Petőfi Népe, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-25 / 172. szám
2 • PETŐFI NÉPE • 1979. július 25. esc ni é n y e k sorokban BUDAPEST ____________________ K edden küldöttség élén hazánkba érkezett Mario Fernandes de Graca Machungo mozambiki mezőgazdasági miniszter, a Frelimo Politikai Bizottságának tagja. Fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Soós Gábor mezőgazdasági és élelmezésügyi államtitkár. A látogatás célja a két ország közötti agrártermelési együttműködés fejlesztési lehetőségeinek tanulmányozása. (MTI) BERLIN Tegnap délelőtt az NDK külügyminisztériumának épületében befejeződtek a megbeszélések Oskar Fischer, az NDK külügyminisztere és Jean Francois-Poncet francia Külügyminiszter között. Az eszmecsere középpontjában a két ország közötti kölcsönösen előnyös kapcsolatok további fejlesztésével, a béke megszilárdításával, a nemzetközi biztonság szavatolásával, a fegyverkezési verseny megfékezésével, a leszereléssel és a nemzetközi együttműködés elmélyítésével összefüggő kérdések állottak. (MTI) MONTEREY____________________ Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár, Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter és Alexander Haig, a NATO európai haderőinek volt főparancsnoka vasárnap találkozott az Egyesült Államok-beli Monterey-ben. A találkozón — amelynek részleteit egyelőre homály fedi, — részt vett több gazdasági szakember is. (AP) SZÓFIA Egyedülálló vállalkozás indult meg Bulgáriában: elkezdték a húszkötetesre tervezett film-világtörténelem szerkesztését.' A lexikon első négy kötete 1983-ig megjelenik, utolsó része pedig várhatóan 1990-ben készül el. (MTI) SZÓFIA Todor Zsivkov, a BKP KB első titkára, a Bolgár Államtanács elnöke, kedden Szófiában fogadta Szufanuvongot, a Laoszi Forradalmi Néppárt KB PB tagját, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság elnökét. A bojanai rezidencián szívélyes elvtársi légkörben lefolyt találkozó résztvevői megvitatták a két ország közötti testvéri kapcsolatok és együttműködések továbbfejlesztésének lehetőségeit. (MTI) LEVÉL AZ ENSZ FŐTITKÁRÁHOZ Libanon tiltakozik az izraeli támadás miatt NEW YORK Libanon erélyesen tiltakozott az ENSZ-ben Izraelnek a libanoni városok és falvak ellen indított sorozatos, agresszív támadásai miatt. Libanon állandó ENSZ- képviselője Kurt Waldheim főtitkárhoz intézett levelében beszámolt a vasárnap végrehajtott izraeli bombázásokról, amelyeknek előzetes adatok szerint 15—20 halottjuk volt. A levél rámutat, hogy a nem provokált támadást akkor hajtották végre, amikor fokozott erőfeszítések történnek azoknak az ENSZ-határozatoknak a végrehajtására, amelyek a fegyveres tevékenység beszüntetéséről és a dél-libanoni békeövezet kialakításáról Intézkednek, A libanoni tiltakozó levél felhívja a figyelmet arra, hogy a bombázások éppen azokat a körzeteket sújtották, ahol az ENSZ ideiglenes erői (UNIFIL) állomásoznak. Az izraeli agressziót elítélve a libanoni ENSZ-delegátus felszólította a világszervezet főtitkárát, hogy minden lehetőt tegyen meg a közel-keleti békét és biztonságot fenyegető helyzet megváltoztatására. A francia kormány izraeli nagykövete útján aggodalmát fejezte ki az izraeli kormánynak a dél-libanoni területek ellen intézett bombatámadások miatt — közölte kedden a francia külügyminisztérium szóvivője, „A francia kormány — hangsúlyozta a szóvivő — mélységes aggodalommal szemléli a dél-libanoni célpontok ellen intézett légi és földi támadások felújítását”. A támadások mindazokban nyugtalanságot keltenek, akik nem kívánják, hogy Libanon ismét az esztelen és a jövő szempontjából veszélyes erőszak színterévé váljék. * A CFDT Francia Szakszervezeti Szövetség levelében szólította fel Raymond Barre miniszterelnököt: akadályozza meg a Mirage—50 típusú repülőgépek eladását Chilének. A szakszervezeti központ tegnapi közleménye szerint jelenleg tizenhat ilyen harci gép szállításáról folynak tárgyalások. „Ha a szerződés létrejön, Franciaország a chilei fasiszta diktatúrát fogja erősíteni" —, hangsúlyozza a közlemény. A hadügymlnlsz- téiium mind ez ideig nem volt hajlandó állást foglalni az ügyben. (MTI) SALT-vita az amerikai szenátusban A vezérkar további fegyverkezést sürget WASHINGTON Az amerikai vezérkar támogatja a SALT-szerződést, de további fegyverkezést sürget. David Jones tábornok, a vezérkari főnökök tanácsának elnöke tegnap kijelentette a szenátus hadügyi bizottsága előtt: a SALT-szerző- dés az Egyesült Államok nemzeti érdeke, de a hadsereg az egyezmény sorsától függetlenül gyorsabb fegyverkezést igényel. A szenátus külügyi és hírszer. zési bizottsága után a héten a hadügyi bizottság is napirendjére tűzte az egyezményt. A hadügyi bizottság tanácskozásainak nincs különösebb jelentősége, mert a szerződés végül a külügyi bizottság ajánlásaival kerül majd a szenátus elé. A hadügyi bizottságban azonban több befolyásos szenátor foglal helyet, köztük Henry Jackson, a SALT, a szovjet—amerikai megállapodások egyik fő ellenfele. A testület tegnap befejezte Harold Brown hadügyminiszter meghallgatását. Brown — amint korábban — sürgette a törvényhozókat, hagyják jóvá a szerződést, mert az kielégíti az amerikai igényeket és ellenőrizhető. Lényegében hasonló szellemben foglaltaik állást a fegyveres erők vezérkari főnökei. Közös szószólójuk, Dávid Jones tábornok szerint „szerény, de hasznos lépésnek” tekintik az egyezményt a fegyverkorlátozási tárgyalások hosszú folyamatában. A Szovjetunió „legalábbis katonai egyenlőséget ért el az Egyesült Államokkal”, hangoztatta David Jones, sőt, bizonyos területeken el is hagyta. A tábornok erre hivatkozva további fegyverkezést hirdetett, mind a nukleáris, mind a hagyományos fegyverek vonatkozásában. Ugyanakkor ő is kijelentette, hogy a SALT-szerződés az Egyesült Államok nemzeti érdeke. Az egyezményt megfelelően tudják ellenőrizni. (MTI) MOSZKVA „A világbéke minden ember számára egyaránt fontos. Éppen ezért áll a fegyverkezési hajszát fékező SALT—2 szerződés a nemzetközi közvélemény figyelmének középpontjában” — jelentette ki Jevgenyij Fjodorov akadémikus, a szovjet békebizottság elnöke a TASZSZ tudósítójának adott interjújában. A SALT—2 szerződés megkötése a háborúellenes erők nagy sikerét jelenti — mutatott rá Fjodorov. „A SALT—2 nemcsak a nemzetközi helyzet egészségesebbé válása előtt nyit új perspektívákat, hanem reményt nyújt a különböző területeken megvalósuló szovjet—amerikai együttműködés elmélyülésére is.”. Fjodorov ugyanakkor felhívta a figyelmet arra is, hogy az enyhülésnek még befolyásos ellenfelei vannak. „Az Egyesült Államokban az enyhülés ellenfelei közvetlenül kapcsolatban állnak a katonai-ipari komplexum köreivel, amelyek természetesen neim akarnak lemondani a fegyverzetek felhalmozásából származó busás haszonról”. Ennek ellenére a világ közvéleménye bízik abban, hogy az Egyesült Államok szenátoraiban, akik éppen ezekben a napokban szavaznak a SALT—2 szerződésről, a józan ész és a jövő iránt érzett felelősség érzése kerekedik felül” — hangsúlyozta Fjodorov. A szovjet közvélemény sajnálattal veszi tudomásul1, hogy a kínai vezetés együttműködik a szélsőségesen reakciós nyugati körökkel, a SALT megrögzött ellenfeleivel, és nemcsak lehetségesnek, de kívánatosnak is ’ tartaná az újabb háborút. A béke- politika szovjet hívei a jövőben is mindent megtesznek annak érdekében, hogy lelepílezzék a világ közvéleménye előtt Peking veszélyes politikáját — hangoztatta befejezésül a szovjet akadémikus. (TASZSZ) A szürke tábornok 2. Egy „nagy mű” romjai A szervezet a Hermes-akciót — a Szovjetunióból hazatérő hadifoglyok kikérdezését, a tőlük szerzett értesülések összegyűjtését és kiértékelését — első székhelyéről, a Taunus-hegységben levő Krans- berg-kastélyból és a tőle