Petőfi Népe, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-07 / 183. szám

1979. augusztus 7. • PETŐFI NÉPE • S • A négy budapesti lány: patyolat blúzok, falvédők, szőttesek, színes szalagok, népművészeti babák ügyes kezű készítői. MŰVÉSZET — PIAC — ESZTÉTIKUM Beszélgetés a népművészet ifjú mestereivel piaci keresletből nem A lehet esztétikai nor­mákat levezetni, de esztétikai absztrakciók alapján sem le­het kereskedelmet folytatni. A széles tömegek kultúrájá­nak kibontakozása, az ízlés tökéletesebbé formálása az általános fejlődés, elsősorban a közművelődés segítségével jöhet létre — mondta egy al­kalommal a magyar művé­szeti élet „viselt dolgairól” polemizálva közművelődé­sünk egyik jeles szakembere. Talán e gondolatsor köré csoportosítható; a népművé­szet ifjú mestereivel folyta­tott beszélgetésünk, a közel­múltban lezajlott lakiteleki szőttesvásár alkalmából. Landgráf Katalin, Sárközi Ág­nes, Szittner Andrea, Vadász Ka­talin. Négy fiatal budapesti lány: tanár, mérnök, népi iparművész. Patyolat blúzok, falvédők, szőt­tesek, színes szalagok, népművé­szeti babák ügyes kezű készítői. Együtt utaznak, vásároznak, iz­zadnak, cipekednek idestova két éve. — Hogyan kezdted a pályát? — fordulok a komoly, 'szőke Szittner Andreához. Úgy tűnik, négyük közül ő a legcéltudato­sabb. legjártasabb a szakmában. — Iparművészeti szakközépis­kolában végeztem Budapesten, ahol tanultunk ugyan szőnyegszö­vést, de ez csak a dolgok techni­kai alapja. Magyarországon ugyanis sehol nem oktatják a tárgyformáló népművészeteket... Igény pedig lenne rá. Érettségi után nekiálltam, és önszorgalom­ból átböngésztem az összes létező szakirodalmat. Aztán lementem Baranyába gyűjteni. Hát így kez­dődött' * Zäi. J — Elnyerted a Népművészet If­jú Mestere címet, önállóan dolgo­zol, műhelyed is van. Mi szük­séges az induláshoz, a pályakez­déshez? — Először is: némi készpénz. Egy kiló gyapjúfonal minimum hatszáz forint. Mindemellett a szövők ellátása rossz, megfelelő anyag csak a gyárakban található. Támogatónk, mecénásunk pedig nem nagyon ak^id. Jó fonalat boltban vásárolhatunk: nagyrit­kán és méregdrágán... Mi kell még? Példul egy szövőszék. Én a fél országot felkutattam érte. Most mind a négyen ezen dolgo­zunk. Kevés már a régi, hagyo­mányos szövőszék. Kis falvakban, községekben található még né­hány. — Vásárolnak tőletek eleget? — Inkább nézelődnek. Forgat­ják, mustrálják a térítőkét, blú­zokat, szalagokat. Az emberek többsége nem tud különbséget tenni az egyedi darab és a gyári termék között. — Csak a „beavatottak” veszik észre a különbséget? Miért más az egyik, vagy a másik? — A boltokba, sajnos, nem mindig a legízlésesebb darabok kerülnek. Az emberek többsége mégis azt vásárolja, mert olcsó. Sajnos, külföldre is sokszor ezt viszik a giccsbe hajló kerül a pultra magyar népművészet cí­mén ... — Hogyan kapja meg valaki a Népművészet Ifjú Mestere címet — kérdezem Langráf Katalintól, aki nemrég végezte el az Iparmű­vészeti Főiskolát. * " » ■ ■; 8 ■ — Magyarországon évente ti­zenöt fiatal kap ilyen címet, de ebbe beletartoznak az előadómű­vészek is. Én például csináltam egy teljes konyhai vászonkészle­tet, melyet a Népi Iparművészeti Tanács zsűrizett. — Véleményed szerint mi a jö­vő útja a szakmában? Helyes-e használnunk a „népi iparművé­szet” kifejezést? — Én inkább „tárgyformáló népművészet” névvei illetném ezeket a dolgokat. A megnevezés jelenleg is komoly vita tárgya, különböző művészeti fórumo­kon ... Hogyan tovább? Vélemé­• Szövőszékhez manapság nem könnyű jutni, de az egyszerű szövőkeret — fából, égetett agyagból — akár otthon is elkészíthető. (Straszer András felvételei) nyem szerint: hagyományőrzés, de nem teljes rekonstrukcióval. A ■népművészet gazdag motívum­kincsét kiegészíteni a tervező egyéni fantáziájával. Talán úgy tudnám körülírni: nem népmű­vészet, nem is iparművészet, ha­nem a kettő között, valami, mely majd egy újfajta kultúrának lesz a része. Valami ilyesmit szeret­nénk/ mi is csinálni. P. E. NYELVŐR Személynévből családnév A családneveknek sok fajtájuk van, áttekintésük is nagyon kö­rülményes. Azt is tudjii kell ró­luk, hogy a családnévvel való megnevezés későbbi, mint a sze­mélynevek kialakulása. Most csak azokkal foglalkozunk, amelyek már használatos személynevek­ből keletkeztek. Ez az egyik leg­gyakoribb típus. Családnévvé le­hetett minden személynév teljes alakjában, de nagyon gyakran.csak becéző alakjukban. A leggyako­ribb személynevek éppen gyakori­ságuk miatt nem voltak alkalma­sak megkülönböztetésre. Ebben a cikkben Kálmán Béla és Ladó János nyelvészeink által gyűjtött anyag felhasználásával tárgyaljuk azokat a családneve­ket, amelyek személynevek becé­ző vagy átalakított formájából let­tek (zárójelben közöljük a név teljes alakját). A felsorolt nevek eléggé ismertek, mindenki ráis­merhet bennük néhány ismerőse vagy ismert személyek nevére. A becéző alakok nevekhez kap­csolása sokszor nehéz feladat. Ugyanaz a ’ becenév sokszor több személynévhez is kapcsolható, így egyetlen név, a Benedek be- cézőit figyelembe véve a Benke, Benkő, Bene, nemcsak a Benedek, hanem a Benjamin becézője is lehet. Sőt azt sem lehet sokszor biztosan állítani, hogy a becéző forma magyar fejlemény-e. Az egyes nyelvek becézőképzői is na­gyon hasonlítanak egymáshoz, sőt egymástól függetlenül is azonos hangzásúak lehetnek. Ezér.t a Benda, Benes, Benis családnév kifejlődhetett a magyar és a szlo­vák nyelvben is. A Bencsók, Be- nyik, Benkó, Benyó szlovák vagy cseh eredetű is lehet. Felsorolunk tehát néhány bece- névi eredetű családnevet. And a, Andok (András); Antos (Antal); Ábris (Ábrahám); Agócs (Ágos­ton); Baló (Balázs); Balló, Bara, Barla (Barnabás); Bende, Benda (Benedek); Bartók, Berták (Ber­talan); Bódi, Bónis, Bóna (Boni­fác); Dancsó, Dankó (Dániel); Dó­ka, Dózsa (Dávid); Doma (Domo­kos) ; Deme (Demeter); Fobó (Fá­bián); Fóris (Flórián); Galló (Gál); Gábris (Gábor); Gere, Gerö, Göröcs (Gergely); Győré, Gyurkó (György); lgó (Ignác); Jakucs, Já- kó, Kabos, Kabók (Jakab); Jan- csó, Jankó (János); Káló (Kál­mán) ; Kelő (Kelemen); Lackó (László); Lőkös (Lőrinc); Markó (Márk); Martos, Marsa, Martonos (Márton); Mike, Mikó, Mikus, Mi­kes, Miksa (Miklós); Móra, Mó- roc (Mór, Móric); Orbók, Oros (Orbán); Patkó, Pósa, Pálos (Pál); Pető, Petes (Péter); Pongó (Pong­rác); Sebő, Sebők (Sebestyén); Sinkó, Simó (Simon); Takó, Tan­kó (Tamás); Zsigó, Zsiga (Zsig- mond). A személynévi eredetű család­neveknek még két csoportját em­lítjük meg. Ezek az egykori apa- nevekből toldalékkal keletkeztek. Első csoportjuk a -fi (esetleg -fy, ffy) szócskákkal ellátott személy­nevek, amelyeknek régebbi válto­zataik a -fia végűek. Ilyenek: Antalfi (vagyis Antal fia), Dezső­fi, Győrfi (eredetileg Györgyfi), Gyulafi, Istvánfi, Lászlófi, Pálfi. Másik csoportjuk az -é birtokjel­lel ellátott apanév, de ez az -é birtokjel -i-vé változott: Balassi (Balázsé), Ferenci (Ferencé), And­rási (Andrásé). Ez a típus nem olyan gyakori, mint az előző, és sokszor nem is lehet eldönteni, hogy apanévi vagy apanévi hely- névi eredetű-e. Pl. a Miklósi név lehet apanévi eredetű, de ered­hetett személynévből alakult hely­névből is pl. a Miklósi helynév­ből. A Ferenci név feltétlenül apanévi eredetű, mert Ferenc vagy Szentferenc nevű községünk nem volt. Mindezek a névtípusok más nyelvekben is megvannak. Az el­ső típus a germán és a kelta nyel­vekben gyakori. Az angol Ste­phenson, Wilson jelentése István, ill. Vilmos fia. A skótban a mac, az íreknél O a jele (MacDonald, O'Connel). Német alakja: Men­delssohn. A skandináv nyelvek­ben a leggyakoribb típus: Jakob- sen, Andersen, Larsen, Johansson, Svensson (Jakab, András, Lőrinc, János, Sven fia). A második típus az angol, né­met, szláv és román nyelvekben gyakori. Angol nevek: Jones, Di­ckens, németek: Joachf!hs,.Mihae- lis; szláv nevek Vlaszov (Balázsé), Mojszejev (Mózesé), Damjanics, Petrovics; a románban: Grigores- cu, Todorescu. Ezek az adatok azt bizonyítják, hogy a családnevek egy része más nyelvekben is úgy alakult, mint a mi nyelvünkben. Felsoro­lunk néhány jellemző példát, ame­lyekben a személynévre is ráis­merünk. Luther Márton családneve a Lothar név. Rilke osztrák költő és Rodin francia szobrász neve a Rudolf névből ered. Rilke neve ennek a névnek a sziléziai, Ro- diné pedig francia változata. Cor­neille francia drámaíró nevében a Kornél francia formájára is­merünk. Rimbaud francia költő neve a német Reimbold, Reinbald név francia változata. Daudet francia író neve a latin Deodatus francia alakja. Romain Rolland családneve a Roland, Loránd francia rokona. A gőzgép megte­remtőjének, Watf-nak a neve a germán Walter keresztnévvel kap­csolatos. Joszip Broz Tito család­neve p»edig az Ambrosius (Amb­rus) név szláv változata. Akármennyire meglepő, Lehár Ferenc és a keresztnevén ismert nagy olasz művész, Leonardo da Vinci neve az ’erős, mint az orosz­lán’ jelentésű német Leonhard névvel hozható kapcsolatiba. Te­hát nevükben benne lappang az oroszlán. A Lehár név a Leon­hard német rövidülése, a Leonar­do névnek is szembetűnő ezzel a névvel való kapcsolata. Marx Károly családneve is személynévi eredetű. Ha ugyanis a Marx x betűjét (k+s) elemeire bontjuk: Marks, kitűnik a név személynévi alakja: Márké vagy Márkusé, tehát Márk fia. Kiss István Qizabó Pál igazi jó, baráti kapcsolatban volt Bács-Kískunnal. .N Sűrűn találkozott a vezetőkkel, még többet a névtelen terme- lök sokaságával, akik a hatvanas évek első felében a tele­pítéssel, a homok arannyá varázslásával töltötték éjjel-nappalukat, ö is igenelte ezt a törekvést, hiszen ez volt a legjárandóbb út, s ez a cél lelkesítette a kertészkedést mindig kedvelő parasztokat (rajtuk kívül még sokan másokat). Es bizonyára ez volt az oka annak, hogy amikor Szabó Pál a megyei listán országgyűlési képviselővé lett, honatyai munkásságának körzetéül a kiskőrösi járást választotta. Itt uogií és van mind a mai napig a legtöbb szőlő és gyümölcs és az ezzel járó gazdálkodó szakértelem, a piacot figyelő és a jogos ön­védelemből fakadó, tárgyalóképes, mindig frappáns értékesítési fur- fang, manapsági szóval: taktika. Enélkül régen nem lehetett fel­színen maradni, s manapság sem dobható sutba a tradicionális gaz­dálkodási finesz. A felejthetetlen Talpalatnyi földben a „vállalkozók” káposztávalj próbálták a kertészkedés többet adó titkait felfedni. Akkor ez nem sikerülhetett. De a nagy sorsfordulóval béklyóikat vesztett bóczjóskák szőlővel-almával folytatták az írói fantázia, a társadalmi valóságtól indíttatott regényesített szüleményeit. De ebben már mindenki sze­replővé vált, ebben már megtestesült eleink csupán összefogással megvalósítható minden kísérlete. Szabó Pál ezt a sajátos új irányú moccanást megfigyelendő, kérte képviselői körzetéül a homokon létesült oázis-ligetet, ezért járta gyakorta nyitástól takarásig az ott küzdők között. Részt vett a ta­vaszi fagytól rettegő szorongásaikban, égre tekintő, esőt váró fohász­kodásaikban, de nem maradt ki az örömből sem: a rubin színű kadarka kóstolgatásából. A régi iránti szeretetét látva „merészkedtünk” akkortájt nála odá­ig, hogy kéziratot kérjünk és kapjunk tőle. Jött is a posta (1967 február) a főszerkesztőhöz írt, és a regényrészlethez mellékelt le­vélben mentegetőző szavakkal: „Kedves Barátom! Molnár Frigyes elvtársnak megígértem, hogy küldök nektek valamilyen írást. Olyan sok zűr-zavar van körültem mostanában, hogy nincs időm írni és mondanivalóm is „befagyott" egyelőre. Ellenben itt van egy részlet önéletrajzom készülő köteté­ből, ha jónak látod, közölj belőle. Sok üdvözlettel: Szabó Pál.” A kézirat ismeretlen módon elfelejtődött. De nemrégiben sok pa- pírkacat közül előbukkant, mint egy aranyrög. Az önéletrajzi re­gény méltatlanul kis példány számban (4100) tizenegy éve jelent meg. De nem csupán ezért adjuk közre folytatásokban ezt a részletet, hanem azért is, mert ez volt az író első kéziratvariációja, amelyet saját kezű bejegyzésekkel, javításokkal látott el. De közreadjuk azért is, mert itt-ott eltér a könyvben megjelenttől, szűkebb, vagy bővebb annál. S hogy ez a 27 gépelt oldal a regényben közeitekhez képest újat is mond, annak majd az érdeklődő olvasó és az irodalomtör­ténész egyaránt örülni fog. Szabó rpóií: Minden kör bezárul (Regényrészlet) N egyvenben Kovács Imre egyszer összehozott en­gem egy milliomos tégla­gyárossal. S párszor együtt va­csoráztunk. Egyszer meg elmen­tünk a Nagymező utcai híres Moulin Rouge-ba is, persze, a gyáros barátunk fizette a cehhet. Forgókorong, bárhölgyek, se­lyemfiúk, táncoló párok, külföl­diek: s zenekar az emelvényen. Borok, pezsgő és fekete és más­egyebek. Vacsoráztunk előbb, aztán hagytuk, hogy ringasson bennün­ket az éjszaka hangulata, s úgy, két óra után engem nagyon el­öntött a keserűség. Körös-körül kezd lángra lobbanni a világ és soha ilyen vészes fellegek nem kavarogtak szegény hazánk fe­lett a tatárjárás óta, mint most, és mi meg itten dorbézolunk en­nek a ... ennek a hírhedt mu­latónak a tébollyal határos éj­szakájában. Felugrottam és fel­léptem a dobogóra, a zenészek közé. Jobb kezemmel egyet ka­száltam, hogy csend. S csend lett azonnal valóban. A zene nyomban elhallgatott, a tánco­lok egyenesbe merevedtek, csak a korong forgott velük lassan tovább. De megannyian néztek rám. S én valamilyenképpen ilyet mondtam zengő, révületbe vesző nyelven: (a Sámánok beszélhettek így valaha az ázsiai pusztákon), „Szenvedéssel, jajjal és sírással van tele a világ, olyan annyira, hogy mától kezdve attól lesznek egyre és egyre feketébbek az éj­szakák. Immár nemcsak az el­aggottak csontjaival telnek a temetők, hanem kisgyermekek testéből is sarjad a fű!' Hazafelé innen azonnal, haza, mert a tör­ténelem seprűjét én magam ve­szem a kezembe ..Nagyjából így kezdtem és mondtam, pedig tudtam, hogy engemet most azon­nal kidobnak az utcára. De nem dobtak ki. Ellenben feldübörgött a taps, mint a vihar, a zené­szek vigyorognak, a korong meg­állt és a nők éljent kiabáltak ... Mi volt ez? Nem más, hogy ezek is éppen úgy érezték a kö­zelgő tragédiát, mint én. Ha egy éjszakára is, de előle ide mene­kültek. Pedig ez az éjszaka igen drága mulatság. Arról tudom, hogy láttam, amikor milliomos barátunk fizetett. Aztán jöttünk keresztül az Andrássy úton, barátunk megállt az utca közepén, kiáltása belé zendült a végtelenbe mosódó csöndbe: — Világ proletárjai, egyesül­jetek! Ilyen éjszakai kiáltást se hal­lott még milliomos ajkáról az Andrássy út. De miért is barát­koztunk mi ilyen gazdag embe­rekkel? Azért, mert ők keres­tek bennünket, és pénzzel is se­gítettek néha politikai dolga­inkban. Még most se haza mentünk, hanem egy korán nyitó kávé­házba, egy kis csöndesebb be­szélgetésre. — Vezérem, megírom az éj­szakai szereplésedet! — mondotta kajánul Kovács Imre. Nemcsak most egyszer, de ál­talában „vezéremnek” hívott, s ez nem gúnyolódás, de még nem is afféle enyelgés volt, inkább szeretet. De íme, az én szó sze­rinti válaszom: — írhatod, de azt hiszem, meg­előzlek. Mert hajszálnyit se szé­gyenlem, de nem is tagadom meg se most, se soha, amit tettem. — Ez így történt. És íme, még­iscsak most került a megírásra a sor. Nemcsak egy-két módosabb, gazdagabb vagy éppen gazdag polgár kereste velünk a barát­ságot, de többen is, mások is, mint ahogyan voltak ügyvédek, s más értelmiségiek, akiket is­mertünk, jól. Igazabban mond­va, ők ismertek minket. Voltak szegény írók, vagy csak fiatal ígéretek a holnapra, akik állás nélkül csévelyegtek s Kovács Imre be-benyitott a feleségem­hez az előszobán át, a konyhaaj­tón : — Asszonyom... legyen olyan jó ennek vagy emennek a fiatalembernek egy-két napon át kasztot adni. Addig majd csak sikerül valamit találnunk a szá­mukra. Völt, akinek sikerült, volt, aki­nek nem sikerült. Legalábbis egyelőre. Mikor a lengyel ellenállást szétverték a hitleri-németek, a vezérkar beszorult Romániába, s onnan átözönöltek Magyarország­ra. Egy újságíró mihozzánk is jutott, akit fel is kellett öltöz­tetni. nemcsak kipihentetni és jóllakatni. Nagyon érdekes, hogy ... a külügyminisztérium hívott fel telefonon, hogy jön hozzám egy lengyel újságíró, és segítsek rajta. Mit jelentett ez? Fogalmam sincs. Széjjel küldték őket a la­pokhoz, egyénekhez? Hiszen, ál­lami intézményeken átsegítették a lengyel menekülteket! A Du­nántúl valahol még gimnáziumot is állítottak a számukra. De ezen túl .. . én is segítsek meg egyet. Pont én. Mindegy. Az újságíró jött, evett, aztán cipőt, ruhát, s némi pénzt hol­napra ... Aztán a vidéki emberek! Az­tán írói összejövetelek, hiszen ez- időben már nyilvános helyeken, vendéglőben, kávéházakban a „falnak is füle volt”, emlékezem: egyszer összeröffentek nálunk az írók (itt nem volt a falnak füle), Féjától kezdve Sárközi Györgyig, jó sokan voltak. Ha nem is mind „élvonalbeli”, de igen értékes „mezei hadak” is. Beszéd, vita, evés, ivás, akinek jólesett, . de már éjfél, és senki nem akar hazamenni. Miért? Végre Féja kimondja, hogy ... azért, mert aki elmegyen, attól fél, hogy a többiek, akik még maradnak, le­szedik róla a keresztvizet. Mert aztán egymást csipkedni, s néha pocskondiázni, az íróféle ember nem szűnik meg soha. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents