Petőfi Népe, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-26 / 199. szám
1979. augusztus 26. • PETŐFI NÉPE • S A tanácsok hatósági munkájában erősödik a szocialista törvényesség A városi, községi lakosok körében egyaránt szinte mindennapos téma a helyi tanács munkája. A különböző fórumokon, vagy a személyes beszélgetések során a közügyek intézésével kapcsolatban elhangzik sok dicséret és bírálat is —4 jogosan, vagy jogtalanul. Ezt sokszor nehéz eldönteni. Egyesek például helyeslik, mások pedig kritizálják, hogy történetesen miért éppen az adott helyen épült új út, járda, üzlet, óvoda, vagy más. De arról is gyakran szó esik, hogy miért éppen így és miért nem másként döntött a tanács, helyes, vagy kifogásolható egy bizonyos szabály, az ügyek intézése hibátlan és gyors vagy javításra szorul. Az ilyen személyes tapasztalatokból származó vélemények, illetve ellenvélemények helyességét nem lehet pontos mércének elfogadni, de azért valamelyest mégis tükrözik a hatósági munkát. Van ennél természetesen egy pontosabb, a valós helyzetet tükröző mérőműszer is, hiszen rendszeres ellenőrzés alatt áll a hatósági munka törvényessége. Erről, vagyis Bács-Kiskun megye tanácsai hatósági munkájának törvényességéről, s az ezzel kapcsolatos további feladatokról dr. Árvay Árpáddal, a megyei tanács vb-titkárával beszélgettünk. Beszélgetés dr. Árvay Árpáddal A kereskedelem dicséretére — Milyen időközönként és hogyan, vagyis milyen eszközökkel, módszerekkel ellenőrzik a hatósági munka szocialista törvényességét? — A megyei tanácstestület elhatározásának megfelelően a végrehajtó 'bizottság a szakigazgatási szervek beszámoltatására ötéves programot fogadott el. Ennek alapján a végrehajtó bizottság a korábbiakhoz viszonyítva lényegesen többször tárgyal hatósági munkával foglalkozó előterjesztéseket. Eddig egyebek között megvizsgáltuk az igazgatási osztály munkájáról készült beszámolót, a nagycsaládosok lakáshelyzetét, a községi tanácsok hatásköreinek gyakorlását, illetve az eddigi tapasztalatokat. — Gyakorlattá vált a szakigazgatást szervek munkájának törvényességi vizsgálata. Ennek érdekében nagy tapasztalattal rendelkező szakemberekből vizsgálócsoportot szerveztünk, amely már meghatározott program szerint működik. — Kérjük ismertessen néhány főbb tapasztalatot. — A szakigazgatási szervek nagy gondot fordítanak az új jogszabályok egységes értelmezésére és alkalmazására. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az anyagi jogszabályokat szinte maradéktalanul betartják. Munkájukban az eddigieknél nagyobb figyelmet kell fordítani arra, hogy folyamatosan és kellő súllyal ellenőrizzék a megyei testületi határozatok végrehajtását és minden esetben tegyenek intézkedést a jogszabálytól eltérő gyakorlat megszüntetésére. — Évek óta a társadalmilag jelentős határozatok végrehajtását több alkalommal, tehát menet közben is ellenőrizzük. Megvizsgáltuk például az idősekről való szociális gazdálkodást, az ingatlan-kisajátítást, a nagycsaládosok lakáshelyzetével kapcsolatos vbhatározatok végrehajtását. Az ellenőrzésbe a tanácsi bizottságokat is bevonjuk. — Hogyan segítik a hatósági munka egységes gyakorlatát? — A végrehajtó bizottság irányelveinek kiadásával segíti a hatósági munka egységes gyakorlatának kialakítását. A tapasztalatok szerint sokat segített a tartós földhasználat rendezésével kapcsolatos, az építési előírásokra, a piac és vásártartásra vonatkozó tanácsrendelet alkotásához kiadott irányelv. — A jogalkalmazói munka könnyítése érdekében több körlevelet, illetve elvi állásfoglalást adtunk ki. Ezek közül kiemelném az állampolgárok tulajdonában levő üres lakások értékesítéséről, a közérdekű bejelentések, javaslatok és panaszok intézéséről, a személyi számok kiosztásáról készült körlevelet, illetve elvi állásfoglalást. — Jelentősen megnövekedett a községi tanácsok hatásköre. A megnövekedett feladatnak hogyan tudtak eleget tenni? — Ezt egy jellemző adattal érzékeltetném: kilenc évvel ezelőtt a községi tanácsok szakigazgatási szervei által hozott államigazgatási határozatoknak 3,2 százalékát fellebbezték meg, két évvel ezelőtt pedig mindössze egy százalékát. Ez különösen akkor jelentős, ha figyelembe vesszük azt, hogy száz százalékkal emelkedett a határozatok száma. — A községi tanácsok szakigazgatási szerveinek munkájában tehát jól érvényesül a szocialista törvényesség. A megnövekedett hatáskör ellenére munkájukban fokozatos javulás tapasztalható, így a gyakorlati élet igazolta a központi intézkedés helyességét, aminek a lényege az volt, hogy az ügyeket ott intézzék el, ahol azok keletkeznek. — Igaz ugyan, hogy nem gyakran, de néha előfordul, hogy eltérnek az előírásoktól. Ennek mi az oka? — A megyei tanács végrehajtó bizottsága rendszeresen beszámolhatja a városi, illetve a nagyközségi tanácsok végrehajtó bizottságait. Az a tapasztalatunk, hogy a helyi tanácsok végrehajtó bizottságai nagy felelősséggel tesznek eleget feladatuknak, munkájukat a folyamatos fejlődés, a szocialista törvényesség érvényesülése jellemzi. Való igaz, hogy néha előfordul jogszabálysértés, aminek a jogszabály-ismeret hiánya, vagy az ügyintézői gyakorlatlanság az oka. Az államiigazgatási munka törvényességének biztosításában kulcsszerepet töltenek be a városi tanácsok vb-titkárai. Tapasztalatainkat megerősítette a megyei főügyészség vizsgálata, melyből kiderül, hogy a vb-titkárok komoly erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy a tanácsi szervek a jogszabályokat betartsák, és a szakigazgatási szervek hatósági tevékenységét a szocialista törvényesség jellemezze. — A hatósági munkával szorosan összefügg az államigazgatási munka korszerűsítése, egyszerűsítése. Hogyan törekednek erre? — Az állampolgárok ügyeinek megfelelő és gyors intézése megköveteli, hogy a helyi tanácsoknál is célszerűbben kapcsolódjanak egymáshoz az ügyintézési fo-‘ lyamatok, ügyintézői feladatok. A megyei pártibizottság két évvel ezelőtti határozatában felhívta a figyelmet arra, hogy a nagyközségekben is korszerűbbé kell tenni az ügyfelek fogadását, az ügyfél- szolgálat rendjét. E lényeges feladatot folyamatosan igyekszünk megvalósítani. — A továbbiakban mi a legfontosabb feladat a hatósági munka javításában? — A megyei tanács végrehajtó bizottsága nagy figyelmet fordít a megyei szakigazgatási szervek hatósági munkájának irányítására, ellenőrzésére és ez a figyelem egyre 'jobban jelentkezik a helyi tanácsok végrehajtó bizottságainál is. Nyilvánvalóan ennek az a következménye, hogy a városi, községi tanácsok végrehajtó bizottságai az utóbbi időben egyre inkább a súlyának megfelelően foglalkoznak a szakigazgatási szervek hatósági munkájának irányításával, ellenőrzésével. Hangsúlyozni szeretném, hogy az állami munkával szemben támasztott növekvő követelmények arra intenek minden tanácsi vezetőt, hogy a végrehajtó bizottságok az e téren jelentkező kötelezettségeiket és jogaikat a jövőben fokozottabban érvényesítsék. — Köszönjük a beszélgetést. Tárnái László Azon a július 23-1, hétfői napon, amikor lakótelepünk kis ABC-üz- letében először vásároltam ötven fillérért a reggelihez való kifli darabját és hat forintért a liter tejet, feltűnt a bolt — egyébként megszokott — rendje, tisztasága. És szinte meghatott az eladók derűs közvetlensége, udvarias tüs- ténkedése. Alighanem azért, mert az árváltozás életbelépése előtti szombaton kevéssel éjfél előtt baráti látogatásból hazatérőben szemtanúja voltam annak az együttérzésemet kiváltó, az üzlet szinte teljes árukészletét megmozgató munkának, amellyel az árváltozást a hétfői nyitásra végrehajtották a kereskedelem dolgozói. Ha végiggondoljuk, hogy egy- egy ünnepet, így például kettős munkaszüneti napot megelőző forgalom, a mindennapostól eltérő vásárlói igény jelentős munka, többletet, fokozott leterhelést jelent a szakma dolgozói számára, még inkább áll ez az olyan rendhagyó tennivalókra, mint az árváltozás. Hiszen lényegében egyik napról a másikra csupán ezt véghezvinni, elismerésre méltó, nagy munka. Hát még, ha hozzátesz- szük az előzményeket. A fogyasztóinak a termelői árakhoz való közelítésének, eligazításának indokolt szükségessége évek óta igencsak ismeretes a közvéle- mény előtt. Az is szinte természet- szerű, hogy egy-egy árváltozással — a különböző úton-módon nyert információk alapján — már a végrehajtást megelőző napokban, hetekben számol a lakosság. Ennek az üzletek forgalmában megmutatkozó következménye pedig bármely nagy ünnepet megelőzőnél is nagyobb erőpróbára teszi a kereskedelem dolgozóit. A fogyasztói magatartást legutóbb különösen befolyásolta, hogy áz árváltozás olyan alapvető árucikkeket érintett, amelyek folyamatos kínálatáról — még ha a megszokott mennyiségnek a többszöröse fogyott is naponta —, folyamatosan gondoskodniuk kellett Az Állami Biztosító több ezer- járadékosnak havonta rendszeresen fizet meghatározott összeget. A biztosító, igazodva a július 23-1 kormányintézkedésekhez, azoknak a járadékosoknak, akik egyébként nem részesülnek jöveaz üzleteknek. S nem csak az élelmiszer- és háztartási boltoknak. Tessék csak visszagondolni, milyen mozgalmas képet mutattak a cipőüzletek, a bútorboltok, vagy például a Tüzép-telepek, s a töltőállomások is. i Egy hónap távlatából megítélve a kereskedelem dolgozóinak erőpróbáját, megvallom, jóleső volt hallani a megye kereskedelme felelős irányítóinak a vásárlók sokaságának tapasztalásával egyező, elismerő értékelését. Nevezetesen, hogy a lakosságot érzékenyen érintő, tehát politikailag jelentős feladatát zökkenők nélkül, jól megoldották. Az árváltozás, s a vele járó nagy munka nem „szült” hiánycikkeket. Tisztelet érte az érintett kereskedelmi szakmák dolgozóinak. Közöttük a túlnyomó többséget alkotó nőknek, akik „mellesleg” édesanyák és háziasszonyok. S azoknak, akik az ütemezett, gyermekeikkel együtt tölteni szándékozott szabadságukat halasztották későbbre, a nagy feladat végrehajtása utáni időre. Napjainkban a nem kis erőpróba után csökkent a kereskedelem dolgozóinak fizikai igénybevétele. Leterhelésük azonban korántsem szűnt meg, legfeljebb változott. Hiszen a megváltozott árak nyomán esetleg a kereslet is módosul. Lényeges tehát annak nyomon- követése, hogy az egyes cikkek között — például a mosószerek — melyek iránt csökken, s melyek iránt fokozódik az érdeklődés. A' készleteket ugyanis kellő érzékenységgel, ahhoz igazítottan szükséges kialakítani. Ez a feladat pedig a megszokottnál jóval több figyelmet kíván. A szakma dolgozóinak önbecsülésén túl, munkájuk politikai jelentősége is azt sugallja, hogy a kellő árualapok folyamatosan rendelkezésre álljanak, hogy tovább javuljon a kereskedelmi munka minősége, szakszerűsége, kulturáltsága. A vásárlók érdekében. P. I. delemkiegészítésbén, július 1-ig visszamenőleg .kifizeti a 180, illetve 130 forintot. A biztosító ezzel kapcsolatban minden érintett ügyfelének részletes tájékoztatást küld. Jövedelemkiegészítés a járadékosoknak MÁR NINCS LOCSOLÁSI TILALOM Megoldódik Félegyháza ivóvízgondja Augusztus 15-én a kiskunfélegyházi Városi Tanács elnöke visszavonta májusban kiadott, a vízfelhasználást korlátozó rendeletét. Amiből egyértelműen következik: megszűnt a vízhiány, ezentúl elegendő mennyiségben áll a lakosság és az üzemek rendelkezésére, megfelelő a nyomás a csövekben. Akárhogy vészük, a hír — ha későn jött is szívderítő, örülni kell neki. S ha most mégis felidézzük a kritikus, vízigényes napokat, ne tekintse senki rosszindulatú okvetetlenkedés- nek. Május 25-i cikkünkben két felelős beosztású illetékes megszólaltatásával igyekeztünk választ keresni a finoman fogalmazva akadozó vízellátás okaira, utalván a nyilatkozatok ellentmondásaira, az ügy fölöttébb gubancos voltára. Azóta eltelt három hónap, és történnie kellett egy s másnak ahhoz, hogy a fentebb ecsetelt kedvező fordulatról beszámolhassunk. A Félegyházát Tiszaalpárral összekötő műút mentén például frissen ásott — sőt részben már betemetett — árkot és kútfúró berendezéseket láthatnak az arrajárók. Rövid helyzetelemzésre, a „fejlemények” kommentálására ezúttal Sztajonev Andrást, a városi pártbizottság első titkárát kértük meg. . — Azzal kezdem, hogy 1975-ös partértekezletünk határozatba foglalta: a vízproblémát az V. ötéves tervidőszakban, tehát 1980 végéig meg kell oldani — mondotta Sztajonev András. — Ehhez megvoltak az anyagi eszközeink. Tudomásom szerint a tanács évekkel ezelőtt megrendelte a beruházást az Észak-Bács- Kiskun megyei Vízmű Vállalattól. Közben aztán akadt jócskán nézeteltérésünk a Vízművel. Nem éppen azt nyújtották ugyanis, amit ígértek, s amit elvártunk tőlük. Nehéz persze az ő helyzetük is, meg lehet érteni... Más kérdés azonban, hogy miként rangsorolják munkájukat? Nem hiszem el, hogy nem tudtak volna sokkal hamarabb megegyezni, dűlőre jutni a kutak helyének kijelölését illetően ... Vitathatatlan: ha a tanácsiak is annak idején rugalmasabban kezelik-szervezik. s következetesebben kézben tartják az ügyet, akkor már régen múlt időben beszélhetnénk az egészről. Igaz. viszont az is, hogy az elmúlt tíz évben a lakosság sokkal intenzívebben kezdett el kertészkedni, mint hajdanán. A házikerteket pedig öntözni kell. S ha már itt tartunk, megjegyzem: hallatlan pazarlás ezzel a drága vízzel locsolni. Valahogyan ösztönözni kéne a kistermelőket saját csőkutak létesítésére, illetve használatára. Mint ismeretes — folytatta a pártbizottság első titkára — eddig naponta 6000—6300 köbméter vizet adtak kútjaink. Néhány nappal ezelőtt rákötötték a városi hálózatra a Dózsa Tsz majorjában levő 500 liter perc hozamú kutat, így — figyelembe véve a minden bizonnyal hűvösebbre forduló időjárást és a csökkenő öntözési kedvet is — fel lehetett oldani a tilalmat. Az Alpári út melletti árok az épülő városi vízműtelephez vezet, ahol már elkészült és bekapcsolásra vár a napi 2000—2300 köbméter kapacitású új kút. Hangsúlyozni kívánom: az utóbbi hetekben a vízmű vállalat hozzáállása, segíteni akarása rendkívül dicséretes; szemmel láthatóan komolyan veszik a bajunkat. És hogyan vélekedik minderről Benkó Zoltán, a vízmű vállalat igazgatója? íme, a kérdésünkre adott válasza: — Nyomatékosan szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy mi 1977-ben a végleges vízmű nagyberuházásának bonyolítására, s nem holmi tűzoltó munkára kötöttünk megbízási szerződést a kiskunfélegyházi tanácscsal. Az ezzel kapcsolatos feladatainknak, úgy érzem, eleget is tettünk... — A lényeg, hogy a Petőfi Népében megjelent írás nyomán, ^ június 14-én, érvényes gazdasági megállapodás jött létre közöttünk. Ennek értelmében vállaltuk, hogy — a végleges vízmű koncepciójának szem előtt tartá-- sával, annak mintegy részeként — ideiglenesen megvalósítunk egy 16 millió forintos gyors fejlesztést; vagyis a lehető legrövidebb időn belül elvégezzük a tervezést, a^kivitelezést, majd üzemeltetjük is az objektumot. A tereprendezésnek, a két új nagy teljesítményű kút. s a 3,2 kilométer hosszú vezeték kiépítésének, továbbá a technológiai gépészeti szereléseknek a határideje: 1979. december 31. Az egyezségnek megfelelően a munkához azonnal hozzáláttunk. Az első kút készen áll, sőt már a másodikon is dolgoznak, és végső fázisához érkezett a csövek fektetése is. A pillanatnyi gondok enyhítésére csatlakoztattuk a Dózsa Tsz. kútját. Előreláthatólag szeptember 30-ig elkészülünk mindennel: ekkorra teljesen biztonságossá válik a város vízellátása. Hogy ez így történhetett, abban közrejátszott a DÉMáSZ és az Országos Vízkutató és Fúró Vállalat szakembereivel kialakított jó kollegiális viszony, de elismerés illeti a tsz vezetőinek segítőkészségét is. Mindenesetre ilyen erőfeszítések árán is örülni kell az előbbre lépésnek... * Sztanojev András is, Benkó Zoltán is kimondta: mire van — volna — szükség a hasonlóan szorító problémák mindenkori kielégítő orvoslásához. Mondjuk ki még egyszer: a szükségletek gyors felmérésére, rugalmas, következetes szervezőmunkára, szigorú szerződéses fegyelemre, a feleket egymáshoz fűző kifogástalan emberi és munkakapcsolatokra. Akárcsak egy is hiányozzék e feltételek közül, a közérdek látja kárát. örülünk, hogy Kiskunfélegyházán végül is létrejöttek ezek a feltételek. Kutas! Ferenc ■^féhány éve történt a kecskeméti megyei kórházban, hogy dr. Dömötör Endre osztály- vezető főorvos egy hibás, rossz, használaton kívüli csontreponátor röntgenműtőasztalt mutatott a kórház tmk-sainak. „Nagy szükség volna rá, meg tudnák-e javítani, ugyanis csupán ez az egy van ebből az országban.” Azóta hat új műtőasztalt készítettek kórházak, klinikák kérésére társadalmi munkában. Elin- dítói lettek a ma már országos „Szocialista brigádok az egészségügyért” mozgalomnak. Tegnap a kaposvári kórház részére készített műtőasztalt adták át. • Felvételünk akkor készült, amikor Vörös József, Vörös liászló és Trompák Tamás a műtőasztal összeszerelésén dolgozott. (Straszer András felvétele.) Újítók a betegekért — Széles körű 'társadalmi összefogás eredményezte. hogy ezeket el tudtuk készíteni — mondotta Vörös József, a szerelésben részt vett háromfős csapat tagja. — Mindenekelőtt azonban Szabó Lajos bácsit említem, a ZIM nyugdíjas főmérnökét, a kecskeméti Üjítók Klubjának vezetőjét, övé a legnagyobb érdem, hiszen megszervezte a kivitelezést. A mi műhelyünkben ugyanis nincsenek olyan gépek, amelyekkel minden alkatrész elkészíthető. Felkérésre az MMG-Automatikai Művek, a Közép-magyarországi Pincegazdaság, a Kecskeméti Konzervgyár és a Kecskeméti Szék- és Kárpitos- ipari Vállalat brigádjai, egy-két dolgozója, ugyancsak társadalmi munkában részt vett az alkatrész- gyártásban. Szabó Lajos irányításával gördülékenyen, határidőre készült el minden, s az ígéretünk szerint tudtuk átadni a műtőasztalokat. — Fontosnak tartjuk az újítást a kórházban — vette át a szót Vörös László. — Munkánkhoz nagy segítséget kapunk az újítók klubjában. Az említett berendezésen is módosítottunk. Eddig mindenhol sikeresen használják, és sok elismerést kaptunk érte. A tokban dolgozók újításaikat bemutatták Kecskeméten egy tavaly rendezett kiállításon, ahol dicsérő oklevélben részesültünk. — Jól esik valamennyiünknek, hogy a kórházban erkölcsi és anyagi elismerést is kapunk újításainkért — folytatta Trompák Tamás. — A csontreponátor elkészítésében részt vett vállalatok dolgozói összesen' nyolcezer forint jutalmat kaptak a kaposvári kórháztól. A kecskeméti kórház három szerelője, műszerésze háromezer forint jutalmat vett át, amit „melegében” tovább is adott. Hogy mire? Az átadási ünnepségig titok volt, akkor pedig kellemes meglepetés. — Az egész kórház területén dolgozunk,-javítjuk a műszereket, berendezéseket, így a gyermek- osztályon is — mesélte Vörös László. Elhatároztuk, hogy a gyermekévben mi is teszünk valamit a kicsikart. A kórházi gyermek- könyvtár létesítésére adtuk a háromezer forintot. Ilyen még itt nincs, ez lesz az „alaptőke". Minden kisgyermeknek nehéz megszokni, elviselni, még a leggondosabb kezelés mellett is a kórházat. A mese- és gyermekkönyvek nézegetése, olvasása, úgy gondoljuk, hozzájárul a feszültségük csökkenéséhez, a feloldódásukhoz. Ezt nagyon szeretnénk, és azt is, hogy a leendő könyvtár könyvei eltereljék figyelmüket a kisebb- nagyobb fájdalmaikról, otthonosabb légkörben, nyugodtan viseljék betegségüket, és gyorsabban is gyógyuljanak a gyerekek... Cs. I.
