Petőfi Népe, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-14 / 189. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI NÉPE AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA xxxiv. évf. 189. szám Ára: 1,20 forint 1979. augusztus 14. kedd SZOVJET VENDÉGMŰVÉSZEK, ÉPÍTÉSZEK • Rideg Gábor megnyitja az egy hónapig látható tárlatot, a Megyei Művelődési Központ emeleti kiállítótermében. Bemutatkozik az V. Zománcművészeti alkotótelep • Valós helyszínre, óvodai környezetbe kívánkozik Sor Júlia ötvösművész Mesefala. A népmesék világát jelző mű állandó folytatásra vár: a zománcfelületre a gyerekek mág. nessel felerősíthetik azokat a részleteket, amelyekkel a képzeletük és rajztudásuk kiegészíti, benépesíti a vizet, földet és mesevárat. (Tóth Sándor felvételei) Az első, még kisbetűs — ötödik — jubileumi esztendejéhez érkezett el a Kecskeméten otthont találó nemzetközi zománcművé- szeti alkotótelep. Nyaranta öt-hat héten át összesen csaknem ötven hazai és több mint húsz szovjet művész ismerkedett itt a tartós és színgazdag tűzzománc készítési, illetve felhasználási lehetőségeivel. A Bács- Kiskun megvei Tanács és a Zománcipari Művek kecskeméti gyára támogatásának jóvoltából ennyi idő alatt, külső gondoktól mentesen, az elképzeléseket formába öntve, tudományos és művészeti programokat kihasználva kereshették azt az újat, amely felfrissíti' ezt az igen régi művészeti ágat. Mint az immár hagyományossá vált. az egvütt töltött alkotó időszak zárásaként a kecskeméti zománcművészeti telep öt szovjet és kilenc hazai vendége most is bemutatja termését a nyilvánosságnak. Több mint nyolcvan zománckéD és plasztika, illetve a házgyári lakásoknak megfelelően kockából kirakott épületek együttese, vetített diaképek sorozata érzékelte- ti^a munka eredményeit a Megyei Művelődési Központ épületében. Vasárnap délelőtt nyílt a nagyközönségnek szóló kiállítás. Az ünnepélyes eseményen megjelent Katanics Sándor, az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottságának titkára, s ott voltak a megyei és városi tanács képviselői is. A sokszínű tárlat megnyitását — az idén harmadszorra — Rideg Gábor, a Művészet című folyóirat szerkesztője, a telep fejlődésének avatott ismerője vállalta. A bemutatkozó alkotók és az érdeklődők gyűrűjében elmondta, hogy az ilyen kiállítások nem lezárásai, hanem sokkal inkább megállói az alkotói folyamatnak. Bizonyítják azt is, hogy a megyei tanács és a ZIM támogatása egyre inkább olyan műveket segít életre, amelyek kiállják a próbát. Az idén tovább gazdagodott a program az építészek alkotó bevonásával és a nemzetközi gyermekév közelgő fővárosi kiállítására készített zománcművekkel. A legfontosabb eredmények egyikének pedig azt nevezte, hogy az alkotótelep sokféle művészeti ágat képviselő lakói kicserélhették tapasztalataikat, s hazatérve érdemes továbbgondolni a kollektív légkörben megszerzett ismereteket. A tárlatot a szovjet vendégművészek szereplése nyitja. A Kecskeméten alapozott vagy továbbfejlesztett zománcozási technikával fejeződnek ki az örmény, lett, kirgiz és orosz földön fogant élmények. Majd a tavaly elkezdett munkák befejezései és a zománc lehetőségeit felvillantó képek, térformáló plasztikák következnek. önálló egységben szemlélhetők az építészek „vizsgadarabjai”. Végezetül a zománcművészeti alkotótelep kollektív kiállítóként mutatkozik be azokkal az alkotásokkal, amelyeket a nemzetközi gyermekév alkalmából gyermekrajzok ihlettek. H. F. A szövetkezetek a lakosság húsellátásáért Az élőállat-termeltetésben részt vevő áfészeket a megye húsfeldolgozó iparának az állattenyésztés fejlődésétől való lemaradása szinte kényszerítette arra, hogy a feldolgozásban is szerepet vállaljanak. Az 1970-es évek elején három megye — köztük Bács-Kiskun is —lehetőséget kapott, hogy a fogyasztási és értékesítési szövetkezetek sertéstenyésztő szakcsoportokat hozzanak létre. Az eltelt évek igazolták ennek az intézkedésnek eredményességét, jelenleg mintegy 30 szakcsoport működik, közel 12 ezer taggal; s tavaly 285 millió forint értékű hízott sertést neveltek fel. Az átadásra kerülő sertésekből 85 ezer darabot vágtak le a szövetkezeti vágóhidakon, a többit a húsiparnak értékesítették. Az áfészek a megye tőkehús- és húsellátásának 70 százalékát bonyolítják le. A nagy mennyiségű friss húst a 23 szövetkezeti vágóhídon állítják elő. Van köztük olyan, amelyik naponta csak 4—5, de akad, amelyik 60—80 sertés vágására rendezkedett be. Ezeken felül az áfészek hat húsfeldolgozót is működtetnek. Ennek a hat üzemnek a termelési értéke tavaly 204 millió forintot tett ki. A húsfeldolgozó üzemek közül a legnagyobbak és a legkorsze- íűbbek a kiskunhalasi és a solt- vadkerti áfész által működtetettek. A kiskunhalasi húsüzem fejlesztése nyolcmillió forintos költséggel az idén fejeződik be. Korszerű hűtőkamrák, kazánház épült, a vágócsarnokot felújították, vá- nyolót szereztek be — s hamarosan minden készen áll a nagyüzemi feldolgozásra. Soltvadkerten júliusban térhettek át a korszerű termelésre, akkor fejeződött be az üzem fejlesztése, amelyre 8,6 millió forintot költött a szövetkezet. Ekkor kapták meg a „jogot" heti négy szarvasmarha vágására — azelőtt csak a kiskunhalasiak vághattak hetente 6 darabot. A frissen vágott szarvasmarha húsa ugyanis elengedhetetlen feltétele a töltelékáruk (párizsi, fölvágottak slb.) készítésének. A kecskeméti UNIVER ÁFÉSZ vágóhídjának és húsfeldolgozójának felújítása most folyik. A munkálatok első szakaszában a kényszervágóhidat építették meg, a szükséges tartozékokkal. A másik három húsfeldolgozó fejlesztésének a területi elhelyezkedés gátat vet. A nagyobb vágóhidak és húsfeldolgozó üzemek nemcsak a saját szükségletük ellátására vágnak sertést, ha szükség van, kisegítik egymást, de a húsipari vállalat számára is dolgoznak. Kiskunhalason az ÁHV-nak havonta 200 sertést vágnak, s az onnan kapott diszpozíció alapján a szállításról is gondoskodnak. Kecel például tavaly a megyeszékhely húsellátásába segített be, 600 mázsa tőkehússal. Az izsáki áfész 130 mázsa hús beszállítására kapott lehetőséget, a BÉK három kecskeméti ABC-áruházába. A fogyasztási szövetkezetek vá- góhídjai és húsfeldolgozó üzemei, ha a tervezett fejlesztések befejeződnek, hosszú távon is meg tudnak felelni a vállalt kötelezettségeiknek. N. M. Hazánkban a konzervipari gépgyártás színvonala az 1960-as evekben igen jó volt. annyira, hogy jelentős exportot bonyolított le az ország az ilyen gépekből, berendezésekből. Hanyatlás, a visszaesés jellemző 1970-től,* ugyanis az átszervezések után nem lett felelőse, gazdája ennek a gyártmánycsaládnak, és sehol sem foglalkoztak a műszaki, technológiai fejlesztéssel. A megre- kedtség következményei, hogy az ország elveszítette exportpiacait, s a hazai konzervgyárak importgépekre szorulnak. A konzervipari gépgyártás újjáélesztése kezdődött meg azzal, hogy a kecskeméti MEZŐGÉP Vállalatot bízták meg e gépek és berendezések készítésével, illetve hogy néhány vállalattal együttműködve gondoskodjék a gyártmány- és gyártásfejlesztésről. A nehéz, összetett feladat végrehajtásán már tavaly óta dolgoznak. Széles skálája van ugyanis a konzervipari gépeknek. Egyetlen gyár gyakorlatilag képtelen lenne valamennyi alkatrész elkészítésére. Ezenkívül speciális képzettségű szakemberekre is szükség van, mint például forgácsolókra, tervezetükre, konstruktőrökre. Munka- és minőségigényes termékekről van szó, s így a vállalatnál az eddigi technikai színvonalat, a szervezést, az anyagéi lá- látást, a vállalatok közötti együttműködési rendszert, sokkal jobban kell elvégezni, szervezni, működtetni, mint korábban. Olyan precíz munkát igényel a konzervipari gépek gyártása, mint amilyen a .szerszámgépiparban tapasztalható. Tavaly nyolcvan, az idén már 130. jövőre 160 millió forint értékű konzervipari gépet gyártanak. A beruházás befejezése után 60(i millió forint lesz az éves termelés. Hugvecz Pál műszaki igazgatóhelyettes tájékoztatása szerint 1982-re befejeződik a folyamatos gyártáshoz szükséges 250 millió forintos beruházás, és mintegy 40 millió forintot szánnak az úgynevezett forgóalap feltöltésére. Az elkövetkezendő években tehát sok teendője lesz mée a vállalatnak. A Bács megyei Állami Építőipari Vállalat ígérete szerint 1980 első félévében elkészül esv 6 ezer négyzetméter alapterületű csarnok. ahol ezután kezdődik a járulékos berendezések és a gépek szerelése Itt gyártják majd a zöldborsó, a zöldbab, az. uborka és á vegyes zöldség feldolgozásához szükséges gépsorokat. A négy alapgép valójában mintegv nyolcvan különböző egységet jelent. A vállalat koordinálásával ezek készítésében részt vesz a Nagykőrösi Ipari Szövetkezet, a Láng Gépgyár, hogy csak a legnagyobb partnereket említsük. Olyan géprendszert készítenek, amellyel a konzervgyárban á nyers alapanyag fogadásától a csomagolt áru raktárba szállításáig minden művelet elvégezhető. fii. korszerű gépeket gyártanak saját terveik alapján, valamint li- cenrek segítségével. Számítanak külföldi kooperációs gyártásra is. A gépsorok jelentős részét exportálják. Az a céljuk, hoev visszaszerezzék a régi piacokat, sőt. 0 Ügynevezett darabos árukat — mint például paprikát — dolgoznak fel a konzervgyárakban ezzel, a most még szerelés alatt álló berendezéssel. újabbakat is megnyerjenek. Terveik szerint évente kétmillió dollár és mintegy 15—20 millió rubel értékű exportot teljesítenek. A konzervipari gépgyártás központja lesz tehát Kecskemét. A MEZŐGÉP ennek a rangnak és feladatnak kíván eleget tenni. Törekvésük az, hogy új gyártmányaikkal ismét nemzetközi tekintélyt szerezzenek a magyar konzervipari gépgyártásnak. Cs. I. KÉTSZÁZÖTVEN MILLIÓS BERUHÁZÁS A MEZŐGÉP NÉL Űj alapokon a konzervipari gépgyártás Dinamikus vezetés Üj követelmények... Sokszor, sokféleképpen írtuk le a kifejezést a gazdasági életben sokasodó tennivalókkal kapcso_ latban, .címezve a figyelmeztetést mindenekelőtt a vezetőknek. Mert elsősorban nekik kell felismerniük ama bizonyos új követelményeket, hogy aztán érvényesíthessék is mindennapi irányító munkájukban. S mert sokszor és sokféleképpen hangzott el az iménti félmondat az elmúlt években — persze nemcsak a publicisták, hanem politikusok, gazdasági vezető testületeket képviselő szakemberek részéről is — a dolog úgy fest, mintha a figyelmeztetésnek nem nagyon lenne foganatja. S valóban: lépten-nyomon találkozni megmerevedett, idejét múlt vezetési gyakorlattal, gyakran hallani olyan — úgymond: objektív okokra történő ‘— hivatkozásokat, mentegetödzéseket, amelyek kapcsán még a laikusokban is megfogalmazódik a kérdés: valóban kellően rugalmas, kellően szakszerű, eléggé önálló és invenciózus-e a mi gazdasági egységeink irányítása? Tudjuk, például, hogy számunkra létkérdés a termékszerkezet korszerűsítése. S mégis: évek óta szinte mást sem olvasni, hallani, mint a nehezen változó termékszerkezettel kavesolatos bírálatokat, vagy éppen magyarázkodásokat. S ha netán valahol mégis történik valami jó irányú változtatás ez ügyben, akkor azt nem a gazdasági élet természetes mozzanatának tekintjük, hanem szinte országos jelentőségű eseményként ünnepeljük. Vagy: ellaposodott közhely, hogy Magyarországon nem a munkaerőhiány, hanem a teljesítményhiány jelenti a gazdaság egyik nagy gondját-ba- ját. jS ha valaki felismeri ezt az alapigazságot és eszerint cselekszik, legjobb esetben sem ússza meg sanda gyanúsitgatá- ok nélkül. Vagy: a teljesítményhiány csökkentésére leginkább \alkalmas — s a teljesítményekkel arányosan — differenciált bérezés, anyagi ösztönzés alkalmazása kizárólag a vezetői döntés függvénye. Mégis: ebben sem jutottunk előbbre, mert más tényezők viszont olyan irányban alakítják a társadalmi közhangulatot,. hogy az mereven szembeszegül mindenfajta differenciálásnak. Vagy: tudjuk, hogy a jelenlegi gazdaságfejlesztés első számú parancsa, inkább kevesebbet, de azt, amit gyártunk, kifogástalan minőségben, versenyképes áron, és a valóságos piaci keresletnek megfelelően állítsuk elő. E feltétel- rendszer megannyi vezetői döntés alapja, kiindulópontja. Ugyanakkor a vállalati tevékenység hivatalos értékítélete nagymértékben függ bizonyos mennyiségi tényezőktől, a vállalatok „rangja” pedig egyértelműen a növekedés függvénye. Nem mintha a mammut- szervezet alkalmatlan lenne a versenyképesség kritériumainak kielégítésére, de gazdaságunkban inkább a könnyedség, a gyorsaság, a rugalmasság és a mozgékonyság vezethet gyorsan kihasználható eredményekre. Vagyis nem a méreteken alapuló „tekintély”, hanem a produkció alapján kellene dönteni a vállalatok megítélésében. S ez nagy valószínűséggel arra bátorítana, hogy szokatlanabb, merészebb vezetői döntéseket is hozzanak. Az iménti példákat csak azért említettem, hogy valamelyest érzékeltessem: az új követelmények felismerése és érvényesítése nemcsak és nem kizárólag a gyakorló vezetőkön múlik. Munkájuk körülményei sok esetben állítják őket szinte megoldhatatlan dilemmák elé, ezért sokan inkább megkerülik e dilemmákat, maradnak a mesz- szire ugyan nem vezető, de mindenképpen kockázatmentesebb úton. A vezetői munka, és általában a gazdálkodás aprólékosan, esetenként aggályoskodó körültekintéssel szabályozott feltételrendszere • persze csak nehezen változik. Ezt tudni kell, de azt is, hogy még ez a feltételrendszer sem zárja el a kezdeményezés, vagy ha úgy tetszik: az új feltételekhez való igazodás útját. S hogy miért emlegetjük az új feltételeket? Mert a gazdaság semmilyen körülmények között sem tekinthető mozdulatlannak. A legkedvezőtlenebb körülmények között is szüntelenül változó, formálódó, új meg új jelenségeket produkáló folyamatról van szó, mely változásokhoz a gyakorló vezetők mégiscsak könnyebben igazodhatnak, mint a — természeténél fogva is nehézkesebben mozduló — állami szabályozás. Arról nem is beszélve, hogy az általános feltételrendszer esetleges módosításait többnyire a gyakorlati kezdeményezések kényszeríthetik ki. Ebben az összefüggésben is igaz a tétel: a változó gazdasági követelmények egyre dinamikusabb vezetést követelnek. V. Cs. ® A vállalat kísérleti üzemében már elkészítették a hattyúnyak- szerű üvegszállító szalagot.
