Petőfi Népe, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-21 / 221. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1979. szeptember 21. Gazdasági zűrzavar és elégedetlenség Iránban A qumi találkozó sem hozott megoldást Elhunyt Ludvik Svoboda PRÁGA A CSKP Központi Bizottsága, a CSSZSZK elnöke, a kbrmány, a parlament és a Nemzeti Front Központi Bizottsága mély meg­rendüléssel közölte, hogy szep­tember 20-án délután hosszadal­mas és súlyos betegség után el­hunyt Ludvik Svoboda a CSSZSZK kimagasló párt- és ál­lami személyisége, a CSKP KB tagja, hadseregtábornok, aki no­vember 25-én töltötte volna be 84. életévét. Gustav Husák, a CSSZSZK elnöke csütörtökön mély és őszinte részvétét fejezte ki Svoboda feleségének és család­tagjainak. (CTK) események sorokban MOSZKVA Konsztantin Karamanlisz görög miniszterelnök a szovjet kormány meghívására október elején hiva­talos látogatásra a Szovjetunióba érkezik — jelentették be Moszk­vában. (TASZSZ) HAVANNA Sok évi száműzetés után haza. készülnek a Brazil Kommunista Párt vezetői. Dél-amerikai rádió­kommentárok a hírrel kapcsolat, ban kiemelik: a brazil kommu­nisták az elkövetkezendő hetek­ben próbát tesznek, mennyit ér a katonai kormány amnesztia ren­deleté. (MTI) MAPUTO Samora Machel mozambiki köz- társasági elnök, a Mozambiki Fel- szabadítási Front (FRELIMO) el­nöke a Londonban megjelenő Africa című folyóiratnak adott interjújában kijelentette: a marx­izmus—leninizmus biztos alapot nyújt az új Mozambik építéséhez. (TASZSZ) ISZTAMBUL Két személy életét vesztette, kettő megsebesült a „Hergün” cí­mű jobboldali török lap isztam­buli székháza ellen intézett terror- támadás alkalmával szerdán. A tettesek motorkerékpáron mene­kültek el. (DPA, UPI) MERCED Felrobbant egy KC—135 típu­sú amerikai üzemanyag-szállító repülőgép a kaliforniai Castle lé­gierő-támaszponton, szerdán az esti órákban. A géppel éppen egy olyan manővert gyakoroltak, amelynek során a repülőgép le­száll és megállás nélkül újra fel­emelkedik. A baleset következté­ben öt személy életét vesztette. (UPI) Pietsch Lajos* az MTI mun­katársa írja: Fokozódó nyugtalanság a poli­tikai életben, kölcsönös vádasko­dás az iráni vallási vezetés és a kormány között, majd egy ona- gas szintű quimi .találkozó, amely alighanem csak átmenetileg csil­lapította le a vita hevét. Ezek az iráni helyzet legújabb fejlemé­nyei. Egyes onegfigyelők szerint a kormánynak és a vallási ve­zetésnek, illetve a mögöttük álló erőknek a jelenlegi körülmények közötti szoros egymásra utaltsá­gát jelzi, hogy eddig még nem került sor nyílt kenyértörésre. Az iráni belpolitikai élet kö­zéppontjában az ország jövőbeni fejlődését meghatározó iszlám alkotmánytervezet kidolgozása áll. A tervezetből eddig jó néhány cikkely látott napvilágot, mind megerősítve, hogy a- vallási ve­zetés csaknem mindeniható sze­repre törekszik. A vallási vezetők az ország társadalmi-gazdasági építményét az iszlám alapjaira kívánják he­lyezni. Ez nincs ínyére a közép­osztálynak, s tagjai egyre na­gyobb számban hagyják el az országot. A kivándorlást a társa­Bizonytalanná vált a Zimbabwe (Rhodesia) politikai jövőjéről tárgyaló londoni konferencia to­vábbi munkája, s ezzel együtt a rendezés lehetősége is. A brit kormány kezdeményezésére szep­tember 10-én összehívott tanács­kozáson valamennyi érdekelt fél képviseltette magát: az elnöklő Lord Carrington angol külügymi­niszteren kívül ott volt a rhode- siai fehértelepesek vezetője, lan Smith, az általa kreált első feke­te kormány miniszterelnöke, Mu­zorewa püspök és három koalí­ciós társa, valamint az ország va­lóságos felszabadításáért és füg­getlenségéért küzdő Zimbabwe Hazafias Front két társelnöke, Joshua Nkomo és Robert Mu­gabe. A konferencia célja egy olyan új alkotmány kidolgozása, amely az államhatalmat végre valóban átadná a négymilliónyi fekete többségnek. Mégpedig — legalább is Smith és a brit kormány szán­déka szerint — úgy, hogy a 250 ezer fehértelepes megtarthassa eddigi előjogai oroszlánrészét. A hazafias front ez utóbbit termé­szetesen ellenzi, de rugalmasság­ról tanúságot téve hajlandónak mutatkozott tárgyalni az európai eiedetű kisebbség bizonyos jogai­nak szavatolásáról. A konferencia jól indult, mert sikerült megállapodni a napirend­ben. Pár nap múlva azonban Mu- zorewa visszatáncolt, s közölte: nem hajlandó új alkotmányról dakni-politikai okok mellett gaz­dasági okokkal magyarázzák, el­sőiként említve az inflációt, s a munkanélküliséget. A gazdasági zűrzavar miatt a vallási vezetés a kormányt vádolja tehetetlen­séggel, s hibáztatja a súlyos gon­dokért, az elégedetlenség fokozó­dásáért. Ami az Iráni Iszlám Köztár­saság külpolitikáját illeti, annak középpontjában továbbra is az el nem kötelezettség, s az anti- imperializmus áll. Ennek leg­utóbbi bizonyítékaként az Iszlám Forradalmi Tanács érvényen kí­vül helyezte azt az 1943-ias tör­vényt, amely lehetővé tette ame­rikai katonai alkalmazottak fog­lalkoztatását. Továbbra is súlyos feszültség­forrást jelent a nemzetiségek sor­sa. A nemzetiségi probléma meg­oldásában a jelek szerint a kor­mány a tárgyalásókat, míg a vallási vezetés radikálisabb esz­közt, a hadsereg bevetését része­síti előnyben. Azét a hadseregét, aimely továbbra is meglehetősen zilált állapotban van, s amelyet rendkívüli miódon megosztottak az elmúlt hónapok hatalmi har­cai. tárgyalni, hanem csakis a Smith és közte kötött ún. „belső rende­zés” alapján a hazafias front kép­viselőinek kormányába való be­vonásáról. Muzorewa álláspontjától azon­nal elhatárolta magát legfonto­sabb szövetségese, Sithole lel­kész és a négy politikai csoport­ból összetákolt alkalmi érdekszö­vetségen belül kirobbant a mara­kodás a hatalomért. Muzorewa ezután bejelentette, hogy e hét végén hazautazik, de „elfelejtette, jelezni, mikor tér vissza London­ba. A döntő szerepet magának követelő Muzorewa nyomást akar gyakorolni a brit kormányra an­nak érdekében, hogy az felsora­kozzon mellette és „belső „ren­dezése” mellett. Ez utóbbi azon­ban teljességgel elfogadhatatlan a hazafias font számára, mert a megválasztandó parlamentben 28 mandátumot biztosít — s ezzel gyakorlatilag a vétó... jogát — a fehér kisebbségnek. Pedig Ian Smith fehér válasz­tói számára sugárzott tv-nyilat- kozatában már jelezte, hogy e kérdésben hajlandó bizonyos en­gedményekre. így hát a fekete Muzorewa jelenleg Smithnél is „fehérebb” színben mutatkozik. Előbb-utóbb azonban valószínű­leg visszakényszerül Londonba, hogy a valóságos erőviszonyokon alapuló kompromisszummal egyezzen meg partnereivel. P. V. Lemondott a svéd kormány Ola Ullsten, a kisebbségben kormányzó svéd néppárti (Liberá­lis Párt) kormány elnöke a vasár­napi választások végleges ered­ményének szerdai közzététele tegnap benyújtotta a kabinet le­mondását Henry Allardnak, a Parlament elnökének. Ullsten és kormánya 1978. október 13-tól állt az ország élén, a svéd alkot­mány értelmében Allard felkérte a kormány tagjait, hogy marad­janak hivatalban az új parlament első ülésszakának október 1-i megnyitásáig. Az. új miniszterel­nököt a parlament elnöke nevezi majd ki az öt párt vezetőivel foly­tatandó megbeszélések után, de a kormány hivatalba lépése előtt a képviselőknek bizalma szavazás útján kell jóváhagyniuk a minisz­terelnök kinevezését. A jelenlegi helyzetben elkép­zelhető, hogy a jobboldali pártok hajlani fognak közös jelölt állítá­sára, így esetleg újra Óla Ullsten, vagy elődje, a centrumpárti Thor- björn Faylldin kap kormányala­kítási megbízatást. (AFP. Reuter) Kínai-vietnami tárgyalások Tegnap Pekingben megkezdő­dött a két ország közötti kapcso­latok rendezését célzó kínai—viet­nami tárgyalások újabb fordulója. Emlékezetes, hogy a ' megbeszélé­sek április elején kezdődtek a vietnami fővárosban, s a mostani a két küldöttség 12. találkozója. Az újabb tárgyalási fordulóra rendkívül kedvezőtlen előjelek közepette került sor. Dinh Nhe Lienm vietnami külügyminiszter­helyettes beszédében utalt is ar­ra, hogy a Kínai Népköztársaság újabb katonai kalanddal fenyege­tőzik. A vietnami küldöttségvezető felhívta a figyelmet a két ország közötti határon végrehajtott leg­utóbbi fokozott kínai csapat-, il­letve haditechnika-mozgásokra. Hangsúlyozta, hogy a kínai—viet­nami határ mentén most ugyan­azok a jelek észlelhetők, mint 1979. február 17-e előtt. A kínai küldöttség vezetője Han Nien-lung kínai külügyminiszter­helyettes tegnap beszédében meg­próbálta Hanoira hárítani a fele­lősséget a két ország közötti fe­szültség fokozódása miatt. Figyel­men kívül hagyva Vietnam koráb­bi konstruktív tárgyalási javasla­tait, Hanoit vádolta a megbeszé­lések eddigi eredménytelenségéért. Cáfolni próbálta azt a vietnami vádat, amely szerint kínai hadi­hajók és repülőgépek hatoltak be a Vietnami Szocialista Köztársa­ság felségvizeire, illetve légiteré­be. * Richard Nixon, az Egyesült Ál­lamok volt elnöke, aki a kínai ve­zetők meghívására tett látogatást Pekingben, tegnap Tiencsinbe, Észak-Kína egyik ipari városába utazott. Kísérői között egy kínai külügyminiszter-helyettes is van. (Üj Kína) NAPI KOMMENTÁR Londoni kötélhúzás XwXw.v.w FORDULÓPONT EURÓPA TÖRTÉNETÉBEN 3. Külön pénzzel a különállamért? Azoikihoz a politikai harcokhoz, amelyekkel a tömegek kivívták a Német Demokratikus Köztár­saság megalakulását, jelentős se­gítséget és támogatást adott a szovjet katonai parancsnokság. Moszkva kezdettől fogva abból indult ki, hogy a német néptö­megek, mindenekelőtt a német munkásosztály természetes szö­vetségese. Azokban az években furcsa módon tovább élt a világ köz­véleményének egy jelentős ré­sziében Göbbeis náci pyopaganda- miniszter legfőbb hazugsága, jól­lehet kiagyalója és terjesztője dicstelen halált halt a berlini kancellária bunkerjében. Göb- bels nem győzte annak idején hangoztatni, hogy a német nép az utolsó percig és mindhalálig egy emberként áll a Führer mö­gött. A második világháború utáni esztendőkben külföldön so­kan gondolkoztak így a neme­itekről általában. Feledték, hogy a koncentrációs táborokat, ame­lyekben más népeikből milliókat semmisítettek meg, eredetileg, 1933-ban a német antifasiszták megkínoztatására építették. Száz­ezrek szenvedtek a németek kö­zül a szögesdrótok mögött, mások emigráltak és úgy mentették éle­tüket. A hitlerizmus győzelmekor 300 ezer tagja volt a Német Kommunista Pártnak: közülük 150 ezret hurcoltak el, sok tíz­ezren nem érhették meg a fel­szabadulást. Ugyanilyen sors ju­tott osztályrészül a kommunista ifjúsági szövetség tagjainak. A koncentrációs táborokban, a Gestapo kínzókamráilban kom­munisták és szociáldemokraták együtt pusztultak és szenvedtek. 1945-ben a munkáspártok képvi­selői azzal a meggyőződéssel és elhatározással kezdték újra mun­kához, hogy véget kell vetni a testvérharonak, amely 1933 előtt megakadályozta' a hitleristák el­leni eredményes fellépést. így született meg a törekvés a kom­munisták és a szociáldemokraták pártjának gyors egyesítésére, az egységes munkáspárt megterem­tésére. 1946. áprilisában alakult meg a Német Szocialista Egység­párt, amelynek a kommunista Pieck — és a szociáldemokrata Otto Grotewohl lették első ve­zetői. A nyugati övezetekben a kato­nai kormányzatok leküzdhetetlen akadályokat állítottak a kommu­nisták és szociáldemokraták ott is kibontakozó egységmozgalma elé. Pedig a tömegek jelentős ré­sze az egység/híve volt ott is: akció- és egységbizottságök mű­ködtek, illetőleg működtek vol­na, ha ezt meg nem akadályoz­zák. Az angol parancsnok pél­dául 1946. május 10-én egy szo­ciáldemokrata—kommunista kö­zös gyűlés engedélyezése tárgya - bant ezt írta: „A katonai kor­mányzat politikai vonalába nem illik bele, hogy hozzájáruljon a szociáldemokrata és a kommu­nista párt egybeolvadásához . .. Ebből következőleg semmilyen gyűlést, amelynek egy ilyen egy­beolvadás a célja, nem engedé­lyezek ...” ■A „katonai kormányzat vona­la” — mármint a nyugati öve­zetekben — egyre inkább az or­szág ketté szakítása felé haladt. Az akkori németországi amerikai politikai főtanácsadó, John Dul­les 1947-ben nyíltan így fogalma­zott: „Németország jövőjének megtervezésekor többet kell fog­lalkoznunk Európa gazdasági egységének gondolatával, mint a potsdami diktátummal, amely ki­jelenti, hogy Németországnak gazdasági egységet kell alkot­nia”. Dulles bizonyos német körök álláspontjára helyezkedett, ame­lyek számára valóban diktátumot jelentett a győztes nagyhatalmak megegyezése a német militariz- mus és imperializmus kiirtásáról. Amikor kijelentését tette, már megtörtént egy döntő lépés a nyugatnémet különállam létreho­zására: 1947. január elsejétől az amerikaiak és angolok övezetei­ket közösen igazgatták, később pedig — 1948. augusztus 1-én — Bizóniához csatlákozott a francia övbzet, kialakult Trizónia, az NSZK alapja. A négyék 1947- ben német kérdésről megtartott két külügyminiszteri értekezletén (március 10.—április 24. —, Moszkva; november 25.—decem­ber 15., London) a nyugati ha­talmak nyíltan szembefordultak a német rendezés postdami alap- elveivel, hallani sem akartak a szovjet javaslatokról, egységes német kormány alakításáról és a békeszerződés megkötésiéről. A nyugatnémet különállam «■megteremtésének útján döntő lé­pést jelentett az 1948. februárjá­ban Londonban megtartott érte­kezlet, amelyen az Egyésült Ál­laimok, Anglia és Franciaország képviselői — Belgium, Hollandia és Luxemburg megbízottjainak jelenlétében — megtárgyalták a három ország közös németországi politikáját. Ezzel nyíltan megsér­tet,ték az érvényben levő négy­oldalú egyezményeket, hiszen a német közigazgatást a négy .meg­szálló hatalom kormánya közösen vállalta 1945-ben. Néhány'hét múlva a nyugati övezetekben puccsszerűen új pénzt vezettek be. Ezzel tulajdon­képpen máris kettészakították az országot. Fejenként 80 régi már­kát váltottak csak be az új pénz- .nemre. Viszont a régi változat­lanul érvényben volt a szovjet övezetben. A szovjet parancs­nokság azonnal ellenintézkedésre kényszerült, s más utat nem ta­lált, mint a .szovjet és a többi zóna közötti utasforgalom ideig­lenes megszüntetését és a vasúti szállítások ellenőrzését. Ezek után a nyugatiak Nyugát-Ber- liinban is bevezették az ő már­kájukat. így. szakították ketté Németországát és magát Berlint is, még mielőtt megalakították volna hivatalosan a nyugatnémet különállamot. Pintér István (Következik: Kizárja egy új európai háború lehetőségét) „A BOMBÁZÁS NEM POLITIKA” Washington mérsékletre inti Izraelt Heltai András, az MTI tudósí­tója jelenti: Az Egyesült Államok vállalta, hogy „polgári szakértőkkel” és felderítő repülésekkel segíti az izraeli—egyiptomi különbéke el­lenőrzését, miközben a kulisszák mögött próbálja mérsékletre bír­ni Izraelt. Az amerikai kormány és két védence szerdán nagy si­kerként tálalta, hogy kétnapos tárgyalások után sikerült meg­egyezni' Izraelnek a Sinai-félszi- getről való kivonulása ellenőrzé­sében. A három érdekelt ország ENSZ- ellenőrzést szeretett volna, ehhez azonban nem sikerült többséget kapni a világszervezetben, ahol jelentős kisebbségben vannak a különalku támogatói. Szükség­megoldásként Kairó és a Tel Aviv abban egyezett meg, hogy a kö­vetkező három évben közös jár­őrök ellenőrzik majd a fegyver- szünetet. Munkájukat amerikai légi felderítés, valamint a már 1975 óta a Sinaiban tartózkodó amerikai „polgári szakértők” se­gítik. A megállapodást Vance, ame­rikai külügyminiszter jelentette be. a Dajan, izraeli külügy- és Hasszán Ali, egyiptomi hadügy­miniszterrel folytatott kétnapos washingtoni tárgyalások után. Egyidejűleg az amerikai fővá­rosban tartózkodik Weizman, iz­raeli hadügyminiszter, aki min­den korábbinál nagyobb, 3,5 mil­liárd dolláros amerikai hadi­anyagszállításokat szeretne a kö­vetkező évre. Az igény nagy ré­szét Washington várhatóan tel­jesíti. Miközben a hivatalos Washing­ton az újabb hármas tárgyalások sikerét ünnepelte, kitűnt, hogy a színfalak mögött „viták” folynak az USA és Izrael között, a The New York Times — természete­sen izraeli források alapján — szerdán arról számolt be, hogy „rendhagyó hangnemű” vita folyt a napokban Weizman hadügymi­niszter és Harold Saunders, a kö­zel-keleti kérdésekért felelős ame. rikai külügyi államtitkár között. A bombázás nem politika” — közölte Weizmannal a vezető ame­rikai diplomata azon a vacsorán, amelyet az izraeli nagykövet adott minisztere tiszteletére. Mi­re Weizman: „Ne tanítsanak ben­nünket, maguk mindenütt veszí­tenek, elvesztették Angolát, aztán Iránt és Etiópiát, maguknak egy­általán nincs politikájuk . ..” (MTI) Földrengés Olaszországban • A San Marco nevű település lakói, akik a heves földmozgás kö­vetkeztében hajléktalanná váltak. (Telefotó — AP — MTI — KS) lani. A leghevesebb mozgást az említett településeken kívül a 365 lakosú San Marco di Norciá- bon és a 294 lakosú Santa Maria di Casciban tapasztaltak. A men­tési munkálatok folytatódnak. Rómában a földrengés pánik- hangulatot idézétt elő. Tíz- és tízezrek töltötték éjszakájukat az utcákon. Sokan gépkocsin elme­nekültek a városból, és Róma környékén, a nyílt mezőkön ke­restek menedéket, mert további földmozgásoktól tartottak. A Ró­ma melletti Monteporzio obszer­vatóriuma a kora reggeli órákban kiadott tájékoztatás szerint Ró­mát és környékét négy óra lefor­gása alatt az említett nagyobb lö­kés után még vagy száz kisebb földrengés rázta meg, ez utób­biakat azonban műszerek nélkül nem lehetett érzékelni. Az „örök városban” csak kisebb anyagi ká­rok keletkeztek, épülőfélben levő házak rongálódtak meg, ember­életben nem esett kár. Az olaszországi földrengést Ná­polyban és az Adria északkeleti partján húzódó Marche tarto­mányban is érezték. (MTI) Simó Endre, az MTI tudósítója jelenti: A Mercalli skála szerinti nyol­cas fokozatú földrengés rázta meg szerdán 23,30 órakor Olaszország több tartományát az Apennin hegylánca mentén. A földrengést Rómában is lehetett érezni 5—15 másodpercig. A lakóházak meg­remegtek, imbolyogni kezdtek a csillárok, beleremegtek az abla­kok. A rengés hullámszerűnek ha­tott. A csütörtök reggeli első érte­sülések szerint a szeizmikus moz­gás epicentruma Umbria tarto­mányra lokalizálható. Az Assisi melletti Norciban hárman vesz­tették életüket, Chiavano di Cas- ciában pedig ketten. Mind az öt áldozat összeomlott rozoga há­zak romjai alatt lelte halálát. A hatóságok feltételezik, hogy ugyanezeken a településeken és környékükön mások is megsérül­hettek, esetleg további halottak is vannak, tekintettel arra, hogy számtalan régi épület dőlt össze, és a hajnali órákban a romok alól segélykiáltásokat lehetett hal­Edward Gierek Varsóban fogadta Andreas M. Van Agt holland miniszterelnököt (a képen balra). (Telefotó — AP — MTI — KS) • Kommunista—szocialista találkozó Párizsban A Francia KP székházában csütörtökön délelőtt megkezdődött az FKP és a Szocialista Párt küldöttségeinek! hivatalos találkozója — az első 1978. március 13-a óta. A megbeszéléshez, amelyen a kommu­nista küldöttséget Charles Fiterman, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára, a szocialistát Pietter Beregovoy országos titkár Vezeti, egyik fél sem fűzött különösebb illúziókat — a 1’ Humanité csütör­töki száma nem is tesz említést a találkozóról. • A holland miniszterelnök Varsóban LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT

Next

/
Thumbnails
Contents