Petőfi Népe, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-29 / 201. szám

1979. augusztus 29. • PETŐFI NÉPE • 5 BEMUTATKOZIK SZUNYOGHY ANDRÁS Grafikai meglepetés Kecskeméten • Dante pokla. Nagy csatákra emlékezve. • Ghadamesi esküvő. NYELVŐR A rendelkezik, biztosít és társaik Semmi sem történt a szokásos módon. Nem volt hivatalos, ünnepé­lyes és protokoll-moso- lyoktól övezett megnyi­tó. A reprezentatív, gyöngyházfényben ra­gyogó papírra nyomott es méregdrága kataló­gust emlékül adott, egy­szer ű képeslap-formajú, sokszorosított grafikák helyettesítették. Es les­sék, itt van a Megyei Művelődési Központ idei legjobb kiállítása! Szunyoghy András mu­tatja be linómetszeteit, tusrajzait és játékos — a színérzéket, kézügyes­séget fejlesztő gyer­mekjátéknak is remek! — applikációit. A fia­tal, 33 éves grafikusmű­vész részben családi őseinek a városába tért meg a lapjaival. Kül­földi tárlatok részesei­ként, a műcsarnokbeli önálló széreplés után a kecskemétieket lepi meg csontig hatoló látás­módjával és olyan tech­nikai bi2Ítonsággal. amely csak azoknak a sajátja, akik mindent tudnak a mesterség fo­gásaiból. Mintha egy — eget. földet és poklot átfogó — eposz vagy valame­lyik múlt századi nagy realista regény ponto­san jelzett figurái öltenének ala­kot a művelődési ház földszinti kiállítótermében. Olyan sokfélék és jellegzetesek! De aki föltá- masztja őket, annak a kezét a XX. század inkább csak meg­magyarázható, mint érthető el­lentmondásai is vezetik. A nagy világégések után a történelem és jelen paradoxonai között lehetet­len úgy nézni a világra, mint egyébként. Lehet megbékítő hu­morral szemlélni, keserű iróniá­val tudomásul venni, vagy félel­metes-nevetségesen felmutatni az élményt. Mindhárom fokozat a szenvedély más-más erejét kí­vánja. Szunyoghy András kris­tálytisztán és valami, magára kényszert tett mértéktartással tud­ja visszaadni azt az érzést, amely elfogja a kor emberét a még megzabolázatlan természeti és társadalmi viszonyok közepette. S most következhetnének az elődök, szellemi és lelki rokonok nevei a festészetről, a filmből és irodalomból egyaránt. Az éles megfigyelők, groteszk látású és kifejező készségű alkotók útját járja ő is. Témái időben a kö­zépkorig, térben a „mesés Ke­letig” nyúlnak. A nagy méretű Komédiások bizonyára a clown- ábrázolások egyik sajátos darab­jaként vonul be a művészettör­ténetbe: annyiféle jellemet, moz­dulatot, helyzetet és grimaszt rögzít, amennyi csak tizenhat összeillesztett, unómetszetré. ráfér. ' Egy szabálytalanul megnyílt kiállítás hozta a nyár igazi kép­zőművészeti meglepetését Kecs­kemétre. s tartogatja szeptember első feléig. Ne legyen hát túl szabályosan terjedelmes ez a nemzedéktársi köszöntés és mél­tatás se!. Annál tkevésbé van rá szükség, ■ rhert a melléjtelt gra­fikák is önmagukért beszélnek. Halász Ferenc Új könyvek Gazdag életút adatott Dénes Zsófiának. Ady közelségétől, Ba­lázs Béla, Gábor Andor barátsá­gától kezdve Pesttől Párizsig, vé­gigélte századunk politikai, mű­veszeti forradalmait. A forra­dalmak éveinek a GYALOG A BALOLDALON című kötetében állított emléket. E kötetnek mint­egy folytatása a most megjelent SZIVÁRVÁNY PESTTŐL PÁ­RIZSIG című memoárja. A Ta­il ácsközár saság bukása után az emigráció első állomása Becs volt. Üj kötetének legérdekesebb da­rabjai éppen e korszakból valók. Élvezetes stílusban írja le Rei- nitz Bélával, Uitzcal, Korda Sán­dorral, Kassákkal való találko­zásait. nemcsak a személyiségü­ket ismerhetjük meg közelebb­ről. hanem akkori nézeteiket, küzdelmeiket és terveiket is. Hat­vány, aki akkoriban Becsben élt, nem feledkezett meg azokról, akiknek támogatására, vagy egy­szerűen a jó szóra volt szüksé- giik. Itt kapta azt a ma már irodalomtörténeti jelentőségű le­velet Csinszkától, melyben az alig háromhónapos özvegy, Ady szer­zői jogainak átruházását kéri. Fu­ra kérés volt. Különösen mikor híre ment, hogy Csinszka férjhez megy Márffy Ödönhöz, a festő­höz. Ady régebben csak azt kö­tötte ki Hatványnál, hogy ha már az Ady-művek teljes kiadási jo­ga az övé is, gondoljon mindig anyjára, illő részt juttatva neki a jövedelemből. „Nem, ezt ma­gam sem feléltem el. Legyen hát a jog Csinszkáé. Én úgysem oka­ink Adyn keresni. De qondom lesz rá .. .” válaszolt a mecénás, de ez a befejezetlen mondat sok keserűséget, áldatlan perlekedést hozott az Ady-szülőkre. Felvillan Mnhnln-Naav portréin is. aki ez idő tájt a weimari Bauhaus egyik vezéralakja volt. Dénes Zsófia emlékeiben felidéződnek a kor, elsősorban a két világháború közti európai szellemi élet nagy képviselői: Anatole France, Cha­gall. Rouault, Sigmund Freud, Apollinaire. Simone de Beauvoir, Matisse — akikkel szegélyes kapcsolatba került, vagy á nyo­mukban járt. A nemrégiben, hirtelen elhunyt neves műfordító, publicista és lapszerkesztő Gera György válo­gatott novelláit adta ki a Mag­vető kiadó MEGTORLÁS címen. Gera hősei hétköznapi emberek, akik nem visznek végbe nagy cselekedeteket, tetteik, megnyilat­kozásaik mégis emlékezésre mél­tóak. Nem lázadók, inkább emlé- kezők, akikben kitörölhetetlenül él a múlt. Mint abban a bok­szaidban is, aki véletlenül talál­kozik egykori parancsnokával. A vézna, nyápic üthette őt, de visz- szaadni nem volt mód — most egy kávéházi asztalnál beszélnek erről. Mi lehet a megtorlás? Le- hoczky úgy érzi, le kell vernie rajta az évek megalázó pofonjait. Mégsem teszi meg. Gerát az em­beri kapcsolatok érdeklik. Első­sorban arra kíváncsi: egyenran­gúak és nem egyenrangúak ho­gyan tudják elviselni a nyomasz­tó körülményeket; akár a hábo­rú forgatagában, akár fa személyi kultusz nyomasztó éveiben. Nyelvünk gazdag szókészlete lehetővé teszi az árnyalt, válasz­tékos kifejezést. De vannak olyan szavaink, amelyeket feleslegesen agyonhasználunk. A divat szeszé­lye mindig kiemel néhány szót. A hivataloskodás és a fontosko­dás terhére írhatjuk a körülmé- nyeskedő, tudálékoskodó szava­kat és szókapcsolatokat. A be­szélő szellemi tunyasága is köz­rejátszik a szürke, színtelen, el­koptatott szavak használatában. Ezeknek a szavaknak legtöbbje eredetileg szókincsünk fontos eleme volt, ma is nélkülözhetet­lenek, megvan a helyes haszná­lati körük. Csak az a baj, hogy agyonhasználva őket, visszaélnek használatukkal, így más, megfe­lelőbb, színesebb szavunkat szo­rítják ki a használatból. Nyelv- művelésünk állandóan küzd el­lenük. Tárgyalásukat kezdjük a ren­delkezik igével. A parancsot, utasítást ad valakinek, irányít, megszab valamit, dönt valami­ben jelentésben helyes a haszná­latuk. Téhát helyesen így mond­juk: Ebben az ügyben ő rendel­kezik. Rendelkezett a pénzösz- szeg felhasználásáról. Ezzel a pénzzel szabadon rendelkezhe­tünk. De ha azt olvassuk egy sportolóról, hogy hibapontokkal rendelkezik, már el kell marasz­talni a mondat megfogalmazóját. A napisajtóban is sűrűn olvas­ba tuhk rossz példákat: A sziget semmiféle természeti kinccsel nem rendelkezik. A mozgalom nemes hagyományokkal rendelj kezik. A Tisza árvizéről viszony­lag pontos ismeretekkel rendel­kezünk. De az apróhirdetésekben is gyakran használják: saját la­kással rendelkező nő, jó szakmá­val rendelkező férfi. Még két elrettentő hiba: A Volán csak Ikárus—88 típusú autóbusszal rendelkezik. Az iskola nem ren­delkezik fürdőmedencével. •Ez az örökös rendelkezés már nemcsak súlyos szóhasználati hi­ba, hanem mondatszerkesztési is. A két utolsó mondat helyesen így hangzik: A Volánnak csak Ikarus—66 típusú autóbusza van. Az iskolának nincs fürdőmeden­céje. Tehát az „p rendelkezik va­lamivel” nyakra-főre való hasz­nálata súlyos hiba a birtoklást kifejező „neki van” szerkezet el­len. •Másik ilyen sűrűn használt, de eredeti jelentéséből kiforgatott szó a biztosít. Egy nyelvészünk gyilkos szónak nevezte. Ha arról van szó, hogy a forgalom zavar­talanságát, vagy jégverés ellen a szőlőtermést biztosítjuk, helyesen használjuk. De szinte felsorolni is sok, hogy mi mindent bizto­sítunk. Pl. vetőmagot, lakást, ál­lást, feltételeket, nagyobb ter­mést, felszerelést, munkaruhát. Pedig a vetőmagról gondosko­dunk, lakást, állást szerzünk vagy adunk, a feltételeket meg­teremtjük, a nagyobb termést elérjük, a felszerelés egyszerűen csak megvan, vagy rendelkezé­sünkre áll, a munkaruhát pedig adjuk. A tűnik igét is túlontúl sok­szor használjuk. Ma már nem látunk, nem hallunk, nem ér­zünk, nem sejtünk, nem gondo­lunk semmit, csak egyszerűen úgy tűnik. Nem hat ránk, nem rémlik nekünk, nem ötlik sze­münkbe semmi, nem vélünk, gondolunk, nem hiszünk semmit, nem hallatszik, érződik semmi, csak úgy tűnik. Néhány példa: Ügy tűnik, hogy megoldottuk a kérdést (úgy érezzük). Úgy tű­nik, hogy már kezdődik a tél (azt tapasztaljuk). Üjabban a jelentkezik ige „je­lentkezik” nagyon sűrűn. Péter László példáit idézzük: A rend­kívüli méretű pusztulás a szi­vattyútelep és a torkolat közötti 45 kilométeres szakaszon jelent­kezik. Egyszerűen: pusztulás volt, vagy pontos utalással: a halak itt pusztulnak leginkább vagy legnagyobb számban, mértékben. Egy irodalomtörténeti könyvből: „Egészen önálló iskolaként je­lentkezett a szegedi népiesség.” A néprajzi jellegzeteségek „egy­előre úgy jelentkeznek még mint egzotikumok.” A kifejezési kü­lönbségek „nem jelentkeznek élesen.” Helyesen: a szegedi né­piesség egészen önálló iskola. A néprajzi jellegzetességek még egzotikumok. A kifejezési kü­lönbségek nem élesek. Tehát egyszerűen elhagyjuk a felesle­gesen mondatba került jelentke­zik igét. De adott esetben hasz­nálhatjuk helyette a következő1 igéket is: adódik, akad, felbuk­kan, keletkezik, lesz, mutatkozik, van. Az indul ige is nagyon divato» szó lett, legtöbbször a kezdődik ige helyett. Jelentésfejlődéssel magyarázható ez a jelentése, Nemcsak ember, állat, kocsi in­dul, hanem gép is, sőt, ha va­lami elkezd romlani, akkor rom­lásnak indul. Még a tanfolyam is indulhat, vagyis megkezdőd­het. Régen a tanév csak kez­dődött, azért beszélünk tanév­kezdetről, nincs tanévind ilás ösz- szetételünk. Pedig most a tanfo­lyam, tanév indul vagy inkább beindul, sőt be is indíthatják. Nem kívánatos a szó gyakori használata, különösen nem, ha ilyeneket olvasunk: a szüret ko­rábban indul, a szekrénysor az íróasztallal indul (?). A nyelv- helyességet figyelembe véve: a szüret korábban kezdődik, vagy a szüretet korábban kezdik, a szekrénysor elején íróasztal van. Az. üzemel igét sem csak gépi erővel termelő vállalatról, gyár­ról mondják, ahol eredete sze­rint a szó használata helyes. Ma •már aat is mondják, hogy a ■Vidám Park minden játéka üze­mel. Jobb lennne így mondani: a közönség rendelkezésére áll, várja a közönséget. Az áruház, a kórház, a motor, sőt a lófogatú jármű is üzemel, pedig az áru­ház árusít, a kórház gyógyít, a motor és a lófogatú jármű mű­ködik. Angolból és franciából fordí­tott művekben gyakran „talál­juk” a nem találod? kifejezést nem gondolod? jelentésben. Al­bert Camus A bukás című regé­nyének fordításában olvashatjuk: Valóságos tündérfalu, nem talál­ja? (magyarul: nem gondolja?) Az angol to find és a francia trouver igének van vél, érez, gondol jelentése is. A talál igé­nek ez a használata nyelvünkben, szokatlan és felesleges. Kiss István AVAR TELEPÜLÉS NYOMAI GÁDOR BÉLA: Margit néni, a vészmadár Távoli rokonom, Margit néni, egészen közel lakik hozzánk: a szomszédos házban. Valahányszor valami szerencsétlenség történik az utcában, esetleg a világon, Margit néni megjelenik nálunk. Tehát elég sűrűn van hozzá sze­rencsénk. > Ugyanis Margit néni a mi kis vészmadarunk. Rokonszenves, mulatságos vészmadár. De mégis vészmadár. Kisebb, jelentéktele­nebb katasztrófákat telefon útján jelent be, nem sajnálja rá a pénzt. Ha a családban valaki kitöri a lá­bát, vagy megnősül, vagy megbu­kik számtanból, esetleg házassá­gon kívüli gyermekáldásnak néz elébe, Margit néni elsőnek jelen­ti. Nem lehet mondani, hogy örül a katasztrófának, hiszen kedves, jólelkű nő. Inkább a részvét ér­zése és saját nagylelkűsége az, amely élvezetet okoz neki, állan­dó sopánkodása és jajveszékelése kellemes, nyugodt, harmonikus öregkort biztosít számára. A ha­lálhíreket is ő közli velünk elő­ször, rendszerint reggel, amikor még alszunk. Néha az „anyag­hiány” veszedelmes tévedésekbe sodorja. Egy reggel például hét órakor megszólalt a telefonunk, szívdobogva riadtam fel álmom­ból. — Hallottátok? — szólalt meg Margit néni reszkető hangja a kagylóban. — Meghalt szegény Körösi Csorna Sápdor... — Körülbelül száz éve! — mondtam dühösen. < — Igazán? Akkor rosszul hal­lottam a rádióban ... De hát apró családi szerencsét­lenségek csupán mazsolák az iga­zi világkatasztrófák nagy kuglóf­jában. Margit néni kozmikus sze­rencsétlenségekre specializálta magát. Persze, azért kisebb földi járványok, árvizek, földrengések szintén fel tudják kelteni érdek­lődését. Értesüléseit főleg az Élet és Tudomány című lapból, folyó­iratok tudományos cikkeiből és a napilapok híranyagából meríti. Minden forrás jó neki. semmi sem kerüli el figyelmét. Különöskép­pen érdeklik a meteorológiai je­lenségek: ciklonok, passzátok és aratipasszáitok, mágneses viharok. A napfoltok tevékenységét állan­dó aggodalommal kíséri, és egyet­len jelentősebb meteorhullás sem kerüli el figyelmét. Térdízületei­nek ropogását, vagy egyszerű tyúkszemfájástl egy pillanatig sem tartozik összefüggésbe hozni az­zal a szélviharral, amely 90 kilo­méteres sebességgel rohant végig a norvég partokon. Ha eljön hozzánk, már a csen­getésről rá lehet ismerni. Halkan, de vészjósóan csenget. Majd rög­tön ezzel nyit be: — Szervusz, fiam, megint nyi- - lall derekamba, valami idő jön... . — Időjárás mindig van... — mondom Margit néninek, amíg le­ültetem egy kényelmes fotelbe. — Az én időmben nem voltak ilyen idők.... — mondja sóhajt­va. — Most nincs sem ősz. sem nyár, sem tavasz, sem tél... Meg­bolondult a természet. Olvastátok az újságot? — Mi van benne? — A Bengáli-öbölnél olyan táj­fun pusztított, mint még soh^ Kik laknak ott?. — Hinduk. — Szegény hinduk, istenem, is­tenem ... Négyezer áldozat van eddig... És tudjátok, mi van Dél- Angliában? — Mi van az istenért? — Másfél méter víz. London és Brighton között megszakadt az összeköttetés ... A Pó deltájában kiöntött.. Szegény spanyolok... — Olaszok. — Szegény olaszok ... Olyan ár­víz van, hogy el kellett halaszta­ni a községi választásokat... Kép­zelhetitek mekkora víz lehet ott... Biztos járványok is lesznek, ez már így szokott lenni. Olvastátok az Élet és Tudományt? — Nem. — Nem Hát akkor semmit sem tudtok! Megint új vírusok vannak. Nem lehet ellenük védekezni „mi- cin”-nel. Emlékezzetek rá, hogy én mondtam: minden a vírusok­tól jön. Az idegesség is. Meg a háború. A vírusok belemennek azoknak a fejébe, akik háborút akarnak, majd rájönnek, hogy öreg Margit néninek igaza volt... Hirtelen felsikolt, hogy megder­med bennünk a Vér. — Szent isten! — mondja, az órájára pillantva. — Mindjárt két óra. nyissátok ki a rádiót, meg akarom hallgatni a meteorológiát! Ez Margit néni. De haragudni mégsem lehet rá. Nem tehet róla., nem tud másképp élni: valakit muszáj mindig sajnálnia. Egyszer alaposan elárulta magát. Késő este jött fel hozzánk, és fáradtan ült le egy fotelbe. Tompán mond­ta maga elé: — Jaj, istenem, szegények,..! —1 Kik?! — csaptam le hirte­len. Szemérmesen elfordult. — Még nem tudom... — mondta, és a szeme megtelt köny- nyel. • Több házból álló késő avar kori település nyomaira bukkantak Du­naújvárosban az épülő Béke városrész környékén. A lelet rendkívül naty jelentőségű, ugyanis hazánkban eddig még nem sikerült avar település maradványaira bukkanni, csupán magányos házakat, síro­kat tártak fel a régészek. Képünkön: a kilencedik avar ház és a VIII. századi vasolvasztó feltárása. (MTI-fotó, Cser István felvételei — KS>

Next

/
Thumbnails
Contents