Petőfi Népe, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-01 / 152. szám
4 » PETŐFI NÉPE • 1979. július 1. Hol tart az egészségügyi integráció? az egészségügyi ellátás a hazánkban kialakult gyakorlat szerint három szinten történik. Az alapellátást nyújtják a körzeti orvosi szolgálatok (gyermekeknek, felnőtteknek) és az üzemorvosi ellátás. A rendelőintézetek, illetve a különféle gondozók ugyancsak a járóbetegek ellátásával foglalkoznak, minőségileg emelt fokon: szakellátást adva. A harmadik szintet a fekvőbetegek gyógyítására — a kórházak és a klinikák képviselik. E hármas tagolású intézmény- rendszer 1975-ig egymástól .elkülönülve végezte a gyógyító és megelőző munkát. Ebben az évben jelent meg az Egészségügyi Minisztérium utasítása, amelyet a köznyelv integrációs rendeletnek nevez. Az integráció — jelentése az egyes részek egésszé egyesülése — lényegében azt tartalmazza, hogy az ugyanazon tanácsok által fenntartott gyógyító és megelőző intézetek és szolgálatok szervezetileg, gazdaságilag és szakmailag összevontan működjenek. A betegellátás szempontjából — mellőzve most az ugyanolyan fontossággal bíró szervezeti és gazdasági egység előnyeinek taglalását — a legfontosabb a szakmai irányítás egységesítése. Lényege, hogy a kórházi osztály vezető főorvosa szakmai irányítója — a saját osztályán folyó munkán kívül — a szakmailag hozzátartozó szakrendelésnek és a körzeti orvosok munkájának Is, megteremtve az egységes igényű ellátás lehetőségét. Mindezt természetesen maradék nélkül megvalósítani ott lehet. ahol a különféle intézmények egy helyen, egymás közelségében működnek. Gátló tényező például az is, hogy Kecskeméten a rendelőintézetet a városi tanács működteti, míg a kórház gazdája a megyei tanács. Ugyanígy a községi körzeti orvosok rendelőit a helyi tanácsok üzemeltetik, a szakmai felügyeletet pedig a területileg illetékes kórházi osztályok főorvosai gyakorolják. Ám ezek a tényezők sem jelentik az integráció meghiúsulását, együttműködési szerződések megkötésével áthidalhatók az akadályok. Az együttműködés például a községi körzeti orvosi rendelők működtetésében is ml bevált, a különféle anyagellátást a kórházak bonyolítják, a községi tanács pedig az anyagi fedezetet biztosítja. eredmények Es gondok egyaránt jelentkeztek az „integrálódás” óta eltelt négy esztendőben. A szervezeti összevonások megtörténtek, elkészítették és jóváhagyták a szervezeti és működési szabályzatokat, s a gazdasági egybevonásokra is sor került. Mindezek hatása érzékelhetővé vált a betegek számára is. Baján például azokat a pácienseket, akiket nem sürgősségi alapon utalnak kórházba, előzőleg a rendelőintézetben kivizsgálják. A kész leletekkel érkezik a kórházba a beteg, s ezáltal a kórházi tartózkodásának ideje két nappal megrövidül. A kórházi osztályokon orvos váltópárok dolgoznak, akik felváltva látják él a kórházi és a szakrendelési feladatokat. Ez nemcsak a szakmai színvonal azonosságát nyújtja a beteg számára, de ismertté válik a gyógyításra váró beteg „előélete” is, megkönnyítve ezzel az orvosi beavatkozást. Az integrálódásnak ez a fokozata azonban már megköveteli a központi dokumentálást is. Jó példa ennek kialakítására a kiskunfélegyházi és kiskunhalasi egységes rendszer a kórház és a rendelő betegeinek nyilvántartására. A kecskeméti betegek, sajnos, sokkal hátrányosabb helyzetben vannak, mint a kiskunhalasiak, ahol az új kórház-rendelőintézet épülete szinte kínálta a lehetőséget az egyesítésre. A megye- székhely gyógyító és megelőző intézményei jelenleg öt helyen működnek, s e szétszórtság megnehezíti az integráció hatásfokának növelését. NÉGY ÉV ELTELTÉVEL sem beszélhetünk még múlt időben az integráció kétkedő, sőt ellenséges fogadtatásáról. Évtizedek alatt megszokott formák szűntek meg, s az átállás, még ha nem is egyik napról a másikra történt — nem volt könnyű. Nagyobb felelősség hárul például a kórházi osztályok vezető orvosaira, akiknek a feladatköre kiszélesedett. Kezdve azon, hogy nekik kell gondoskodni arról, hogy a körzetekben legyen orvos, vagy hogy a táppénzes betegek számának alakulásának elemzésében is részt kell venniök; beütemezik az orvosok rendszeres továbbképzését... Olyan új feladatok ezek, amellyel eddig nem is gondolt egy kórházi osztályvezető főorvos. Ám a szakmai felügyelet effajta gyakorlása eredményt is hoz: valamennyi irányítása alatt dolgozó orvos szakmai felkészültségéről képet kap, s ha szükséges, mert szakmai hiányosságokat tapasztal, azonnal rendelkezhet az illető kolléga továbbképzéséről. A körzeti orvosok munkája tekintélyt is nyer, minőségileg is javul az integráció eredményeképpen. Kalocsán például kialakult az a gyakorlat,; hogy a körzetben működő kollégákat meg hívják a belgyógyászati osztály szakmai értekezletére, ezek bármikor bemehetnek és 'konzultálhatnak egy-egy beteg gyógyításának mikéntjéről a kórházi kollégákkal. AZ INTEGRÁCIÓ nem csodaszer, de lehetővé teszi, hogy minden beteg olyan orvosi ellátást kapjon, amely biztosítja egészségének mielőbbi visszanyerését. Mert akit a körzeti orvos meg tud gyógyítani, az miért foglalná el a helyet a klinikán a nálánál jóval súlyosabb beteg elől? De ha szüksége van kórházi ápolásra, akkor időben kerüljön be — ezt kívánja a progresszivitás érvényesítése az integrált egészségügyi ellátásban. Nagy Mária SZOKÁSOK ÉS ÖRÖMÖK TISZAKÉCSKÉN lévén szó mégis le kell írnom; sok tízezer forint értékű műtárggyal gazdagodnak a gimnazisták és nevelőik jóvoltából. Az adott feladat erejük megfeszítésére készteti az ifjakat, az értelmes munka gyorsítja tehetségük kibontakozását. Örömmel fogadták a diákotthon vezetőinek meghívását is: Töltsenek itt nyaranta önköltséges alapon néhány hetet, ismerkedjenek a különleges vonzású tájjal. Egyikük-másikuk talán majd akkor is eljön, amikor már messze földön ismerik a nevét, műveiken megjelennek az alkotó táborban megkedvelt motívumok. Ideális körülmények között dolgozhatnak és dolgoznák is. □ □ □ Tiszakécskén sok mindent másként csinálnak; a falu magáénak érzi a pestieket. Koncz Ildikó nehezen dönti el, hogy a klassz házak, a virágos utcák nyerték meg jobban a tetszését, vagy a mindenütt jelenlévő vendégszeretet. Doór Jánost először egy pohár borra hívta be az egyik tsz- gazda. Azonnal halászlére csalogatta, amikor megtudta, hogy a nyúlánk fiatalember igencsak kedveli a halételt. Marton Ágota a jóízű beszélgetéseket sorolja legszebb élményei közé. Többen az öregek napközi Otthonába járnak, s nemcsak az érdekes modellek kedvéért. Tiszteletből, sze- retetből is. Valaki új ismerőseit számolgatja, tíznél abbahagyja. Bizonyára hasonló élmények részesei lesznek majd a pedagógus-továbbképzés itt elhelyezett résztvevői, a Központi Sportiskola nyárra várt növendékei (a szemközti sportcsarnokban és a közeli sportligetben gyakorolhatnak), a külföldi kosárlabdázók, a különféle előkészítő tanfolyamokra meghívottak, az augusztusi olvasótábor vendégei. Bármikor, bárkik jönnek: tisztaságot, rendet, figyelmes gondoskodást találnak. Tiszakécskén ez a módi, főként a diákotthonban. Heltai Nándor Szép falu gyönyörű büszkesége kellékek, mert itt nem lehetnek meg a sajátmaguk ízlését, szépítő hajlamát, igényességét szüntelenül bizonyító használati eszközök nélkül. □ □ □ Tiszakécskén sok mindent másként csinálnak, ennek köszönhetem, hogy megismerkedtem a Budapesti Képzőművészeti Gimnázium két tucat tehetséges növendékével és tanáraikkal. Dr. Tóth Géza, a diákotthon igazgatója már évek óta kapcsolatban van a fővárosi iskolával. Az építkezésről értesülve szinte kérés nélkül ajánlották fel segítségüket. Művészi alkotások minősítésére kerülöm a pénzben történő meghatározást. „Beruházásról” tí A klubban. (Straszer András felvételei.) Tiszakécskén sok mindent másként csinálnak, mint általában. A legtöbb helyen ha törik, ha szakad átadják a nagy ünnepre szánt majdnem kész új épületeket is. A beszédek után ismét megjelennek a mesterek az utolsóelőtti és utolsó simítások elvégzésére, a mutatkozó hibák kijavítására. Itt szép csendben költöztek be a diákok a gyönyörű kollégiumba. Örömben persze nem volt hiány, csak a szokásos külsőségeket mellőzték, talán a határidőcsúszás miatt is. A hatalmas, belső udvaros, modern otthont pillanatok alatt betöltötték élettel, szépségekkel. A régi, rozoga, szűkös házból áthozták múltjukat; a falakra kerültek a magyar bábművészetet hamarosan Lengyelországban képviselő Szitakötő együttes oklevelei, díjai. A folyosókon A nap és hold elrablása és más műsoraik ismert figurái köszöntik a látogatókat. Naiv bájú díszítések az előtérben, a tanyai diákokról, róluk, elődeikről készített tévéfilm legszebb felvételei >az egyik átjáróban. □ □ □ Tiszakécskén sok mindent másként csinálnak. A szokásostól eltérően rendezik be — másik példa erre — az új „létesítményt”. • Ifjú művész jelölt a képzőművész szakkör helyiségében. Másutt jobbik esetben megkérdeznek valamilyen hozzáértőt és legalább a bútor stílusos, célszerű, de az már ritkán fordul elő, hogy a függönyök, szőnyegek, apró kellékek összképe esztétikai élményt adjon. Veszik, hozzák, amit éppen kapnak a boltokban. Minden szoba egyhangú; azonos színű, formájú berendezési tárgyak ismétlődnek azonos elrendezésben, elkedvetlenítő szabályossággal, unalmasan! Tiszakécskén viszont a még nevesincs nagyközségi oktatási intézményben ahány helyiség, annyi színi Csak egy kis figyelmességgel került többe! A munkával sem fukarkodtak, már tavaly nyáron hozzáfogtak a képzőművészeti szakkör irányításával a házilag is kiügyeskedhető kellékek előállításához. Igen. FÖLDES ANNA: így élt Móra Ferenc (17) A háború terheit már nemcsak a fronton, a hátországban is vállalni, viselni kell. Az ellenzékiségével következetes Szegedi Napló viszont figyelmeztetett, hogy a lakosság arra kíváncsi, „mikor esik el végre a Drágaság vára”. De erről nemigen szóltak a haditudósítók. És arról sem, hogy a Földnélküli Jánosok keserves. életét csak a földkérdés megoldásával — földbirtokre- formnjal — lehetne segíteni. Móra azokkal sem értett egyet, akik még mindig kivédhetetlen sorscsapásnak érezték a háborút, • akik a szeretet és a részvét kötényével voltak hajlandók eltakarni a felelősök vétkeit: Világosan látja, hogy van felelősség. Nem is tudta másnak felfogni a háborút, mint ,,a világ hatalmasai játékának, amiben maguknak egy hajuk szála sem görbül meg abban a tűzben, amelyben néhány dologtalan fehér kéz nyárson forgatja az egész emberiséget.” A versek és vezércikkek évadán Mórának kevesebb ideje, kedve maradt a színes írásokra, karcolatokra, anekdotákra. Angyalbőrbe bújtatott parasztlegények es öreg népfelkelők, magukra maradt tanyai asszonyok, orosz hadifoglyok kértek szót a Napló hasábjain. Móra is, Tömörkény is lankadatlan buzgalommal, néha már összeszorított foggal húzták a kettős igát. Hiszen napjaikat változatlanul a pagodának becézett múzeumépületben, az éjszakákat meg a kéziratok mellett, vagy a nyomdában töltötték. 1917 elején Tömörkény újra ásatásra indult. A csalóka tavaszban megfázott, és rövidesen meghalt. Amikor Móra a Gazdát búcsúztatta — barátját siratta, minden szegedi újságíró mesterét idézte. A mecénást, aki mindenét a városnak adta. Amikor Tömörkény szerteágazó tevékenységéről és különös hivataláról szólt, mintha saját titkait tárta volna a gyászolók elé. összefonódott, közös életükről vallott, és ezt folytatta akkor is. amikor könyvtárigazgatóként — 1917 júniusában — Tömörkény örökébe lépett. Átvette és továbbvitte a stafétabotot: az irodalomban és a könyvek birodalmában is. Tömörkény István — a patikussegédből lett múzeumigazgató — Mórának nemcsak főnöke és kollégája volt, de munkássága több területén előde is. Tömörkény írásait ma már ritkábban olvassuk, pedig elbeszélései, karcola- tai sok mindent elárulnak a korabeli népéletből. Tömörkény, aki tanyai és makói ifjúságában már szoros kapcsolatba került az egyszerű, falusi emberekkel, több esztendős katonáskodása alatt pedig megtanulta megosztani gondjaikat is, hosszú és kanyargós utat járt be a magyar prózairodalomban. Romantikus történelmi regényekkel, szentimentális beszélyekkel jelentkezett, de ahogy világa tágult, életismerete mélyült, egyre következetesebben fordult a valóság felé. Karcola- taiban, elbeszéléseiben kendőzetlen, hiteles képet igyekezett adni a gondokkal, nyomorral küzdő kisemberekről, tanyai nincstelenekről. Szocialistává soha nem lett. és a kiúttalanság rányomta bélyegét életművére is. A paraszti lélek és élet ismerője- ként lassanként bezárkózott hősei hétköznapi világába, később már többet írt szokásaikról, mint sorsukról. A századvég nagy próza írói ígéretét nem tudta beváltani. De öröksége érdemes volt a folytatásra. És Móra Ferenc jól sáfárkodott ezzel az örökséggel. íróként szélesebbre tárta a szegedi láthatárt, hiszen ő. amikor saját szemén-szívén át nézte a valóságot. akkor is országos és európai méretekkel mért. Könyvtár- igazgatóként is előrelépett. Még nagyobb erőfeszítéseket tett azért, hogy Sdmogyi kanonok örökéből a kor színvonalán álló városi közkönyvtár és múzeum váljék. Az igazgatói kinevezés nagyobb lehetőséget, de egyben több felelősséget és még több munkát jelentett. A világpolitika és a történelem pedig a háború végén nem kedvez a kultúrpolitikai reformoknak. Móra eltökélt szándéka volt: paraszt olvasókat toborozni a könyvtárba. Ám Földnélküli Jánosnak kevés volt a kenyere, a könyvtárnak pedig a fűtőanyaga... A múzeumigazgatóságnál ebben az időben csak az újságíró főszerkesztőnek volt több a gondja. Neki — a többi ellenfél mellett — a háborús cenzúrával is meg kellett küzdenie. „Minden tilos, ami hadiérdekbe ütközik — ez a frázis volt az a harapófogó, amivel úgy csipkedték szét ízenként a sajtószabadságot, mint Dózsa György testét a tüzes trónuson” — írta Móra Ferenc. Tüzes vas helyett 385 tiltó rendelettel __ A lapokban s züntelenül fehér foltok jelezték a cenzori olló működését. De azért a háborúellenes érvelést és híradást mégsem lehetett elnémítani. Előfordult, hogy ártalan címekkel, kitalált források megjelölésével vagy soha nem létezett történelemfilozófusok szájába adva közölték azt. amire az olvasók igazán kíváncsiak voltak. Ezekben az években, hónapokban Móra Ferenc, a sz'egedi szerkesztő és lírikus természetű publicista a történelem parancsára egyre messzebb tekintett. Már nemcsak a frontra hurcolt magyar katonákra figyelt, de arra is. hogy mi történik a messzi Oroszországban. A legfontosabb kérdés, ami az 1917-es esztendőben foglalkoztatta: „Lesz-e belőle béke?” Aggódott és bizakodott is, hiszen „diplomatafrakkban csinálták a háborút, és munkászubbonyban a békét”. Októberben, amikor győzött a szocialista forradalom, a Szegedi Napló első tudósításának címében azt hirdette: „Oroszországban diadalmaskodott a békeforradalom”. Az események lázas iramát követve, várakozásteli cikkekben számolt be a lap: „Csendesedik a háború gépháza”, és: „a gyárakban és földeken dolgozó nép és a katonaruhába öltöztetett testvéreink kezében van most Oroszország sorsa.” Hiszek az emberben Soha olyan közel nem volt Szeged Budapesthez, mint 1918 őszén. A vesztett háború után itt is, ott is szomorú, fáradt emberek ődóngtek az utcán. Üres üzletek, mankójukon kopogó sebesültek és valami furcsa nyugtalanság ... Egyre többen ismerték fel, hogy az élet magától még a régi kerékvágásba sem zökken vissza. A csalódott tömegek a valóra nem váltott ígéretek után a súlyosbodó gondok megoldását, enyhítését várták — hiába. Kevesen tudták még akkor, hogy Szegeden is érlelődik a forradalom. Móra kezdettől a polgárság radikális szárnyához tartozott, de azt is felismerte, hogy a történelem gyorsabban halad, mint az ő pártja. Hogy a szocializmus hajója az, ami az emberiség jövendője felé tart. Hitt abban, hogy ez a leendő kollektív társadalom a legtökéletesebb, mert „ha nem is teszi boldoggá az emberiséget, de elvesz a boldogtalanságból”. De ő maga, múltját, hitét, szövetségeseit vállalva, becsületesebbnek érezte, ha egyelőre a „partról integet..Többek várakozása ellenére, nem lépett át a szociáldemokrata pártba. A Szegedi Napló karácsonyi számában fogalmazta meg a legmaradandóbban, a vezércikket költészetté nemesítő szenvedély- lyeí hitét az emberiség jobb jövőjében: „Hiszek az emberben”. „Én tudom azt, hogy itt még lesznek földrengések, s lávaömlések, és hogy sok minden, ami szívünknek kedves, elpusztulhat még, és a saját életünk is füstté válhat a nagy tűzvészben, amelynek csóvavetői voltunk — és én mégis hivő hittel kiáltom, hogy füstön, ködön, gyászon, szenvedésen túl látom az ígéret földjét, amelyen nálunk boldogabb nemzedék éli a miénknél emberibb életét... Hiszek abban a cselekvő emberi jóakaratban, amely a fejlődésnek csak olyan hajtóereje, mint a szerelem, vagy az éhség. s amely, ha néha elbújt is. ha néha megbénultnak látszott is. mégis csak évszázadról évszázadra javított az életen, s ha sántikálva. ha botorkálva, ha visszacsúszva is, mégis csak előbbre vitte az emberiséget.. (Folytatása köiietkezik.)
