Petőfi Népe, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-17 / 165. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1979. július 17.

SZOCIALISTA EGYÜTTMŰKÖDÉS

A számok és a tények tükrében

A sokéves szovjet—indiai olajipari együttműködés fontos eredménye, hogy Indiában több mint negyven kőolaj- és földgázlelőhelyet fedeztek fel. India legnagyobb olajmezőjét a eambay-öbölben 1964-ben szovjet szakemberek tárták fel. A számítások szerint itt annyi kőolajat fognak kitermelni, amennyit ma az ország összes lelőhelye együttesen ad..

Az elmúlt évben a Cambay- öbölből megindult — az olaj az indiai fővárosba a tenger fenekén lefektetett 203 kilométer hosszú új vezetéken.

*

A KGST és Mexikó 1978-as áruforgalma elérte a 118 millió dőlJelképpé váló épület

Bár a KGST tagországai a Föld lakosságának alig több mint tíz százalékát teszik ki (427 millió ember), a világ területének mindössze 19 százalékát birtokolják, ipari termelésük azonban a világtermelésnek mintegy harmadrészét adja, fejlődésük üteme pedig meghaladja minden más államcsoport gazdasági fejlődésének ütemét. A tagállamok nemzeti jövedelme a harminc év alatt háromszorta gyorsabb ütemben növekedett, mint a fejlett tőkés országoké. Ma a KGST együttes ipari

kapacitása meghaladja az Egyesült Államok kapacitását, illetve NyugatJEurópa vezető tőkés államainak egyesített ipari kapacitását.

Az egyre bővülő anyagi források lehetővé tették egy sor közös célt szolgáló jelentős létesítmény felépítését. Ezek sorába tartozik a több mint öt és fél ezer kilométer hosszú „Barátság” transzeurópai kőolajvezeték, a „Testvériség” távvezeték, amely 2750 kilométer hosszú csővezetéken keresztül évi 15 milliárd köbméter földgázt továbbít a szocialista államokba. Nem maradhat ki a felsorolásból a számunkra létfontosságú 750 kilovoltos magasfeszültségű villamos távvezeték sem, amely fontos része a „Béke” energiarendszernek. Meg kell említeni az Orenburgtól a Dél-Urálon kelárt. A Mexikóba irányuló export 50 millió dollár, a latin-amerikai ország importja pedig 68 millió dollár volt.

•

Egyre szorosabb gazdasági kapcsolatok alakulnak ki a KGST és a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság között. Az utóbbi időben Vietnam és Laosz számos megállapodást kötött a kapcsolat fejlesztéséről. Magyarország szerződést kötött Vientianéban hidrotechnikai berendezések szállítására. Bulgária gazdasági és kulturális területen szintén együttműködik a fiatal köztársasággal. Mongólia a Shieng tartományba szakembereket küldött kórházépítés céljából.

• A moszkvai KGST-palota. a szinte már jelképpé váló grandiózus, nyitott könyv alakú, közös munkával emelt épület, amely a szovjet főváros Kali- nyin sugárútjának is egyik dísze.

resztül haladó, a Szovjetunió nyugati határáig húzódó óriás gáztávvezetéket és a közeli befejezés előtt álló uszty-ilimszki cellulózkombinátot, mely utóbbi évente 500 ezer tonna jó minőségű cellulózt ad majd a tagországoknak. A jól szervezett ipari együttműködés példaképének tekinthető az a kooperáció is, amelyet a KGST- országok az autógyártás területén alakítottak ki. A szervezet jelenleg 78 ázsiai, afrikai és latin-amerikai országnak nyújt önzetlen gazdasági és műszaki segítséget.

Ipari robotok a KGST-ben

A KGST Gépipari Állandó Bizottságában hosszú távra szóló, részletes megállapodás jött létre az ipari robotok közös fejlesztéséről.

A karl-marx-sfadti Szerszámgépipari Kutató Központ és bolgár szakemberek tudományos-műszaki együttműködésének eredményeként például bolgár kezelőberendezéseket használnak fel az NDK géprendszereiben. A karl- marx-stadti szakemberek más KGST-országok számos partnerintézetével is együttműködnek ezen a területen. Az NDK-ban — hangsúlyozták a Műszaki Kamara mérnöki szervezetének legutóbbi kongresszusán — az iparban széles körű fejlődés van folyamatban. Egy, a gépkocsigyártásról készített tanulmány szerint 880 ipari robot alkalmazásával csaknem 1300 főnyi munkaerő szabadítható fel. A Lipcsei Tavaszi Vásáron a látogatók megismerkedhettek néhány példával.

A robotok, amelyeknek nincs sok közük az emberre hasonlító automatákról alkotott hagyományos elképzelésekhez, számottevően megkönnyítik a nehéz fizikai munkát, elvégzik a rutinfolyamatokat és alkalmazhatók az emberi egészséget veszélyeztető feltételek között is. Az NDK gépkocsiiparában „dolgozó” robotok a felületi kezelést végzik, a zwickaui Sachsenring Gyárban a kerékköpeny ponthegesztését „vették át”. A vaslemez-fémáru ágazatban a felszerelések automatizált lakkozására használják őket. Folynak a munkák más területen alkalmazható robotok kidolgozására is.

Szemléletes példája ennek az IR 2 ipari robottal felszerelt DF 2 NC eszterga, amelyen fogaskerék, karimáságy, csapágybetét, csapágy és más termék állítható elő. Ez a gép annak a megállapodásnak az

eredménye, amelyet az NDK és a Szovjetunió kötött a számjegyvezérlésű szerszámgépek közös fejlesztéséről. Az IR 2 típusú ipari robot, amely a vásáron a szakemberek körében nagy elismerést válltott ki, a karl-marx-sitadti kutatóközpont és az NDK más vállalatai szakértőinek közös munkaeredménye. A robot fogókarja maximálisan 20 kilogramm súlyú alkatrészeket vesz ki egy forgatható palettából, az esztergagéphez szállítja azokat, és a megmunkálás után egy másik palettára viszi őket. Ez a mikroszámítógép által irányított modell sokrétűen alkalmazható. Az egységben felhasznált Smalcalda minőségi szerszámgépek rendkívül pontos megmunkálást biztosítanak.

Az NDK robotok más típusait is előállította és eredményesen használja fel őket. Ide sorolható a hallei Hegesztéstechnikai Központi Intézet által előállított ZIS 867 típusú hegesztőrobot. Egy érzékelő adja meg az automatának a szükséges jeleket, úgy, hogy‘a robot minden tetszőleges darabot meg tud hegeszteni. A hallei intézet és a Kijevben működő híres Paton intézet 1977 májusa óta munkamegosztásban fejleszti tovább az ilyen hegesztőautomatá- kait. A karl-marx-stadti Műszaki Főiskola, a Drezdai Műszaki Egyetem, valamint a zwickaui és a mittweidai mérnökképző főiskolák is tevékenykednek a robottechnika területén. Kapcsolatok épültek ki továbbá különböző nemzetközi kutatóintézetekkel, valamint az UNESCO mellett működő mechanizmuselméleti nemzetközi szövetség robot- és manipulátor bizottságával. (ADN—APN—MTI)

SZEPTEMBERTŐL SZABADSÁGRA MEGYÜNK, ADDIG SOK A MUNKÁNK

— Amikor harminc éve elkezdtünk itt dolgozni, még bizony nem voltunk ennyire a városközpontban.

Azóta épült ennyi

emeletes ház itt a környékünkön — mondja Bagi Viktor, a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet baromfi- keltető üzemének vezetője. — A legjobbkor jöttek, most keltek ki a csirkéink, már csomagolják az asszonyok őket.

— Csak csibét keltetnek?

— Nem. Januártól augusztus végéig keltetünk. Ez idő alatt a tervek szerint 605 ezer naposcsi- két, 136 ezer libát és 98 ezer kacsát kellett volna leadnunk. A csirkéből jó 34 ezerrel többet, a másik kettőből viszont néhány ezerrel kevesebbet keltettünk, a kieső mennyiség pótlása szintén a csirkékre vár.

— A tojást honnan hozzák?

— Sajnos, nagyon messziről. A tyúktojásokat a dányi Magvető, a szentesi Termál, a cserkeszőlői Magyar—Mongol Barátság Termelőszövetkezettől és a Hőgyészi Állami Gazdaságtól szállítjuk. Nincs közelebb nekünk megfelelő fajtájú törzstelep. Meg körülbelül húsz Kecskemét környéki kistermelő is hoz be tojásokat, úgy mint — hadd mutassam be — Kusák Antalt is.

— Én Katonatelepen tartom a tyúkokat, 200—250 van általában. Hetente 7—800 tojást hozok be a keltetőbe. Most már lassan a szezon vége felé járunk.

— Valóban, ilyenkor ezrekkel is csökken a hetente kelő jószágok száma. Míg egy-két hónapja hetente harminc-negyvenezer csirkét szedtünk ki a keltetőből, addig ilyenkor már csak tizenötezret, de ez is kevesebb lesz augusztus végéig. A kereslet ezzel párhuzamosan csökken. Ilyenkor már rákényszerülünk az előnevelésre is. A szerelőnk leleményességének köszönhetjük, hogy vsfti hová tenni a csibéket. A hőkamrát alakította át. Hát nem a legjobb megoldás, de nem tudtunk mást csinálni. Van amikor, idényben persze, egy darabot sem kell etetnünk, nyár közepén meg gyakori, hogy tízezret is el kell helyeznünk. De azért szerencsére öthetes koráig mind elviszik, legtöbbet a környékbeli kistermelők.

A kacsával, meg a libával általában nincs ilyeji gondunk. A libatojásokat a kiskunfélegyházi Petőfi Termelőszövetkezettől és a

Baromfikeltetők a munkájukról

mi gazdaságunk saját törzstelepéről kapjuk, a kacsát viszont ugyancsak jó messziről, az Országos Állattenyésztési és Takarmányozási Felügyelőség sükösdi törzstelepéről hozzuk. Aztán ha kikelnek, akkor persze a csibéket is visszük a különböző áfészek- nek, az UNIVER-hez, Izsákra, Kaskantyúra, Kunszentmárton- ba. A környékbeliek pedig bejönnek, már a háztájisok, ki kosárral, ki kocsival. Úgy mint ez a néni is — mutat a várakozó idős asszonyra Bagi Viktor.

— 'Szabó Balázsné vagyok. A fiamat várom, hogy vigyük már «kifelé ezeket a pelyheseket itt. Most csak százat vettem, száz fehéret. Otthon, Lászlófavla mellett lakom tanyán, van még kétszáz. Azok sárgák. Azokat jobban szeretem, mert sokkal jobb tojók, mint a fehérek. Elbíbelődöm velük, először adok nekik tápot, aztán ha nagyobbak, akkor másmilyen tápot keverek be nekik darával. Keresik is a csirkéimet. A kecskeméti piacra szoktuk behozni őket.

— Ha már itt vagyunk, nézze meg a gépeinket — invitál az üzem vezetője. — Itt tizenegy Gergely-féle, tízezer tojás keltetésére alkalmas gép van. Azért mondom, hogy itt, mert a tsz tavaly fejlesztette ezt az ágazatát. Városföldön alakítottak át egy kis szarvasmarha-telepet, ott is van 25 ilyen gép. No és persze az eredmények a két üzem egészére vonatkoznak. Sajnos mindkét helyen nagyon öregek már a keltetőgépek. Huszonöt-huszonhat évesek; csak a szerelőnknek köszönhető. hogy még képesek vagyunk dolgozni velük. Igaz, nem akármilyenek az eredményeink. A tojásoknak 4—10 százaléka fullad be, ami egészen elfogadható érték. A tíz százalék persze a tojószezon végén, ilyenkor van, amikor már a tyúkok úgymond kitojják magukat.

— Mit csinálnak szeptembertől januárig?

— Olyankor veszünk lélegzett A keltctőgépbe való tálcának tisztának kell lennie. Szécsényi Borbála nem sajnálja jól megdörzsölni a drótkefével.

• Solymosi Sándorné válogatja a

naposcsibéket.

• A tojásokat ellenőrzi Bagi Viktorné. (Straszer András felvételei.)

tét. Ugyanis addig három műszakban dolgoznak az asszonyok. Szeptembertől szabadságra megyünk, meg a gépeket, épületet hozzuk rendbe. Ha szükség van rá, akkor a tsz kertészetében dolgozunk, gyümölcsszedéskor elkel a minél több munkáskéz. Meg- hogy el ne felejtsem — várjuk, hogy újra a keltetéssel és a pelyhesekkel foglalkozhassunk.

G. E.BJ

| Halasról Svédországba...

Legyen ott a tervező is

... Európa számos országába eljutnak a Kiskunhalasi Háziipari Szövetkezet termékei. Oláh Györgyné, 450 tagú szorgalmas kollektíva elnöke elégedetten nyilatkozott a napokban az év első felében elért eredményekről.

— Június végéig a terv szerint

13,5 millió forint árbevételt kellett volna elérnünk, ezzel szemben a mérlegünk 14,5 millió forintot mutat — mondta. — Ezen belül maradéktalanul, teljesítettük a 4 millió forintos exportkötelezettségünket. Külön örvendetes, hogy a tavalyihoz hasonlítva jelentősen 'növekedett a tőkés országokba szállított áruk mennyisége.

Tavaly az év első felében 1,1 millió forint volt a dollár árbevétel, az idén pedig június végéig elértük a 2,5 milliót. Svédországban, Olaszországban, Hollandiában és más nyugati.államokban igen keresettek a nálunk készült női és gyermekruhák. A korábbi évekhez hasonlóan az idén is sok bérmunkát vállalunk nyugati cégektől. Holland megrendelőknek például havonta átlag 2—2,5 ezer női köntöst küldünk, ezeket a tőlük kapott anyagokból varrjuk. Az NSZK-ból, egy münchen.i sportáruháztól kaptunk márciusban nagyobb megrendelést. Küldik az anyagot és várják, illetve határidőre kapják a tenisz-szoknyákat, blúzokat és az anorákokat. Olasz cég részére is készítünk' az idén 6 ezer női ruhát.

O. L.

• Az idén 70 ezer lánykaruha kerül Kiskunhalasról a Szovjetunióba. Felvételünk a csomagolás előtti vasalást örökítette meg.

• A szövetkezet arról is híres, hogy a legritkább esetben kerül ki tőlük hibás áru. Ez a gondos munkán túl nem utolsósorban annak is köszönhető, hogy csomagolás előtt nagyon szigorú a meózás.

(Opauszky

László

felvételei.)

• Az építőiparral is lassan úgy vagyunk, mint a focival. Sokat beszélünk róla, és egy kicsit mindenki szakértő. „Nem így kellene, hanem úgy”, adják az emberek a tanácsokat, szövegezik a véleményeket. Tehetik ezt azért is, mert a házak mindenki szeme láttára nőnek ki a földből. Az építőmunkás a legnagyobb nyilvánosság előtt dolgozik. Az építők olyan alapvető szükséglet, mint az otthon megteremtésén fáradoznak. Akinek még nincs lakása, vár, remél, esetleg pluszmunkát vállal, hogy több pénzhez jusson, gyűjt és spórol. Akinek már van tető a feje fölött, a gyerekére gondol. Annak gyűjtögeti otthonteremtésre. Ebben úgyszólván mindenki érdekelt. Társadalmi ügy lett az építőiparral törődni.

E témával foglalkozó szakemberek véleménye szerint az építőipar iránt az érdeklődés azért is felfokozott, mert tevékenysége nagyban meghatározza az emberek hangulatát, közérzetét. És ami szintén lényeges, ez az ipar csaknem az összes ágazat képességét, a népgazdaság szervezettségét tükrözi. Egy emeletes házban például több tízezer részegység, anyag, elem van. Az anyagok, elemek minősége, mennyisége, hiánya, határidőre vagy késedelmes szállítása jellemzi a többi iparág helyzetét, fejlettségét, együttműködésük állapotát is.

Az emberek talán nem mindig gondolnak arra, hogy amikor dicsérik, vagy bírálják a padlószőnyeget, az éppen letört kilincset, a rosszul záró ablakot, a beázott tetőt, a hibás radiátort, akkor nemcsak az építők munkáját kritizálják.

• Néhány évvel ezelőtt — főként szervezetlenség és egyéb hiányosságok miatt — az ipar előszobájaként emlegették az építőipart. Később változott a helyzet. Kiépült a házgyárak hálózata, az építkezések technológiája is jelentősen fejlődött. De alaposan megnövekedett a társadalmi igény, az építőiparral szemben támasztott igény is. Nemcsak mennyiségileg — 15 év alatt 1,2 millió lakást kell felépíteni —, hanem minőségileg is, amiről érdemes kicsit nfeditál- ni.

Nem készülhet el úgy közintézmény, üzem, hogy a megrendelő kérését, kikötéseit ne hallatná,

vagy ne fogadtatná el. Mert különben nem fizet, leállítja a beruházást, vagy másik vállalatra bízza a munkát. Az állampolgár viszont legtöbbször készen kapja a lakást. Amikor már az óhajaival senki nem törődik, sok értelme nincs, hogy sóhaját elmondja. Még az első kapavágás előtt kellene a tervezőnek figyelembe vennie a majdani lakó kérését, igényét. Ehelyett mi történik? Normák, statisztikák, számok és a meglevő forintok alapján kialakul a szabvány. Igaz, a házgyárak jellege miatt túl nagy variációra nincs lehetőség, de annyi bizonyos, a jelenleginél nagyobb választékra, az igények differenciáltabb kielégítésére lenne szükség.

tt Egy másik társadalmi óhaj;

gyorsabban és olcsóbban építkezni. De hogyan lehetséges ez, amikor évről évre több házat kell tető alá hozni, s világszerte emelkedik a nyersanyag, így az építőanyag ára is. Persze, nemcsak azért lehet drága az építkezés, mert emelkedik a cement, beton vagy a tégla ára. Pontosan kimutatható, hogyha a kulcsátadásig megnyúlik az idő, több ezer vagy millió forintba kerül a késés. Okai: a beruházás nem összefüggő folyamat, a tervező elzárt, független életet él, mert nem kötelessége, hogy álmának megvalósulását figyelemmel kísérje. Idejében nem is tud beavatkozni, ha az eredeti elképzelésen valamit változtatni kell. Ezért gyakori az ismételt tervkészítés, ami a beruházás megkezdésénél legalább egy év késést jelent.

Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium a közelmúltban kidolgozta az építésszervezés VI. ötéves tervre vonatkozó fejlesztési koncepcióját. Lényeges döntés született: a tervezői, építészeti tevékenységet megfelelő hatáskörrel és felelősséggel be kell kapcsolni a beruházás minden szakaszába. A tervezőnek ott kell lennie, amikor az előkészítő munkát megkezdik és ki kell vennie részét a munkahelyi művezetők teendőiből, egészen a befejezésig. Átadás után el- lenőrizniök is kell a létesítmény üzemelését és értékelni a tanulságokat.

tt Újszerű együttműködés és munkamegosztás alakulhat ki ily módon a tervező, a kivitelező, a beruházó között.

H. M.