nem messze levő Opel-vadászházból irányította. Az egyre terebélyesedő iroda azonban gyorsan kinőtte a kereteket. Az amerikaiak — a Hermes-vállalkozás sikere nyomán — hajlandónak mutatkoztak rá, hogy méltó szállást adjanak a kémfőnökségnek. Némi keresés után úgy döntöttek, hogy az amerikai katonai cenzúrahivatal kiköltözik a pullachi éoület- ből, s azt Gehlenék rendelkezésére bocsátiák. Pullach — hosszú évekig a Gehlen-szervezet, és még ma is az NSZK hírszerzésének nevét helyettesítve emlegetik — München mellett van. Eredetileg Hitler helyettese, Rudolf Hess építtette maga és törzse számára a húsz egy- és kétemeletes házból, barakkokból és jól kiépített pincékből álló települést, amelyet magas, 1,5 kilométer hosszú, szürke fal övezett. Később, amikor Hess szökése után Martin Bor- mann lett a „Führer” helyettese, megkapta Pullachot is. Az ő kétemeletes villájába költözött be 1947. december 6-án, az akkor 45 éves Gehlen feleségével, három lányával és egy fiával. Nemcsak ö, a legfontosabb munkatársak is családostól a szögesdróton belülre költöztek. A legszigorúbb titoktartás volt, és maradt mindmáig a pullachi jelszó. Persze, ma már elektronikus berendezések is működnek. De azért mindmáig vérebeket vezető járőrök is vigyázzák a kémközpontot. És bár azóta sok minden változott arrafelé is, so)c minden megmaradt még, amit annakidején Gehlen vezetett be. A „szürke tábornok” — ma már megegyeznek ebben úgy az igazi szakértők, mint a nagy nyugati hírmagazinok riporterei, — tulajdonképpen nem sorolható a nagy kaliberű kémfőnökök közé. Az első időben elért kétségtelen sikereit főként annak köszönhette, hogy páratlan kedvező körülmények között láthatott munkához A hidegháború frontvonala a Németország nyugati és keleti zónái, majd a két német állam között húzódott, s ezen könnyű volt áthatolni, annál is inkább, mert Berlinnél egészen 1961. augusztus 13-ig nyitva állt az NDK, és így szinte az egész Kelet a kémek számára. Gehlen emberei nem szorultak különösebb kiképzésre, hiszen anyanyelvűk éppúgy német volt, mint a „célország”, az NDK lakosságáé. Tökéletesen ismerték a szokásokat, játszva tudtak alkalmazkodni. A kiszemelt ügynökök — ismét a nyitott határ miatt — számíthattak rá, hogy veszély esetén viszonylag könnyen biztonságba juthatnak és felvehetik azokat a busás jutalmakat is, amelyeket a pullachi összekötők, ha nem is mindig fizettek ki, de mindig kilátásba helyeztek. .A rokonok közötti levelek áradatában nem tűntek fel fedőcímre küldött, ártatlan szöveget tartalmazó, de a sorok közé vegytintával írt kémjelentéseket tartalmazó képeslapjaik. Gehlen hatalmas, szerteágazó vállalkozást hozott létre. Pul- lachban működött a „vezérigazgatóság”, ahogy a központot nevezték, maga Gehlen pedig „Schneider vezérigazgató úr”- ként szerepelt leggyakrabban abban az időben. A tulajdonképpeni operatív munkát a vezérképviseletek vezették. Egyikük az NDK egy bizonyos területével foglalkozóit, székhelyüket ott jelölték ki, ahol a hozzájuk tartozó „körzet” szempontjából ez a legkedvezőbbnek tűnt. A vezérképviseletek fogták össze a „képviseleteket”, azok pedig a „fiókokat”, amelyek az ügynökökkel már közvetlenül tartották a kapcsolatokat és a beszervezést, a kém- jelentések átvételét és továbbítását végezték. A Gehlen-szervezet virágzott. A „vezérigazgató” csupa elismerést kapott az amerikaiaktól, a megrendelőktől. És aztán nyoma veszett a X 9592-es számmal jelzett, de többinél is fontosabb, Nyugat-Berlinben elhelyezett fiók helyettes vezetőjének, aki néhány nappal később, 1953. novemberének első napjaiban sajtóértekezletet tartott az egykori birodalmi főváros másik részében, az NDK fővárosában. Hans-Joachim Geyer — Groll eltűnését követően, két órán belül nem kevesebb, mint hatvan Gehlen-ügynö- köt vettek őrizetbe az NDK állambiztonsági minisztériumának munkatársai. Valamennyien a „Schlosser-céghez” — ennek álcázták az X/9592-es kémügynökséget — tartoztak. S aztán egymást követték a lebukások. 