Petőfi Népe, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-15 / 138. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1979. június 15.

A legmodernebb technika a Ganz-MÁVAG kiskunhalasi gyárában

• Gyetvai István NC vezérlésű marógépe a múlt év vége óta termel.

Törzsgárdisták-mai szemmel

EMLÉKSZEM egy brosúrára — a hetvenes évek elején jelent meg a Táncsics Könyvkiadó gondozásában —, amely azt a kérdést feszegette, hogy vajon érdemas-e törzsgárdatagnak lenni. A válasz persze egyértelműen az volt, hogy „igen”, mert a törzsgárda tagja megkülönböztetett anyagi és erkölcsi elismerésben részesül. De ettől függetlenül: a törzsgáirda, az a minden körülmények és feltételek között megbízható, a munkahelyhez hűséges munkások és alkalmazottak együttese, akik soha nem nézik idegenként a munkahely gondjait, bajait, akik a .maguk területén, éppen olyan személyes ügyként kezelik a gyár, a hivatal, az intézmény problémáit, mint mondjuk a leglelkiismeretesebb vezető.

Mi tagadás: szép szavak, lelkesítő perspektíva és tökéletes az összhang az elképzelésekkel, amelyek annakidején a törzsgárdaintézmény megszervezéséhez vezettek. Történt pedig ez két okból: egyrészt a rendkívül nagy mértékű munkaerő-fluktuáció ellensúlyozásaként, másrészt azért, hogy ily módon megérdemelt elismerésben részesítsék azokat, akik nem álltak be a gyakran elmarasztalt vándormadarak táborába, akiknek többet ért a meglevő munkahely, mint a munkahely- cserélgetéssel szerezhető — olykor csekély — bér- növekedés. Valóban becsülendő magatartás, még akkor is, ha ma már tudjuk: nem mindenki és nem feltétlenül azért volt hűséges a munkahelyéhez, mert tapasztalati úton jutott el a következtetéshez, hogy valóban érdemes törzsgárdistának lenni. Volt aki kényelemszeretetből, volt aki családi 'körülményei miatt, volt aki lustaságból, vagy éppen tehetetlensége miatt .ragadt egy-egy munkahelyen, élvezve persze a törzsigárdistáknak kijáró — mellesleg nem túlzottan jelentős — kedvezményeket, juttatásokat. Egyébként is: meglehetősen fura szabályok szerint szerveződött és szerveződik ez a törzsgárda. Hogy mást ne említsek: legkevesebb ötéves munkaviszonnyal ki-ki a gárda tagja lehet, de az öt évbe beszámítják a tanulóidőt is. A tanulóidő általában két év, mialatt viszonylag kevesen szánják el magukat munkahelycserére — mert ez többnyire pályamódosítást is jelentene —, tehát a frissen vizsgázott ifjú szak^ ember, három évnyi munkaviszony után már törzsgárdistának számít.

KAPHAT-E három évnyi hűségért jutalomszabadságot, néhány százalékkal magasabb nyereség- részesedést és — elvileg — úgy számítanak rá mint a munkahelyhez hűséges, s emiatt megkülönböztetett bánásmódban részesítendő munkavállalóra. Kell-e mondani: az efféle jogi szabályozás éppen a valódi törzsgárdistákat sérti. Azokat az embereket, akik évtizedeken át — és nem lustaságból, nem ‘kényelemszeretetből — jóban-rosszban ragaszkodnak a munkahelyükhöz. Kell-e mondani: a törzsgárdaintézmény is olyan, amit nehezen, vagy éppen sehogysem lehet központi szabályokkal körülkeríteni; hogy egy-egy munkahelyre kellene bízni annak megítélését, kiket és milyen kritériumok alapján ítél úgymond „törzsgárdistának”? Meggyőződésem: sokan lennének. És ez a gárda válogatottabb emberekből állna, mint a mostani törzsgárda.

De mi történjék velük, ha közbeszól a munkaerő-átcsoportosítás követelménye? Másképp fogalmazva: iha végre általános gyakorlattá válik a termékstruktúra korszerűsítése — ami, bizony nehezen elképzelhető a munkaerő mozgatása, átcsoportosítása nélkül —, akkor vajon mi lesz a sorsa a munkahelyéhez meggyőződéssel ragaszkodó, valóban törzsgárdistaként kezelendő emberek sorsa, jövője?

A gond persze korántsem olyan súlyos, mint amilyennek látszik. Először is: a termékszerkezet korszerűsítésének legfontosabb színhelye maga a vállalat. Ennek feltétele a vállalaton belüli termelési szerkezet, illetve szervezet racionalizálása. Következésképpen a munkaerő átcsoportosítására is elsősorban a vállalatokon belül kell hogy sor kerüljön: átképzés, továbbképzés, esetleges szakma- váltás, illetve vállalaton 'belüli munkahelycsere formájában. i

EZ A FAJTA struktúraváltás: roppant mértékű tartalékok forrása, s csak a legfejlettebb ipari államok mondhatják el magukról, hogy a végsőkig kimerítették az efféle forrásokat. És ez a fajta struktúraváltás a legcsekélyebb mértékben sem veszélyezteti a törzsgárda megbecsülését. Éppen ellenkezőleg: e struktúraváltás személyi feltételeit illetően éppen rájuk kell elsősorban számítani, ök, a 15—20 éve egy munkahelyen dolgozók lesznek azok, akik a leggyorsabban, és minden különösebb agitáció nélkül megértik, hogy holnaptól mást kell csinálni, mint eddig s hogy ennek érdekében tanulniuk kell, beosztást kell változtatniuk. S amikor már a vállalaton belüli átcsoportosítás tartalékai kimerültek, akkor kerülhet sor — nagyobb méretekben — a vállalatok közötti tervszerűen irányított munkaerő-átcsoportosításra. Ez esetben viszont nagyon is figyelembe kell venni a törzsgárdisták helyzetét, valóságos érdemeit. Nem szabad őket olyan helyzetbe hozni, hogy a gazdasági érdekből való — és bizonyos mértékig kényszerű — munkahely-változtatás miatt elveszítsék a joggal kiérdemelt kedvezményeket, megbecsülést.

Ez a jogi szabályozás feladatkörébe tartozik, s a Munkatörvénykönyv módosításának előkészítői valószínűleg gondolnak is erre. V. Cí.

HÁZUNK TÁJA

Szomjaznak a kertek

A fúró közelít, majd belemélyed a kísérleti munkadarabba.

Egy nyúlánk, szőke fiatalember cselekvésre készen figyeli. Ébersége nem hiábavaló, be kell avatkoznia, leállítja a gépet. Ennél a műveletnél kitűnt, hogy a program még nem tökéletes, korrigálni kell rajta.

Itt, a Ganz-MÁVAG kiskunhalasi gépgyárában, a forgácsolóüzem tágas csarnokában jeles nap ez a mai: előreláthatólag

befejezik a csehszlovák gyártmányú új, VR 5N B típusú, NC vezérlésű koordináta-fúrógép üzembe helyezését. NS 316-os vezérléssel működik az automata — mutatja be szakszerűen Stig- licz Károly, a gyár fejlesztési osztályának vezetője. Néhány csehszlovák szakember is jelen van, hogy segítsen a programvezérlésű gépet beállítani.

— A szőke fiatalembert Csesznek Benőnek hívják, ő lesz az új NC-gépünk egyik kezelője — tájékoztat az osztályvezető. — Most érettségizik gépészeti szak- középiskolában, tehát kellő felkészültséggel rendelkezik majd az új beosztásához. Mellette szól a nagy érdeklődés is, amelyet a korszerű gép ébresztett benne.

A fúrógépet körülvevő szakemberek a vezérlőszekrény köré csoportosulnak, amelyben most áll a gépnek készített parancsokat hordozó lyukszalag. Kezdődik az eszmecsere, mit kell a készülő programon változtatni.

Mi megyünk tovább, s Gyetvai István NC vezérlésű marógépe mellett állapodunk meg, amely már termel a múlt év vége óta. Szintén Csehszlovákiából származik, s a gyárban úgy tudják, hogy ebből az FC 63 V, NS 350- es vezérléssel működő típusból náluk van az egyetlen az országban. Bács-Kiskun megyében ez a legelső NC vezérlésű marógép.

— Nagyszerű feladat egy ilyen okos géppel dolgozni — mondja Gyetvai István. — Tizenhárom éve vagyok a forgácsoló szakmában, össze tudom hasonlítani a kevésbé 'korszerű masinákkal. Ez századmilliméter pontossággal végzi a műveleteket. Minőségi kifogásról itt szó sem lehet. És amint látja, egyszerre öt munkadarabot lehet a tájolójára fölfogatni. Ezeket a kompresszorokhoz készülő nagy nyomású hengerfejeket komplettre lehet gyártani vele. Marást, fúrást és menetfúrást végez a gép. Önműködően rááll a soron következő műveletre. Ezeket a termékeket a hagyományos előállításkor műveletenként más-más géphez kellett szállítgatni, és ez sok időt igényelt. Ezzel a géppel a (tényleges gyártás, a megmunkálás ideje is rövidebb. Nem volt nehéz megismerni és megtanulni a kezelését.

A marógép kezelője szintén fiatal ember, mesterszakmunkás, s ő is most érettségizik a dolgozók szakközépiskolájában. Jó kezekben van a drága importgép.

— Egyelőre csak két műszakban termel a lyukszalagvezérlésű marógép — hallom Stiglicz Ká- rolytól —, de a jövő év kezdetén három műszakra térünk át. Azért csak akkor, mert a programok elkészítése elég sok időt vesz igénybe, s január 1-re lesz meg minden feltétel a teljes kihasználáshoz.

A fejlesztési osztály vezetője örömmel beszél a gyár első NC vezérlésű gépeiről, s ez érthető, hiszen ezek a termelő berendezések már az igazi, magas műszaki színvonalat képviselik. A gép kezelőjének és a programikészítő technológusnak szorosan együtt kell működni — magyarázza —, mert amíg a program tökéletes lesz, mint a fúrógépnél is láttuk, többször módosítani kell rajta. Ezt közösen kell a két embernek megcsinálni. A programvezérlésű gép egyet jelent a magas termelékenységgel és a kitűnő minőséggel. Sok időt lehet velük nyerni, mert például a fúrógép esetében a gyártáshoz nem kell készülékeket fabrikálni, csak tájolókra van szükség, amikre a munkadarabot felfogatják. Ezzel csökkennek a költségek.

A Ganz-MÁVAG kiskunhalasi gyárában az utóbbi években elégedettek az emberek. Ám a tízéves múltra visszatekintő munkahelyet hat éve még a küszködés jellemezte. Nem volt a gyárnak piacképes termékösszetétele. A kátyúból a halasi városi pártbizottság és a vállalat központja közösen segítette ki a kollektíva szekerét. Céltudatos fejlesztés eredményeképp a Ganz-MÁVAG egysége ma már a város élvonalbeli ipari szervezete. Kollektívája a múlt évi jó munkájával kiérdemelte a Kiváló Gyár címet.

— Az V. ötéves tervben eddig 150 millió forintot költöttünk fejlesztésre — tér át a saját területére az osztályvezető. — A termelőterület bővítésével, a géppark korszerűsítésével, a közmű- hálózat és a szociális létesítmények fejlesztésével közeli és távoli gazdasági célok elérését alapoztuk meg. A jelenlegi gyártmányaink, a légkompresszor és az áramfejlesztő aggregátorok, a szivattyúk és a csőelzáró szerkezetek zömükben modernek, a világpiacon megállják a helyüket. Űjabb piacok megszerzése érdekében állandóan fejlesztjük őket, s komplett berendezések kifejlesztésére törekszünk.

Azonban a korszerű gyártmányszerkezet önmagában még nem elegendő a gazdasági hatékonysághoz. Ahhoz fokoznunk kell a termelékenységet is. Ezért kidolgoztunk egy tervet NC vezérlésű gépek üzembe helyezésére. Az eddigi kettőn kívül 1985 végéig, a gyár rekonstrukciójának befejezéséig újabb hat szám jegy vezérlésű forgácsológépet vásárolunk. A megmunkálógépek- re összesen körülbelül 90 millió forintot költünk.

A Ganz-MÁVAG kiskunhalasi egységében a hatodik ötéves tervben a gyártástechnológia fejlesztésén kívül tovább növelik a termelőterületet, s kiszolgáló és szociális létesítményeket építenek. A gyárfejlesztést szintén a Ganz- MÁVAG Mozdony, Vagon és Gépgyár 11,8 milliárd forintos rekonstrukciója keretében hajtják végre Halason. A. Tóth Sándor

nem csak felesleges, da butaság is.

Mi hát a teendő? Döntsék el az illetékesek. Vagyis a lakásszövetkezet elnöksége, a gyártó és a kivitelező cég, meg akikre esetleg még ez tartozik. Egy biztos: változtatni kell a jelenlegi helyzeten, a lakók nyugalma, békéje érdekében. Annak a hetedik emeleti lakónak a kedvéért például, aki orvosi javaslatra azért cserélt lakást, mert a régiben — a lift nélküli házban — nem bírta a szíve a negyedik emeletet. S aki most éppen harmadik napja kényszerül le és föl kutyagolni dupla magasságba, a lépcsőkön kifulladva, meg- megállva, istentelenül mérgelődve. Mint már annyiszor, újra meg újra, ha rossz a lift.

S aki ma még nem tudja, hogy kit szidjon. Mert a felelősök, úgy látszik, a legritkább esetben lépnek a színre.

Varga Mihály

Magyarországon a csapadék vagy sok vagy kevés — tartja a régi mondás, aminek az igazságában alig lehet kételkedni. Az idén tavasszal kevés volt az eső, az aranyat érő májusi csapadék is elkerült minket és helyette szokatlan kánikula gyötörte rneg _a fiatal növényeket. Ilyen időjárás közepette nagy szükség van a csapadék mesterséges pótlására, az öntözésre.

Milyen vízzel öntözhetünk?

Minden víz alkalmas öntözésre, amely nem tartalmaz egészségre ártalmas, bomló szerves- szennyező anyagokat és fertőző csírákat A hazai vizek — kevés kivétellel — nem olyan meszesek, hogy ki kelljen zárni őket az öntözésből; legfeljebb az igen meszes vizekkel ne öntözzük az erre érzékeny kerti dísznövényeket.

Az ásott és fúrt kutak vizét is felhasználhatjuk öntözésre. A folyóvizek —, ha nincs bennük olajvagy fenolszennyezés, akkor igen kiválóak a vízpótlásra. Fenntartással használjuk az időszakos vízgyűjtők vizét, mert ezekben sok mikroorganizmus szaporodhat el; a friss fogyasztásra kerülő zöldségféléket ilyen vízzel nem célszerű öntözni.

Mikor öntözzünk?

Alapvető szabály az, hogy inkább ritkábban, de nagyobb víz- mennyiséggel öntözzünk. A gyakori, felszínes öntözés csak a talaj legfelső rétegét nedvesíti meg, de

a gyökerekhez nem jut el. Így az ilyen öntözés legfeljebb frissítő, de nem tápláló hatású. Egy jó nyári eső kb. 20 milliméter csapadékot juttat a talajra. Ez azt jelenti, hogy minden négyzetméter területre 20 liter víz jut. Ennek megfelelően kell az öntözővíz mennyiségét is meghatározni. Lehetőleg késő délután vagy az esti órákban öntözzünk, mert ilyenkor viszonylag csekély a vízveszteség és a legjobban hasznosul az öntözővíz. Tűző napsütésben nemcsak azért gazdaságtalan az öntözés, mert nagy a párolgási veszteség, hanem azért is, mert a vízcseppek az érzékenyebb növények lombozatán perzselést okozhatnak.

Szélben se öntözzünk, mert a meleg, száraz levegő csökkenti a hatékonyságát. A közvélemény felfogásával szemben viszont nem bolondság szemerkélő esőben öntözni, mintegy kiegészítve a természetes csapadék vízhozamát.

Hogyan öntözzünk?

A legegyszerűbb öntözési módszer, amikor kannával juttatjuk ki a vizet. Az ún. életbentartó víz- mennyiséget a fiatal palánták tövéhez mindig csővel öntsük. A nagyobb, idősebb növényeket kannarózsával is öntözhetjük.

Ennél sokkal fejlettebb és kevesebb fáradsággal járó öntözési módszer a tömlős öntözés. A gumiból vagy műanyagból készült tömlőt a vízvezeték hídránsára csatlakoztatjuk, a tömlő másik végére pedig szórófejet szerelünk. Ezekből most már a magyar ipar is sokféle, különböző teljesítményű típust gyárt. Az általuk kiszórt víz mennyisége viszonylag pontosan kiszámítható.

Ahol sok víz áll rendelkezésre, de nincs műszaki berendezés, ott jó szolgálatot tehet a hagyományos, barázdás öntözési módszer is. Arra kell ügyelni, hogy a barázdának ne legyen nagy esése, a víz ne folyjék túl gyorsan és ne sodorjon le a területről sok értékes táptalajt.

A jövő kerti öntözőberendezése a csöpögtető öntözés. Ezzel igen takarékosan használhatjuk fel a rendelkezésünkre álló vizet és a növényeket állandóan nedvesen tartva a legnagyobb növekedési eredményt érhetjük el. A csöpögtető öntözés beruházási költségei nem túlságosan nagyok és a berendezés némi ügyességgel házilag is előállítható.

Mit öntözzünk?

A zöldségfélék közül a legtöbb vizet a csemegepaprika, a karósbab, az uborka, a karfiol és a zeller igényli. Meghálálja az öntözést a sárgarépa, a petrezselyem, a vöröshagyma, a csemegekukorica, a fejes káposzta és a zöldborsó. Öntözés nélkül is lehet termelni a sárga- és görögdinnyét.

A gyümölcsfélék közül csak öntözéssel termelhető a szamóca. Több és szebb gyümölcsöt érlel az öntözött málna, az őszibarack, a kajszibarack, a szilva, a körte.

A mélyen gyökerező szőlő az átmeneti aszályt jobban elviseli, de a nyár első felében adott öntözővíz jótékonyan hat a fürtök kifejlődésére, korábbi érésére és a cukorképződésre. B. Gy.

• Az új NC vezérlésű fúrógépet leállították, valamit módosítani kell a programján. Leghátul Csesznok Benő kezelő.

annak sláger témák, melyek olykor évekig, évtizedekig azok maradnak. Hogy rossz a Patyolat, udvariatlan a kalauz, lassú és mogorva a pincér, meg hogy mondjuk nyáron kevés a hűsítő ital, stb. És a mindig felhangzó panasz: nem működik a lift. Jómagam ez utóbbit vagyok kénytelen „dúdolgatni" magamban.

Egy év óta már, újra és újra, itt Kecskeméten a Széchenyivárosban, amióta beköltöztem a Pákozdi csata utca 11. szám alatti új, szövetkezeti lakásomba. Mert úgy kezdődött — örömben lám, megint az üröm — ebben a házban az életünk, hogy gyalogoltunk, ciyekedtünk felfelé, lefelé és vissza, a hetedik emeletre, mert a lift rossz volt, nem működött.

De nem csak mi keseregtünk, nem csupán mi dühöngtünk, szitkozódtunk. Hanem ebben a

Rossz a lift!

lépcsőházban harminc család! Van köztük idős házaspár, beteg gyerek és elgyötört felnőtt stb. Akik, ha ismételten rossz a le-fel szállító berendezés, nekiindulnak, nagyot sóhajtva, lihegve és szuszogva, idegesen ét méregtől feltüzelten.

Gondoljuk el: a fiatal- asszony a nehéz és idegőrlő munkából a bolti sorbanállás, a buszozás, az óvodai-bölcsődei öltöztetés után végre hazaér, és látja a táblát, hogy „Rossz", és indul neki a kilencediknek, terhekkel megrakottan. Vagy gondoljuk meg: jön a nagymama, a növekvő város másik széléről, hogy megnézze az unokáit röpke néhány percre; és ott topog, kesereg, m^rt nem mer a szive miatt nekiindulni a magasnak, a száz lépcsőfoknak. (Más kérdés,

hogy felszólni sem tud, mert rossz a kaputelefon is.)

Gondoljuk meg... de hagyjuk ezt, inkább mondjuk el, mi történik minden esetben, amikor elromlik a lift. Mindig ugyanaz, (a lakók tnér- gelődésén kívül):

Kezdődnek a találgatások, a vádaskodások. A gyártó cég hibás; tehetetlen és közömbös a lakásszövetkezet vezetősége; elrontják a lakók, a gyerekek; nincs alkatrész; a szerelők szakértelme nem megfelelő; nemtörődöm a házfelügyelő. Hogy mi az igazság, a valódi \helyzet? Nem tudjuk. Egy azonban bizonyos: ezt a lakók nem is dönthetik el, nem ti tudhatják meg maguktól soha. És még egy: a ház- felügyelőt szidni, rá haragudni ilyen esetben