Petőfi Népe, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-24 / 197. szám

1979. augusztus 14. • PETŐFI NÉPE • 3 Több száz szakembert vár az új megyei kórház Egészségügyi hálózatunk rendszerében, az ellátás színvo­nalában, az elmúlt évtized folyamán jelentős változások kö­vetkeztek be. Az előrehaladás Bács-Kiskun megyében — ugyanúgy, mint országosan — elsősorban a járóbeteg-keze­lésben tapasztalható. Jóval mérsékeltebb, sőt némely terüle­ten kedvezőtlen változás volt a fekvőbeteg-ellátásban. 1975- ben a kórházi ágyak mennyisége szerint Bács-Kiskun a me­gyék között a nyolcadik volt. A népességszámot figyelembe véve azonban a fajlagos ellátottság alapján mindössze Pest és Fejér megyében volt kedvezőtlenebb a helyzet. A 10 000 lakosra jutó kórházi ágyak száma — főleg a bajai és a kis­kunhalasi kórházak rekonstrukciója, illetve fejlesztése követ­keztében — csak 1975 végére haladta meg a 60-at, amikor az országos vidéki átlag már 70 volt, 1978 végére pedig 74 kö­rüli. A megyén belül elsősorban Kecskemét és környékének ellá­tása okozott egyre több nehézsé­get. A 10 000 lakosra jutó kórhá­zi ágyak száma a megyeszékhe­lyek átlagának kétharmadát sem érte el. A kecskeméti kórház ka­pacitása, 1973 óta (egészen a leg­utóbbi esztendőig) fokozatosan csökkenő részarányt képviselt ,a megye összes kórházi ágyszámá­ból. A helyhiánnyal függ össze a kívánatosnál jóval magasabb ágykihasználási százalék is. A jelenlegi megyei kórház Kecskemét és környékének fek­vőbeteg-ellátásán túl átveszi a megye kórházaiból a magasabb szintű ellátást igénylő súlyosabb betegeket. Emellett irányítja, se­gíti .és ellénőrzi a megye gyógyí­tó-megelőző intézményeinek mun­káját. A fokozódó követelmények­nek a meglévő intézmény egyre kevésbé felélt meg. Ezért vált szükségessé a fejlesztés, egy új megyei kórház felépítése Kecs­keméten. Az 1980 végére elké­szülő új intézmény 680 ággyal gyarapítja a férőhelyek számát, s ezzel (a megye területfejlesz­tési terve alapján) 77-re emelke­dik a 10 000 lakosra jutó kórházi ágyak száma. Az új és a meg­lévő kórház külön telephelyen, de szervezetileg egy egységet alkot­va fog működni. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a két intézmény osztályát rükfcúrája egymással ösz- szefügg. Az egyes osztályok vég­leges elhelyezése a régi épület­részekben is szükségessé tesz ki- sebb-nagyobb átalakításokat. A szervezeti egység egyúttal közös ellátó személyzetet is jelent. Orvosok, ösztöndíjak vekvő létszámigény kielégítése a meglévő oktatási intézmények kapacitásának növelését indokol­ta. A szakközépiskolák az 1974 75- ös tanévben még csak 15, jelen­leg már 19 osztállyal működnek, átlagosan 530—540 tanulóval. Az 1977-es tanévtől az I. évfolya­mon öt osztályt indította^, ennek következtében — az időközbeni lemorzsolódásokat figyelembe vé­ve — az 1980/81-es tanévtől évente 130—140 diák fejezi be tanulmányait. Az egészségügyi szakközépiskolákban érettségizet­tek jelentős hányada azonban más területen helyezkedik el, il­letve továbbtanul felsőfokú in­tézményekben. A végzős hallga­tók számának növekedése (meg­felelő propagandával, helyes pá­lyairányítással) feltétlenül több fiatal egészségügyi dolgozót biz­tosít a kórház részére is. A megye — ez ideig egyetlen —­egészségügyi szakiskolája az 1975. évi oktatási reform óta a korábbi két év helyett három éves képzésben részesíti nappali tagozatos diákjait, általános ápo­ló és asszisztensi képesítést ad­va. A nehéz körülmények között működő, tanterem- és kollégium­hiánnyal küzdő iskolában a leg­utóbbi években szintén növelték az osztályok, illetve a tanulók számát. Az 1977-es tanév elején 358, a következő évben pedig 470 fő kezdte meg a tanulást. A kol­légiumi helyhiány erősen korlá­tozza a beiskolázást, amit külön­böző szükségmegoldásokkal igye­keznék mérsékelni. A kecskeméti szakiskola az egész megye egészségügyi szak­emberellátását szolgálja. Annak érdekében, hogy az itt tanulók elsősorban az új kórház állomá­nyába kerüljenek, célszerű volna az egyéb igények kielégítésére új oktatási intézményt beindítani. Az elképzelések között szerepel is Baján és Kiskunhalason a ki­helyezett tagozat megszervezése, amelynek tényleges megvalósítá­sa feltétlenül indokolt. A szakiskola feladata — a nap­pali tagozatos oktatáson kívül — a munka melletti tanlfolyamos szak- ás szakosító képzés. Ezen a módon elsődlegesen a már meglévő állomány minősége, kép­zettségi szintje javítható, de ab­szolút értelemben létszámtöbble­tet kevésbé eredményez. A két-, illetve egyéves tanfolyamokon 1977 óta több mint 600-an kezd­ték meg a tanulást. Az elmúlt két évben 690 fölött volt azoknak a száma, akik megkapták az Egészségügyi Szak­iskola oklevelét. A nappali ta­gozaton' végzett hallgatók közül korábban évente átlagban 25 vál­lalt állást a kótházban. Az okta­tás kibővítésének eredményeként 1980-ban várhatóan 70 fölé emel­kedik ez a szám. Lakás és egyebek A jelenlegi helyzet alapján még nem lehet egyértelműen megítél­ni, hogy a különböző intézkedé­sek milyen mértékben tudják biztosítani az új kórház üzemel­tetését. Az oktatási lehetőségek ismeretében sem lehet teljes bi­zonyossággal megállapítani (főleg közápkáderek esetében), hogy hányán fognak a végző szakem­berek közül ténylegesen az új in­tézményben állást vállalni. A vég­zett ápolónők közül is sokan más munkaterületre távoznak, amely­nek okai többek között: a mun­ka nehézsége, a 3 műszakos szol­gálat, egyes szociális juttatások (például bölcsődei-óvodai ellátás) korlátozott lehetősége, a lakás, illetve szállásproblémák. Mind­ezek megoldására a beruházás befejezéséig hátralévő közel más­fél év áll még rendelkezésre. Agó Erzsébet a KSH közgazdásza A szocialista haza gyarapodásáért A szocialista munkaverseny csaknem egyidős az első szocia­lista állammal, a Szovjetunióval. A proletariátus a hatalom megra­gadása után nemcsak az új rend belső és külső ellenségeivel szem­ben vette fel a harcot, hanem a termelő munkához is új, vagyis szocialista módon látott hozzá. Már nem nyűgnek, kényszernek vette a munkát, hanem saját éle­te jobbra fordulását, gyarapodá­sát látta benne. □ □ □ Jó példa erre az a hatalmas munkalendület, amellyel a ma­gyar nép a felszabadulás után hozzálátott a háborúban tönkre­ment, romokban heverő ország újjáépítéséhez. „Arccal a vasút felé”, adta ki a jelszót a Ma­gyar Kommunista Párt, és rend­be hoztuk elpusztult vasutainkat. A bányászok sikeres széncsatát vívtak, hogy az ország lakossága ne fázzon, újra füst szálljon fel a gyárak kéményeiből, s futhas­sanak a síneken a vasúti szerel­vények. A hároméves tervet két és fél év alatt teljesítettük, s nemcsak begyógyítottuk a hábo­rús sebeket, hanem számos új létesítménnyel is gazdagítottuk az országot. Azóta jó néhány nehéz hely­zeten segítette át a íiépgazdasá-- got a jobblétért, küzdő és hatal­mával élni tudó magyar nép. A szocialista munkaversenvt a mun­kásosztály kezdeményezte, de rö­videsen csatlakozott hozzá leg­hűbb szövetségese, a parasztság. S ma már évről .évre munkafel­ajánlásokkal segítik az iparban, a mezőgazdaságban, a közlekedés­ben. s a népgazdaság minden ágában a szocialista brigádok a párt- és a kormány gazdasági célkitűzéseinek megvalósítását. Hosszú sora lenne annak, ha megemlékeznénk az eddigi mun­kaversenyekről. s azok nagysze­rű sikereiről. Nincs is erre szük­ség. hiszen népünk sohasem ni- hent babérján, mindig a jövőbe tekintett Ezúttal is. amikor az ország több nagyüzemének kez­deményezésére kibontakozóban van a párt XII. kongresszusa, és az ország felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére az újabb munkaverseny. A cél. hogy min­den külső és belső gazdasági ne­hézséget leküzdve sikerrel telje­sítsük az V. ötéves terv célkitű­zéseit, s megfelelően megalapoz­zuk a következő középtávú ter­vet. Az MSZMP Központi Bizott­sága vasárnap közzé tett állás- foglalásában örömmel állapította meg, hogy a rövid idő alatt or­szágos méretűvé vált mozgalom újabb tanúbizonysága annak, hogy a dolgozók tömegei mesz- szemenően egyetértenek a párt politikájával, s tettekkel kíván­nak hozzájárulni a szocialista ha­za gyarapításához. A felajánláso­kat a Központi Bizottság úgy ítélte meg, hogy azok teljesí­tése révén a jelenlegi gazdasági fejlődés nehezebb feltételei között is sikeres előrehaladást tesznek lehetővé. □ n □ Szűkebb hazánkban, — Bács- Kiskun megyében is — sorra csatlakoznak az ipari, mezőgaz­dasági és más népgazdasági ágak­hoz tartozó üzemek kollektívái a kongresszusi és felszabadulási munkaversenyhez. S ami örven­detes: a szocialista brigádok vál­lalásai — ugyanúgy mint másutt az országban — összhangban vannak a népgazdasági terv kö­vetelményeivel. A felajánlások a termelés gazdaságosságának foko­zására, a jövedelmezőség, a ter­melékenység növelésére, a minő­ség- javítására, az anyaggal, ener­giával való takarékosságra vonat­koznak. Az elsők között csatlakoztak a versenyhez a Fémmunkás Válla­lat kecskeméti gyárának dolgozói, a mélykúti Lenin, a szabadszál­lási Lenin, a kecskeméti Törek­vés Tsz tagsága. Valamennyi he­lyen a belső tartalékok gondos feltárásával tettek milliókat ígé­rő munkaverseny-vállalásokat. Nem várattak sokáig magukra a példájukat követő üzemek kol­lektívái sem. A Kecskeméti Kon­zervgyár dolgozói a gyengébb borsó- és gyümölcstermés miatt egyéb termékek nagyobb mérté­kű feldolgozásával kívánják pó­tolni a kiesést. A SZIM kecske­méti gyárában a többi között a nagy értékű gépek kihasználásá­nak fokozására tettek vállaláso­kat. Április 4. Művek kiskunfél­egyházi gyárában 72 százalékkal növelik az idén a tervezett ex­portot. ­Jó néhány üzemben tettek már vállalást a szocialista brigádok, és sok vállalatnál, gazdaságban most kutatják, mérlegelik, a le­hetőségeket. Sehol sem akarnak ugyanis abba a hibába esni, hogy megfontolatlanul, teljesíthetetlen felajánlásokat tegyenek. Amikor a SZOT és a KISZ Központi Bizottsága másfél hét­tel ezelőtt köszöntötte a kibonta­kozóban levő munkaverseny résztvevőit, és csatlakozásra hívta fel az ország vállalatainak, gaz­daságainak. intézményeinek kol­lektíváit, a megyében is újabb lendületet vett a mozgalom. Am a mostani verseny nemcsak a termelés jobbítását, hanem a vá­rosok, községek további szépíté­sét, építését is zászlajára tűzte. A Hazafias Népfront helyi szer­vei a tanácsokkal közösen az egész lakosság kezdeményező készségét, alkotóerejét kívánják helyes célok megjelölésével moz­gósítani. A megye számos telepü­lésén elkészültek, vagy most ké­szülnek azok a tervek, amelyek a pártkongresszus és a felsza­badulás évfordulójára otthono­sabbá, szebbé, gazdagabbá teszik majd városainkat, községeinket. □ □ □ Az üzemek dolgozói, a telepü­lések lakossága egyre szélesedő munkaverseny-mozgalmának si­keréért örömteli, mégis nagyon felelősségteljes feladat hárul a pártszervezetekre, s minden egyes kommunistára. Ez pedig az, hogy karolják fel nap mint nap ápol­ják. gondozzák a dolgozók kez­deményezéseit. lelkesítsék szóval, segítsék példamutatással a vál­lalások megvalósítását. Ha így lesz. remélhetjük, hogy Bács-Kis- kunban is újabb sikereket köny­velhetünk el eddig elért eredmé­nyeink megőrzésében, népünk jó­létének megszilárdításában, szo­cializmust építő munkánkban. Nagy Ottó 1975-ben a megye kórházaiban 2972 fő dolgozott, s ennek vala­mivel több mint egynegyede a kecskemétiben. Az új kórház mű­ködésének egyik legfontosabb előfeltétele, hogy legyen elegendő megfelelő képzettségű és felké­szültségű szakember. A tervezés a szakemberszükséglet megállapí­tásánál a meglévő, valamint az újonnan belépő fejlesztés együt­tes igényéből indult ki. A nor­matívák alapján az eredeti lét­számtöbblet 644 fő volt, majd többszöri módosítás után az 1978 végén rögzített létszámigény meg­haladta a 870 főt. A fenti lét­számigény magasabb, mint a normatíva szerint megállapítható létszám,, kielégítése várhatóan komoly problémát jelent és csak folyamatos, tervszerű munkával oldható meg. Az orvosállomány biztosítása — a vezető beosztásúak és né­hány új osztály kivételével — az elképzelések szerint megoldható. Ennek érdekében 1977-től évente 16 (legalább III. éves) orvostan­hallgatóval ösztöndíjszerződést köt a kórház, amelynek összegét a megyei tanács fedezi. A jelen­legi ösztöndíjasok közül 1980-ra tizenöten fejezik be tanulmányai­kat. A tanácsi alap mellett ösztön­díjszerződésre az Egészségügyi Minisztérium is ad lehetőséget, évente változóan, általában 14— 15 fő részére. Bár ez a keret az egész megyére vonatkozik, a mi­nisztériumi ösztöndíjasok egy ré­sze szintén a megyei kórház al­kalmazottja lesz. Az orvoslétszám biztosításának másik módja a későbbi évekre engedélyezett oryosi állások elő­rehozása. Bács-Kiskun megyében 1978 végén összesen 985 orvos dolgozott, s több mint egyhar- maduk kórházakban. A kórházi orvosok aránya főleg az utóbbi két évben növekedett, amiben már valószínűleg az említett in­tézkedések hatása is jelentkezett. Ápolónők, asszisztensek A kórházakban foglalkoztatot­tak közel felét a szakképzett egészségügyi dolgozók (az ún. középkáderek) képezik. Éppen ezért a létszámigény kielégítésé­ben várhatóan ez Okoz legtöbb problémát. Egészségügyi szakdol­gozókat képeznek három szakkö­zépiskolában: Kalocsán, Kecske­méten és Kiskunhalason. A nö­Találkozások a szovjet mezőgazdasági kiállításon • A Bács-Kiskun megyei mezőgazdászokkal beszélget J. X. Szmoroda (középen), a ki­állítás igazgatója • Balra: a K—26-os helikopter és háromtagú személyzete Moszkva mellől repült a budapesti kiállításra. (Tóth Sándor felvételei.) A szovjet mezőgazdasági, élelmiszeripari és mező­gépipari kiállításon a Bács-Kis­kun megyei napon fogadta a me­gyei szakember-küldöttség veze­tőit Jurij Timefejevics Szmoroda, a kiállítás igazgatója. Tőle kér­tük, hogy beszéljen a kiállítás céljáról és az eddigi tapasztala­tokról. — A kiállítás legfontosabb cél­ja — mondotta az igazgató —, hogy bemutassuk a mi mezőgaz­daságunkat és agrártermelésün­ket, ugyanakkor a magyarorszá­gi megyék mezőgazdasági szak­embereivel rendezett találkozó­kon kicseréljük tapasztalatainkat és megvitassuk tennivalóinkat is. Egyebek között az új búza-, gyü­mölcs- és zöldségfajtákról be­szélgettünk, valamint a mező- gazdaságii gépgyártásról. Sokszor szóba került a 'tudományos ered­mények mielőbbi gyakorlati megvalósítása a magyar—szovjet együttműködésekben. Ezzel a ki­állítással viszonoztuk a nemrég a Szovjetunióban rendezett ha­sonló magyar kiállítást, amely­nek nagy sikere és haszna volt. Felvillantotta a két ország közöt­ti további kooperációs lehetősé­geket, valamint azt is, melyek azok a területek, ahol egymástól tanulhatunk. Azt remélem, hogy a mi bemutatkozásunknak is lesz hasonló eredménye. Az eddigi ta­pasztalatok szerint a magyar em­berek érdeklődnek munkánk iránt, kíváncsiak arra, hol tart a szovjet mezőgazdaság és élelmi­szer-termelés. Egy év múlva csak­nem ugyanebben az időszakban ismét sor kerül Budapesten ha­sonló kiállításra. Ezt egyébként ezekben a napokban beszéltük meg az illetékes magyar szervek­kel. Az 1980-as kiállítás bővebb lesz a mostaninál, ugyanis ezen a többi KGST-ország is bemu­tatja mezőgazdasági termelését. A kiállítás rendezői és az itt lévő szovjet mezőgazdasági szakembe­rek nevében mondhatom, hogy jól esik az a baráti fogadtatás és érdeklődés, amit tapasztalunk, s ezért ezúton is szeretnénk köszö­netét mondani a magyar szerve­zőknek és a kiállítás valamennyi látogatójának. A kiállításon működő újságíró­központ vezetője, Orlova Eliza- véta társaságában mentünk a szabadtéri kiállítás területére, ahová abban a percben ereszke­dett le a K—26-os típusú szovjet helikopter. Lelkesen magyarázta, hogy ez a gép most érkezett a Szovjetunióból és még várnak egy AN—2-es típusú repülőgépet is. A gépből kiszálló Vodovozov Viktor Nyikolájevics fedélzeti mérnök készséggel válaszolt a kérdésekre. — Ügy tudom, hogy egy Moszkva környéki repülőtérről szálltak föl. Meddig tartott a re­pülőút? — Azt szerettük volna, ha a 'kiállítás megnyitására, vagyis 14- re itt vagyunk Budapesten, ezért 11-én indultunk a kalugai repü­lőtérről. A- Kárpátokon azonban nem tudtunk átrepülni, ugyanis olyan nagy vihar volt, hogy nem indulhattunk tovább. A helikop­terünkkel 2 ezer méter magas­ban tudunk szállni. Háromnapos kényszerpihenő után a vihar csil­lapodtával jöhettünk át a Kár­pátokon. Az úton egyébként min­den rendben volt,. helikopterünk kitűnően viselkedett. — Mire használható a K—26- os helikopter? — Több célú gép, például az autósztrádák, á kőolajvezetékek ellenőrzéséhez,, valamint a mező- gazdaságban, elsősorban a vegy­szerek kiszórására. A Szovjet­unióban már évek óta sikeresen dolgoznak hasonló repülőgépek, a kalugai légiközpont 36 helikopte­rét rendszeresen igénybe veszik a mezőgazdasági üzemek. Különö­sen jó ez a gép a gyümölcs és szőlő permetezéséhez. Specialitá­sa az, hogy egy tengelyen két légcsavar található, s amikor a vegyszert szórjuk az ültetvények­re, olyan légörvény keletkezik, hogy a levelek színét és fonákját is egyenletesen éri a permetlé. — Milyen a teljesítménye a gépnek? — erről kérdeztem Tré- senkó Lev Pavlovics vezető pi­lótát. — Egyszerre 900 kilót tud szál­lítani a helikopter, amikor me­zőgazdasági munkát végzünk 600 kiló anyagot veszünk fel. Órán­ként átlagban 60 hektárra tudjuk kijuttatni a vegyszert. — Vajon mennyire „engedel­mes" ez a gép? — Á választ Bocskorjov Nyikoláj Pavlovics, a másik fedélzeti mérnök adta: — A gépből jó a kilátás, s ezért is nagyszerűen irányítható. Szükség szerint a földtől 2—5 méter távolságban lehet a heli­kopterrel dolgozni. Az AN—2-es típusú repülőgé­pet a, Szovjetunióban régóta használják, a kétfedelű gép elő­nyeiről, tulajdonságairól Kalmü- kov Alekszandr Fjodorovics, má­sodpilóta beszélt: — Ezzel a géppel hatvanöt hektáron tudjuk kiszórni a mű­trágyát egy óra alatt. Általában 20 méter magasról, 36—40 méter széles sávban egyenletesen szór­ható a vegyszer. A szocialista or­szágok közül, Magyarországon kí­vül, az NDK-ban, Csehszlovákiá­ban ugyancsak bevált és szívesen alkalmazzák ezt a repülőgépet. Cs. I.

Next

/
Thumbnails
Contents