Petőfi Népe, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-09 / 133. szám

1979. június 9. • PETŐFI NÉPE • 3 AZ IDÉN SZÁZNÁL TÖBBEN VÉGEZTEK Szakápolók és szakasszisztensek A nehezen mozduló, ziháló beteg fáradt tekintettel hálá­san néz a vánkosát felfrissítő, a takarót ügyes kézzel eliga­zító ápolónőre. Nem tudja — ott, akkor nem is érdekli —, hogy az ágya mellett szorgoskodó kórházi dolgozó segéd­ápoló, netán általános ápoló, vagy éppen szakápolóként gon­dozza a betegeket. — Az ápolói képesítés többféle módon megszerezhető — kezdi a beszélgetést Homoki Gyorgyne, a kecskeméti egészségügyi szakis­kola igazgatója. — Általános ápo­ló és asszisztens lesz az, aki az általános iskola után nappalin há­rom év alatt eredményesen befe­jezi az egészségügyi szakiskolát. Ugyanezt a képesítést kapják azok az általános iskolát végzett vagy érettségizett egészségügyi dolgo­zók, akik két évig a munka mel­lett tanulnak a szakiskolában. Az egészségügyi szakközépiskola vég­zései az érettségi bizonyítvánnyal együtt megszerzik az ápolói, asz- szisztensi képesítést. — Ez az alap, de milyen iskola kell a szakápolói minősítéshez? — A magasabb szakképzettség megszerzéséhez szaktanfolyamot kell elvégezni. Azok az egészség- ügyiek, akik tényleges ápolási fel­adatokat látnak el, csak akkor kezdhetik a tanulást, ha az imént említett egészségügyi alapképzett­séggel rendelkeznek. A röntgen, a labor és a gyógyszertári szakasz- szisztensi minősítés megszerzésé­hez viszont nem szükséges ápolói képesítés — persze, ha van, nem árt —, de itt mindenkinek elő­írás az érettségi. Az előbb émlített három szak­hoz nem kell egészségügyi alap- képzettség. Milyen előnyük van akkor azoknak, akik egészségügyi szakközépiskolában végeztek, te­hát általános ápolók és egyúttal érettségijük is van? — Léteznek szakmák — szü­lésznő, EKG-asszisztens, szemé­szeti asszisztens és még jó néhány — amelyekhez megkívánják az egézségügyi szakközépiskolai vég­zettséget. Tény, ide is be lehet kerülni — mondjuk úgy: kerülő úton —, ha egy gimnáziumban érettségizett dolgozó munka mel­lett elvégzi a szakiskolát, vagy az általános ápoló leérettségizik. Ez azonban időben jóval hosszabb folyamat. — Mennyi ideig tart a tanfo­lyam, és milyen szakterületet vá­laszthatnak a jelentkezők? — A szakképesítés megszerzése 10 hónapig tart, ezalatt alapos el­méleti és gyakorlati oktatáson vesznek részt a hallgatók, termé­szetesen a szaknak megfelelően. Ez lehet az egészségügy bármely területe, a már említetteken kívül párat felsorolok: körzeti beteg­ápoló, gyermekápoló, csecsemő­gondozó. — Ki kérheti a felvételét a tan­folyamokra? — Mindenki, aki a feltételek­nek eleget tesz, és a munkahelye javasolja. A megyei tanács egész­ségügyi osztálya a távlati igénye­ket és a jelentkezők számát fel­mérve, meghatározza, hogy me­lyik esztendőben milyen szakosító indul. Egy-egy tanfolyamhoz legalább tíz jelentkező kell. — És ha kevesebben vannak? — Az illető (tanulhat magán­úton is, ha a munkahely, a kórhá­zi osztály vállalja a felkészítését. Ezt követően képesítővizsgát kell tennie, amely a tanfolyaméval megegyezően, három részből álló komoly próbatétel. Írásbeli és szó­beli az elméleti anyagból, vala­mint gyakorlati munka. — A szaktanfolyam egyéves, munka mellett lehet csak elvé­gezni, év közben folyamatos a számonkérés, és nehéz vizsgával zárul. Miért vállalják akkor még­is? Kinek jó ez elsősorban? — A kérdésre nem lehet ilyen egyszerűen válaszolni. Ez tulaj­donképpen mindenkinek jó. A kórház, a rendelőintézet szakkép­zett dolgozót kap vissza, s ennek meg kell mutatkozni a munkában is. Egyes munkakörök betöltésé­hez eleve előírás a szakképesítés megszerzése. A szakápolónak, vagy szakasszisztensnek pedig amellett, hogy gyarapodik a tudá­sa, a fizetése is magasabb, és ez nem elhanyagolható szempont. — Az már más kérdés, hogy ezt a többlettudást mindenki megfelelően kamatoztatja-e. A kecskeméti szakiskolában — ahol a megyei képzést összefogják — hányán járnak szaktanfolyamra? — Ebben az esztendőben száz­négyen végeznek, százhúszat vet­tünk fel, így a lemorzsolódás nem túl jelentős. Bács-Kiskunban erőteljesebb a képzés, mint a többi megyében. Fiz magyarázható egyrészt azzal, hogy a szomszédos területeken már egy stabil, kialakult egész­ségügyi hálózat működik, más­részt nálunk a halasi kórház, a megnagyobbított bajai kórház, valamint a kecskeméti új, megyei kórház nagy számban igényli az általános és szakképzett ápoló­kat is. — Az iskola győzi a tanítást? — A jelenlegi feltételek mellett nem. Az egészségügyi szakiskola háromszáztizenkilenc nappalis diákjára hat tanterem és négy demonstrációs terem jut, ez is két helyen. Tanítunk a gyógyszertári központ ebédlőjében, az SZTK társalgójában, a nővérszállás elő­csarnokában. A VI. ötéves tervben — az ígé­retek szerint — új egészségügyi iskola épül. Átmeneti megoldás­ként, ez év szeptemberétől négy faháztantermet kapunk, de ezek­ből egyelőre egy sem áll, és ag­gódunk, vajon idejében elkészül­nek-e? Az egészségügyi dolgozók kép­zésében az alapos szakmai okta­tás mellett legalább olyan súlyt kell kapnia a pályára nevelésnek is, ám ezt a jelenlegi körülmé­nyek között alig-alig tudjuk tel­jesíteni — fejezte be a beszélge­tést Homoki Györgyné. Váczi Tamás Ásatások Fenékpusztán Magyar és szovjet régészek együttműködésével folytatódnak az ásatások a Keszthelytől 7 kilo­méterre levő Fenékpusztán. Az idén először geofizikai műszerek is segítik a munkát. A második hete folyó idei küta'tások a nép- vándorlás újabb jelentős tárgyi emlékeit tárták fel. Filmbörze Balatonfüreden A „Fogjuk meg és vigyétek” cí­mű újdonság aratta á legnagyobb sikert Balatonfüreden, ahol az elmúlt napokban a szocialista országok filmátvételi bizottságai válogattak a legutóbbi év ma­gyar filmterméséből. Oláh Gábor alkotását Bulgáriá­ban, Csehszlovákiában, Lengyel- országban, az NDK-ban, Romá­niában és a Szovjetunióban mutatják be. Az idei első „filmaukción” be­mutatott 11 új produkció közül tíz gazdára talált. Gábor Pál „Angi Vera” című új filmjét Bulgáriában, Csehszlovákiában, az NDK-ban és a Szovjetunió­ban is vetíteni fogják. Szinetár Miklós „Az erőd” című filmjét a bolgár, a csehszlovák és a szovjet mozikban láthatják majd. Ugyancsak három ország­ba — Csehszlovákiába, Lengyel- országba és az NDK-ba — jut Sándor Pál „Szabadíts meg a gonosztól” című alkotása. A Vi- tausztasz Zsalakjavicsusz ren­dezte, magyar—szovjet—cseh­szlovák kooprodukcióban készült kétrészes film, a „Kentaurok” a csehszlovák és az NDK-beli szakemberek tetszését nyerte meg. Jancsó Miklós tervezett film­trilógiájának első fejezete, a „Magyar rapszódia” kópiáit csehszlovák és lengyel, a máso­dik fejezetet, az „Allegro barba- ro”-t csehszlovák mozikban vetí­tik. ' * A szovjet