Petőfi Népe, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-18 / 166. szám

Várható időjárás ma estig: jobbára erősen felhős idő. Többfelé újabb eső, záporeső, néhány helyen zivatar. Az élénk északnyugati, északi szél fokozatosan délnyugatira fordul és át­menetileg mérséklődik. Hajnalban helyenként erős párásság. A leg­alacsonyabb éjszakai hőmérséklet 9—14, a legmagasabb nappali hőmér­séklet általában 18—23 fok között alakul. A Balaton vizének hőmérsékle- te tegnap Siófoknál 20 fok volt. (MTI) VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! IDŐJÁRÁS Kádár János fogadta Ilié Verdetet AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA xxxiv. évi. 166. szám Ára: 1,20 Ft 1979. július 18. szerda Kádár János, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára tegnap az MSZMP KB székházában fogadta Ilié Verdetet, a Román Szocialista Köztársaság miniszterelnökét, az RKP Központi Bizottsága Politikai Végrehajtó Bizottságának tagját, aki hivatalos, baráti látogatáson tartózkodik hazánkban. Az őszinte, elvtársi légkörű megbeszélésen át­tekintették a két párt, a két ország közötti együttműködés helyzetét, az 1977. évi debreceni és nagyvá­radi legfelsőbb szintű találkozón meghatározott feladatok végrehaj­tásának időszerű kérdéseit. A megbeszélésen jelen volt Lá­zár György, a Minisztertanács el­nöke, Roska István külügyminisz­ter-helyettes, Rajnai Sándor, ha­zánk bukaresti nagykövete, illetve Nicolae Constantin, az Állami Tervbizottság elnöke, a Magyar— Román Gazdásági Együttműködé­si Vegyes Kormánybizottság ro­mán tagozatának elnöke, Vasi le Gliga külügyminiszter-helyettes és Somoza lemondott, és elhagyta Nicaraguát NEW YORK Véget ért a Somoza-dinasztia 43 évig tartó diktatúrája: Somo­za lemondott és elhagyta az or­szágot. A forgatókönyv szerint — amelyet Washington dolgozott ki — a kongresszus képviselőháza Francisco Urcuyo Malianost, a képviselőház elnökét nevezte ki a volt diktátor utódjául. Somoza minden valószínűség szerint Miami felé vette útját, ahová még idejében elszállította javait és ahol birtokra és néhány magánvillára tett szert. A volt diktátor családja már ott tartóz­kodik. Ismeretessé vált, hogy az Egyesült Államok kormánya nagykövetén keresztül biztosítot­ta Somozát: nem teljesíti a nica- raguai ideiglenes demokratikus kormánynak a diktátor kiadatásá­ra vonatkozó követelését. A nemzeti gárda immár szét­zilált egységei az ország számos pontján folytatják ellenállásukat a felkelő nép erőivel szemben. A leghevesebbek a harcok Rívas tartományban, az ország déli ré­szén. Somoza tábornok bukása jó idő óta, de különösen azóta várható volt, hogy kormányzatát az Ame­rikai Államok Szervezete elítélte, az Egyesült Államok pedig „ej­tette”. Ám az események mind politikai szinten, mind a fegyve­res harc síkján az elmúlt néhány napban gyorsultak fel. Ami a fegyveres harcot illeti, a Sandinista Nemzeti Felszabadí- tási Front fegyveresei az ország több. városában megszilárdították pozícióikat és folytatták előre­nyomulásukat Managua felé. Diplomáciai politikai vonatkozás­ban az történt, hogy az Andok- egyezmény tagállamai határozot­tan felkérték Somozát, hogy mond­jon le. Venezuela, Kolumbia, Bolí­via, Ecuador, Peru és Costa Rica külügyminisztere hétfőn éjjel újó­lag lemondásra szólította fel a diktátort és egyidejűleg megerő­sítette : elismeri a nicaraguai nem­zeti újjáépítés ideiglenes kormá­nyát. Miközben a nicaraguai tör­vényhozás hétfőn éjjel elfogadta Somoza lemondását és jóváhagy­ta Francisco Urcuyo Malianosnak, a képviselőház elnökének — aki mellesleg a liberális nacionalista pártnak, a bukott diktátor pártjá­nak tagja — kinevezését új el­nökké, a diktátor elhagyta az or­szágot. Ezzel véget ért a „Somoza-di­nasztia” 1936 óta tartó diktatúrá­ja. A Somoza-család évtizedek óta az emberi jogok semmibe vevésé- vel. a nép kizsákmányolásával és brutális elnyomásával tette magát hírhedtté. Bűntetteit 1978. január 10-én Pedro Joaquin Cha- moro lapkiadónak, a Demokrati­kus Felszabadítást Unió elnöké­nek meggyilkolásával tetézte. A gyilkosság után megmozdult a nép: egymást követték a rend- szerellenes tüntetések, tiltakozó akciók. A megmozdulások vezető­je és koordinátora a rendszer el­len már évek óta küzdő Sandi­nista Nemzeti Felszabadítási Front és a Demokratikus Felsza­badítási Unió lett. Somoza gör­csös ragaszkodása a hatalomhoz polgárháborúba taszította az or­szágot. A polgárháborúban — hi­vatalos adatok szerint — har­mincezer ember vesztette életét. (MTI) E héten betakarítják a búzát Az időjárás okozta kényszerszünetek elle­nére szervezett, jól összehangolt a gabona aratása. Ha pár napig elmaradna az esőzés, akkor e hét végére mind a 80 838 hektárról betakarítják a búzatermést Bács-Kiskun rae­Elég sok termény van még a kombájnszérűkön. Üzemben van­nak a gabonaszárítók is. A sűrűn megázott terményt előzetes víz­telenítés nélkül nem lehet mag­tárba tenni. Vasárnap estére le­arattak a szabadszállási szövet­kezetek, a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat felvásárló­helye azonban az átvételt még itt sem tudta befejezni, mivel szárítás nélkül nem raktározható a kenyérnekvaló. Gyűlik az új­gabona a kecskeméti, 22 ezer tonnás tárházban, amely az idén fogad először terményt, amióta a létesítmény kivitelezői elkészül­tek a technológiai berendezések szerelésével is. Leggyorsabban haladt a gabo­na aratása a termelési rendsze­rekhez társult gazdaságokban, amelyeknek műszaki felkészült­sége jobb az átlagosnál. Felső- szentiván után Bátmonostor szö­vetkezete végzett a terménybeta­karítással a bácskai körzetben. A hét végén útnak indítja kombáj- nosait és gépeit a csehszlovákiai testvérszövetkezetbe aratni. A gabona szalmáját a legtöbb gazdaság gondosan összegyűjti és bálázva tárolja. Évek óta nem tartalékoltak annyi szalmát, mint az idén, s felhasználásának mód­ját is megtalálták. Sok helyen szalmapellet készül takarmányo­zásra, vagy értékesítésre a szö­vetkezeti szárító, takarmányfel­dolgozó üzemekbe. Elég jelentős a másodtermesztéssel hasznosí­tott terület, hiszen 14 ezer hek­tár tarlót művelnek meg és vet­nek be. A lakiteleki Szikra Tsz a tavalyi 37 hektárral szemben, az idén 106 hektáron vetett tarló­ba silókukoricát és szudáni füvet. A tiszaalpári Búzakalász Tsz-nek tavaly nem volt másodvetése, most 100 hektár van. Jelentős a kunszentmiklósi Egyetértés, az érsekcsanádi Búza­gyében, s a jövő hétre már csak a rozs és a zab aratása marad. Az új termés átvétele is folyamatos, bár lassúbb a betakarítás ütemé­nél. • Ilatszázhuszonnégy hektárról takarítja be a gabonát e hét végéig az érsekcsanádi Búzakalász Tsz. kalász, a csátaljai Űj Tavasz Termelőszövetkezet másodvetése is. A tassi Dózsa Tsz-ben 300 hektár, a kunszállási Alkotmány­ban és a lajosmizsei Békében 150 —150 hektár tarlón terem tömeg­takarmány a szarvasmarhák számára, a fővetésű silókukorica nagy részét pedig szemes termény­nek minősítik át. A jelenlegi idő­járás hatására a kukorica olyan szemtermést ígér, amire ritkán volt példa a lajosmizsei határ­ban. K. A. Victor Bolojan, a Román Szocia­lista Köztársaság budapesti nagy­követe. A magyar—román hivatalos tár­gyalások az Országházban folyta­tódtak Lázár Györgynek és Ilié Verdetnek a vezetésével. A kor­mányfői megbeszélésen részt vett Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, Nicolae Constan­tin, valamint a magyar és a román tárgyaló küldöttség. A hivatalos tárgyalások befejez­tével Lázár György és Ilié Verdet jegyzőkönyvet írt alá, amelyben rögzítették a tárgyalások eredmé­nyeit és meghatározták a két or­szág együttműködésének, minde­nekelőtt a gazdasági kapcsolatok fejlesztésének soron következő fel­adatait. A hivatalos magyar—román kormányfői tárgyalásokról közle­ményt adtak ki, melyben a kor­mányfők megállapították, hogy a közeljövőben megnyílik a Magyar Népköztársaság Kolozsvár-Napo- ca-i főkonzulátusa, összhangban az 1977. évi legfelső szintű elhatáro­zásokkal. A román miniszterelnök hiva­talos baráti látogatása, a gyümöl­csöző megbeszélések hozzájárultak a magyar és a román nép barát­ságának és internacionalista szoli­daritásának erősítéséhez, a Magyar Népköztársaság és a Román Szo­cialista Köztársaság sokoldalú együttműködésének bővítéséhez a két nép, a szocializmus, a béke és a nemzetközi együttműködés ja­vára — hangsúlyozza a közlemény. Ilié Verdet hivatalos baráti láto­gatásra hívta meg a magyar mi­niszterelnököt. Lázár György a meghívást köszönettel elfogadta. Ilié Verdet hivatalos baráti lá­togatását befejezve feleségével együtt néhány napos pihenésre a Balatonra utazott. (MTI) Negyedik alkalommal ad ott­hont ezen a héten a fuvarozta­tók nyári egyetemének Kecske­mét. A rendezvényt hétfőn nyi­tották meg a Tudomány és Tech­nika Házában, alhová nyaranta szívesen térnek vissza a hallga­tók és az előadók is. A részt­vevőket Erdélyi Ignác, az M1SZMP Bács-Kiskun megyei Bi­zottságának titkára köszöntötte, majd elhangzott az első előadás. Bonifert Ádám, az MSZMP KB ipari, mezőgazdasági és közleke­dési osztályának helyettes veze­tőbe időszerű gazdaságpolitikai kérdésekről beszélt. Ezt követően Urbán Lajos közlekedési és pos­taügyi minisztériumi államtit­kár — az idei nyári egyetem el­nöke — A közlekedéspolitikai koncepció végrehajtása és to­vábbfejlesztésének főbb irányai címmel tartott előadást, Tokai László, Bács-Kiskun megye ta­nácsának általános elnökihelyet­tese pedig a közlekedéspolitikai koncepció szűkebb hazánkban való továbbfejlesztését választot­ta témául. Kedden, az előadások szüneté­ben Csoltó László, a tegnapi ülés­szak vezetője, a Központi Szállí­tási Tanács titkára elmondta, hogy a nyári egyetem a fuva­roztató vállalatok szállítással foglalkozó dolgozóinak a rend­szeres továbbképzését szolgálja. Az általános ismeretbővítés mel­lett az idén a rendezvénysorozat­nak az a konkrétabb célja, hogy a fuvarozók és a szállíttatok együttműködését a Miniszterta­nács által májusban jóváhagyott közlekedéspolitikai koncepció mi­nél teljesebb érvényre juttatása éfndekében magasabb szintre emeljék. Szükséges, hogy a felek ne csupán a napi szállítási fel­adatok megoldásakor működje­nek együtt, hanem a távlati cé­lok elérése érdekében is. A fej­lesztéseket össze kell hangölni. A meglévő szállítóeszközök jobb kihasználásának szintén fontos előfeltétele a jó együttműködés. Ez csak egymás gondjainak, ter­vednek ismeretében lehetséges. — A Központi Szállítási Ta­nácsnak régi törekvése, hogy a közlekedés egészéről és az egyes aláigazatok helyzetéről reális ké­pet adjon a fuvaroztatóknak — hangsúlyozta Csoltó László. — A továbbfejlesztett közlekedéspoli­tikai koncepció közös érvényesí­téséhez ezekre az ismeretekre szükségük van a szállíbtatóknak, s ebben áll a nyári egyetem haszna. A Központi Szállítási Tanács, a Kereskedelmi és Vendéglátói pari Főiskola, valamint a Bács-Kiskun megyei Szállítási Bizottság által rendezett ötnapos elődássorozat a •közlekedéspolitikának szinte min­den problémakörével foglalkozik. Az eddig szerepelt, szakavatott előadók elemezték, hogy a saját alágazatukban miként követték az előző, 1968-ban érvénybe lép­tetett közlekedéspolitikai elgon­dolást. A tegnapi programot megnyitó előadásában Oroszvári László, a MÁV vezérigazgató-helyettese beszélt a vasutak népgazdasági szerepéről, a hálózatsűrűségről és a műszaki fejlettségről. Bemutat­ta, hogy a beruházásokkal és in­tézkedésekkel miként alakították, korszerűsítették a MÁV tevé­kenységét az elmúlt tíz évben. Szólt arról is, hogy az új közle­kedéspolitikái koncepció szüksé­gessé tesz további pályarekonst­rukciókat, vasútvillamosítást, cso­móponti fejlesztéseket és a köz­lekedési alágazatok jobb együtt­működését. Dr. Tőzsér István, a Közleke­dési és Posta ügyi Minisztérium főosztályvezetője a közüli gépjár­mű-közlekedés fejlődésének kér­déseivel foglalkozott előadásában. Taglalta az újabb, szükséges fej­lesztések arányait és irányát, rá­mutatott arra is, hogy mit kell tenni a szervezettebb összmun­ka érdekében. Beszélt az energia- gazdálkodás helyzetéből adódó feladatokról. Csermendy László, a Közleke­dési és Posta ügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettese az út­hálózat oldaláról közelítette meg a közúti közlekedés helyzetét és a továbbfejlődést. A fuvaroztató vállalatok, közül etek dolgozói kedden Kovács Istvántól, a KPM hajózási főosztályának vezetőjé­től, a MAHART vezérigazgatójá­tól A közlekedéspolitikai koncep­ció és a vízi közlekedésünk cím­mel hallottak előadást. Dr. Ba­jusz Rezső kandidátus, a KPM főosztályvezetője Közlekedésünk a VI. ötéves tervben címmel fog­lalta össze mondanivalóját. A. T. S. Az igazgató büszkén kalau­zolt végig a számjegyvezér- gépek és automata gyártóso­rok között. Aztán váratlanul megtorpant egy kevésbé lát­ványos műhely előtt, mond­ván: íme a bizonyság, hogy ők a csökkent munkaképességű dolgozókról sem feledkeznek el. Az egykori lakatosok, mű­szerészek, szerszámkészítők apró alkatrészeket válogattak, vagy kartondobozok hajtoga­tásával töltötték az időt. Ez jelentené a visszatérést a be­tegségből, balesetből felépülök számára? Egy évtizedes az az alap- rendelet, amely a vállalatok feladatává tette, hogy a meg­változott munkaképességű dol­gozóikat, egészségi állapotuk­nak és képzettségüknek meg­felelően foglalkoztassák. A jogszabály nyomán sorra ala­kultak a munkáltatók rehabi­litációs bizottságai. Se szeri, se száma a kiadott irányel­veknek, az összeverbuvált ta­nácskozásoknak, a bizottságok működése mégis ötletszerű. Akad, ahol azt sem tudják, hogy hány dolgozót kellene könnyebb munkakörbe helyez­ni. Sok helyen csak akkor ül­nek össze, ha segélyről dön­tenek. Manapság úgyszólván minden érdekelt az egészség­ügyi hálózat magánügyének véli a rehabilitáció felelőssé­gét. Furcsa paradoxon: miköz­ben az ipari szerkezet korsze­rűsödik és egyre jobban ter­jed az automatizáció, csökken a foglalkozási rehabilitációra alkalmasnak nyilvánított mun­kakörök száma. Ugyanakkor állandóan visszatérő gond hogy hiányoznak a jól képzett munkások a termelésből. Közel négyszázezren élnek ma hazánkban rokkantnyug­díjból, szociális és tsz-jára- dékból. Egy felmérés kétszáz­ezerre becsüli azoknak a szá­mát, akik eredeti munkakö­rükben i}em foglalkoztathatók, de állapotuk állandósulása után tovább dolgozhatnának. Szomorú tény, hogy alig har­madrészüknél sikerül szerve­zett megoldást találni a tár­sadalomba történő visszaté­résre. Igaz, a rászorulók javarésze, a tartós egészségromlás kö­vetkeztében nem helyezhető vissza eredeti munkakörébe. Átképzést, egyes esetekben speciális feltételeket követel a rehabilitásuk. A vállalatok az­zal takaróznak, hogy erre, a mostani gazdasági helyzetben nem futja az erejükből. De megtesznek-e minden tőlük telhetőt? Jogszabály adta lehetőség példáid, hogy a vállalati tar­talékalapból, visszatérítési kö­telezettség nélkül, rehabilitá­ciós célokra fordítható az éves béralap 0,2 százaléka. Közös erőfeszítések esetén ez a pénz össze is adható, esetleg esz­tendőkön át gyűjthető. Ezzel a lehetőséggel azonban csak kevesen élnek. Minden olyan vállalat, ahol táppénzbevételi joggal rendel­kező üzemorvos működik, megtehetné, hogy résztáppénzt ad a fokozatosan munkába ál­lítható dolgozóknak. Erre azonban eddig csupán hat munkáltatónál került sor az országban. Ügy tűnik, sokszor a le százalékolás adta szociális biztonsággal éppen azok te­kintik elintézettnek az ügyet, akik a legtöbbet tehetnék. Örökérvényű figyelmezte­tés: Az embert nem sajnálni, tiszteim kell. Mivel tisztelhet­nénk különbül a környeze­tünkben élő rászorulókat, ha nem azzal, hogy átsegítjük őket az amúgy is keserves visszatérés kezdeti nehézsé­gein? Ha visszaadjuk hitüket, hogy hasznos tagjai maradtak a közösségnek. Nem is szólva arról: aligha engedhetjük meg magunknak, hogy lemondjunk egy ekkora munkás-tartalék- sereg tudásáról, dolgos kezé­ről. G. L. F. MTI-fotó, Tóth István felvétele — Telefoto — KS. MÁSODVFTÍS. NÖVÉNY\POI VS Magasabb szintre keli" emelni'.'. a; szállítók -és 'a fuvaroztatók , együttműködését

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents