Petőfi Népe, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-15 / 190. szám

1979. augusztus 15. • PETŐFI NÉPE • 3 ORGONAÉPÍTŐK • A Fővárosi Művészi Kézműves Vállalat orgonaműhelyében egy, már kétszáz évvel ezelőtt is is­mert mechanikus rendszerű or­gona fejlesztett változatát készí. tették el. A hangszert a Szabolcs- Szatmár megyei Ajak községben állítják fel. (MTI-fotó — E. Várkonyi Péter felvétele — KS) Európa-szerte kérik a technológiát Több éves laboratóriumi kí­sérleti munka eredményeképpen nemzetközileg is jelentős, új nagyipari technológiai eljárás született a Budapesti Műszaki Egyetemen. Olyan módszert munkáltak ki, amely lehetővé te­szi a szorbit néven ismert ve- g.yület kristályos formában történő előállítását: E vegyület nélkülözhetetlen alapanyaga pél­dául a C-vitamin gyártásának, ae igényt tart rá az édesipar is a cukorbetegeknek szánt termé­kek készítésekor. Az eljárás nagy erénye, hogy nemcsak a szorbit, hanem a környezetvédelem szempontjából is nagy jelentősé­ge alumíniumfoszfát, valamint a mosószergyártáshoz felhasznált nátriumszilikát megbízható kris­tályosítására is alkalmas. Korábban a legnagyobb gon­dot a szorbit szállítása jelentet­te' ' az anyagnak ömlesztett, fo­lyékony állapotban való moz­gatása csak drága áron beszerez­hető tartálykocsikkal volt lehet­séges. A szilárd, kristályos szor­bit előállítása éppen erre talál megoldást, a szállítás a hagyo­mányosnál lényegesen kisebb anyagi ráfordítást igényel. A most szabadalmat kapott gyártási eljárás iránt idehaza és külföldön egyaránt nagy érdek­lődés mutatkozik. A Szovjet­unióban üzembe helyeztek egy évi ezer tonna kapacitású, ma­gyar felszerelésekkel ellátott üze­met. s szóba került már egy to­vábbi üzem felállítása is. A Péti Nitrogén Művekben még eb­ben az évben elkészül egy ha­sonló teljesítményű végleges üzem. s érdeklődést mutatnak a technológia iránt az NDK-ban. Csehszlovákiában, Jugoszláviá­ban. az NSZK-ban is. (MTI) Nyitás előtt már hosszú sorok várakoztak a kecs­keméti áruházak és ruházati szaküzletek előtt. Ügy (unt. hogy mindenki a kedvezményes nyári vásár első napján, sőt első órájában kívánja elkölteni erre az alkalomra tartalékolt pénzét. Többen az­zal indokolták türelmetlenségüket, hogy mit lehet tudni, hátha kicsi a készlet, az elején kiválogatják a javát és a következő napokra már nem jut a divatosabb holmikból. Jogos lenne az aggodalmuk? Bőséges készlet a Centrumban — Felkészültünk a várható nagy érdeklődésre — nyugtat meg Cseri Józsefné, a Centrum Áru­ház áruforgalmi vezetője. — Az idei vásáron 7 millió forint érté­kű árucikket forgalmazunk 30— 40 százalékkal olcsóbban. A tava­lyitól eltérően most nem érinti az árleszállítás a cipőket és a fehér­neműt. Viszont széles 'választék­ban kínálunk női és bak’fis nyári ruhákat, ezekből 1600 darab áll a vevők rendelkezésére. Tavaly a szezonban nem volt annyi fürdő­ruhánk, amennyit most árusí­tunk, természetesen kedvezményer sen. Megközelíteni is nehéz az áru­ház méteráruosztályát. Kovács Éva eladó fáradhatatlanul méri, vágja a mintás jersey és egyszínű farmeranyagokat. Ezek a legke­lendőbbek. — Évek óta keresem ezt az anyagot — mutatja örvendezve a most vásárolt nyomott mintás barna jersey-t Kulcsár Józsefné kecskeméti vevő —, és most sike­rült megkapnom. Ráadásul olcsób­ban. Nekem ez nagyon sokat je­lent. A lányom női szabó, a var­ratás nem kerül semmibe. Ebből az anyagból 1800 forint lett volna egy kosztümre való, most meg­úszom a feléből. A Kéttemplom közi méter­áruboltot is megrohanták az asz- szon.vok. Alföldi Zoltánná eladó reggel óta nem mozdult el a pult mögül. Végszámra mért nyári anyagokat, az üzlet ezen a délelőt- tön 150 ezer forintot forgalmazott. Az Aranypók kötöttáruüzlet slá­gere a pamutgarbó. Ebből 400 darabot kínálnak, de a nyári vá­sár árengedményes termékeit is csak addig árusítják, amíg a kész­let tart. Van, aki tucatjával viszi a színes bakfis blúzokat, mélyen leszállított áru férfi frottír inge­ket, pizsamákat. Nem nehéz meg­jósolni, hogy ebben az üzletben gyorsan befejeződik a nyári vá­sár. ,,Háromból egy ingyen van...” Nők nézik tűnődve, hosszan az Alföld Áruház kirakatát. „Mit érdemes megvenni?” — latolgat­ják. „Nézd, ezt a mintás sortot” — mutatja .társnőjének az igéző ruhadarabot egy molett, és már nem éppen fiatal asszony. Az ne­vetve tiltakozik, de a másik nem hagyja magát lebeszélni: „Jó lesz az otthonra. Megéri!” • Délelőtt a Centrum Áruházban. — Az idén 5 és fél millió ér­tékű árut vontunk be a kiárusí­tásba — tájékoztat Domokos Gá­bor áruforgalmi vetető. — Zöm­mel felsőruházati és kötött áru­cikkeket, valamint lakástextíliát, méterárut. Az árusításba bevon­tuk a Batthyány utcai leértékelt boltunkat is. Ott szintén 30—40 százalékos kedvezményt adunk az amúgy is olcsó anyagoknak. — Sokan úgy vélik hogy eze­ken a vásárokon az eladhatatlan, divatjamúlt holmik kerülnek ki­árusításra? — Nézze még a kínálatot, vala­mennyi szezon jellegű. Nem di- vatjarpúlt, Hanem teljes értékű áru. Arról van szó, hogy ami most kapós, azt nem akarjak dajkálni a következő nyárig. Sőt, úgy dön­töttünk, hogy a vásár után sem emeljük az árat,- a viszamaradt áruk zöménél. Kapjon olcsó für­dőruhát az is, aki mondjuk októ­berben kap beutalót Hévízre. A konfekcióosztályon nagyon kapósak a kétrészes divatos jer­sey ruhák. A választékra nem le­het panasz, kivéve a nyári gyer­mekruhákat. Ezeket már az utol­só szálig' elkapkodták. A fiatal mamák viszont nagy örömmel fe­dezték fel, hogy az árleszállítás jó néhány bébiruhára is érvényes. Csővári István, és felesége néze­lődni tértek be, és egész halom gyerekholmit vásároltak. — Háromból egy ingyen van — mutatja a parányi pólóingeket az előrelátó fiatalasszony. Vettek a kétéves gyereknek, de az öthóna­pos kicsire is gondoltak — jövő­re már belenő. — Persze nekiva- lót is találtunk. Ezt a horgolt ka­bátkát sapkával, meg ezt a rugda- lódzot. Kiskőrösiek vagyunk, szét­néztünk reggel otthon is az áru­házban. de jóval kisebb a válasz­ték. Gyerekruhát sem láttunk le­árazva. Jó, hogy eljöttünk Kecs­kemétre. Az eladóknak sem könnyű — Ilyen még nem volt — Gyenes Lajosné, a Szivárvány Áruház helyettes vezetője szinte alig áll a lábán a fáradtságtól. — Emberemlékezet óta nem roha­mozták így meg a boltot, mint ma reggel. Mit mondjak? Nagyon megy az üzlet, bár a vevőknek semmi okuk a nyugtalanságra és a sietségre. Rengeteg árunk van, jut mindenkinek. Levegőt is alig kapni, annyian szoronganak a fogasok és a pul­tok körül. Ruhákat^ válogatnak, szöveteket méretnek, mustrálgat- ják a pulóvereket és a mosolygó eladótól egymás után kérik a ta- sakba csomagolt, olcsó ágynemű­garnitúrákat. Mindenki válogat, tanácsokat kér, biztatást vár. Nem könnyű ebben a kavarodásban helytállni az eladóknak sem. De becsülettel állják a rohamot. Nem küldik el üres kézzel a vevőt, ez a bevételen is meglátszik.»Pancza István üzletvezető nagy köteg öt­százast számolgat. Ez a délelőtti bevétel? — Azt már befizettük — néz fel elégedetten. — összesen 390 ezer forintot. Most két óra van, és máris 60 ezer forintnál tartunk, és ez csak az egyik kassza. A má­siknak ugyanennyi a bevétele. Ilyen még nem volt, hogy egyetlen délelőtt ennyit árultunk volna. Jól megy a vásár. Pedig dött. .. éppen, hogy elkezdő- Vadas Zsuzsa Akiket „kikapcsoltak” | az áramfogyasztásból A levegőt, a vizet és a táplálékainkat a rangsorban követi létünk egy másik nélkülözhetetlen eleme, a villamos ener­gia. Arról az energiakinesről lesz szó, amelyből mi, lakásfo­gyasztók a népgazdaság egészében jelentős mértékben — 22,7 százalékban — részesedünk. Megyei átlagban Bács-Kiskun- ban egy-egy háztartás’ hozzávetőleges fogyasztása az 1977. évi 908-ról a múlt évben 1029 kilowattórára növekedett. A városi átlagfogyasztás Kecskeméten, a megyeszékhelyen is tovább nőtt. Míg tavalyelőtt 857, egy évre rá már 1096 ki­lowattóra teljesítménynek megfelelő áramot használtunk fel átlagosan háztartásonként. A háztartások és a lakások energiaigénye nem elhanyagolha­tó tényező tehát napjainkban sem. Kecskeméten például a lakásfo­gyasztók majdnem az egyhatodát igénylik a város egész évi villa- mosenergia-szükségletének. — Melyek a fogyasztók és az áramellátók kapcsolatának saját­ságai? Milyen az együttműködés a két fél között? — erre kértünk felvilágosítást Szűcs Györgytől, a DÁV nagykőrösi üzem.gazga- tóságának pénzügyi csoportveze­tőjétől. — Kecskeméten, a július, végi adatok szerint, 28 652 lakásba és háztartásba jut el a villamos áram — mondta a DÁV üzemigazgató­ságának pénzügyi vezetője. — Ez alig valamivel kevesebb, mint egynegyede annak a 118 ezer la­kás- és háztartási fogyasztónak, amelyet a hozzánj^ tartozó három városban és 49 községben együt­tesen ellátunk villamos árammal. Nem csekély tehát a felelőssé­günk, hogy a közel 120 ezer ma­gánfogyasztó — vagyis minden dolgozó és háztartásbeli állam­polgár — hozzájuthasson ehhez a nélkülözhetetlen energiához. A folyamatos ellátásra, az időjárás, vagy egyéb ok miatt keletkező áramellátási zavarok gyors elhá­rítására munkatársainkkal min­dig készen állunk. Mi és a fo­gyasztók azonban — a kölcsönös­ség alapján — egymásra vagyunk utalva. Legfőképp abban a tekin­tetben, hogy a villamos energiát ml is vásároljuk, és természete­sen megfelelő ellenértékért ad­juk tovább. A díjfizetés azonban a fogyasztók esetében mindig utó­lagos; a számlát két hónapra visszamenőleg kell kiegyenlíteni, tehát az áramot mintegy előlegez­ve adjuk. — Megfelel-e a lakosság ennek a bizalomnak, illetőleg eleget tesz-e kéthavi fizetési kötelezett­ségének? — kérdeztük tovább. — A Magyar Közlönyben meg­jelent, a viúamos energia köz- szolgálati szabályzat 4/1971. (VI. 5.) NIM számú rendelkezést a fo­gyasztók jobbára megtartják, és időben kiegyenlítik számlájukat. Ma már népszerű és mind jobban terjed a villanyszámla ellenérté­kének OTJ’-átutalással történő rendezése. Ezt a fizetési módot az utóbbi két hónapban Kecskeméten 3632-en választották. Igen sokan — több mint két és fél ezren — az üzletigazgatóság kecskeméti ki- rendeltségének pénztáránál fizet­ték be az esedékes díjakat. Ám még így is maradtak 888-an, akik­től úgy tűnik, nem tudjuk beszed­ni az áramdíjat. Végül is azonban „addig futottunk a pénzünk után", míg a behajtás kálváriá­jának lépcsőfokait megjárva, utó­végre 48-an maradtak akik*e csu­pán a sötétség — a kényszerű ki­kapcsolás — gyakorolt jótékony hatást fizetési kötelezettségük teljesítését illetően. De ez a szank­ció gyakorlatunkban már csak az utolsó, a legutolsó. Ezt megelőzi; 1. a díjbeszedő helyszíni próbál­kozása, 2. értesítés a nyolc papon belüli befizetés helyéről és idejé­ről, 3. ajánlott levélbeni felszólí­tás. plusz három napi haladékkal, 4. végül egy szerelő vet véget az áldatlan állapotnak azzal. hogy felmászik a karóra és kiveszi a biztosítékot. Ezután, a 49 forint ki- és bekapcsolási díj. valamint a villanyszámla összegének lero­vása után. a fogyasztót ismét visz- szafogadjuk hálózatunk használói­nak körébe. Meleg László, kecskeméti ki­rendeltségvezető asztalán most, augusztus első napjaiban is ott fekszik halomban egy jó csomó, újabb kikapcsolási végrehajtási utasítás. S már gépelik a követ­kezőket! Erre a meddő munkára két szerelőnek rámegy havi 100 órája. Vajon nem a fogyasztók túlnyo­mó többségének érdekeit szolgál- nák-e azzaj, ha ezt a 100 órányi időt is inkább azokon a helyeken hasznosíthatnák, ahol éppen sötét van. és villanyra várnak? — fe­jezte be e kérdéssel a beszélge­tést Szűcs György pénzügyi cso­portvezető. K A. BULGÁRIAI ÚTINAPLÓ (8.) Ó-Plovdiv, ó! Ügy érzem, fel kell oldani ezt a szójáték-címet. Illik megmon­dani, hogy mit is szeretnék kife­jezni vele. Nos, ennyi az egész: nagyon megszerettem _ Plovdiv óvárosát. Félre is rakok minden útikönyvet, és előre elkészített se­gédeszközt. s arról számolok be, hogy milyen hatást tett rám ez a régi, település. Annyit azért elöljáróban szük­séges tudni, hogy harminchét hek­tárról van szó. Nekem' ennek da­cára meghitt saroknak tűnt ez a terület a 320 ezer lakosú nagyvá­rosban. Mármint az a része, ame­lyet fél nap alatt egyáltalán be­járhattam: a Sztramna utca és tágat}!} értelemben vett környéke. Az adatot egy idegenvezetőtől hallottam. Készségesen elmondja azt is, hogy az épületek egyhar­mada reprezentatív vendégfoga­dó célokat szolgál. Látogatásunk másnapjára épp a diplomáciai tes­tület képviselőinek érkezését vár; ják. (Talán azért serénykedik áll­ványán az utcai címfestő is.) Egy másik harmad múzeumi rendelte­tésének tesz eleget. A fennmara­dó épületekben pedig képzőművé­szek, írók dolgoznak, illetve to­vább él és virágzik a kézműves­ség s a turisták igényelt kiszol­gáló árusítás. Legszebbek a régi, középkori házak. A középkor itt persze év­századokkal tovább tartott a tö­rök elnyomás miatt, mint Európa felszabadultabb részein. Az épí­tőmesterek és fafaragók nevét el­• Műemlék a török templom cs mecset. • Hangulatos utcarészletet formálnak a múlt szá­zadból itt maradt, felújított lakóépületek. nyelte a feledés, az UNESCO már csak a felújításban közremű­ködők munkáját értékelhette ez év májusában az aranyéremmel. Belépek abba a száz éve épült kereskedőházba, amelyet az elsők között restauráltak. Az udvar jobb sarKaban külön utcára néző helyiséget emeltetett a gondos tervező a pletykázó kedvű asszo­nyoknak. A főépületben egyéb­ként a nyugtató zöld színű terem volt az övék. A vendégek szobá­ját pirosra, a dolgozót narancs színűre, az étkezőt barnára fes­tették. A nappaliban egymás mel­lé fektetett hosszú párnasor szol­gálta a beszélgetők kényelmét. Kétségtelenül a ritka kiváltsá­gosok lakáskultúrájához adtak ke­retet ezek az építészeti feltételek. Ma sokkal tömegesebb író—olva­só, művész—közönség találkozók otthona az egykori kereskedőház, a lugassal szegélyezett udvaron bábjáték-előadásokat tartanak a gyerekeknek. Legalább ekkora, ha nem na­gyobb szerepváltáson ment át egyébként az a ház is, amelyben egy évszázada a törökök ellen ví­vott harcok vezérkara tartotta megbeszéléseit, most pedig az if­jú házasokat fogadja, vagy az a török templom és rrjecset, amely a szertartások színhelyéből ide­genforgalmi látványossággá válto­zott. Végül egy udvarba, a néprajzi múzeum kertjébe térek be. ahol — mint hallom — az öreg eper­fa alatt hangversenyeket szoktak tartani. A hasonló hangulatú Ko- dály-intézeti udvarra gondolok, s már nincs is akkora távolság Plovdiv és Kecskemét között, mint ahogy az a szigorúan reális való­ságban létezik. Ám az vessg rám az első követ, aki nem így érezne az otthontól való távoliét nyolca­dik napján. Halász Ferenc • A néprajzi múzeum udvarán hangversenyeket is rendeznek. • Munkában a környékbeli nevezetességeket fel­soroló címfestö. Óriási az érdeklődés a nyári vásáron

Next

/
Thumbnails
Contents