Petőfi Népe, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-18 / 166. szám

4 • PETŐFI NÉPE # 1979. július 18. EGY FELSZÓLALÁS NYOMÁN Nyájasan fogadott Vinkó Sándorné, a FÉKÖN bajai gyárának szb-titkára és szívélyes mosollyal hallgatta ér­deklődésemet. hogy van-e valami újság, fej­lemény azokban a kér­désekben. amelyeket — a többi bajai nőhöz ha­sonlóan — vetett fel az SZMT legutóbbi — a nő- politkai határozat végrehajtásá­val foglalkozó ülésén. Beszélt ott arról is, hogy a bajai FÉKON ti­pikus női üzem. Sajátos következ­mény tehát, hogy az „anya jogán való elvárás” minden évben igen nagy itt. Elképzelhető, hogy egy — amúgy is létszámhiánnyal küzdő — női üzemben mennyi plusz megterhelést rónak a szalagon bent levőkre, amikor a szaktárs­nőknek, anyáknak ennyi várako­zásnak kell megfelelniük. Mert ugye a termelés kívánalmainak is eleget kell tenni — A gyár ezerkétszáz dolgozó­jának kilencven százaléka nő. Gyesen több mint háromszázötve­nen vannak jelenleg. Két kis­mamaszalagot foglalkoztatunk — harmincnyolc, illetve tizennyolc fős létszámmal — egy műszakban. Nem megy könnyen, hiszen tud­valevő, hogy a kismamák minden tekintetben érzékenyebbek, ki-ki­esnek, s a beteg helyére be kell állnia másiknak. Szerencsére uni­verzálisak szakmai ismeretben ... — fejtegette az szb-titkár. Óvoda, új üzem, termelékenység Így voltunk benne máris az ülésen elhangzott felszólalás „foly­tatásában”. Természetes velejá­rója a „női sajátosságoknak” — az óvoda. Vinkó Sándorné úgy szólt erről a megyei szakszerveze­ti testület előtt, hogy régi kíván­ságuk teljesedne, ha végre egy korszerű, a gyár létszámának — azaz az édesanyák igényeinek megfelelő napközis óvodát épít­hetnének. közel a gyárhoz. Ez len­ne olyan végleges megoldás, ami megnyugtatná az asszonyokat, s természetesen a gyárvezetést is — A felszólalásból úgy érző­dött, hogy az óvodaügy — nem kis részben bizonyos bürokratikus megítélésmódok miatt, elakadt. Mozdult-e valamit azóta? Az szb-titkár az objektivitás kedvéért mindjárt leszögezte, hogy a város párt- és tanácsi vezetése eddig is a legnagyobb jóindulat­tal segítette dűlőre vinni az óvo­dakérdést. Nem rajtunk múlott a huzavona.-*• Sőt — most már egyenesen az ő közreműködésük fogja elő­segíteni a megoldást. A FÉKON vezetői írásba foglalt összegezést adtak az óvodaügyben tett eddi­gi intézkedésekről, s azt továbbí­tották a párthoz, tanácshoz. — így jellemezte Vinkó Sándorné a jelenlegi helyzetet. Ami pedig a mostani óvodai viszonyokat ille­ti. — A tanács jóakaratát tükrö­zi, hogy saját óvodájának helyi­ségeit adta kölcsön a Madách ut­cában. Tehát az egyik városrész gyerekeitől vont el helyet, hogy a mi hetvenhat gyerekünknek le­gyen. Bár ígv is zsúfolt lesz. plá­ne amikor — a bejelentett igé­nyek szerint — kilencvenegyre szaporodik a létszám az év folya­mán. — Halad-e a 30 milliós új, há­romszintes üzemcsarnok építése? Ezt is érintette azon az ülésen. Figyelemreméltóan párosítva az emberi oldalt a termelési szem­• Vinkó Sjmlorni' Mli-lUkar. Dontokkal. Gépi rekonstrukciójuk lassan befejeződik, több új auto­mata, féalutomata géppel könnyí­tették meg a munkát. Ugyanak­kor termelékenységben, hatékony­ságban többet várnak ettől — az eddiginél. A munka megköny- nyítése sem teljes még, mert pél­dául a nagy értékű terítőgéphez nem vásárolhatták meg a vég­emelő szerkezetet, ezért a végeket • Épül a háromszintes új tizem. (Szabó Ferenc felvételei.) továbbra is kézzel rakják fel. 6 ezt nők végzik. — Az új üzem építése jól ha­lad. A bajai építő vállalaton nem múlik, hogy az eredetileg tervezett határidőre, november 7-re elkészüljön. A lift és a ka­zánház érkezése, illetve szerelése egyelőre várat magára, s lehet, hogy ez határidő-eltolódást okoz. Mondom, ez nem a bajaiaktól függ... Pedig a jövő, ‘tehát pél­dául a korszerű üzemszervezés, az emberibb munkafeltételek meg- teremtődése ezzel a beruházással válik valósággá. Az új csarnokok­ban nem szalagrendszerben fo­lyik majd a munka, hanem az idegileg megnyugtató egységcso- magos módszerrel. Nem lesz sza­lagtest, hanem a gép és hozzá a tároló, polcos berendezés, guruló­kocsi. amelyen minden dolgozó megkapja, ami önálló munkájához kell, s annyit termel, amennyi ké­pességeiből. szorgalmából kitelik. Rendezettebbé. folyamatosabbá válik az anyag útja beérkezéstől a szállításig. — S ami igen lényeges emberi szempont, ehhez az egységcsoma- gos rendszerhez minden dolgozó­nak 7 négyzetméternyi munkate­rülete lesz a jelenlegi 1—1,5 négy­zetméter helyett. Ilyen értelem­ben is szabadabban lélegezhet... A várakozásnak megfelelően — bizonyára bekövetkezik ezek ré­vén a 10—12 százalékos termelé- kenvség-növekedés. Bevallom. magamban azért most már csakugyan a távozás határozottabb módját latolgattam. Annyira azért a funkcionárius sincs „különleges anyagból gyúr­va”, hogy mindent ki kell állnia. A barátságos KISZ-ti'tkár, Pes- talik Istvánné jött segítségemre. Jött, s fiatalos hévvel kérte-kö- zölte. — Gabi néni, ne haragudj, de a vébéülés elmarad. Megfeledkez­tünk a szabadságolásokról. Keve­sen lennénk ahhoz... Vinkó Sándornén — hogy úgy mondjam — kívülről nem látszott a megkönnyebbülés. Jegyzeteire pillantása jelezte, hogy neki így is, úgy is „készülnie” kellett. In­kább kedvesen segített az új idő­pont kijelölésében a KlSZ-titkár- nak ... Én azért valamivel „fel- oldozattabbnak” éreztem magam. Tóth István Milyen a bajai tej? A helyes tápálkozásra szolgáló étrendből ma már nem hiányoz­hat a tej, melynek a fehérje,-, vilamin- és ásványianyag-tartal- ma igen gazdag. Tudják ezt a ba- jaiak is, akik örvendetesen nagy mennyiségben fogyasztják. Olykor azonban bosszankodnak a tej mi­nősége miatt. Mint azt olvasóink jelzik, a mintegy 40 ezres lélekszámú vá­ros több keieskedelmi egysége, de főleg az újvárosi lakótelepi élelmiszerbolt gyakran árusíi sa­vanyú léjét. Legutóbb június 30-án és július 2-án vásároltak az emberek ilyen tasakos terméket az említett üzletben. Elsősorban a kismamáknak jelent ez kelle­metlenséget, de a felnőttek bosz- sxúsága sem lebecsülendő, ha a reggelinél nélkülözniük kell e kedvelt eledelüket. „Hogy hol a hiba, kik és mi­lyen mértékben előidézői a bosz- szúságoknak, nem tudjuk, egy azonban bizonyos: pénzünkért cserébe naponta jó minőségű te­jet szeretnénk vásárolni!" — így a panaszosok. E kívánalmak mielőbbi teljesü­lése érdekében hadd emlékeztes­sünk rá: az 1976. évi IV. törvény, vagyis az élelmiszertörvény már több mint két és fél esztendeje van hatályban. Legfőbb ideje, hogy minden üzletben betartsák. Újra a hakniról - plusz egy cirkuszról is Két hónappal ezelőtt egyszer szóvá tettük, hogy a megyénkben egyik kis község nívós kultúrmű­sorra, kellemes szórakozásra vá­gyó lakói csalódtak a budapesti művészek — ŐRI által szervezett — előadásában. Írásunk megjelenése óta töb­ben közölték szerkesztőségünkkel hasonló tapasztalataikat, illetve állásfoglalásaikat. Az egyik haknira, pontosabban magyarnóta-estre június utolsó péntekén került sor Matkópusz- tán, a termelőszövetkezeti kultúr­teremben. A kellemes dallamok ott megjelent kedvelői szemé­lyenként 60 forintot fizettek a belépőért.; A magas színvonalú színházi előadás jegyárával jócs­kán vetekedő összeget utólag is soknak találják a felejthetetlen élményben korántsem részesült emberek. Nem értik, hogyan le­het a nótaest díjába a kötelezően fogyasztandó étel árát is belefog­lalni. Ugyanis ez történt, a tsz illetékesei pacal- és birkapörköl­tet szolgáltak fel a csak nótákat hallgatni szándékozóknak is. Va­jon ez nem számít árukapcsolás­nak? — kérdezik a matkóiak. A megyei tanács vb művelő­désügyi osztályán megtudtuk, hogy a műsorra szóló belépődíjat és az ételek árát nem szabad egybeszámítani. Mint kiderült, a nótaest engedélyezése körül sem lehetett minden rendjén, a sze­replők között ugyanis voltak olya­nok, akiknek a neve nem ta­-'slTÍ-.V i . CV.vJ. látható a működési engedéllyel rendelkező és a belépődíjas ren­dezvényen szerepelhető előadók, színművészek és zenészek hivata­los listáján. A másik eset — erről a Bíró Béla u. 31. szám alatt lakó Tas- kovics Péter számolt be — Já­noshalmán történt. körülbelül egy hónappal ezelőtt. Ott cirkusz vendégszerepeit a nézők számára méltatlan körülmények között és rendkívül alacsony színvonalú műsorral. A fenti jelzések nyomán ismé­telten idekívánkozik a megjegy­zés: a vidéken turnézó különféle együttesek, haknibrigádok, s a cirkuszosok munkáját, a program­jaik bemutatásához szükséges en­gedélyt kizárólag a színvonalbeli követelmények elérése, teljesíté­se esetén adják meg részükre az illetékesek.. A helyi művelődés­ügyi hatóságok pedig igényeseb­ben válogassák ki a közönség elé kerülő műsorokat, és működje­nek közre a belépődíjak helyes megállapításában. Annak .érdeké­ben, hogy a gyér kulturális el- lálottságú községek lakói akkor is színvonalas műsort kapjanak fo­rintjaikért cserébe, ha nem szín­házi — tehát jól előkészített és szervezett — előadásról van szó! összeállította: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér t/a. Telefon: 12-516 VÁLTOZÁSOK A VILÁGGAZDASÁGBAN (1.) Kisebb fogyasztás, csökkenő termelés Magyarország része a világ­gazdaságinak, így ami a kö­zeli és a távo­li országokban végbemegy, va­lamiképpen ha­tással van rá. Az utóbbi években egy­re gyakrabban beszélünk külső, káros gazdasági hatásokról. Egyszerűen azért, mert amikor jól megy minden, természetesnek tűnik, de amikor sűrűsödnek a gondok, érezni a ne­hézséget és annak kellemetlen következményeit, akkor azokat meg is fogalmazzuk. Napjainkban és várhatóan hosszabb ideig, a második világháborút követő majdnem három évtizedhez mér­ten a tőkés világgazdaságban szá­mottevő változások kezdődtek és történnek. Ennek sem méreteit, sem a következő évtizedekre vár­ható hatásait teljes egészéhen sem a szocialista, sem a tőkés közgaz­dászok felbecsülni nem képesek. Csak a változások fő vonalai lát­hatók, s ami ennél sokkal fonto­sabb: hatásai, káros következmé­nyei máris széleskörűen érzékel­hetők. Ami a változásokból legszembe­tűnőbb: a tőkés országok (e fo­galom használata során mindig a legfejlettebb, mintegy 15 tőkés or­szágról van szó) termelésének és nemzeti jövedelmük növekedésé­nek üteme csökkent. A másod tik világháborút követő két és fél évtizedben a tőkés országok ter­melése évente átlagosan 7—8 szá­zalékkal nőtt (ezen belül pl. az Amerikai Egyesült Államokban 4—5, Japánban 12—14 százalék­kal). Az a hiedelem kezdett ki­alakulni a világban, hogy meg­szűnt a válság, és bekövetkezett a kapitalizmus aranykora. A hetve­nes évek elején ez a képzet el­oszlott amikor szinte egyik nap­ról a másikra sok tőkés ország­ban visszaesett a termelés, súlyos válságjelenségek ütötték föl a fe­jüket. Majd ismét növekedett a termelés, de most már az évi át* lag 3—4 százalék körül van, ami fele a háborút követő időik fej­lődésének. Ma szinte minden közgazdász és más szakember egyetért abban, hogy a tőkés országok termelésé­nek növekedése ennél nem lesz több. Jellemzővé válik hosszabb időszakra a lassú, viszonylag ala­csony szintű növekedési ütem. Ez önmagában nem baj, hiszen egy gazdaság egészséges voltát, fejlő­dését nem kizárólag és nem is első helyen a termelés növekedé­sének üteme határozza meg, illet­ve helyzete csupán ebből nem ítélhető meg. A tőkés országokban a súlyo­sabb probléma, hogy a termelés lassú növekedését a munkanélkü­liek számának ugrásszerű emel­kedése és a felgyorsuló infláció kíséri. A növekedési ütem, a munkanélküliség és az infláció együttesen már olyan tünet, ami­ből meg lehet ítélni a gazdaság egészének helyzetét, a változás lényegét. A termelés növekedésének ala­csony üteme nem ösztönzi a tőké­seket új beruházásokra, a terme­lés bővítésére. Elmaradnak a gé­pekre. berendezésekre, felszerelé­seikre a megrendelések, ami a ne­hézipari és a gépipari ágazatok vállalatainál a termelés csökke­néséhez vezet. S a tőkés viszo­nyok között, ha csökken a terme­lés, a feleslegessé váló munkaerőt elbocsátják. Ez az egyik oka a munkanélküliségnek. Míg a másik az infláció. Ugyanis az infláció jellegzetessége, hogy minden ter­méknek az ára szinte naponta emelkedik. A munkások a drágu­lás következtében éles harcot vív­nak életszínvonaluk csökkentése ellen, és béremeléseket követel­nek. Ha megkapják, ezzel a ter­mékek önköltségén belül a mun­kabér mint költségtényező na­gyobb lesz. Ez ismét a cikkek drágulása irányában hat, mert a tőkés nem hajlandó profitját csökkenteni, a terheket a fogyasz­tóra hárítja át. Tehát miközben a munkás életszínvonala biztosí­tásáért küzd és jogos harcot vív, a tőkés, hatalmi pozícióban lévén — a nép tömegeinek kárt okozva — a profitját védi, sőt, növeli. Az infláció bizalmatlanná teszi a vásárlót, tart a helyzet rosszab­bodásától — ráadásul a munkás fél az elbocsátástól — ezért tar­talékol, kevesebbet fogyaszt. Ugyanebben az irányban hat ma­ga az áremelkedés is, ami egy bi­zonyos ponton túl — még az egész jövedelem elköltése esetén is — kisebb árumennyiség megvásárlá­sát teszi csak lehetővé. Végső soron tehát nemcsak a beruházási tevékenység csökken, hanem a személyes fogyasztás sem nő olyan ütemben, mint korábban. Ez szintén visszahat a termelésre, annak csökkentése irányában. S ha ehhez a már huzamosan munka nélkül levők sok milliós táborát is hozzávesszük, a fogyasz­tás viszonylagos csökkentésének irányzata még erőteljesebb lesz. Nem szükséges magyarázni, hogy — a munkanélküli segély mellett "is — a munkátlan ember fél a jövőtől, fél attól, hogy sokáig nem jut ismét munkához, fél a segély értékének csökkenésétől, mivel infláció van, s ezért tartalékol. A segély is kisebb, mint a fizeté­se volt, tehát kényszerűen is ke­vesebbet fogyaszt, ráadásul taka­rékoskodik is, így fogyasztása még kisebb. Tehát nem a termelés növeke­dési üteme, annak a korábbinál alacsonyabb szintje csak a prob­léma, az csupán .következménye egyéb nehézségeknek, mutatója a mélyebb okoknak. Magyarország szempontjából is közömbös, hogy a tőkés országokban az ütem ho­gyan alakul, de az már nem, hogy ezen országok belső piaca bővül-e vagy stagnál, esetleg szűkül. Ma ugyanis nagyon nehéz eladni a tőkés piacokon, mert mind a ter­melő, mind a fogyasztó mérsé­kelte vásárlásait, és még az adott tőkés ország saját termelését is nehezen tudja értékesíteni. Ezzel szemben óriási az árukínálat a tőkés piacokon, ami az impor­tőrt, a külföldi vásárlót elkápráz­tatja. S ami ezzel együtt jár: a tőkés országokban, ha már vásá­rolnak külföldről, igényesek a minőségre, a csomagolásra, a szál­lítás módjára, tüzetesen vizsgál­ják az árat és lehetne tovább so­rolni. Gy. I. (Következik: Az árrobbanás hatása) Gyorsvasát a föld alatt 1975-ben felvonultak a nehéz munkagépek, és megkezdték a fővárosi észak—déli metróvonal Könyves Kálmán körút—Kőbá­nya-Kispest vasútállomás közti 4,5 km hosszú szakaszának yépi- tesét. Azóta 40—50 vállalat dol­gozói, — átlagosan 1000 munkás 3 műszakhan építi a metrót, amely a jövő év első felében már a Deák tértől Kőbánya-Kispestig szállítja az utasokat. — A legtöbb gondot az okozta —, mondta dr. Várszegi Gyula, a nagy munkát koordináló MET- POBER Vállalat igazgatója —. hogy az Üllői úton csak. a villa­mosforgalom fenntartása mellett dolgozhattunk. Mivel a metró ezen a szakaszán nem mélyen a löld alatt, hanem az úttest fel­bontásával úgynevezett kéreg- vasútként épül —, a villamos vá­gányait a munkától függően minduntalan az út egyik oldalá­ról a másikra kellett áthelyezni. • A talajvíz ellen hagyományos kutakat kell építeni — melyek a talajvizet összegyűjtik és elveze­tik. A talajvíz a metróépítők el­lensége — a föld alatti munkák jelentős részét a víztelenítés te­szi ki. (Fotó: Hauer Lajos felvételei — KS) • Épül a Pöttyös utcai metróál­lomás. A képen jól látható az út­test alatt kialakított leendő utas- aluljáró. • A Határ úti metróállomáson már a burkolok dolgoznak. Befejeződött az útburkolat alatt húzódó kábelek, csatornák, víz- és gázvezetékek áthelyezése is. A munkák nagyságára jellemző: 250 ezer köbméter földet mozgattunk meg, 120 ezer köbméter betont építettünk be és 12 ezer tonna vas- és acélszerkezetet használ­tunk fel ennek a metrószakasz­nak megépítéséhez. A munkák háromnegyed része már elkészült. Most a vágányokat építik, folyik a transzformátorok szerelése. Az állomásokon épületgépészeti sze­reléseket és burkolómunkákat vé­geznek. Az új vonalszakasznak öt állo­mása lesz. A Könyves Kálmán körúti megállóhoz egy csarnok­aluljáró és közúti felüljáró csat­lakozik. Ez utóbbit már átadták a forgalomnak. Az Ecseri úti és Pöttyös utcai megállóhoz az Ül­lői út alatt átvezető aluljárón ke­resztül juthat majd az utas. A Halár útnál egy nagyobb alul­járó vezet a metróállomáshoz, mert ott lesz a villamosok vég­állomása — nagyobb forgalmú csomópont alakul ki —. várha­tóan sok ezer utas fordul ott meg naponta. A Ferihegyi gyorsforgal­mi út is ott csatlakozik egy új közúti felüljáróval az Üllői út forgalmába. A Határ úttól a fel­színen halad a metró Kőbánya- Kispest vasútállomásig — a vo­nal végállomásáig. A metró vá­gányaitól gyalogos felüljáró ve­zet majd az átépített vasútállo­más peronjaira. A forgalmat az állomásépület mellé helyezett autóbusz-végállomás is növeli majd. A Budapest környéki települé­sekről, Monor, Üllő. Cegléd irá­nyából a fővárosba érkez.ő Vo­lán munkásjáratok végállomása a Népligetnél, a Könyves Kálmán körúti metróállomás közvetlen szomszédságában lesz. Az új metróvonal építésénél a távoli jövőt is tervbe vették: a Határ úti állomásnál egy elága­zást is beépítettek, ahonnan az ezredforduló táján a vonalat a Ferihegyi repülőtérig meghosz- szabbítják. A hatalmas beruházást egy kor­szerű járműtelep egészíti ki, ahol a metró szerelvényeit .javítani fogják — ott végzik majd az összes mozgólépcső főjavítását is. B. I.

Next

/
Thumbnails
Contents