Petőfi Népe, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-10 / 186. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1979. augusztus 10. Intézkedésre jogosult • Vaskos kötet a vállalat szakszervezeti és működési szabályzata, s mert kezembe adták, böngészgetem. Egy zárójelbe tett mondat kelti fel a figyelmemet, így hangzik: az intézkedésre jogosultak körét a 11. sz. melléklet tartalmazza. Föllapozom ott a díszes borítású, fényes papírra nyomott könyvet, ahol a sokféle melléklet között a tizenegyes számot viselő található, s mert még mindig várnom kell, összeszámolom a fölsorolt munkaköröket, a vezérigazgatótól az önálló csoportvezetőig; összesen harminckilenc. Később azután, már azzal beszélgetve, akire vártam, a kérdést is fölteszem, körülbelül mennyien vannak azok, akik a szóban forgó munkakörökben — tehát intézkedésre jogosultan — dolgoznak? Hozzávetőleg háromszázan, hangzik a felelet. S valóban intézkednek? Kesernyés mosollyal kísérve érkezik a válasz: húsz. huszonöt százalékuk igen. • Töprengésre okot adó arány, s mint tapasztalatok mutatják, nem ezen az egyetlen helyen lelhető fel. Olyannyira nem, hogy a vállalati szervezetről folytatott vizsgálatok megállapítása szerint az ún. vezetők és irányítók kategóriájába soroltaknak mindössze egyharmada nyilatkozott úgy: az intézkedésre nem formális, hanem tényleges lehetőségei vannak. Annak tehát, hogy valaki intézkedhessék, a feltételeit is meg kell teremteni, s még. akkor sem biztos, hogy a joggal élnek is. Válasszunk ki találomra egy területet, mondjuk a vegyipart. Itt — a rendelkezésre álló legutolsó összesítés szerint — a foglalkoztatottak teljes létszáma 1.15 ezer fő volt. Ebből az ún. legfőbb vezetők csoportja 265. valameny- nyi vezetőé 2746, a közvetlen termelésirányítóké 3626, az összes irányítóé 4625 főt tett ki. Ha most a részadatokat egybevesszük, akkor kiderül: a foglalkoztatottak 0.4 százaléka — azaz minden százból hat ember — tartozik az intézkedésre jogosultak körébe. Ez az arány, elsősorban a technikai és technológiai jellemzők következtében, magas, jóval az átlag fölött van. A szocialista iparban ugyanis a vezetők és az irányítók körébe a foglalkoztatottaknak mindössze 4,9 százalékát sorolhatjuk, ami nemzetközi összehasonlításban sem túlzott, sőt, megfelelő. Akkor persze, ha' az.' aki jogosult, valóban intézkedik, ha intézkedni tud, és hagyják, azaz cselekvésének eszközei, terepei is adottak, s nemcsak papír-joga -van minderre. • • Hosszú idője és gyakran szereplője vitáknak, vizsgálatoknak a vállalati szervezet. Kevés olyan jelző akad. amely körül ne került volna minősítésként elő ezekben a vitákban és vizsgálatokban, a merevtől a túlszabályozottig, a korszerűtlentől az ésszerűtlen hierarchikusig. Csakhogy viták, vizsgálódások ellenére a vállalati szervezet nem sok hajlandóságot mutatott az átformálódásra, s föltételezhető, aligha alaptanul, azért, mert ennek szükségét nem érezte, nem volt kényszerítve erre, azaz — nevén nevezve a dolgot — hiányzott átlátható érdekeltsége. Ennek kimondása már felelet arra a kérdésre is, miért csak az intézkedésre jogosultak körének töredéke él — élhet — a vállalati szervezeten belül ún. jogosítványaival. Azért, mert a szervezet működése lehetőséget nyújt erre, mert a nehézkes vállalati szervezet eltűri az alkalmatlanokat, a tétovákat, a bátortalanokat is; mert fedezéket''kínál a felelősség örökös vándoroltatására — személyektől, pontosabban munkaköröktől való — függetlenedésre —, s vastag takaróként működik ez a szervezet akkor is, amikor az elmaradt intézkedések következményeivel kell szembenézni. 8 Az elmaradt intézkedések következményeivel egyre több termelőhelyen kényszerülnek szembesülni, ám kérdés: fölfedezik-e, nem okokkal, hanem csupán okozatokkal van dolguk?! Sajnálatosan gyakori tapasztalat: az ismétlődő gondok, hibák, melléfogások ellenére sem vállalják a gazdálkodó, termelő közösségek vezetői azt a bőségesen megtérülő többletfáradtságot, amelyet a szervezet alapvető felülvizsgálata, módosítása, s ezzel együtt, tőle elválaszthatatlanul a jogok és a felelősségek félreérthetetlen tisztázása követelne. Megnyugszanak abban, hogy a termelés gondokkal jár, de megkerülik a válaszadást a kérdésre, miért mindig ugyanazokkal a gondokkal jár. Ahogy az is formális nyugtatószer: megtörtént az intézkedésre jogosultak körének kijelölése. Itt sem fogalmazódik meg a kérdés, rendelkezésre állnak-e ehhez a feltételek, megfelelőek-e a személyi adottságok, az irányítói, vezetői képességek a mindenkori lehető legjobb intézkedésekhez. 8 Félre nem érthető fogalmazását adta témánknak az MSZMP Központi Bizottsága 1978. április 19—20-i ülésének határozata — a XI. kongresszus óta végzett munkáról és a párt feladatairól —, amikor kimondta: „A fejlődés, az előttünk álló feladatok megkívánják, hogy a kádermunka az eddiginél is nagyobb figyelmet kapjon. Megkövetelik, hogy a vezető posztokon, különösen a kulcs- pozíciókban csak rátermett, a politikai. szakmai. magatartásbeli követelményeknek egyaránt megfelelő vezetők legyenek. Következetesen érvényt kell szerezni annak az elvnek, hogy elsődleges a társadalom érdeke, s az értékelés mércéje a végzett munka eredménye". —s —s A kistermelők támogatása A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöksége megállapította, hogy kedvező a terr melőszövetkezeti vezetők szemlélete — magukévá téve a párt- és kői mányhatározatokat — ami szerint számolnak a háztáji és a kisegítő gazdaságok jelentőségével. A háztáji és a kisegítő gazdaságok az állam és a nagyüzemek támogatásával, termelést és értékesítést segítő, szervező tevékenységével olyan hatékonyan működnek, hogy az ország mezőgazda- sági termelésének 23 százalékát adják. Egymillió hektárnyi területen, mintegy másfél millió család foglalkozik háztáji és kisegítő termeléssel. munkájuk éves szinten két és fél milliárd társadalmi munkaórának felel meg. Az innen származó jövedelem már nemcsak a mezőgazdaságban dolgozók, hanem az ipari munkások és alkalmazottak jövedelmét is kiegészíti. A főbb ismérveket vizsgálva: a fejlődésre jellemző, hogy egy háztáji. illetve kisegítő gazdaságra jutó árbevétel 1970-ben átlag 4 ezer forint volt, 1978-ban több mint 6 ezer forint. A termelés korszerűsödésével, a biztonságosabb értékesítési lehetőségekkel megváltozott termelésük szerkezete is. A változás fő iránya: az állattenyésztési ágazatok és a zöldségtermelés részarányának növekedése. Ma a háztáji és a kisegítő gazdaságokban áilitják elő — az országos adatok szerint — a zöldségfélék 24.4 százalékát. a szőlő 19.3 százalékát és a gyümölcs 19.8 százalékát. A sertéstartás a háztáji és kisegítő gazdaságok legjelentősebb ágazata (1978-ban 261 458 tonnát értékesítettek a termelőszövetkezeteken keresztül). A termelés és az értékesítés gyakorlatában nagy segítséget nyújt a termelőszövetkezetek szervező tevékenysége. Országos adatok szerint a tsz-ek több mint fele önálló üzemági formában szervezi a háztáji és kisegítő termelést. s terjed a szakcsoportos szervezési forma is (pl. nyúlhús- termelés). Általános a tapasztalat, hogy az erős közös gazdaság tudja a legharmonikusabb kapcsolatot kiépíteni a háztáji és kisegítő gazdaságokkal. Termelésükben, forgalmazásukban jelentős . segítséget nyújt a tsz-ek szolgáltató tevékenysége: mezőgazdasági, szállítási munkák, kisgépek—‘eszközök javítása, felújítása. A kisgazdaságok vetőmagszükségletét az elmúlt években tapasztalt kínálat mind jobban kielégíti. A háztáji és kisegítő tevékenység szinten tartása és bővítése a közös gazdaságok előirányzatait és forrásait terheli. Szükséges-, hogy a VI. ötéves terv a háztáji és a kisüzemi termelés előirányzott mértékével összhangban biztosítson a nagyüzemek részére e célokra fejlesztési lehetőséget. Cz. P. >ÄvÄvi Negyedszázada a szövetkezetnél FAO-program Az ENSZ mezőgazdasági szervezetének, a FAO-nak. kiemelt programja a napraforgó-termesztés világméretű fejlesztése. Ebben a munkában részt vesz a szegedi Gabonatermesztési Kutatóintézet, kiszombori nemesítő telepe is, amely harminc külföldi kutatóintézettel áll kapcsolatban. A világ legjobb napraforgóhibridjeit nemesítik tovább, és állítanak elő magas olajtartalmú fajtákat. (MTI-fotó — Tóth Béla felvétele — KS) Urbán Ferencnét, a Kiskunhalasi Háziipari Szövetkezet műszaki vezetőjét az elnökasszotiy, Oláh Györgyné segített unszolni, hogy beszéljen életéről, munkájáról. Ezután is sűrűn hangoztatta: — Nem érdekes ,az én életem, vannak nálam sokkal kiválóbbak, én nem csináltam soha semmi rendkívülit. — Háború volt, amikor a polgári iskolába jártam. Édesapám gyárban dolgozott, édesanyám a háztartást vezette. Aztán szakmát tanultam, de női szabóként nem tudtam elhelyezkedni, így a vasúthoz kerültem menetirányítónak. A hosszú műszakok, a sok éjszakázás kikezdték egészségemet, ezért kaptam az alkalmon, amikor 1955-ben lehetőség nyílt arra, hogy a Háziipari Szövetkezetben szabászként dolgozhassam. Akkor még kézzel szabtunk, egyszerre két, legfeljebb három darabot. Ma a gép százasával, kétszázasával szabja a ruhákat, ily módon fizikailag is könnyebb a munkánk. Két kislányom született 1961- ben és amikor ismét munkába álltam, termelésirányítással bíztak meg. Nehéz időszak volt. A műszaki vezetői tanfolyamot két év alatt végeztem ele. Édesanyám segített két kislányomat nevelni, enélkül nem tudtam volna hetente Budapestre járni az iskolába. Aztán a tanfolyamok, vezetői továbbképzések sora következett, szinte állandóan tanultam. Már tizenkettedik éve dolgozom műszaki vezetőként, s hogy minden tekintetben értsek a munkámhoz. 1971-ben beiratkoztam a közgazdasági technikumba is. Két serdülő lány mellett, harmincvala- hány éves fejjel, nem volt éppen könnyű. Ám lépést kellett tartanom az egyre fejlődő szövetkezettel, hiszen az üzletkötéstől az anyag beérkezésétől, a készáru kiszállításáig az egész termelési folyamat irányítása az én feladatom. A gépkocsivezetőn, a műszerészen és a parkgondozón kívül, csupa nő dolgozik nálunk. Tele vannak gonddal-bajjal, egy-egy járvány idején szinte alig ül valaki a munkaasztaloknál, ápolják beteg gyermeküket, az idős szülőket. Sokan vannak gyesen is, ilyenkor fokozottabban igénybe vannak véve az éppen dolgozók. hogy a tervet teljesíteni tudjuk. Mindez természetesen nem panasz részemről, hiszen szorgalmas asszonyok dolgoznak itt, akiket nagyon szeretek és több tucatot is tudnék ajánlani riportalanynak magam helyett. A szabad időm az kevés. Idős. beteg édesapám is velünk lakik, lányaim közgazdasági szak- középiskolába járnak, hamarosan munkahelyet kell választaniuk. Otthon a háztartással, a kert gondozásával telik el az időm. A kis Trabantunkkal ritkán jutunk el valahová, de azért az ország legszebb vidékeit bejártuk már. Néhány kézimunka bizonyítja csak, hogy a himzőtűt is a kezembe tudom időnként venni. Oláh Györgyné elnökasszony még kiegészíti Urbánné portréját. — Szerény, a közösségért, a munkahelyért élő asszony. Az ö feladata, a teljes műszaki szervezés. irányítás. Mindenki szereti. tiszteli, kitűnő munkatárs. Sok megértésre, tapintatra van szükség egy csupa nőt foglalkoztató üzem irányításához. Vezetőségi tag. párttag, a legjobb brigádunk’ patrónusa. Néhány évig tanácstagként is tevékenykedett. Egy éve kapta meg a Szövetkezeti Ipar Kiváló Dolgozója kitüntetést. —s —sz BÁCS-KISKUN X LEGJOBBAK KÖZÖTT Nem adják olcsón a számviteli okleveleket! Sohase kellett olyan pontosan tudnunk hogy mit ér a munkánk, jól- sáfárkodunk-e készleteinkkel, eszközeinkkel, mint napjainkban. Hiteles, hatékony következtetések levonására alkalmas helyzetkép elkészítéséhez talán sohasem kellett ekkora fölkészültség, körültekintés, a számviteli szakemberektől sohasem függött ennyire gazdasági .tevékenységünk eredményessége, mint mostanában. Egyre több üzemben, vállalatnál, gazdaságban, irányító szervnél válik nyilvánvalóvá, hogy gyorsan megtérülnek, bőségesen kamatoznak a számvitel korszerűsítésére, fejlesztésére fordított anyagi és szellemi befektetések. Növekvő érdeklődés Mindezek révén Bács-Kiskun- ban is javuló feltételek segítik a szervezett szakemberképzést és továbbképzést. így látja Oravecz István, a megyei tanács csoport- vezetője. a Pénzügyminisztérium Továbbképző Intézetének megbízottja is. Tíz esztendeje fogja ösz- sze a különféle számviteli tanfolyamokat, közvetíti az itt összegyűlt igényeket, tapasztalatokat a főhatóságokhoz, az intézet vezetőihez. Van miihez viszonyítania, jól ismeri az előzményeket, az országos helyzetet. — Évek óta a mérlegképes könyvelői előkészítőre jelentkeznek a legtöbben. Az oktatás hat féléven át tart. Az ipari, mező- gazdasági és kereskedelmi szakon hetente hat-hat órán át tanulnak közösen. Előadásokat hallgatnak vagy feldolgozzák a nehezebb tudnivalókat. örvendetes, hogy a mezőgazda- sági szak iránt mutatkozik a legnagyobb érdeklődés. Még mindig kevés ugyanis a szak- és termelőszövetkezetekben a képzett számviteli szakember, mint ezt a megyei tanács végrehajtó bizottsága is megállapította