Petőfi Népe, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-22 / 170. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETf*! PETŐFI NÉPE AZ MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA xxxiv. évi. 170. szám Ára: 1,20 forint 1979. július 22. vasárnap Heti világhíradó :. oldal A Minisztertanács közleménye I. oldal Talajminta ötvenezer hektárról I. oldal A tárgyalóteremből 1. oldal A Móri'cz-tölgyfa 5. oldal Kecskeméti sportolók Szimferopolban 7. oldal •" BÁCS-KISKUN LEGN AGYOBB BOGYÓSGYÜMÖLCS - ÜLTETV ÉN YE Gépesített ribizliszedés 0 Saját kertészetének termékeit árusítja a közelmúltban nyitott pavilonjában a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Tsz. A megyeszékhely és környéke sok évtized óta á kertészeti termeléséről-híres. Ehhez igazodva települt ide a tartósítóipar néhány üzeme, a konzervgyár, a hűtőház valamint másfél évtizede a zöldség-gyümölcs kereskedelem igen jelentős exportforgalmat lebonyolító kecskeméti hűtőtárolója. Az egészségesebb táplálkozásra törekvés az exponkotele- zettségek teljesítése, a konzervipar nyersanyagigénye tovaoo növelte a kertészeti termékek iránti keresletet. Többek között ennek a kielégítésére határozták ei Bács-Kiskun megyében még az 1960-as éves elején a szőlő-gyümölcs és zöldségtermesztés fejlesztését, ültetvények telepítését. Miként az egész megyében, úgy Kecskeméten, Vá- rosföldön, Helvécián, Hetényegy- házán, Bugacon is létesültek állami gazdasági, szövetkezeti szőlők, gyümölcsösök. Az V. ötéves tervben ismét kiemelt szerephez jutott a telepítés, s arányaiban igen jelentős az az ültetvényprogram, amelyet a kecskeméti és környékbeli mező- gazdasági üzemek valósítanak meg 1980-ig. 82-ig. Ä Helvéciái Állami Gazdaság telepítési tervének egy részét már teljesítette. Hasonló az igyekezet, a tsz-ek és a szakszövetkezetek körében is. A megyeszékhelyen a Magyar— Szovjet Barátság Tsz a legnagyobb üzemi gyümölcstermesztő. Az V. ötéves tervben ez a közös gazdaság valósít meg legjelentősebb gyümölcstelepítési tervet. Sorrendben követi a kecskeméti Törekvés, a helvéciai Petőfi, valamint a hetényegyházi Egyetértés- és a kecskeméti Alföld Szakszövetkezet. Ez utóbbi közös gazdaságot az üzemi területének szétszórtsága. tagosított területeinek hiánya akadályozza abban, hogy 50 hektárnál nagyobb összefüggő ültetvényt telepítsen. A Magyar—Szovjet Barátság Tsz-nek jelenleg 226 hektár termő gyümölcsöse van. Ennek kétharmada csonthéjas, kajszi, meggy, cseresznye, szilva, őszibarack, a többi bogyós gyümölcs. Ebben a szövetkezetben található Bács-Kiskun megye legnagyobb ribizli- és köszméteültetvénye. Termését a hűtőiparral és a pincegazdasággal együttműködve hasznosítja. Ha elegendő szaporítóanyagot tud beszerezni a Magyar—Szovjet Barátság Tsz a telepítéshez, ebben a közös gazdaságban már akkor a VI. ötéves terv elején 157 hektár meggy és 83 hektár ribizli terem, hogy alapanyagot szolgáltasson 3 Közép-magyarországi Pincegazdaság üdítőital-,, y irtásához. A gyümölcsszedés fáradságos és elég haladatlan munka. Egyre kevesebben vállalkoznak rá. A Magyar—Szovjet Barátság Tsz a tagság, a családtagok mozgósításával, valamint a tanuló ifjúság és egyéb külső erők segítségével tudja megoldani a kereskedelmi árunak számító csonthéjas és bogyós gyümölcs szedését. Céltudatos kísérleteket folytat azonban évek óta az egyes gyümölcsfajok gépesített szedésére. Külföldi gyártmányú gyümölcsrázó gépet vásárolt, amellyel az elsősorban élelmiszeripari feldolgozásra szánt csonthéjast takarítja be. Tavaly bogyósgyümölcsszedő gép is dolgozott a szövetkezet ribiz- liültetvényében. Ennek a kísérletező munkának az eredményeit ismerte el a Kertészeti Egyetem, amikor üzemi próbára helyezett ki Kecskemétre szedőgépet. Néhány nappal ezelőtt pedig az egyetem műszaki tanszéke országos tapasztalat- cserét és gépbemutatót rendezett a Magyar—Szovjet Barátság Tsz ribizliültetvényében, ahol a tanintézet műszaki szakemberei által szerkesztett és elkészített bogyósgyümölcsszedő gép egyik típusával ismerkedhettek meg az érdeklődők. Az új gép egyelőre kísérleti jellegű, mintegy 20—30 százalékos veszteséggel dolgozik. Az ilyen és hasonló üzemi tapasztalatok alapján azonban szerkezetileg úgy módosítható, hogy hasznos segítője lehet a bogyósgyümölcstermesztő mezőgazdasági üzemeknek. A gépesített gyümölcsbetakarítás követelményeihez igazodik a Magyar—Szovjet Barátság Tsz ültetvénytelepítési munkája. A legújabb ribiszkeültetvényt már a szedőgép által megkívánt sor- és tőtávolságra, a gépesített termésszedés egyéb feltételeit elősegítve telepíti. Ez csökkentheti a termés- betakarítási veszteséget, ami a szövetkezetnek és a népgazdaságnak is érdeke. K. A. • Kereskedelmi és gépészeti szakemberek vizsgálják a géppel leszedett ribizlit. • Gépesített gyiimölcsszedési kísérlet a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Tsz ribizliültetvényében. (Tóth Sándor felvételei.) Licencek, korszerű termékek Feladat volt már az előző tervidőszakban, s még nagyobb súlyú tennivaló most, az V. ötéves tervben az ipar termelési és termékszerkezetének átalakítása, korszerűsítése. Célunk az export-piacokon is gazdaságosan értékesíthető áruk arányának növelése az össztermékmennyiségben. Ebben — a hazai gyártmányfejlesztés mellett — fontos szerep jut a külföldi licencvásárlásoknak. Bár Bács-Kiskun iparára a kevesebb önállóságot adó gyáregységi rendszer a jellemző — önálló vállalatunk kevés van —, elég sok üzem termékszerkezetének előnyös megváltozásában játszott, illetve játszik a tervidőszak végéig szerepet a licencvásárlás. A Ganz Villamossági Művek komplex fejlesztési és rekonstrukciós elképzeléseit — összhangban a gépipari ágazat szelektív fejlesztési irányelveivel — 1974- ben hagyták jóvá a felsőbb szervek. Ennek a programnak része volt a vállalat bajai készülékgyára termékszerkezetének korszerűsítése is: vasútbiztosító berendezések előállítására jelölték ki. Termelésének döntő hányadát hosszabb távon ezek a gyártmányok teszik ki. A bajai Ganz-gyárban svájci licenc alapján az INTEGRA DOMINO rendszerű vasútbiztosító berendezéseket készítik. A tőkés licencátadóval kötött megállapodás értelmében a cég fejlesztési tevékenységének eredményeit is folyamatosan átadja a magyar félnék. Ezek a termékek korszerűek, a hazai felhasználásuk nagyban növeli a vasúti közlekédés biztonságát. A LAMPART Zománcipari Művek kecskeméti gyára termékeivel — a fürdőkádakkal, az egészségügyi öntöttvas cikkekkel — alapvető közszükségletet elégít ki. Kapcsolódik profiljával az országos lakásépítési programhoz, s ezenkívül a jelentős tőkés exportjával elősegíti külgazdasági egyensúlyunk megteremtését. Ebben a tervidőszakban a gyár fejlesztési tevékenységét a nyugatnémet AHLMANN-licenc bevezetésére koncentrálják, amely- lyel az öntöttvas fürdőkádak készítésének egész folyamatát gépesíteni lehet. Ily módon kevesebb megerőltető emberi munkára lesz szükség, és fokozódik a .termelékenység is. Nagymértékben korszerűsíti termékszerkezetét ebben az ötéves tervben a MEZŐGÉP Vállalat. A mezőgazdasági gépek és berendezésék mellett új gyártmányokként konzervipari és élelmiszer- ipari gépek is helyet kaptak termékösszetételében. A szemestermény- és szálastakarmány-táro- lökat, a zöldborsó- és az uborkafeldolgozó rendszerek berendezéseit a hazai gyártmányfejlesztás• Szállításra váró RAU-kombi- nátorok a MEZŐGÉP Vállalat kecskeméti gyárában. re támaszkodvák készítik. Emellett külföldi licenceket is vásároltak, például az NSZK-ból az egyidő- ben többféle talajlazító műveletet végző RAU-kombinátor készítéséhez. Megvették a szakmai berkekben ismert LIPP-siló licencét is. Ismeretes, hogy a Szerszám- gépipari Művek kecskeméti gyára a közúti járműprogramban légfékszerelvényéket állít elő, , többek közt az Ikarusz autóbuszokhoz. A megbízható fékeket a nyugatnémet KNORR-licenc alapján gyártják. Erősödik a gyárban a tervidőszak végéig a szerszám- gépgyártás vonala is. A LIND- NER-licenc alapján történő go- lyósorsógyáxtáshoz szükséges beruházások jó ütemben haladnak. Az előállítandó, nagy pontosságú megmunkálást lehetővé tevő gépi mozgatóelemek jól értékesíthetők tőkés piacon is. Azoknak a megyei üzemeknek a sorában, amelyeknek a termék- szerkezetét licencvásárlással korszerűsítik a tenvidőszakban, említhetjük még a Fémmunkás Vállalat halasi egységét, ahol a következő tervidőszaktól FILLOD- rendszerű közösségi könnyűszerkezetes épületek elemeit készítik majd. A. T. S. A közösségért Még emlékszünk sokan a társadalmi munka első hősi korszakára, amikor „falujáró'’ brigádokban, hétvégeken teherautón utazva, az üzemi dolgozók kirajzottak a falvakba, településekre. Az agitációs feladatok mellett elvégezték az apró-cseprő szerelő-javító munkát is, segítettek, ahol tudtak, önzetlenül és szívesen, bár odahaza sokszor nekik is nagy szükségük lett volna hasonló istápolásra. Volt aztán ennek a mozgalomnak egy más irányú korszaka is, amikor úgymond: „ásóra, kapára!” —, aki csak tehette, ott volt egy-egy városfejlesztő munka elvégzésén. Rengeteg ember jött ösz- sze ilyenkor, s közülük jó páran feleslegesen, mivel nemigen értettek ahhoz, amit csináltak. De azért dolgoztak — dolgoztunk — sokan az utak, parkok építésén, sportpályák létesítésénél és számtalan más területen. Ez volt a társadalmi megmozdulások látványos, bár nem mindig hasznot hajtó időszaka. őszintén szólva, az utólagos kételyek ellenére is, még mindig emlékszünk e munkák szerény eredményeire, amiben a „mi kezünk nyoma” is valahol megtalálható. S nyomot hagyott mindez bennünk is, mint olyasvalami, ami a kollektivitás romantikus érzését megőrizte, méghozzá szégyen és pironkodás nélkül. Mert tudjuk, hogy aki tapasztalat híján ironizál a múlton, az felkészülhet rá: egyszer még a mai cselekedetei is múltbeliek és tán ugyanolyan mosolyogni valóan naiv dolgok lesznek. Így tisztul le végül is minden az idő múlásával. S ma már arra is képesek vagyunk, hogy ezt a hajdani „lobogást” átváltoztassuk okos cselekvéssé. Amely azért — szerencsére! — csöppet sem nélkülözi a lelkesedést és az önzetlenül végzett munka kellemes, jóérzését. Csak hát nem feltétlenül fontos, hogy az irodista is ásót fogjon — bár a fizikai munka jót tesz az egészségnek —, s arra sincs szükség, hogy a tervező, a villanyszerelő, a lakatos útépítésnél vagy házbontásnál segédkezzen. A társadalmi munka rangját és jó közérzetét mostanában éppen az adja meg, hogy mindenki ahhoz nyújt segítséget, amihez legjobban ért. Egy példa a sok közül: Pán- csics Bálintné, az izsáki napközi otthonos óvoda vezető óvónője arról számolt be levelében, hogy rövidesen KRESZ- tanpályát avatnak. Nem tévedés, a közlekedés elemi szabályait akarják oktatni a legkisebbeknek, hiszen nem lehet ezt elég korán kezdeni, intő jele ennek a sok gyermekbaleset is. Akik pedig e munkában segítettek, azok közt van mérnök — megtervezte —van kőművesekből, lakatos és más szakemberekből álló szocialista brigád, akiknek a tagjai elkészítették és felszerelték _ a táblákat, megépítették a pályákat. Természetesen, társadalmi munkában és szabad idejük feláldozásával. Hogy ez mennyire nem egyedülálló jelenség, jól mutatja a megyében folyó, most már hosszú múltra visszatekintő településfejlesztési verseny is. Az elmúlt évi társadalmi munka értéke csaknem 580 millió forintot tett ki, s az egy főre jutó tevékenység összege meghaladta az ezer forintot. Ahogy a megyei tanács által alig egy hónapja jóváhagyott értékelés megállapította: a jelentős, hagyományokon alapuló településfejlesztő versenymozgalom keretei között kibontakozott széles körű társadalmi összefogás is hozzájá- * rult az elmúlt évi eredményekhez, s nagymértékben elősegítette a tervezett fejlesztési előirányzatok túlteljesítését. A versenyebn helyezést elért tanácsok pontszámainak több mint 90 százaléka a társadalmi munka teljesítéséből származott. Mindez csak úgy volt elérhető, hogy a versenyt meghirdető Hazafias Népfront megyei elnöksége és a megyei tanács által megjelölt célok hatása a helyi feladatok elvégzésében még inkább felerősödött, így az egészségügyi, szociális és kulturális igények kielégítése, bölcsődék és óvodák építése, bővítése, a környezet szépítése, gondozása mind-mind kézzelfogható feladat és serkentő cél volt a lakosság számára. A kiemelkedő társadalmi tevékenységet elismerő oklevelek, a Településfejlesztésért emlékérem és a Kiváló Társadalmi Munkáért kitüntetések jelzik, milyen széles körű volt az önkéntes segítségnyújtás. A névsorban ott találtuk a tanácstagok mellett az üzemi, állami gazdasági és szövetkezeti szocialista brigádokat, a különböző szakmunkásokat és kisiparosokat, a segíteni kész nyugdíjasokat. Természetesen, ez csak töredéke a tényleges munkavégzőknek, a társadalmi tevékenység részeseinek. Anélkül, hogy eltúloznánk, ma már nyilvánvaló: nagyon sok község, s a városok sem kivételek ez alól, egyszerűen nem tudna létezni a bevételeket, fejlesztési eszközöket kiegészítő társadalmi segítség, az üzemekkel, gazdaságokkal való együttműködés nélkül. Nem egy helyen ez sokszorozta meg az óvodai, bölcsődei helyek számát, tette lehetővé feszítő társadalmi gondok megoldását. Bizonyára az idei évben, s jövőre sem lesz ez másként. Hiszen az igények nem csökkennek, s az anyagi lehetőségek pedig még inkább szűkre szabottak. A közösségért végzett munka nagy aranytartalék a társadalom számára. Az elmúlt esztendő sikerei — az országos elsőség az egy főre jutó társadalmi munka értékében — jó alapot teremtenek a továbblépéshez. Ha nem hagyjuk kiapadni a helyi kezdeményezések forrásait, az idei esztendő is megtermi gyümölcsét, a lakosság alkotó részvételével bővülhet, gyarapodhat a megye minden helysége, települése. T. P.
