Petőfi Népe, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-29 / 176. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ■ PETŐFI NÉPE AZ MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXIV. évf. 176. szám Ára: 1,20 forint 1979. július 29. vasárnap Elutazott hazánkból Ivan Arhipov Ivan Vasziljevics Arhipov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese szombaton befe­jezte magyarországi látogatását és elutazott Budapestről. Kíséreté­ben volt J. P. Szlavszkij, közép­gépipari miniszter, valamint Ny. G. Oszipov, külkereskedelmi mi­niszterhelyettes. Búcsúztatására a Ferihegyi re­pülőtéren megjelent Marjai Jó­zsef, a Minisztertanács elnökhe­lyettese, Simon Pál, nehézipari miniszter, és Udvardi Sándor, külkereskedelmi miniszterhelyet­tes. Jelen volt Vlagyimir Jakovle- vics Pavlov, a Szovjetunió buda­pesti nagykövete is. (MTI) Látogatás a négyesikreknél 3. oldal A tárgyalóteremből 4. oldal ' Móra-emlékkiállítás 5. oldal Megkezdődött Budapesten az európai gyermektalálkozó Kádár János levele KÉSZÜLNEK AZ ŐSZI BETAKARÍTÁSRA Jól halad a nyári talaj munka • Az idén 12 ezer hektáron termesztik a bácsalmási rendszer technológiája szerint a napraforgót. Tegnap Budapesten, a Sportcsar­nokban tartott ünnepélyes meg­nyitóval kezdetét vette a két hé­tig tartó európai gyermektalálkozó, amelyen 34 ország 44 szervezeté­nek 620 küldötte vesz részt. A ta­lálkozót a Gyermek- és Serdülő­kori Mozgalmak Nemzetközi Bi­zottsága (CIiMEA) és a Magyar Üttörők Szövetsége rendezte. A megnyitóünnepségen részt vett Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke, dr. Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a KISZ Központi Bi­zottságának első titkára és Szép­völgyi Zoltán, a Központi Bizott­ság tagja, a Fővárosi Tanács el­nöke. A küldötteket Szűts Istvánná, a Magyar Üttörők Szövetségének főtitkára köszöntötte. — Valamennyien, akik itt vagy­tok a teremben, a béke, a barát­ság diplomatáiként jöttetek el hozzánk. E találkozótól azt vár­juk — hangsúlyozta a többi kö­zött —. hogy a béke, a barátság, a szolidaritás nemes gondolatával, a ti jelképes és valóságos össze­fogásotokkal, egyetakarásotokkal szolgálja Európa és az egész vi­lág békés, nyugodt jövendőjét, s minden új generáció boldog, vi­dám, egészséges gyermekkorát. Kádár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titkára levélben üdvözölte a gyermekta­lálkozó résztvevőit. Ugyancsak üdvözlő levelet küldött Valentyi- na Tyereskova; az első női űrha­jós, a szovjet nőszövetség elnöke. Ki tudná már megmondani, hogy mióta és hányszor szere­pelt vállalások, beszámolók, ér­tékelések fő szempontjai kö­zött a minőségi munka, a szín­vonal minőségi emelésének szükségessége? S ha őszintén belegondo­lunk, állíthatjuk-e tiszta lelki­ismerettel, hogy most már a dolgozók tevékenykedése a mi­nőség elsőrendű követelmé­nyére épül?... Ez még ugye kérdéses. Valamint az is, hogy a mi­nőségi elv elfogadása, a vele való egyetértés napjainkra mindenhol és mindenkor ural­kodó szemléletté, magatartás­sá, s produktummá válik-e? Pedig épp a mostani árintéz­kedések belső és külső okai­nak elemzéséből világosan ki­értheti mindenki, hogy a mi­nőségi szemléletnek népgazda­sági, iparági, vállalati és gyári összefüggésekben döntő haté­konysággal kell kialakulnia. Másképp a szükségesnél hosz- szabbra nyúlik az az átmeneti idő, amig jelenlegi hátráltató körülményeinket „ledolgoz­zuk". Magyarán szólva, ha nem dolgozunk elég jól, nem fo­gunk jól élni, pedig az eddigi elég jó életnívót megszoktuk, és zokon esne attól alábbhagy­ni. Sőt, előfordul, hogy ahol és akik rosszul dolgoznak, rosszul is fognak, élni. No, nem vészjelzésként be­szélünk most ilyen sarkítottan a minőségi kritériumokról, „A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága és né­pünk nevében szívből köszöntőm az európai gyermektalálkozó minden résztvevőjét, a felnövek­vő nemzedék képviselőit. Meg­tisztelő számunkra, hogy a talál­kozó hazánkban, a Magyar Nép- köztársaságban jött létre. A találkozó résztvevői különbö- . zö országokból, különböző környe­zetből érkeztek. Ti, fiatalok, más és más nyelvet beszéltek, de sok olyan dolog van, ami összeköt benneteket. Mindannyian szere­titek szüléiteket és barátaitokat, hazátokat, gyermekek vagytok még, de már nyiladozik az értel­metek a világ dolgai iránt, s úgy tekint rátok a világ, mint a jövő zálogaira, a holnap felnőttjeire. A jó akaratú felnőttek a vilá­gon mindenütt azon jaradoznak, hogy ti békében, nyugalomban, jólétben és biztonságban élhesse­tek és ne ismerjétek meg soha azt a nélkülözést, rettegést, nyomort, amelyet ők a földrészünket sújtó két világháborúban átéltek, és olyan sok társatok szenved még a világban. A békés jövőért — a magatok módján — íi is sokat te­hettek. Járjatok a világban nyi­tott szemmel, másokért aggódó és tenni is tudó, komoly akarással. Tanuljatok szorgalmasan, éljetek becsületesen és vidáman, így ké­szüljetek a felnőtt életre. mert azért azt sem szabad le­tagadni, hogy a minőségi szem­lélet többé-kevésbé kifejlődő­ben van már az emberekben. Csak még a kelleténél lassab­ban érlelődik. S ennek több je­le is van, de most időzzünk el az egyik leggyakoribb jelen­ségnél. Arról van szó, hogy ma még igen sokan ott tartanak, hogy mindenekelőtt mások­étól várják el a jó, kifogásta­lan vagy egyenesen kiváló mi­nőségű munkát. Hogy mennyire beléivódot't ez az emberekbe, az egyik nagyüzemben szerzett érde­kes tapasztalat is alátámaszt­ja. Az egész gyárat átfogó — a munkaszervezés jobbítását célzó — vizsgálódások közben megkérdezték a munkásokat, mondják már el, személy sze­rint különösen mire kell vi­gyázniuk, hogy a minőség ne szenvedjen csorbát? Megvolt erre a külön kis véleménycse­rére az alkalom, hiszen a fel­mérők több napig ott tartóz­kodtak a csarnokokban, mű­helyrészekben. Az első tucat embernél még valahogy nem tűnt fel, hogy a minőségi munka „egyszemé­lyes” kritériumairól kapott vá­laszok bizony — kerülőutasok. Szinte valamennyit élőszó ve­zette be, s utána is kerülgették a lényeget. Igen makacsnak, kitartónak, szívósnak kellett lennie a kérdezőnek ahhoz, amíg kiszedte, hogy az illető szerint, önmagának mit kell szem előtt tartania, hogy kifo­gástalan munkát produkáljon. Kívánom, hogy érezzétek jól magatokat a mi szocialista ha­zánkban, ahol már az emberek egyenlősége, a társadalmi igazsá­gosság a vezérlő eszme, gazda­godjatok élményekben és szép emlékekben. Ismerjétek meg Ma­gyarországot, az itt élő és dolgo­zó embereket, a hozzátok hasonló korú gyermekeket, akik mind­mind szeretettel és gondoskodás­sal vesznek majd körül bennete­ket. Kössetek igaz barátságot ve­lük és azokkal a társaitokkal, akik más országokból érkeztek er­re a nagy találkozóra. Tanuljátok meg egymás dalait és játékait, hiszen ezek a találkozók, közös programok kovácsolhatják erősre, határokon is átívelő barátságoto­kat. A ti barátságotok lehet a jöven­dő felnőttjeinek legnagyobb kin­cse, s ebből meríthettek majd, ha a ti váltatokon nyugszik a világ sorsa, békéje, nyugalma, és bol­dogsága. Sok szeretettel köszöntelek mindannyiátokat. Nektek, s álta­latok a világ minden gyermeké­nek jó egészséget, a tanulmányok­ban jó előrehaladást, boldog if­júságot, felnőtt korotokra tartal­mas, emberhez méltó életet kívá­nok” — hangsúlyozza befejezésül a Központi Bizottság első titkárá­nak levele. Mert általában az volt a vá­laszadás módja, hogy az előző munkafázist végzőktől várják el a hibátlan munkát. A lesza­bók az anyagot gyártó válla­latra panaszkodtak a gyenge minőség miatt, a sajtolok vi­szont a leszabók munkáját simfelték, míg a megmunkálók a sajtolókét — és így tovább, részlegeken át. Pedig a kérdés nem arra irányult, hogy mond­ják már el, miként lehet elron­tani valamit. Mindezzel nem azt akarjuk bizonyítani, hogy egyáltalán nem hódít még az emberek kö­rében a minőségi szemlélet. Csupán arra akarjuk felhívni a figyelmet, hogy ez a vissza­felé mutogatás nem kis mér­tékben megalkuvásra csábít. Saját munkánk iránti igényes­ségünk erősítése dolgában le­szerelő hatású. Nem arról van szó, mintha nem tudnánk a■ dolgozókkal együtt és velük egyetértve, hogy munkakedvünket, önma­gunkkal szembeni igényessé­günket, a precíz, szép munká­ra való hajlandóságunkat erő­sen befolyásolja — hogyan dol­goznak mások közvetlen kör­nyezetünkben, illetve, hogy — technológiai sorrend szerint, előző üzemrészekből, sőt más vállalatoktól milyen minőségű munkadarabok, alkatrészek ér­keznek hozzánk. De — o szem­léltetett példából is okulva — rá kell már arra is ébrednünk, hogy a másra-mutogatásbóí nem lesz jó minőség, ha mi magunk nem kezdjük el szi­gorúbban javítani a saját mun­kánkat. S erre is van már szép számmal példa megyénkben — gondoljunk csak az ön-meózó brigádokra. T. I. Július utolsó vasárnapjára le­arattak Bács-Kiskun állami és szövetkezeti gazdaságai. Csupán a Homokhátság kisebb rozs- és zabtábláin szorgoskodnak még néhány napig a kombájnosok. Azoknak a kisparcelláknak a ter­mését takarítják be arató-cséplő gépeikkel, amelyeken az előző években még, szeptember elején is asztagból vagy keresztekből csé­peltek a gépes brigádok. A megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának jú­lius 28-i értékelése szerint, a ked­vezőtlen kilátásokkal indult nyá­ri betakarítást Bács-Kiskun gaz­daságai igen szervezetten, a ren­delkezésükre álló gépek megfele­lő kihasználásával, csekély szem­veszteséggel hajtották végre, ösz- szehasorTlíthatatlanul nagyobb gondot fordítottak a szakszövet­kezetek tagsági gazdaságainak, valamint az egyéni termelőknek a kalászos gabonatermésük be­takarítására, mint az elmúlt években. Az időjárás okozta terméskiesés pótlására 10 ezer hektárral több kukoricát vetettek, emellett 60 százalékkal megnövelték — az előző évhez képest — a másodve­tésű takarmányterületet. Gazda­ságonként mérlegelve a lehetősé­get, az eredetileg tömegtakar­mánynak vetett silókukoricát igen jelentős területen szemes ter­ménynek hagyják meg. A kecske­méti Törekvés Tsz máris 150 hek­Bugaccal illik kezdeni, annál is inkább, mert úgy tűnik — ha lassan is, de — kezdi visz- szanyerni régi varázsát. Az idén eddig 6600 szervezett külföldi fordult meg a pusztán, majdnem kétszer annyi, mint tavaly egész esztendőben. A szocialista tábor­iból most jöttek először, mégpedig mintegy ezer lengyel utas. Nem hallgathatjuk el azonban, hogy a műsor, a lovasbemutató még mindig túlságosan rövid és je­lentéktelen, aminek következté­ben sok százan távoznak csaló­dottan ... Baján a Petőfi-szigeti kem­pingben is emelkedett a sátoro- zók és 3 lakókocsival érkezők száma. Itt jóformán kizárólag idegen ajkúakat lelhet látni. A Duna-parti városba is több szer­vezett csoport utazott az első félévben, mint 1378-ban 12 hó­nap alatt. Évek óta hiányzó új szolgáltatás a kempingben: az egypárevezős csónak, a túrakajak és a kerékpár kölcsönzése nem csupán a táborlakók részére. Ví­zibiciklit is szeretnének beszerez­ni, de nem találnak. Még az idén bevezetik a motorcsónak-bérelést, ehhez meg vállalkozó kedvű ba­jai csónakkezelőket keresnek. Minden várakozást felülmúl a gemenei, íadd-dombori, és rezéti hajókirándulások iránti érdeklő­dés: a jegyek nagy részét már májusban elkapkodták, a sétaha­jókra a száz jegy pedig általában a meghirdetés napján elfogy. A négy helyi utazási iroda egyéb­ként megszervezte az állandó hétvégi ügyeletet. Az elmúlt félév adatai azt bi­zonyítják, hogy nőtt a keletje a világhírű „piros arany” és a messzeföldön ismert népművészet hazájának, Kalocsának. Július végéig 1000—1200 szervezett tu­rista volt kíváncsi a város neve­zetességeire, de elküldte képvi­selőit például Japán, Brazília és Indonézia is. Most „lépett be” az idegenforgalmi látványosságok sorába a hajósi pincefalu, ,s máris népszerű. Főleg nyugatné­metek ismerkednek a tüzes ha­jósi borokkal és a hajósi nem­zetiségi együttes eredeti sváb táncaival. Lajosmizsén az Almavirág Szakszövetkezetben és a Tanya­csárdában — akárcsak Bugacon — 6600 vendéget üdvözölhettek. Ezeknek egyik fele nyugatné­met, a másik vegyesen osztrák, svájci, holland, angol és amerikai tár fővetésű silókukoricát minő­sített át szemes takarmánnyá. Ä siló pótlására 200 hektár egynyá­ri szálast vetett tarlóba. Hasonló­képpen tett a lászlófalvi Egyetér­tés Tsz. Ebben a közös gazdaság­ban ugyanis az abraktakarmány­nak visszahagyott silókukorica helyett 170 hektár másodvetésű kölest termesztenek, ami kedvező időjárás esetén igen jól haszno­sítható. A vele szomszédos város­földi Dózsa Tsz gazdái pedig az őszi árpa helyén termesztenek rövid tenyészidejű kukoricát, ame­lyet szemesként takarítanak majd be. Bács-Kiskun gazdaságai gyors ütemben végzik a nyári talaj­munkát. Előzőleg a szalmatermés­nek több mint háromnegyed ré­szét bálázták, és a tárolóhelyek­re vagy a felhasználókhoz szál­lították. így tett a csávolyi Egye­sülés Tsz is. amely a tarlóról szál­lítás közben juttatta el minden háztáji állattartó tsz-gazda házá­volt. A Pegazus Vállalat új, a lajosmizseiekkel és az ócsaiakkal közös vállalkozása: népes kül­döttségeknek egyhetes tartózko­dás, s ezalatt hosszabb lovas- és kocsitúrák szervezése. Tiszakécskén a folyóparti ter­málfürdő 1979-ben egy új me­dencével, a gyerekek részére csúszdával — körülötte játszó­felszerelésekkel — bővült. Itt május 1. óta 45 ezer, Kerek­dombon 70 ezer ember mártó­zott meg a gyógyhatású hévíz­ben. A Tisza-menti üdülőterület új szolgáltatóegységei: a ZÖLD­ÉRT élelmiszerüzlete, a tiszaal- pári Virágzó Halászati Tsz pa­vilonja, ahol sült és főtt halfé­leségeken kívül élő halat is áru­sítanak. Kerekdombot a hétvégi kettős pihenőnapokon mintegy hétezer, hétközben 1500 vendég látogatja. A strandfürdőt és az Üj Élet Tsz önkiszolgáló étter­mét, sajnos, kinőtte már a for­galom, fejlesztésükre csak jövőre kerül sor. A Lakitelek-töserdei üdülőöve­zetben szombat-vasárnapokon négy-ötezer felfrissülni vágyó je­lenik meg, a telektulajdonosokat nem számítva. Hét-nyolcszáz külföldiről, zömében NDK és cseh állampolgárról is beszámol­tak a terület gazdái. Július 24- én például kétszáz NDK-beli tu­rista fürdözött. csónakázott a hoz az almozásra szánt, bálázott szalmát. A dologidőben jelentős fuvart és időt takarítottak meg ezzel a megoldással. A szövetke­zeti gazdáknak nem kellett ja­nuárig, márciusig várni az alom­szalmára, mint más helyeken. Ugyanis több gazdaságban a nyár végi, majd az őszi szállítási mun­kacsúcs miatt az alomszalma fu­varozására csak télen van jármű. Számos növendékállat pusztult el a téli, fagyos napokon emiatt. Megyeszerte megkezdődtek az őszi betakarítás előkészületei. A fő- és másodvetésű területekről a nyári terményeknél jóval nagyobb mennyiségű szántóföldi és kerté­szeti növény termését kell biz­tonságba helyezni. Az állami gaz­dasági, szövetkezeti műhelyek szerelőit már vizsgálják, javítják a betakarító eszközöket, készítik elő a szüretelő gépeket, almasze­dő állványokat és a termésgyűjtő konténereket, Járműveket. Holt-Tiszában. A IV. osztályú kempingben eddig 1500-an tá­boroztak, egyebek között tíz út­törőcsapat tagjai, akik rendkívül jól érezték magukat. (Megfon­tolandó volna ennek a sátorozó­helynek a minél előbbi fejlesz­tése.) Tegnap, 28-án, a szabad­téri színpadon nagyszabású nép­zenei estet rendeztek, húsz ama­tőr. csoport közreműködésével. A tőserdei vendéglátó-hálózat egy lángos- és egy pecsenyesütővel gyarapodott. A Vadkerti-tó vonzereje is to­vább nőtt, legfeljebb a hétközna­pi forgalom maradt el — nyilván az időjárás miatt — a tervezett- tői. A III. osztályú kempinget — ahol már a vissza-visszatérő nyugati vendég sem ritka — az idén csepeli munkásfiatalok és a főváros XI. kerületének úttö­rői bérelték ki. A táborban új, meleg vizes egészségügyi-szociá­lis létesítmény kezdte meg a szolgálatot, ezen kívül megoldot­ták a villanypóznákról az elekt- romosáram-vételt, illetve a la­kókocsi-csatlakoztatást. A stran­don kinyitott egy büfé-falatozó, így már négy üzletben enyhítik éhüket-szomjukat a fürdőzők. A Szelidi-tó látogatottsága 35 —40 százalékkal magasabb, mint az elmúlt évben. A vizet hozzá­vetőleg 44 ezer felnőtt és 24 ezer gyerek kereste fel. Szelídet sem kerülik el a nyugatiak, de meg­lepően sok a száz-százötven ki­lométeres körzetből érkező bel­földi kiránduló is, A kempingben 7267 vendégéjszakát jegyeztek föl. A vállalati üdülőkben naponta átlagosan ezerkétszázan, a ma­gánnyaralókban ezerötszázan pi­hennek. A szolgáltatás fejlődését itt az jelenti, hogy a kölcsönöz­hető strandcikkek körét újabbak­ra terjesztették ki. K. F. # Hétköznapi csendélet a tőserdei bércsónakkikötőben. (Pásztor Zoltán felvétele) A munka minősége K. A. v ÚJ SZOLGÁLTATÁSOK — TÖBB A LÁTOGATÓ , Félidőben az idegenforgalom Bács-Kiskun megyében is nehéz lenne hiteles képet fes­teni az elmúlt három hónap vendégjárásáról. Annyit azon­ban minden kockázat nélkül megállapíthatunk, hogy május első fele és a július a városnézőknek és pusztarajongóknak, a fennmaradó másfél hónap, pedig inkább a vizek szerel­meseinek kedvezett. Vagyis: egyenlő arányban kapta meg mindenki a magáét. Az alábbiakban a keresettebb turiszti­kai célpontjainkról gyűjtöttünk csokorba néhány, a forga­lomra vonatkozó, vagy azt befolyásoló információt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents