Petőfi Népe, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-25 / 198. szám
1979. augusztus 25. • PETŐFI NEPE • 3 Holnap zárul a szovjet kiállítás terem egyik részén babákat és játékokat helyeztek el. Itt látható volt még néhány szép gyermek bundacsizma, amelyet bizonyára a magyar nebulók is szívesen felvennének télidéiben. A kéthetes szovjet mezőgazdasági, élelmiszeripari és mező- gépipari kiállítás holnap este 6 órakor zárul. Cs. I. A KGST-országok természeti és éghajlati viszonyai lehetővé teszik az összes alapvető élelmiszerfajták termelését. A tagországok külkereskedelmének 40 százalékát a kölcsönös élelmiszercsere teszi ki. Az elmúlt években hosszú lejáratú szállítási és értékesítési szerződések megkötésére került sor, mely szerint Magyarország és a Szovjetunió 1975-höz viszonyítva 1990-ben jelentősen megnöveli kereskedelmét. Egyebek között Magyarország gyümölcsből 40, gyümölcskorizervből 50, zöldségkonzervből 45, borból pedig 65 százalékkal többet szállít szovjet megrendelésre. A szovjet élelmiszer-termelés évről évre növekszik, különösen jelentős a hús- és tejipari termelés fokozása, amelyről a holnap záródó mezőgazdasági, élelmiszeripari és mezőgépipari kiállításon is képet kaphatnak a látogatók. A budapesti nemzetközi vásárközpont egyik pavilonjában a Szovjetunióban készített 700 húsipari termék közül többet bemutattak. A tejipar által gyártott csaknem 300-féle készítményből is láthattak néhányat a látogatók. Feltűnő volt, hogy sokféle bébiételt gyártanak a Szovjetunióban. A csecsemők ésszerű és egyenletes táplálásának megoldása érdekében Iszt- rában, Korolban és Volkoviszk- ban nagyméretű szakosított tejkonzerváló üzemet építettek, s ezekben olyan tejkonzerveket készítenek, amelynek összetétele hasonlít az anyatejéhez. A szovjet vadgazdálkodásról is ízelítőt kaptak a kiállítás látogatói. Elsősorban trófeákat és prémes állatokat mutattak be, valamint prémekből készült bundákat, s egyéb könnyűipari termékeket. A gyerekekre is gondoltak a kiállítás rendezői. A • Lent: részlet a kertészéti termékek bemutatójáról. • Érmes trófeák és gyönyörű szőrmék. (Tóth Sándor felvételei) BEFEJEZŐDÖTT A MEGYEI SZERVEZÉSŰ ÉPÍTŐTÁBOR Szakmunkástanulók a kórház építésén Az új kórház mieló'bbi átadásának szükségességét tartotta szem előtt a Bács-Kiskun megyei KISZ-bizottság, amikor védnökséget vállalt az építkezésen. Minden munka akkor a leghasznosabb, ha azt értő ember végzi — tekintették alapelvnek a KISZ- esek, s ennek jegyében szervezték meg immár második éve a kórházi építőtábort. Az idén négy hétig, két csoportban háromszáz megyénkbeli szakmunkás- tanuló dolgozott az építkezésen. Mi még a tegnapi táborozás előtt, a munkahelyükön kerestük fel a fiatalokat. tonvár a Nyíri úton A hatalmas torony- és hotelépület, a terebélyes diagnosztikai szárnnyal, szürke betonvárként magasodik Kecskeméten, a Nyíri út sarkán. Roppant tömege uralja a környéket. A fal tövéből feltekintve még a monumentális épületeket sokszor látott szemlélődő is megborzongna. A legfelső — kilencedik — emeleten munkálkodó szerelők mintha a végtelenben lennének. A ma még szél járta, hűvös labirintus földszintjén dolgozik Aranyosi Zoltán kilenctagú kőművesbrigádja. A fiúk a mező- gazdasági tábor helyett választották a szakmai jellegűt. — Sok újat tanulhatunk itt a mesterségből. Gipszperlit falat • Ez a szín a jó! például most csináltunk először — mutat az épülő hűtőkamra falára a brigádvezető, aki vékony trikóban serénykedik a hideget lehelő falak között. — Mire egy- egy 25—40 kilós téglát fölrakunk, már melegünk is lesz — mondja. Azt már nem teszi hozzá, hogy a hétórai munkakezdés óta hány téglát emeltek a helyére, mindenesetre, a fal már kész. — Most a glettelést végezzük, de a nyolcadikon válaszfalaztunk, ajtót állítottunk be. A felnőtt norma háromnegyede az alap, s a brigád ezt eddig 140 százalékra teljesítette. — A kisszállási Vinek Ferenc szavainak igazságát tanúsítják a munkalapok is. — Hagynak önállóan dolgozni bennünket, így sokkal jobb munkát tudunk végezni — állapítja meg a tiszakécskei Kiss Miska, aki társaihoz hasonlóan szeptemberben a harmadik évet kezdi a kecskeméti szakmunkásképző intézetben. Százkilencven százalék Lift — bár több is lesz majdan — még nem működik, így felsétálunk az emeletre. A bur- kolókat keressük. A gyorsan párolgó műanyagragasztó átható illata jelzi: jó helyen járunk. Egy fiú fogóval harap ki részeket a csempéből, társa pedig az elkészült darabot bekeni ragasztóval, s gondosan a falból kiálló cső mellé illeszti. — Ügyeljetek, hogy ne dőljenek meg a sorok — magyarázza Pákozdi József szakoktató, majd megmutatja, hogyan is kell a sarkoknál az ép csempével eltakarni a vágott oldalút. — Megfelelő munkát végez a Guttyán brigád, bár látszik a fiúkon, hogy még kezdők, most voltak elsősök. Úgyszintén az első évet végez• Helyére kerül a villany- vezeték. ték a villanyszerelők is, akik két- három fős csoportokban, egy-egy tapasztalt szakmunkás irányításával dolgoznak. Az izsáki Magyar Mihály egy ajtókeret szemöldökfáján ülve a lépcsőházi vészvilágítás vezetékeit szereli. — Néha százkilencven százalékra teljesítjük a normát, de van, amikor csak száznegyven sikerül — közli a magasból. Hangjából nem érződik hivalkodás, s miközben beszél, állandóan jár a keze: a drótok, zsinórok, csövek pedig mozdulatainak engedelmeskedve a helyükre kerülnek. Derekasan dolgoztak Néhány perc múlva egy óra, amikor is véget ér a napi munka. A kalocsai Bors Attila és társa, a kiskőrösi Czár János azonban nem zavartatja magát, a megkezdett szerelést nem hagyják abba. — Mosdót, mosogatót kötöttünk be — sorolja a két leendő vízvezetékszerelő. — A feladat ugyanolyan itt is, mint másutt, de ekkora építkezésen még sosem dolgoztunk. A fiúk elégedettek a munkával és a körülményekkel is. A szállás kiváló — mondják, s az étkezésre sem lehet panasz. — Csak a krumpli sok egy kicsit — néznek egymásra vidáman. Sokkal kevésbé találja humorosnak helyzetét az a festő, akinek az orrát nagy ügybuzgalommal, és megfelelő oldószerrel dörzsöli a társa. Természetesen nem a bőrt, csak az odafröcs- csent és rászáradt festéket akarja eltávolítani, ám ez csak sűrű sziszegések közepette sikerül. A raktárfelelős, a kecskeméti Keresztesi István, sürgeti társait, készüljenek, mert sietni kell, neki még dolga van. Már kezében a söprű, készülődik a takarításhoz. Egy óra. Vége a műszaknak. A fiúkat várja a busz, s a szállón az ebéd. Ma is derekas munkát végeztek. • A megyei kórház építkezésén négy héten át két turnusban háromszáz Bács-Kiskun megyei szakmunkástanuló dolgozott. Az általuk elvégzett munka értéke több, mint hárommillió forint. Váczi Tamás A MINISZTERTANÁCS TÁRGYALTA Merre tartson a magyar sport? A NAGY VISSZASZÄMLÄLÄS javában tart Moszkvában a következő nyári olimpia városában. A házigazdák jelenleg már nem években, vagy hónapokban, sőt nem is hetekben, hanem napokban számolják az 1980. július 19-ig — az ünnepélyes megnyitóig — hátralevő időt. Egy év múlva ilyenkor már az eredményeket értékeljük, elsősorban a magyar színek képviselőinek szereplését tesszük, mérlegre, örü- lühk a sikereknek, és szokásosan bosszankodunk a kudarcok nyomán. De hogyan is szerepelnek majd versenyzőink Moszkvában, sőt a következő ötkarikás randevúkon? Hogyan lehetne megállítani a magyar sport visszaesését? Hogyan szerezhetjük vissza töb- bé-kevésbé elvesztett helyünket a világ élvonalában? Kimondatlanul is lényegében erről tárgyalt legutóbbi ülésén a Minisztertanács. A magyar sport átszervezése, az állami irányítás bevezetése óta eltelt időszakban a kormány több alkalommal foglalkozott a testnevelés egyes kérdéseivel. A most hozott határozatok és a korábbiak között azonban alapvető különbség van. Amíg ugyanis az elmúlt időszakban egyes részletkérdések kerültek napirendre — például az iskolai testnevelés, majd később az ifjúsági tömegsport fejlesztése —, addig ez alkalommal a magyar sport egészének helyzetét vitatták meg a kormány tagjai. Megállapították. hogy az eddig hozott határozatok és azok végrehajtásának eredményeként előrehaladás történt. így például az igazolt versenyzők száma jelenleg már jó\ al meghaladja a negyedmilliót. A versenysport fejlődése mégis ellentmondásos, a sport és testnevelés egyetlen területén sem sikerült ugyanis maradéktalanul kihasználni a szellemi és anyagi lehetőségeket, a sport nem tudott élni az állam, a kormány által biztosított kedvező feltételekkel. REGI DOLOG, hogy a gyógyítás első, alapvető tétele a betegség pontos meghatározása. Ha ugyanis ismerjük a bajt és annak forrásait, könnyebben meghatározhatjuk a gyógyítás módjait. Éppen, ezért az előremutató, a sport egészét átfogó határozatok ismeretében bízvást mondhatjuk*. hogy az őszinte hangvétel jelentős mértékben hozzájárulhat az előrehaladáshoz. A legnépszerűbb sportágban, a labdarúgásban például az elmúlt évek önámító nyilatkozataival ellentétben erősen visszaestünk. A visszaesés okai belső gyengeségekből, hiányosságokból adódtak — állapították meg a Minisztertanács ülésén. Nem érvényesültek a korszerű fejlesztési módszerek, nem volt kielégítő a központi, sportszövetségi, sportegyesületi irányító és ellenőrző mun. ka* színvonala. A megtett intézkedések nem voltak elég hatékonyak az erkölcsi alapok megszilárdításához. A sportmozgalom szinte minden területén túlzott anyagias szellem uralkodik, a függetlenített apparátus megnövekedett, a többnyire önzetlenül dolgozó társadalmi munkások visszavonultak, vagy egyszerűen kiszorultak a sportmozgalomból. .. A HATÁROZAT a helyzet értékelésének figyelembevételével a sportágak differenciáltabb fejlesztését írja elő. Az alapsportágak: az atlétika és az úszás támogatását sürgetik, továbbá az adottságaiknak leginkább megfelelő sportágak fejlesztésére ösztönzik az illetékes helyi vezetőket, a sportegyesületeket. A ver-" senysport fejlesztése ezzel egy- időben a jelenleg érvényben levő szabályozók korszerűsítését is igényli: a jelenlegi minősítési, átigazolási és igazolási szabályzat módosítását, a sportolók anyagi ösztönzési rendszerének korszerűsítését. Olyan átigazolási szabályzat kidolgozására született határozat, amely segíti a tehetségek felfelé áramlását, a sport áttalános. nemzeti érdekeit az egyesületi érdekek elé helyezi, és lehetőséget ad egyes sportági sajátosságok, figyelembevételére. A MAGYAR SPORTÉLETBEN munkálkodó valamennyi szakember, az állami irányításban részt vevők, a szakszövetségek és egyesületi vezetők, edzők, de maguk a versenyzők is hosszú időszakra, több évre szóló iránymutatást kaptak. A többi most már valóban a helyes határozatok megvalósításán múlik. A magyar sport, csak akkor tarthat lépést a mai, világméretű fejlődéssel, ha a kormány határozatainak szellemében élni tud az egyre javuló lehetőségekkel, jobban kihasználja a feltételeket. V. D. ÓVODAI HELYZETKÉP A MEGYESZÉKHELYEN Az erőfeszítések ellenére még sok az elutasítás Talán csak felveszik... De mi lesz, ha mégsem?!... — Ilyen és ehhez hasonló kérdések foglalkoztatnak immár hetek óta sok száz családot a megyeszékhelyen. És nemcsak őket, az óvodáskorú gyermekük intézményi elhelyezésében érdekelteket. Hiszen kijutott a mérlegeléssel járó főfájásból a munkahelyeknek, pontosabban az üzemi bizottságoknak is, mire közös nevezőre jutottak: az üzem anyagi támogatásával létrehozott óvodai helyekre mely dolgozók gyermekelhelyezése , mellett foglalnak állást. S végül nem volt könnyű dolga a 4-8 tagú — az óvodák vezetőiből, SZMK-elnökeiből, a párt- és tömegszervezetek képviselőiből álló — társadalmi bizottságnak, amely szerdán döntött az óvodai felvételekről. Az eredményről szóló első értékesítéseket tegnap adták postára. Néhány nap kérdése tehát és valamennyi érdekelt szülő kézhez kapja,' a jó, vagy a sajnálatosan rossz hírt. — Mennyien vannak az előbbiek. s hányán az utóbbiak? Egyáltalán: a felvételi bizottság munkájának, döntésének tükrében hol tartunk ma az igényt és a lehetőséget tekintve a rpe- gyeszékhely óvodai ellátottságában? Erről kérdeztük Fischer Istvánt, a városi tanács elnökhelyettesét és Igó Eleknét, az óvodák igazgatóságának vezetőjét. — Hatszóznyolcvannyolc felvétel. ötszáznyolcvanhat elutasítás és mindemellett az óvodák 144 százalékos feltöltöttsége ... — bocsátotta előre lehangoltan Igó Elekné. Fischer István pedig hozzátel te: — Ez 'annyit jelent, hogy a széles körű. értékes társadalmi összefogással a múlt évben létrehozott négyszázhuszonöttel 2190- re gyarapodott óvodai helyen, tehát a város húsz óvodájában 3167 az induló létszám az új tanévben. Az enyhítésért történt sok-sok erőfeszítés, s annak eredménye ellenére tehát változatlanul feszítő a megyeszékhely óvoda* gondja. Ez a legjobban nyilván az elutasított gyermekek szüleit sújtja. Lesznek azonban a felvételről értesülök között 'is szép számmal, akik az örömben ürömmel veszik tudomásul, hogy gyermeküknek a lakóhelytől távoli intézményben jutott hely. Elegendő csupán a széchenyi- városi példára utalni, ahol az átlagosnál is jóval zsúfoltabb — 150—170 százalékban túlnépesített — a négy óvoda. A lakótelepi 375 felvételt kérő közül mintegy kétszáz érdekeltnek elutasító válasszal kell számolnia. A felvételt nyertek között pedig nyolcvan azoknak a jövendő kis óvodásoknak a száma, akiket a hunyadivárosi Il-es (reszelőgyári), vagy éppen a Karikás Frigyes utcai intézménybe kell majd kísérniük, utaztatniuk a szülőknek. Legalább átmenetileg, addig, amíg a Forradalom utcai 150 személyes újabb intézmény fel nem épül. Ez pedig legkorábban az év végén — a jövő év elején várható. A Széchenyiváros mellett a városközpont óvodai ellátottsága, illetve ellátatlansága a legfeszítőbb gond. A Kisfaludi utcai intézmény ugyanis ezúttal nem fogad új növendékeket, mert megszűnik, átadja a helyét a városközponti építkezések céljára, mihelyt elkészül — s ez szintén ez év végén i esedékes — az árpa dvárosi 150 személyes óvoda. A fenti tömör, rózsásnak aligha mondható óvodai helyzetképhez ha nem is vigasznak, ide kívánkozik a tény: a megyeszékhely cél- csoportos előirányzata mindössze 360 új óvodai hely létrehozásával számolt a tervidőszakban. Ezzel szemben — az üzérnek* intézmények hozzájárulásának, a társadalom széles körű összefogásának köszönhetően — mintegy 1500 hely készült, illetve készül el. P. I.
