Petőfi Népe, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-02 / 179. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXIV. évi. 179. szám Ára: 1,20 forint 1979. augusztus 2. csütörtök Clodomiro Almeyda Budapesten Az MSZMP Központi Bizottságának meghívására szerdán Budapestre érkezett a Chilei Szocialista Párt küldöttsége Clodomiro Almeydának, a párt főtitkárának vezetésével. A delegációt a Ferihegyi repülőtéren Horn Gyula, az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes vezetője fogadta. (MTI) Gyorslista a lottótárgynyereménysorsolásról 2. oldal Közlemény a román üzemanyag-vásárlási intézkedésekről 2. oldal A szakközépiskolai szakmunkásképzés tapasztalatai Ä5E*, ^ biia«Sága A megyei tanács végrehajtó bizottsága tegnap Tokai László általános elnökhelyettes elnökletével ülést tartott. Megtárgyalta és elfogadta a megyei tanács oktatási és továbbképzési intézete tevékenységéről szóló beszámolót, melyet Nagyhegyesi István, az intézet igazgatója terjesztett elő. A beszámoló főként a helyi tanács tisztségviselőinek képzésével és továbbképzésével kapcsolatos feladatokat vázolta, s az intézet eddigi tevékenységét ismertette a testület előtt. A következőkben a tanácsi intézmények gazdálkodási szervezeti formáira vonatkozó előterjesztést tárgyalta meg a végrehajtó bizottság. Szigeti Péter pénzügyi osztályvezető előterjesztésében. A téma fontosságát indokolja, hogy a tanácsi költségvetési intézmények száma a megyében eléri a nyolcszázat. Ezek többsége egészségügyi, szociális, közművelődési és oktatási feladatokat lát el. A Minisztertanács vonatkozó határozatai a korábbi években már körvonalazták az államigazgatási munka egyszerűsítésének feladatait, s ennek részét képezi a tanácsi intézményhálózat, illetve a gazdálkodási egységek ésszerűbb kialakítása is. Az a cél, hogy csökkenjen a szétaprózottság, hatékonyabb legyen a gazdálkodás és mérséklődjön az adminisztráció. Ennek megfelelően felül kell vizsgálni a szakmai integráció lehetőségeit, s ehhez kell igazítani a gazdasági, technikai bázisok létrehozását. Az előterjesztés részletesen kitért a gazdálkodás jelenlegi szervezeti formáira, az egészségügyi ágazatban végbement integráció hatására, az alsó fokú, valamint a középfokú oktatás gazdálkodási szervezetének korszerűsítésére. A megyei tanács végrehajtó bizottsága úgy foglalt állást, hogy a szakosztályokkal és a helyi szervekkel való megfelelő egyeztetés után a továbbfejlesztéssel kapcsolatosan irányelveket adnak ki a gazdálkodás korszerűsítése érdekében. A továbbiakban a szakközépiskolai szakmunkásképzés helyzetéről és a fejlesztési célokról tárgyalt a végrehajtó bizottság, melyről Bodor Jenő művelődés- ügyi osztályvezető készített jelentést. A téma tárgyalásán jelen volt Kelle György, a megyei pártbizottság munkatársa is. Mint a jelentés is vázolta: a Minisztertanács határozata egyes szakmákban a szakmunkásképzést a hároméves idő helyett a szakközépiskolai négyéves képzésre változtatta. A rendelkezés a megyében hat szakközépiskolát érintett. A fokozatos áttérés 1978-tól megkezdődött. A kiskunfélegyházi Petőfi Sándor gépészeti szak- középiskola géplakatos, esztergályos és könnyűszerkezet-lakatos, a bajai Bereczki Máté kertészeti szakközépiskola kertészeti gépész, a kiskunhalasi II. Rákóczi Ferenc mezőgazdasági szakközépiskola mezőgazdasági gépszerelő és növénytermesztő gépész szakmára oktatja növendékeit. Kalocsán, a Dózsa György mezőgazdasági szakközépiskolában a .baromfitenyésztő ágazat helyett — melyre nem volt elegendő jelentkező —, ez évtől állattartó-telepi gépész szakon indul majd képzés, a már meglevő szarvasmarha-tenyésztő ágazat mellett. Kiskőrösön, a Petőfi Sándor kertészeti szakközép- iskolában szőlő- és gyümölcstermesztő szakembereket képeznek, Baján pedig a Tóth Kálmán vízügyi szakközépiskolában építőgépszerelő szakmában az érettségivel együtt szerezhetnek szakmunkás-bizonyítványt is a hallgatók. Az áttérés, mint a jelentésből is kiderül, általában rendben megtörtént, de számos gond is akad. Az érintett iskolákban a legnagyobb feladatot a szakmai képzés tárgyi feltételeinek biztosítása jelenti. Az új képzési profilok mindenütt újabb eszközök beszerzését is igénylik, amihez központi támogatást a tanácsok nem kaptak. Az első tanévben sok segítséget adtak a gyakorlati képzéshez az iskolák székhelyén levő vállalatok, például Kiskunfélegyházán és Baján. A rendelet egyébként a gyakorlati oktatás feltételeinek megteremtését az utolsó két évfolyamon az ipari és mezőgazdasági nagyüzemek feladatává teszi. örvendetes, hogy egyre több üzem tervezi a szakmunkásképzés feltételeinek megteremtéséhez való hozzájárulást, koordináció segítségével, ami számukra is előnyös, a szakmunkás-utánpótlás biztosítását célozza. Az új típusú szakmunkásképzés sikere érdekében az érintett iskolák és fenntartó tanácsok, a felügyeleti szervek legfontosabb feladata, hogy az eredményes oktató-nevelő munka feltételeit folyamatosan megteremtsék. A végrehajtó bizottság a jelentést elfogadta, s megfelelő határozatot hozott. Állásfoglalása szerint újabb szakközépiskolák létesítésére is szükség van, ezért gépjármű, elektroműszerész és növényvédelmi szakon újabb szakközépiskolák szervezését kezdik meg a VI. ötéves terv lehetőségeitől függően. A vb ezután bejelentéseket fogadott el. T. P. SZAKSZERŰ TALAJMUVELÉS - JÓ TERMÉS • Gyenge talajadottságai ellenére évek őta kiemelkedő kalászosgabona-, és kukoricatermést takarít be a Borotal Mezőgazdasági Tsz. A szakszerű tápanyag-gazdálkodás és talajművelés eredménye ez. A szövetkezet földjén most Is nyomban az aratás után feltárcsázták a talajt, hogy gátat vessenek a gyo- mosodásnak. A nyár végi mechanikai és a tavaszi vegyszeres gyomirtás együttesen tisztán tartja a szántóterületet, és megóvja a növényzetet a gyomoktól. (Pásztor Zoltán felvétele.) Értelmiségi aktívaértekezlet n Óvári Miklós látogatása a 10 var OS bail a XU. kerületben óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára szerdán a főváros XII. kerületébe látogatott. Részt vett a látogatáson Závori László, az MSZMP Budapesti Bizottságának osztályvezetője. A Központi Bizottság titkárát a kerületi pártbizottság székházában Tóth János, a pártbizottság első titkára és Mátrai Rezső tanácselnök fogadta. Óvári Miklós ezt követően találkozott a kerületi párt-végrehajtóbizottság tagjaival. Tájékozódott a kerület életéről, amelynek meghatározói a szellemi alkotómunka bázisai, majd eszmecserét folytatott időszerű belpolitikai kérdésekről. A program a Központi Fizikai Kutató Intézet meglátogatásával folytatódott. Itt Hegedűs János párttitkár és dr. Szabó Ferenc Állami-díjas főigazgató adott tájékoztatót a kutató központ te- vékénységéről, a tudomány és a termelés kapcsolatának eredményeiről. Övári Miklós ezután a János-kórházban dr. Sinkovics Mátyás főigazgató főorvos vezetésével megtekintette a főváros legnagyobb egészségügyi intézményét, megismerkedve a betegellátás javításának objektív és szubjektív feltételeivel, majd aktívaértekezleten találkozott a kerület értelmiségének képviselőivel. A pártbizottság székházában megtartott tanácskozáson Tóth János köszöntötte a városrész kutatóit, orvosait, mérnökeit, pedagógusait, a tudományos, a kulturális élet legkülönbözőbb területeinek művelőit képviselő aktívát. Ezután Óvári Miklós látogatásának tapasztalatairól szóivá a többi között megállapította: az ország más részeihez hasonlóan, itt is azt látta, hogy az emberek ismerik szűkebb és tágabb környezetük, munkahelyük, hazánk, a világ dolgait, problémáit, megértik feladataikat és becsülettel helytállnak a munkában. A tudósok, amikor a természet nagy titkait kutatják, nem feledkeznek meg arról sem, hogy müyen társadalmi közegben dolgoznak és fontos feladatnak tartják, hogy tudásukat a nép szolgálatában használják fel. Külön tetszett — mondotta a továbbiakban —, hogy erőteljes törekvés tapasztalható a szellemi és anyagi erők koncentrálására, a legfontosabb kérdések megoldására és arra, hogy a tudomány eredményei minél gyorsabban, hatékonyabban kamatozzanak a gyakorlatban. Ezután a Központi Bizottság titkára az országos célkitűzésekről szólt: — Jelenleg két, önmagában is nagy feladatot kell egyszerre megoldanunk. Az egyik: — amelynek megoldásához már egy évtizede hozzákezdtűnk — az, hogy a népgazdaság extenzív fejlesztésének szakaszáról át kell térnünk a fejlesztés intenzív szakaszára. A másik. hogy a világgazdaság számunkra kedvezőtlen változásait kivédjük, illetve alkalmazkodjunk a kialakult tartós tendenciákhoz. Előtérbe kerültek a minőségi elemek és — jmi tagadás — jobban dolgozni sokkal nehezebb, mint többet. Ma kevés a munkaerő, sok- k’al drágábbak a nyersanyagok, és nehezebbek, rosszabbak az értékesítési lehetőségek Is. Ó.vári Miklós utalt arra. hogy a jelenlegi helyzetben erőforrásaink és lehetőségeink reális számbavétele határozta meg a tennivalókat. Mostani ötéves tervünk arra épül, hogy mérsékeltebb ütemben folytatjuk a gazdaság fejlesztését, az életszínvonal további emelkedését pedig a népgazdaság lehetőségeihez igazítjuk. Ez a megoldás is bizonyos nehézségekkel járt. Nőtt az állami dotáció. a termelői árak mind jobban elszakadtak a világpiaci áraktól. a fogyasztói árak pedig a termelői áraktól. Ezt a helyzetet nem lehet tartósan fenntartani, ezért foglalt állást a Központi Bizottság júniusban, a Minisztertanács júliusban, a termelői és a fogyasztói árak rendezése mellett. — A döntésnél a gazdaságin túl figyelembe vettük a politikai szempontokat is. Ezért maradt most is jelentős ártámogatás, s ezért ellensúlyozzuk, legalább részben, jövedelemkiegészítéssel az árrendezést. — Ezért vezettük be most az új árakat — fejtegette Óvári Miklós —, hogy mielőbb érvényesüljön a rendezés gazdasági hatása. Hogy meggyorsuljon a termelési szerkezet átalakítása, a fogyasztás szerkezete pedig jobban összehangba kerüljön gazdasági feltételeinkkel. Az áremelés azonban csak az egyik szükséges eszköz a gazdaságosabb termeléshez. Ahhoz, hogy megőrizzük az életszínvonal terén elért eddigi vívmányainkat és megteremtsük- a további fejlődés szilárd alapjait, minden területen jobb és szervezettebb munkára, takarékosabb gazdálkodásra, a termékszerkezet megváltoztatására és nagyobb munkafegyelemre van szükség. Ezeket a gazdasági hatásokat várjuk az árintézkedésektől elsősorban, ez a mi igazi programunk. — A világgazdaság és az ország belső helyzetét figyelembe véve meggyőződésem, hogy egy ilyen program nemcsak elfogadható, hanem munkára serkentő, mozgósító erejű is. Büszkék lehetünk arra, amit viszonylag rövid idő alatt elértünk az életszínvonal emelésében, büszkék lehetünk arra is, ahol ma tartunk. Van mit megőriznünk! — A gazdasági feltételek adottak, illetve megteremthetők az idei terv és hosszabb távú terveink teljesítéséhez Ezek közül a legfontosabb, hogy mindany- nyian egy irányban dolgozzunk, hogy összhang legyen a gazdasági vezetés, a pártszervezetek, a társadalmi szervezetek munkája között, és összhang legyen a központi, a középszintű és a helyi szervek között is. Mégpedig oly módon, hogy mindenki végezze el a maga feladatát. A vállalatok gazdálkodjanak önállóan, kezdeményezzenek felelősen, az irányító szervek viszont foglalkozzanak a népgazdaság átfogó kérdéseivel s — különösen a legérzékenyebb területeken — tartsák kézben a fejlődés fő tendenciáit. A munka minősége, a hatékonyság növelése nem egyszerűen közgazdasági kérdés. További fejlődésünk politikai feltétele az is, hogy a jövőben is fejleszteni kell és fejleszteni akarjuk a szocialista demokráciát. A demokrácia a dolgozók önkéntes fegyelme is. A munka minőségének javítása, a hatékonyság növelése, a nagyobb fegyelem, a- határozatok következetes végrehajtása elengedhetetlen feltétele a demokrácia kiteljesedésének. Ha nagyobbak a követelmények, ha nehezebbek a feladatok, akkor nagyobb figyelmet kell fordítani a politika megértetésére, magyarázatára, az emberek megnyerésére, a közös gondolkodásra, a bizalom erősítésére, vagyis mindarra, amit mi röviden szocialista demokráciának nevezünk. — Pártunk a bizalom jelének tekinti a dolgozók eddigi reagálásait. s vezető testületéi, különböző szervezetei arra törekednek, hogy ezzel a bizalommal egész népünk javára, a jövőben is jól éljenek — zárta nagy tapssal fogadott beszédét Óvári Miklós. (MTI) Tartalékok Nálunk aztán nem lehet lógni egy idő óta! — hallottam a napokban a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat megyeszékhelyi gyárában dolgozó munkás ismerősömtől. Elmondta azt is, mi az a léhűtés elleni csodaszer, amit fölfedeztek munkahelyén a vezetők. A lényege az, hogy újabban a művezetőknek kötelességük az üzemükbe „tévedt” dolgozókat kérdőre vonni: hol a helyük, mit keresnek náluk, s visszairányítják a munkához a csellengőket. Esetenként neveket is följegyeznek, s bérlevonásra is sor kerülhet, mert a le nem dolgozott órákért nem fizetnek. Természetesen a termelésirányítók a saját embereiken is jobban rajta tartják a szemüket. Most nem is lehet annyi emberrel találkozni az udvaron, mint régebben! — ennyiben összegezte a munkafegyelem megszilárdításáért tett intézkedések általa tapasztalt eredményét az ismerősöm. A szigorúbb gazdasági szabályozók arra ösztökélik a vállalatokat, hogy meggondol- tabban használjanak föl minden kilogramm anyagot, minden kilowatt elektromos energiát, a gépek ne álljanak, s természetesen az emberek sem. Őszintén szólva számos megyei üzemben azt tapasztalni, hogy a hatékonyabb gazdálkodásra szorító szabályozó- változások okozta „riadalommal” nincs arányban a munkafegyelem szilárdítása. Sok, nem a kiszabott pihenőidőben beszélgető, álldogáló, tétlenkedő embert látni a gyárakban, üzemekben. Olyan helyek is akadnak, ahol a gyárkapun át lehet kijutni sörözni. Ezt láttam például a Bajai Finomposztó Vállalat személybejárójánál, ahol az út túloldalán, tíz méterre ott a szeszes italt is árusító élelmiszerüzlet. A belső szállításban dolgozó traktor- vezető — járművét az út szélére állítva — ott „tankolt fel” pár üveggel, s rajta kívül mások is. A gyáron belül bizonyára nincs büfé, azért engedik meg a kijárást, csakhogy ... Munkafegyelem alatt azt értjük, hogy a nyolc órát a vállalati munkarendnek megfelelően, a technológiai előírások betartásával, a munkahelyi vezető irányítása mellett aktív feladatvégzéssel kell kitölteni. Olyan „mintadolgozónak”, aki számára ez meg- szeghetetlen törvény, senki sem születik. A kollektíva nevelő hatására, kényszerítő körülményeknek engedve, belátás alapján nevelődnek ki a fegyelmezett, szorgalmas munkások. Am vannak olyanok is, akikbe tölcsérrel is hiába töltik a kötelességtudatot, kárba vész a fáradság. Elsősorban az ő számukra kell olyan helyzetet teremteni, hogy a munka mindig útjukba essék, ne tudják kikerülni. Ennek első számú feltétele, hogy folyamatosan lássák el az üzemeket munkával, anyaggal, és eszközökben se legyen hiány. Erről gondoskodni a felsőbb vezetők feladata. Ügyszintén az, hogy a termeiéit ésszerűen szervezzék meg, mert a fejetlenség, a tétova egy helyben toporgás, az üzemrészek közti jó „összjáték” hiánya lazaságot, sőt kedvetlenséget szül. Még az öntudato- sabb dolgozók állhatatosságát is kikezdi. Aminek véleményem szerint szintén nagy fontossága van: a kitartó munkához az embernek feltétlenül ismernie kell tevékenysége távolabbi célját, értelmét. Hihetetlennek tűnik, de találkoztam már olyan munkással, akinek — bár a szorgalmáért már ki is tüntették — fogalma sem volt róla, hol használják majd föl az általa gyártott cikkeket? Mi' a közösség haszna az ő munkájából? Meggyőződésem,, hogy az „akarás" erősítéséhez elengedhetetlen a közérthető tájékoztatás, amire termelési tanácskozásokon, brigádgyűléseken és más alkalmakkor van lehetőség. A művezető személyhez szólóan is beszélhet erről a kérdésről. Persze, erre csak akkor van ideje és energiája a munkahelyi vezetőnek, ha nem kell folyton az anyagellátás, a szállítás és a munkabiztosítás gondjával birkóznia. S ha nem kell a ro$sz szervezés miatt vért izzadni a havi tervek teljesítéséért. Egyébként is nehéz lenne elérnie, hogy az ilyen munkában örömét lelje a beosztottja. Pedig az a célunk, hogy a munka ne pusztán a megélhetés kényszereszköze legyen, hanem öröm forrása is. Gazdaságépítő munkánk egyik stratégiai célja, hogy termelékenységben utolérjük a fejlett iparú tőkés országokat. Jelenleg a fejlődésnek még sok mérföldje választ el bennünket ettől a céltól. Közszájon forognak becslések arról, hogy beruházások nélkül is milyen sokkal növekedne a termelékenység, ha a műszakból legalább hat órát lendületesen végigdolgoznának az iparban. Tennünk kell érte, hogy a munkaidő tényleg a munka ideje legyen. Mert önmagában a legkorszerűbb gépek alkalmazása is kevés a cél eléréséhez. A Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalatnál tett intézkedések bizonyára e fölismerés nyomán születtek. A. T. S.