filmszakemberek át­vették Szőnyi G. Sándor „Kinek a törvénye” című produkcióját is. (MTI) ötven vagon szúnyog Az idén csak június 18-án kezdik meg a szúnyogirtást a Balaton környékén, hogy ne károsítsák a halaknak fontos táplálékot nyújtó árvaszúnyogok lárváját, amelyek­ből jelenleg 50 vagonnyi található a tóban. Augusztus végéig — terv sze­rint — öt alkalommal permetezik le a tó partvidékének mintegy 12—15 ezer hektáros területét. Ki­hagyják a természetvédelmi kör­zeteket és a mérsékeltebb idegen- forgalmú területeket, ezzel is vé­deni kívánják a biológiai lánco­latban fontos szerepet betöltő ro­varvilágot. A balatoni intéző bi­zottság megbízásából a helikopte­res növényvédelmi szolgálat olyan szert használ a permetezéshez, amelyből 30—40 mikronos csep- pekben alig fél liter szükséges egy hektárra. A szer emberre, halakra, melegvérű álla­tokra ártalmatlan, a szúnyogokon kívül azonban elpusztítja a mé- heket is. Ezért a méhészeket elő­zetesen értesítik a szúnyogirtás időpontjáról. • Az Apámuram gyermekhőse, a kis Gavinót alakító Fabrizio Forte. Még egy kis türelmet Apámuram paolo és Vittorio Ta­■* viani hatodik alko­tása a most bémutatott film. És az első, amelyet a magyar közönség is láthat. Mindketten megbecsült, is­mert személyiségei az olasz film­gyártásnak. A dokumentum mű­fajban kezdték, s tulajdonképpen ezzel a játékfilmjükkel kerültek az olasz film élvonalába. Az Apám­uram kétségkívül a filmművészet legjava terméséhez tartozik. Akár­csak a Huszadik század vagy az ugyancsak nemrég játszóit Todo modo. A nézőt azonban nem ál­lítja könnyű feladat elé, ha való­ban meg akarja keresni a remek­mű megértéséhez, igazságainak befogadásához a kulcsot. A neki- nekiiramodó, időnként lelassuló, az apró részletjelenségekre kon­centráló előadói stílus nem vonz mindenkit. Pedig az Apámuram tiszta és világos társadalmi mon­danivalója alapján a vérbeli po­litikai művészet erejével hat. Olaszország talán legelmaradot­tabb szigetére, Szardínia szemre szép és érdekes tájaira vezetik el a szerzők a nézőt. Egy szárd pász­torfiú életének keserű és kegyet­len sorsfordulatait írja meg a film alapját képező regény. Írója Gavi- no Ledda, aki maga is meg je­tiik a filmben és elmeséli, hogyan indult az élete. Nyolcéves lehetett, amikor az apja kivette az iskolából, mert az ősi szardíniái pásztortársadalom íratlan törvényei szerint ilyentájt a hegyek legelőire terelik ki min­den családban a fiúgyereket őriz­ni a nyájat, a „vagyont". Az alig cseperedő kisfiú megismerkedik a pásztorsors kegyetlen kötöttségei­vel. apja évszázados szokásokra támaszkodó brutális nevelési módszereivel és szabadulni sze­retne. A film nagyobb fele ennek a fogcsikorgató, néma lázadásnak a szenvedéseket szülő eseményei­ről ad hiteles, kemény metszesu, szépítés nélküli körképet. Gavino megjárja a katonaságot, megta­nul mindent, amit csak lehet (húszéves koráig analfabéta volt) és kegyetlen következetességgel kierőszakolja a továbbtanulás le­hetőségét apjától, aki csak in­gyencselédet lát gyermekében, és szükségtelennek ítél minden törek­vést, ami arra irányul, hogy a fiú többet tudjon a világról, mint pásztor ősei. A film végén az iró — Gavino Ledda — maga összegezi élete tanulságait. Az egyetem után visszatér ugyan Szardínia sziklái közé, de nem adja fel a lázadás, az idejétmúlta ősi kötöttségek el­leni tiltakozás és harc jogát. Az Apámuram kemény, döbbe­netes igazságokat feltáró film. Nem véletlen, hogy az 1977. évi cannes-i filmfesztiválon két nagydíjjal is jutalmazta a zsűri a Taviani testvérpár munkáját. A film után egyébként rövidesen a forgatókönyv alapját képező re­génnyel is megismerkedhet a ma­gyar közönség. A hírek szerint ta­lán már az év végére a könyves­boltokba kerül Gavino Ledda ön­életrajzi regényének fordítása. Hadd említsük meg a szardíniái tájat nagy tehetséggel bemutató filmoperatőr nevét. Mario Masini egyenlő értékű alkotótársa a ren­dező testvérpárnak. Kiváló színé­szi alakítást nyújt az apát játszó Omero Antonetti és a gyermek- Gavino szerepét alakitó Fabrizio Forte. A húszéves Gavino alakját Saverio Marconi formálja meg lényegre törő, egyszerű játékkal. Cl. L. — Hogy van­nak a Vadas­kert lakói eb­ben a hőség­ben? — ök csak megvolnának. — ök csak? Talán Dobosi elvtárs nincs jól? Látom, kedvetlen. Mi­kor a kis fa­házban beszél­gettünk, vi­dámnak, egész­ségesnek tűnt. Legalább is ne­kem ... Most moso- lyodik el elő­ször Dobosi József, a kecs­keméti mini ál- latkert szakelő­adója. — Á — nincs az én egészsé­gemmel semmi baj... A Va­daskert sorsa nyugtalanít... Tudja, amiről a múltkor úgy beszéltem, hogy „félfüllel haHottam”, hi­vatalosan is bizonyossá vált. — Csak nem arról a bizo­nyos „elkerí­tésről” van szó? — De, de. • Tessék csak ezt a sétautat — felvétele.) Kedden délelőtt járt kint terepszemlén a városi tanács két vezetője, ök erősítették meg a hírt, hogy mégis megnyit­ják az átjáró forgalomnak a Va­daskert hosszában vezető beton­járdát ... Mégpedig úgy, hogy — kifelé, a Park étterem, a Művész­telep irányát tekintve — a jár­da jobb oldalán úgy 3 méter ma­gas drótkerítést emelnek. Ezzel esztétikai szempontból elképzeli jobb felől kerítéssel. (Tóth Sándt végeredményben leválasztják a Vadaskertből az országúiig ter­jedő ligetsávot, megbontják a szép fás terület egységét. De az állatok megszokott környezetét is megváltoztatják ezzel, mert köz­vetlen á karámok, ketrecek köze­lében jönnek-mennek majd azok, akik eddig a kerten kívül vezető — jó darabon szintén betonjárdán haladtak kifelé. NAPJAINK TÉMÁI Szerződéses fegyelem Az ígéret szép szó, ha megtart­ják, úgy jó; ebben a jóban a kel­leténél ritkábban van része a vállalatnak. S azért, mert part­nere szintén népi bölcsesség for­málta igazsághoz tartotta magát, csakhogy ahhoz: az ígéret senkit sem szegényít meg. A népgazda­ság éves terveinek mindenkor meglelhető az a melléklete, amely meghatározza a kört, ahol kötele­ző a szerződéskötés, azaz ahol a termelő — a szállító — nem tér­het ki a megrendelő igényei elől. Ebbe a körbe tartoznak például az egyedi nagyberuházások, az állami tartalékok feltöltéséhez kapcsolódó feladatok stb. Sok más területen azonban az érintettek döntenek arról, kötnek vagy nem kötnek szerződést. A termékforgalmazás sz’abályozott rendjének viszont lényeges ténye­zője az írásba foglalt egyezség, amelyet bizony be kell tartani. Mivel a szállítási szerződés min­dig kétoldalú megállapodás, a szerződéses fegyelem is minden­kor kétoldalú. Ennek a fegyelem­nek a megsértése jogilag szerző­désszegés, a gyakorlatban sokféle gond eredője. Kibúvók, kiskapuk Részegységek, anyagok, alkat­részek tömege áramlik a terme­lés vérkeringésében, java része e holminak szállítási szerződések alapján jut el gyártótól a fel­használóhoz, illetve — végtermé­keknél a kereskedelemhez. Ha raktárról eíégíti ki a gyártó a megrendelést, akkor az nem több egyszerű adásvételnél, mivel nincs időbeli különbség az Igény közlé­se és kielégítése között, míg szer­ződésnél van, gyakran hónapok, évek. Az ágazati minisztériumok alakítják ki a szállítási-vállalko­zási alapfeltételeket; útmutatóul a szerződéskötéshez. A cégek mindezek alapján tudják, mire vállalkoznak, ám ennek ellenére a szerződése^ fegyelem laza a népgazdaság szinte valamennyi területén. Laza, mert sok szerződés már megkötésekor hibás: forma sze­rint is — s még inkább gyakor­latilag — fölkínálja a kibúvókat, a kiskapukat. Egy pénzügyi vizs­gálat szerint a szállítási szerző­dések fele jogilag nem kellően tisztázott, azaz nem egyértelmű, ha úgy alakul a helyzet, akkor aláírói a saját szájuk íze szerint magyarázhatják. Márpedig a helyzet gyakran úgy alakul... A termelő partnere sem tartotta be a szállítási szerződést, ő sem tud­ja; a szervezetlenség migtt a vál­lalatnál jóval Később kerül csak sor a gyártásra; a rosszul fel­mért igények következtében a megrendelő törölteti korábbi köz­léseit ... .Több esztendőre vissza­menőleg vzsgálva: az év első ne­gyedében a gyártóknak mindössze nyolc—tíz százaléka teljesíti ma­radéktalanul szállítási kötelezett­ségeit a belföldi kis- és nagyke­reskedelemmel szemben! Ujjat húzni a szállítóval ? Igaz, a megrendelő nem védte­len. Az előbbi esetnél maradva: a kereskedelem föüépése a legutób­bi években következetesebb, job­ban érvényesítik kötbérigényei­ket. Tavaly csupán a Belkereske­delmi Minisztériumhoz tartozó vállalatok 6700 esetben sikeresen hajtották be kötbérkövetelései­ket, s az összeg 25 millió forint­tal több volt, mint az előző esz­tendőben. A kötbér persze nem áru, a megrendelőnek ez utóbbi­ra van szüksége. A szerződéses fegyelem megsértésének megle­hetősen változatos formáit tár­ja elénk az élet; késedelmes szál­lítás, a meghatározottnál gyen­gébb minőség, az átvétel elha­lasztása, a teljes meghiúsulás, az ellenérték kifizetésének haloga­tása, a teljesítés idejére megsza­bott szolgáltatások figyelmen kí­vül hagyása ... Mindezekért köt­bér jár, minőségi kifogás esetén a szavatossági, jótállási kötelezett­ség keretében, szállítási késede­lemért kártérítés, fizetésiért ka­mat stb. Olyannyira jár ez, hogy a jogszabályok kötelezően írják elő a büntetést, de olykor jobb­nak látszik nem ujjat húzni a monopolhelyzetben levő szállító­val, hiszen megtörténhet, legkö­zelebb egyáltalán nem köt szerző­dést. Napjainkban gyakori ugyan­is, hogy a szerződéses fegyelem megsértői így „fegyelmezik” a jogaikhoz ragaszkodó megrende­lőket. Következetes fellépésre van szükség Egy vállalat, egy iparág nem képes a szerződéses fegyelem jo­gos tekintélyét megteremteni. Azaz: a vállalati magatartás vál­tozása mellett az ágazati ható­ságok — a minisztériumok — következetes föllépése is elenged­hetetlen. Az ár- és termékforgal­mazási ellenőrzések 1978 máso­dik félévében nem tapasztaltak semmi lényeges javulást az egy esztendővel korábbi állapotokhoz mérten. Idén az első negyedévben hasonló volt a helyzet, sőt, több területen nőtt a szerződéskötést elutasító — azaz semmilyen köte­lezettséget nem vállaló — cégek száma. M. O. — Ügy gondolja, hogy az álla­tok nyugalma is kárt szenved?... Talán csak nem azzal szórakoz­nak a kerten _átjárók, hogy hec- celjék a vadakat? A pesti állat­kert mellett mióta dübörögnek éjjel-nappal a vonatok; azokat is megszokták... Be kell vallanom, hogy az utób­bi két mondat részemről már amolyan kín-érvként hangzott el. A vadaskerti szakelőadó sebtében felpanaszolt aggodalmában már akkor osztoztam, amikor nem egé­szen két hete én is csak a „hallo­másból” értesültem. Most mindjárt felteszem a kér­dést: nem lehetne most „elkerül­ni, ezt az elkerítést”? Mert miről is van szó — az eddig elmondot­takat kibővítve? Jó ideje hírlett hogy a Park étterem, a Művésztelep, illetve a Vadaskert — ligeten túli műkert — rész rövidebb úton és idő alatt lesz elérhető, ha a jelenleg bekerített részen végigfutó be­tonjárdát újból átjárónak hasz­nálják. Igaz, a drótkerítésen kí­vül is van egy darabon beton­járda, melyet ugyancsak barátsá­gos fasor árnyékol, de aztán ez az út megszakad. Az is tény, hogy mind a Vadaskert bejáratánál, mind az étterem táján van busz­megálló, tehát aki autóbusszal megy a kerten túli részre, ott száll le, és kész. Aki meg gyalog tartott kifelé, eddig se került olyan borzasztó nagyot, ha nem is tudott az állatkerten átvágni. Az eddigi indokokon túl — te­hát, hogy kár lenne a megnyitás­sal elrontani a Vadaskert mosta­ni egységét, leszűkíteni az állatok szállásait körülvevő kis erdőbi­rodalmat — indítványozhatnánk kiútnak a kerítésen kívüli járda végigépítését De nem tesszük. Il­letve: személyes véleményről lé­vén szó, folytatom első személy­ben. Kár lenne a költségekért, ami­kor ... Ugyanígy eléggé fölösleges kiadás már, ha ezt a leválasztást megvalósító, 3 méter magas kerí­tést felhúzzák az átjáróvá minő­sített betonjárda jobb felén. Tud­niillik ... Arról is szintén hivatalosan ér­tesült Dobosi József, hogy sor ke­rül az egész Vadaskert áttelepí­tésére. Hogy hova? Nos, ennek a helynek a kiválasztására, az ez­zel kapcsolatos tervek kidolgo­zására bizottság alakul. Előrelát­hatólag augusztus 20-a körül ter­jesztik majd az áttelepítésre vo­natkozó konkrét elgondolásokat illetékes tanácstestület elé, s — ahogy Dobosi József említette — jövőre már el is bonyolódhat az áttelepítés. De ez esetben tényleg — miért kellene már megzavarni a Vadas­kert jelenlegi állapotát? Erre a kis időre — költséges kerítést emelni, az állatok várható nyug- talanítását előidézni... ? Erről egyébként a fővárosi ál­latkert főigazgató-helyettesének is az volt a véleménye, mikor hallott a dologról, hogy „szakmai szempontból is rendkívül rossz lépés lenne” még kisebb terület­re szorítani az állatokat. Azzal, hogy az utcai forgalmat odavin­nék melléjük. (Ami pedig e*L az átjárást ileti, kezdetben pár évig volt ilyen. De mint Dobosi József elmondotta, nemcsak gyalogosok „utcája” volt ez a járda; kerék­párosok, motorosok, de még autó­sok is itt repesztettek keresztül. Addig belépti díj se volt, de, hogy ürügy legyen az ilyen közlekedők, no, és napközben is itt, a bok­rok alatt józanodó részegek, suty- ty ómban ivók kirekesztésére, fel­állították a „kapuőrséggel” kom­binált pénztárat. Tehát szinte csak a forma kedvéért, „önvéde­lemből”; merF a bevételről bár­mikor szívesen lemondott volna a fenntartó kommunális üzem — ha^ a .rendre, az állomány nyugal­mára biztosan számíthatott volna — pénztár nélkül is.) De mindentől eltekintve — va­lóban nem lehetne már elkerítés nélkül kivárni azt a rövid esz­tendőt? Tóth István

Next

/
Thumbnails
Contents