Petőfi Népe, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-02 / 205. szám

1979. szeptember 2. • PETŐFI NÉPE • 3 A barátság jegyében Jegyzetsorok a megyei pártküldöttség krími útjáról • A (első ké­pen: megérke­zés után kül­döttségünk fo­gadása a szim- feropoli repü­lőtéren. Pilótánk simán tette a betonra a hatalmas TU—134-es gépet a szimferopoli repülőtéren. Nézem az órát — alig egy perc késéssel érkezünk. A fogadtatás rövid volt, kevésbé protokolláris, de annál barátibb. V. Sz. Makaren­ko, a Krími területi pártbizott­ság első titkára mellett többen is jelen vannak, ismerős arcok — vezetők, akik Kecskeméten is jártak már — T. Ny. Csemadu- rov, A. M. Roscsupkin, E. K. Pokrovszkij, V. A. Bobasinszkij. Virágcsokor kerül a kezünkbe, baráti ölelés, üdvözlő szavak. Megérkeztünk. A Krímről, a Szovjetuniónak e csodálatosan kecses vidékéről röviden beszámolni aligha lehet. Testvérmegyénk városait, falvait, s tengerpartjait járva a nagy mé­retek, a szüntelen fejlődés üteme nagyon is megkapó. S mitaga­dás, a rövidnek tűnő hat nap alatt, mégis a legnagyob élményt az emberekkel való találkozások, á barátság momentumai jelentet­ték. \ O MÁSNAP DÉLELŐTT. Hi­vatalos megbeszélés a terü­leti pártbizottságon. Az asztalok három méternyi átmérőjű élővi­rágcsokrot fognak közre. Talán hajnalban állították össze szor­gos kezek. Az egyetlen dekoráció a tanácskozóteremben. A kölcsö­nös üdvözlések után Makarenko elvtárs tájékoztatójával kezdődik a megbeszélés, amelyen részt vesznek a megye párt-, állami, szakszervezeti vezetői is. Egyket­tőre kitűnik — tesitvérmegyénk sokait fejlődött az utóbbi idő­szakban. A különböző termelési versenyeken több első helyet sze­reztek. Országosan, s az Ukrán Köztársaságon bellii is kiemel­kednek az öntözéses területek növelésében, a zöldség-gyümölcs termesztésében, s az állattenyész­tésben is. \z eredményeket nagyon reá- i értékelik. Jövőre még to­vább akarnak lépni több terü­leten. Ezek közé tartozik a la­kosság életszínvonalának emelé­se, amiben ugyancsak jók a je­lenlegi eredmények is. A legfőbb feladatuk: az SZKP XXV. kong­resszusa határozatainak megvaló­sítása, a X. ötéves terv folyama­tos végrehajtása. Horváth István, az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottságá­nak első titkára, küldöttségünk vezetője választájékoztatójában, a többi között hangsúlyozta, hogy népünket, hazánkat nemcsak őszinte, testvéri barátság, de sok­oldalú gazdasági, politikai érde­kek kötik a Szovjetunió népei­hez. Átadta megyénk kommunis­táinak, a megye lakosságának üd­vözletét és jókívánságait. Célki­tűzéseinket teljesítjük — mondta —, erre biztosíték népünk, s benne megyénk szorgalmas dol­gozóinak munkája. . Kérdések, válaszok, őszinte és kölcsönös érdeklődés. Saját és közös dolgokról volt szó, test­vérmegyei alapon, ahol a szép eredmények mellett igencsak szó esett a gondokról, a jövő bonyo­lult tennivalóiról is. O SZIKASZKA ÉS DELFIN. Két óvoda neve és színhe­lye egy rqvid délelőtti program­nak. Végigjártuk a foglalkoztató­termeket, a módszertani műhe­lyeket, a pihenőszobákat. Hozzá­értés és célszerűség mindenütt. Saját uszoda. Amikor ott jártunk, pillangózni tanultak a gyerekek. A Szkaszkában közlekedési par­kot építettek nem kevés társa­dalmi összefogással. De ki győz­né a teljes felsorolást. Talán a sok virággal, s a magük készí­tette parányi emléktárgyakkal kedveskedő gyerekek. O EGYIK NAPOT a kraszno- gvardejszkiji járásban töl­tötte küldöttségünk. Az ottani járási pártbizottság első titkára, Órákat igényel. Üj szójafajtát próbálnak ki, szeretnék növelni a hozamot. Öntözőberendezéseik mindenütt működtek, ez is egyik titka a magas terméseredmények­nek. Kukoricából például néhány brigád 100 mázsán felüli átlagot produkált. A kolhozban van az ország egyik legnagyobb baromfikombi­nátja. Évente 8 ezer, tonna ba­romfihúst állítanak elő. Gyors tapasztalatcserére került sor. Ugyanis Boza Józseftől megtud­ják a kombinát vezetői, hogy a kalocsai járásban, Hartán van olyan közös gazdaság, ahol 1 kg baromfihús előállításához 2,3 kg takarmányt használnak fel, ami meglehetősen kedvező. A kolhoz­ban ennél több takarmány kell. Hogyan csinálják, milyen az ösz- szetétel — kérdezték, s fogadkoz- tak, hogy ezt náluk is „megcé­lozzák”. O JALTA, A Krím-félsziget valóságos gyöngyszeme Utunk az Inturist impozáns szál- lodakomplexumába vezet. A 15 emeletes betonkolosszus kiemel­kedik a környező épületek közül. Külön úszómedencéi, sportpályái, éttermei, játéktermei, s a tenger­part igen kellemes pihenést ,/ szó­rakozást biztosít. A viszonyítás kedvéért: az egyszerre 2500 ven­déget kiszolgáló szállodában 2200- an dolgoznak!! Házigazdáink rö­vid fürdésre, szaunázásra invi­tálnak. A parton egy magyar csa­láddal találkozunk, Csongrád me­gyeiek. Jalta nevezetességeinek egyike a több mint 200 éves múlttal ren­delkező „Magaracs” Borászati Szőlészeti Tudományos Kutaitóin- tézet. Országos intézmény — a falakon sorakozó elismerő okle­velek, diplomák jelzik, hogy enpek megfelelő szintű munkát is végeznek. Boraikról. Madeira- típusúak, igazán kiváló minőség­ben, zamatosak, tiszták. A rögtönzött borkóstoló közben küldöttségünk tagja, Katona Ist­ván kérdései alapján megtudjuk, hogy három alapvető kutatási területtel foglalkoznak: a fagy- rezisztens, a filoxéra-ellenálló szőlőfajták előállításával, vala­mint a szőlőművelés gépesítésé­vel. . Búcsúzáskor elhangzik, hogy az intézet magyarországi megfe­lelőjének immár Kecskeméten van a központja. Átadjuk az együttműködésre vonatkozó ter­vezett, és V. A. Filippovics igaz­gató részére a személyes meg­hívást is. © SZEVASZTOPOL. Ismerke­dünk a hős város' múltjával és jelenével. Ám a jövőről is sok szó esik. B. V. Csernyicskin, a városi pártbizottság első titkára részletes tájékoztatást ad a vá­rosban folyó ideológiai nevelő­munkáról. Ellátogatunk a helyi pártokta- tók házába. Jól felszerelt intéz­mény, ahol a pártaktivisták fel­készítését végzik. Érdekessége: nincsenek főhivatású tanárai, csak az igazgató és a technikai személyzet függetlenített. S hogy kik tartják az előadásodat? Fel­kérnek ismert tudásokat, közéleti embereket. A párt iskoláin taní­tani — igen nagyra becsült meg­bízatás. Szevasztopolban zajlik progra­munk utolsó jelentősebb aktusa. Virággal tisztelgünk a városért, a szovjet hazáért s megannyi sok más népért életüket feláldozó harcosok emléke előtt. * Végül is milyen volt e néhány napos látogatás? Mennyire volt maradandó mindaz, amit a ven­déglátók nyújtottak? Minderre nehéz röviden választ adni. Ha­csak így nem: igaz barátoknál jártunk, a testvérmegyében. Sz. A. Gratuláció a Lenin-rcnddcl négyszer kitüntetett kolhozelnöknek. V. I. llnin tájékoztatójából kitűnt, hogy milyen eredményesen dol­goznak az SZKP XXV. kong­resszusa határozatainak megvaló­sításán. Csak egy-két szám erről. Kukoricából 70 mázsán felüli át­lag. A járásban több mint húsz százalékkal növelték a szarvas­marha-állományt. Űj baromfi­kombinátokat létesítettek. Délután a „Néped Barátsága” kolhozba vezetett útunk. Valami­kor falu volt — ma emeletes épü­letek, városba is illő terek, ut­cák. Érkezésünkkor több százan, kendőket lengetve köszöntötték az érkezőket. Kenyér, só, virág és megannyi barátságos, mosolygó arc. A mikrofon elé lépő Hor­váth Istvánnak itt is alkalma volt megyénk üdvözletét átadni. A kolhoz elnöke már nem fia­tal ember. Megtudjuk róla kísé­rőinktől, hogy négyszer kapta meg a Lenin-rendet. Legelőször 1936-ban. Nagy tekintélye van a k ol h o zk özösség ben, szeretik az emberek. Minden érdemet, dicsé­retet elhárít magától. A tagság, ha azok nem dolgoznak kemé­nyen — mondja többször is. Bejárjuk a gazdaság egy részét. • Tisztelgés a szevasztopoli hősök emlékművénél. Horváth István köszönti a Népek Barátsága kolhoz tagjait. Korszerűsödő ügyintézés ÜGYFÉLNEK lenni sohasem volt kellemes dolog. Általában azért megy az ember a „hivatal­ba”, hogy elintézze halaszthatat­lanul sürgős ügyeit, vagy éppen azért, mert — hívta a hatóság. Évszázadok során összekapcsoló­dott a közhivatal fogalma vala­mennyiünk tudatában a nehézkes ügyintézéssel. Mi tagadás: az utóbbi években egész sor jogkör került le a magasabb szintű ha­tóságoktól a helyi tanácsok szak- igazgatási szerveihez — a legtöbb helyen ez még bonyolította, so- kasítóttá a teendőket. Éppen ez tette időszerűvé a ha­tósági munka korszerűsítését, ami egyszerűsítést és fejlesztést is je­lent. Olyat, mint például Török- szentmiklóson, ahol egyetlen, nagy irodahelyiségben intéznek el szin­te minden olyan ügyet, amivel a helybeli lakosok a tanácshoz for­dulnak. Az ügyfél-tájékoztató iro­da — és nemcsak ebben a város­ban — átalakult ügyfélszolgálati irodává. Akinek valamilyen bizo­nyítványra van szüksége, vagy egyéb, könnyen elintézhető ügy­ben megy be a tanácsházára, per­cek alatt dolgavégezetten távoz­hat. S ha már a hatósági bizonyítvá­nyoknál tartunk: bármennyire szaporodtak a helyi tanácsoknál a munka- és hatáskörök, mun­kájukat megkönnyítette az, hogy egész sor hatósági bizonyítvány­ról kiderült: nincs rá szükség. Húsz évvel ezelőtt még évente két és fél millió hatósági bizonyít­ványt adtak ki, s hogy ezek nagy része fölösleges volt. bizonyítják az újabb számok: mostanában már alig több mint 300 ezer ál­lampolgár kér évente hatósági bi­zonyítványt. Sokat lehet tenni azzal is, ha összevonják a tanácsok és más szervek egyes munkaköreit. így például manapság még valóságos tortúrát von maga után egy köl­tözés. A lakcímváltozást ugyan elegendő a tanácsnál bejelenteni^ de külön-külön kell szaladgálni a közművekhez a villany, gáz, víz átjelentésével, nem is szólva a postáról, amely vitatja, hogy a te­lefon a lakáshoz tartozik. A jövő útja — és itt már közeljövőről van szó —, hogy valamennyi átjelen- tést egyszerre, egy helyen lehessen elintézni. Ez a hivatalok oldalá­ról nézve azt jelenti, hogy né­hány millióval kevesebb aktát kell iktatni, ki-beírni. átvezetni stb. ELKEZDŐDÖTT a tanácsi-hi­vatali munka gépesítése is. ami ugyancsak korszerűsítést és egy­szerűsítést jelent. Ám ez sem .megy csak úgy. magától. A Mi­nisztertanács Tanácsi Hivatalának tapasztalatai szerint egységesí­tésre van szükség. Ki fogják dol­gozni azokat a normákat, amelyek irányt szabnak: milyen szintű ta­nácsoknál milyen mértékű gépesí­tés alkalmazható, milyen gépeket célszerű beszerezni, és hogyan oldható meg a gépek karbantar­tása, javítása. Helyenként vannak már vil- lanyírógépek. Ezek — a közhittel ellentétben — nemcsak arra valók, hogy a gépírók munkáját meg­könnyítsék (habár ez sem elha­nyagolható szempont, hiszen a gépírás nehéz fizikai munka), ha­nem arra is, hogy gyorsabban le­hessen dolgozni, egyszerre több példányban készülhessenek a szükséges — de csak a szükséges! — iratok. Igen sokat jelent a magnetofon alkalmazása a hivatali munká­ban. Fölöslegessé válik sok olda­las jegyzőkönyvek körmölése (amúgy is egyre kevesebb a fo­lyamatos beszédet jegyezni tudó gyorsíró), az elhangzottak lénye­gét megőrzi a magnószalag, s ezt Különösebb keresgélés nélkül bár­mikor újra elő Jeher venni. Az ügyintézést is lehet egyszerűsíte­ni magnetofon segítségével: az • érdekeltek szalagra mondják mindazt, amihez ma még jegyző­könyvet kell felvenni. Helyet és időt takarítanak meg a tanácsok a Bács-Kiskun megyé­ben elsőként kezdeményezett mikrofilmtechnika alkalmazásá­val. Nem is szólva a papírtakaré­kosságról, mivel így megmarad­nak a szükséges iratok akár évti­zedekig is, illetve egészen kis he­lyen elférnek és könnyen előke­reshetők. Talán mindezeknél többet je­lent a számítástechnika bevonu­lása a közigazgatási munkába. Jelenleg csaknem negyven ága­zatban kétszáznál is több szak- igazgatási program fut a megyei szervek számítógépein. Sok ez vagy kevés — majd a gyakorlat dönti el, egyelőre az a legfon­tosabb, hogy a napi munkát, a szükséges összegezéseket, a fel­sőbb szervek részéről kért sta­tisztikákat gépek segítségével tud­ják elkészíteni. A GÉPEK TEHÁT — mint az életnek oly sok más területén — a közigazgatásban is megkönnyí­teni hivatottak az emberek mun­káját. Ehhez azonban mindenek­előtt az kell. hogy a hivatalok­ban dolgozók megtanulják a gé­pek kezelését, s ezzel valóban meggyorsítsák, korszerűbbé te­gyék a közigazgatási munkát. Jó néhány hivatal rossz példája szolgálhat tanulságul: gyakran előfordul, hogy a gépek kezelésé­hez újabb és újabb munkaerőt vesznek fel, sőt nemcsak keres-, nek, de csábítanak is máshonnan. Ugyanakkor maradnak helyükön azok, akik addig kézzel végezték az újonnan gépesített munkát. Ez ma már nem járható út! A tanácsoknak jövőben kevesebb emberrel kell ellátniuk a felada­tokat. Ez sem megy azonban egy- ' szerűen elhatározás alapján: a gépesítéssel legalább egyenrangú jelentősége van a párhuzamossá­gok megszüntetésének, a közigaz­gatási munka további ésszerűsíté­sének. Mindez csak részben mú­lik az akaraton — nagyobb rész­ben azon. hogy mindenütt meg legyenek az „emberi feltételek”: megfelelő számú képzett munka­társ, aki jó szervezéssel, gépesí­téssel és a fölösleges adminiszt­ráció nélkül végzi el a szükséges közigazgatási munkákat. NEM A LAKOSSÁG van a hi­vatalért, hanem a hivatal a la­kosságért. Alapigazság ez. ami­nek azonban csak úgy lehet ér­vényt szerezni, ha egyszerűsödik, korszerűsödik, ésszerűsödik a közigazgatási munka. Ez pedig már nem a távoli jövő perspektí­vája, hanem nagyon is napi teen­dő. Megköveteli az' ország gazda­sági helyzete — hiszem a drága közigazgatás világszerte elvégzett számítások szerint, a legnagyobb pazarlás —, s nem utolsósorban az is. hogy a közhivatal közelebb kerüljön az ügyes-bajos dolgaival oda forduló állampolgárhoz. Hogy az ügyfél se idegenkedjék a hiva­taltól. V. E. Kecskemét az NDK televíziójában Nem akartam hinni a szemem­nek, amikor szerda este a kecske­méti Aranyhomok tűnt fel a kép­ernyőn. Mivel a műsor címét nem láttam, először valamilyen hir­detésre gondoltam. Csakhamar szép felvételek mutatták be a Kodály-intézetet, majd a tanács­háza dísztermét. A kamera el­időzött a rádiótechnikai gyárban, az egyik borozóban és — ha jól azonosítottam — az XJniver egyik feldolgozó üzemében. A nézők tá­jékoztatást kaphattak a híres ho­moki szőlőnemesítő kísérletek­ről is. A Rádió és Televízió Újság se­gítségével nyomoztam ki, hogy a Gondolatok a vonaton című ri­portfilm első részét sugározta a magyar televízió. Az összeállítást az NDK-ban élő nézők számára készítette Karl-Eduard v. Shnitz- ler. A hazánkról tájékoztató, az ideutazáshoz kedvet csináló film magyar változatát Vámos Judit rendezte, Rafael Márta szerkesz­tette. Tegyük hozzá: kicsit gon­datlanul. Azt még megértjük, ha Berlin­ben élő barátaink „Debreceni Sándornak" emlegették a Szőlé­szeti és Borászati Kutatóintézet f('igazgató-helyettesét (város, vá­ros), de honfitársainknak illene pontosan tudniuk, hogy mi a ne­ve a jeles kutatónak. Az NDK- ban dolgozók nem találhatnak ki­vetni valót a Kodállyal kapcso­latban emlegetett kultúrpolitika kifejezésben, ám a magyar mun­katársak hallhattak volna arról, hogy a világhírű muzsikus milyen sokszor kifogásolta a különféle magyartalan „kultúrösszetétéle- ket". A Vili. kecskeméti népzenei találkozón több külföldi munka- csoport is készített felvételeket. Értesüléseink szerint a Német Demokratikus Köztársaságból ér­kezett stáb húszperces filmben idézi fel a népi együttesek, éneke­sek. hangszeresek, írók. tudósok hasznos és gyönyörködtető sereg­lését. H. N. 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents