Petőfi Népe, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-18 / 193. szám
1979. augusztus 18. • PETŐFI NÉPE • 3 TESTVÉRLAPUNK ÍRJA Gyerekek és turisták a Krímben Paprikamag a kutatóknak • A hajósi József Attila Termelőszövetkezetben 10 hektáron termesztenek paprikamagot a kalocsai kutatóintézetnek. A táblán majd negyven asszony kapálja, irtja a gyomokat. (Pásztor Zoltán felvétele) Közlekedési gyermekjátékok régen és ma Kiállítás a Közlekedési Múzeumban Múlt századi társasjátékok, összerakható hidak, vasútak. a századforduló idejéből való bábfigurák, felhúzható autók — több száz régi és új gyermek- játékot csodálhatnak meg a Közlekedési Múzeum látogatói augusztus 17—október 31. között. A bemutatót pénteken Király Andrásné. a budapesti pártbizottság titkára nyitotta meg. A Közlekedési játékok régen és ma című kiállítás felvonultat ötletgazdag népi játékokat, kis szekereket, nádhajókat is, megismerteti a falusi gyermekek hajdani kedvelt „járművét”: a gólyalábat. Mellette vesszőparipa, régi hintó, csacsifogat, s a mai biciklik, kisautók is békésen megférnek. A régi óraműves mozdonyok, hajók társaságában láthatók, napjaink távirányított autói, a modern repülő-, autó- és vasúti modellek is. Saját ügyességüket is kipróbálhatják a kiállítás látogatói a „Balaton medencében”, ahol versenyezhetnek: ki tudja a papírhajókat ügyesebben irányítani a vízen. A kis látogatók maguk is kiállítókká válhatnak, ha részt vesznek a múzeum pályázatán. A rendezők ugyanis egy vitrint üresen hagytak: a kiállítás ideje alatt várják a gyermekek barkácsolta közlekedési játékokat. Közülük a legsikerültebbeket jutalmazzák és bemutatják a mestermunkákra váró vitrinben. (MTI) Kromoszómaatlasz A Bolgár Tudományos Akadémia Botanikai Intézetének munkatársai térképeket készítenek az ország növényvilágáról. Az 1:200 000 léptékű térképek eddig elkészült példányai az ország területének egyharmadát ábrázolják. Hozzákezdtek a tudósok az úgynevezett kromoszómaatlasz kidolgozásához is. A speciális térképek bemutatják az erdőket, mezőket, réteket, ritka növényeket. Az őskor növényeinek nyomait kutató botanikusok katalógust állítanak össze a kihalt, megköve- siilt állapotban fellelt növényekről. Eddig 22, világszerte ismeretlen és további 175, Bulgáriában új növényféleséget sikerült meghatározniuk. Az intézet herbáriumában több mint 135 000 növényminta szerepel. Az akadémia híres botanikuskertjét különféle ritkaságokkal gazdagítják. A kutatóintézetben jelenleg a következő problémákat vizsgálják: a genetikai alap és az ökológiai rendszer védelme helyre- állítása és hasznosítása, a Feketetenger vidéke flórájának védelme, a gyógynövények ésszerű értékesítése. (BUÜÄPRESS — SO- F1APRESS) SZÉNAKAZALBAN KERESNI A TÜT.. Kallódó levelek nyomában Előfordul, hogy feladott postai küldeményeinkről lefelejtjük az utcanevet, vagy a házszámot, esetleg pontatlanul adjuk meg a címet Ilyenkor a levél hosszú utat jár be, mielőtt eljut a tulajdonosához. A küldemény első állomása a cím szerinti kézbesítőhivatal. Itt beosztják járat szerint a levelet. A kézbesítő, miután meggyőződött arról, hogy a címzett ismeretlen, visszaviszi a postahivatalba a küldeményt. Másnap reggel az indító feladata, hogy mielőtt a kézbesítők kimennének a területükre, az előző nap hibás címzés miatt viszakerült küldeményeket „studensolja”. A levélen szereplő adatok alapján próbálja a kézbesítők segítségével megtalálni a címzettet. Nem egy esetben a feladó kiléte vezeti nyomra a kézbesítőket, hiszen a régóta ott dolgozó postások tudják, ki kivel levelezik körzetükben rendszeresen. Ha a címnyomozás nem vezet célra, visszaküldik a feladónak a levelet. Feltéve, ha az fel van tüntetve a borítékon. Ha nincs, a külföldről érkezett leveleket visszairányítják a küldő országba, a Magyarországon feladottakat pedig eljuttatják Budapestre, a 72-es postahivatalba. Az ide került levelek sorsáról Budai Sándor forgalmi osztályvezető elmondta: — Az ország minden hivatala hozzánk küldi a „gazdátlan” leveleket. Itt igyekszünk különböző segédeszközökkel, címjegyzékekből megállapítani, ki lehet a címzett. Ezek irányítószám-jegyzékek, vállalatok neveinek rövidítése, boltok szám szerint feltüntetve, fiókbérlők névsora és a telefonkönyv alapján is kísérletezünk a tulajdonos azonosításával.. Ha eredménytelen, akkor egy háromtagú bizottság felbontja a küldeményt, és a levél tartalma alapján megpróbáljuk megkeresni a két fél közül legalább az egyiket. Szerencsésebb napokon 300—400 levélből 150—180-nak sikerül megtalálni a gazdáját. Sok esetben találunk a levélben utalást: egy telefonszámot, vagy esemény leírását, amelyből következtethetünk a feladóra vagy a címzettre. — Szénakazalban keresik a tűt... — Valóban, de érdemes, mert nem teljesen reménytelen. A posta statisztikája szerint Magyarországon naponta két és fél millió küldeményt adnak fel. Ezek közül az országban 1800—2000-nek pontatlan a címzése. Ebből a helyi hivatalok „studenso- lása” után a Budapest 72-es hivatalhoz már csak 300—400 kerül, s mindössze csak 150—200 darabnak nem sikerül megtalálni a címzettjét. — Mi lesz a gazdátlan levelek sorsa? — Letétbe helyezzük őket Az ajánlott leveleket egy évig. a sima leveleket 3 hónapig őrizzük. Ha addig nem jelentkeznek értük, a várakozási idő lejárta után megsemmisítjük a tulajdonos nélküli küldeményeket. * F. J. Oázis a homokvilágban Vendégeknek szól Testvérmegyénk „Tavrija" nevű lap- és könyvkiadó vállalatának gondozásában új útikalauzok és táj ismertető leírások jelentek meg. A friss művek főleg a napsütötte félsziget nagyszámú vendégei — az üdülők és turisták — érdeklődésére számítanak. Százezer példányban látott napvilágot. A. Palcsikova bővített kiadású kötete Alupkáról, orosz és angol nyelven. A könyv elősegíti a fürdőhely alaposabb megismerését, bemutatja egyedülálló parkját, Palota-múzeumát és a többi nevezetességét. Ugyanilyen nagy példányszámban hagyta el a nyomdát B. Petrov és N. Novikov: Jalta című útikalauza. A szerzők egyaránt foglalkoznak a déli partvidék legnagyobb üdülővárosának múltjával és jelenével, s egy részletes útbaigazító tájékoztatót is összeállítottak. A szanatóriumokban és más egészségügyi létesítményekben pihenőknek szánta L. Kondra- csenko a Gurzufról szóló művét. A tágas sztyeppék vidékére pedig P. Podgorogyeckij: Az észak- nyugati Krím című könyve vezeti el az olvasókat. Űj autóparkoló A nyári csúcsidényben jócskán megnőtt a forgalom az üdülőiről és történelmi nevezetességeiről híres Krím-terület útjain. A turisták és pihenésre érkező vendégek véleménye szerint a félsziget északnyugati részének egyik legjobb autóparkolója jött létre a razdolnyenszki járás Portovo nevű községében. Egyidejűleg több mint 500 autó talál itt helyet magának. A tulajdonosokat étterem, kölcsönző- hely, újságospavilon várja, és telefonon a hatalmas ország legtávolabbi városával is gyorsan kapcsolatot teremthetnek. Utazás — álomországba Negyven kirándulócsoporttal kilencszáz ember keresi fel naponta Feodoszijában a nagy romantikus író, A. Sz. Grin múzeumát. A kiállítás iránt érdeklődőknek nem kell hosszú sorban várakozniuk, hogy bejussanak az irodalmi emlékhely termeibe. A pénztárnál meghatározott időre válthatnak jegyet, s mint a mozinézők akik az előadás- kezdetére érkeznek, belépnek az ajtón. A múzeum megnyitása óta kilenc esztendő telt el. Ennyi idő alatt félmillió ember látogatott el Grin álomvilágába: „Grinor- szág”-ba. Olimpiai mackó a cukorkán Csaknem hétezer doboz gyümölcscukrot és zselét készített Alustában az élelmiszerüzem azon a napon, amikor ott járt a Krímszkaja Pravda tudósítója. És mindegyik édességlabdacson ott látható a jól ismert olimpiai medvebocs ábrája —r folytatódik a beszámoló. Az olimpiai jelképpel ellátott édességek gyártását július 1-én kezdte meg a gyár. Csomagolásra világos színű, elegáns dobozokat használnak. Ezek egyaránt tetszenek a fiatalabb és idősebb korosztálynak. A következő év júliusáig 1 millió 800 ezer doboznyi gyümölcszselét és cukorkát készítenek. Jelenleg az üdülőhely igényeinek kielégítésére is dolgozik az üzem. Naponta húszezer palack üdítő italt adnak át a fogyasztóknak. Innen indulnak útnak a savanykás kvász, a szódavízzel hígítható szörpök és a különféle torták piskótatésztái is. Jubilál a szanatórium Tudományos-gyakorlati konferenciát rendeztek nemrég Jevpa- torijában, a „Jubilejnij” nevű úttörőtáborban. Az eszmecserét a nemzetközi gyermekév tiszteletére szervezték a rendezők — a szanatórium fennállásának tizedik évfordulója alkalmából. Egy évtized alatt nem kevesebb, mint 24 ezer gyerek pihent a „Jubilejnij”-ben, sokaknak az egészségét állították helyre. Az épületekben világos, tágas szobák, víz- és iszapkúrára alkalmas, valamint inhalálásra berendezett termek, fizikotherápiai helyiségek és más orvosi szolgáltatások találhatók, s a szabadban sportpályák terülnek el. De a legfontosabb „eljáráshoz” a csodálatos tengeri strand adja a terepet, ahová a gyerekek fürdeni és napozni járnak, amikor csak az idő engedi. Híradások innen és onnan Immár öt éve érkeznek gyerekek a testvéri Bács-Kiskun földjéről Jevpatorija egy másik, „Arany Part” nevű úttörőtáborába — erről a tényről sem feledkezett meg beszámolni a Krímszkaja Pravda’ Az úttörő- ra.it, amely szovjet és magyar vendégeket fogott össze. Barátságnak nevezték el. A barátság segített nekik abban is, hogy bemutathatták képességeiket a különböző szemléken és eljuthattak a déli pártvidék felejthetetlenül szép helyiségeibe. Sőt, a vendéglátó táborlakókkal együtt a szolidaritás kollektív könyvének megírását határozták el, „Béke” címmel. Tudósítás jelent meg arról is, hogy kecskeméti sportolók vendégszerepeitek a szimferopoli „Meteor" stadionban, viszonozva a testvérmegyeiek tavaly nyári látogatását a „hírős város”-ban F.z alkalommal egyebek között futásban és ugrószámokban mérték össze erejüket az atléták, majd este futballmérkőzéssel zárult a program. S amikor épp nem tartózkodott Bács-Kiskun megyei hivatalos küldöttség, szakmai vagy másmilyen csoport a testvérterületen, a híradások akkor sem hiányoztak a lap hasábjairól. Két részben megjelent K. Makarov újságíró cikke, amely itt-tartózko- dásának találkozásait örökítette meg. Mint írja, a Petőfi Népe vendégeként 1 megismerkedett Kecskemét fejlődésével, Bozsó János értékes néprajzi gyűjteményével, a kiskunfélegyházi Lenén TSz gazdálkodásával, a pásztorélet emlékeivel és nem utolsósorban a magyar tengerrel, a Balatonnal. Élményeit, találkozásainak emlékeit most a Krímszkaja Pravda nagyszámú olvasótáborával is megosztotta. n. f. össze-vissza jó háromnegyed óráig tiportam a kiskunhalasi Rekettye határrész homokbuckáit. Tomboló kánikulában és amikor a nap deleiére húzott. Úgy voltam már, hogy ott rogyok össze valamelyik csenevész bokorra zuhanva, ha záros határidőn belül nem hűsíthetem le legalább a nyelvem hegyét valami ivóssal. A „ligetös” sivatagból kiszabadulva — oázisként, a civilizáció áldásaként üdvözöltem a 7-es számú kis áfész-boltot a betonút mellett. Valósággal bebuktam. — Valami üdítőt kérek. Mindegy — akármi. — Szőlőmárkám van. jó lesz? — Hátha itt nyomban meg i» szabad inni. — Vannak helyzetek, amikor látja az ember, hogy „életmentésről” van szó. A boltvezető emberséges megértéssel „szegi meg" a szabályt. Tíz másodperc — és már a számban pezseg az üdítő ital, amely most a világ legpompásabb nedűje számomra. Mire leveszem a számról az üveget, érzem, hogy buckamászástól elgyötrődött képem kezd visszaindulni emberformájúvá. Konstatálom azt is, hogy ez a kis bolt nem is olyan kicsi. Megvan 30 négyzetméternyi az eladótér. Teli polcok. Az árucikkek csomagolásának, dobozainak, '.üvegeinek, s címkéinek színéből is megítélhető, hogy itt sűrűn megújul a készlet. — Mekkora a vevőkör? — Még Kecel ről is Járnak Ide ketten. Egészen a kunfehértói részekig miénk a határ. Hetven- hetvenötezret lehet havi átlag- forgalomnak számítani, de legutóbb 146 ezerre ugrott fel —, ad számot Kiss Zoltán üzletvezető. — Most tizenötödike van, de már elértem a 72 ezret. — Persze — az áremelések. — No nem. Annyit azért nem emelkedtek. Nem mondom, az első pár napban volt egy kis megtorpanás, de most már ugyanúgy megveszik az emberek, amit meg szoktak, mint előtte. Testes férfi jön, meg egy fiatal nő. — Főzőkolbásza van-e, Zoli bácsi? — Füstölt, de ez is éppúgy megbolondítja a lecsót. — Akkor adjon, mennyit is? Legyen egy kiló. Nyílik az egyik hűtőszekrény — a másikban tejtermékek vannak —, és szép kis porcióval rövidül a rózsaszínű kolbásztekercs, — Mustár van-e? — érdeklődik közben az asszonyka. — Nincs? És torma? — Tormám nincs — kedves. De az biztos akad a kiskertben. Vagy a szomszédéknál. Mennek, újabbak jönnek. Literes flaska üdítő, fél kilós csomag pörköltkávé, cukorka a gyerekeknek — és kenyér, kenyér, ami elkel hirtelen. A Karavánt sötétruhás, kendős parasztnéni viszi Azt a nagyot — Mit adjak, kedves Sós néni? — üdvözli a boltos a következő érkezőt. A „néni” szilvakék ruhás, beszédes menyecske. Ügy otthon érzi magát, mint saját háztartásában. Évődéssel kezdi. — Nincs kptlája se, Zoli bácsi? — S int arra a polcra, ahol két viharlámpa gömbölyded idomai ezüstlenek. — Élelem kell ide, az meg van ... Nem mondom, poharak is elkelnének. — Azt meg nem kap ugye, mint Chemotoxot. Minek is adnának tanyai boltba? — csipkelődik. — Friss kenyere csak van? — Csak friss van. Kettőt? — Egyet. — Pedig Sós bácsi a lelkemre kötötte legutóbb, hogy kettőt adjak akkor is, ha maga egyet kér. — Mit ért ő ahhoz. Na jól van, viszek neki szőlőmárkát kárpótlásul. Látom, van még kávéja is. — Még? Mindig van. Melyiket adjam? Ezt a tíz dekásat? — Hogyne, a nagyot... Meg holnapra is jó leszek egy friss kenyérre, jussak eszébe. K özbekérdezek. — Mindig van friss kenyér? — Mondjuk ... — Kötődik széles mosollyal az asszony. — De kapott régen olyat is szegény Zoli bácsi, hogy a kutya se nézett rá szívesen. — Akkor tessék számolni. Ha megy, akár fejből is mondhatja, mit fizetek. — Ruha- zsebjébe nyúl, csak úgy csilingelnek a forintok, ahogy a nagyobbakat keresgéli. — Ennek az asszonynak mindig tele van a zsebe pénzzel. Ilyen asszony kellene nekem — sok, — Sook?... De nagy az önbizalma, Zoli bácsi. !. Jaj, látja, bort meg majd elfelejtek venni ebben a nagy beszédben. Sokba kerülnek nekünk maguk, férfiak. Ez az én uram is, minél öregebb lesz, annál jobban szereti ... Adjon azért na egy li- tei t, olcsót és vöröset.. Az üvegeket majd hozom vissza a jövő héten. Akkor úgy is sűrűn meglátogatom. Itt lesz majd sorunk a krumplival a közelben. Elmegy. Kiss Zoltán nem győzi dicsérni őket. milyen dolgos család. De általában ilyenek laknak errefelé. Ismerik egymást, hiszen ő is ezen a tájon nőtt fel. Tizennégy éves kora óta benne van a szakmában, bár a téesz- fejlesztések idején a Vörös Szikrában is dolgozott. Aztán csak visszajött. Három éve vette át ezt az üzletet. Felesége, aki 20 éven át tanított a Rekettye 2. Iskolában, mint nyugdíjas, társadalmi munkában az ottani házi boltot látja el. — Ott van épp a nekik járó árukészlet —. mutatja a mázsa előtt magasodó pakkokat. Az ellátásra nincs panasza. Alapvető élelmicikkekből sosincs hiány. Készételből 6—8 télé, konzervek, cigarettaválaszték, 'teafélék. — Nálam cirokseprfl is volt, 1 amikor másutt még városokban se. Most is ott van a sarokban kettő. — A szomszéd kertészetből rendszeresen veszem a friss árut... Mint látja, hűsítő italokról is gondoskodom. Csak szódavizet szállítanak nevetségesen keveset. Kávé és petróleum — Jócskán molett parasztasz- szony lép be. — Kenyerük van-*? — Van. Még tegnapi Is. — Nekem mai kék. Kettő. Meg Románcot is kérek, legalább három paklit. — Igenis... Jó napot Juliska néni — köszönti az új vásárlót. — Kávét tetszik? — kapja el » pillantását. — Adjon abból a nagy csoma- gúból. — Nekem egy Delikát ételízesítőt is. Meg három üveg petrol . .. Hü a rágót el ne fejlet- sem, kettőt abból is a gyerekeknek. Meg egy literes Márkát. — Nem idevalósi tetszik lenni, ugye Mert nem emlékszem. — Az imrehegyi határból jöttünk. Kiss Zoltán térül-fordul, s az új vendéggel együtt Juliska nénit is kiszolgálja. Nem is lehetett észrevenni, honnét kerített* elő a 3 flakon petróleumot, csak az már a küszöbön volt, mire az imrehegyi asszony elindult velük a kocsijuk felé. Csokoládé az asszonynak — Valami töpörtyű, vagy sajtféle van-e? — lép fürkészőn a puthoz egy műanyag „szalma”- kalapos ember. — Egy kis ha- rapnivalónak. — Bácskai, kenőmájas, meg tehénsajt van. Józsikám. Nézd, ezt a szép piros korongot, ebből mennyit vágjak? — Odateszi a kést. * — Annyi mehet... Aztán csokoládét is okvetlen. — Azt kinek? — Az asszonynak. A múltkor azt mondta, tán nem szeretem már, hogy még egy kis csokoládéra se jó nekem? — Akkor most gavallér legyél. Ebből a mogyorósból adok. Én is ilyet szoktam venni a szomszédasszonynak. — Hát ha megérdemli... Az új vevő idősödő, termetes férfi, rövid nadrágban. — Van friss kenyér? — Igen? — Hát tegnapi? — Az is. — Tegnapelőtti. — Még az is? Akkor nem kell. — Egyezkedik rém komoly képpel. — Apró cukrot adjál. Mennyit?.., öt mázsát — Már Is adom. Ebből a... — — és nyúlt a tartóba. — Nem abból. A még apróbból. így derül ki, hogy kristály kell a kedves vevőnek. Befőzéshez viszi. — Ügy hallottam, emelik az árát. ezért gondoltam ennyire. — Sajnos, elkésett drága uram, már megemelték az árát. Parancsoljon. És kirakja az ötödik kilós zacskó cukrot is Kiss Zoltán ... Azj tán jót nevetnek. Tóth István KUBIKOS EMLÉKMŰ • Csongrádon felavatták Tóth Béla szobrászművész alkotását, a Kubikos Emlékművet. (MTI-fotó — Tóth Béla felvétele — KS) / i*'
