Petőfi Népe, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-13 / 136. szám
1979. Június 13. • PETŐFI NÉPE • S A terv: kétszázhúsz, tanterem I. Iskolaépítések - 1980-ig • A kiskunmajsai általános iskola épületét egy nyolc tantermes szárnyrésszel kívánják bővíteni. Fejlődő közoktatás Kiskőrösön „Bár oktatási intézményeinknél javult a szakképzett dolgozók aránya, a képesítés nélküli nevelők számát a korábbi huszonnégyről csupán tizenötre tudtuk csökkenteni.”— Olvashatjuk a kiskőrösi Városi Tanács művelődésügyi osztálya által készített beszámolóban, amely a közoktatás helyzetéről és további feladatairól ad átfogó képet. A már idézett mondat ismeretében értjük meg a jelentőségét igazán annak, hogy a művelődés- ügyi osztály illetékesei kiemelkedő fontosságú feladatuknak tartják az óvodákban és az iskolákban dolgozó pedagógusok rendszeres továbbképzését. Jelenleg például tíz nevelő számára nyújtanak lehetőséget arra, hogy levelező tagozaton diplomát szerezzenek. Az új nevelési—oktatási dokumentumok mind teljesebb megismerését és célszerű végrehajtását is számos eszközzel segítik: ösztönzik például a nevelőket, hogy minél többen látogassák a megyei Pedagógustovábbképző Intézet által szervezett kurzusokat, továbbá gyakran szerveznek — a korszerűsítő módszereket népszerűsítő — bemutató tanításokat is. Igen elterjedt és kedvelt továbbképzési formának bizonyultak a különböző nevelési területeket felölelő és a bemutató foglalkozásokkal egybekötött munkaközösségi foglalkozások is. S ami szintén említésre méltó: lehetőséget teremtenek arra, hogy a pedagógusok közül minél többen vegyenek részt a nyári égyete- meken, a tudományos kérdésekkel behatóan foglalkozó vándorgyűléseken is. A nevelők továbbképzését .segítő tanácsi erőfeszítések végsősoron természetesen a tanulókat szolgálják, az ő szellemi fejlődésüket segítik. A közvetett támogatás mellett, számos más, közvetlen formában is támogatják a diákokat. Főként a A pályaválasztásról - Kunszentmiklóson fizikai dolgozók gyermekeivel való törődést helyezik előtérbe: a továbbtanulásukat elősegítő felkészítő tanfolyamok eredményesen működnek. Meggyőzően bizonyítja ezt egyebek között az is, hogy az egyetemekre és főiskolákra jelentkezők több mint hatvan százalékát fel is veszik. Eredményesen látják el az osztály dolgozói a pályairányítással kapcsolatos feladatokat is: kiépítették a pályaválasztási felelősök hálózatát, a lehetőségeket szemléletesen bemutató kiállításokat szerveztek, legújabban pedig azzal is megpróbálkoztak, hogy a különböző üzemi szakköröknek helyet adtak az iskolákban, így segítve elő a fiatalok tájékozódását. Alighanem e sokrétű és gondosan megszervezett pálya-orientálásnak köszönhető elsősorban, hogy legutóbb a kétszáz végzős általános iskolai hallgató közül, több mint százhatvanan jelentkeztek szakmunkásképző intézetekbe, hogy a népgazdaság számára legszükségesebb területeken gyümölcsöz- tessék majd tudásukat, szorgalmukat. Az eredmények mellett őszintén szól a beszámoló a gondokról is. Ezek sorában megemlíti, hogy minden igyekezet ellenére sem bizonyult még életképesnek a dolgozók általános iskolája. Éppen ezért feladatul tűzték ki, hogy a jövőben még szorosabbra kell fűzni az oktatási intézmények és a termelőüzemek kapcsolatát. K. J. Bács-Kiskun megyében az V. ötéves terv időszakára 220 új tanterem építését .irányozták elő. A hat városban összesen kilenc- venkét osztálytermet kívántak létesíteni, a községekben pedig százhuszonhetet. Nem kis jelentőségű feladat ennek megvalósítása. A megye diáksága és pedagógusai örömmel vehetik az iskolai bővítések jelentős arányát, ám a valóságban az a helyzet, hogy a tervezett létesítményeknek csak kisebb hányada növeli az iskolák befogadó- képességét. Számos tanyai kisiskola üresen maradt osztálytermét kell „leírni” a statisztikai összesítésekből, pedig elnéptelenedésük csak viszonylagos jelenség. A környékbeli gyerekek a körzetesítés eredményeként ugyanis a községi, nagyközségi, vagy városi diákotthonok lakóivá lettek, és így a helyi iskolák létszámát duzzasztották fel. Ugyancsak sok új tanterem nem szolgál másra, mint az eddig használt szükségtermek cseréjére, pótlására. Igaz, hogy általuk javulnak az oktatás körülményei, de az elavultak helyett készülő újak a zsúfoltságot itt-ott alig enyhítik. Persze ne legyünk telhetetlenek. A több mint kétszáz iskolai helyiség létrehozása komoly anyagi tehertételt jelent a tanácsok számára. A jelenlegi árakon számolva ugyanis egy tanterem több mint egy millió forintba kerül. Községek és építkezések A jelen ötéves tervciklusban eddig meglehetősen egyenetlen volt az építkezések ütemezése. 1976-ban harminckét tantermet létesítettek. 1977-ben pedig mindössze húszat. A tavalyi rekordot hozott, nyolcvan új osztályt adtak át a diákoknak. Ám az adatok mögé pillantva, néhány aprócska szépséghiba a szemünkbe ötölliet. Például 1978- ban az átadott osztálytermek közül mindössze tizenhatot hoztak létre új építkezéssel. (Ez volt a kecskeméti széchenyivárosi iskola). A már használt intézményeLengyelországban a magyar irodalmat éveken keresztül csupán Molnár Ferenc halhatatlan remeke, „A Pál utcai fiúk” képviselte, igaz, megért 10 kiadást. Ma a helyzet gyökeresen megváltozott. A lengyel kiadók évente 6—8 magyar irodalmi művet jelentetnek meg, további 3—4-et pedig az ifjúság részére, valamennyit kitűnő fordítók — Camilla Mondral, Ta- deusz Olszanski, Krystyna Pisars- ka — tolmácsolásában. Az elmúlt 35 évben leggyakrabban kiadott művek közé sorolhatók a klasszikusok: Jókai: A kőszívű ember fiai, a Szegény gazdagok, Az aranyember című művei, Mikszáth népszerű regényei: a Beszterce ostroma és a Két választás Magyarországon, valamint két 31 esetben toldották meg, hogy új tantermekhez jussanak. Ez a módszer a helyi adottságoktól, az áldozatkészségtől függően lehet eredményes és kevésbé az. Mit gondoljunk viszont a mindenféle építkezés nélküli, átalakítással létrehozott harminchárom megyei osztályteremről? Honnan varázsolodtak elő? Nem csupán a statisztikai kimutatások kozmetikázását szolgálják, hogy kedvezőbb összkép keletkezzen, mint ami a valóság? A lényeg mindenesetre az, hogy Bács-Kiskun községeiben az elmúlt év végéig már százhét új oktatási helyiséggel gyarapodtak az iskolák. Tehát a növekedés papíron 1980-ig minden bizonnyal túlszárnyalja majd az eredetileg tervezettet Kiskunmajsai gondok Kiskunmajsa nagyközség a megyei tervek között nyolc tanterem éDÍtésével szerepel. Égető szükségük van itt a megpagyobbított iskolára, hiszen az 1973-ban használatba vett hétközi diákotthon kétszáztíz tanulóval növelte meg a gyerekek létszámát Ez a tény pedig komoly feszültségek forrásává lett. A megyei tanács anyagi támogatásának reményében a kiskunPetőfi 1951-ben megjelent válogatott kötete. Először a hatvanas években ismerkedhettek meg a lengyel olvasók Szabó Magda, Németh László. Sarkadi Imre, Fejes Endre, Sán- tha Ferenc és Illyés Gyula munkásságával. A hetvenes években több mint 60 magyar mű jelent meg eddig, regények, elbeszélések. Petőfi születésének 150. évfordulója alkalmából újabb verseskötetét adták ki — már a harmadikat. Tavaly nyolc magyar szépirodalmi mű került az olvasókhoz, közöttük Déry Tibor, Illyés Gyula, Hel- tai Jenő és a fiatalok közül Kertész Ákos, Simonffy András munkái. A jövőben évente 10 magyar alkotás kiadását tervezik. majsaiak eredetileg fontossági sorrendben a második helyen irányozták elő a nyolc tanterem megépítését. Legfontosabbnak a községi vízmű rekonstrukcióját ítélték. Úgy számolták, hogy a vízmüvet létrehozzák 18 millióból; ám az elkészült tervekből és költségvetésb§l kiderült, hogy legalább huszonhat millió szükséges hozzá. Ennyi pénzük nem volt, az elképzelés megvalósítását tehát kénytelenek voltak elnapolni. A tanintézet bővítésének ügye így az első helyre rukkolt előre. Csupity István tanácselnök elmondta, hogy a nagyközség saját, fejlesztésekre tartalékolt pénzeszközei mindössze nyolc milliót tettek ki, és alaposan kellett mérlegelni, mire is használják fel az összeget. Végül úgy döntöttek, hogy a vízműből megépítenek egy három kilométer hosszúságú víz- vezetékszakaszt, a megmaradó ötmillió forintból pedig hozzákezdenek az iskola építéséhez. A megyei tanács támogatása ugyanakkora összeget tesz ki, így tehát tízmillió forintos fedezettel indíthatták el a munkálatokat. A legcélszerűbb elgondolásnak az látszott, hogy a jelenlegi iskolaépületet toldják meg egy új, emeletes szárnyrésszel. (Folytatjuk) P. M. Új gyógyüdülő parasztoknak Pöstyénben új gyógyüdülő nyílt a mezőgazdasági dolgozók részére. A Váh elnevezésű gyógyszálló két- és háromágyas szobáiba tavaly ősszel költözött be az első turnus. A gyógykezelés időtartama általában három hét, az üdülésé pedig két hét. Az üdülőben bankettek rendezésére is alkalmas százszemélyes étterem, zenés borozó és a szórakozást biztosító egyéb helyiségek is vannak. A szálló építési költsége 20 millió korona volt. A korszerű üdülő jól szolgálja a pihenni és gyógyulni vágyó beutaltak kényelmét. A gyerekek már a vakációra készülnek, a nyári kalandok terveit szövögetik. A nyolcadik osztályos lányok és fiúk azonban mind többet gondolnak a szeptemberre, a folytatásra is. Hogyan tovább? Amikor a Fürst Sándor utcai általános iskolában Galambos Sándor igazgatót keresem, még „teljes gőzzel” folyik a tanítás. Az igazgató is órát ad, vámom kell néhány percet. Időtöltésül a folyosón szemlélődöm, s íme, nem hiába. Fényképekkel illusztrált tabló tekint rám a falról: „Melyiket válasszam?” — A táblát a kunszentmiklósi üzemek, vállalatok segítségével készítettük — tájékoztat Galambos Sándor iskolaigazgató. — Mint látható, a KTSZ, az ÁFÉSZ, a VÁV gyáregység,' a Sütőipari Vállalat üzeme és az ÉPSZER- kirendeltség nyújt információt képben és írásban a tanulók és a szülők számára a választható szakmákról. — Ez tehát afféle kis pályaválasztási tanácsadó... — Igen. Annak egyik módja. — Van más módszer is? — Több is. Minden év végén pályaválasztási szülői értekezletet tartunk a gyárak, szövetkezetek szakembereinek bevonásával, ahol ismertető előadások hangzanak el egy-egy szakmáról, a lehetőségekről. Van üzem, amely önálló, színes fotókkal illusztrált pályaválasztási tanácsadó füzettel jelentkezik, s néhány év óta működik — a VÁV-gyáregység égisze alatt — egy ipari szakkörünk is, ahol a hetedik—nyolcadik osztályos fiúk kötnek — amint a példák sora is igazolja — hosszú időre szóló barátságot az elektrotechnikával. .— Az üzemek tehát igyekeznek segíteni. Ezzel együtt bizonnyal vannak igényeik is.,. — Természetesen. Az imént felsorolt öt munkáltató például összesen 196 első éves szakmunkástanulót tudna foglalkoztatni az ősztől. Ezzel szemben kilencvenkilenc nyolcadik osztályos tanulónk van. És Galambos Sándor igazgató terjedelmes listát húz elő íróasztalának fiókjából. Kiderül, hogy a végzős diákok közül tizenheten Kecskemét és más városok szakközépiskoláiban, tizenhatan a helyi gimnáziumban folytatják ősztől tanulmányaikat. Szakmunkástanulónak ötvenen jelentkeztek, közülük huszonha- tan a helyi, huszonnégyen vidéki szakmunkásképző intézetek padjait koptatják majd. Tizenhat gyerek a TEMAFORG üzemében és a termelőszövetkezetben vállal munkát. — Melyek a keresettebb, „divatosabb” szakmák? — Elsősorban a szolgáltatási jellegű foglalkozások népszerűek. Nagyközségünkben a fogyasztási szövetkezet az, amelynek nincsenek utánpótlási gondjai. Áruházi, bolti eladói, s főként felszolgálói munkakörbe ugyanis túljelentkezés van. Ugyancsak kedveltek az egészségügyi szakmák is. Iskolánkból hét ápolónő, védőnő jelölt kislány jelentkezett, és nyert felvételt a kecskeméti szak- középiskolába. Sajnos a helyi gimnázium — profilja révén — nemigen tud segíteni a nagyközség munkaerőgondjainak megoldásában. Nagyon hasznos lehetne egy elektrolakatos szakközépiskolai osztály indítása, amellyel jórészt megoldhatóvá válna a Villamos Berendezés és Készülék Művek gyáregységének szakember-utánpótlása. Ugyancsak megoldásra vár még a TEMA- FQRG-üzem tevékenységének megfelelő szakmák (fonónő, szövőnő stb.) helyi oktatása is. — Hadd kérdezzem meg: a gyerek, vagy a szülő választ-e szakmát? — Sok esetben még ma is a szülő. Az emberek jó része meg nem valósult ifjúkori vágyait szeretné gyermeke sorsában beteljesedve látni. Ha a szülő segédmunkás, a fiából legalább szakmunkást akar nevelni, ha szakmunkás, akkor technikust, s ha technikus, akkor mérnököt... — Mit ajánl tehát az igazgató a leendő „nyolcadik osztályos” apukáknak, anyukáknak? — Természetesen nem lebeszélni akarom őket anról, hogy gyermekeiket taníttassák. Kunszent- miklós fejlődik, iparosodik, mind töhb jól felkészült szakemberre van szükség. Csupán azt szeretném hangsúlyozni, hogy a pálya- választás csak akkor lehet jó, ha találkozik a gyermek érdeklődésével, hajlamával és nem utolsósorban a képességeivel is. „Mi leszel, ha megnősz?” — jut eszembe az iskolából kifelé jövet a kérdés, amelyet pöttömnyi emberkéknek szokás föltenni, mókásan. Aztán, hipp-hopp, a kisfiúk, kislányok fölcseperednek, és a kérdésre, immár a lehető legkomolyabban, válaszolni kell... Sitkéi Béla A magyar irodalom népszerűsége FÖLDES ANNA: így élt Móra Ferenc Egyes szám első személyben (1.) „Korunk szégyenére élet- rajzom még ma sincs megírva, pedig maholnap már várom a bölcsességfogamat. Hanyag irodalomtörténet-íróink még nem jelentették ki rólam, hogy szegény, de jó családból vettem származásomat, t hogy bölcsőmben nemcsak a kendermagos macskám karmolta meg a bal térdem, hanem a .múzsa is homlokon csókolt. Nincs még eddig nyoma az annalesekben (évkönyvekben), hogy mikor kaptam az első bu- gyogót, s ismeretien a neve azon iskolának, mely méltán dicsekedhetik vele, hogy emlőin szívtam magamba az általános műveltség elemeit...” — így gúnyolódik, pontosabban így csipkelődik Csipke, azaz: Móra Ferenc hírlapíró, a Szegedi Napló ifjú belső munkatársa egy derűs diákköri emléA cfmképben: Nagy Vince Móra Fe- renc-portréja (linómét* i*t). kének bevezetőjében, jövendő életrajzíróin. Akkoriban — 1907-ben — alighanem még maga sem gondolta volna, hogy eljövendő férfikorát, írói, újságírói esztendeit javarészt önéletírással fogja eltölteni. Igaz, az irodalomtörténeti kézikönyvek Móra Ferencnek is csak egy önéletrajzi gyűjteményét tartják számon, a Daru utcától a Móra Ferenc utcáig címen — aki kíváncsi rá, megtalálja minden iskolai és közkönyvtárban —, de valójában verseinek, elbeszéléseinek és tárcáinak ablakain is minduntalan kikönyököl, ránk mosolyog az író. Pályájának negyed- százados évfordulóján, amikor szülővárosának díszpolgárává avatták, be is vallotta: „Nemigen tudok már én olyat mondani magamról, amit az írásaimban el ne mondtam volna... Nekem ugyanis nincs egyéb témám, mint magam ... Lírikus vagyok, no, ne szépítsük a dolgot. Különösen mióta nem írok verseket.” És vallóban: Móra Ferenc életrajzírója számára a leggazdagabb és legélvezetesebb forrás: maga az életmű. A Kincskereső kis- ködmöntől halálos betegségének derűs krónikájáig. Ezen az igazságon még az sem változtat, hogy — Mezősi Károly irodalomtörténész fáradhatatlan munkája nyomán — a tudományos kutatás már a kötetben olvasható önéletírás legelső pillérét is megingatta, amikor bebizonyította, hogy Kiskunfélegyháza nagy fia és díszpolgára, Szeged leghűségesebb írója nem a Daru utcában született... De ez már az igazi, az irodalomtudomány pecsétjével ellátott életrajzhoz tartozik. Ahhoz a cseppet sem regényes, cseppet sem kalandos, a munka és a kőtel esség teljesítés partjai között szel idén folydogálló élethez, amit valójában az írói alkotás, az életmű tett igazán gazdaggá. Igaz, Móra Ferenc a századvég szülötte, és írói pályája felöleli a XX. század első harmadát, tehát lépten-nyomon — háborúban, forradalomban — keresztezi azt a történelem. Rövid időre még maga is elszegődik „történelemcsi- nálónak”; mégis azt mondhatjuk, hogy élete nagyobbik, szegedi fele csendes és fáradhatatlan, hol csodálatot ébresztő, hol észrevétlen munkában telt el. Néha robot, néha alkotás volt ez, de minden újságcikkben, előadásban és katalógusban, hírlapi mindenesként és a múzeumigazgatói poszton is: szolgálat. Övéit szolgálta mindig. A családot, Szeged városát, a félegyházi „célszerű szegényembereket”, a tudományt és az emberiséget. írói dicsősége teljében is emelt fővel hirdette, hogy neki már az apja is rangbeli ember volt a félegyházi szűcsök között: szolgálóm ester. Az iparosok egykori társulatában, a céhben afféle udvarmesteri rang volt ez. A szolgálómester hívta össze farsangi lakomára szűcstársait, ő hordta szét a gyászhirt, ha valamelyikük „letette az élet subáját”. Bizalmi állás volt ez, ha nem is nagyon jövedelmező. Rendszerint azt tüntették ki vele a szegényebb mesterek közül, aki elég eszes, elég gyors és elég tapintatos volt a tennivalókhoz, és aki mindenkivel szót tudott érteni... Szót érteni, úgy ahogy Móra Márton íoltozószűcs és szolgálómester fia szót értett minden rendű és rangú olvasóival. Hiszen a fiú apja örökét vállalta, amikor — saját megfogalmazása szerint — nemzeti szoigálómester- nek szegődött. De amíg Móra Márton drága tűvel, tarka fonallal hímezgette a subákra a tulipánokat és rozmaringokat, a fia csak olcsó tollal, tintával rótta a maga virágait, apró örömöket és bánatokat, a magáét meg a másét, a kuty any élvekre. Ezekből cifrázta a mesemintákat és a regénygirlandokat ::: Ezért hisszük, hogy látványos kalandok nélküli, csendes életrajzának nagyobbik része nem más, mint sokféle, gyönyörűséges munkájának története. Énről szólunk az itt következőkben. A Szarvas utcától a Parnasszusig A kenyérsütő lapáton forgó várkastély lakói. „Ha én valami múlt századbeli literátor lennék, azzal kezdeném az egészet, hogy 1879. július 19-én ragyogó üstökös jelent meg Kiskunfélegyháza fölött. De hát én csak amolyan gyalogjáró ember vagyok, Móra Ferenc se szokott kacérkodni az üstökössel, éppen ezért egyszerűen bejelentem, hogy az említett napon nagy volt az öröm Félegyházán a Daru utcában, mert Móra Mártonnak a felesége, Juhász Anna egészséges fiúgyermeket szült, akit Ferenc névre kereszteltek.” Juhász Gyula, a költő — Móra Ferenc szegedi újságíró kollégája, barátja és harcostársa —- ezzel a tárgyilagos, krónikás mondatsorra] kezdi a Móra Ferenc ezeregy életét Csakhogy az igazi életrajzok nem a születés pillanatával, hanem jóval korábban, az ősöknél, a családfánál kezdődnek. Hiszen ősei mindenkinek vannak... Kérdés csak, hogy meddig nyúlik vissza az emlékezet. A Móra nevet már akkor is ismerték Szegeden, amikor Móra Ferenc még meg sem született Ha máshonnan ném, hát Móra- városból: a Kálvária utcától a Körtöltésig egész városrészt neveztek Így. Nagy Ferenc tanácsnok és a Móra család városszéli szántóföldjeit osztották ki házhelynek, és a XIX. század derekán agrárproletárok, kubikosok. napszámosemberek települtek .Mórára” Móravárosban pedig —- Bálint Sándor Szegedi szótára szerint már a víz előtt — azaz: az 1879-es szegedi árvíz előtt — létezett Móraíöld és Móra utca is.' Az idegent, ha történetesen Mó- rahalomról tudakozódott, nem is olyan régen még egy alsótanyai dűlőre irányították. Ma már a tanyavilágiban száguldó autóknak szabályos útjelző táblák mutatják, merre vezet az út Mórahalom községibe. De Mócaszékre, Móra- kútra ma is kevesebben igyekeznek. És inkább csak a város múltjának kutatói emlékeznek az egykori Móra családok jeles fiaira: nemes Móra Balázs főbíróra és Móra Ferenc főjegyzőre, akik a XVII. században szolgálták városukat. Kései névrokonuk — és a mi hősünk, az író — azt is számon tartotta, hogy a szegedi Móráknak a múzeumban őrzött ősi, címeres levelén 1662-ből való a pecsét. Csakhogy az 6 családfája nem Szegeden, hanem a Jászságban gyökerezett. Az ő távoli, Ismeretlen ősei alighanem éppea olyan egyszerű, robotoló szegény emberek voltak, mint azok, akiknek a hírét már legalább foszlányokban megőrizte a családi krónika. „Nem származom nagyon fényűző családból — emlékszik vissza az író —. öad várkastélyunkba, mely nem kacsalábon forgott, hanem kenyérsütő lapáton, és címerében szűcstflt viselt,' a világegyetem minden fényei közül csak a napfény volt bejáratos.” (Folytatása következik.)
