnes, kézzel szerelik az autóbuszok felső ablakait. Egy műszakban átlag 80 késztermék kerül ki a kezük alól. • Jobbra: Király János (jobbról) munka közben ellenőrzi az általa tervezett és készített felsőkeret-megmunkáló automatát. Szalontay Mihály: 11 9 (11) — Semmi, node, — mondta Készéi — csavargó vagy és punk­tum! Már pedig ezt most a mun­kásosztály nem engedheti meg magának. Hallod? Tudod, te mi az a munkásosztály? — Hát maguk — morogta Miki, s ekkor kapta a másik pofont. Ezt csak úgy ülve adta Készéi, és jobbról, nem is volt olyan erős, mint az előző, nem is talált úgy, de rémisztőnek elég volt. — Igazad van, a csavargó az nem tagja a munkásosztálynak! De a te anyád, apád tisztességes munkásemb^c volt mindig, már ha a burfsbák adtak munkát apádnak. Igaz, nem igen adtak. Apa szóba kerülésére Franciska köjtfntett egjfet, s felbámult a plafonra, m^t neki teljességgel külön véleménye volt Apa tisz­tességes munkásemberi voltáról. — Na dehát én munkásember akarok lenpi! — mondta a fiú. — Éppen hogy azt akarok. El­menni dolgozni. — Erről van szó. Hogy mostan neked nem az a feladatod, hogy kölyök fejjel itten dolgozzál, ha­nem hogy tanuljál! Azaz, hogy a te munkád az, hogy jól tanul­jál. mert a pártnak most olyan munkásokra van szüksége, akik mindazt megtanulják, amit a pol­gárok tudtak, és helyettesíteni tudják a polgárokat. Most mun­kásügyvédekre -orvosokra, mun­kásmérnökökre van szükség. — De én munkás-munkás sze­retnék lenni! — Te... — mordult Készéi, de Miki már résen volt, és hátralé­pett, így a készülő mozdulat meg­rekedt az indulásnál. — Ne vitatkozz velem, hallod! Mostan mi leszünk hatalmon, de ezt a hatalmat meg kell tartani. Osztán nektek kell a helyünkre lépni. Nekem már csak éveim vannak hátra. Mire neked benő a fejed lágya, én már sehol sem leszek. — De... — Csönd! Azt hiszed, abajgat- nálak? A nyavalya törődne veled, ha olyan sok munkásgyerek vol­na. akit tanítani lehetne küldeni. Dehát Franciaska azt mondja, ölökké olvasol! Éjjel, nappal, hogy már kiolvastad az egész Rozner, meg Hajós könyvtárat! Azt mondja, olyan gyorsan olva­sol. hogy az szinte csuda. Hogy ő el se hitte volna, ha nem ellen­őrizte volna többször, hogy tény­leg ki is olvasod azt a könyvet. Hát, idefigyelj, te szaros! Én azt az egy Makarenkót sem tudtam elolvasni. IVJár egy fél éve olva­som. csak nem akar a vége jönni. — Elmesélem én, mi van ben­ne. tíz perc alatt — mondta Miki. A titkár megütődve nézte, nem tudta, hogy ez most sértés, vagy a békülékenység hangja. Aztán rövid gondolkozás után úgy dön­tött. hogy ez utóbbi. — Hát ha értesz — mondta —, akkor helyben vagyunk! Éppen, hogy ez kell. Amit tudsz, azt át­add a munkásosztálynak. Franciska közbeszólt: — Igen ám, de ahhoz hogy va­laki ember legyen, ahhoz rende­sen kell tanulni. Azt is, amihez nem fűlik a foga. Matematikát, fizikát, mindent. Nem lehet az is­kolában nem megfelelni a körül­ményeknek. Most már az olvasás neki csak szórakozás. Iskola he­lyett is olvas! Feleljen meg az iskolának, és olvasson rendsze­rezetten. Majd a férjemék ebben segítenek neki. Ez a régesrégi emigrációból ha­zajött első férje volt Franciská­nak, ki ugyan új, idegen felesé­get és gyereket hozott messze idegenből, de azért a barátság megmaradt. — Éppen erről beszélek én is — mondta Készéi. — Azt mon­dom, hogy eljársz az iskolába, az igazgatóhelyettes a mi emberünk, őtőle úgyis mindent megtudok, de azért te minden héten egyszer szombaton, ■isifola után bejössz a bizottságba, s nekem beszámolsz, hogy mennek a dolgaid. Tudom, hogy ez az egész KERESZTÉNY KATOLIKUS GIMNÁZIUM olyan úri fertály, de ez nem számít, neked ott, helyed van!! És nem szabad, hogy kiröhögjenek, hal­lod? Meg kell, hogy álljad a helyed! Anyádért, apádért, Gábor nagybátyádért —, szegény, aki elesett, isten nyugosztalja, jóba­rátom volt — mindnyájunkért. Hd csak egy órát is hiányozni mersz, agyonverlek! — S ha beteg leszek? — Lári-fári, a mi fajtánk nem beteg. Nem engedheti meg ma­gának. Csak az urak betegek. Mi élünk, vagy megdöglünk! — Nono — mondta finoman Somoskőiné, — most már más vi­lág van azért, titkár elvtárs. — Más, más — dünnyögte az —. más lesz majd akkor, amikor ez annyi idős lesz, mint én most! — mutatott a fiúra. — De azt én már nem érem meg. Keserves hetek, hónapok kö­vetkeztek Mikire, lassan ment az átállás. Legtöbbet az iskola igaz­gatóhelyettese gyötörte, Fahidy tanár úr, aki matematikaszakos révén nagy nehezen átsegítette a félévi, meg évvégi vizsgán, de igazából soha ném vette be feje a felsőbb matematika rejtelmeit. Csak amikor már később, egye­temista korában filozófiai tanul­mányok kapcsán formális logikát kezdett tanulni, akkor szinte visz- szamenő érvénnyel talált rá agya az egyszerű matematikai igazsá­gokra. De igazából mindvégig kí­sérte az első évek „nem-akarom” tanulása, s emiatt tanulmányai­nak pályakép-görbéje pont fordít­va alakult, mint azoké, a jólszi- tuált polgárgyerekeké, akikkel egy padban ült. Azok elsőnek ki­tűnőnek, másodikban jelesek, harmadikban jók lettek, s aztán ki-ki képessége szerint tartotta ezt a középátlagot. Ö az elsőben megbukott, a másodikban is buk­dácsolt, a harmadikban elégséges volt, a negyedikben közepes, ötödikben jó. Mert ő még nyolc- osztályos gimnáziumba járt. Ilyen volt az érettségi bizonyítványa is, s először kitűnő csak az egyete­men lett. Valahogyan tizenhat- tizenhét éves korában érte az a rádöbbenő felismerés, hogy ő „von Haus aus’, semmit nem hozott, ő egyedül van a világban, s ha tényleg meg akarja állni a helyét, neki egyedül, saját magának kell min­dent megtanulnia, kell mindent a fejében tárolnia. Ezért aztán ön­tötte magába a különféle és fö­lösleges, tárgyhoz nem kötött is­meretanyagot, hogy egyszerűen ne lehessen olyan téma, melyről nem tud, melyhez nem merhet hoz­zászólni. mellyel zavarba lehet hozni. Valami láthatatlan rossz belső bizonyítási kényszer űzte ettől kezdve az emberiség szent szellemi tapasztalatanyagán át. Olyan volt neki e végtelen tarto­mány bekóborlása, mint valami nagy kaland, amely ama második keresztségtől — ama két nagy po­fontól élete végéig tartott.” 16. „Szuszogott, de már a vénség- től. akkor is, amikor kikászáló­dott végre az emlékekből, s be­került a fürdőszobába, hogy el­indítsa a napot, pontosabban, hogy felkészítse a biológiai mo­tort a nap tűrésére, elviselésére. Nem értette magát, miért száll­nak benne negyvenéves esemé­nyek, nem is emlékek, hanem későbbi elbeszélésmozaikok egy- befelhőzött foszlányai. Borotválkozás közben szólt a telefon, nem hallotta, mert a villanyborotva zaja, a fürdőszoba zártsága elnyomta a halk ber­regést, de ráérzett. A baj csak ott volt, hogy ugyanezen ténye­zők miatt — kényszeresen — más­kor, sokszor tízszer is elzárta a Braun-sixtant, hogy hallgatózzon, nem az ajtócsengő, vagy a tele­fon percegése jelez-e a dobhár­tyáján. A semmi végén János volt, nagydarab, szürke rozmár, barátja és kollégája előző lapjá­nál. Először csak a főszerkesztő­vel való csatározás hajtotta őket össze, de aztán komolyan meg­szerették egymást. János író és fotóriporter — volt — a szakmá­ban elég jónevű — sokan szeret­ték. de sokan csak azért, mert az „Öregről” legendás link- sége miatt lehetett sajnálkozóan beszélni. Hogy így-úgy, milyen tehetséges és mégis. Nagy, szent, magyar legenda volt az egész. A könnyed lezserség szilárd alapok­ra épült. A tudás nyugalmára. Komoly, kemény munka feszült mögötte. Persze voltak körülötte kínzóan kínos, okosoktól nyálado- zclt letörölhetetlen pletykák is. Ö, oki látta — mert véletlenül oda­figyelt — milyen teljes ember ez a nagydarab puhány, ha sűrűbbé válik az élet. őszintén becsülte. — Atya, hallasz! — természe­tesen most is üvöltött a mem- ránból. (Folytatása következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents