Petőfi Népe, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-20 / 168. szám

1979. július 20. • PETŐFI NÉPE • 5 MEGÉRLELŐDTEK A KIBONTAKOZÁS FELTÉTELEI Kerámiastúdió Kecskeméten % • Alsó képünkön: szabadtéri kísérleti égető- kemencét raknak össze a stúdió udvarán. ÚTTÖRŐÉLET Űttörők sikere Zánkán Külföldi jutalomtáborokban REJTVÉNYFEJTŐKNEK seinek felhasználásával összeállí­tott, Farsangoló című* * — dallal, mozgásai megkomponált, — vala­miint gyermekversekből és nép- dalogból összeállított: Mit ját­szunk című játékukat. Mindkét műsoruk, valamint Varga Andrea szavalata — Vinokurov: Siheder- kor című költeményét adta elő — aranyoklevelet nyert! A szép siker mellett különleges élményben is volt részük a paj­tásoknak. Ottlétük idején volt a tábor vendége az UNESCO kül­döttsége. A küldöttség tagjai meg­látogatták az altáborok lakóit, köztük a kecskemétiekét is. Meg­dicsérték őket, majd a tábor fő­terén a Zánkán levő nyolcszáz úttörővel együtt részt vettek az úttörőjátékok bemutatásában. sze a pajtásoknak: felkeresik a környéken levő nevezetes városo­kat: Gothát, Eisenachot és Erfur­tot is. Természetesen az ő prog­ramjukban is sok túrázás szerepel, csakúgy mint közös tábortűz is­merkedés a vendéglátó úttörő- csapat tagjaival. Jó utat, jó időt, jó táborozást kívánunk mindkét csoportnak! Szerencsésen célba érkezett az a húsz BácsnKiskun megyei út­törő is, aki Péter Ágnes úttörő­elnök vezetésével Szovjetunió­beli testvérmegyénkbe, Krímbe indult. Beszámoltak arról, hogy csodálatos volt a repülőútjuk, Ki- jevben már várták, vendégül lát­ták őket, és kísérték Szimfero- polba. Szovjet vezetőjük is van: Larissza Szimjonovának hívják. Eddig részt vettek a „sport nap­ja”, valamint a „szakkörök nap­ja” rendezvényein — szép siker­rel, hiszen, a sportolók elsők let­tek! A fiúk a rádiótechnikai, a lányok pedig a tánc-szakkörben tevékenykednek, nagy örömmel. Javában szövődnek a barátságok, a szovjet pajtások örömmel cse­rélnek velük címet, jelvényt, nyakkendőt. A következő napok­ban indulnak az alustai, alupkai és bahcsiszeráji kirándulásra! Nem volt ünnepély, díszbeszéd, televíziós közvetítés, országos ha­tású beharangozó hírverés Kecs­keméten, a kerámiastúdió meg­nyitása alkalmából. Ám a város és a megye legfiatalabb művészeti intézménye mégis fölépült, meg­szerveződött és csendben meg­kezdte munkáját. A bejáratra függesztett nemzeti színű alkal­mi szalagot ollóval nem vágták át; hiszen attól a perctől kezdve, hogy a legszükségesebb gépek, ke­mencék, korongok és nyersanya­gok elhelyezésre kerültek a mű­helyekbe, már ott toporogtak kö­rülöttünk azok a keramikusok, akik fantáziát, lehetőséget láttak a születendő stúdióban. A vendégszobák berendezése is néhány hónapot késett: az első­nek érkezők még matracokon aludtak. De hót ez volt a hősi korszak. A korai időszakban a művészeti munka és a gépek, be­rendezések kipróbálása, egyként foglalkoztatta az itt tartózkodókat, talán az utóbbi igényelte a több energiát. De ez ellen nem tiltako­zott senki; dolgoztak szíves-örö­mest, magáért az ügyért. Huszadik századi fogalom Sokak számára idegenül cseng az ilyen jellegű intézmény fogal­ma, funkciója és több-kevesebb joggal feltehetik a kérdést: mi szükség van arra, hogy azok a ke­ramikusok, akik saját otthoni mű­helyekben dolgoznak, vagy ép­pen gyárak számára terveznek ét­készleteket, vázákat, agyagból égetett tárgyakat, néhány hónap­ra együttes összezártságban csi­nálják lényegében ugyanazt, amit tesznek egyébként is.? A művésztelepek fogalma ugyan ismert, de ezek a szervezetek — jórészt a kezdetekben — festőket tömörítettek csoportokba. -Ki-ki saját művészeti problémáinak megoldásán fáradozott, de a szel­lemi rokonság révén a résztve­vőknek módjukban állt részint közösen megvitatni elképzelései­ket, részint bedig közösséggé szer­veződni azonós esztétikai célki­tűzések megvalósítása, hasonló mondanivalók kifejtésének érde­kében. Nagybánya, Hódmezővásárhely, Kecskemét vagy Debrecen ismert példái bizonyítják, hogy az egy­séges törekvések, a közös fellé­pések milyeh jelentős művészet- történeti eredményeket szültek. A huszadik század második fe­lében jórészt a német Bauhaus példája nyomán azután az ipar­Bugac írta: Szalayné Bodócs Éva A bugaci táj szépsége A puszta szépségét igazán csak Petőfi tudja elénk varázsolni a költő-zseni erejével, az Alföld, a puszta iránti rajongásával. Sok­szor vitt útja hazafelé menet Kis­kőrösre Bugacon keresztül. Az Alföldről, a pusztáról írt költe­ményei őrzik ennek emlékét. Bugac különleges táji szépségét az adta, hogy nem csupán hatal­mas kiterjedésű legelőket láthat­tunk, ahol gulya, ménes, juhnyáj tanyázott, hanem buckák, erdők, páratlan gazdag madárvilágé szi­kes tavak, tocsogók tarkították. A tengerszint felett a legmaga­sabb bucka a Nagysivány volt, amelyet 1956-ban egy forgószél sodort szét. A nagybugaci erdő­ben a Füves bucka 129 méter ma­gas. Legnevezetesebb az ősboró­kásban a Betyórszállás. Innen egész Félegyházáig elláttak a jó­szemű betyárok, őrszemük innen figyelte, jönnek-e a lovas pandú­rok. A régi csőszház egykor kocs­ma volt, itt tanyáztak, mulatoztak Bogár Irnréék. A monostori ré­szen a Farkasordító volt a leghí­resebb bucka, 126 méter magas. A felszabadulás előtt hét és fél­ezer hold volt az erdőterület Bu- gacon. A nagybugaci, öttömösi, kerektói, nagysiványi, monostori és tolvajosi erdők zöme feketefe­nyő, szürkenyár, boróka és kevés akác volt. Az ezerholdnyi Ma- lomházi erdőt az 1930-as években telepítették a régi Füvellő helyén. Különlegesség az ősborókás erdő, ez a kimondottan hegyvidéki nö­művészek, a „funkcionárius”, te­hát közhasznú művészetekkel foglalkozók is sorra szervezték a maguk szimpozionjait. Így tör­tént ez Magyarországon is, ahol textilesek, k.erámikusok, zománc­művészek és egyéb műfajokban érdekelt alkotók sürgették a né­zetazonosságok kidolgozására al­kalmas, rövidebb-hosszabb közös munkára lehetőséget adó alkotó­táborok létrehozását. A kecskeméti kerámiastúdió is ebből az igényből és törekvésből született. Munkájával, szerveze­tével közelíteni kívánja egymás­hoz a gyáripari, szériagyártásra berendezkedett kerámiakészftő gondolkodást és az egyéni terve­ket megvalósító iparművész-tö­rekvéseket. Elsődleges célja te­hát, a nagyközönség hasznára va­ló munkálkodás: kerüljenek szebb, ötletesebb éteszközök, po­harak, kerámiaépítmények az üz­letekbe. Azaz, úgy alakítsa az ipa­ri és az egyéni alkotókat, hogyha mást nem is, de legalább értsék egymás technológiai, gazdasági, vény szépen díszük a sivatagos buckákon. Érdekesség volt az alsómonos­tori erdőben egy már kiszáradt ősfa, száraz ágain varjak tanyáz­tak. Akkora üreg volt a fa dere­kában, hogy egy kisebb asztal és négy szék elfért benne. A régi időkben a betyárok búvóhelye volt az odvas fa ürege. A nemesvadállományt őz, fá­cán és fogoly képezte, vadnyúl mindig kevés volt. Kártékony vadja volt a róka, a menyét, a ví­zipocok és a nagyon szapora üre­gi nyúl. Az 1870-es években még gyakran voltak farkasok Buga­értékesítési gondjait, gyakorta esztétikai köntösben megjelenő problémáit. A város haszna A kecskeméti kerámiastúdió alapító okmányát az intézmény létrehozásában együttműködő há­rom társult szervezet; a Bács- Kiskun megyei Tanács, a Finom­kerámiaipari Művek és a Népmű­velési Intézet vezetői 1977 szep­temberében írták alá. Tavaly már összesen húsz mű­vész kapott ösztöndíjat, s vele lehetőséget a néhány hónapos itt- tartózkodásra. Az intézmény ösz- szesen 860 ezer forintos évi költ­ségvetéssel működik. Ám ha csu­pán gazdasági oldaláról nézzük a működését, akkor is kiderül, hogy tulajdonképpen pénzügyi érte­lemben is hasznot hozó szerve­zetnek bizonyul. Ugyanis az ösz­töndíjat kapott kerámikusok itt készült művei a stúdió tulajdoná­con, 1885-ben lőtték ki az utolsó idekóborolt farkast. Ritkán, de még található volt a homoki vi­pera. A puszta legnagyobb tava a Szekercés tó. Nagyobb tavak, ná-j dasok voltak még a Lofogó, a Véntó, az Üsztatótó, Hosszú tó, Kerek tó, Kiszsombos, Nagyzsom- bos. A puszta háborítatlan csend­je, hatalmas erdői, tavai, náda­sai, tocsogói ideális helyet nyúj­tottak a gazdag madárvilágnak, sok, már kiveszőben lévő ritka madárfaj tónak. Az északabbra vándorló madarak is itt találtak pihenőhelyet. Ha egy kocsi ment be mennek át. 1978 első hét hó­napjának művészeti eredményeit a szakzsüri összesen 750 ezer fo­rint értékre becsülte. A következtetés tehát egyér­telmű: a működtetési és fenntar­tási. kiadások az itt égetett alko­tásokból tulajdonképpen meg is térülnek. így tehát Kecskeméten létrejött egy olyan kerámia- „üzem”, amely változatos, sokszí­nű művészeti termékeket bocsát ki évről évre rendszeresen. Kiállítóterem Az újkeletű intézmény egyik legjélentősebb gondja most éppen az imént mondottakból követke­zik: az itt készült értékes alkotá­sok egyelőre szűk és zsúfolt rak­tárak polcain porosodnak. Égelő szükség lenne tehát a bemutatás lehetőségére, egy olyan állandó kiállítási teremre, amelyben a közönség is megtekinthetné a ma­gyar kerámiaművészet új alkotó- műhelyének termékeit. Ennek az igénynek a kielégíté­se nem is okoz nagy bonyodalma­kat a stúdió mögötti régi paraszt­ház átalakításával, ugyanis szép és célszerű bemutatóterem hozha­tó létre. A két épület közötti ud­var pedig szabadtéri kerámiai al­kotások bemutatásának céljait szolgálhatná. A kecskeméti Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága a közel­múltban vitatta meg a kerámia­stúdió munkáját és fejlesztésének kérdéseit. A testület megértette az intézmény működésének fon­tosságait, művészeti és közműve­lődési szerepét. Ennek megfele­lően foglalt állást a kiállítóterem, illetve a bővítés kérdésében. így tehát várhatóan — egv-két éven belül — újabb, nem kis jelentő­ségű kulturális és idegenforgalmi nevezetességgel bővül majd a hí­rős város, a stúdióhoz csatlakozó állandó kerámiakióllítással és szo­borparkkal. Pavlovits Miklós el a tavak, nádasok mellett, a madarak százai rebbentek fel ijedten. Itt tanyáztak a ritka gu­lipánok, a különféle cankók, gé­mek, a visító bíbicek, a vészt jel­ző szélkiáltó, a gólyatöcs, nádiri­gó, nádiveréb és a vadkacsák szá­mos fajtája. Búbosbanka, harká­lyok, mezei pacsirta, sárgarigó, fülemüle, légykapók, poszáták, varjak, vércsék, kányák, szarkák, gébicsek tették gazdaggá az er­dők világát. A ritka madarak közt Bugacon megtalálható volt a homoki tyúk, a színes vasvarjú (kékvarjú). A magasban réti sa­sok keringve vadásztak az ürgék­re, üregi nyulakra, a karvallyal és a kék réti héjával együtt. Az 1930-as évek elején vert tanyát a Véntó szigetén egy ön­kéntes kutató, akit a nép „ma­dárkapitánynak” nevezett — An- nók Szabó János. A fészekrakás­tól a költözésig figyelte a mada­rakat, gyűrűzte, fészküket igazí­totta. gyógyította őket. A mada­rak nem féltek tőle, barátjuknak tekintették — igaz, madáreleség- gel, gilisztákkal felszerelve járta a pusztát, az erdőt. A Madártani Intézet kapva kapott az önkéntes kutató munkáján, és a kis tanyát a „Bugaci madárvárta” rangra efnelte. A bugaci növényvilág legtöbbje különböző fűféleség: perjék, boj­torjánok, poligonumfélék, aszterek — a szúrós szerbtövis, a ballangó (ördögszekér). Ahol fű nincs, ott zuzmók, csillagmohák zöldülnek. A tavak körül nád, káka, gyé­kény. „Ott tenyészik a bús árvalányhaj, s kék virága a szamárkenyérnek” (Petőfi: Alföld) Nagy területeken hajtogatta a szél a puszta jellegzetes virágát, az árvalányhajat, amit a pászto­rok a kalapjuk mellé tűztek. Eu- rópa-szerte ritka a szépséges, kék, golyó alakú virágú szamárkenyér. (Folytatjuk) Esztendők óta szerepel szép si­kerrel különféle rendezvényeken a kecskeméti Trencsényi József úttörőcsapat (Leninváros) irodal­mi színpada. A Helyőrségi Műve­lődési Központ patronálta huszon­három tagú együttest Szabó Kál­mánná csapatvezető irányítja. Számos sikerüket oklevelek, ér­mek; emléklapok örökítik meg. Az elmúlt tanév során a Kecskemé­ten megtartott úttörővezetők VII. országos konferenciájának gála­estjén kaptak megérdemelten sok tapsot bemutatójukért. A tanév befejezése után a cso­port Zánkára, az úttörővárosba utazhatott, minősítő fesztiválra. Természetesen nagy izgalommal, és szorgalmasan készültek erre az eseményre valamennyien. Bemutatták Kis Benedek ver­Ezen a héten két csoportban összesen negyvenegy úttörő indul cseretáborba, Romániába, illetve az NDK-ba. Vadul Motilorban — amikor ezek a sorok megjelennek, a ti­zenhat bajai és három kecskemé­ti pajtás már elhelyezkedett szál­lásán. Romániai testvérmegyénk, Aliba megye megismerése a cél­juk, ezért programjukban sok kirándulás, hegyi túra szerepel. A csoport vezetője, Szabó Sándor megyei úttörőtitkár, Dikán Pi­témé kísérő pedagógus és Sáska Zsuzsa tolmács tervei szerint két­hetes ottlétük alatt megtekintik Álba Iulia nevezetességeit, elláto­gatnak Abrudbányára, és Topán- falvára is. Szálláshelyükről, a mo­dern kollégiumból pedig rendsze­resen járják a hegyeket, a pon­tosan jelzett és kiépített utak mentén. Valamennyi üknek új él­ményt kínál ez a tábor, hiszen a magyar Kiskunságból, síkvidékről indultak a cseretáborba. Ezekben a napokban kecskeméti úttörők — huszonegyen — az NDK-beli Wölfisbe látogatnak. Az esztendőkkel ezelőtt kialakí­tott jó kapcsolat eredményeként évente látogathatnak magyar út­törők a thüringiai városkába. Ve­zetőjük, Muráncsik Sándorné, nagyszerű programot állított ösz­Az elmúlt héten közölt. Lóug­rásban — elnevezésű rejtvény helyes megfejtése: Csokonai Vitéz Mihály. Sok pajtás fejtette meg, valamennyiüknek postázzuk — az általuk megjelölt címre — a ta­nulásnál hasznosítható jutalmat. Ezen a héten főként kisdobosok A megfejtéseket most is levele­zőlapon küldjétek be szerkesztő­ségünk címére — Petőfi Népe szerkesztősége, Kecskemét, Pf. 76. — július 25-ig, levelezőlapon, A BRECHT-HÁZ A berlini Brecht-ház az egyik legújabb német múzeum, fennál­lásának első évében havonta át­lagosan 2000 látogatót fogadott. A Brecht-központ munkatársai' 300 előadást tartottak, illetve vitaestet rendeztek a nagy író életéről, alkotásairól, és ezeken több mint 6000-en vettek részt. A Bertolt Brecht és Helene Wei­gel egykori munka- és lakószobái­ban berendezett múzeum is sok látogatót vonzott. Az ugyanitt he­lyet kapott Brecht-archivumnak 27 országból voltak látogatói: többek között amerikai, NSZK­megfejtéseit várjuk, de természe­tesen beküldhetik a megfejtést úttörők is. Az itt látható képen a vakációzó Zsuzsikát látjátok, áhogy első alkalommal próbál ha­lat fogni a tóból. Sikerült-e neki, és ha igen hányat fogott ki? Ha kifogta, a halak számát kérjük! Múzeumi érdekességek aminek a címoldalára most is ír­játok oda: Űttörőrejtvény. A he­lyes megfejtők között 10 darab könyvet sorsolunk ki. beli, japán, brit és új-zélandi kutatók éltek itt a kiváló munka- lehetőségekkel. * A B1LZ1NGSLEBENI ŐSEMBER A bilzingslebeni ősember, az emberiség közép-európai történe­tének legújabb lelete és egyben legrégibb tanúja látható az Ode­ra menti Frankfurt múzeumában. A kiállításon egy 350 000 éves ősi kultúra leletei kerülnek bemuta­tásra: koponyatöredékek, kőszer­számok, az ősember által üldö­zött állatok csontmaradványai. A különleges kiállításnak nagy a nemzetközi visszhangja. • Kardos Mária a puha anyagot formálja a korongon. • Kádasi Éva mázpróbákat készít. (Tóth Sándor felvételei.) MEGYÉNK TÁJAI Bugaci fenyveserdő. (Tóth Sándor felvétele.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents