Petőfi Népe, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-06 / 156. szám

1979. július 6. ® PETŐFI NÉPE • 5 Miért népszerű a kiskőrösi könyvtár? Népművelőink java régóta vallja: mindenféle művelődési tevékenységhez, és a szórakozások jó részéhez is szervesen kapcsolódik a könyv. A könyv iránti szükséglet kielégítése, illetve annak szakadatlan növelése elsősorban a könyvtárak dolga. Éppen ezért nagyon fontos tudni, rendszeres időkö-, zörtként felmérni és elemezni, hogy ezek az intézmények mi­ként tesznek eleget a rájuk háruló közművelődési feladatok­nak? Ezt vizsgálja egyebek mellett az a beszámoló jelentés is, amely a Kiskőrösön működő Petőfi Sándor Városi-Járási Könyvtár munkájáról, fejlődéséről készült nemrégiben. Régen és ma Hogy társadalmunk mennyit tett a kultúra fejlesztéséért, és ezen belül is a könyvek iránti szükséglet kielégítéséért, azt jól szemlélteti az a néhány adat, amellyel a kiskőrösi könyvtár eddigi fejlődését érzékeltetik. Az 1951-ben alapított könyv­tárnak még hat esztendővel ez­előtt csupán egy könyvtárosa és négyezer-háromszáz kötete volt, amely a szegényes berendezéssel együtt a Szarvas Szálló egyik eldugott kis helyiségében műkö­dött. Ezzel szemben ma a megye egyik legnagyobb és legszebb könyvtáraként emlegetik a kis­kőrösit. Joggal, hiszen a város minden ezer lakosára ötvenöt négyzetméternyi terület jult az épületben, amelynek a felszerelt­sége is jónak mondható. A köny­vek tízezrei ezerháromszáz mé­ternyi hosszúságban sorakozhat­nak a polcokon, s mellettük ké­nyelmesen elférnek még a hang­lemezek, a kazetták, a dia- és a mikrofilmek ezrei is. A kiskő­rösi könyvtár dicsekedhet emel­lett a megye legkorszerűbb ze­nei stúdiójával, s van még ti­zenhat milliméteres filmvetítő­jük, mikrofilm-leolvasójuk, tele­víziójuk. Számottevően segíti a könyvtárosok munkáját az intéz­mény közművelődési autója és Babetta kismotorja is. A személyi feltételek-láa /fletefaílRy >l* * * :.n' ií.­A könyvtárnak jelenleg tizen­két dolgozója van, akik közül nyolcán mint könyvtárosok, né­gyen pedig mint teohniikai kise­gítők dolgoznak. A könyvtárosok közül hatan szakképzettek, ket­ten pedig most végzik a tanul­mányaikat. A továbbtanulás miatti időkiesés és a könyvtár gyarapodásával egyenes arány­ban növekvő adminisztrációs feladatok az átlagosnál jobban leterhelik a könyvtárosokat. El­foglaltságukról azonban csak ak­kor alkothatunk teljes képet, ha tudjuk: a nyolc könyvtárosra háruló feladatdkat a szakmai irányelvek és a megyei tanács távlati fejlesztési terve szerint jelenleg tizenkét könyvtárosnak kellene ellátnia. Ennek tükrében csak elisme­réssel lehet szólni a kiskőrösi könyvtár dolgozóinak lelkes ten- niakarásáról, amely nem reked meg az intézmény falai között, hanem az egész városra, sőt a város környékére is kisugárzik. Jellemző adat ezzel kapcsolatban, hogy a könyvtárosok összesen ti­zenegy jelentős párt-, illetve tö­megszervezeti funkciót, megbíza­tást látnak el. És hogy nem akár­hogyan, azt egyebek mellett szá­mos kitüntetés is bizonyítja: a könyvtárosok között van, aki a Szocialista kultúráért, aki a Ki­váló pártmunkás és aki a Kiváló társadalmi munkás kitüntetés birtokosa. Egyre több könyv és olvasó Az illetékes tanácsi szerveket is dicséri a .kiskőrösi könyvtár fejlődése: az intézmény költség- vetése a kétszeresére, könyvbe­szerzési kerete pedig a 'három­szorosára nőtt az utóbbi őrt esz­tendőben. A könyvtár vezetői nagy figyelmet fordítottak az ál­lomány fejlesztésére, azon belül is főként a társadalomltudományi, a mezőgazdasági, a helyismereti, a zenei szakirodalom és a város nagy szülöttével, Petőfi Sándor­ral kapcsolatos kiadványok gya­rapítására. E törekvések eredménye, hogy a jelenlegi könyvállomány ötven­ötven százaléka a szak-, illetve a szépirodalom. Ezzel egyenértékű, vagy talán még ennél is fontosabb ered­mény, hogy szakítottak a kizáró­lagos könyvgyűjtéssel: a könyv­tárnak ma már több mint ezer hanglemeze és kazettája, csak­nem kétezer diafilmje és mint- egy ezer fényképe, aprónyomtat­ványa van. Gyorsan bővült a mikrofilmek állománya is, a fo­lyóiratokéval együtt, amelyekből jelenleg kétszáz fajta áll az olva­sók rendelkezésére. Az egyre népesebb olvasótábor rendelkezésére, tehetjük hozzá örömmel, ment Kiskőrösön folya­matosan növekszik a könyvtári olvasók száma. A legdinamiku­sabb növekedés a fiatalok, ezen bélül is a szakmunkástanulók kö­rében tapasztalható. Jelenleg két- százhatv ankét ten tagjai a könyv­tárnak és ez a szám négyszerese á két évvel korábbinak. Ha­sonló eredményt értek el az álta­lános iskolai tanulók olvasóvá nevelésében is: az elmúlt tanév során a tanulóknak kilencvenkét százaléka iratkozott be a könyv­tárba! Toborzás — nemcsak kölcsönzéssel A beszámoló megemlíti, hogy a szakmunkástanulók létszámá­nak gyors szaporodása csak rész­ben tulajdonítható a tudatos szer­vezőmunkának, s hogy ez na­gyobb részben a zenei részleg népszerűségének köszönhető. Bár e lehetőség alig egy esztendeje van meg, máris rendszeres gya­korlattá vált a fiatalok körében, hogy a különböző baráti társasá­gok bejárnak a .könyvtárba zenét hallgatni és közben olvasnak. A zenei könyvtáros magyar-ének szakos tanár. Szakértelme bizto­síték arra. hogy a fiatalok ma még döntően könnyűzenei igénye — legalábbis a fogékonyabbak körében — idővel a komoly zene irányába forduljon. S hogy ez több mint optimista feltételezés, azt meggyőzően bizonyítja, hogy az elmúlt esztendőben életre hí­vott komolyzenei klub máris számos fiatalt vonz. Az irodalommal és az olva­sókkal való elmélyültebb foglal­kozás érdekében működtetik a könyvtárban az általános iskolá­sok és a középiskolások klubját. Az általános iskolások klubjának legaktívabb tagjai részt vesznek olvasótáborban, és a tábor leg­jobbjai alkotják később a közép- iskolai klub tagságának zömét. A klubok természetesen nem csak szépirodalmi művekkel foglalkoz­nak, hanem a zenehallgatástól a játékkészítésig, a színjátékok be­tanulásától a helyismereti kuta­tásig egy egész' sereg tevékeny­séget folytatnak., Ez utóbbit olytain eredménnyel művelik, hogy arról külön is kell szólni. Ez természetesen nem mindig volt így. Az utóbbi évek­ben tapasztalható fellendülés egyik feltétele és előidézője az volt, hogy ugrásszerűen gyarapo- 4 dott a könyvtár helyismereti, helytörténeti anyaga. A másik körülmény: a Petőfi Sándor Tár­saságon belül megalakult a hely- ismereti szakcsoport, amely szin­tén sok szállal kötődik a könyv­tárhoz, sőt maguk a könyvtáro­sok is jelentős helyismereti mun­kát végeznek. Az elmúlt eszten­dőben átnézték és katalógusba foglalták az evangélikus egyház- község levéltári anyagát, az idén pedig sikerült befejezniük a föld­rajzi helynévgyűjtést Kiskőrös te­rületén. Káposztás János BEMUTATÓ JÖVŐRE: Hatrészes tv-film Petőfiről — Hamarosan Kecskeméten folytathatjuk a beszélgetést — így köszönt el az alkalmi veszp­rémi tévéklubban Szabó György, író-esztéta. — Előadásra hívtak? Vagy a városról akarsz írni? — kérdez­tem, mivel még ma is jó néhá- nyan emlékeznek a „kincses Kecskemétet” bemutató régebbi riportjára, képzőművészeti is­mertetéseire. — Forgatunk! A tervek szerint már augusztusban megkezdjük a hatrészes Petőfi-film helyszíni felvételeinek 'készítését. A forga­tókönyvet már átadtam Horváth Ádám rendezőnek, bízom abban, hogy munkánkat szívesen fogad­ja a közönség. Ttt ül a közelben Lehel Judit, a film dramaturgja, bemutatlak, ő többet, frissebbet tud, ahogy ismerem, szívesen a rendelkezésedre áll. így történt. — A szórakoztató dramatur­giai csoportnál dolgozom, mint­egy két és fél éve alakult ez a kis műhely azzal a céllal, hogy szórakoztató, ugyanakkor, tartal­mas sorozatokat készítsen a Ma­gyar Televízió számára. A kezdet számunkra sem volt könnyű. A nézők már láthatták Berkesi András Küszöbök című művét és a Jókai-regényből ké­szült Mire megvénülünk hat foly­tatását. Nemeskürtihy István most dolgozik Sárközi György: Mint oldott kéve című regényének te­levízióra történő alkalmazásán. A Névtelen vár című Jókai-mű megjelenítését Zsurzs Évától várjuk. — A közvélemény nagy részé­ben még ma is hamis, romanti­kus Petőfi-kép él. Nem örülnék, ha ez a sorozat a már kialakult tévhiteiket táplálná! — Jól ismerjük ezt a veszélyt. Biztos vagyok abban, hogy a feltehetően 1980 végén képernyő­re kerülő film eloszlatja aggo­dalmait. Természetesen a költő változatos, mozgalmas élete, sok kalandja, küzdelme nem hiá­nyozhat a hat folytatásból, mert akkor sem lenne hű a kialakuló kép. De a forgatókönyv és a ren­dezői szándék ismeretében ígér­hetem, elmondhatom, hogy a szó igazi értelmében vett realista fil­met készítünk. Bemutatjuk köz­vetlen környezetét, a korabeli Magyarországot, utalunk a leg­fontosabb európai eseményekre. Amennyire lehet, eredeti kör­nyezetben, eredeti dokumentu­mok felhasználásával forgatunk. Nem kerüljük meg a tevékeny­ségével kapcsolatos problémákat sem, de nem vállalhatjuk az életmű vitás kérdéseinek a tisz­tázását. — Hogy kezdődik és végződik a film? — Az első jelenetek a bécsi Burgban Latour és Metternich jelenlétében megtartott 1823-as szilveszteri bálát idézik. Az utol­só kockákról csa'k az derül ki, hogy Petőfi eltűnik a segesvári csatában. — Ki játssza a főszerepet? — Majd augusztusban Kecske­méten találkozhatnak. Már vá­lasztott a rendező, de még alszik rá egyet. Nagy szerep, nehéz sze­rep, hálás szerep, sok függ ala­kítójától. H. N. ÚTTÖRŐÉLET Üjságköszöntő Két nyolcadikos úttörő, Nagy Ibolya és Hollósi Etelka arról írt, hogy a személyazonossági igazol­ványokat milyen emlékezetes, szép ünnepség keretében kapták meg száznyolcvanán, a nagyköz­ség sportcsarnokában. Ügyes riportot kerekített Ádám Jutka és Dudás Ági a szülök napjának ünnepélyéről, amit má­jus első vasárnapján tartottak. A pajtások szép műsort állítottak össze, apró ajándékot készítettek szüleiknek —, és bár a szokott­nál is jobban izgultak, az ünne­pély nagyszerűen sikerült. Az iskola énekkaráról Molnár Erika, Török Zsuzsa és Zámbó Judit, a fúvószenekarról Kiss Zoltán írt. Terrier Ági pedig az irodalmi színpad nagyszerű eredményéről számolt be: 1979. augusztus 18-án, 8 óra 55 perc­kor a Kossuth-adón azt a ve­télkedőt közvetítik Zánkáról, amelyen a jánoshalmi úttörők is szerepelnek! ­Kirándulásról, szakköri tevé­kenységről, az úttörőgárda mun­kájáról, szolidaritási bazárról, a szocialista brigádokkal való kap­csolatról szólnak a további írá­sok. Az újság utolsó lapjain a rö­vid hírek és a sportesemények kaptak helyet. Gondosan szerkesztett, fogal­mazott, kivitelezett úttörőújság a jánoshalmi pajtások LÁNG-ja. örömmel köszöntjük a megyénk­ben megjelenők sorában. AAindig öröm számunkra, ha megyénkben te­vékenykedő út­törőcsapat új­ságját kapjuk kézhez, örülünk, ha megkapjuk az évtizedes (!) múltra visszatekintő Kukkantó-1, a bácsalmási pajtások lapját, és örülünk akkor is, ha az indulás jegyeit viselő, még kissé kezdet­leges technikával készülő lapot hoz a posta. Az öröm érthető: akik újságot készítenek, fontos dolgokat akarnak rögzíteni! Az elmúlt napokban a három jánoshalmi csapat — a Szatmári Sándor úttörő-, a Szatmári Sán­dor kisdobos-, és a Móra Ferenc úttörőcsapat vezetői, tagjai küld­ték el LÁNG »— elnevezéssel ké­szített újságjukat. A húszoldalas, stenciltechniká­val készült újságot természete­sen többen írták, így sikerült el­érniük a nyilvánvaló célt: bemu­tatni csapatuk egy teljes mozgal­mi évét. A nagy munkából kivet­ték részüket a krónikások, a raj­titkárok éppen úgy, mint a csa­pat vezetői. Az első oldalon Patyi Attila a csapatparlamentet köszönti — fi­gyelmezteti társait arra, hogy az úttörővezetők VII. országos kon­ferenciája új követelményeket ál­lított valamennyi kisdobos és út­törő elé. Az 1/a. osztály kisdobosai rö­vid beszámolóban arról szólnak, hogy teljesítették a Kék nyak­kendőért — próba követelmé­nyeit, felavatták őket, és most büszkén vallják magukat kisdo­bosnak! TUDÓSÍTÓNK JELENTI Supka Éva öt esztendeig Páhi- ról küldött beszámolókat az Űt- törőéletnek. Azután befejezte az általános iskolát, Kiskőrösre in­dult tudását gyarapítani. A csa­patnál töltött nagyszerű évek em­léke arra késztette, hogy vissza­járjon, feladatot kérjen a csapat- vezetőtől, Kruchió Mihálytól. Éva ifi vezető lett! Ez pedig komoly munka, Éva már mint gyakorlatban tapaszta­latokat szerzett ifi mehetett az iuén Balatonfenyvesre, hogy a kiskunhalasi járás úttörőelnöke, Pater Ágnes és munkatársai fel­készítsék a következő mozgalmi esztendőre. összesen hatvanhétén ismer­kedtek a következő mozgalmi esztendő feladataival. „Nagyon sokat tanultunk! — szól a be­számoló — számomra különösen emlékezetes marad, hogy még az eddiginél is jobban kell figyelni a közös, mindenkit cselekvésre serkentő munkára. Ä meglehető­sen sok, és figyelmet igénylő elő­adás mellett sok vetélkedőt tar­tottunk, sőt fórumot is rendeztek számunkra. Nagyon emlékezetes volt, hogy a vetélkedőt mennyire a tanultakhoz lehet kapcsolni. Egyik alkalommal ugyanis or­szágneveket írtunk cédulákra, és a mi őrsünk Lengyelországot húzta ki. összedugtuk a fejün­ket, és. olyan formás műsort ke­rekítettünk abból, amit erről az országról tudunk, hogy magunk is elcsodálkoztunk ...” REJTVÉNYFEJTŐKNEK Az elmúlt héten közölt keresztrejt­vény helyes megfejtése: 15 éves a rén­szarvas. A helyes megfejtést beküldők között az itt felsoroltaknak kedvezett a sze­rencse. nekik küldtük a jutalomköny­veket : Dobos Zsuzsanna, Lajosmízse: Berki Mária, Orgovány; Bisztriczky Erika, Baja: Jámbrik Ildikó, Fülöp- szállás; Vérségi Ilona, Lajosmizse; Benkö Attila, Kecskemét; Palásti La­jos, Kunfehértó; Tóth Sándor. Após- tag; Jankovics József, Hercegszántó: Marosi József, Lászlófaíva. * Most a Körbe — körbe elnevezésű rejtvényt közöljük. Az itt látható ké­pen válasszátok ki a megfelelő betűt, olvassátok össze minden harmadikkal, hogy egy verseimet kapjatok. (Két szó!) A verset a legnagyobbak között említett magyar költő írta. A megfejtéseket a szokott módon küldjétek be szerkesztőségünk címére (Petőfi Népe Szerkesztősége. Kecske­mét, Szabadság tér l a) július 12-ig. A levelezőlap címoldalára most is írjátok rá: Üttörőrejtvény. a helves megfej­tést beküldők között tíz könyvet sor­solunk ki. Selmeci Katalin ma •v.v.v.w FÖLDES ANNA: Így élt Móra Ferenc (21.) Supka kérésére Móra megírta és a postára bízta a tárcát. Tőle tudjuk, hogy a szerkesztőségi ha­gyomány szerint aznap, amikor a rendelt szegedi kézirat megérke­zett és nyomdába került, vala­hogy túl sok anyagot terveztek a lapba. A tördelő telefonon kért utasítást az ügyeletes szerkesz­tőtől, hogy mi maradjon ki. Ké­zenfekvő volt, hogy a legújabb munkatárs legelső írása nyugod­tan várihat. De azért a szerkesztő a végleges döntés előtt- minden kéziratot magához kéretett. Ami­kor Móra tárcájának a végére ért, már tárcsázta is a nyomdát: Akármi 'kimaradhat a másnapi lapból, csak Móra Ferenc írása nem! A legelső emlékezetes tárcát hamar 'követte a többi. A szer­kesztők és a külső munkatárs hi­vatalos kapcsolatából barátság szövődött, és Móra második ott­honra talált a fővárosi napilap szerkesztőségében. Volt olyan hó­nap, hogy hét, de olyan is, ame­lyikben tíz írás alatt szerepelt a neve. És péntek délutánonként ezentúl mindenképpen a Világ­nak dolgozott. Csak a lap meg­szűnése után szegődött el az örökébe lépő Magyar Hírlaphoz, amelynek haláláig munkatársa maradt. Százszor is elhatározta, hogy ezentúl mindenképpen ko­rábban ül neki a vasárnapi tár­cának. De úgy látszik, a lapzárta ihlete kellett a munkához. Ilyen­kor akármilyen fáradt volt, akár­milyen későn tette is félre a mú­zeumi aktákat, mindig időben elkészült a legfrissebb kutya- nyelvekikel ahhoz, hogy még postazárásig feladhassa. Hiszen most már nemcsak Szeged, de az egész ország várta írásait. A múltat idézi, de a jelenhez szól Móra Ferenc a Petőfi-cen- tenárium keretében közreadott írásaival. 1923: Petőfi éve. A hi­vatalos Magyarország nagy han­gon, látványosan ünnepel. Az egész ország egyetlen szoborta­lapzattá vált, hogy százéves köl­tőjét köszöntse. De csak kevesen voltak, akik az igazi Petőfit idéz­ték, és nem a hivatalos bálványt. Móra Ferenc, aki a szülői ház­ból, félegyházi diákéveiből hozta magával negyvennyolc és az igazi Petőfi kultuszát, nem volt hajlandó részt venni a költő „második temetésén”. Már az ünnepségek évada előtt szót emelt, és az esztendők során többször is hangot adott a Petőfi- hamisítók elleni tiltakozásának. Áz igazi Petőfit, a világszabad­ság költőjét, a haladás harcosát ünnepli csak, aki „az elvekért való helytállás gyönyörű példája marad az idők végeztéig.” És azt kutatta, hogyan él ennek az iga­zi Petőfinek a szelleme az örök­ségére méltó, egyszerű emberek körében. Hannibál (két) feltámasztása Hiába is tiltakozott, hadako­zott Móra Ferenc még nem olyan régen a számára szokatlan műfaj ellen, egész életében végigkísérte a regényírás vágya. Jó barátja, Supka Géza, a Világ főszerkesz­tője biztatta, bátorította. Hitt ab­ban, hogy a kor nagy regényé­nek megírására Móra Ferenc hi­vatott. Ösztönzésére Móra bele is fo­gott újra a regényírásba, de az ígért mű, a Szerelmi levelező egyre késett. Elkészült helyette 1924 végére egy másik, sokkal merészebb, izgalmasabb regény, a Hannibál föltámasztása. „Ebben a munkámban - ma­gamnak is passzióm telt, és szo­katlanul meg vagyok vele elé­gedve” — írta a szerző „a leg- nevettetőbb és legszívfájdítóbb szatíráról”, amikor postára adta a Világ szerkesztőségének. Valójában az új mű inkább szívfájdító, mint nevettető. Hőse egy oroszországi hadifogságból fél karral és ifjú feleséggel ha­zaérkező, fiatal latin-görög sza­kos tanárember, tudós álmokat dédelgető klasszika-filológus. Aki­nek leghőbb álma: Hannibállal foglalkozó, felfedezésszámba me­nő tudományos értekezésének közzététele. Csakhogy már a vámnál bajba keveredik, amikor is az antik tudományokhoz mit sem konyító illetékesek elkoboz­zák az egykori hadifogoly „gya­nús” jegyzeteit. Azután a 'hivata­los szervek és ostoba emberek gyanakvása már mindenhová el­kíséri. Az iskolában, ahol nagy nehezen munkát talál, klikkharc és gyűlölködés mérgezi a leve­gőt. De a tanár azért nem adja fel a reményt. Mikor az iskola évkönyve számára valamiféle tu­dományos közlendőt keresnék, örömmel ajánlja fel kész tanul­mányát, amelyben emléket állít a pun háborúk hősének. És még azt is felveti benne, vajon ho-> gyan alakult volna az emberiség sorsa, ha annak idején a zárna! csatában nem a nyécs, durva ró­maiak, hanem a magasabb kul­túrát képviselő punok győznek. Ez a jámbor, ámde félrema­gyarázható értekezés azonban váratlanul politikai botránykővé válik. A kis tanár hangos sajtó­viták hőse, parlamenti interpel­lációk céltáblája lesz. Valamelyik szélsőjobboldali lap még oroszbé­rencnek is kikiáltja. Az iskolá­ban tanárkollégái szinte kiközö­sítik, állása is veszélybe 'kerül. És hiába fordul fűhöz-fához — jó baráthoz és minisztériumi pártfogójához —, helyzete egyre aggasztóbb. Ám a politikát ke­rülő, humanista kultúrával fel­vértezett, félszeg tudós mégsem hagyja magát öngyilkosságba ker­getni. Szorultságában legádázabb ellenségeihez és némi furfanghoz folyamodik. A fajvédő testvér- szövetség'beli „khánók” és „mir- zák” gyűlésén megmagyarázza Hannibál bizonyítványát. És az érdekeik által vezérelt, korlátolt könyvégetők a magyarázat hatá­sára már-már készek szobrot emelni Hannibálnak. A tanár megmenekül ugyan, de tudós- lelkiismerete háborog. Már csak abban 'bízik, hogy születendő fia olyan korban fog élni, amikor már nem akarják az igazság ku­tatásáért máglyára ítélni az em­bereket . .. A történet is sejteti tán, hogy az a társadalmi 'körkép, amelyet Móra a tanár köré vetít — sza­tirikus túlzásaival együtt — fé­lelmetesen időszerű és hiteles. Mégpedig ezúttal nemcsak rész­leteiben, de egészében az. Ben­ne van mindaz, amit Móra Fe­renc megélt az ellenforradalom után, és aminek csak egyes moz­zanatai fértek az azóta írott ve­zércikkekbe, tárcákba. Benne Van az ellenforradalmi Magyarország egész szellemisége. A gyanakvás, a gyűlölködés, a tudományellenesség. Félreérthe­tetlenül lelepleződnek a rendszer haszonélvezői és kiszolgálói, az ostobák, a gonoszok, a klikkek­be tömörült karrieristák. Akik vérgőzös elméletekkel 'ködösíte­nék el az igazságot, és a szellem termékeinek rakott máglyán akarják megsütni a maguk pe­csenyéjét. A Hannibál föltámasztásának csak a mondanivalója súlyos, maga a regény kis terjedelmű, sodró erejű, izgalmas olvasmány. Móra megkérgesedett humora re­mekül összefér a műben feszülő szenvedéllyel. Csakhogy kortár­sai írói arculatának ezt a na­gyon is fontos elemét soha nem ismerhették meg. De ez már a regény regényé­hez tartozik. Amit félbehagytunk azon a napon, amelyen Móra Fe­renc postára adta a 'kéziratát. A • Világnak akkor már nem Supka Géza, hanem Roóz Rezső és Fe- leky Géza voltak a szerkesztői. Jó emberei Mórának ők is, és saját lapjukon kívül a szerzőt is féltették a veszedelmes írástól. Fiókból fiókba hányódott á 'kéz­irat. Móra családja is egyre job­ban aggodalmaskodott, olyannyi­ra, hogy végül már az író maga is tartott tőle, hogy az elhajított kő túlságosan pontosan és erő­teljesen talál. Ettől a „kockázat­tól” azonban a szerkesztők és a hozzátartozók végül is megóvták. Feleky hazavitte, és a maga ira­tai közé süllyesztette Móra kéz­iratát. Ezzel Hannibál ismét meghalt — még mielőtt az író akaratából feltámadhatott volna. (Folytatása következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents