Petőfi Népe, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-04 / 181. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1979. augusztus 4. TŰL A MEGYEHATÁRON Életünk és a szabvány SZABVÁNYOSÍTÁS, tipizálás. Nem egyértelműen rokonszenves fogalmak, melyek óhatatlanul is az uniformizálás képzetét keltik. A szabvány olykor szigorú előírásait hajlamosak vagyunk akadékoskodásnak, az alkotó erő gátjának felfogni, s jóval kevésbé érezzük a szakemberek által hangsúlyozott lényegét: a korszerűsítést. Pedig a szabványosítás korántsem olyan új dolog, mint sokan gondolják. Ha az ókori Róma útjait, vízvezetékeit, építőelemeit nézzük, azokban is felfedezhetők a szabványosítás nyomai. Ugyanígy, görög hajók eltörött árbocát bármelyik kikötőben ki tudták cserélni. Tovább gyorsította a szabványok elterjedését a kerék alkalmazása: a mesterek olyan kerekeket készítettek, amelyek több kocsira is felszerelhetőek voltak. Mindezek természetesen még csak néhány termékre terjedtek ki — a mai értelemben vett szabványosítást az ipari specializálódás hozta létre a század elején. A szabvány tulajdonképpen műszaki előírás, amely a különböző termékek, termelő berendezések, fogyasztási cikkek minőségi, méret- és biztonsági követelményeit írja elő. S míg korábban elsősorban a méretmeghatározó funkciója került előtérbe*. ma egyre fontosabbá válik a minőségmeghatározó funkció is; a szabványnak nagy szerepe lett a termékek minőségének javításában, hiszen megfogalmazza az áruk legfontosabb minőségi jellemzőit, s ezek alapján szabályozza árukat is. A SZABVÁNY nem örök életű, időről időre_ változik, korszerűsítésre szorul. Minisztertanácsi rendelet írja elő, hogy legalább ötévenként minden szabványt felül kell vizsgálni. Persze, akadnak olyanok is, amelyek ennél is gyakrabban sorra kerülnek; a minőségi igények fejlődése — ami ma jó, holnap kevés — követeli ezt így. De évente sok új termék is születik, s ezek legtöbbjére is szabvány készül. A Magyar Szabvány- ügyi Hivatal ez évi tervében mintegy 1100 szabvány szerepel — ezeknek egyharmada új, kétharmada a régebbieket módosítja. A szabványosítás nem olcsó és nem is máról holnapra megoldható dolog. A szabványhoz való igazodás egyes esetekben egész technológiák cseréjével járhat — viszont az is igaz, hogy a befektetés később' megtakarítást hoz. TCülö- nösen jól érzékelhető .ez a nagy- beruházásoknál; az épületszerkezetek méretezésének szabványa egymagában sok száz milliós anyag megtakarítását tette lehetővé. De említhetnénk azt az idei év elejétől életbe lépett szabványt* amely az olajtüzelésű készülékek. olajmennyiséget szabályozó szerkezeteiről szól — ezen előírás segítségével évi 75 millió liter fűtőolaj takarítható meg. A szabványosítás hasznát nem szűkíthetjük le a takarékosságra, a minőséggel való kapcsolatára. A magyar áruk nem kis hányada külföldön talál vevőre, s ezeknek' az áruknak a minőségét nemzetközi szabványok védik. Hazánk is tagja a szabványosítási világszervezetnek, az ISO-nak (International Standard Organization). Ennek a szervezetnek — amely átfogja a világ élelmiszeripari, ipari és mezőgazdasági termelését — 85 ország a tagja, s ezek az országok a világ termelésének 98 százalékát adják. Jelenleg ötezerre tehető a nemzetközi szabványok száma — a szakemberek szerint' ennek kétszerese kellene ahhoz, hogy a kereskedelem igényeit jobban kielégíthessék. ÖT ÉVVEL EZELŐTT írták alá a KGST-szabványok alkalmazásáról szóló egyezményt. Ennek alapján folyik az olyan közös szabványok kidolgozása, amelyekben a termékek versenyképességét biztosító minőségi követelményeket .közösen érvényesítjük. A szabványosítás szükségességét és előnyeit egyre inkább felismerjük, bizonyítja ezt a Budapesten megnyílt Szabványbolt is. Az eredmények azonban nem feledtethetik a gondokat, a tennivalókat sem. Különösen az elektromos háztartási eszközök okoznak évek óta sok problémát. Sokfajta villamossági terméket hozunk be külföldről, melyeknek egy része nem felel meg a hazai előírásoknak. S itt nem arról van szó — mint azt sokan feltételezik —, hogy a mi szabványaink szigorúbbak a nemzetközi átlagnál, hogy túlszabványozók lennéhk: a gondokat jelen esetben az egyes országok villamos hálózatának eltérése, úgy i§ mondhatnánk, a magyar hálózat bizonyos fokú korszerűtlensége okozza. IDEGENKEDÜNK tőle, de azért természetesnek vesszük a szabványok létét: senki sem lepődik meg azon._ ha a külföldön vásárolt rádióját, magnetofonját idehaza is használni tudja, ha külföldön járva a megszokott közlekedési táblák igazítják el az autóst az utakon. S ahogyan a különböző országok piacai mind közelebb kerülnek egymáshoz, úgy válik egyre inkább kézzelfoghatóvá, hogy a jó szabvány nem fékez, hanem jobb minőségű munkára ösztönöz, a gyorsan változó körülményekhez való jobb alkalmazkodást és a műszaki haladást segíti elő. F. S. P. Forró tavaszi kikötő ... Hot Spring Harbor... — érdekes képzettársítás, a világ egyik legrangosabb tudományos folyóirata becézi így az MTA Szegedi Biológiai Központját, amelynek kékesszürke épülete kiemelkedik a város legszebb zöldövezetéből. Az intézet eddigi néhány esztendeje már bejegyeztetett a magyar tudomány nagykönyvébe. Az ország legjobb biológusai egy komplex intézmény létrehozását javasolták, melyhez 1962-ben a kormány megadta a segítséget. 1971-ben avatták fel, majd ezután két épületszárnyat hoztak tető alá és 1973-ban teljesen kitárhatta kapuit a magyar tudomány biológiai fellegvára. Amilyen egységes volt a vélemény abban, hogy ezt a kutatóközpontot létre kell hozni, annyira megoszlottak a nézetek abban, hogy hol működjön az új intézet. Szegeden már a döntés előtt megvolt minden, ami nélkül egyetlen kytatóközpont sem létezhet: Budapest után Szegeden van a legtöbb felső fokú oktatási intézmény, nagy múltú a természettudományi és orvosegyeteme, jelentős a mezőgazdasági kutatóbázisa. Itt dolgozott Szent-Györ- gyi Albert Nobel-díjas biokémikus és olyan orvosprofesszorok alapítottak itt iskolát, mint Rusz- nyák István, Jancsó Miklós, Bruckner Győző, Ivanovics György, Géléi József. Négy intézet Amikor az intézet első főigazgatója, Straub F. Bruno — Szent- Györgyi Albert tanítványa— programját meghirdette, sokan kíváncsian kérdezték, hol lesz annyi kutató, és ha akad is, hajlandó-e egyáltalán Szegedre költözni? Hiszen a szegedi központ elsősorban két intézetre épült, az MTA Budapesti Biokémiai Intézetére és a Genetikai Intézetre, amelyek egy- egy részének kellett csak Szegedre települnie. A kutatói gárda mégiscsak kialakult. A városi tanács 120 lakást adott a letelepüléshez. A neves biológusokat vonzották a ragyogóan felszerelt laboratóriumok, a rendkívüli munkalehetőségek. Ma 138 kutató dolgozik itt. Szegeden négy intézet van együtt: a biokémiai, a biofizikai, a genetikai és a növényélettani. Az intézetek csak adminisztratív kereteket jelentenek, mert gyakorlatilag nincsenek közöttük válaszfalak. A laboratórium épületében mind a négy egymás mellett kapott helyet. Közös minden, a műszerektől a felső vezetésig. Az igazgatótanács osztja fel a működéshez és fejlesztéshez szükséges eszközöket. A biológiai központ kapcsolatot tart az egyetemmel is. (Egyik új épületszárnya mellette épült.) A hallgatók és oktatók rendszeresen bejárnak ide, mert itt olyan műszereket használhatnak, melyekhez másutt nem juthatnak hozzá. A központ kutatói pedig átjárnak oktatni. Igen fontos, hogy a kutatók nap mint nap találkoznak egymással, kicserélhetik tapasztalataikat. A tudomány termelőerővé válik Háromszáz milliós beruházás, évi 60 millió forintos támogatás, ragyogóan képzett szakemberek, európai színvonalú felszereltség ... Egyetlen kutatói hely fenntartása az államnak 400—500 ezer forintjába kerül. Felvetődik a kérdés: ennek ellenértékeként mit kap az élet, az ipar, a mezőgazdaság? A szegedi központot az alapkutatás céljából hozták létre. A természettudományi kislexikon definíciója szerint az alapkutatás a tudományos munkának az a része, amely új természeti, illetve társadalmi törvényszerűségek feltárását célozza. Az alapkutatás által megszerzett ismeretek gyakorlati felhasználásával az alkalmazott kutatás és a fejlesztési kutatás foglalkozik. A szegedi tudósok számtalan téma közül választhatnak, hiszen az alapkutatás területe határtalan. Ám a kutatók elsősorban azokra a kérdésekre fordítanak figyelmet, amelyeknek eredményeire már a közeljövőben számítani lehet. A mindennapi élet és a termelés egyre jobban támaszkodik a biológiára. A növények és állatok sokoldalú ismerete nélkül elképzelhetetlen az élelmiszeripari és mezőgazdasági termelés növelése, fejlesztése. Jó néhány példa mutatja, hogy a biológiát alkalmazni lehet a hagyományos ipari területeken. A gombák és baktériumok tenyésztésével új gyógyszerek, tökéletesebb élelmiszeripari termékek állíthatók elő. A genetika és biokémia újabb eredményei nélkül elképzelhetetlen az orvostudomány előrehaladása. A biológia is termelőerővé vált és a szegedi központ meg akar felelni ennek a feladatnak. Hosszú lenne felsorolni, hogy milyen területen végeznek alapkur. tatásokat. Elsősorban olyan témákkal foglalkoznak, amelyek a mezőgazdaság és gyógyszeripar számára •fontosak. Igen izgalmas kutatómunka a rovarok életciklusának szabályozása. Ha a kutatók megismerik a szabályozás lényegét. akkor kidolgozhatják annak módját, hogy beavatkozzanak a fejlődés körforgásába* a szaporo• Az MTA Biológiai Intézetének épülete. (Gyenes Kálmán felvétele — KS.) dást megállítsák. Tulajdonképpen ez nem más, mint rovarirtás — permetezőszer nélkül. összeolvasztott sejtek A növényélettani intézetben is izgalmas kísérletek folynak. A nö- vénynemesítők elsősorban ivaros keresztezésekkel hoznak létre új, jobb, szaporább növényeket. Ivaros úton azonban számos növény nem keresztezhető. A mezőgazdaságban korlátlan lehetőségek nyílnának meg a növénynemesítés előtt, ha sejtszinten azok a növények, amelyek ivaros úton nem keresztezhetők, valamilyen módon keresztezhetővé válnának. Külföldön már kidolgoztak olyan eljárást, amelynek segítségével a növényi sejtek falát lehámozzák, és így csak egy hártya veszi körül a sejtet. Ekkor a két növényi sejt összeolvasztható. Az összeolvasztott setjekből újra lehet növény. Ezt igazolta két szegedi tudós, dr. Maliga Pál és dr. Dudits Dénes kutatása. A világon elsők között Szegeden hoztak létre ilyen úgynevezett szomatikus hibridnövényeket. Ezeknek a kutatásoknak óriási a jövője. A növényi sejttenyésztés másra is jó. Például a kémcsőben tartott sejtek védve vannak a fertőzéstől, s ezekkel el lehet érni, hogy fertőzésmentes növényt alakítsanak ki. A vírusmentes növény terméshozama sokkal jobb, és állandóbb, mint a fertőzötteké. A növényélettan területén néhány év alatt a nemzetközi élvonalba kerültek a szegedi tudósok. A biokémiai intézet munkacsoportjai is figyelemreméltó témákon dolgoznak. A génsebészeti technika segítségével a különböző élőlényekből származó géninformációk a kémcsőben „összevarrhatok”. Hogy mi haszna van ennek? A tudományos lehetőségek ma még szinte elképzelhetetlenek. Például ilyen ismeret alapján teljesen világossá válik a sejt működése. Gyakorlati kihatása például a következő lehet: a baktériumokba olyan képességet visznek be, ami az emberiség számára hasznos lesz. A cukorbetegség gyógyszereként ismert inzulint nagy nehézségek árán állati szervekből vonja ki a gyógyszeripar. Ha ezt baktériumok termelni tudnák, akkor a penicillinhez hasonlóan iparilag elő lehetne állítani. Egyébként az USA-ban már szabadalmaztattak ilyen eljárást. Ha a hazai gyógyszeripar versenyben akar maradni, akkor ilyen eljárást, technikát itthon is kell ismerni. És a biokémiai intézetben ezért is folytatnak hasonló kutatásokat. Fényenergia és az idegrendszer A biofizikai intézetben mesterséges hártyákkal, membránokkal kezdték a kutatómunkát. Tudni kell, minden élő sejtet sejthártya vesz körül és az ott lejátszódó folyamatok általános törvényszerűségeket mutatnak, amelyek az élőlényekben azonosak. Amikor ezt a rendszert jól megismerték, élőlényből vett anyagokat kezdtek beépíteni mesterséges hártyákba. Jelenleg olyan fehérjéket építenek be, amelyek a fényenergiát át tudják alakítani. És az is köztudott, hogy a biológiai kutatások egyik alapvető problémája a fény; energia mielőbbi hasznosítása. Életünk a napenergiától függ. A membránok vizsgálata összefügg a búza fagyállóságának kérdéseivel, de a membránok kutatása összefügg az idegrendszeri kutatásokkal is, és az idegsejt számos tulajdonsága a sejthártyával kapcsolatos. Az itt szerzett információkat a gyógyszeripar felhasználhatja. Az idegsejtekre ható gyógyszereknél az ipari kutatás hátterét biztosítják. Az új gyógyszerek kikísérletezésénél egyre fokozottabb hangsúlyt kap a biológia. Szegeden nagyon komoly alapvető immunológiai alapkutatások is indultak. Főleg az emberi szervezet védekezésével kapcsolatos kérdésekkel foglalkoznak, együttműködve a szegedi egyetem orvosaival. * A kutatóközpont tehetséges szakembergárdája eddigi eredményeivel is megalapozta tekintélyét a nagyvilágban, és tovább öregbíti Szeged hazai, s nemzetközi hírnevét. H. M. A nőfelelős vakációja (Straszer András (elvétele) A család ellátása a napi fáradságos munka után kezdődik a nők szántára. Nappal velünk együtt a gyárban, az üzemben, a hivatalban dolgoznak, a munkahely, a megye, az ország gondjait hordják vállaiko.n. Mindezt végiggondolva - az is eszembe jut: nem biztos, hogy a nők a gyengébb néni...” — mondotta egy férfi felszólaló a megyei szakszervezeti testület tanácskozásán. Miként vélekedik erről Dékány Kálmánné. a Bajai Mezőgazdasági Kombinát nőfelelőse, az SZMT, illetve a MEDOSZ nőbizottságának tagja — társadalmi’ megbízatásként —, , „civilben” pedig terv- és üzemgazdasági csoportvezető. Abban a mezőgazdasági nagyüzemben, ahol a 2500 körüli létszámnak 33 százaléka nő. A kombinát portáján: — Tessék várni, feltelefonálok, bent van-e az elvtársnő. Ne fáradjon fölöslegesen emeleteket. — Hallózik, érdeklődik. — Szabadságon van — tetszett hallani. Jó, hogy megkérdeztük... De ha olyan messziről jöttek, tessék felkeresni őt a lakásukon. Itt van a közelben az a ház. Dékány Kálmánná körül minden amolyan háziasszonyos szabadságra utal. A fehér falú veranda árnyékos enyhéjébe ki-ki- libbenő konyhameleg, az öreg asztalon heverő háztartási eszközök. A nyugodt kis udvaron virító rózsák. a tűző napon szinte kattanva sülő locsolókanna, a vízcsap száján lustán „kristályosodó” cseppek. S mindezek háttereként a szárítóköteleken álmosan lengedező rengeteg mosott holmi. Szabadkozásomra — amiért váratlanul berontok vakációjába — az elvtársnő a közéleti emberek barátságos önmérsékletével reagál. — Ez már vele jár a tisztség- viseléssel ... Tizenegykor számítottam úgy is a strandra indulni. A szoba hűvösében beszélgetünk. Először a nőbizottságról. Ilyeneket, hogy bár intézkedési joguk nincs, mégis a mindenhol] vezetés „lelkiismeretét” testesítik meg. Figyelemmel kísérik a párt nőpolitikái határozatának végrehajtását. észrevételezi k, ha valahol a nők érdekeit sértő intézkedést észlelnek. — Mióta elvállaltam ezt a szép megbízatást, meggyőződésem, hogy ezt csak őszintérr szabad csinálni. Nem kell kozmetikázni, szépíteni a nők helyzetét, mert arra nincs szükség. Ki ne tudná, hogy sokat tett értünk a társadalom. Nőpolitikái intézkedéseinket, eredményeinket barát és ellenség egyaránt elismeri. Ennek ellenére számos anyagi jellegű és szemléletbeli problémánk van még. Létbizonytalanság már nincs, de van második műszak, amelynek terhét szolgáltatásunk mai színvonala még csak részben könnyíti meg. Mi nők — sokkal érzékenyebben észrevesszük ezt. mint a férfiak. Vallom, hogy minden családban az édesanya a központ, az irányító. Ha a szolgáltatások fejlesztésével nem lépünk erőteljesebben előre, nem tudunk kellően segíteni abban, hogy az anyák jól neveljék gyermekeiket, többet törődhessenek velük. Hogy saját szakképzettségüket rendszeresen növelve lássák el feladatukat a munkahelyen. Hogy jusson idejük önművelődésre. társadalmi életre — a közéleti tevékenységről nem is szólva ... Mert ugye ezeket elvárják a nőktől. — Gyakran van-e szükség arra, hogy a nőbizottság tényleg mint elő lelkiismeret avatkozzon közbe véleményével, kifogásaival? — Kezdetben találkozhattunk olyan vezetőkkel, akik csak beszéltek. szépeket mondtak a nőpolitikáról. de a tettekkel valalTogy nem siettek. Ki kellett állnunk azért, hogy ne akadékoskodásnak vegyék a nőfelelős észrevételeit. Mára sokat változott a szemlélet az első időkhöz képest. Állítom. hogy a vállalatok szívesen teljesítik, amit a nőoolitikai intézkedési tervben lefektettek. A mi kombinátunkban ez feltétlenül így van... De azért — most túltekintve a mi gazdaságunkon — általában szükség van még szemléletformálódásra. Annak mélyebb megértésére, hogy a mezőgazdasági termelésben dolgozó nők helyzete a városi asszonyokéhoz viszonyítva jelentős hátrányban van. S ezt elsősorban a közszolgáltatások javításával lehet csökkenteni. Dékány Kálmánná megállapításai — a sokéves tapasztalaton kívül — azokra az információkra is épülnek, amelyeket a Baja környéki öt állami gazdaság nőfelelőseitől kapott. Június folyamán találkoztak, alaposan meghányták- vetették közös tennivalóikat, gondjaikat. Á gazdaságok asszonyainak, lányainak helyzete — természetesen — különböző. A helyi adottságoktól, kialakult viszonyoktól. a munkahelyek sokféleségétől is függ. Néhány szempontból mégis hasonló. Abban például, hogy a földeken, állattenyésztésben, dolgozók bizony a fizikai munka nehezét végzik. Amit nem is lehet — úgymond — fehér, kesztvűsen csinálni, s nem mindig kellemes illatú, vonzónak se tekinthető környezetben. — Akadtak, akik sértőnek találták. amikor ezt így vetettük fel. mintha „piszkos, büdös paraszti munkát" néznénk le. pedig nem erről van szó. Ez tény — és a szépítés csak ennek elleplezése ... Gondoljunk csak a sertéstelepekre. Egyik legnehezebb munkakör ez a kombinátban is, amelynek telepén évente több mint 50 000 sertést gondoznak, jórészt asszonyok — három műszakban. — Tízszer is utánanéztem, hogy minden lehető módon könnyítsünk körülményeiken. Meggyőződtem róla, milyen kemény igénybevétel így is a három műszak. Jóllehet, önként vállalták, s biztosan a magasabb éjszakai pótlék is közrejátszik ebben. Tény az is, hogy ma már korszerű autóbuszok viszik-hozzák az embereket. Űjabban azonban ezek is kevésnek bizonyulnak, főleg munkacsúcsok idején, s előfordul, hogy nyitott teherautókon szállítják a nőket is. Elképzelhető, milyen ez a kora reggeli utazás 40— 50 éves asszonyoknak a szellős járművön. A kombinátban mintegy 20 községből járnak be dolgozók. Legkevesebb fél óra az oda-vissza út. Hát ha még a buszra várni kell... Aztán fél 5-kor rohanás az óvodába a gyerekért, majd őt kézenfogva bevásárolni, ha még lehet, s van mit. — Hej — az az óvodai nyitvatartási Igaza volt Nyitrai Lajosné- nak, a SZOT nőbizottsága elnökének, amikor elismerte, hogy országosan követtük el a hibát: a gyermekintézmények nyitvatartá- sát bizonyos értelemben hivatali módon „oldottuk meg”. Ezen feltétlenül változtatni kell. Egyik útja talán az lehetne, hogy a hozzájárulási pénzekből jutna, mondjuk, nyugdíjas alkalmazására a meghosszabított időkülönbö- zetre... — Városi asszonyok közel sincsenek úgv kiszolgáltatva ellátás szempontjából, mint a földeken munkálkodó nők. Elmondták a nő- feleíősök. hogy tej, kenyér úgy- ahogy kapható délután, mosópor is, de egyéb cikkekből bizony mostohán vannak eleresztve á falusi kisboltok ... Nagyobb bevásárlásra általában szabadságot kell kivenniük a parasztasszonyoknak, mert a gazdaságok környékén nincs olyan üzlethálózat, hogy erre — munkaidő után módjuk lehetne. Ez a helyzet, ha cipőt akar javíttatni valaki. Mosógép is sok háztartásban van már. De azt is asszonyok tudják igazán, hogy amellett még jócskán kell kézzel is besegíteni a gépnek... Mi lenne, ha a gazdaságok automata mosógépet vásárolnának? Az asszonyok — munkába jövet leadnák a mosni- valót, este pedig tisztán kapnák vissza. „Nincs érdeklődés” — hárították el itt-ott a javaslatot. Persze, amíg meg nem ismerik ennek az előnyeit, ugyan mi után érdeklődjenek? — Ilyen „hétköznapi” gondoknál ütközik ki legjobban hogy csak nők képesek igazán átérezni ezek súlyát... A szemléletváltozáshoz szükség van rábeszélésre is :. ' ... Tizenegy óra jól mögöttünk van már. S ha már mi nem tudunk strandolni a Sugovica-parton. legalább a lelkes, határozott nőfelelős szabadságából ne lopjunk el további félórát se. Kinek ne járna ki jobban pihenés a megújulásra. felfrissülésre, mint ilyen közéleti embernek. Aki nem „alkalmazkodott”, óvatoskodott például azon a fővárosi tanácskozáson se, ahol szintén nőpolitikái kérdések szerepeltek napirenden. Bizony — őszintén megmondta, mikor már nem győzte hallgatni —, hogy nem a lényegről beszélnek, mert a mezőgazdasági termelésben dolgozó nők é 1 ő problémái jószerivel — mások. Azt se.bánta, hogy akadt, aki nyíltságát zokon vette. Tóth Istvá« Biológiai központ Szegeden
