Petőfi Népe, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-28 / 175. szám

4 • PETŐFI NfiPE • 1979. jéiin 98. A korszerű fajták és módszerek elterjesztésére törekednek • Szabó Anlalné, kísérleti dolgozó egy tasakos módszerrel, perlit és tőzeg közegben nevelt szőlő- vessző fejlődését tanulmányozza. A felvétel Miklós- telepen készült. • Holies Erzsébet ugyanitt a tasakos vesszőket öntözi. A mérnökék barátságos „meccse” Az MSZMP KB tudomány- politikai irányelvei és hatá­rozatai alapján a mezőgaz­dasági kutatóhálózathoz tar­tozó intézetek ésszerűbb el­helyezésének érdekében a Szőlészeti és Borászati Ku­tató intézet központját Bu­dapestről Kecskemétre he­lyezték. A Mezőgazdasági és Élelmezés­ügyi Minisztérium, a megye párt- és tanácsi, valamint az intézet vezetői közösen megál­lapodtak a letelepítés személyi és tárgyi feltételeiben és a vég­rehajtás ütemeiben. Ennek értel­mében 1977. december 31-ig a Kecskemétre történő áthelyezés megtörtént. 1977-ben tanulmány- terv is készült az új intézeti központ Katonatelepen történő felépítéséhez, későbbi döntés alapján azonban olyan elhatáro­zás született, hogy a létesítményt a Széchenyivárosban építik fel. Az illetékesekkel történő több­szöri tárgyalás után a megyei ál­lami építőipari vállalat 1982-re vállalta az új központ átadását. A beruházás megvalósításához szükséges pénzt a MÉM 130 mil­lió forintban határozta meg. iNincs arra mód, hogy az in­tézet munkáját részletesen is­mertessük, hiszen van kutató- részlege Pécsett, Badacsonyban, Egerben, Tarcalon. Folyik a munka Kőbányán a központi kí­sérleti pincénél és Budapesten a borászati főosztályon. Mivel egyik legfontosabb fel­adatnak tartják a Kecskemét­ünk lós telepi, valamint a katona­telepi kutatóegységek felújítását, ezért ez alkalommal erről szó­lunk az intézet vezetőinek in­formációi alapján. Ha azt szá­mítjuk, hogy az előbb említett kutatóegységek és a lakiteleki szőlőszaporítóanyag-telep kiala­kításának beruházása 8 és fél millió forintba kerül, máris bi­zonyítjuk, hogy mennyire fon­tosnak tartják a jelenlegi veze­tők az előrelépést. Magyar Ferenc főigazgató el­mondta, hogy az intézet kecs­keméti állomásának, amely az előbb említett három telephelyen működik, széles körű kutatási feladatai, szakmai tevékenysége szervesen kapcsolódik részben az alföldi termőtáj, egyben a hazai szőlőtermesztés gyakorlatához is. Hiszen ezért is helyezték a köz­pontot ide Kecskemétre. Sajátos, hogy a nagy elődök, Mathiász János, Katona Zsigmond, Kocsis Pál nyomdokain haladva folyik a csemegeszőlő-nemesítés és az ehhez kapcsolódó kutatómunka. A kecskeméti állomás szerepbe taváb/b növekszik, telephelyein fontos kísérletek folynak. Többek között feladata a vírusmentes központi törzsültetvények alap- és szaporítóanyagának előterem­tése. A szőlőszaporító-anyag in­tenzív előállítási módszereinek kidolgozása külföldi és hazai eredmények felhasznánásával, az új fajták gyors elszaporítása. La­kiteleken például 1980-tól már 1 millió szőlővesszőt állítanak elő az úgynevezett tasakos módszer­rel. vagyis a növény gyorsabb fejlődését perlittel és tőzeggel kevert közegben segítik elő. Ez azt jelenti, hogy egy évvel ko­rábban lehet telepíteni a sza­porítóanyagot, például januártól számítva a növény fejlődését, jú­niusra már 40—50 centiméter hosszú vessző kerülhet telepítés­re. Tehát június, júliusban is létesíthetnek szőlőültetvényt. Az igényeknek megfelelő fajtákat szaporítják, többek között a Za- lagyöngyét, az Ezerfürtűt, vala­mint dr. Szegedi Sándor, a me­zőgazdasági tudományok doktora, az intézet tudományos igazgató­ja által előállított fajtákat. Foglalkoznak ezen kívül egy sor kísérlettel. A tudománypoli­tikai irányelvek végrehajtásához szorosai) ' jpgpcsolódik, hogy 1978. és Bo­rászati Kutató Intézet melle ren­delték a Kecskemét-szikrai Ál­lami Gazdaságot, mint kutatóbá- zis-üzemet. Ezzel kialakultak a feltételek hazánk legnagyobb szőlő- és bortermelő tájkörzeté­ben, az üzemi kísérletek meg­valósításához. A kapcsolat jól ki­alakult és viszonylag rövid idő alatt több területen megindult a kutatási eredmények nagyüzemi vizsgálata. Ide tartozik a szőlő csepegtető öntözése, a szaporító­anyag-termelés új módszereinek kialakítása, amelyékről már az előbbiekben szó volt, a folyékony műtrágya alkalmazásának lehető­ségei az üzemi szőlőtermelésben. Az állami gazdaságban például 21 hektáron kísérleteznek a sző­lő csepegtető öntözésével. Az intézet számos tudományos kapcsolatot alakított ki és mind az eddigiekből is kiderült, a köz­pont lehelyezése óta már sók in­tézkedés történt a szőlőtermesz­tési kutatás fejlesztésére. K. S. Soktelé épül magasfoldszintes ház — jól fenn nyíló kis abla­kokkal. Jobbról, fölfelé általában 8—10 lépcsőfokon kell felmenni az egyedüli oldalajtóhoz. Néhol az­zal a nem titkolt szándékkal építkeznek így. hogy az itt szüle, tő gyerekek ne csalinkázhassanak majd olyan könnyen ki, s be, az­az le és föl. Ellenben jó dolga lesz az autónak, mert az utcai frontra alkalmasint akkora, tá­gas garázs nyílik, amelybe mel­lesleg egy ezermesterműhely is belefér majd. Ez is építkezés — természetesen —, ámde némi arányeltolódással... És az is építkezés, ha egy há­romgyermekes mérnökapuka, aki napról napra látja felcseperedni öt és fél, négy, valamint két és fél éves fiát, sorsközösséget érez a többi, óvodás korú gyermekét nevelő szülővel, és megteszi a maga kapavágását a gyermekin­tézmények fejlesztéséért. Kadafalva. Úgy várták itt ta­valy az első óvodát, mint az el­ső villanyt. Végre elérkezik az idő, hogy a kadafalvi gyerekek otthonuk közelében járhatnak oviba. A kérdés csupán az, hogy a helybeliek mit tudnak tenni ezért? A kadafalvi, huszonöt személyes óvoda építésére is illett a mon­dás: „Kettőn áll a vásár”. A la­kosok a tanácstól kaptak egy le­bontásra ítélt házat. Majd negy­venen a helybeliek közül személy szerinti vállalással beálltak az építők láncolatába valamiképpen segíteni. Gyulai Imre. ottani vil­lanyszerelő a villamosvezeték-te- lepítésre adta a szavát. Szakonyi Sándor, a Mathiász János Tsz fő­könyvelője parkrendezésre je­lentkezett. Voltak, akiket a bon­táshoz, másokat meg a földásás­hoz vártak. Amikor ilyen jól összeállt a „helyi csapat”, nekigyűrkőzött a másik fél is: a 32 éves Somlai László, üzemszervező mérnök ve­zette műszaki szocialista brigád a Kecskeméti Épületkarbantartó és Szolgáltató Ipari Szövetkezetből. Elérkezett a tervezés ideje. Jo ii)ár;.éjszakán át égett a villany Somlai Lászlóék széchenyivárosi lakásában, míg ő a kadafalvi óvodáért megtette önzetlen szel­lemi beruházását: a csaknem 30 ezer forinttal mérhető tervező és költségvetési munkát. Miközben gyerekei a szomszéd szobában aludtak, a felesége is a rajzasztal­hoz ült és vele együtt dolgozott. Segítette a tervrajzok széleit le­vágni. ígv. családi egyetértésben, jól haladhatott a munka. Ennek aztán az lett a következménye, hogy az ugyancsak műszaki kép­zettségű feleség, az AGROBER dolgozója, kedvet kapott a társa­dalmi munkához, és ..Pótlékul” elvállalta a kecskeméti Halasi úti óvoda tervrajzának elkészítését. A ..csapatkaoitánv” Somlai kollégájuk pontosan 29 200 forint értékű szellemi munkájához a lelkes, odaadó brigádtagok még hozzátettek 24 ezer forintra be­csült kétkezi munkát. Ennek több mint a kétharmadát téglatisztítás tette ki. Látni kellett volna csak a műszakiakat! Kazinczi Gábor technikust, Juhász dános beruhá­zót és a többi, munkára gyűrkö- zött embert, amint a hosszú nye­lű bontókalapácsaikkal döntötték le a régi falakat, és húztak he­lyükbe újakat nagy-nagy nekibuz­dulással. 1978. november 7-re elkészült Kadafalva óvodája. Az összefogás sikerére a „szolgáltatók” és a helybeliek — az óvodások szülei — 3:3 arányú focimeccset vívtak egymással. Ez azonban már csak ráadás volt. Az igazi küzdelem kimene­tele e kis település fejlesztéséért már korábban eldőlt, még amikor a téglát adogatták egymásnak! — Az óvoda 25 gyermeké. Ha kicsit összébb húzódnak, talán még többé... Mi lenne, ha leg­alább még 25 nagyobbacska gye­reknek építenénk egy napközit is az iskola mellé? Hiszen az is annyira kellene ... Megcsinálom én még annak a tervét is. Plusz­ban. Társadalmi munkában — így okoskodott a műszakiak feje. S a villany ismét sokáig égett Somlaiéknál... A szellemi energia áramlásának újabb lökést adott, hogy Somlai Lászó üzemszervező Nusser Ele­mérrel, az ÉPSZISZ elnökével együtt, méltó lett az „Érdemes társadalmi munkás” jelvény vi­selésére. A mérnökapa jól tudja, hogy milyen sok gyereknek kellene még óvodai hely. Jól tudja azt is. hogy 2x25 gyereknek adni ja­vainkból annyi, mint pár szemet lemorzsolni egy óriás kukorica­csőről. Amelyet morzsolgatunk mi ugyan évről évre mindannyian, de hát ki győzi végül is emberrel, pénzzel, anyaggal? ... A normán felüli, önzetlen tet­tek — legyenek azok egy éllovas mérnöké és hű társaié — így fa­kaszthatnak mosolyt, válthatnak ki megelégedést egyre több csa­ládban. Amikor a megyeszékhelyen, a Munkácsy Mihály utca 6. sz. alatt, egy elhasználódott épület helyén nyíló óvoda a jövőben fogadhat majd a sok kisgyerek közül egy keveset, abban Somlai Lászlónak is érdeme lesz. A terv az övé, az ő keze nyomán rakhatják le az alapját ennek a gyermekintézmé­nyünknek is. Számoljunk csak! Négyszázan dolgoznak az ÉP- SZISZ-nél. Közülük huszonketten alkotják Somlaiék műszaki szo­cialista brigádját. Tavaly a szö­vetkezet dolgozói 235 ezer forint értékű társadalmi munkát végez­tek. Ebből 85 ezer forint erejéig részesedett az akkor még csak tizenöt személyes műszaki bri­gád. S a 85 ezerből 50 ezer Som­lai László „számláján” szerepel. Aki, ha kell, villanyfénynél pluszban tervez, asztaltetőket javít a széchenyivárosi II. számú böl­csődében. eljár az üvegesnél, 1 " egy pártfogolt óvodában rossz hí lyen köt ki a labda. S ha jól kerül egy-egy nagyobb, önként ?s önzetlenül vállalt munkája, mun­kájuk, szívesen beáll csapatával valamely településért egy-egy ba­rátságos meccsre. Kohl Antal 0 Megkezdődött Miklóstelep rekonstrukciója Is, amit a bejárati kapu felújítása is jól jellemez. A kép bal oldalán a Mathiász Múzeum, amely a szőlőtermesztés és a borászat fejlődését mutatja be. (Tóth Sándor felvételei.) SZEGEDI BANÁN Aszongyák hogy is mond­jam? — bálvá­nyok omlanak össze bennem. Hogy csak a felfedezéseknél maradjunk; eddig holtbiztosnak tekintett tényekre, maholnap csupán annyit merek mondani, hogy aszongyák. Eddig például — valahányszor álmomból vertek fel azzal a kér­déssel, hogy — na, ki fedezte fel Amerikát? — gondolkodás nélkül rávágtam, hogy Kolumbusz. S ha valaki a keresztnevét is firtatta, hozzátettem, hogy Kristóf. Hg meg egészen kiverte szememből az ál­mot az illető, végighallgattattam vele a nagy világtörténeti igaz­ságtalanság esetét is, hogy tudni­illik ennek ellenére nem róla ne­vezték el az újvilágot, hanem Amerigo Vespucci olasz tenge­részről. Mivel ez utóbbi — leve­lein, könyvein keresztül oly érde­kesen számolt be az új földrészre tett utazásairól, hogy a hálátlan népek őt tették meg az új konti­nens névadójának. Kolumbuszról pedig már életében megfeledkez­tek ... S még mondja valaki, hogy jó propagandával nem .lehet va­laminek akár az ellenkezőjét is bebizonyítani. No de Kolumbuszról azért tud­juk, amit tudunk. Ám, ha ezerig túl legmélyebb álmomból felkel­tenek az emfített kérdéssel, hogy na hékám, ki is fedezte fel...? Most már fejvakarással kezdem, s imigyen folytatom: aszongyák — Kolumbusz. S tudják-e, mi ingat­ta meg ezideig megdönthetetlen­nek vélt bizonyosságomat? Egy közönséges ócska kis pénzdarab. Amit az USA-beli Maine állam tengerpartján kószáló éremgyűjtő talált. Olyan nevezetes leletről van szó, amely dr. Kolbjorn Skaare-t, az osjói egyetem pro­fesszorát úgy feltüzelte, hogy csa- pot-papot otthagyva repült Nor­végiából a tetthelyre. Szemügyre vette a pénzérmét, s nemcsak be- lekáprázott, hanem a szíve is majd kiugrott kebeléből az izga­tottságtól. Várt ónig lecsillapo­dik, de azután is úgy ítélte meg, hogy a pénzt Norvégiában verték 1065 és 1080 között, III. Olav uralkodása idején. Érthető, ha honfiúi örömében Kolumbusz Kristófot mint Ame­rika felfedezőjét egyből ejtette, s helyére ősatyáit, a vikingeket ül­tette a világbajnoki dobogó leg­felső fokára. Persze, ez eddig még csak szub­jektív nézet, mert a bizonyítás tudományos hitelű menete még ez­után indul be. Az objektivitás egyik jelentős követelménye például an­nak keresztbe-kasul bizonyítása lesz, hogy az érmét valóban a vikin­gek ejtették öttel egykoron. Nem pedig egy arrafelé ődöngő mai nor­vég turista, aki egyben éremgyűjtő is ... És mondjuk a többi apró­pénz között ezt a régi, 900 éves norvég garast csempészte oda a fagylaltosnak. Aki az esti mérleg- készítéskor lelte meg a rossz pénzt, és férgében földhöz vág­ta. Hja — kérem, a tudomány útja is jószándékú kátyúkkal van ki­rakva. Minden esetre — Amerika fel­fedezőjének kiléte körül a bogarat elültették a fülembe, ezért a hi­telt érdemlő igazolás.ig az „szon- gyák”-nál maradok. Hasonlóképpen Gutenberg mes­ternek, a könyvnyomtatás felta­lálójának személyét illetően is. Egészen napjainkig nagyra voltam vele jómagam is, hogy lám, meny­nyit köszönhetünk Gutenberg Ja­ni bátyánknak mi, kasza-kapa ke­rülő újságírók, nyomdászok, tehát az ólombetű-szérűk körül legyes- kedő mindenfajta népség és kato­naság. Ha csak a sajtóhibákat vesszük, mennyivel szegényebb lenne a világ ezek nélkül! Ha nincs Gutenberg, ki tudja hol tar­tanánk még? Lenne-e teszem azt, a Petőfi Népe is mindennapi ke­nyere Duna—Tisza köze népének? Rossz rágondolni! És ugye, hogy megtépázza a sors ilyen nagy személyiségek nimbuszát is — egyik napról a másikra! Mert mit kell hallanunk, illetve olvasnunk — éppen Gu­tenberg Janos bátyánk hírnevé­nek csorbulására ... Hogy téve­désben volt mindezideig az írni- olvasni tudó világ. Mert bizony mintegy három évszázaddal meg­előzték szakmánk nagy mesterét a koreai ősnyomdászok, hiszen eny- nyivel előbb kezdték a könyv- nyomtatást. Szenzációs lelet ta­núskodik emellett, ősi buddhista templomok feltárása közben buk­kantak — XI—XII. században — rézbetűs technikával készült könyvekre. Az is kiderült, hogy már „exportra” is dolgoztak, mert mongol és japán megrendelésre már a XI..században 6000 példány­ban nyomtattak ki egyházi mű­veket — eperfából vésett betűk­kel. A rézbetűkre a következő szá­zadban tértek rá. Az a feneség a dologban, hogy ez a kérdés dokumentatíve bizo­nyított. s még biztosabb talajon nyugszik, mint a XI. századbeli norvég pénzérme amerikai illető­sége. Úgy. hogy a könyvnyomtatás feltalálójának kilétét tekintve ho­vatovább nem egészen helytálló az aszongyák-álláspont. S a csalfa sors iróniája, hogy minderről végeredményben Gu­tenberg nyomdokain felnőve írha­tunk. Hej, hej, nem jól van ez így ■ • • Tóth István • Virágzik a (örpebanán a Szegedi Vízművek kertészetének párás le­vegőjű üvegházában. A Dél-Kínában honos fajta terjedelmes lombjai között megjelentek a dús fürtök. A képen: Bogár Sándor, a vízmű­vek kertésze gondozza a gyümölcsöt. (MTI-fotó — E. Várkonyi Péter felvétele — KS.)

Next

/
Thumbnails
Contents