Petőfi Népe, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-12 / 135. szám
1979. június 12. • PETŐFI NÉPE • 3 Pályázati felhívás HATVAN ÉVE A Bács-Kiskun megyei Tanács művelődésügyi osztálya ebben az évben meghirdeti a szokásos közművelődési, helytörténeti és néprajzi-nyelvjárási pályázatát. A felhívások szövegét rövidítve közöljük az alábbiakban. A közművelődési munka tartalmasabbá tétele a célja annak a felhívásnak, amely a művelődési otthon jellegű intézmények, a könyvtárak, mozik tevékenységére éppen úgy kiterjed, mint az üzemek és termelőszövetkezetek, valamint más munkahelyek kulturális életere. Az a cél, hogy a közművelődés gyakorlati szakemberei készítsenek el terveket, pályaműveket a munka javítására és amennyiben lehetséges, terveiket valósítsák meg. Éppen ezért a pályázatot két kategóriában bonyolítják le. Egyrészt ötletdíjban részesülnek a legjobb dolgozatok, másrészt a tanulmányokban foglaltak megvalósítását is értékelik és díjazzák. Az előbbiek — összesen nyolcán — két-kétezer forintos jutalomban részesülnek, az utóbbiak — hatan a legjobbak közül — pedig négy-négyezer forintos pályadíjban részesülnek. Mindkét esetben részletes írásos anyagot kell készíteni, mely tartalmazza a téma leírását, megvalósításának a folyamatát, a szükséges anyagi-technikai feltételeket, valamint a végeredmény értékelő elemzését. A pályázatokat mindkét kategóriában 1979. november 1-ig kell beküldeni az illetékes városi tanács, illetve járási hivatal művelődésügyi osztályára. A helytörténeti kutatást kívánják segíteni azzal, hogy meghirdetik a Bács- Kiskun megyében élő kutatók számára az évente ismétlődő pályázatot. Ebben az esztendőben az alábbi témákat részesítik előnyben: A felszabadulás története egy településen, vagy egy adott tájegységen belül. A fel- szabadulást követő időszak néphatalmi szerveinek története. A kommunista ifjúsági mozgalom kibontakozása és eredményei. A helyi szakszervezeti csoportok, szervek, és más társadalmi szervezetek, egyesületek története. A gazdasági építés eredményei, valamely település, vagy terület munkásmozgalmának emlékei. A kulturális és más intézmények története. Üzemek és szövetkezetek története. Életforma-változások a felszabadulás után. Veteránokkal folytatott beszélgetések és egyéb visszaemlékezések. Ezt a pályázatot is két kategóriában hirdetik meg, illetve értékelik majd. A helytörténeti tanulmányok első díja négyezer, a rnásodik három-, a harmadik kettőezer forint. A krónikaírás kategóriában négyezer az első, háromezer a második, és kétezer forint a harmadik díj. A dolgozatokat az alábbi címre kell beküldeni, 1979. november 30-ig: Bács-Kiskun megyei Levéltár, 6000 Kecskemét, Kossuth tér 1. A XVII. országos néprajzi és nyelvjárási gyűjtőpályázat keretében bonyolították le a megyei pályázatot is, ugyanúgy, mint az elmúlt években. A megyei tanács művelődésügyi osztálya ebben az esztendőben e pályázatot a nemzetközi gyermekév tiszteletére hirdeti .meg. Kiemelt témakörként javasolják 1. Egy adott terület, etnográfiai egység népdalainak gyűjtése, illetve leírása. 2. Népi gyermekjátékok, tnondókák stb. gyűjtése. A legjobb munkákat az alábbi összegekkel jutalmazzák. Első díj háromezer, második díj kétezer, harmadik díj ezer forint. A pályázók gyűjtéseiket, illetve feldolgozásaikat két példányban 1979. augusztus 31-ig küldjék be az alábbi címre: Thorma János Múzeum Kiskunhalas, Köztársaság u. 2. Valamennyi kategóriában jeligésen kell beküldeni a pálya- műveket. KÉPERNYŐ Ajánló műsor ajánlása Emlékezetem szerint még senki sem írt a vasárnap délután vetített Műsorainkat ajánljuk-ról. Természetesnek tekintjük, hogy van, s olyan, amilyen. A maga nemében igen jó! Az elismerés előtti szavak semmiképpen sem szűkítik vagy csökkentik a méltatást, mert azért szeretem ezt a műsort, azért tartom kiválónak, mert a maga nemében jó. Vagyis megtalálta a feladata ellátására legalkalmasabb formát és stílust. Jól áttekinthető, nem markol se túl sokat, se túl keveset, szemléletes. Persze, ez a megállapítás a televízióval kapcsolatosan kicsit furcsának hat, noha a képi látvány nem azonos a szemléltetéssel. Ez utóbbi több, mint valaminek a képi megjelenítése, lát- tatása. A mi esetünkben egy-egy műsor jellegéről ad szemléletet, olykor egy-egy lényeges mozzanat kiemelésével, olykor az érdeklődés felkeltésére alkalmas jelenetek, emberek bemutatásával. Mindennél fontosabb: megbízható. Aki a Műsorainkat ajánljuk alapján tájékozódik, válogat, ritkán csalódik, mert ez tárgyilagosan mérlegel, minősít. Ezért szavahihető! Föltárja, bemutatja az értékeket és a nézőkre bízza a választást, tudván, kinek a pap, kinek a papné. Nincs könnyű dolguk. Sajnos a június 3-i adáskor nem ültem a képernyő előtt és így sejtelmem sincs, hogy erre a hétre mit kínáltak. Az általam látott műsorok között egy igazán kiemelkedő sem akadt. Ennek köszönhető, hogy jut némi hely máskor háttérben maradókra is. Mikor, mit Kimondva-kimondatlanul rétegműsornak tekintik a Szabadság téri nagy épületben a tájműsorokat, ezért kerülnek alkalmatlan, kedvezőtlen időben a képernyőre. Mivel délutánonként mindenki fut a dolga után, hazatérve sem — megértük! — a készülék kapcsolójához nyúl, igen kicsi lesz ezeknek a műsoroknak a „nézettsége”. Mivel kevesen kiváncsiak rá, szóba sem jön esetleges áthelyezése. Nagyon spóroltam a Dél-alföldi Krónika új számára, de késve érkeztem haza vidékről és így csak találgathatom, milyen szellemi terméket exportálnak Bajáról, miként vélekedik a kiskunhalasi kötöttárugyárról a szegedi körzeti stúdió. Szerencsére szombaton korábban hazavetődtem, így láthattam a nagykőrösi körkép első részét. Nyilván szemléleti és gyakorlati okok miatt jutnak ezek a filmek erre a sorsra. Tartja magát az a nézet, hogy ami egy szűkebb kör — táj, város, réteg — számára információforrás is, ami egy szűkebb kört érint közvetlenül, ami „hétköznapi”, megszokott, aligha számíthat nagyobb érdeklődésre. Régi gond, régi panasz. Már Karinthy Frigyes is berzenkedett, amikor alig figyeltek föl 1929-es kecskeméti kirándulására, noha fél napot vacogott 30 fokos hidegben. Bezzeg, ha az Északi-sarkra utazott volna — morfondírozott —, akkor szenzációként kezelnék vállalkozását, méltatnák hősiességét, tűrőképességét, noha azon a bizonyos napon ott csupán mínusz öt fokot mutatott a hőmérő. Minden pél- dálózás sántít, de azt hiszem, mégis dereng valami ma is érvényes tanulság, különösen ha arra gondolunk, hogy Karinthy olyan fordulatos, izgalmas cikket kerekített a hírős városról, hogy az a „főmüsorban" is elment volna. A praktikus ok, pontosabban okok: nehéz változtatni egy kialakult, kényelmes, a megszokás által igazolt, hitelesített műsorrenden, továbbá legfeljebb 200 perc a fő műsoridő. Ebbe lehetetlen belegyömöszölni a dupláját. Mint ahogyan én sem szólhatok a szép könyvheti műsorokról és a Kiss Manyi-sorozat- ról, noha ezért-azért mindegyik kívánna néhány szót. ■. N. A Szocialista-Kommunista Munkások Pártjának kongresszusa 1919. JÚNIUS 12-ÉN az alábbi közlemény jelent meg a pártgyűlés összehívásáról: „A Magyarországi Szocialista Párt kongresszusát június 12. és 13. napjára hívjuk össze. A pártgyűlés ideiglenes napirendje: A különböző bizottságok megválasztása; jelentések; a pártprogram módosítása; a párt szervezeti szabályzat módosítása; a pártvezetőség és ellenőrző bizottság választása.” A pártkongresszusra elsősorban a kommunisták készültek nagy várakozással. A párt helyzetét a március 21-i deklarációval nem tekintették megoldottnak. A jobboldali szociáldemokraták viszont ellentámadásra készültek, mert úgy érezték, hogy túl sok pozíciót adtak fel márciusban a kommunisták sikerének hatása alatt. Az egyesülés valóban csak kereteit teremtette meg az új típusú pártnak. Az időközben felmerült új kérdéseket nem oldotta meg. Részben a háború, részben az erőviszonyok tisztázatlansága miatt függőben maradtak a pártpolitikai ellentétek. Annyi bizonyos, hogy a sok százezer párttagból hiányzott az akarat egysége, az egyesült párt — a szó lenini értelmében — nem volt a munkásosztály forradalmi élcsapata. A kongresszusnak az volt a feladata, hogy világos programot adjon, megvizsgálja és meghatározza a továbbhaladás feltételeit, elősegítse a proletariátus forradalmi egységét, tisztázza a szövetségesekkel való viszonyt, fellépjen az ellenzéki hangulatokkal, a csüggedést hirdető nézetekkel szemben. Mindezen kérdések felvetésére a vezetésben erősödő ellentétek közepette került sor. Kun Bélának a kongresszust előkészítő, és számos problémát felvető és tisztázni kívánó májusi előadássorozata (öt előadás volt) nem érte el a kívánt hatást. Kunnak az volt a véleménye, hogy a két párt egyesült ugyan, de tulajdonképpen nincs egy párt sem. Olyan pártra van szükség — hangsúlyozta — amely öntudatosan, egységesen és fegyelmezetten működik. Ahhoz, hogy a párt és a szakszervezetek be tudják tölteni feladatukat, el kell választani a szakszervezeteket a párt- szervektől 'és meg kell teremteni a tiszta proletárszervezeteket. Meg kell tisztítani a pártot, szilárddá, egységessé és fegyelmezetté kell tenni. Kun alapvető feltételként jelölte meg az osztályharc proletár-felfogását. A PARLAMENTBEN összeült kongresszus Garbai Sándor elnöki megnyitója után megválasztotta a pártgyűlés bizottságait: igazoló bizottság, jelölő bizottság, szavazatszedő bizottság és föllebező bizottság. Az igazoló bizottság jelentésében megállapította, hogy Budapestről 143 küldött jelent mqEj. Továbbá a nőbizottság, az ifjúmunkások bizottsága és a nemzetiségügyi bizottság részéről 12 kiküldött vett részt. Vidékről 82 szervezetnek 175 küldötthöz van joga, de a megszállás következtében csak 128-an jelentek meg. A bizottság tehát összesen 324 küldöttet igazolt. A kétnapos tanácskozásra egybegyűlt kongresszust üdvözölte a Kommunista Internacionálé végrehajtó bizottsága: „Elvtársak! Önök el sem tudják képzelni, hogy az Önök munkája milyen óriási és áldásos befolyást gyakorol az egész világ kommunista pártjaira és csoportjaira.” A Vörös Újság 1919. június 134 számában Rudas László Párt- kongresszus címmel cikket irt, különös tekintettel az egyesült munkáspárt elnevezésére. „A magyar proletáriátus megcsinálta a proletárdiktatúrát, a tanácsköztársaságot, s ezzel átvitte a kommunista elméletet a gyakorlatba. Ugyanígy a párt elfogadta az egyesülés alapjául a kommunista elveket. Csak egy kis külsőséget nem fogadott el: a kommunista nevet. Az elfogadott lényeges alapelvek leglényegesebb betetőzése a párt neve. Szimbólum ez, de olyan szimbólum, mely egyszersmind program. A proletárforradalom programja: rövid ideig még csak eszmei, de a megvalósulás küszöbén álló proletár- egységnek eleven, már most megteremthető valósága. Visszatérés nincs a forradalom útjáról, de botlani lehet rajta. Ilyen botlás volna a párt nevében tagadni azt, amit históriai erők nyomása alatt a proletáriá-, tus megcsinálni kénytelen: a kommunizmust.” A KONGRESSZUSON már más kommunista pártok, vagy csoportok képviselői is részt vettek. Az olasz proletariátus képviselője üdvözlő felszólalásában kifejezésre juttatta: „örül, hogy olyan országban lehet, ahol még a srapnelek is az Internacionálét éneklik.” A pártprogramról Kun Béla mondott előadói beszédet. Bevezetőjében így kezdte: „...Marx egy levelében azt mondja, hogy az igazi mozgalom egyetlen lépése többet ér egy tucatnyi programnál. Azt a programtervezetet, amely az elvtársak előtt fekszik, azzal a tudattal ajánlom elfogadásra, hogy ez az igazi mozgalom előre való haladásában lesz pártunknak az irányítója. A programtervezetnek két része van. ... Az egyik rész az elvi nyilatkozat, a másik része a forradalmi proletárpártnak akció- programja, cselekvési programja. Az elvi nyilatkozat három fontos elvet tartalmaz. Az egyik: csatlakozás a III. Internacionáléhoz, • másik: annak a gazdasági és társadalmi fejlődési folyamatnak a megvilágítása, amely a proletáriátus diktatúrájához vezetett, és végül a harmadik: a proletáriátus diktatúrájának elvvé emelése a programunkban, mint egyedüli utat, amely a szocializmus megvalósításához vezet.” A kongresszus vitája három kérdés körül csoportosult: a párt elnevezése, a proletárdiktatúra elmélete és az adott helyzetben való gyakorlata, valamint a vezetés személyi vonatkozásai. A diktatúrával kapcsolatosan Kunffy Zsigmond így fogalmazott: „Egyszerre fegyveres erővel harcolni a külső imperializmus ellen és ugyanakkor a szükségen felül ellenforradalmi erőket provokálni itt bent és azok ellen egy belső frontot csinálni olyan dolog, hogyha kell, ha kikerülhetetlen a szocializmus épftésétől elválaszthatatlan, akkor meg kell tenni... meg kell állapítani, mi az az ellenforradalom, amelyet a proletáriátus diktatúrája és a szocializmus kiépítésének ténye elkerülhetetlenül szükségessé tesz, s mi az a többlet, az az ellenforradalmi többlet, amellyel pozíciónk gyengül, mely nem a dik; tatúra szükségességéből, nem a szocializmus építéséből, hanem annak helytelen módjaiból, a viszonyokkal nem számoló alkalmazásából állt elő.” Kunffy tulajdonképpen a munkáshatalom erősítését szolgáló intézkedések ellen lépett fel, amelynek személyi konzekvenciájaként megvált pártvezetőségi megbízatásától. Bokányi Dezső, a nyugatra való tekintgetéssel kapcsolatosan megjegyezte: „Nyugat nekünk nem adott, mert a nyugat otthagyott. A Kelet adott... amely egy kopek, vagy sou nélkül csatlakozott hozzánk. Nem kéri függetlenségünket, önállóságunkat, semmit sem kér, csak egy plattformon mindvégig becsületesen kitartani. Tessék Nyugat felé menni! Nem tetszenek megmondani, hogy melyik szocialista párt az, amely fölajánlja nekünk nyugatról a segítségét? Miért ragaszkodjam azokhoz, akiknek én már nem kellek — mi már nem kellünk — akik a mi módszerünket nem osztják, az nem kell nekik, tehát már csak alkalmatlan idegenek lehetünk elvekben az ő számukra?” Szamuely Tibor a diktatúrával kapcsolatosan kifejti: „A proletárdiktatúra alkalmazása, és annak módszerei tulajdonképpen az egész pártprogram vitájának ütközőpontja. Azt hiszem, azoknak az elvtársaknak van igazuk, akik a módszerek körüli aggodplmas- kodást tulajdonképpen a proletárdiktatúra alkalmazásának terhére írják ... Akik Budapesten bírálnak, akik Budapesten humanizmust hirdetnek, nem is tudják, hogy az ő bírálatuknak, az ő humanista hitvallásuknak a torzképe miként tükröződik vissza a vidék naiv telkeiben. Nem tudják az elvtársak, hogy ugyanakkor, amikor Budapesten kiadták a humanizmus jelszavát, akkor vidéken ez a jelszó „üsd a kommunistát” jelszóvá változott át.” Alpári Gyula ehhez a kérdés- csoporthoz hozzáteszi: „A diktatúra módszerei tehát nem lehetnek közömbösek a diktatúrára magára nézve. A diktatúra módszereitől függ az, hogy a burzsoázia lábra kaphat-e, lábra kaphat-e az az ellenforradalmi cselekvés, amelyre a burzsoázia törekszik.” A diktatúra gyakorlásának módjáról folytatott vitát az ellenforradalom erősödése tette aktuálissá. A kommunisták úgy vélték, hogy az ellenforradalom felélénküléséből az ingadozás, a diktatúra szervei elbizonytalanodásának megelőzése érdekében is erélyesebb módszereket kell alkalmazni a proletárhatalom kibékíthetetlen ellenségeivel szemben. A centristák viszont minél engedékenyebb politikára akartak áttérni. „Akik nem értenek velünk egyet, vonják le a konzekvenciákat — mondotta Hamburger Jenő. — Kútmérgezésnek kell nyilvánítanom, hogy farizeusi képpel a proletárdiktatúra módszereiről vitatkozunk, holott a proletár- diktatúra nem fér az egyes emberek begyébe.” A pártkongresszus három szavazat ellenében jelentősebb változtatás nélkül — a kommunista és a volt baloldali szociáldemokrata vezetők egységfrontja következtében — elfogadta a Kun Béla által előterjesztett pártprogramot. A pártkongresszus nem végződött szakítással, de nem is ol. dotta meg a forradalom és a párt problémáit. A párt vezető szerepének érvényesülése továbbra ia az egyes szervezetek összetételétől függött, a politikai kérdések eldöntése pedig a vezető szervekkel kötött kompromisszumoktól. Kun Béla válaszában a párt nevével kapcsolatosan a következőket mondotta: „Bejelentem azt ... hogy Kunffy elvtárs elállóit ama indítványától, hogy maradjon meg a szocialista párt elnevezés. Tehát egyöntetűen megállapodott abban, hogy a párt neveztessék Szocialista-Kommunista Munkások Pártjának.” A pártvezetőség választásánál — noha a beterjesztett lista kompromisszumos jellegű volt — a kommunisták egy részét, s a baloldalhoz csatlakozó Bokányit kibuktattáfc. A kommunisták azonban a választást nem fogadták el, s ekkor Bőhm, Weltner és Kunffy fegyveres puccsot javasolt, Haubrich azonban — aki g Budapesten felállított IV. hadtest parancsnoka — erre még nem mert vállalkozni. így Landler közvetítését fogadták el, és a választást az eredeti lista sprint tartották meg. A KONGRESSZUS jelentős eseménye volt az alig. három hónappal korábban egyesült pártnak. Tanulságai sok-sok vita alapján tisztázták a járható utat, és számos irányban kedvezően hatottak a politikai stratégia és taktika formálásában. A Pedagógus Szakszervezet irodalmi pályázata Jókai Anna nyerte a kisregény, Bertha Bulcsú a novella kategória első díját a Pedagógus Szak- szervezet, az Oktatási Minisztérium, a Kulturális Minisztérium és az írószövetség meghívásos pályázatán. Az irodalomtörténészekből álló szakmai zsűri a dráma-, és tanulmány kategóriában nem talált első helyezésre méltó alkotást. A tavaly júniusban meghirdetett pályázat azt a célt szolgálta, hogy az iskolai életet az iskolát övező társadalmi légkört tükröző irodalmi művek szülessenek. Arra kérték az írókat: ábrázolják a pedagógus munka szépségeit, értékeit és nehézségeit is. A tizennyolc beküldött pályamű közül tízet díjaztak. Második díjat kapott Szabó György drámája, Czakó Gábor, tanulmánya, Lázár Ervin novellája és Nemes György kisregénye. Kategóriánként harmadik helyezést ért el örsi Ferenc, Zám Tibor; Kurucz Gyula és Kántor Zsuzsa egy-egy műve. A pályaművekből antológiát szerkeszt és jelentet meg a jövő évi pedagógusnapra a Táncsics folyóirat és lapkiadó vállalat. A díjakat Voksán József, a Pedagógus Szakszervezet főtitkára adta át hétfőn a Benczúr utcai vendégotthonban tartott ünnepségen. (MTI) Alkotó gyerekek kiállítása Izsákon Alkotó gyermekek kiállítását rendezték meg a napokban az izsáki művelődési otthonban. A látogatók megtekinthették az általános iskolás kisdiákok rajzórá- kcn, szakköri foglalkozásokon és a napközi otthonban készített munkáit: különféle technikával készült rajzokat, festményeket, nyomatokat, valamint famunkákat.
