Petőfi Népe, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-15 / 190. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1979. augusztus 15. Boríték és kézfogás Mindenkor az első vonalban • Az egyik kötőüzemben néhány évvel ezelőtt felfigyeltek arra, hogy nagyon sok — főként importból származó — tű fogy, törik el az indokoltnál hamarabb. A tűfelhasználás mérséklésére első lépésként mindössze annyit tettek, hogy minden gép mellé kiírták, ott mennyit használnak fel. Már ez az egy, aprónak tűnő, ám korántsem jelentéktelen mozzanat — a tűfogyasztás nyilvánossá tétele, a dolgozók munkájának összehasonlítása — érezhetően csökkentette a fogyasztást, s az ehhez kapcsolt közvetlen ösztönzés már csak kisebb hatást váltott ki. Ismerek egy olyan fiatal, pályakezdő. közgazdászt, aki — no^ ha egykori évfolyamtársai többségénél kevesebbet keres — mégis jól érzi magát munkahelyén. Titka egyszerű: olyan munkája van, amit szeret csinálni, olyan feladatokat kap, melyek alkotó fantáziáját képesek működésbe hozni. Főnökei partnerként kezelik, s minden lényeges kérdésben kikérik a véleményét. Pedig — felmérések is kimutatták — különösen a pályakezdőknél a bér, a boríték vonzása — érthető okok folytán — igen erőteljes, s az esetek nagy részében erősebb, mint az erkölcsi megbecsülés, az elismerő kézfogás. Gyakran még szakmai előmenetelüket is feláldozzák, vagy egyszerűen hátat fordítanak a választott hivatásnak, hogy anyagilag .minél előbb rendezett viszonyok közé kerülhessenek. • Az eddigi példák főként az erkölcsi megbecsülés fontosságára mutatnak rá. Azt azonban senki nem mondja, hogy csak ez a lényeges. Szocialista fejlődésünk során jól megfigyelhető az a folyamat, ahogyan egyre inkább fel- és elismerjük az anyagi ösztönzők fontosságát. Azt, hogy bár áldozatkészségre, odaadásra, öntudatra ma is szükség van, de a jutalomosztásnál mégis először a borítékot adják át, s csak ezt követi a jó munka elismerését kísérő kézfogás. A párt Központi Bizottságának elmúlt évi december 6-i határozata a népgazdaság helyzetét feltárva és az idei feladatokat körvonalazva többek között megjegyzi: a keresetek jobban kapcsolódjanak a teljesítményekhez, és azok fokozására ösztönözzenek. Szűnjön meg a káros egyenlősdi, « jobb munka nagyobb anyagi és erkölcsi megbecsülésben részesüljön. Nem új gondolatok ezek, hiszen évtizedek óta alapelvünk az egyenlő munkáért egyenlő bér. Csakhogy mostanában mind égetőbb szükségszerűség, hogy ehhez hozzágondoljuk: különböző munkáért pedig különböző bért fizessenek! » Érdekes módon, a jövedelmek, keresetek differenciálásával 'elvben általános az egyetértés. A problémák inkább a megvalósításnál jelentkeznek. SaJc helyen a prémiumot még mindig „egyenlően” osztják el, máshol a vetésforgó módszerét alkalmazzák: a jutalmak osztásánál egyik vezérlő szempont, hQgy^mindenki sorra kerüljön. Érthető, ha nem is mindig menthető a munkahelyi kollektívák gyakori hűzódozása a különbségek megtételétől. A pénzkérdés — kényes kérdés, s egy adott kiss kollektívában különösen az. Nehezíti a dolgot az is, hogy a különböző fajta munkák csak nagyon áttételesen mérhetők össze. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne megállapítani, ki dolgozik jól és ki rosz- szul. Tudják ezt pontosan azok, akik évek óta együtt dolgoznál«, egymás mozdulatait is jól ismerik. Csak Hát az egyenlősdi nagyon sok helyen gyakorlat. S ami hosszú ideje gyakorlat, abból szokás lesz, s a szokásokon — főként ha azok károsak — köztudottan nem könnyű változtatni. • Igaz, az ésszerű, igazságos differenciálás objektív feltételei gyakran hiányoznak. Az egyén „jó munkája" ugyanis csak a vállalati eredményen keresztül mérhető. Hiába ad ki valaki a keze . közül bármilyen csodálatos munkadarabot, ha a termékre sem itthon, sem külföldön nincs megfelelő kereslet, vagy csak veszteséggel értékesíthető. Hiába dolgozza végig valaki becsületesen a nyolc órát, ha a vállalat vezetésének esetleges hibás döntése folytán a gazdasági tevékenység egésze kerül nehéz helyzetbe. S persze, igaz ennek az ellenkezője is: ki lehet dolgozni ragyogó terveket, szárnyaló elképzeléseket, de ha nincs munkáskéz, akkor a tervek mit sem érnek. • Mindez pedig azt igazolja, hogy az egyéni .jó munka és a vállalat munkája között szoros kapcsolat van. A „különböző munkáért különböző bér” elv csak úgy érvényesíthető az egyes dolgozókra, ha a vállalatokat is tevékenységük eltérő hasznossága szerint értékelik. Az egyenlősdi ugyanis nemcsak az egyének közötti béremeléskor, jutalmazáskor uralkodik. Ugyanúgy létezik ma még vállalati szinten is. A kiugró, jó eredményeket elérő vállalatok nagy jövedelmét az állam elvonja, s — bár Idén Jelentősen csökkenő mértékben — a kevésbé jól gazdálkodók támogatására használja fel. • A boríték és a kézfogás, az anyagi és erkölcsi ösztönzés nem egymást kizáró vagy éppen egymással ellentétes fogalmak. Mindkettő egyaránt és együtt fontos. F. S. P. Aki közelebbről is ismeri Barid! Mihályt, minden bizonnyal egyetért a sorok írójával; olyan ember ő, aki sokat tapasztalt, s nem keveset tett a közért. Nem viselt ugyan magas tisztségeket, de minden poszton teljes felelősséggel és erővel dolgozott. Ma öt- venhét évesen is ugyanez mond-, ható róla. Á szokványos kérdésre, hogy elégedett ember-e — töprengve fogalmazta a választ. Mert mikor lehet teljesen elégedett az ember? A kommunista? Mindig kell valami, ami előre lendít, ösztönöz, s nem utolsósorban — új erőt is ad. Ezek Bartal Mihály elégedettségének összetevői. A felszabadulás előtt gazdasági cseléd, 1946-ban már a választások előkészítésénél segítkezik, s még abban az évben tagja lesz a kommunista pártnak. Mozgalmas, munkával, harccal teli évek következnek. 1962-ig többféle funkcióban tevékenykedik: járási DÉFOSZ-titkár, tanácsi főelőadó, s Kecskeméten a pártiskolán előbb tanul, majd ugyanitt tanít is. Mindig ott van, ahol a legnagyobb szükség van rá. 1953-ban egy viszonylag hosz- szabb szakasz kezdődik. Függetlenített községi pártbizottsági titkárrá választják Szabadszálláson. Ezek sem könnyű évek, de már jócskán rendelkezik tapasztalatokkal. Elsárgult újságkivágásokat nézegetünk. A Szabad Nép cikkírója elismerőleg méltatja a község politikai életének" fejlődését. Hasonló hangvételű írások jelentek meg a megyei Népújság hasábjain is. A múlt idézését Bartal Mihály csakhamar félbeszakítja, s dicsé- rőleg szól a jelenlegi helyzetről, a községi pártbizottság munkájáról, a további fejlődés figyelemre érdemes eredményeiről. De kanyarodjunk vissza 1962- höz. Ekkor választották meg a szabadszállási M.athiász Tsz párttitkárának. Pontosan tizenhárom évig viselte ezt a tisztséget. Viselte? Talán helytelen ez a megfogalmazás. Mert ő nem egyszerien csak „viselte” a tisztséget, hanem benne élt a pártmunkában. Sokak útját egyengette jó irányba tanácsaival, határozottságával. Ki tudná Számon tartani, hogy hányán jutottak el a párt soraiba, váltak meggyőződéses emberré, kommunistákká éppen az ő közreműködésével, elvtársi bátorító szavai és személyes példája nyomán. Az életrajzi adatok hosszas, részletes felsorolása talán kevésbé érdekli az olvasót. Bartal Mihály esetében mégis érdemes néhány momentumot felemlíteni. Olyan tényekről van szó, amelyek részben jelzik és minősítik is egyéniségét, politikai magatartását. A sokévi párttitkári munka mellett aktívan dolgozott az MHSZ-ben, tagja volt a munkásőrségnek és mintegy tíz éven keresztül önkéntes rendőr, népi ülnök és tanácstag is. Ma, amikor a szabadszállási Aranyhomok Termelőszövetkezet személyzeti vezetőjeként dolgozik, ugyancsak ellát még néhány közéleti, politikai megbízatást. Szervezőtitkára a tsz-párt- alapszervezetnek, vezetője a községi pártbizottság mellett működő oktatási bizottságnak, negyed- százada a párt propagandistája. Még folytathatnánk a felsorolást, de ennyiből is kitűnik: nem valamiféle céltalan funkcióhalmozásról van §zó. Arra törekedett, hogy egész életét betöltse a köz- életiség. Ezért dolgozott és közben tanult is. Mezőgazdasági technikusi oklevelet szerzett felnőtt fejjel, majd elvégezte a marxizmus—leninizmus esti egyetemet. A beszélgetés végén a jelen és a jövő feladatairól esik szó. Tele tervekkel, programokkal. Tovább szeretné fejleszteni a szövetkezetben folyó személyzeti munkát, előbbre akarnak jutni a szakmunkásképzésben. A politikai munkában is konkrét feladatokat sorol — készülnek a párt soron következő, XII. kongresszusára. Dolgozott és dolgozik mindenkor az első vonalban, emberközelben, ott, ahol a dolgok, problémák egyszerűbb formában jelentkeznek ugyan, de megoldásukhoz egész ember kell. Olyan, mint Bartal Mihály. Szabó Attila A kertészeti főiskola és a mezőgazdasági üzemek A Kertészeti Egyetem kecskeméti főiskolai kara — hasonlóan más oktatási intézményekhez, kettős feladatot tölt be. Az oktatás mellett jelentős a tudományos kutatás is. Magas óraszámuk miatt az oktatók munkaidejük mintegy 30 százalékában tudnak csak tudományos kutató munkával foglalkozni — állapította meg dr. Maár András általános igazgatóhelyettes. Elmondta, hogy az intézet — háromszáz üzemmel tart kapcsolatot. Ezek egy része az oktatással összefüggő, azt kiegészítő szakmai gyakorlatok helye, ahová a tanterv részeként üzemlátogatásokat szerveznek. Külön meg kell említeni a kar tangazdaságát Kisfáiban, és a bázisgazdaságokat: az Izsáki és a Szikrai Állami Gazdaságot, ahol a hallgatók elsajátíthatják a tantermekben, a laboratóriumokban megszerzett alapra épülő, nagyüzemi gyakorlatot. A kapcsolat másik formája a főiskolai kar által szervezett továbbképzés, ahol az elméleti szakemberek találkoznak a termelésben dolgozókkal és azok napi problémáival. A kapcsolatok kiépülhetnek a kutatásokkal is. A feladatterves programok — a felsőbb intézmények — kutatási témáihoz kapcsolódnak, annak részei. Az úgynevezett diszciplináris kutatásokkal az oktatás célszerűsítésének lehetőségeit vizsgálják. Az ilyen kutatásokra kapott anyagi támogatást általában műszerek, eszközök beszerzésére használják fel. Dr. Szabó Sándor tudományos kutatási igazgatóhelyettes tájékoztatása szerint a főiskolai kar nyolc tanszékén dolgozó negyven- nyolc oktató vesz részt ezekben a kutatásokban. A szerződéses munkák állnak legközelebbi kapcsolatban a termeléssel. Megbízóik között kereskedelmi vállalatok, ipari üzemek, kutatóintézetek, állami gazdaságok, termelő- szövetkezetek vannak. A Szikrai Állami Gazdaságnak: gyümölcslégyártási technológiát, almatermő- rűgy-szabályozást; az Izsáki Állami Gazdaságnak zöld-sárga termesztési technológiát, a Középmagyarországi Pincegazdaságnak szőlőlevél-analízist készítettek. Megyén kívüli szerződéses munkáik: az AGROKER Vállalatnak felvásárlási tervet, a MÉM Mezőgazdasági Főosztályának a váz- szerkezet nélküli fólia alatti szántóföldi zöldségtermesztés módszerét, a pásztói Béke Termelőszövetkezetnek gyepgazdálkodási technológiát dolgoztak ki. Az elmúlt esztendő mérlege szerint huszonegy ilyen munka, 1 725 000 forint értékben. Hátráltató tényező, hogy ezeknél a szerződéseknél számolni kell a személyi kapcsolatokkal, és a bonyolult adminisztrációval — egy szerződés átfutási ideje 2—3 hónap. — Az elmúlt évhez képest, ez évben kevesebb megbízást kaptak. Pedig az érintésvédelmi vizsgálatoktól — komplett üzemi technológiáig — mindennel foglalkoznak. ami kapcsolatban áll a mezőgazdasággal. A főiskolai karnak az a célja, hogy a szabad szellemi kapacitást jobban a termelési gyakorlatban jelentkező teendők megoldására összpontosítsák. A részfeladatok kidolgozásába bevonják az érdeklődő hallgatókat. így a kutatási, a tudományos munkákkal szerzett ismeretek a holnap üzemmérnökeinek szakmai fegyvertárát gyarapítják. > • A főiskolai kar kis- parcellás állomány- sűrűségi vizsgálatai váz nélküli fekete fóliatakaró alatt. (Straszer András felvétele) ÉWMMto lÍiiÉllMÉMÍÉ®l Tolókocsi kerestetik Idős. egyedülálló asszony ösz- szedűlésre ítéltetett lakóházának megmentése érdekében szóltunk e helyen nemrég, mégpedig eredményesen, hiszen a kérésünkre több közület és magánszemély ajánlotta fel, hogy a keresett építőanyaggal olvasónk segítségére siet. Eme örvendetes tény is bizonyítja: szocialista társadalmunkban nem maradhatnak magukra a rászorulók. Hasonló emberbaráti gesztusra számítunk mostani cikkünk nyomán, melyet a szerkesztőségünkhöz a napokban érkezett expressz ajánlott levél alapján intünk. Kiskőrösön, a Mészáros utca 22. szám alatt lakik Molnár Károly, aki trombózis megbetegedésben szenved. Hónapokig gyógykezelték korábban, de súlyosan meggyengült egészségi állapotában nem következett be jelentős változás. Jelenleg már otthonában tartózkodik — ágyban fekve —, ahol állandó felügyeletre, ápolásra szorul. E feladatot egyetlen hozzátartozója, a felesége látja el. ö azonban a család fő kenyérkeresője, is ám azt sajnos nem tudja összehangolni a beteggel kapcsolatos kötelezettsége teljesítésével. Munkaviszonyát azért sem szeretné megszakítani, mert az öregségi nyugdíjazásáig • csupán húsz hónapja van hátra. Mi lenne a megoldás? Molnárné úgy véli, ha a férje hozzájuthatna egy tolókocsihoz, azt szívesen használná, megszabadulhatna a szobai rabságból, s kimehetne a szabad levegőre, a napfényre. Sőt e jármű alkalmas lenne arra is, hogy a beteg rendszeres utcai sétáltatására is sor kerüljön. Mindez egyelőre csupán vágyálom, mert ilyen kocsit kereskedelmi forgalomban beszerezni lehetetlen. „Talán a jó érzésű emberek tudnának tenni valamit érdekünkben, örömmel vennénk, ha valaki átadná nekünk a régi, s számára már szükségtelen tolókocsiját. Tisztességes árat fizetnénk, ha bárki vállalkozna ilyen termék elkészítésére. Ugye reménykedhetünk?” — zárul e sorokkal a levél. Mit is válaszolhatnánk a kérdésre ... A humánum, az emberbaráti segítség tiszteletet érdemlő nagy forrásai bizonyára megyénkben sem merültek még ki! Meghiúsult egy kirándulás Évek óta dolgozik együtt, s teljesíti feladatát, vállalását a kecskeméti l-es számú postahivatal hírlapkézbesítéssel foglalkozó ösz- szetartás szocialista brigádja. A nyolctagú kollektíva naponta sok ezer emberhez juttatja el idejében, pontosan a megrendelt napi- és hetilapokat, illetve folyóiratokat. Szabadnapjuk mindig a hétfő, melyet gyakorta töltenek közös társaságban. Erre az időre kellemes kikapcsolódást, szórakozást, vagy éppen pihenést nyújtó programokat szerveznek maguknak. melyeken általában a családtagok is részt vesznek. Július 30-ra is beterveztek egy szépnek ígérkező kirándulást. Meghiúsulása miatt még most is keseregnék. Mi történt voltaképpen? Schrobár Istvánné brigádvezető- töl és munkatársaitól ezeket tudtuk meg: A kézbesítők már korábban elhatározták, az említett hét eleji napon Cserkeszölőre utaznak, hogy a sok gyaloglástól, cipeke- déstől fáradt lábaikat, karjaikat megmártsák a gyógyító hatású termálvízben. Az élelmiszert és ruhát tartalmazó csomagjaikkal reggel 7 órakor valamennyien a megbeszélt helyen, a 'kecskeméti központi buszpályaudvaron voltak. A tudakozónál arról tájékozódtak, hogy a szomszédos Szolnok megyei községbe 55 perc múlva gördül ki a távolsági járat a 3-as kocsiállásról. Vidám terefere közepette várták ,az indulást, s közben sétálgattak is. Jó idő elteltével, úgy 8 óra körül már türelmetlenkedni kezdtek, s ismét a felvilágosítóhoz mentek. Ott derült égből villámcsapásként érte őket a hír. mi szerint a cserkeszőlői kocsi röviddel ezelőtt ment el a 4-es kiindulási helyről. Megkérdezték nyomban, mindezt miért nem közölték a hangosbemondón, mire azt a feleletet kapták: rossz a készülék. Akkor miért nem tudatták személyes informálással az indulást az utasokkal? — érdeklődtek a továbbiakban, de ezúttal már hiába várták a választ. A bosszúságtól tehetetlennek érezték magukat, s az kölcsönzött némi vigaszt számukra, hogy rajtuk kívül még csaknem harminc utas méltatlankodott ugyanilyen okból. Talán ennyi ember láttán indítanak még egy buszt... — gondolták, de a Volán ottani illetékesei ilyesmiről hallani sem akartak. Aztán megtudták: legközelebb déli 1 órakor indul járat a gyógyfürdőjéről ismert és 'kedvelt kis településre. Ekkor félhangosan meditáltak olyasmiről, hogy addig mivel tölt- sélt., el. az időt, rpajd hirtelen' meglepő tanáccsal látta el őket az egyik Volán-dolgozó, aki közölte: menjenek el utcát söpörni. „A szervezetlen buszindítások- ra, a lemaradt utasokkal kapcsolatos közönyösségre csak ráadás ez az udvariatlanság. De lehet ilyet tenni következmények nélkül?” — fejeződik be a panaszosok közlendője, akik végül, is lemondtak e kirándulásról. Nos, a felháborodásra jogosan okot adó esethez csak egyetlen megjegyzést fűzünk: bízunk abban, hogy e sorok nyomán a Volán 9-es számú Vállalat vezetői nemcsak a mulasztó dolgozókat vonják kérdőre, de hathatósan intézkednek a hasonló kellemetlenségek megelőzése céljából is. CIKKÜNK NYOMÁN Intézkedett a KÖJÁL Nemrég számoltunk be lapunk Sajtóposta rovatában a matkó- pusztai családok szinte elviselhetetlen gondjáról, miszerint hosz- szabb ideje valóságos légyinvázió dúl arrafelé. Megírtuk, hogy a 226-os, a 227-es, a 228-as és a 269-es számú tanyákban a legriasztóbbak a körülmények, ott ugyanis sok a kisgyermek, akiket a felnőtteknél is 'hamarább fertőzhetnek meg a roppant kártékony rovarok. A problémát az okozza, hogy a lakóhelyektől csupán pár száz méternyi távolságban, a szabad téren nagy meny- nyiségű szerves trágyát tárol a helvéciai Petőfi Termelőszövetkezet. Sorainkra a napokban kaptunk választ a Kecskeméti Városi Közegészségügyi és Járványügyi Felügyelőségtől. Dr. Horá- nyi Elemér, a felügyelőség vezetője a következőket közölte: A cikk nyomán július 25-én tartottunk ellenőrzést a közös gazdaság tehenészeti telepenek környékén, s megállapítottuk, a számottevő mennyiségű istállótrágya valóban fedetlen, és ez légyveszélyt jelent a környéken lakó családokra. Igaz, akkor már folyamatban volt az elszállítása, de a tárolási körülményeket helytelennek, jogszabálysértőnek minősítettük. A közegészségügyi előírások betartásával kapcsolatos hiányosságokra felhívtuk a tsz-elnök figyelmét, s közöltük, ezentúl csak elföldelve lehet a szerves trágyát a szabad területen tárolni. Végezetül kilátásba helyeztük, ha ez az eset máskor is előfordul, a felelős személy ellen szabálysértési eljárást indítunk. Köszönjük a KÖJÁL érdemi intézkedését, s reméljük, a szövetkezetiek kellően gondoskodnak arról, hogy az érintett mat- kópusztai családoknak ne legyen többé okuk ilyen panaszra. összeállította: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 12-516 Hőerőmű - tető nélkül Talimardzsan város közelében szemelték ki Közép-Azsia legnagyobb hőerőművének helyét. Teljesítménye 3 mijlió 200 ezer kilowatt lesz. A tüzelőanyag forrása: a közelben levő Surtan gázlelőhely. A gőzkazánokhoz szükséges vizet a Karsi-főcsatornából veszik majd. A tervezők azt javasolják, hogy a kazánokat közvetlenül a szabadban szereljék össze. Ez jelentősen csökkentené a beruházási költségeket. C. P.