korábban. Állásfoglalásának kedvező hatásai máris érezhetők. Javuló vizsgaeredmények — Júliusban befejeződtek a vizsgák, elkészültek az összesítések. Hányán szereztek oklevelet, hányán vizsgáztak az alsóbb évfolyamokban? — összesen mintegy kilencszá- zan vettek részt az oktatásban. Száznegyvenen kaptak oklevelet. A kereskedelmi szakon átlagosan ötvenen, az iparin százan-százhú- szan tanultak egy-egy évfolyamon. Kedvelt az árszakértő-képzés is. ök is három esztendős tanulással juthatnak a munkakör betöltéséhez szükséges ismeretekhez és bizonyítványhoz. — Elégedettek-e a színvonallal? — Határozott igennel válaszolhatok. A vizsgaeredmények általában jobbak az országosnál. A gazdasági egységek vezetői többnyire kellő gyakorlatú, a tanulmányi anyag elsajátítására, majdani önálló alkalmazására képes szakembereket javasolnak, illetve ilyenek jelentkezését támogatják. Hatékonyabb oktatás Kiváló előadói gárda alakult ki az évgk folyamán. Jó pedagógiai érzékű szakembereket kérünk föl. Szívesen vállalták a megbízatást, mert az előadásokra készülve saját ismereteiket is fölfrissítik. Az országos irányító szerveknél, egyetemeken dolgozó kutatók, jegyzetírók közreműködésével számukra tartott tanácsadáson másként nehezen hozzáférhető új értesülésekhez jutnak, átfogóbban ismerik az összefüggéseket, következésképpen jobban végzik napi, hivatali munkájukat is. A vizsgáztatók külön méltatták — többek között — a Magyar Nemzeti Bank igazgatóságán dolgozó H. Kiss Bélát, Kovács Bélá- nét. a 623-as Szakmunkásképző Intézet gazdasági vezetőjét, a la- josmizsei Vízgép Vállalat igazgatóhelyettesét, Sági Istvánt, Gye- nes Sándort, a gyógyszertári vállalat főkönyvelőjét. Közelítés a gyakorlathoz A mezőgazdasági szakon tanulókat a két tsz-szövetség mindvégig figyelemmel kíséri. Elismerés illeti a hallgatók többségét is. Egyre kevesebb a férfi. A lányokra, az asszonyokra pedig köztudottan nagyobb terhek hárulnak a családi munkamegosztásban, mégis vállalták a fárasztó utazásokat. Baján is szerveztünk előadásokat, de sokan így is százszázötven kilométert utaztak hetente. A többiekre sincs különösebb panasz. Az utóvizsgára kényszerülők inkább gyakorlatlanságuk miatt kaptak rossz jegyet. Helyes, hogy az új rendszerű oktatás komplex szemléletű, de a törekvés és a gyakorlati megvalósítás még nincs összhangban. A részfeladatokon dolgozó hallgatók közül csak kevesen tekinthetik át vállalatuk egész gazdasági, tevékenységét és így a példákban nehezen alkalmazhatják a tanultakat. Az ipari szak harmadéveseinél ütközött ki főként ez a fogyatékosság, ami persze azt is sejte- * ti, hogy előadóik nem eléggé hangsúlyozták előzőleg az ilyen irányú tájékozódás szükségességét. Nagyobb követelmények Javaslatunkra ezért engedélyezte a minisztérium továbbképző intézete, hogy a jövőben ők is jelen lehetnek a vizsgákon, amelyeken elmélyült, sok irányú tudásról kell számot adni növendékeiknek. El kellene gondolkozni azon, hogy eléggé kifejező-e a „tanfolyam” elnevezés. Hallatára az emberek általában ismeretfelújításra, kevés tanulást követelő oktatásra gondolnak, nem olyan értékes képesítést kifejező oklevél megszerzésére lehetőséget teremtő több éves tanulmányokra, amelyek a mérlegképes könyvelői, vagy más számviteli beosztáshoz szükségesek. — Lezárultak-e a jelentkezések? — kérdem a búcsúzás előtt Oravecz István pénzügyi főtanácsost, oktatási megbízottat. — Igen, ősszel minden eddigiénél többén kezdik meg tanulmányaikat. HelUi Nándor Az állattartó ritkán gondol jószágainak bőrére. Megszokásból ver végig szíjostorral, vagy bottal az ólból kijönni, vagy a szállító- kocsira felmenni nem akaró állatain. bocsánatos bűnnek tekinti, hogy nyíráskor bele-belecsíp a juh bőrébe, nem tulajdonít különösebb jelentőséget annak, hogy összezárt süldőnyúlai meg-meg- hárapják egymást, és úgy véli: ok nélkül kötekedik a baromfi- feldolgozó, amikor a hízott liba hastollának lekopását, bőrének sérülését, kivörösödését teszi szóvá. Pedig az állatok bőrének épsége. egészsége nagyon fontos dolog. A szarvasmarha, a juh és a nyűi bőre például ipari feldolgozásra kerül, ugyanúgy, mint a sertésének egy része. is. Ha bárhol lyukas, sérült, elvékonyodott: csökkent értékűvé, selejtté válik. A szíjostorral rendre tanított sertés bőre kicsattan, vagy megduzzad, a szarvasmarha bőrét a bagócslégy lárvája turkálhatja át, de elvékonyodhat az örökös vakarózás miatt is. Az almozatlan istállóban, sáros, trágyás helyen tartott, gondozatlan tehén, borjú vakarózik, betonjászolhoz, fához dörgölődik, mert a szennytől valamilyen módon meg szeretne szabadulni. A felmart, a kivakart, sérült bőr azonban ipari feldolgozásra csak részben alkalmas. Az almozás hiánya, vagy nedves alom miatt felpállott és letöredezett toliakkal borított libabőr a baromfifeldolgozókban okoz gondot, s növeli a hibás minőségű áruk arányát. A bőr hibáinak egy része a termelők számára közvetlenül is kárt jelent. A bagócslégy nemcsak az ipari feldolgozás szempontjából tesz kárt, kellemetlen a tehéntartónak is, mert fertőzött tehenei vakaróznak, nem legelnek, csökken a terjtermelésük. A kiharapott nyúl-, és a kicsípett juhbőr sem csak önmagában kár. hiszen a szakszerűtlenül nyírt gyapjút le- minősítik, az egymást megmaró nyulak a fejlődésben visszamaradnak. Az állatok sérült bőrén fertőző anyagok kerülhetnek a szervezetébe, s ez veszély forrása lehet. Az állattartó maga is jól jár hát. ha vigváz állatai bőrének épségére. egészségére, tisztaságára. • Igen sok külső — tollon, bőrön tenyésző — élősködője van a há- v.igalambnak is. Igaz, kedvelt szárnyasunk bőrének, tollának külön gazdasági értéke nincs, de madaraink egészsége érdekében kültaka- rójuk védelmére szükséges Intézkedéseket tenni. Például az Ilyen elhanyagolt, egészségtelen galambdúcot minél hamarabb rendbehozni. Szakszerű gondozással, rendszeres almozással, a külső élősködők és a sérülés okozására alkalmas minden eszköz távoltartásával, kisebb állatcsoportok kialakításával — ahol a verekedés, egymás meg- sehzése ritkábban fordul elő — sokat tehet a bőr minőségének javításáért. Az igazi állattartó, egyúttal állatszerető ember is, aki nem szúrkáló eszközökkel, ostorral, bottal, hanem szép szóval közli akaratát állataival. Az emberség is azt kívánja, hogy ne összevert, sérült állatok, hanem egészségesek, szépek, szelídek kerüljenek ki kezei közül. Ez talán legalább annyira fontos, mint a borhibákból adódó gazdasági károk megelőzése. G. I. HÁZUNK TÁJA Vigyázzunk az állatok bőrére!