1954. október 4-ig már 547 ellenséges ügynöknek kellett az NDK bíróságai előtt felelniük bűneikért. 1955. április 12-én pedig azt jelentették az elhárító szervek, hogy újabb 521 ügynökkel sikerült le- számolnlok. „Schneider vezérigazgató urat” különösen kínosan érintette, hogy ügynökei között valóságos pánik tört ki. Több százan egyszerűen átszöknek Nyugatra, mit sem törődve azokkal a parancsokkal, amelyeket a biztonságos Pullach- ból kaptak a maradásra. Mások, nem kevesen önként jelentkeztek az NDK hatóságainál, éltek a bűn. tétlenség nagylelkű lehetőségével, amelyet a tevékenységüket őszintén feltáró és megbánó, az ellenséggel szakító ügynököknek biztosítottak. Néhány ember Pullachban megrendült a veszteségek láttán. Azt javasolták: védelmük érdekében korlátozni kellene az ügynökök toborzását és beállítását. A „vezérigazgató” azonban másként döntött. A szervezet fiókjai feladatul kapták: a kémek áradatával kell az NDK elhárító szerveit megoldhatatlan feladat elé állítani. Az úgynevezett „tipszterek” szorgalmasan dolgoztak. Keresték a beszervezésre alkalmasnak látszó embereket. A címet az „ellenőr” közelebbről megvizsgálta. Jóváhagyása után az illetőt valamilyen ürüggyel áthívták Nyugat- Berlinbe, és munkához láthatott a harmadik Gehlen-ember, a beszervező. Ígéretekkel éppúgy nem fukarkodott, mint zsarolással. Ha megállapodtak, jött a kiképző. És aztán átadták az illetőt az összekötőnek. A tipszterek, ellenőrök és be- szervezők egyaránt fejpénzt kaptak. Pénzéhségükben és a rájuk erőszakolt hajszában hibát hibám halmoztak. A megkörnyékezettek közül nagyon sokan csak látszólag mondtak igent, valójában az NDK állambiztonsági szerveivel működtek együtt. Pullachot elárasztották azok a „kémjelentések”, amelyeket valahol az NDK elhárításánál fogalmaztak. Amikor 1956. április 1-én felvirradt a nagy nap, és Pullachban az addig a főárbocon lengedező amerikai zászló helyébe az NSZK-é került, a Gehlen-szervezet a nyugatnémet állam hivatalos hírszerző szervezetévé változott, a vállalkozás már romokban hevert. Egy beszédes bizonyíték a hatalmas apparátus csődjére: éppúgy teljes meglepetésként érte Gehlent az NDK berlini államhatárának 1961. augusztus 13-i lezárása, mint a világ bármely egyszerű újságolvasóját. Vége szakadt tehát a nyitott határ nyújtotta kedvező lehetőségeknek is. Gehlennek Pullachban a következő években egyre keményebb bírálatokat, súlyosabb szemrehányásokat kellett elviselnie. De mert neve szorosan összeforrott a hidegháborúval, mindaddig maradni tudott, amíg meg nem változott Bonnban az úgynevezett keleti politika. 1968. április 30-án mint nyugdíjas szolgálaton kívüli tábornok vette a kalapját és — maradt Pullachban, mint nyugdíjas szolgálaton kívüli tábornok. Pintér István (Következik: A mítosz vége,) NAPI KOMMENTÁR A Nicaraguából érkező hírek arra utalnak: az új forradalmi kormányzat tisztában van az előtte álló feladatok nehézségével. A sandinista mozgalom győzelme után az új managuai vezetésnek súlyos problémákat kell megoldania: be kell gyógyítani a polgárháború okozta sebeket, enni kell adni az embereknek, újjá kell építeni a romba döntött országot. A kabinet a nemzeti újjáépítés és megbékélés kormányának nevezi magát, s ez fejezi ki programját is. Az első lépések rendkívül nehezek: az álllg felfegyverzett országban meg kell teremteni a közbiztonságot, le kell szerelni a diktátor hadseregének maradványait, ártalmatlanná kell tenni a még garázdálkodó bandákat. A nemzeti gárdisták egy része tovább garázdálkodik: támadást intéztek az ellen a managuai szálloda ellen is, ahol a kormány tagjai tartózkodtak, s további fegyveres összetűzésekre is lehet számítani. Az élelmiszer-probléma azonban talán még a bandáknál is veszedelmesebb. A kormánynak el kell látnia azt a városi lakosságot, amely legfontosabb bázisát jelentette a Somoza elleni küzdelemben. Az ország valutatartalékai is a minimálisra csökkentek — megsemmisült az exportbevételeket biztosító gyapot- és kávétermés! A kormány számításai szerint legalább hárommilliárd dollárra van szükség ahhoz, hogy normalizálódjék az élet Nicaraguában. Biztató előjel a menekültek visszatérése hazájukba: a sandinisták napi négyezer haza- települőre számítanak, akik korábban a somozista terror és a polgárháború elől Costa Ricába és más közép-amerikai országokba menekültek. A stabilizálódás azonban hosszú és nehéz folyamat lesz. A kormány három éven belül választásokat akar tartani. Moises Hassan, a sandinista kabinet egyik tagja kijelentette: a nicaraguai népnek kell döntenie a jövő politikai orientációjáról. A lakosság nagy várakozással tekint az új managuai vezetés döntései elé, s osztatlan helyesléssel találkozott a Somoza- vagyon elkobzásáról hozott rendelet Is. A sandinistáknak kifelé is kell tekinteniük. A latin-amerikai államok jelentős része, a szocalista országok és több vezető tőkés ország elismerte az új nicaraguai kormányt, valószínűleg az Egyesült Államok is így tesz majd. Washington ugyanakkor számos olyan lépést is tett, amely óvatosságra int: riadókészültségbe helyezte a katonai erőit a térségben, s hadihajókat vezényelt a nicaraguai partok közelébe. Cyrus Vance külügyminiszter sajtóértekezletén ugyan visszautasította azokat a bírálatokat, amelyek azért érték a Carter-kormányt, mert ,,ném mentette meg Somozát”, de azt is kijelentette, hogy „fel kell készülnünk az erő alkalmazására, ha létérdekeink, barátiank és szövetségeseink létérdekei külső fenyegetés miatt kockán forognak”. M. G. Két kormányfőjelölt Indiában ÜJ-DELHI Az indiai nemzeti kongresszus párt mellett az Indira Gandhi vezette indiai nemzeti kongresszus (I) Csaran Szinghet, a dzsanata (világi) párt vezetőjét támogatja a kormányalakítási megbízatás megszerzésében. Szandzsiva Reddi köztársasági elnök hétfőn levélben kérte fel Morardzsi Deszai ügyvezető miniszterelnököt és fő ellenfelét, Csaran Szingh volt miniszterelnök-helyettest és pénzügyminisztert, hogy párhuzamosan puhatolják ki: melyikük tudna működőképes kormányt alakítani. Indira Gandhi és Csaran Szingh között — mint politikai ellenfelek között — korábban már számos összecsapás robbanj ki: a dzsanata párti képviselők egy csoportja nyilatkozatában ezért most politikai opportunizmussal vádolja Gandhi asszonyt. Lehetséges, hogy Csaran Szingh támogatói körében is tiltakozást vált ki a Gandhi pártjával . való szövetség. A hivatalos indiai nemzeti kongresszus pánt számos tagja úgy nyilatkozott,, hogy eU«nez egy ilyen szövetséget. Safi Kae- risi, a párt főtitkára, azonban üdvözölte Gandhi pártjának döntését. (Reuter, AFP) • Morardzsi Deszai lemondott Indiai miniszterelnököt (jobbra) is megbízta Reddi köztársasági elnök a kormányválság megoldásával. (AP—MTI—KS.) • Eltemették Kocsis Sándort A tragikus körülmények között elhunylt volt 68-szoros magyar válogatottat, Kocsis Sándort tegnap eltemették Barcelonában. Az FC Barcelona zászlajával borított koporsó mellett őrséget álltak egykori spanyol játékostársai, köztük Kubala László, a jelenlegi spanyol labda^ rúgó szövetségi kapitány is. (MTI) • Megérkeztek a megfigyelők a „Nyeman” hadgyakorlatra A helsinki biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmánya rendelkezéseinek megfelelően a Szovjetunió értesítette az értekezleten részt vett államokat a Balti-tenger melléki katonai körzet csapatainak „Nyeman” elnevezéssel sorra kerülő hadgyakorlatáról. A meghívásnak megfelelően hétfőn Vilniusba érkeztek a belga, brit, NDK dán, holland, norvég, lengyel, finn, francia, NSZK-beli, csehszlovák' valamint a svéd megfigyelők. (TASZSZ) LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETI pz újrakezdés nehézségei
