Petőfi Népe, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-07 / 131. szám

1979. június 7. • PETŐFI NÉPE • 5

Gyerekek a nagyszínpadon

seknek. És elhitetni a csoportos szereplők mindegyikével, hogy jelenlétük éppen olyan fontos a színpadon mintha egymagukban lennének.

Aztán a jelmezek. Amint az a plakátról megtudható, a varázslatos színű és méretekre szabott ruhákat a kecskeméti Habselyem Kötöttárugyár dolgozói készítették, társadalmi munkában. Tervezőjük szintén „profi” fantáziával és leleménnyel dolgozott és neki köszönhető, hogy a kosztümök kavalkádja döntő szerepet játszott az előadás sikerében.

Persze a szereplők gyerekek; váltakozó talentummal, lelkesedéssel, mozgás- és beszédkultúrával. Természetes bájukat — ez ugyanis voltaképpen a diákszínjátszás lényege — nem mindig tudta a rendezés a darab cselekvési áramkörébe csatlakoztatni. Feltehetően azért, mert a legtöbb energiát a tömegjelenetek meg- komponálása igényelte. A főszereplők ott gyengék, ahol színész- kednek. és ott jók. ahol játszanak. Maguknak, úgy ahogy a gyerekek játszanak. Remélhetően

előadásról előadásra mind felszabadultabban.

Mindent összevéve kellemes meglepetés a kecskeméti Zrínyi Ilona Általános Iskola „évadzáró premierje” a Katona József Színházban. A Hófehérke élményt ad az általános iskolás és óvodás közönségnek, beleértve a szülők és rokonok seregét. Ugyanakkor maradandó lesz a szereplők tudatában is, akik szép emlékképeket őrizhetnek majd arról: mi is az valójában, amit általában színháznak neveznek.

. P. M.

• A gonosz mostoha és udvartartása: kígyók, békák, baglyok és egerek.

Felvételi előzetes

///. Kétezer-nyolcszázan jelentkeztek Bács-Kiskun főiskoláira

I

gazi gyermekszínházi produkciót láthat a nagyközönség júniusban a kecskeméti Katona József Színház színpadán. A Zrínyi Ilona Altalanos Iskola növendékei és tanárai nem kevés energiával bemutatták a Hófehérke ismert meséjének Károlyi Amy által készített színpadi változatát. A darabban közreműködik több mint másfél száz szereplő és a színház teljes műszaki személyzete. Így tehát a gyerekeknek, ha életükben csak egyszer is, de alkalmuk van a függöny túlsó oldaláról is átérezni a színpad varázslatát. A fények és reflektorok játékát, a színeket és sötéteket, a függöny fellebbenését és összecsukódását, a díszletek és oldalfüggönyök által rejtegetett „járások” útvesztőit és az öltözők hangulatát. És nem utolsósorban a nézőtérről áramló mágikus hatást. Szembenézhetnek azzal a tükörrel, amely ugyanúgy, mint a gonosz mostoha csodaszerszáma, mindig elárulja az igazságot: a színpadon elhangzó élő szavaknak és együttes szerepléseknek a közönségre gyakorolt hatását.

Nem igen van tehát ürügy arra, hogy vitatkozzunk a tantestület „színházkreáló” ötletével. Erre még akkor sem volna mód, ha maga az előadás netán az esztétikai ficamok következtében kevéssé bizonyítaná a szándék tisztaságát vagy értelmét. A produkció ennek éppen ellenkezőjét tanúsította. Hihető vagy sem. de bizonyos, hogy a lényegében amatőrnek tekinthető rendezői kar — élén dr. Szentendrei LAszlónéval — helyenként a profizmus levegőjével, vagy más szóval az igazi valóságos, sőt korszerű színházi varázslattal tudta elárasztani a nézőteret.

Mondanunk sem kell: szinte embertelen nagyságú feladat százhatvan szereplőt —. alsó és felsőtagozatos gyerekhadát — mozgatni egy valóságos színház színpadán. Képeket, jeleneteket, mozgásokat komponálni, összefogni jelentést adni be- és kivonulásoknak. karlengetéseknek, tánclépéA megye középiskoláinak nappali tagozatán 1834 diák érettségizik az idei esztendőben. A frissen maturálok közül jónéhányan tanulnak tovább a Bács-Kiskunban található főiskolákon. Az ország többi részéről érkezettekkel együtt! Baja és Kecskemét öt felső fokú tanintézetében, a nappali és levelező tagozatokra mintegy kétezer-nyolcszázan jelentkeztek.

intézetben. A nappali tagozatra másfélszeres, a levelezőre négy és félszeres a túljelentkezés. A felvételin — melyet pályaalkalmassági vizsga előz meg — magyarból írásban és szóban is beszámolnak a pályázók, történelemből csak szóbelizni kell. Az óvónőképző szakközépiskolát végzettek szakmai elbeszélgetésen vesznek részt, felvételi vizsgát nem kell tenniük. Érdekesség, hogy ebben az esztendőben — hosszú évek után először — egy fiú is jelentkezett az intézménybe. A nemrég elkészült diákotthon már kicsinek bizonyult, a háromszáznyolcvan nappali tagozatos hallgatóból mintegy nyolcvannak nem jut kollégiumi férőhely.

Tízszeres túljelentkezés a levelezőknél

A Kertészeti Egyetem Kertészeti Főiskolai karán a nappali tagozat 125 helyére kétszáznyolc- vanheten pályáznak. A főiskolán első ízben megszervezett levelező oktatás húszas létszámmal indul, a jelentkezők száma kétszáztíz. Három szak — gyümölcs-, szőlő- és zöldségtermesztés — közül lehet választani: írásbeli és szóbeli felvételi vizsgát biológiából és kémiából kell tenni. Az elmúlt esztendőben 15 pontra volt szükség a bekerüléshez. Az iskola kollégiumában a négyszáz diák közül csak 204-et tudnak elhelyezni.

Kétszázöten, kétszázötven helyre

A kecskeméti Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskola nappali tagozatán a felvételi keretszám 250, a jelentkezők száma negyvenöttel kevesebb. Várhatóan még mintegy száz fő átirányítással idekerül a BME-ről, valamint a Kandó főiskoláról. A felvételhez szükséges pontszám tíztizenegy, az átirányitottaknak 11—12. Ugyanennyit kell teljesíteni annak a levelezőnek, aki a 202 jelentkezőből bejut a felvehető százhúsz közé. A matematika mindenkinek kötelező felvételi tárgy, a szakközépiskolában érettségizettek azonban fizika helyett szaktárgyat is választhatnak. A diákotthonban, bár nagy a zsúfoltság, minden rászorulót el tudnak helyezni. Igaz, néhányan a BACSÉPSZER-től bérelt munkás- szállón laknak majd.

V. T.

Nemzetiségi pedagógusok

Fiú jelentkező az óvónőképzőben

Végleges döntés csak a hónap közepén születik, de a tavalyi keretszám (kétszáz nappali és kétszáz levelező) várhatóan nem változik a kecskeméti Óvónőképző

A bajai Tanítóképző Főiskolára kétszázhetvennyolcan küldték be jelentkezési lapjukat a nappali és száztizenkilencen a levelező tagozatra. A felvételi keretszám várhatóan megegyezik a tavalyival; nappalin 175, levelező pedig negyven diák kezdheti meg szeptemberben tanulmányait, a különböző szakokon, amelyek közül legnépszerűbb a népművelés és a könyvtár szak. Az országban csak ezen a főiskolán képeznek nemzetiségi szerb-horvát és német szakos tanítókat. A magyar írásbelin és a magyar, valamint a történelem, vagy matematika szóbelin általában 15 pont kell a bekerüléshez. A levelezőknél előnyben részesítik azokat, akik már most képesítés nélkül is tanítanak. Gondokat okoz a kollégiumi helyhiány, a 425 nappali tagozatos diákból mindössze száznegyvenötöt tudnak diákotthonban elhelyezni.

Januártól Pécshez tartozik

Üj névvel és más szervezeti rendszerben működik tovább a másik bajai felső fokú iskola. A Budapesti Műszaki Egyetem Vízgazdálkodási Főiskolai kara januártól a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola Vízgazdálkodási Intézete lesz. A változás az oktatást nem módosítja gyökeresen, a diákok továbbra is üzemmérnöki oklevelet kapnak, ha a mezőgazdasági vízgazdálkodás, vagy a vízellátás-csatornázás szakok egyikén befejezik tanulmányaikat. Megmaradt a tavalyi keretszám is, 90 nappali tagozatos hallgatót és mintegy ötven levelezőt vesznek föl a száztizenegy-száztizen- egy jelentkezőből. A felvételhez szükséges minimális pontszám az elmúlt évben tíz pont volt, amit matematikából, valamint fizikából — vagy szakközépiskolát végzetteknek — a választható szaktan- • tárgyból kellett összegyűjteni a szóbeli és írásbeli vizsgákon. A kollégiumban a nappali tagozatos diákok háromnegyed részének tudnak szállást adni.

• A hét törpe és a galambok siratják • halottnak hitt Hófehérkét. (Tóth Sándor felvételei.)

HOZZÁSZÓLÁSOK EGY VITACIKKÜNKHÖZ

Milyenek legyenek a klubok?

Kell a jó klub címmel cikket jelentettünk meg a május 22-i számunkban azzal kapcsolatban, hogy milyenek a jelenleg működő ifjúsági klubok, hogyan, milyen körülmények között fejtik ki áldásos, vagy kevésbé hasznos tevékenységüket. A cikkíró több hónapig tartó vizsgálódások után leszögezte, hogy „a helyzet korántsem rózsás”. Megtudtuk a vitacikkből, hogy lehangoló az intézmények külső környezete, és meglehetősen hiányos a felszerelésük. Az írás közlésekor jeleztük, hogy a magunk részéről nem teljesen értünk egyet a szerző, szerintünk túlzó megállapításaival, ítéleteivel. Am mégis közöltük a cikket abban a reményben, hogy az majd fiatalságunk körében vitát vált ki. Az eddigi jelek szerint ez így is történt. Ennek bizonyítására az alábbiakban kissé rövidítve közöljük azokat a hozzászólásokat, amelyek eddig szerkesztőségünkhöz beérkeztek. •

Mátyás Kiotild egyetemi hallgató:

„A Kell a jó klub című cikküket olvasva az ember igen elkeserítenek látja a helyzetet, és hirtelen azt gondolja, hogy ebből nincs is kiút. Pedig szerintem néhány lelkes ember jó néhány ötlettel változtathatna ezen. Ügy gondolom, a legnagyobb probléma az, hogy ha a fiatalok egyedül mennek el valahova, nem mernek odamenni senkihez. Milyen jó lenne, ha lenne a városnak egy olyan szórakozóhelye, ahol ez nem így van. Ahol mindig találnánk magunknak elfoglaltságot, beszélgetőpartnert, társaságot, és ahol meghallgathatnák a többiek az új dalunkat, versünket, megnéznék esetjeg az újonnan begyako- * rolt pantomim számunkat, és ahová bevihetnénk egy éppen

most meglelt, jó könyvet. Persze ehhez megfelelő helyiségek és megfelelő szervezők kellenek. Na, és persze a város kellő támogatása. Ugyanakkor az is igaz, hogy a már meglevő klubok is bizony jobban működhetnének, ha átvennék egymás jó tapasztalatait. És ha például 1 a klubvezetők rendszeresen látogatnának más klubokat, foglalkozásokat is.

Csontos Sándor szakmunkástanuló:

Olvastam a vitaindító cikküket, és azt, ellentétben a szerkesztőség véleményével, helyénvalónak találom. Maximálisan egyetértek ugyanis a szerzővel mindabban, amit leírt. Mivel sajnos, a klubok műsora legtöbb helyen valóban csak a diszkóra épül. Ne higgye senki, hogy én nem szeretem a

könnyűzenét; de nem hiszem, hogy csupán ez kimeríthetné az ember érdeklődési körét. Nagy hibának tartom, hogy az intézmények vezetői is csak minimális segítséget kapnak, éppen úgy, mint a klubok tagjai. Én ismerem a fiatalságot, magam is közéjük tartozom, éppen ezért állítom, hogy nem lehet egyetérteni azokkal, akik a mai fiatalságot egyoldalúan elítélik, igénytelennek tartják. Továbbá én személy szerint nagyon szeretek vetélkedni, és mostanában csalódottan kell tapasztalnom, hogy ez a művelődési forma majdnem teljesen hiányzik a klubok programjából. Sokszor tapasztalhatjuk, hogy a szépen berendezett és egyidejűleg jól működő klubok az érdeklődés hiányában egy idő után konganak az ürességtől. Remélem, nemcsak én látom ezeket a hibákat, és ha másolt is így látják, változtatnak majd a helyzeten.

„Egy kecskeméti fiatal”:

Bács-Kiskun megye székhelyén valóban kevés a kulturált szórakozási lehetőség. Az olyan hely, ahol az igényesebb fiatalok is megtalálhatnák a kellő elfoglaltságukat. Egyetértek azzal, hogy klpbjaijik állapota, berendezése, felszerelése igen gyenge. Ezen úgy is lehetne változtatni, hogy társadalmi . munkával járulnának hozzá a fiatalok egy-egy klub megteremtéséhez, illetve szépítéséhez. Legalább így a tagok jobban éreznék a súlyát annak, hogy vigyáz- zanak az általuk létrehozott klubra. Azt én is vallom, hogy ne csak diszkó legyen a programban, hanem többek között irodalom és képzőművészet is. Hiszen nem állíthatjuk, hogy már annyira tanult fiatalok, művelt emberek vagyunk, hogy ne lene szükségünk a további művelődésre. Jó lenne újvárosban élő művészekkel és közéleti személyiségekkel is többször találkozni.

Bajáki Imre, Kiskunfélegyháza:

Egyetértek a cikkíróval. Bizony nem valami derűs a kép, ami összeáll az ember előtt, ha a klubokat szemléli. Én magam nem ellenzem a diszkót, sőt, sokszor egyenesen csak ezt igénylem. De szerintem sem csak diszkóba akarnak járni a fiatalok. Mellette szükség lenne gyakrabban műsoros rendezvényekre, amelyeken művészekkel, írókkal, tudósokkal lehetne találkozni. Ezzel is elősegíthetnék a fiatalok kulturális és politikai nevelését. Lehet, hogy sántít a hasonlat, de azt mondom; ha egy klubban mindig csak egyfajta műsor van, az olyan, mintha a moziban éveken keresztül mindig ugyanazt a filmet vetítenék. Gondolom, hogy a téma, illetve a probléma megoldása nemcsak a népművelőkön, az újságírókon, a klubvezetőkön, hanem a KISZ-ve- zetőkön is múlik.

Dusek Béla, Kecskemét:

Szerintem jó ez a cikk, ami a Petőfi Népében a klubokról megjelent. Egyetértek azzal, hogy több kulturális műsor legyen, ugyanakkor kénytelen vagyok elmondani, hogy sajnos, az ilyenekre a fiatalok nem jönnek el szívesen. A magam részéről örömmel vennék részt vetélkedőkön, irodalmi műsorokon. Mert azt vallom, hogy

a fiatalok ne csak azért járjanak a klubokba, hogy zenét hallgassanak és táncoljanak, hanem a tartalmasabb programok kedvéért Is.

Vincze István, gyártástechnológus:

A klubmozgalomnak, szerintem, igen nagy szerepe lehetne a fiatalság szabad idejének helyes, kultúrált eltöltésében. Ugyanis a jó klub rendkívül sokat tehetne a nevelés érdekében. De ha egyesek csak a könnyűzenéért járnak a klubokba, és nem az érdekes előadásokért, a vitákért, a művészekkel, politikusokkal való találkozásért, akkor szegényebbek maradnak. Azt is el kell mondani. hogy bizony nem tudunk vitatkozni. (Jó példa volt erre a televízió „Fiatalok estje” című legutóbbi műsora.) Ez nagy kár, mert az izgalmas, tartalmas viták színesebbé, változatosabbá teszik a klubok életét. Az is elmondható sajnos, hogy egye« fiataloknál megfigyelhető a közömbösség, az igazi értékekkel szemben. Ezen kellene változtatni.

Babarczi Szilveszter, Kecskemét:

Én keveset járok a klubokba, de ahol idáig megfordultam, ott

legtöbbször csakis a diszkón volt a hangsúly. Szerintem a diszkózás nem művészet, hiszen bárki b* tudja kapcsolni a magnót, fel tudja tenni a lemezt, és kevés szak- képzettséggel össze tud állítani egy szerelést. A disc-jockey-k „be- köpései” sokszor egyenesen fel- háborítóak. A torzított konferá- lásról nem is beszélve, amikor tulajdonképpen semmit nem lehet érteni a szövegből. Tudom, hogy a tánczenére szükség van, az ifjúság azt szereti, de legtöbbször amit táncak hívnak, az bizony csak puszta tekergés. Azt tapasztaljuk, ha nyitott szemmel járunk, hogy a közönségnek legalább a fele normálisan nem is tud táncolni. A hangerőről meg egyenesen ne is beszéljünk. Ezek a „jejejék” dallamhiányosak, mondanivaló nélküliek. És sajnos, milyen sokan rajonganak értük! A mai, úgynevezett „köny- nyűzenéhez” nem kell semmi műveltség. Én a magam részéről sajnálom hogy olyan sok fiatal az ilyen zene után vágyódik. Ha az ember az ilyen rajongó „nagymenőkkel” a komoly zenéről vagy irodalomról akar beszélni, lehurrogás a válasz, a tudatlanságuk miatt Lehet, hogy sok mindent eltúloztam, de azt hiszem, érdemes elgondolkozni a dolgokon.

A fentebb ismertetett hozzászólások remekül mutatják; hogy a megyénkben élő fiatalok egy részében igenis él a vágy arra, hogy mindenkor kultúrált körülmények között lehessen szórakozni, olyan helyeken, ahol a szórakozás mellett a rendszeres művelődésre, az emberi kapcsolatok tartalmasabbá tételére is van lehetőség. Éppen ezért közöljük szívesen ezeket a hozzászólásokat, abban a reményben, hogy a napjainkban oly fontos társadalmi kérdéshez a továbbiakban is érkeznek figyelmet érdemlő, elgondolkoztató vélemények, hozzászólások. V. M.